Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Gondoltam itt az ideje hogy tudósítsak az elmúlt hetem alalkulásáról. Szóval most ez következik. Bár nem igen van új a nap alatt.
Ahogy telik az idő, a hetek egyre monotonabbá válnak, s az órák is egyformák, egyedül ami felüdíti a gépész lelket mint fáradt anyagot a kenőolaj, az kedvesem társasága, s az otthon töltött órák. A víztorony utca hangulatos falai között, a srácokkal, a viccelődés és a fiús beszélgetések.
De mesélni kéne valami konkrétat a hétről. Miért is volt jó hét az elmúlt 168 óra. Igazából az órák folyamatát nem emelném ki, csak azokat a napokat amelyikek izgalmasak voltak számomra. Bár mint tudjuk eljött a tavasz. S ez az évszak egyik kedvencem mint oly sok embertársamnak. Ez az évszak amikor a föld kiheveri a téli ónosesőt, s a sártengert, s beköszönt a meleg napsugárzás. S szép lassan kivirágzik a környezet. Persze ezzel a szép évszakkel egy jár a zárthelyi virágzás is, ami már nem épp a kedvencem :)
Szóval a zárthelyik előtti hét eseményeiről kéne szólnom eme nemes felvezetés után. Ami nem igazán sok volt.
A vasárnap ismét nagyon gyorsan elröppent, s imsét ki mással mint Julcsimmal tölthettem az esti időt. S ahogy a dal mondja "azóta szeretem a vasárnapot" mert kedvesemmel igazán jól indul a hét. Előszőr is átadtam szerény nőnapi ajándékomat, majd zenéthallgattunk, s beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam ezen a napon, s sajnálom hogy végetért. Mert télleg kellemes volt, remek hangulat, remek társaság, s valami tavaszias jókedv. Jó lett volna kicsit megállitani itt a pillanatokat.
De sajnos nem rendelekezek még időgéppel :) Szóval sajnos elröppent ez a csodás este. S ezzel a lendülettel el is indult a hétfő, a hét első napja. Ami nem igazán tartogatott izgalmakat. Suli, Julcsi, majd egy kis szünet. Ezután következett első zárthelyi szedésem. A nemes vad ezúttal az automatizálás tárgy volt. S hát mit ne mondjak, nem épp a szívem csücske.. S a termés se éppen érett meg szép kövérre :) (bár erről még jelen pillanatban nincs információm:) Dehát olyan kérdésekre amikre órán sem hangzott el a válasz... Erre mondják azt hogy alternativan értelmezi a tanár az önképzést :)
Persze majd a héten kiderül az eredmény, hogy pótszedés lesz-e? Szerintem igen, de hívő emberként, bízok a csodában.
A hétfő ezzel ki is lőtte egyetlen eseményét. Ezután már csak a lazítás volt hátra, amit kedvesemmel ki is élveztünk, egy esti séta keretében. Ami egészen kellemes volt. Jó volt sétálgatni a parton. A sétánk végeztével én hazasuhantam, s nyugovóra tértem.
A kedd sem hozott valami sok emlékezeteset. Reggel mechanika mint mindig, aztán szünet majd két matek. Amin a gyakorlatot élveztem főleg. Egyrészt mert új haverommal jót beszélgettünk gyak előtt, másrészt meg azért mert Annával közös óra. S szeretem ha van ismerős az órámon. S azért is volt különleges mert ezúttal melettem ült. S élveztem hogy végre egy okos csaj ül melettem :).
Aztán végetért a matekóra, s mi elváltunk. Matek után persze gyorsan meg kellet lepnem Julcsimat, aki ekkor infóra siet általába. S ez így is történt. Amig bejött a tanár, jól elvoltunk, beszélgettünk az estéről. Majd nemes s kellemes szópárbajunknak a tanárúr érkezése vetett véget.
Az este ismét a magánéleté volt. Julcsihoz ezúttal felmehettem, amit örömmel konstatáltam. S megihattam egy finom teát, majd megpróbáltuk a lehetetlent. Kirakni a műzliben lévő "játékot". Erről a játékról az a véleményem, hogy értelmetlen, olyan mint a savanyú cukorka..
Ismeritek gondolom az ilyesféle játékot. A lényege hogy papirból vannak az alkatrészek, s szám szerint ösze kell őket passzintani, az alkatrészek végén lévő bevágás segítséggével.
De gondoljunk csak bele. A szegény gyerek megörül a játéknak, s örömmel és lelkesedéssel beleveti magát a kirakásába. De persze értelmes használati utasítás nélkül nem igen fog neki menni. Amitől elkeeredeik s vagy belevágja a kukába, vagy szipogva megy a szüleihez hogy segítsék neki kirakni. Ezzel nem is lenne baj, merthát a szülöknek biztos sikerülne, ha a játék értelmes lenne. A szülő kezdetben csak azért ideges mert a gyerek sír, s bánatos mert nem tudja kirakni a madarat, aztán az idő múlásával már azért ideges, mert ő sem tudja kirakni azt a szárnyaszegett papirmadarat. S magában szidja a készitő összes felmenőjét és lemenőjét hogy hogy képesek ilyen ördögi szerkezetet kialakitani..
Na kb mi is ebbe a csabdába estünk a madárkával. Nagy lelkesen belevetettük magunkat a kirakásba, de két óra szerelés után fel kellet adnunk. S ekkor még csak a feje és a szárnyai voltak kész, s temérdek alkatrész hevert szanaszét. Persze közbe különösen jól szórakoztunk azért úgy érzem. Két szerelés között persze tartottunk némi szerelési szünetet is. Amikor eszmétcseréltünk a további munkálatokról :) Meg közbe Julcsi anyukájának a jóvoltából ehettem egy nagyon fincsi süteményt :)
Aztán a madárkával úgy elszállt az idő, hogy 11 órát ütött az óra. S nekem indulnom kelett, merthát másnap iskola. Így elváltunk kedvesemmel. Ő becsomagolta nekem a negyedkész madarat, hogy bajlódjak vele én, mert ő bizony látni sem akarja. Ekkor én is hasonlóan éreztem a madárka iránt :) De valami perverzióból mégis eltettem, s hazafelé sem dobtam bele az első kukába.
Útközbe jókedvűen, átmodosult tudatban ugrándoztam hazafelé, amikor is hirtelen szembejött velem egy német néni. Aki valamilyen szállodát keresett. No képzelhetitek, 11 órakkor németül szólnak egy önfeled szerelmes ifjúhoz. Örömmel segítettem volna, ha hallottam volna a szállodáról vagy az utcáról. DE sajnos nem így volt. Így hát szépen szavakba öntöttem, előkapva ékes türingiai nyelvjárásomat megfogalmaztam a következőket "darüber habe ich keine information". Erre a néni még mondott valamit amit nem igazán értettem, merthát olyan gyorsan elhadarta, aztán elváltunk. S én szökkeltem tovább a víztorony utcába. Ahol Bandi még lelkesen várt.
Ezután következett az esti időszámítás. Mivel bosszantott hogy nem tudtam kirakni a madarat, így nekiláttam, miközben Bandi a gépét szerelte. A madárral eléggé lassan haladtam. S már-már azon a szinten voltam hogy beviszem Gali "bátyáim" Csaba tanárúrhoz szerelés és anyagmozgatás órára, amikor is megvilágosodtam. S végül két óra origámi s egyéb szerelési ismereteimet felhasználva, sikerrel összeszereltem a madarat. Ekkor persze örültem mint majom a biciklinek :) Isteni élmény volt kirakni 4 óra összidő után a terméket. Majd gyorsan lejelentettme Julcsimnak, s a madarat kihelyeztem helyére, a "vacak" TV-nk tetejére :) Ezután kicsit olvastunk, majd nyugovóra tértünk éfél körül.
S el is érkezett a hét csúcspontja a szerdai nap. Ez a nap általába a bulikról híres, de most nem mentem bulizni, helyette egész más programunk volt. De ne rohanjunk ennyire előre..
Reggel alternativ járműveken okosodtam, majd spagettim elfogyasztása után, loholhattam is imádott órámra gépszerkezetre. Ahol is ismét a trapéz emelőt konstruáltuk.
Ezzel véget is ér a szerdai napi robot, s jöhetett a megérdemelt pihenés. Így hát el is sétáltam az élményfürdőhöz megnézni, hogy mikor van nyitva az aranykapu. S mikor csobbanhatunk Julcsimmal, merthát társasan szép az élet ezt bizonyítja a viztorony utca romantikus kétszemélyes porszívója is :)
A séta után gyorsan lejelentettem a tanuló gazdászoknak a helyzetet. MErt Julcsimmal ekkor épp nővérem foglalkozott, valamit lelkesen tanultak :) De ahhoz én nem értek, ezek olyan gazdász dolgok tudjátok..
Ezek után mint aki jól végezte dolgát hazamentem átöltözni, majd loholtam vissza Stokihoz mert elmentünk a konditerembe, aminek hatását még most is kezeimen érzem. De eléggé intenziv programot hajtottunk végre, s a másfél óra alatt minden izomcsoportunk nagyábból megmozgattuk. Majd elégedetten mentünk a dolgunkra.
Hazaérve gyors zuhizás, majd csomagolás a fürcsihez s irány Julcsim :) Nála eltöltve egy jó félórát, tovább is robogtunk a fürdőbe. Útközbe furát beszélgettünk :) De végül minden rendbe jött, s beléptünk a fürdőbe. Ahol én simán eltévedtem volna :) Kicsit nekem össze-vissza volt :) Aztán Julcsi mint egy határozott asszony megragadta a kezemet, s a dolgok irányítását. S beszereztük a jegyeinket. Ez volt számomra az első meglepetés, hogy a jegy egy óraszerű mágneses készitmény. Ezzel tudtunk belépni, ami nekem nehezen ment volna, ha nincs itt a korábban beléptetőként dolgozó kedvesem :) Ezek után a szekrények megkeresésével akadt egy kis problémánk. Ugyanis mint kiderül a belépő tartalmaz egy számot is, ami a szekrényünk kódszáma, s ezeket is a "mágnesóránkal" tudtuk nyitni. Ezek után jöhetett az átöltözés :) Majd belvethettük magunkat a felfedezésbe :)
Nagyon izgalmas volt, s én pedig nagyon izgatott voltam. Imádok ugyanis fürdőzni. S meg kell hogy mondjam hogy Julcsi nagyon csinos fürdőruciban :)
Ezek után természetesen jól körbejártuk a helyet. Megnéztünk minden medencét, minden zugot. Ez a kis kalandfelfedezés is nagyszerű volt. Nagyon jó hely ez a fürdő. S nagyon nem bántam meg hogy végre eljutottunk ide is. Élvezetes volt a pancsikolás. Különösen a melegvizű kinti rész tetszett, meg az a barlangszerű épitmény. Idális hely a turbékolásra :P
De fantasztikus élmény, ahogy a melegvízbe áztatod magad, s feletted a csillagos ég, s nézed győr kivilágitott nevezettésgeit. Szóval fantasztikus élmény volt. Talán ez tetszett a legjobban. Bár a csillagos rész sem volt rossz :) MEg a pezsgős medence :P Szóval nehéz is lenne választani. Nagyon kalssz volt az egész. S csak úgy rohant az idő. Sajnos :S
Így a három óra hamar el is röppent, s távoznunk kelett. :S Ez már könnyen ment :P Persze itt is találkoztunk egy érdekes találmánnyal. Az olasz ipar remek termékével, amin kézzel festett kinai piktogrammok hirdették a helyes használati módot. S mi is lehetne ez más mint hajszárító. Merthát nem igen lehet saját hajszárítot használni, ami számomra érthetetlen volt. No de ez a furmányos digó találmány, annyira jó, hogy mindenre jó csak épp a hajadat nem száritja meg. Így hát eléggé ádáz csatát vivtunk vele Julcsival. Mondjuk nekem nem igazán volt rá szükségem :) De végül fél óra hajszárítás után majdnem 75%-ban száraz is volt kedvesem haja. Ennyit az olasz dolgokról :P
Ezután gyorsan a viztorony utcába siettünk. De előtte bevásároltunk a nemes vacsorához. A vacsora csodás volt. Julcsi igazán finoman elkészítette. S még Rolandnak aki hobbiszinten felcsapott gázóraleolvasónak is adtunk egy kenyeret :) Aminek nagyon örült, s szépen megköszönte azt.
Ezután rövid időtöltés s ruháink megszáradása után, átmentünk Julcsihoz. Ott még vadul készülődőtt Anna, aki ekkor már jobb színben volt, s a barátnője az esti bulira.
Aztán távozásuk után, ismét jól elvoltunk Julcsival. Majd 11 felé megjött Anna, s én épp menni készültem, amikor is jött a meglepetés, hogy aludjak náluk. EZ nagyon jól esett, főleg hogy teljesen spontán jött :) Nagyon örültem, mert nem igazán volt kedvem hazasétálni. Így hát igent is mondtam kis gyözködés után az ajánlatra. S ezt sem bántam meg :) Mert remekül aludtam. Bár néha kicsit furcsa Julcsi ágya nekem :) DE mindent megér amikor hozzám bújt az est folyamán :) Szóval nagyon jó volt, s az ébreszéts is remek volt. Szeretek melette ébredni :) Ezután a révedés szakasza jött számomra. S meglepően konstatáltam, hogy alvás után csak én vagyok ilyen fáradt :) Julcsi már ekkor reggel is nagyon csinos és fitt volt. Irigyeltem is energikusságát :)
Míg Ő regellizet, én is megpróbáltam összeszedni magam. Nyujtozkódás közbe kicsit az otthoni csilláros kalandom jutott eszembe, amikor bevertem a kezemet a plafonba :) De ezt leszámítva eléggé hamar úgy-ahogy formába hoztam magam. Eztán elköszöntünk, s én gyorsan hazasiettem. Ahol kicsi pihenés után 9 kor leadtam a diákimat, majd elkezdődött a csütörtök mechanika órával. Erről Bandi miatt sikerült is elkésnem kicsit, de nem történt nagy probléma :) Majd ezek után beszereztem Geri kollegától a Linetta vázlatát, s gyorsan le is fénymásoltam azokat. Ekkor futottam össze Timivel és a Jóós Esztivel :) akit nem vettem észre, dehát engem senki nem hív már úgy hogy Jocó :D
A délután folyamán még várt rám egy szociológia óra. Ezt az órát szeretem mert közös óra a csapattal. Mondjuk most kicsit megsértődtem, mert kihagytak a levelezésből. S kicsit azt éreztem mintha ott sem lennék. Nagyon nem szeretem ezt az érzést, s lehet hogy könnyne sértődök, de akkor is bántotta érzékeny lelkemet. Az óra azonban viszonylag gyorsan eltelt, s eljött az elbúcsúzás ideje a csapattól. (SzöSztől, Timitől, Stoki művészúrtól ) Ezután az esőben hazarohantunk Julcsival, majd elköszöntünk. Ezután én hazasiettem pakolni. S ismét majdnem sikerült lekésnem a buszt, mert a mobilom Julcsinál hagytam. Így csütörtökre is jutott kaland :D
Itthon pedig megkezdődött harcom a Linettával. Amit a gépészek tudnak hogy mi, a többieknek egyenlőre nem árulom el. Szóval a Linetta rajzi dokumentációjával foglalkoztam leginkább. Meg pihentem a hetet :) Ami összeségébe nagyon klassz volt. Főleg a szerdai nap ízlett lelkemnek. Fantasztikus volt. S ezáltal a hét is valahogy sikeres és fénylő volt. Szóval ismét egy zseniális hét van a hátam mögött. Köszönöm neked kedves hogy megkoronáztad a hetemet ismét. S még másoknak is a sok-sok pozitiv élményt.
Kicsit nosztalgikusan is fogok gondolni erre a hétre, mert most két hajtós hét jön, s ez együtt jár azzal hogy kedvesem társasága radikálisan csökken :S Dehát a zh szezon az zh szezon.. Ennél csak a vizsgaidőszak a rosszabb..
Dehát a jövő hét is tartogat izgalmakat. KEdd andragógus szakest, amire vagy megyünk vagy nem, szerdán gépész mechatronikus buli, amire tuti megyünk, csütörtökön pedig névnapom :) Szóval tele leszünk ünneppel :) De majd meglátjuk mit hoz a jövő :)
Köszönöm a türelmeteket. A zh-hoz mindenkinek sok sikert. Legyetek jók, s vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok
Ahogy telik az idő, a hetek egyre monotonabbá válnak, s az órák is egyformák, egyedül ami felüdíti a gépész lelket mint fáradt anyagot a kenőolaj, az kedvesem társasága, s az otthon töltött órák. A víztorony utca hangulatos falai között, a srácokkal, a viccelődés és a fiús beszélgetések.
De mesélni kéne valami konkrétat a hétről. Miért is volt jó hét az elmúlt 168 óra. Igazából az órák folyamatát nem emelném ki, csak azokat a napokat amelyikek izgalmasak voltak számomra. Bár mint tudjuk eljött a tavasz. S ez az évszak egyik kedvencem mint oly sok embertársamnak. Ez az évszak amikor a föld kiheveri a téli ónosesőt, s a sártengert, s beköszönt a meleg napsugárzás. S szép lassan kivirágzik a környezet. Persze ezzel a szép évszakkel egy jár a zárthelyi virágzás is, ami már nem épp a kedvencem :)
Szóval a zárthelyik előtti hét eseményeiről kéne szólnom eme nemes felvezetés után. Ami nem igazán sok volt.
A vasárnap ismét nagyon gyorsan elröppent, s imsét ki mással mint Julcsimmal tölthettem az esti időt. S ahogy a dal mondja "azóta szeretem a vasárnapot" mert kedvesemmel igazán jól indul a hét. Előszőr is átadtam szerény nőnapi ajándékomat, majd zenéthallgattunk, s beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam ezen a napon, s sajnálom hogy végetért. Mert télleg kellemes volt, remek hangulat, remek társaság, s valami tavaszias jókedv. Jó lett volna kicsit megállitani itt a pillanatokat.
De sajnos nem rendelekezek még időgéppel :) Szóval sajnos elröppent ez a csodás este. S ezzel a lendülettel el is indult a hétfő, a hét első napja. Ami nem igazán tartogatott izgalmakat. Suli, Julcsi, majd egy kis szünet. Ezután következett első zárthelyi szedésem. A nemes vad ezúttal az automatizálás tárgy volt. S hát mit ne mondjak, nem épp a szívem csücske.. S a termés se éppen érett meg szép kövérre :) (bár erről még jelen pillanatban nincs információm:) Dehát olyan kérdésekre amikre órán sem hangzott el a válasz... Erre mondják azt hogy alternativan értelmezi a tanár az önképzést :)
Persze majd a héten kiderül az eredmény, hogy pótszedés lesz-e? Szerintem igen, de hívő emberként, bízok a csodában.
A hétfő ezzel ki is lőtte egyetlen eseményét. Ezután már csak a lazítás volt hátra, amit kedvesemmel ki is élveztünk, egy esti séta keretében. Ami egészen kellemes volt. Jó volt sétálgatni a parton. A sétánk végeztével én hazasuhantam, s nyugovóra tértem.
A kedd sem hozott valami sok emlékezeteset. Reggel mechanika mint mindig, aztán szünet majd két matek. Amin a gyakorlatot élveztem főleg. Egyrészt mert új haverommal jót beszélgettünk gyak előtt, másrészt meg azért mert Annával közös óra. S szeretem ha van ismerős az órámon. S azért is volt különleges mert ezúttal melettem ült. S élveztem hogy végre egy okos csaj ül melettem :).
Aztán végetért a matekóra, s mi elváltunk. Matek után persze gyorsan meg kellet lepnem Julcsimat, aki ekkor infóra siet általába. S ez így is történt. Amig bejött a tanár, jól elvoltunk, beszélgettünk az estéről. Majd nemes s kellemes szópárbajunknak a tanárúr érkezése vetett véget.
Az este ismét a magánéleté volt. Julcsihoz ezúttal felmehettem, amit örömmel konstatáltam. S megihattam egy finom teát, majd megpróbáltuk a lehetetlent. Kirakni a műzliben lévő "játékot". Erről a játékról az a véleményem, hogy értelmetlen, olyan mint a savanyú cukorka..
Ismeritek gondolom az ilyesféle játékot. A lényege hogy papirból vannak az alkatrészek, s szám szerint ösze kell őket passzintani, az alkatrészek végén lévő bevágás segítséggével.
De gondoljunk csak bele. A szegény gyerek megörül a játéknak, s örömmel és lelkesedéssel beleveti magát a kirakásába. De persze értelmes használati utasítás nélkül nem igen fog neki menni. Amitől elkeeredeik s vagy belevágja a kukába, vagy szipogva megy a szüleihez hogy segítsék neki kirakni. Ezzel nem is lenne baj, merthát a szülöknek biztos sikerülne, ha a játék értelmes lenne. A szülő kezdetben csak azért ideges mert a gyerek sír, s bánatos mert nem tudja kirakni a madarat, aztán az idő múlásával már azért ideges, mert ő sem tudja kirakni azt a szárnyaszegett papirmadarat. S magában szidja a készitő összes felmenőjét és lemenőjét hogy hogy képesek ilyen ördögi szerkezetet kialakitani..
Na kb mi is ebbe a csabdába estünk a madárkával. Nagy lelkesen belevetettük magunkat a kirakásba, de két óra szerelés után fel kellet adnunk. S ekkor még csak a feje és a szárnyai voltak kész, s temérdek alkatrész hevert szanaszét. Persze közbe különösen jól szórakoztunk azért úgy érzem. Két szerelés között persze tartottunk némi szerelési szünetet is. Amikor eszmétcseréltünk a további munkálatokról :) Meg közbe Julcsi anyukájának a jóvoltából ehettem egy nagyon fincsi süteményt :)
Aztán a madárkával úgy elszállt az idő, hogy 11 órát ütött az óra. S nekem indulnom kelett, merthát másnap iskola. Így elváltunk kedvesemmel. Ő becsomagolta nekem a negyedkész madarat, hogy bajlódjak vele én, mert ő bizony látni sem akarja. Ekkor én is hasonlóan éreztem a madárka iránt :) De valami perverzióból mégis eltettem, s hazafelé sem dobtam bele az első kukába.
Útközbe jókedvűen, átmodosult tudatban ugrándoztam hazafelé, amikor is hirtelen szembejött velem egy német néni. Aki valamilyen szállodát keresett. No képzelhetitek, 11 órakkor németül szólnak egy önfeled szerelmes ifjúhoz. Örömmel segítettem volna, ha hallottam volna a szállodáról vagy az utcáról. DE sajnos nem így volt. Így hát szépen szavakba öntöttem, előkapva ékes türingiai nyelvjárásomat megfogalmaztam a következőket "darüber habe ich keine information". Erre a néni még mondott valamit amit nem igazán értettem, merthát olyan gyorsan elhadarta, aztán elváltunk. S én szökkeltem tovább a víztorony utcába. Ahol Bandi még lelkesen várt.
Ezután következett az esti időszámítás. Mivel bosszantott hogy nem tudtam kirakni a madarat, így nekiláttam, miközben Bandi a gépét szerelte. A madárral eléggé lassan haladtam. S már-már azon a szinten voltam hogy beviszem Gali "bátyáim" Csaba tanárúrhoz szerelés és anyagmozgatás órára, amikor is megvilágosodtam. S végül két óra origámi s egyéb szerelési ismereteimet felhasználva, sikerrel összeszereltem a madarat. Ekkor persze örültem mint majom a biciklinek :) Isteni élmény volt kirakni 4 óra összidő után a terméket. Majd gyorsan lejelentettme Julcsimnak, s a madarat kihelyeztem helyére, a "vacak" TV-nk tetejére :) Ezután kicsit olvastunk, majd nyugovóra tértünk éfél körül.
S el is érkezett a hét csúcspontja a szerdai nap. Ez a nap általába a bulikról híres, de most nem mentem bulizni, helyette egész más programunk volt. De ne rohanjunk ennyire előre..
Reggel alternativ járműveken okosodtam, majd spagettim elfogyasztása után, loholhattam is imádott órámra gépszerkezetre. Ahol is ismét a trapéz emelőt konstruáltuk.
Ezzel véget is ér a szerdai napi robot, s jöhetett a megérdemelt pihenés. Így hát el is sétáltam az élményfürdőhöz megnézni, hogy mikor van nyitva az aranykapu. S mikor csobbanhatunk Julcsimmal, merthát társasan szép az élet ezt bizonyítja a viztorony utca romantikus kétszemélyes porszívója is :)
A séta után gyorsan lejelentettem a tanuló gazdászoknak a helyzetet. MErt Julcsimmal ekkor épp nővérem foglalkozott, valamit lelkesen tanultak :) De ahhoz én nem értek, ezek olyan gazdász dolgok tudjátok..
Ezek után mint aki jól végezte dolgát hazamentem átöltözni, majd loholtam vissza Stokihoz mert elmentünk a konditerembe, aminek hatását még most is kezeimen érzem. De eléggé intenziv programot hajtottunk végre, s a másfél óra alatt minden izomcsoportunk nagyábból megmozgattuk. Majd elégedetten mentünk a dolgunkra.
Hazaérve gyors zuhizás, majd csomagolás a fürcsihez s irány Julcsim :) Nála eltöltve egy jó félórát, tovább is robogtunk a fürdőbe. Útközbe furát beszélgettünk :) De végül minden rendbe jött, s beléptünk a fürdőbe. Ahol én simán eltévedtem volna :) Kicsit nekem össze-vissza volt :) Aztán Julcsi mint egy határozott asszony megragadta a kezemet, s a dolgok irányítását. S beszereztük a jegyeinket. Ez volt számomra az első meglepetés, hogy a jegy egy óraszerű mágneses készitmény. Ezzel tudtunk belépni, ami nekem nehezen ment volna, ha nincs itt a korábban beléptetőként dolgozó kedvesem :) Ezek után a szekrények megkeresésével akadt egy kis problémánk. Ugyanis mint kiderül a belépő tartalmaz egy számot is, ami a szekrényünk kódszáma, s ezeket is a "mágnesóránkal" tudtuk nyitni. Ezek után jöhetett az átöltözés :) Majd belvethettük magunkat a felfedezésbe :)
Nagyon izgalmas volt, s én pedig nagyon izgatott voltam. Imádok ugyanis fürdőzni. S meg kell hogy mondjam hogy Julcsi nagyon csinos fürdőruciban :)
Ezek után természetesen jól körbejártuk a helyet. Megnéztünk minden medencét, minden zugot. Ez a kis kalandfelfedezés is nagyszerű volt. Nagyon jó hely ez a fürdő. S nagyon nem bántam meg hogy végre eljutottunk ide is. Élvezetes volt a pancsikolás. Különösen a melegvizű kinti rész tetszett, meg az a barlangszerű épitmény. Idális hely a turbékolásra :P
De fantasztikus élmény, ahogy a melegvízbe áztatod magad, s feletted a csillagos ég, s nézed győr kivilágitott nevezettésgeit. Szóval fantasztikus élmény volt. Talán ez tetszett a legjobban. Bár a csillagos rész sem volt rossz :) MEg a pezsgős medence :P Szóval nehéz is lenne választani. Nagyon kalssz volt az egész. S csak úgy rohant az idő. Sajnos :S
Így a három óra hamar el is röppent, s távoznunk kelett. :S Ez már könnyen ment :P Persze itt is találkoztunk egy érdekes találmánnyal. Az olasz ipar remek termékével, amin kézzel festett kinai piktogrammok hirdették a helyes használati módot. S mi is lehetne ez más mint hajszárító. Merthát nem igen lehet saját hajszárítot használni, ami számomra érthetetlen volt. No de ez a furmányos digó találmány, annyira jó, hogy mindenre jó csak épp a hajadat nem száritja meg. Így hát eléggé ádáz csatát vivtunk vele Julcsival. Mondjuk nekem nem igazán volt rá szükségem :) De végül fél óra hajszárítás után majdnem 75%-ban száraz is volt kedvesem haja. Ennyit az olasz dolgokról :P
Ezután gyorsan a viztorony utcába siettünk. De előtte bevásároltunk a nemes vacsorához. A vacsora csodás volt. Julcsi igazán finoman elkészítette. S még Rolandnak aki hobbiszinten felcsapott gázóraleolvasónak is adtunk egy kenyeret :) Aminek nagyon örült, s szépen megköszönte azt.
Ezután rövid időtöltés s ruháink megszáradása után, átmentünk Julcsihoz. Ott még vadul készülődőtt Anna, aki ekkor már jobb színben volt, s a barátnője az esti bulira.
Aztán távozásuk után, ismét jól elvoltunk Julcsival. Majd 11 felé megjött Anna, s én épp menni készültem, amikor is jött a meglepetés, hogy aludjak náluk. EZ nagyon jól esett, főleg hogy teljesen spontán jött :) Nagyon örültem, mert nem igazán volt kedvem hazasétálni. Így hát igent is mondtam kis gyözködés után az ajánlatra. S ezt sem bántam meg :) Mert remekül aludtam. Bár néha kicsit furcsa Julcsi ágya nekem :) DE mindent megér amikor hozzám bújt az est folyamán :) Szóval nagyon jó volt, s az ébreszéts is remek volt. Szeretek melette ébredni :) Ezután a révedés szakasza jött számomra. S meglepően konstatáltam, hogy alvás után csak én vagyok ilyen fáradt :) Julcsi már ekkor reggel is nagyon csinos és fitt volt. Irigyeltem is energikusságát :)
Míg Ő regellizet, én is megpróbáltam összeszedni magam. Nyujtozkódás közbe kicsit az otthoni csilláros kalandom jutott eszembe, amikor bevertem a kezemet a plafonba :) De ezt leszámítva eléggé hamar úgy-ahogy formába hoztam magam. Eztán elköszöntünk, s én gyorsan hazasiettem. Ahol kicsi pihenés után 9 kor leadtam a diákimat, majd elkezdődött a csütörtök mechanika órával. Erről Bandi miatt sikerült is elkésnem kicsit, de nem történt nagy probléma :) Majd ezek után beszereztem Geri kollegától a Linetta vázlatát, s gyorsan le is fénymásoltam azokat. Ekkor futottam össze Timivel és a Jóós Esztivel :) akit nem vettem észre, dehát engem senki nem hív már úgy hogy Jocó :D
A délután folyamán még várt rám egy szociológia óra. Ezt az órát szeretem mert közös óra a csapattal. Mondjuk most kicsit megsértődtem, mert kihagytak a levelezésből. S kicsit azt éreztem mintha ott sem lennék. Nagyon nem szeretem ezt az érzést, s lehet hogy könnyne sértődök, de akkor is bántotta érzékeny lelkemet. Az óra azonban viszonylag gyorsan eltelt, s eljött az elbúcsúzás ideje a csapattól. (SzöSztől, Timitől, Stoki művészúrtól ) Ezután az esőben hazarohantunk Julcsival, majd elköszöntünk. Ezután én hazasiettem pakolni. S ismét majdnem sikerült lekésnem a buszt, mert a mobilom Julcsinál hagytam. Így csütörtökre is jutott kaland :D
Itthon pedig megkezdődött harcom a Linettával. Amit a gépészek tudnak hogy mi, a többieknek egyenlőre nem árulom el. Szóval a Linetta rajzi dokumentációjával foglalkoztam leginkább. Meg pihentem a hetet :) Ami összeségébe nagyon klassz volt. Főleg a szerdai nap ízlett lelkemnek. Fantasztikus volt. S ezáltal a hét is valahogy sikeres és fénylő volt. Szóval ismét egy zseniális hét van a hátam mögött. Köszönöm neked kedves hogy megkoronáztad a hetemet ismét. S még másoknak is a sok-sok pozitiv élményt.
Kicsit nosztalgikusan is fogok gondolni erre a hétre, mert most két hajtós hét jön, s ez együtt jár azzal hogy kedvesem társasága radikálisan csökken :S Dehát a zh szezon az zh szezon.. Ennél csak a vizsgaidőszak a rosszabb..
Dehát a jövő hét is tartogat izgalmakat. KEdd andragógus szakest, amire vagy megyünk vagy nem, szerdán gépész mechatronikus buli, amire tuti megyünk, csütörtökön pedig névnapom :) Szóval tele leszünk ünneppel :) De majd meglátjuk mit hoz a jövő :)
Köszönöm a türelmeteket. A zh-hoz mindenkinek sok sikert. Legyetek jók, s vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése