2011. április 25., hétfő

Húsvéti mustra

Tavasszal minden szív hormonokat termel,
Az oxitocintól vihog a sok ember.
Vizuális inger: fiú-lány összenéz,
Hogy utána mi jön, azt leírni nehéz.
Összebújnak szépen, körülöttük erdő,
Nem zavarja őket a szakadó eső.
Odébbkotorják az eldobált szemetet,
A sok gonoszságot felváltja szeretet.
Az informatikus először az évben
Feláll a gépétől, kávéja kezében.
Mint őse, Don Juan, megy ő is csajozni...
Kellemes Húsvétot szeretnék kívánni.


SZEvasztok CADves olvasóim! Az elmúlt időszakban az ágas-bogas teendők miatt jóval kevesebb idő jut a blogomra. Így hát derék lemaradást halmoztam össze a hónap történéseiről, pedig igazán lenne miről írni. Most azonban nem ez okán ragadtam klaviatúrát, hanem Húsvét okán.
  A húsvét a karácsonnyal ellentétben számomra mindig is szebb emlékeket tartogatott. Előszőr is ez az az ünnep amikor apu felvette az univerzális húsvéti ruháját, melyet még a nagyitól kapott, nővérem rendszerint vasárnap este már sokkot kapott a locsolóktól, s fantáziájában különféle válogatott módokon szabadult meg tőlük. Anyu vasárnap este lelkesen tojást festett, majd közösen szalonna vagy sonka bőrével fényesre políroztuk őket. 


Én pedig a húsvétot általában azzal töltöttem hogy próbáltam megérteni a böjt lényegét, s halételek garmadája mellet válogatott kínokat éltem át amikor a kamrában a vigyorgó sonkára tekintettem. Emellett persze a húsvéti locsoló verseket tanultam lelkesen. A megfelelő rigmus kiválasztása mindig is nagy feladat volt, s ugye nem mehettem mindenhova ugyan azzal a versikével, mert akkor megszólnak..
  Szóval a húsvét mindig is egy klassz kis ünnep volt számomra. Réges rég ilyenkor külön élmény volt nagyinál megkeresni hova is tojt a nyúl.. majd az édességek hadát jól elosztani gyereknapig.. 
  Mint ahogy minden úgy a húsvét is változik. Ahogy cseperedtem felfelé, ez az ünnep is felvett új szokásokat. Húsvét hétfőn már egyre cikibbé vált a locsolkodás, s már csak a legszükségesebb familiárisokat locsolgattam rózsavízzel. Azért sem lehetett nagy túrát csapni mivel a délután a visszamenés örömeit tartogatta, ami ilyenkor külön öröm mert  volán ilyenkor 3 járat helyet csak egyet indít.. Így a felgyülemlett tömeg kénytelen egy Rába D10-re felzsúfolódni, s Győrig kellemesen be is kábulnak a hölgy utazók hajkoronáitól. Így hát enyhén tudatmódosult állapotban locsolhatom meg Kedvesem. 
  Ennyi felvezetés után aztán lássuk mit tartogatott az idei húsvét. Ezúttal sikerült a böjtöt megtartanom, Julcsimmal hosszas egyeztetést folytattam a húsvéti szokásokról. Ez aztán kicsit össze is zavarta a tudatom, s így Nagypéntek után  Nagyszombatot is húsmentesen töltöttem. Nagyszombaton aztán mivel már régóta érett egy háromlábú szék találkozó, így este ajkára vettem az irányt. Örültem is ennek a kiruccanásnak, mert az itthoni helyzet nem épp rózsás.
   A városba tartó utam igen kellemesen tellt, külön érdekessége volt a sofőr és egy fiatal srác beszélgetése. Itt hangzott el például az a mondat hogy egy igazi társ túlmutat a szülőkön és mindenen.
  Végül jó húsz perc buszozás után megérkeztem a citybe, ahol legútobb még a zord februárban jártam. Kis idő múlva Petya is elősompordált az Utas büfé irányából, s közölte a tényállást hogy Nándi koma csak a későbbi levitatív nyirádi credoval érkezik. S mivel mi éhesek voltunk, így hát elindultunk a Deák pizzéria felé..
  Odaérve aztán szembesültünk azzal hogy  a törökök már a deákban vannak.. S bizony a mi jól megszokott hamburgerező söröző helyünket átvette a Kalifa bisztró. Öröm az ürömben hogy így legalább ajkán is lehet Kebapot enni. S bár ez inkább Nándi restanciája lenne, de meg kell hogy haggyam hogy nem olyan mint győrben..
ajkai bányásburger stahanovistáknak




  A török térhódítás miatt, kicsit nemzethalál vizíonk is lett Petyával, aki útközben azt is megosztotta velem hogy VIII. Henrik sírt a Mohácsi csata után. 
  Míg a Kebapunkat fogyasztottuk természetesen jókedvűen elcsacsorásztunk. Megtudtam például hogy Petya szakdolgozat lázban ég, s hogy bizony nem rendelkezik B-tervel téma ügyben. Kicsit aztán elfogott a szorongás hogy én még nem tartok itt. Emellett perszer előkerültek olyan univerzális témák mint a régi győri idők, s hogy hogyan fogjuk Beát (Nándi oldalbokrétáját) majd elkápráztatni kínos történetekkel, fotókkal.
  Jó egy óra tere-fere után, megtömtük bendőnket, s elindultunk Nándor elé az ajkai főbuszmegállóba. 
  A természet rút tréfája következtében épp arról kezdtünk el cseverészni, hogy milyen vicces lenne ha Nándi lesomná a találkozót, amikor is szinte egy ritmusra rezonáltak telefonjaink. Jött a szomorú hír, hogy Nándi hát és fejfájása okán lemondja az estét. 
  Ettől aztán még jobban nekibúsultunk, mert hát Petyussal könnyebb összehozni egy meetinget mint Nándival. S sajnos így megint várhatunk egy 3-4 hónapot míg újra találkozhatunk. (Ami számszakira fordítva a szót azt jelenti hogy zirka 8 hónap után fogunk találkozni). 
  A szomorú hírt természetesen szomjuzó torokkal nem lehet tűrni, így hát irányba vettük a Muskátli bisztrót. Kicsit féltünk hogy ott is valami falafelezőt találunk, de szerencsére az ország három része szakadása, a kis kocsmát elkerülte. 
   Miután kibiztosítottuk a napernyőt, amire az ajkai itszakában igen fontos szerep hárult, leültünk, s kikértük a söreinket. Meglepő volt hogy ajkán az árak igen magasra kúsztak, mert egy korsó serital 290 Ft-ra rúg. Erről aztán azok a régi szép idők jutottak eszünkbe amikor is még 190-volt egy krigli. Szóval ha kocsmát teszteltünk volna akkor bizony ár-érték arányban alul maradt volna a kicsike..
  Sör mellet természetesen csak nőkről és komolytalan dolgokról lehet beszélgetni, így mi is ezt a témavonalat követtük. Mint mindig most is felszínre törtek a nosztalgia buzgárok, s számtalan győri és bródy-s történetet felelevenítettünk.(húú nehéz szó, csak harmadjára sikeredett leírnom)
  A kellemes történetek mellet pár vész kolomp is megszólalt, s bizony bár jól sikeredett a találkozó Petyával, azért Nándi mégiscsak hiányzott a körből. De a fontos témákat mint az élet, nők, eltékozolt évek természetesen most is érintettük..
  A muskátliban igen víg hangulat dübörgött, jó kis 40 évesek ropták a táncot. Nekünk pedig a szabadban mindig a témához illő zene szólt. Mikor ivós kedvünk volt, ivós mulatós, mikor meg lelkizős nőzős, akkor a viszonzatlan szerelemről szót a nóta.. 
  S ha már a Muskátlit kiemelem, akaratlanul is kocsmakutató szemmel jár az ember. Ha már ár-értékben nem is bizonyított a hely, a kiszolgálásban mindenképp jeles érdemjegyet érdemel. Talán épp emiatt, ezek miatt a helyi kocsmák miatt hiányolom győrben mindig a kiszolgálást. A pultos hölgyemény még azt is megkérdezte tőlünk hogy nem-e fázunk odakinn.. Mondanom sem kell emelett hogy a söreinket szervírozta is. :)
  A nagy mesemondás közben aztán szép lassan a söreink is elfogytak, s ezzel együtt az időnk is a végére ért. Mivel aztán ilyenkor fél 11 kor jön az utolsó világjáró busz, így indulni kellet.
   Összeségében a szombati nap tehát igen jól tellt, bár sajnáltam hogy Nándi nem tartott/tarthatott velünk. Nélküle olyan más, olyan csonka volt az egész. Bár azért Petyával is jól szórakoztam, s meg is beszéltünk egy filmnézős, iddogálós,boridálós nyári programot. Remélem erre a csapatásra már Nándi is velünk tart, s hogy természetesen megismerhetjük aráját. Az est érdekessége szerintem Petya volt, aki egy megjegyzésben arra utalt hogy milyen "dúrva" hogy a háromlábú szék, már 5 lábú. S ha egy ilyen összeröffenésre mindenki hozná a barátosnéjét, akkor bizony ő ott egyedül lenne. 
   Hát ezért is mondom én azt Julcsinak hogy  a párkapcsolat bár sokkal nehezebb mint a szingli szántás, de sokkal sokkal jobb mint magányosan színezni. (Amúgy a hétvégém érdekessége hogy valahogy mindig van valami találó, ami kicsit az életemről szól. Pl az említett buszdriver-srác beszélgetés, vagy épp Bandi mondása miszerint "Szeretne egy rendes lányt, és szeretne már lehorgonyozni". /ezzel vhogy én is így vagyok, egy rendes társ, aki szerintem már megvan, és szép lassan leengedni a horgonyt, a legszebb kikötőben :)/
  
A szombat után következik a vasárnapi nap tárgyalása. Vasárnap korán keltem, hogy elfogyaszhassam a húsvéti reggelit. Itt természetesen a tojás és a sonka volt az úr, meg némi torma. A menü különlegessége hogy végre nem mű azaz TG gazdaságos sonkát fogyaszthattunk, hanem igazit. Olyat ami még disznót is látott :) A gazdaságos áruház akár hogy manipulálja, aromásítja termékeit, az igazi füstölt sonkát sosem fogja utolérni. Úgyhogy széles mosolyal, mint ahogy korábban a kamrában a sonka vigyorgott, úgy tömtem a bendőmet. Kellett is az energia, mivel délutánra gépszerkó tanulás volt előírányozva. A délután folyamán sok értelmes dolgot nem csináltam, olyannyira hogy mára már nem is emlékszem mit csináltam.Késő délután anyunak segítettem a sütésben, ami okán aztán később államosítottam is a kókuszkockát. A sütés főzésnek a legjobb része a kókuszkocka "bepanírozása" volt, amikor is a sütire ugyebár rájuttatjuk a kakakó, rum, és még sokféle összetevő híg habarcsát. Ez nekem olyan jól sikeredett hogy a krém, vagy máz fele a gatyámon landolt, szép makacs foltot hagyva ezzel a fehér anzugon. Na mind1 írd le az adódból :)


   Mivel aztán a töltelék nagy részét a textiliára jutattam, így anyu gyorsan le is váltott, s rámsózta a kókusz hempergőztetést. Ez a munkafolyamat sokkal jobban ment, bár kicsit zavart hogy több kókuszreszelék tapad a mancsaimhoz mint a kockára. Úgy gondolom egy mehós nem végezheti egymás után ezt a két folyamatot...
  Miután kész voltunk a hempergetőzéssel, pihenni tettük a sütit. Mi pedig pihenés képpen elrendeztük a nyuszi fészket. 
  Ezt követően az érdekes esti műsorok okán hamar le is pihentünk, mivel húsvét hétfőn tojik a nyúl, és a locsolók is korán látogatnak. Így hát a család apraja naggya korán vízszintbe helyezte porhüvelyét. 


A hétfői nap a locsolók hadát hozta. Ennek a kölni fesztnek leginkább a hölgyek örültek, első locsolónk ezúttal Karcsiék voltak, akik 7 óra környékén érkeztek. A locsolás mellé aztán hoztak is némi süteményt. Amire az éhes szájak, köztük én is azonnal lecsaptam. Leginkább a banános süti ízlett, a többi valahogy túlságosan dúskált a czukkerban. A banános süti okán faterom alakított nagyott, aki kérdőn nézett a süteményre, jó két percet zoomolt a banánra, mikor is az ECU feldolgozta az infót, és egy késsel megszabadult a vérmes gyümölcstől, mondván hogy neki az nem kell.
  Természetesen a kötelező történések most is felszínre kerültek. Eszter unokatesóm feltette elmaradhatatlan kérdését a "Megvan még a lány?"-t, amire csak szűkszavúan nyilatkoztam. Elvégre hülye kérdésre nem lehet doktori disszertációt alapozni. Ezt követően megmutatta a Német és vagy Osztrákiában készült képeket, ahol is az énektáborral járt. 
  Nővérem pedig kifaggatta az esküvő hogyan mikéntjéről. A válaszból aztán az is kiderült hogy nem mostanában megyünk el egy jó kis lagzira..
Dodi ül a fűben, tán tojást tojik


Locsoló Anzugben


   
Kisvártatva aztán a telefon csörgése szakította meg a beszélgetést. Jól tudtuk mindannyain hogy Feri bácsi jelenti érkezését. Mert ugye a Kis Hásziendára be kell jelentkezni. A telefon után aztán jó 10 perc múlva meg is érkezett Ferkó báttya biciglivel. 
  Miután meglocsolta a család hölgytagjait helyetfoglalt a konyhában, s könnyed kis csevej kezdődött. Ami szintén felvonultatta a kötelező elemeket. A legjobb mondat szerintem itt az volt, mikor nővéremnek mondtam hogy azért nem lett esztergályos, mert egy egyetemes esztergát ("maróeszetergát" igaz?) nem tudna erre arra hurcolászni. 
   Feri bácsi is kb jó egy órácskát maradt, ám a lakás nem maradt látogató nélkül, ugyanis röviddel ezután megérkezetek Tillcsiék. Zoltán és Tillcsi ezúttal nem túl kreatív versekkel készültek, pedig házifeladatban kiadtam nekik a volános rímek faragását, viszont örömhírként mondhatom hogy nem valami turbékoló nyálas versikét mondtak :) 
   Miután aztán én is előástam a locsolómat, amit minden bizonnyal sörény dugodt el egy majdnem dodi biztos helyre, én is meglocsoltam a fehérnépeket. Természetesen alkalomhoz illő versikékkel. 
  S míg Tillcsi a szexista poénokon lovagolt a társaság többi tagja beszélgetésbe kezdett. Én pedig inkáztam gép-és konyha között. Biztos ami biztos nehogy lemaradjak vmi erotikus labdacsról. Elvégre jó lehet még Julcsinál is :) úgyis szereti a pajzán poénokat :)
   
Mivel hétfőre mindenki csak egy órára váltott jegyet, így Tillcsiék is egy óra után távoztak. Mi pedig nővéremmel végre felkutathattuk a nyúl fészkét. Amit az udvar egy elefántfű és pittypangos zugában meg is találtunk. Ezúttal a nyuszi igen bő tojásterméssel ajándékozott meg minket. Neki egy Számviteli Törvény könyvet, míg nekem a Gépszerkezettan c könyvet préselte ki magából. Emellet persze számtalan csoki nyúl és tojás is várt minket, meg még egyéb nyalánkosságok.
vágásra érett tapsifüles


Nyúl tojás közben..
   Itt térnék ki a nyúl-tojás képzavar feloldására is. A tojást az ősi hiedelem, a mágikus világkép, az élet, a lélek székhelyének tartotta, az örök megújulás, az elpusztithatatlan élet szimbólumának. A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születnek. A finnek népi eposza a Kalevalla szerint, pedig az egész világ tojásból lett. . Az Éj leányának térdére rakta le tojásait egy kacsa. A régi hiedelmek szerint tehát a tojás az élet jelképe. Innen ered, hogy tavasszal, a természet újjászületésekor különös jelentőséget kap a húsvéti tojás.A húsvéti reggeliben, vagy épp vacsorában, kinek hogy tetszik, a tojás a családot jelképezi. 
  A másik főszereplő a mondakörben a húsvéti nyúl. Az ő szereplése igen egyszerű, mint tudjuk a nyúl egy igen szapora állat, s nem tud hátrafelé menni, ezért is válhatott termékenységi szimbólummá. 
  S hogy honnan is jön akkor-e két dolog frigye? Hát egyszerű egy félrefordításból. A google fordító már akkor is hibát hibára halmozott.
  Németország egyes vidékein ugyanis az emberek gyöngytyúkkal és annak tojásaival ajándékozzák meg egymást. Az ékes hochendeutschban a gyöngytyúknak Haselhuhn a neve. Ezt a szót hozták aztán tévesen összefüggésbe a nyulat jelentő Hase szóval. Így lett tehát a gyöngytyúkból nyúl, s ezért hozza a húsvéti tojást a nyuszi.



Miután aztán az ajándékokat begyűjtöttük a locsolási rigmusok vették át a főszerepet. Hogy nővéremet idézzem "dodi hülyeségei" csaltak mosolyt arcunkra. Igen a találó locsolóvers költése, ugyanis igen igen fontos. S mivel ma ugyebár egész nap szabad a locsolás, így régi hagyomány szerint álljon itt pár versike a későn locsolóknak, akik a lecsorgó maradék süteményre és pálinkára gyúrnak:

Zöldeknek és füveseknek:

Zöld erdőben jártam,
Zöld levelet láttam.
Elszívtam!
Bejött! 

 Schimmer kollega úrnak:

Zsigulival jottem, tele van a csomagtartom
szerszamokkal, szabad e locsolni? 

Örök kétkedőknek:

Jó ez a hétfő
Locsolkodni mér' kő? 

Hamlettnek a noszlopi kocsmafelolvasókörből:


Egy csepp kölnit a leányok hegyibe
Poharamba sok italt, de izibe. 

Mint tudjuk a sok feles szépít:

Szomszéd házban él egy buzi,
Elkerülte őt a nyuszi.
Én kedvelem a szebbik nemet,
Finom kölnit hoztam Neked.
Ez a vers egy kicsit durva,
Nem is vagy te olyan ... csúnya.
 

Punavadászoknak:

Én kis kertész legény vagyok, szűzp*nákat locsolgatok
mivel ez igen ritka, locsolgatok össze-vissza. 

Egyetemistáknak:
eljött hát husvét napja, részeg minden egyetemista ! szabad e locsoni.

Gépész egyetemistáknak:

Éles sarok, kezdõ törés,
bordástengely, reteszkötés,
csapsurlódás tangens róval,
megjöttem a locsolóval. 

Adramókingereknek:
Nem kell ide hókusz-pókusz
Fűben ül az adramókus..
Locsolásért kérlelek
Közéjük is térdelek
Tojásomhoz jár egy virsli
Meglocsollak nem kell sírni...

Nővéremnek és volán dolgozóknak:

Zúg a Credo
Gázolaj megy bele
Éldolgozó meglocsolhatlak-e?
 Tojás helyett seeger gyürű,
Nem kell nekem pénisz gyűrű
A nyuszi is konszolidál
papírjaim másik része a Jolinál
Ikarusznak jó a féke
Elérkezett versem vége..
Locsolhatok-e már végre?
 a számokkal így úgy csalok
locsolásért tojást kapok
szervíz könyv és móka miki
ez a vers már elég ciki
krokodil meg csápos emelő
locsolok mert elhervad eme nő
 
 

Hajminak és Fiatos keménymagnak:

vagyány csávó, Tempra fiát
locsolásé' aggyá' piát! 

Hosszú verset kedvelőknek:

A nagylány is már bűzlik, 
A ház asszonya morog,
Olcsó kölnik tengerében
Blúzunk, hajunk tocsog!

Kecskerímet makog most egy félrészeg locsoló,
Elébe is ugrik egy nagy tányér kóstoló:
Sona, kolbász, sör, bor, pár liter pálinka,
S az alföldi porcelán már hívja is imára.

A ház ura is locsol, szomszédol vidáman,
Ebédtájt majd megjön, bár laposkúszásban
A nagyfiú is locsol, ő ám kemény legény
Gomblukának dísze kihányt mákoslepény.

Nagyüzeme van a húsvéti rohamnak,
Edzést tartanak sok hős magyar gyomornak
Én meg béna galamb fel-alá totyorgok,
S ha megengedik egy kicsikét locsolok.


Huncutkodó verselőknek:


Itt a tavasz, itt vagyok én is,
Ha rádnézek, megremeg az ég is.
Mert olyan vagy, mint tehénnek a lepény,
Nincs e kishazában ilyen fasza legény.

Nekem a kérés nagy szégyen,
Adjál hát anélkül, hogy én kérem.
Nem kell nekem se sok, elég egy kevés is,
De ha megkérlek, legyen benne fekvés is.

És ha már fekszünk, arra kérlek téged,
Kecses kis kezeddel a husángomat mérjed.
Méregesd csak szépen a hosszát, a széltét,
Ha ügyes vagy megkapod a kerek végét.

Mivel e nap a húsvété, legyen benne öröm,
Hosszú idő után úgyis érted ég a tököm.
Most már ne cicózz, vetkőzz le vagy térdig,
Megöntözlek mim van azzal végestelen-végig... 



Lóbarátoknak:


Pajtában egy szürke ló
Én vagyok a locsoló!



Csillának az arabbarátnak:


Sivatagban megy a teve,
Tele van a töke vele.
Nálam van a töke leve,

Megöntözhetlek-e vele?
  

Lényegretörőknek:


 Kezemben kölni,
Nem szoktam tökölni.
Szabad-e fröcsölni?



Anyosóknak, és egyéb hétfejűeknek:


Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány!





A győri likörgyár dolgozóinak:


 Szép idõ van jó idõ van,
Vigyorog az ég is,
Adjanak egy deci rumot,
Hadd vigyorgok én is!

 
 Ismét egy pajzán sorocska:

Zöld erdõben jártam,
Elfogott az imádat,
Ide szálltam rögvest hozzád,
Hogy meglássam … a lelked.

Intézkedő kis és nagyprumiknak:
Nem tagadom lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De a virágok közül csak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek..
Itt van már az idõ nem késlekedem,
S ha szabad máris intézkedem.

SZDSZ tagadóknak:

 Nem vagyok és liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni?

Házasoknak:
Idegosztályon a helyem,
Meglocsollak kedves nejem!


Kommunistáknak:

Itt a húsvét - szól a rigmus,
Jöjj el hozzánk kommunizmus.

Távolságtartóknak:

Meglocsolom önt,
Ha még valamit önt.

 Hagyományörzőknek:


Itt e vödör benne víz,
Nem fog fájni,ne hisztizz!
  

Mellfetisiszta Kokónak:


Nem vagyok én nyuszi,
Kell nekem a puszi.
Gombold ki a blúzocskádat,
Hadd locsolom dombocskádat!



Meló Diák dolgozóknak, speciálisan Móncsinak:

Holnap vár a meló diák, Locsolok azt adjál piát 




Ezzel a kis bejegyzéssel kívánnék minden kedves olvasómnak, és erre tévedőnek Kellemes Húsvétot. A lányoknak sok locsolót, az úraknak meg nagy locsolót és sok féldecit. Remélem mindenki kiválasztotta a megfelelő versikét, s még bedobja magát az esti locsoló műszakban...
  Még egy dolog maradt talán a legfontosabb hogy megemlékezzünk a frissen ropogósan szentesített új alaptörvényről:


Zöld erdőben jártam,
Kot-kotmányozást láttam.
Illatozzál ne légy görény,
meglocsollak alaptörvény :)
 Kedves olvasóim köszönöm  a figyelmet, remélem tetszett az újabb bejegyzésem. Hamarosan új frissebb, életképesebb történetekkel jelentkezem. Előre láthatólag csütörtökön klaviatúrázok ismét, amikor is a Cseh sörnapokról számolok be. Addig is legyetek jók, blogra fel, győzni kell...
   A mihamarabbi viszontolvasásig élvezzétek a tavaszt, egymás társaságát.. A következő írásomi szilenció...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése