2010. április 25., vasárnap

Tizenegyedik hét+SZE napok+Innovációs kiállítás

Üdvözlöm a CADves olvasóimat! Az elmúlt időszakban ismét egy kisebb szabályozó fojtás keletkezett a blogomon, persze ez nem az eseménytelenségnek tudható be. Az elmúlt hetek is bővelkedtek megírni valókban, hallgatásom oka azonban leginkább az időhiánynak tudható be. Így eshetett meg az a rútság hogy bizony adott mérnösuhanc szavammal ellentétben nem énekeltem még meg nektek a Széchenyi István Egyetemi napok igaz históriáját..
 Ha címszavakban kéne jellemeznem a 11-hetet akkor talán valahogy így tenném: Nedves, Kedves, SZE-Napos-Palacsintás, Rohangálós-Jégesős, Szivárványos-Finomat főzős,Stresszlabdacs gyűjtős,Franciázós (nem félreérteni), Sajtótájékoztatóra főpróbázós majd előadős, Hidraulika olajban bővelkedős-Laborgyakorlat elfelejtős...
  Talán ezek a szavak azok amikkel leginkább leírhatnám a hetet, ennyi kis bevezető missung után vágjunk is bele a kifejtős részbe..

Mint minden valamire való történetet, ezt is az elején indítanám, tehát a vasárnapnál. Vasárnap az a nap amit nem igazán szeretek. Egyrészt mert vége a hétvégének, másrészt pedig a visszakészülődés miatt. Nem mintha bajom lenne a győri léttel, csak hát az az igazsság mire megszokom magamat itthon, már vissza is kell mennem. Másrészről pedig van az "anyuka faktor" néven nevezett fogalom. Hogy ez mit is jelent? Hát azt hogy édesanyám a készülődéstől jobban izgalomba jön mint én. Ez a folyamat általában szombaton délután indul el, ekkor kezd a gép túlpörögni. Előszőr is kapok egy lecseszét valamiért :) Majd jön a szokásos hülye kérdés hogy mit szeretnék visszavinni. Erre én meg valami gügye választ adok, mert szerintem teljesen mind1 mi lesz visszavive :) Másrészről pedig úgysem lesz az amit ilyenkor mondok. Amit úgy nem értek hogy borsófőzeléket, lencsefőzeléket, krumplifőzeléket meg ebbe a rendbe besorolható ételeket miért nem vihetek vissza, miért kell mindig húsos ételt vinnem..
  A folyamat igazából vasárnapra találja meg az optimális hatásfokat, ekkor ugyanis már egész felpörgött a "masina". Többek között az atomórát megszégyenitő pontossággal elmondani a pontos idő kihangsúlyozásával, majd pedig a listaszerűen (lehet hogy van egy eltitkolt ilyen listája anyunak) felsorolni hogy mit kell visszavinni. Ezt követően aztán jön a Második Ukrán frontnak elegendő étel rámsózása, mintha lenne időm egész napos lovagi lakomákat tartanom. Majd ezek után jön a motiváció, ez néha permutálódik a pontos idő hangsúlyozásával, majd a végére egyenesen sürgetéssé fajul.

  Aztán mikor fél óra alatt sikerül megcsinálnom halál nyugodtsággal a dolgokat, a folyamat anyuban is lecseng, és békésen várjuk Hajmi érkezését.

A vasárnapi napra a szavazás mondható emlékezetes eseménynek. Ekkor ugyanis családostul bekerekeztünk Noszlop "I-es számú és egyetlen választókörzetébe". Nagyon izgalmas volt számomra az első szavazás, s hogy nővérem szófordulatával éljek valóban "megszeppentem" a tanácsházánál. Így versenytekerés ide vagy oda, de megvártam a női különítményt, hogy együtt járuljunk az úrnákhoz. Nem igazán értettem hogy miért nem szavazhatok a saját tollammal, de a választás gond nélkül lezajlott. Sajnos már dívik az első szavazóknak ajándékot osztani, így erről (is) lecsúsztam.
  Az egész hetes nedvesedés talán itt kezdődött, mivel jó érzékkel sikerült abban az időintervallunban kinnt tartózkodnunk amikor esett az eső. Így mind a bekerekezés mind a hazakerekezés alatt sikerült eláznunk :)
   A voksolás után, persze kiértékeltük szavazatainkat, mert a család eléggé két részre osztódott, meglepően a nő férfi törésvonal mentén :) Miután aztán kölcsönösen kiszivattuk egymást, megebédeltünk, vagy inkább meguzzsonáztunk. Az ebéd ezúttal narancskarikákkal töltött turulcomb volt.
  Ebéd után a szokásos ejtőzés jött, majd akcióba lépett a fent említett "anya faktor" s megkezdődött a készülődés öröme. 
  Ilyenkor mindig jól elvagyunk anyuval, amin szerintem nővérem jól szokott szórakozni :) Ezt most nem is részletezném mivel a hét fontosabb eseményei akartalanul is helyet követelnek magának. Legyen elég annyi hogy mindent sikerült bemálházni, így elégedetten várhattuk a Hajmi taxi érkezését.
  Az útunk ezúttal is zökkenő mentesen vezetett vissza Győrbe, hát igen olasz autó nem rossz autó :) A kis Ferrari ismért éppségben visszaszállított minket tanulmányaink helyszinére. Este aztán a szokásos Julcsizás kezdődött meg, ezúttal  a kacatos dobozom nézegetése volt a tematika, amit én nagyon élveztem :) Mindig jól esik megnézni a doboz tartalmát.
 Nagyon élvezetes volt az este kedvesemmel, bár nem nagyon értettem hogy most mi is történt a választások éjszakáján. Ez a köd csak kedd fertájában oszlott el szemem elől.
   S mivel több eseményre nem igazán emlékszem a vasárnappal kapcsolatban így térjünk is át a hétfői napra. 

A hétfői nap az előző nyomdokaiban járva klassz kis borongós időt hozott, azt a fajtát amikor az ember inkább az ágyban maradna , amikor az embernek két dologhoz van igazán kedve: Tv-t nézni vagy gyereket csinálni". A borongós szürke létet Kedvesem mosolya tette derűssé, és a vidám narancssárga esernyője :)  Végül is így történhetett meg hogy jókedvűen libbentünk be az egyetemre, ahol már javában dúltak az egyetemi napok.
  Mivel otthon nem sok ennivalót találtunk, így az egyetemen reggeliztünk, ezúttal Julcsi vendége lehettem egy klassz kis sonkás párna formájában, ami nagyon ízletes volt.
   Miután elfogyaszottuk a szendvicseinket, elindultunk óráinkra. Ami nekem Gépszerkezettan volt. Ez az óra hozta a szokásos színvonalat, meglepő módon megcsappant a gépész szekció, de a B közepet és Stokit még mindig érdekli az előadás sorozat. Bár szerintem a többség csak azért jár mert nagy Galla Miklós fanok :)
Óra után aztán ismét kedvessemmel tölthettem az időt, úgy döntöttük hogy a szünetben megnézzük a spinning oktatás helyét és idejét. Így hát elmentünk a Brigantiba. 
  A séta jó hangulatban tellt, kölcsönsöen cikizgettük egymást :) Hogy ide is szántsak valami emlékezeteset, kiemelném a sétának azon részét mikor a középítkezésen átkelve,  olyat tettem amit nem igen szokás. Hagytam hogy Manó javasoljon útirányt.
  Vannak bizonyos mondatok, amik leginkább férfiak szájából szoktak elhangozni, de most Manó mondta a következőket "Ott tudunk rövidíteni". Magamhoz képest hamar belementem az ötletbe, bár már messziről láttam hogy az ott Kedvesem által sejtett lejáró nem létezik, de valahogy mégis hallgattam rá. Így hát megcéloztuk a két pont közötti legrövidebb utat, amikor odaértünk beigazolódott hogy igazam volt. Ott ugyanis lejáró helyett egy klassz kis sárfolyamot találtunk, így kénytelenek voltunk visszatérni az eredti csapásvonalba, és kb 300 métert kerülve folytattuk utunkat. Minden esetre azt megállapítottuk hogy kölcsönösen kezd elegünk lenni a középítkezésekből, mert mindenhol sár fogad minket, és mindent baromni nagy kerülővel lehet csak megközelíteni.
  Miután beléptünk a sportklubba, már kezdtem képbe kerülni a Spinningel kapcsolatban, bár a lényegét (hasznát) nem igazán értem máig, de minden bizonnyal maradi vagyok :).
  S mivel magával ragadott az épület stílusa, így míg Julcsi információkat gyüjtött eme sport hogyanjáról és mikéntjéről, én addig lefotóztam a számomra tetszetős kis kormánykereket. Sajnos a hajókra jellemző többi beltéri dekort nem mertem lencsevégre kapni, így elégedjetek meg ezzel az egy fotóval. A beltéren kialakított hajóra emlékeztető formavilág azonban nagyon elragadott magával :)
  Miután megtudtunk mindent a spinnigről elindultunk vissza az egyetemre, útközben még meglátogattuk a SZE napok egyik legjobb programját a Palacsintasütést. Mivel a győri legények és leányok elhatározták hogy 24-órás palacsintasütés rekordját elhódítják. Így hát egy egész napon át sült a palacsinta, mi pedig falhattuk a finomságokat.
  Első túránk hát hétfő dél felé tötént, ahol ismerősőkre lettünk figyelmesek, méghozzá Timcsi és Matyi személyében. Ők már javában palacsintáztak miközben mi a sorelmélet áldásos hatásait figyelhettük meg. Ekkor még nem igazán volt kiforrot recept a kiszolgálásra, így jelentős dugó keletkezett a palacsintákhoz vezető úton. Ami nálam ius murmurandi formájában testesedett meg. Végül azonban sikeresen begyüjtöttük a palákat, majd jóízűen elfogyasztottuk őket. Mondanom sem kell hogy nagyon kellemes volt Manóval együtt lenni ezen a délelőtt, és a hideg ellenére ő melegséget hozott a napba. Miután beburkoltuk a desszertet visszamentünk az egyetemre, ahol a következő óra közeledett.

 












A motorok óra ezúttal nem hozott említésre méltó fejleményt, hacsak azt nem emélhetném ki hogy Gál "Ő" tanár úr megdöntötte az említett betű említésének rekordszámát. Így számszakilag az új rekord 382 "Ő" hangzó a 80 perces óra alatt.  Hát igen meglátszik a húsvét hétfői kihagyás. Motorok előtt derült ki hogy reggel bizony  Laborfoglalkozásom lett volna a tárgyból, amiről nagy móhóságban elfelejtkeztem. Szerencsére azonban másnap Larionnal együtt pótoltam hiányosságomat. Minden esetre tény hogy ilyen sem történt még velem.
  Mivel Gépszerkón már megbeszéltük a csapattal, hogy négykor visszamegyünk a palacsintázóba, így hát négykor találkozott a kis team. SzöSz, Julcsi, Linda, Stoki, Szerénységem, Larion és elindultunk a Bridge felé. Kicsit valóban furcsán jött ki hogy mindenki a párjával foglalatoskodott, azonban azt hiszem Lariont ez nem mindig zavarta. (Ha most játszódna ez az esemény már biztosan nem zavarná)
  Szóval így csoportosan kajáltunk, s örömmel tapasztaltuk hogy a sorban állás csökkent, nagymértékben hála az új kiszolgálási rendszernek, aminek következtében annyi palacsintát kérhettél amennyit szerettnél. Minden bizonnyal ekkora már felfutott a sütés, s bőséggel volt raktárkészlet, és nem Just in Time módón működött.
 Miután kiadósan bekajáltunk elköszöntünk egymástól, mert Laryval még a prezentáción kellet finomítanunk, így hát belevetettük magunkat a munkába. Ami mint mindig most is humorban bőven tellt, persze nem csak lazsáltunk, deréken haladott előre a prezi ügy is, mivel másnapra TNCS asztalán kellett lennie a kész verziónak.
 Miután végeztünk a napi robottal, úgy határoztam hogy meglátogatom Julcsit, a tervet jóvá hagyta a szoftver, így hát nekiindulam a városnak.
  Meglepetésem úgy hiszem nagy sikert aratot, kölcsönösen örültünk egymásnak, és egy nagyon klassz teázós délutánt töltöttünk el. Visszafelé az esőre való tekintettel már busszal utaztam vissza, s megtörtént a ritka pillanat, ezúttal Kedvesem tett fel engem a buszra. Elváláskor pedig egy számomra nagyon kedves ajándékot nyújtott át, amit nagyon köszönök itt is. Ritka pillanat hogy ilyen emlékezetes dolgot kapok, s meg is irigyeltem Őt hogy én nem tudok ilyen meghatározót adni. Nagyon jól esett, s teljesen felvillanyozott ez az egész délután, az egész este. Ismét rájöttem hogy néha spontán kell cselekedni, s azzal éred el a legnagyobb eredményt, néha csak úgy sodródni kell az árral csinálni azt amit a szíved diktál..
  A hétfői nap összeségében, talán a délután miatt, de én azt hiszem az egész nap hangulata miatt, az eső ellenére, és hogy megtörtént első elázásom nagyon hangulatos volt, így ha a napot kéne pontoznom egy nagyon erős 9,91-eset adnék, a reggeli morgás miatt nem opcionális a 10 pont.

A keddi nap hasonlóan jól kezdödött. Ide került bezsúfolásra az elmulasztott motorok laborfogalkozás. Ezúttal a szükséges rosszról, azaz a motor hűtéséről szólt a szilencium. Elég érdekes volt. Minden esetre sok új dolgot tudtam meg a járműmotorokról. A legérdekesebbek a porcelán motor történetét találtam. Minden esetre úgy érzem anyagismereti tudásunk még mindig messze van, és talán a jövőben ezen a téren várható nagyléptékű fejlődés, s talán ez eredményezheti leginkább a belsőégésű motorjaink hatásfokának javulását. (Meg persze ha HUHA generátor)
Óra után aztán az aulában siettem, mivel megbeszéltem a többiekkel hogy résztveszünk a stresszlabdacs gyüjtésében. Ez annyit tesz hogy kitöltesz pár érdekes tesztet és kapsz cserébe labdát. IGen igen mivel lehet motiválni az embereket, hát ajándékkal (jutalommal). Így hát nem csoda a nagy érdeklődés a stresszsátornál. Mivel az eső továbbra is rendületlenül hullott, így a tervezett stressz park, a kollégium előtti részen elmaradt.
  Első nap két teszet töltöttem ki, egyikből az jött ki hogy bizony munkamániás vagyok, a másikból pedig az hogy pozitiv az életszemléletem. Persze a másodikkal vitathatatlanul egyet értek.
  Miután mindneki kitöltötte a számára érdekesnek vélt tesztet, mind megkaptuk a labdánkat. Csalódottan vettük tudomásul Bandival hogy az ezévi labdacs közel sem áll rokonsági viszonyban a tavalyival. Ez ugyanis egy kézzel varrot baseball labda szerü golyóbis volt, míg a tavalyi egy klassz kis szivacslabda. Utább aztán kidolgoztam elméletemet a labadára, a tavalyival úgy vezethetted le a stresszt hogy erősen nyomkodtad. Az ideivel ezzel szemben egy sikertelen zh, vagy a Gépszerkezettan tanszék küszöbére lépve felgyülemlett stresszed úgy vezetheted le hogy az említett labdával fejbedobsz valakit. (Ezt azóta is gyakoroljuk Bandival)
  Minden esetre tetszett a labda, mert hát mégiscsak ingyen volt :) Azonban nem lelkendezhettünk sokáig, mert kezdődött a Közgazdaságtan óra, amin ajánlott a részvétel, így hát elköszöntem Julcsitól, és elmentünk Bandival az órára.

Óra után aztán kiderült az is hogy megdőlt a palacsinta rekord, és hogy ki nyerte a palacsintaevő versenyt :) Igen immár ez a rekord is győr hírnevét örökíti :)
  De nem lelkendezhettünk sokat, ugyanis 14:30 kor TNCS tanár úrnál volt jelenésünk. Ott aztán a prezentációt finomítgattuk, s szép lassan elérte végleges kinézetét. Míg én az animációval sürgölődtem, több de inkább kevesebb sikerrel. Sajnos nem sikerült formába hoznom a szinús görbét, mint utóbb kiderült nem a saját mintsem a program hibája miatt.
  A konzultáció után, aztán elköszöntünk Lariontól, s mindketten haza siettünk, illetve én a szerelem hullámhosszára hangoltam, s megleptem Julcsit az órája előtt.
 S mivel a Sze napokra való tekintettel az EU tanulmányok óra hamarabb véget ért, így ismét volt egy kis időnk egymásra, amit jól ki is használtunk, bár már nem igazán emlékszem mit is csináltunk :) De lehet hogy nem is publikus :)
  Az estét is együtt töltüttök. Ekkor történt meg a második elázásom a héten. Este hazafelé battyogva ugyanis pont kifogtam az esőfelhőt. Útamat az előttem andalgó párocska dobta fel, akik nagyon aranyosan kerülgették a tócsákat, összebújva egy esernyő alatt nevedgélve. Ez aztán fel is tárta bennem az esős évszak szépségeit, méghozzá azt hogy lehet összebújva sétálni :)
  Summázva hát ezt a napot: Nap végére kellemesen elfáradtam, azonban nagyon jól éreztem magam. S mint tudjuk minden fogaskereket a nők mozgatnak így vagy úgy. Talán ez igaz most is, talán a szerelem érzése átjárja a mindennapjainkat, csak annyira törékeny dologról beszélünk hogy észre sem vesszük hogy minden nap velünk van. S nem kérdés hogy a keddi napot is leginkább Kedvesem teszi emlékezetessé.


Szerda: Ez a nap mindig különleges szerepet tölt be a győri egyetemisták életében, ugyanis ez a hivatalos party nap, a többi napon csak amolyan prológ szinten illik becsűrni. Azonban számomra vagy inkáb számumnka sokkal inkább azért nevezetes mert ezen a napon mindig valami közösségit csinálunk manóval, s mivel a bulikat már hevenyészetnek tartottuk, így hát valami újat találtunk ki. Igen a közös főzőcskét, mely koránt sem idegen tőlünk, mivel korábban is főztünk már együtt, csak hogy a konyhában is megtaláljuk az összhangot. De ne rohanjunk ennyire előre :) Lássuk a napot az elején :) A főbb pontoka felvillantva :)
  Reggel álmos ébredés, hisz mégiscsak a hét közepéről beszélünk, így ez érthető is. Eddigre már az ember szervezetében kellő fáradság gyűlik össze, így a reggeli nyújtozkodás is hosszabbra nyúlik, és bizony a bootolás is nehez megy. A kötelező órák után, sikerült még egy labdát begyüjtenem. Így van egy hétköznapi dobálni való labdacsom, és egy ünnepi. Az ünnepi labda azért kapta ezt a nevet, mert azzal csak a templomba dobálózók. Na jó vicceltem. Szóval azért ünnepi, mert elhatároztam hogy ez lesz az emléklabdám. Ez abból áll hogy a félév során szerepet játszó emberekkel aláiratom. És miután mindenkivel aláírattam, beteszem egy laposról kölcsönvett vodkás pohárba, leragasztom egy plexivel, és rakok rá egy réztáblát hogy 2010. Ez a labda pedig remélhetőleg majd az irodámban az asztalomon lesz kitéve. S ha rápillantok mindig eszembe fog jutni az a borongos nedved SZErdai nap és a kellemes egyetemi évek (vagy évtizedek xD)
 S mivel a napra csak egy óra kóstált, így a sulis dolgokkal hamar végeztem :) Ezután Julcsival elmentünk bevásárolni a vacsorához. Ezúttal nála volt a fakanál, s ő főzőtt nekem, aminek nagyon örültem, mert mégiscsak igaz a mondás "a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út" persze  lehet hogy túlértékelnek minket a nők :)
  Szóval így délután egy vásárlást ejtettünk meg, ami nagyon hatékonyan ment,hála a soros ütemtervnek. Végül mindent megvettünk, s időben is voltunk.  Búcsúzás után én hazafelé vettem az irányt, míg Julcsi Mónival találkozott.
 A szerdai délutánba még bezsúfolásra került Gyerge Tamás is, aki a modellezés szaktekintélye, s felajánlotta segítségét a HUHA modellel kapcsolatban, így négy órára voltunk hozzá bejelentkezve.
   Hamar el is érkezett a csekkpontcsárli, ezúttal én érkeztem elsőnek a helyszínre. De mivel CAD modell nem votl a birtokomban, így hamar hazasopordáltam. Miután visszarohantam az egyetemre, már Larion is megérkezett, s elkezdtük az ügyködést.
  Ekkor vetődött fel ISIKAWA modellünkben a következő halszálka, miszerint Tamás nem redelkezik Catiával, így ismereteim, rajzom, CAd modellem ide vagy oda de hiába lótottam futottam.
  Így hát ismét meg kellet járnom a távot, hogy laptopomat is beszállítsam. Erre az útra Larion is elkísért. Sajnos épp kifogtuk a jégesőt, s pont a legintenzívebb 15 percben tartózkodtunk a szabadban. Így mire a víztorony utcába értünk, valóben bőrig áztunk.
 Felpakoltam a szerelvényt, majd visszasiettünk az egyetemre, s mire visszaértünk s a kávé autómatát bűvöltük már a nap is elfoglalta helyét az égen. Mi pedig egy klassz kis átkot szortunk az égiekre. Minden esetre ha valamiért akkor az ez után lévő szivárványért jó volt ez az üditőnek nem nevezhető zápor. Így legalább lesz mivel neveznem a szÉpület pályázatra.
  Sajnos modellezési próbálkozásunk erőfeszítéseink ellenére is zsákutcába fulladt, ugyanis Tomi is csak a két méret parametrikus változtatásával tudta megoldani a problémát, és azt is csak proe-ben, amivel mi nem sokkal voltunk előrébb. Minden esetre úgy köszöntünk el hogy igyekszem otthon lemodellezni Catiában.
  Miután aztán nem igazán jutottunk eredményre,s a két program lévén különböző nyelven is beszéltünk, így úgy határoztunk hogy beregekesztjük a konzultációt. Azt kell hogy mondjam hogy ismét bebizonyosodott hogy a két program lényege és célja ugyan az, azonban logikája és nyelvezetük teljesen mások.
  Érthető hát hogy kissé csalódottan mentünk haza, mert azt reméltük végre működni fog a modellünk.
 
  Az est hátralévő része is dolgosan tellt, ugyanis igyekeztem catiára átültetni a proe-n látottakat. Ez több kevesebb sikkerrel sikerült is. Azonban mivel az idő véges volt, nem végeztem Julcsi érkezéséig. Ezért kicsit le is lettem dorongolva, hogy a másik csaj barátja már ott várta a lányzót. Ezt a mondatot aztán kicsit rosszul reagáltam le, s közöltem hogy nekem még van más dolgom is az este. Ez azátn egy kisebb perpatvart is jelentett, szerencsére azonban hamar rendeződtek a viszonyok. S a konyhába telepedve sikerült a főzést és a rajzot összehangolnunk. Fél óra elteltével pedig a lapit is száműztűk mivel végeztem a rajzal. (Sajnos azonban a végleges eredményt nem sikerült megvalósítani)
  Ezután kezdetét vette az este s azt kell hogy mondjam hogy minden kezdet nehéz, de a végkifejlettje a szerdának nagyon jó lett.

1.1.: Szerdai főzőcske:
  Az alap recept egyszerű: Végy két szerelmest, adj egyikük kezébe fakanalat, a másikukra pedig bízz rá valami más tevékeny folyamatot, zárd őket egy légtérbe, de mindenek előtt fűszerezd meg őket egy kis veszekedéssel, vagy ha ez nincs akkor valamivel ami konfliktusra ad okot. Hagyd őket kitombolni, majd miután végeztek egymással, bízd rájuk a főzést. Lassú tűzön érleld az ízeket kb.:30 percig. Ezután pedig fogyaszd egézzséggel az eredményt.


 A főzés dolog közel sem idegen tőlünk, kapcsolatunk kezdetén, és nagyobb alkalmakon gyakran készítettünk egymásnak különféle ételeket. Ezt a régi hagyományt vettük most újra elő, leporoltuk majd újultan fogyasztottuk. Nagyon jó volt az együtt lét, az egy légkörbe zártság, és az hogy a végén egy nagyon finom vacsora kerekedett belőle, talán nem is alkottunk még ilyen jót közösen.
  Ezúttal Julcsi volt a karmester, ő készítette a főételt, míg én a zenekari árokban kaptam helyet, ami konyhai nyelven talán a kukta szerepének felel meg, azaz ne nyúlj a főételhez foglalkozz a körettel. Így kis családi munkamegosztásunk szigorú berkein belül tevékenykedtünk. A menü pedig a következő volt:
  Grill csirkemell Julcsi módra grillezett almával
  Dodi féle tarhonyha
  mindemellé pedig pincészetünk legjobb bora: egy 2007-es Tihanyi

Mint már hangsúlyoztam az étel nagyon finom volt, ezúttal nem égettünk, robbantottunk fel semmit, és a tarhonya is az eddigi legjobb lett. Míg a gáz tette a dolgát, addig mi jókat beszélgettünk, nevedkéltünk, s bizony gyakran összegabalyodott a nyelvünk. Ezúttal azonban ez senkit nem zavart, ugyanis kettesben voltunk a konyhában.
  Nagyon egy hullámhosszra kerültünk, s talán az étel is azért lett olyan finom amilyen, mert hát átjárta a a bizonyos érzés :)
  Ezt nem is tudom igazán leírni, mert hát tényleg olyan dolog amit át kell élni, amit meg kell ízlelni, s hogy jó volt azzal nem sokat mondok nektek. :)
   Tény és való hogy egyre jobban érezzük egymást, s egyre jobbakat főzünk vagy épp sütünk :) A tökéeltes estéhez már csak a gyertyafény és a halk zene hiányzott :) De helyette legalább Bandi és Hajmi tartotta bennünk a lelket :P
   Vacsi után aztán néztük a szerdai sorozatokat, ami nagyon klassz volt, majd korán lefeküdtünk :)

Összegezve a szerdát: a hét legkellemesebb napja volt, s nem kérdés hogy az este miatt :) Nagyon jó volt a finom étel, a hangulat és mindkettőnkön látszott hogy örülönk a másiknak és hogy közösen alkothatunk valamit. Olyan ritka pillanat volt amikor egyikünk sem aggódot semmi miatt :) Tisztán boldogok voltunk.

A csütörtöki napra már nem sok izgalom maradt, mivel a SZE napok is véget ért. Az idei évben sajnos nem hozta meg a szokásos tombolást :) De azért jó volt, bár nedves volt, és nem voltak igazán új figurás programok de a miénk volt :)
  A csütörtöki napon már érezhető volt rajtunk a sajtótájékoztató izgalma, s valahogy a nap folyamán is minden ekkörül forgott. Délelőtt Tamással és Alaxanderrel próbáltuk a francia szoftvergyártás remekét működésre bírni, ugyanis a Catia nem volt hajlandó követni a proe- modelljét. TNCS tanár úr pedig Larionnal a prezentációt munkálta készre.
   S mivel én a szomszéd irodában tevékenykedtem, így az ott történtekről nem igazán tudok beszámolni. Azt tudom hogy részemről nagyon jól szórakoztam a srácok átkozódásán. S megállapítottam hogy bizony a magyarok valamiért talán épp trianonért nem igazán szeretik a franciákat.  Ezalol kivételt képez a francia csók és a francia krémes, no meg a francia bugyi. Más nemes világjobbitó vagy egyáltalán értelmes és működő dolgot nem találtak ki Sirroundheadmonkey-ék.
   Így hát eredménytelenül feladtuk ezirányú kisérletézünket. Én pedig csatlakoztam TNCS tanár úr és Larion csapatához, átbeszéltük az elődással kapcsolatosokat. Megállapítottuk hogy XXI. század bár a hiper szuper rajzprogramok, és mérnöki alkalmazások kora, azért mégiscsak vannak olyan feladatok amire a pain is tökéletesen alkalmas. Így történhetett hát hogy az animáció helyett egy pain kép került a prezibe.
   Miután itt végeztünk, kicsit Julcsiztam, majd elkértük magunkat Kóbór tanár úrtól, ugyanis az előadásunkat meg kellet koreografálni. Ebben aztán Julcsi is segített, aki egy igazi nő mintájára jegyzetelte a hibáinkat :) Minden esetre jó volt hogy valaki figyelt minket ezzel is felkészítve a másnapra.
  Két óra gyakorlás után, aztán előadtuk a darabot TNCS tanár úrnak, aki még utoljára lelket öntött belénk, s megosztotta velünk a jó előadást titkát. Miszerint: Tanuljuk meg a nyitómondatot, és a zárómondatot, a többi pedig nem érdekes :)
   Így hát elégedetten mentünk haza :) Végre késznek éreztük magunkat a prezentációra. Itt ragadnám meg újra a szót hogy megköszönjem mindenkinek a segítséget.



Ugorjunk is a pénteki napra. Itt viszonylag könnyű dolgom lesz, mivel már lejegyeztem a sajtótájékoztatót. Akinek hiányosak ebbéli ismeretei az olvassa vissza.
 Előadás után aztán kicsit még pózóltunk a kötelező rendezvényeken, majd megnéztük hogy mifféle szellemi termékeket állítotak itt ki.
  Volt itt igazából mindenféle nyalánkság, többek között fából készült használati tárgyak, modern görkorcsoja, sebességmérős videókapu, fából készült hangfal..
  Ezek közül aztán ami érdekelt minket azt rendre végighallgattuk, bár kétségtelen hogy a görkori aratta a legnagyobb sikert. Főleg Julcsi és Larion személyében, a későbbiekben Matyi is kipróbálta ezt a sporteszközt, ami azért volt számomra vicces mert emlékeztetett korizós énemre :)
 De ezt igazából ismét nem tudom jól leírni úgyhogy beszéljenek helyettem a képek :) Örültem hogy Kedvesem is élvezetet talál ebben a rendezvényen, mert az elején nagyon unottan és türelmetlenül viselkedett. A végére azonban mégis mosoly és elégedettség volt az arcán amit igazán jó volt látni. De jöjjenek az ígért képek:
                                                   Szotyi, és a Lego raktárház
                                                 Matyi és a VIIROL
                                         Háromkerekű bicó, időseknek
                                   Wilisitch gokart :) A Széchenyi futam egyik indulója
  A kezdetek
Üvegpiramis
Fa bicaj
 Frédi és Béni járműve
Az első bátor tesztelő
Julcsi kétkeréken
Együtt 
 Timcsi és Matyi
Élet a Sissy tejen túl
Fa hangfalak


Miután kellően kimókultuk magunkat a kiállításon úgy döntöttünk hogy elmegyünk bizniszvumennemmel ebédelni, mert az egész napos sürgés forgás miatt már nagyon megéheztünk. Így hát az Új hullámban megebédeltünk. Ez is nagyon kellemes volt, bár a leves és a második fogás nem volt teljesen benne a tűrésmezőben, a két különálló ízvilág nem épp passzolt egymáshoz. Minden esetre a gyros nagyon finom volt.
  A kiadós ebéd után aztán bepakoltam, majd visszalibbentünk az egyetemre. Ekkor még összetalálkoztunk a hazafelé siető Larionnal. Julcsival kiértékelték a Viirolt, majd elköszöntünk egymástól. Mi pedig becsüccsentünk Dénes bácsi órájára, de előtte leadtam az audis pappirokat Gál tanár úrnak.
  
Összegezve a tizenegyedik tanítási hetet azt tudnám elmnodani hogy soha roszabbat, talán az év eggyik legjobb hete volt számomra. S hogy miért élveztem ennyire? Mert valahogy midnen összeállt, rengeteg élményt szereztem kedvesemmel, s szerintem igazán ezek döntik el hogy valami tíz fölé kúszik-e. Ez az ami igazán erőssé tesz egy kapcsolatot. Szóval nagyon élveztem a sok együtt töltött időt, a sajtótájékoztatót, a feszített munkát, és persze a SZE napokat is, ami azért nem hozta meg a várt színvonalat. 
 Ennyi felvezetés után pedig felmutatnám a hét pontszámát: 9,86. Ami talán 2010 eddigi legmagasabb összeszített eredménye.

Nektek kedves olvasóim köszönöm a figyelmet, remélem tetszett az írásom. Hamarosan újabb krónikákkal jelentkezek, addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát és a tavaszt. Köszönöm a figyelmet, a mihamarabbi viszontolvaságig sziasztok



   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése