2010. április 17., szombat

Lehull a lepel- HUHA PROJEKT

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Remélem nyomon tudjátok még követni az események fonalát. Aki figyelmesen követi a blogomat, annak nem hat új elemként a mozaikszó hogy HUHA, azonban eddig titok övezte ezt a misztikus szót. Mivel megvolt a hivatalos sajtótájékoztató, így azt hiszem megérett az idő hogy leleplezzem ezt az eléggé hosszú történetet blogom folyamán is. Szóval lássuk a medvét mit is takar ez a bizonyos szó, s hogy is kerültem én bele ebbe az időigényes ámde nagyon kellemes projektbe...

Az egész valahol két hónapja indult, amikor is Larion belibbent szokásos pokoli vigyorával a Méréstechnika laborba, ahol megpróbálta innovációra motiválni a hallgatókat. Egyetemünkön ugyanis első alkalommal került kíírásra a SZE Duó pályázat, melybe azon melegébe bele is csapott Larion, s hát ide keresett alkotó társakat, maga köré. (meglepő a hasonlóság Larion [bal oldalt] és Robert [lent] között)
  S mivel nem tudok nemet mondani, s némiképp érdekelt is a dolog így hát rábólintottam. Így a mérés után felrohantunk Dr. Tóth-Nagy Csaba tanár úrhoz kitölteni az ezzel járó papírokat. 
  Ahogy lenni szokott (s nálunk ez megszokott) az utolsó percekben készült össze a pályázati adatlapunk, így önéletrajzom is septiben hegesztődött, aminek azért a későbbiekben meg is látszottak nyomai. A lényeg az hogy sikerült időben két percel a leadási határidő zárása előtt leadnunk a pályázatunkat. Így esett meg az az eset hogy nyakig találtam magam egy projektben amiben az elején gőzőm sem volt.....
  Itt most pörgetnék egyet az idő kerekén, nevezetesen is a várakozás feszült izgalmait átugornám. A zsűri kiértékelte a beadott egytucat pályaművet, és hát a győztesek között volt a miénk is, az előkelő harmadik helyet szereztük meg. 
  Így hát belcsaphattunk a lecsóba, azaz az elképzeléseink megvalósításába, mivel a pályázat feltétele hogy három hónap múlva egy működő deszkamodellt építsünk...

S hogy miről is szól ez a deszkamodell?! Hát egy hulladékhőt hasznosító generátorról. Jól tudjuk gondolom hogy a belsőégésű Otto motor hatásfoka maximum 33%-lehet, a bevitt energia 67%-a hő formájában, felhasználatlanul távozik a környezetbe. Ezek a számok egy Diesel vagy más hőerőgépnél sem jóval magasabbak (Diesel-motor 40% -nál van) 

 
 Elképzelésünk alapjai:
  Így hát adatott az ötlet hogyan tudnánk hasznosítani ezt a hatalmas veszteséget. Hát mi sem egyszerűbb ennél, vegyünk egy szabad dugattyús, Stirling motort, cseréljük ki benne pár alkatrészt, tegyük tökéletesen zárta a rendszert, adjunk hozzá halmazállapot változtatásra képes munkaközeget, és máris kész a HUlladékhőt HAsznosító Generátorunk.

1816-ot írunk, amikor is egy skót lelkész nevezetesen Robert Stirling azon dolgozik hogy a korabeli gőzképeket biztonságosabbá tegye, ugyanis ekkor még gyakoriak voltak az üzemi balesetek, és a kazánrobbanások. A Stirling motor vagy másnéven hőlégmotor újdonsága abban rejlett hogy nem a hengerben elégő üzemagyad szolgáltatja az energiát, hanem a hőforrás a hengeren kívűl helyezkedik el. A hőátadási folyamat lehetővé teszi, hogy az összes hőerőgép közül a legjobb hatásfokot nyújtsa: hatásfoka megközelítheti annak az ideális Carnot-körfolyamatnak a hatásfokát, mely az alkalmazott szerkezeti anyagoknál gyakorlatilag elérhető. (A termikus hatásfokot a hőmérséklet határolja le).
 A Stirling motor lelke  hogy zárt rendszerről beszélünk, azaz állandó munkaközeggel dolgozik. Ezt persze jól le kell tömíteni a környezettől. Ez a közeg általában levegő, hidrogén vagy hélium.   Ennek a gáznak az állapotjelzői (például nyomás, hőmérséklet, fajtérfogat) a gáztörvények (Mr Big írása a Hőtanról)  szerint változnak. Amikor az adott térfogatú gázt melegítik, a nyomása megnő, és a dugattyú felületére hatva mechanikai munkát fog végezni a motor munka-ütemében. 
Amikor a gázt lehűtik, nyomása esik, ez azt jelenti, hogy kevesebb munkára van szükség a gáz összenyomására a következő ütemben, mint amit a munka ütemben szolgáltatott, így az energiamérleg nyereséges lesz, ez a motor tengelyén hasznos munkaként fog megjelenni. A gáz ciklikusan áramlik a fűtő és hűtő hőcserélők között.
A gáz nem távozik a munka ütem után, hanem állandóan a motorban marad. Nincs szükség szelepekre sem, mint más motoroknál.
  Az első szabadalmat az öreg Robert adta be, majd később segített fivérének James-nek továbbfejleszteni a motort.
A Stirling-motorokban többnyire két dugattyú mozog, egymással 90°-os szöget bezárva. Az egyik nem illeszkedik teljesen a henger falához, feladata a levegő mozgatása, "terelése" (kiszorító-dugattyú). A másik illeszkedik a henger falához, ennek feladata a hengerben található gáz nyomásának változtatása (teljesítmény-dugattyú). A Stirling-motorban teljesítmény dugattyú végzi az effektív munkát, és a kiszorító-dugattyút is ez mozgatja. A Stirling-motort voltaképpen ez a nyomás-hőmérséklet változás hajtja.
A mozgást szintén majdnem minden motornál négy fázisra lehet osztani (Rankine-ciklus).
6. dia
Ez aztán HUHA:

Az öreg Robert nyomdokaiba lépve tehát mi is valami hasonlón törtük a kis buksinkat, s a hosszas agyalgatás után megszületet az első generációs HUHA rajza, hála Larion ügyességének. Meggyőződésem hogy a rajz érne egy gépszerkó kettest, majd kicsivel ezután szerénységem letette a rajz CAD modelljét is. S lelkesen nekiláttunk a mérnöki feladatnak. Számolni, szimulálni, anyagot keresni, ötletelni hogy lehetne a 20% hatásfokot a legjobban megközelíteni. Ötleteink között felmerült, muffin sütős, harmónikaszerű kiallakítás, kétdugattyús, "madzaggal" összekötött dugattyús elképzelés, és sok egyéb érdekesség. Végül azonban megszületett a végleges verzió, talán az ötödik generációs HUHA. 
 Persze nem lenne nagy újítás, hogyha nem változtatnánk pár dolgot, ezeket azonban nem igazán oszthatom meg a szabvány és védettség miatt.

Sajátossága hogy itt még hengeralakú melegtérben gondolkodtunk,illetve gömbsüveg hidegtérrel. Továbbá a felső részt is teljesen zártként képzeltük el.

Az alapelkézelés változatlan maradt, ugyan úgy a hidegtér, melegtér, lineáris generátor hármasban gondolkodtunk, itt már megjelenik a degresszív rugó elképzelése, illetve a két dugattyús Gamma Stirling elven eképzelt melegtér. A két dugattyút elképzeléseink alapján egy "madzag" kötötte volna össze. Ezt a modellt azonban elvetettük, mivel a szimuláció alapján nem lett volna gazdaságos, továbbá a "madzag" ismeretlen hibaforrásként funkcionálhatott, növelve ezzel az üzemzavar eséllyét.



Ez a verzió már közelít a végleges tervezethez. Az előzőekhez hasonlóan meghagytuk a kúp formájú tereket, és a cserélhetőség, illetve gyártási szempontok optimalizálása miatt a két teret azonos méretűvé készítettük, így gyakorlatilag mind cserélhető alkatrészt kaptunk. Ennél a modellnél már előtérbe került a hatásfok optimalizálása, így az előbbiektől eltérően hüttő illetve füttő bordákkal növeltük a felületeket. 

 Mondhatnám hogy elképelésünk alapján ez a végleges modell, ahogy Larion fogalmazta meg két palacsinta. A forma minden esetre megragadónak bizonyult mert Julcsim is szépen levázolta a formatervet, így hát a sajtóba kikerült ábra, nagyon marandónak bizonyult. A III. generációhoz képest nagy változás jelentett hogy lekerültek a bordák, mivel ezek egyrészt költségesebbé tennék a gyártást, másrészről pedig nem tudtuk eldönteni a bordázat irányát, a bordák számát, jelentősen megbonyolították volna az áramlástani modellt.
 Feltünő még az a különbség is hogy a terek lényegesen csökkentek, így a szerkezet sokkal laposabbra készülhet.
 
Az előző modellhez hasonló az elrendezés itt is, az alapkoncepción már nem változtattunk. A változtatás szükségességét a vibráció eredményezte. Ugyanis ha egymásnak "farral" helyezzük el a két generátort, akkor azok kiegyenlítik egymás rezgését, így megszűntethetjük a káros hatásokat, ugyanakkor a két generátornak hála sokkal nagyobb teljesítményt vehetünk le.

Elképzelésünk alapján egy olyan kompakt kis gépegységet állítunk elő, ami a hőerőgépek hatásfokát akár 20%-al ugyanakkor emelett a károsanyag kibocsátást nem növeli. 
   S hogy az egész miért is poénos? vagy mi is benne a nagy ötlet? Hát nagyon egyszerű belátni hogy 20%-os  teljesítménynövekedés nem akármi, főleg hogy az összes villamos energiát hulladékhőmérsékletből állítja elő. Kis helyigénye miatt, beépíthetjük a kipufogórendszerbe vagy épp a hűttővíz körbe, persze akkor ha belsőégésű motorrol beszélünk, de hatékonyan alkalmazhatjuk a kazánoknál a füstcsőben, illetve a gáz/gőzturbináknál, 
  Mivel a Stirling elvet használjuk fel és a hagyományos forgattyús mechanizmust kivettük, így az ebből származó veszteségeket is kiküszöböljük, illetve kis hőmérsékletkülönbséggel, akár a tenyerünk hőmérsékletével képes villamos energiát előállítani.
  Az előnyök közül kiemelném még hogy karbantartást alig igényel majd, hiszen egyszerű mint  a faék, nincs benne mozgó alkatrész, sem bonyolult szelepvezértlés. S mivel a működéshez nem szükséges kenőalaj, semmiféle tribológiai folyamat, így környezetbarát szerkezetnek mondható, méginkább amiatt hogy az anyagok is mind újrahasznosíthatók lesznek.
 Persze az éremnek adott a másik oldala is, jó jó hogy sok előnnyel jár de mint mindennek ennek is megvannak a hátrányai. És ugyebár itt jön a mérnöki feladat az optimalizálás. 
  Többek között a rendszer rendelkezik némi tehetetenséggel, gyors terhelésváltozást nem képes követni, nem úgy mint egy belsőégésű motor, ha teljesítmény kell csak odaléphetünk neki..
  További hátrányt jelent hogy energiatárolóra van szükségünk, amik mint tudjuk nem állnak épp a fejlődés csúcsán. 
  No és persze mivel az egész rendszer egy lengőrendszert alkot, így mindenképpen számolnunk kell némi vibrációval, ez azonban részben kiküszöbölhető.

A felkészülési munkálatok mindig nagyon jó hangulatban telltek, hála Tóth-Nagy Csaba tanár úr humorának. Szép lassan én is képbe kerültem hogy hogyan is mit is készítünk, ezzel egyidőben egyre jobban teret nyert az az érzés hogy én ezt szeretem csinálni. Szerintem ez a projekt sokkal jobban közelebb hozza a mérnöki gyakorlatot mint bármilyen könyv. 
  Azt hiszem, most úgy vélem hogy amíg az ember fejébe a képleteket sugallják, kicsit elmegy a kedve attól hogy gépészmérnök legyen. Azonban ha belefog egy ilyen vagy bármilyen projektbe rájön hogy igen ezért jöttem ide, ezt szeretném csinálni. Legyen ez a projekt SZE duó, SZEnergin, Formula Student, bármi..
   A felkészülés során, a keddi csütörtöki látogatásunk alatt mindig jókat szórakoztunk, s valahogy mindig tanultunk valamit tanárainktól. Legyen az a Heisenberg féle határozatlansági reláció, vagy az hogy komoly dolgokról csak bor melett, míg nőkről és politikáról  és matlab szimulációról sör mellett beszélgethetünk. TNCS tanár úr pedig igazán jó arc, mivel mindig megosztja velünk élete élményeit, legyen az a jó előadás titka, vagy a színjátszó élményeit, vagy a bölcs fázist miszerint "Szemét megy be szemét jön ki". 
  SZóval jókedvűen találkoztunk minden kedd és csütörtök délután, vittük lelkesen a rajzokat, előadtuk ötleteinket, ebben különösen Larion vitézkedett, vagy szekálltuk Triesz tanár úrat az ominózus frázissal miszerint "Hogy áll a szimuláció" :)
   Persze mind végig ott volt előttünk a cél komolysága, ugyanis a 700 000 FT-ért egy működőképes deszkamodellt kell előállítanunk, illetve három hetente a Tudásmenedzsment központtal is meg kell osztanunk az eredményeinket, így hát tény és való hogy az idő szorít :)

A felkészülés: 
Mint hazánkban mindent, a konkrét munkába állást is le kellet papírozunk, így esett meg az eset hogy az Egyetem alkalmazottai lettünk Larionnal, gyakornoki munkakörben. Ez aztán azt eredményezte hogy a tanár úr kollegának szólít minket. Ami nagyon jól hangzik :)  A szerződéshez azonban át kellet esnünk a kötelező dolgokon, az izgalmas orvosi vizsgálaton, ahol a doktornénik nagyon kedvesek lettek, majd munkavédelmi tájékoztatón, majd az egész papirhalmazt a személyzeti osztály asztalára kellet letennünk. S miután ott leszignózták hivatalossá vállt a szerződésünk.
  Kicsivel ezután aláírtuk a Sze duó pályázatot is, ekkor ismertük meg Varga Rozáliát, a továbbiakban Ő intézte a pályázattal kapcsolatos ügyeinket, ő küldte ki a meghívókat az innovációs kiállításra, illetve Ő készített fel minket a sajtótájékoztatóra. 
  Nagyon jófej hölgyemény, főleg az tetszik benne is TNCS tanár úrral együtt nagyon laza egyéniség. 


  

A kötelező papírmunka után aztán kezdődhetett projektünk tényleges módja, bár az egész munkálat egynelőre a szimuláción áll (szó szerint) vagy épp bukik. Lényeg a lényeg hogy eddig még csak terveket és rajzokat készítettünk. Illetve kiküldtük a gyárba pár alkatrészt. A projektünk lelkét a lineáris generátort pedig rábíztuk az Intermotor Kft-re, akik kézsségesen felkarolták a projektben rejlő lehetőségeket. (Köszönet érte nekik) 
  Itt szembesültem előszőr azzal a nem hivatalos ténnyel hogy a gépészek nem értenek az elektronikához, elektrotechnikához, mivel úgy feltételeztük hogy a tekercset nem szükséges rögzítenünk mert a mágnes a helyén tartja azt, a valóság azonban az hogy a tekercs csapágyazás nélkül leugrana a szerkezetről. :) Másik nagy elméleti tévedésünk az volt hogy a tekercs melegedni fog, a valóságban ugyanis nem hogy melegszik hanem épp hogy hül a tekercs. Ki gondolta volna :)
  
Már lassan egy hónapja ketyeg az óránk, ekkor volt esedékes az első komolyabb megméretettetés, ami nagyon komoly felelősséggel járt, ugyanis az innovációs kiállításon kellett bemutatnunk a pályaművűnket. Azt hiszem Lary nevében is mondhatom hogy a sajtó kihozta belőlünk a legjobbat, azonban erről még később..
  Az eltelt egy hónap alatt nagyon sok időmet felemésztette ez a projektmunka, azonban azt hiszem megérte, mert szerintem olyan élményekkel, tudással gyarapodtam, ami mindenképp meghatározó lesz az életemben. Többek között megtanultam a jó előadás titkát ami a következőben rejlik: Nem kell megtanulnunk a szövegünket, semmiképp ne olvassuk fel papírról, de mindenképp két mondatot jegyezzünk meg. Az első nyitómondatót, és a zárómondatot, mert ha közbe semmi nem jut eszünkbe akkor legyen egy kiút :)
   Továbbá hogy igyekezzünk foglalkozni a közönséggel, hiszen nem magunknak adjuk elő a műsort. S ami a legjobban tetszett az pedig a következő: "Először mond el nekik miről fogsz beszélni, aztán add elő az előadásod, majd a végén összegezd nekik hogy mit mondtál."
   A projekt során számtalan embert megísmertem pl Rozit, Gyerge Tamás-t, Dudás Alexandert, akik a CAD programokban jártasak. Ők is azt hiszem valahol meghatározóan formálták személyiségemet, bár kicsit rosszul esett hogy lehordták az én hőn szeretett CATIÁMAT.

Ahogy telt múlt az idő, egyre közelgett az első nagy megméretettés az április 16.-i sajtótájékoztató. Aki közelebbi kapcsolatban van velem az természetesen ezt is tudta, hogy egy ideje már e-körül forogtak azok a bizonyos fogaskerekek. Amikor először hallottunk a "szmúzolós ebédről" bizony még nem gondoltuk volna, hogy ennyire izgalmas lesz, és persze ahogy közeledett az idő egyre nőtt az izgulás. (Nem Maci nem a felizgulás) 
  Tanulva a múlt árnyaiból (lásd első bekezdés), ezúttal időben nekiálltunk összeállítani a prezentációt. A kedvünket kicsit rárondított az hogy TNCS tanár úr folyamatosan elégedetlen volt velünk, de én azt hiszem csak azt szerette volna hogy minden tökéletes legyen :)
  Így a hétfő estéket a prezentáció készítése foglalta el, nagyon jól szórakozva ezzel motorok óra után. Emlékezetes volt az első ilyen összeülésünk, amikor a semmiből szinte letettük az egész prezentáció motorját, olyan egyedi ötletekkel ami még a maximilastia tanár úrat is kielégítette. (Hajnali egyig tartó munka volt) Ekkor határoztuk el hogy csinálunk majd egy poénverziót is, persze nem tudom ez időben mit fog jelenteni. Bennem ekkor érett meg a másik nagy gondolat, hogy bizony minden érdekes pillanatot meg kell örökítenem fénykép, vagy videó formájában. Lényeg a lényeg hogy a prezentáció lassan készült, s időről időre hozzátettünk valamit, persze a munka java így is az utolsó napokra maradt. Szerettünk volna mindannyian tökéletes előadást nyújtani. Most pedig részletesen kifejteném a pénteket.

Pénteki Sajtótájékoztató és Innovációs kiállítás:

Igen kisvártatva elérkezett a nap, amikor a nagyvilág előtt ránthattuk le a leplet az addigi műhelymunkáinkról. Sajnos igazi lelepelrántásra még nem volt lehetőség, de majd hamarosan :) Bizony mindannyiunk számára nagy nap volt, hiszen ország világ sajtója előtt kellett beszélnünk, nekünk akik még nem igazán vettek részt hasonló eseményen. Így kicsit izgultunk is azt hiszem, szerencsére azonban az izgulás ismét a jót hozta ki belőlünk.
  A felkészülést sikeresen megejetettük csütörtökön, ahol közreműködött Julcsi is, mint szemfüles hallgató közönség, aki precíz nőhöz méltóan jegyzetelte a hibáinkat, ezzel is segítve a munkánkat. Tény hogy ekkor még poénra vettük a figurát, azonban azt hiszem ez csak abból adódik hogy a fiúk szeretnek mindent elhülyéskedni ha izgulnak. 
  Jó egy órás szövegpróba után, aztán TNCS tanár úrnak is előadtuk előadásunkat, aki még utoljára elmondta hogy mire figyeljünk különösen. Itt ragadnám meg az alkalmat hogy megköszönjem neki a felkészítésben játszott fontos szerepet. 
  Szóval miután kijavítottuk a hibáinkat, elégedetten battyogtunk haza, otthon természetesen még mindketten elgyakoroltuk majd papirra vetettük a szövegünket. Majd hogy szépek, fittek legyünk korán lepihentünk :) Persze csak azután miután szépen megborotválkoztunk alul-felül :)
  Eljött a várva várt nap a péntek, s bizony ahogy lenni szokott már az álmaimban is megjelent ez a fontos esemény. Szerencsére azonban nem rémálom volt, így viszonylag jól aludtam. Ébredés után aztán suit up, majd indultam az egyetemre, ahol már Larion várt teljes harci díszben. A szövegkönyv kinyomtatása után, bementünk Gál tanár úr német órájára, ahol aztán megkaptuk az első hidegzuhanyt miszerint ez a szerkezet működés képtelen lesz. Ezt nagyon nem esett jól hallani, bár mára már ez a negativitás átcsapott pozitivitásba hogy azért is működni fog :)
  Hihetetlen hogy milyen gyorsan haladt az idő, észbe sem kaptunk és 9:20 lett, s a tömeg is lekezdett a laborfolyósóra szivárogni. Mi pedig egyre jobban izgultunk, főleg mivel ismét akadtak problémánik a módósított powerpointal. Így ismét az utolsó pillanatra lettünk kész.
   A hivatalos program előtt még megkaptam Kedvesemtől a szokásos szerencsepuszimat, és Matyitól is kaptam egy bíztató kézfogást. Nagyon örültem hogy ők ketten is eljöttek, annak meg külön hogy az első sorban hallgatták az előadást. 
  
Kedvesem mint mindig most is egyrészt nagyon csinos biznisz womenesen volt felöltözve, mászrészt pedig most is sikerült megnyugtatnia. A kezdés előtt pár percel megérkezett TNCS és Triesz tanár úr is, mindketten sok sikert kívántak és elláttak még pár jó tanáccsal.
 Majd kis csúszással megkezdődött a hivatalos program, azaz a megnyitó, melyen Dőry Tibor mondott beszédet, és egyben felkonferálta a SZE duó nyertes pályázatát. 
  Mivel mi a harmadik helyet szereztük meg így harmadikként adtuk elő projektünket. Eddigre azonban az előttünk szólók hosszas beszéde miatt, már jóval kevesebb sajtós és érdeklőd volt jelen, azonban ez engem inkább ösztönzött, mint sem zavart volna. Meglepő módon nem izgultam jelentőseb mértékben, bár izgulásra adott okot, hogy pár percig "improvizálnom" kellett. Azonban ezt is azt hiszem gond nélkül megoldottam. Sajnos az eseménynek nem igazán van még ma sajtóvisszhangja, de remélem ez változni fog, s kedden már egy nívósabb cikket is közszemlére tudok tenni.
 A prezentációnk és előadásunk összeségében nagyon jól sikerült. Szerintem a három előadó közül a miénk volt a legjobb, bár sajnálatos módon a legós raktárház vitte a prímet, mivel nekik (náluk) volt bemutató eszköz is.  Így azért nem teljesen örültem hogy az ő előadásuk népszerűbb volt.
 A közös csoportfotó után, aztán kicsit értékeltük Larionnal az az előadást, az ismerősők pedig gratuláltak az előadásunkhoz, elsők között Tóth-Nagy Csaba és Triesz tanár úr, majd Gál Péter tanár úr, Kedvesem és Matyi.

Összegezve: Szeretném megköszönni mindenkinek a felkészítést, és azt hogy elnézte nekem hogy kicsit mindenki háttérbe volt szorítva. Nagyon jól éreztem magam ezen a pénteki napon (hogy miért arra következő írásomban fogok kitérni) A prezentációnk pedig szerintem tényleg a legjobban sikeredett, (bár minden szent keze maga felé hajlik) 
  Úgy vélem jól áthidaltuk a problémáinkat, bár a rutintalanság kicsit még érezhető volt rajtunk, azonban azt hiszem jó felkészítést kaptunk, s mi nem untattuk annyira a közönséget. Nem tudom hogy a diába elrejtett kis geg hány embernek tűnt fel (diaszám 7/117) azt hiszem nem sok embernek. Minden esetre azt hiszem jól előadtuk magunkat életünk első ilyen nagy horderejű eseményén.
   Köszönöm Kedvesemnek hogy eljött, bíztatott és hogy velem volt ezen a fontos eseményen, ugyan ezért köszönet Mátyás kollega úrnak is. Jól esett az ismerősőket látni a hallgatóságban.
  Remélem hamarosan máshol is olvashatok projektünkről, és hogy nem árultam el nagy hadititkokat :) Minden esetre ha igen akkor is tudni kell hogy ez a mi ötletünk :)
   
Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok a bejegyzésemet, azt hiszem ismét sikerült hosszú bejegyzést alkotnom, s kicsit elvesznem a részletekben, de szerintem mindeképp megérdemelt ennyit ez a top secret projekt. Remélem most már mindenki tudja mi az a HUHA generátor.  
 Bejegyzésem végére pedig csatolnám az előadott prezentációt. Remélem mindenki elborzad a fogazott biztosítólemezszerű háttéren (nem mi választottuk ez adott volt)
 
   Köszönöm kedves olvasóim hogy türelemmel végigolvastatok, remélem tetszett a bejegyzésem s hogy nem fárasztottam le nagyon a szemmozgató izmaitokat. Hamarosan újabb bejegyzéssel, méghozzá a 11 hét értékelésével jelentkezek, addig is legyetek türelemmel, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a tavaszi napsütést és egymást.   A mihamarabbi viszontolvasás jegyében ajánlom magamat.
   



  


4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Hali,

    ez mind szép és jó, de hol egy videó a működő deszka modellről?

    VálaszTörlés
  3. itt még sehol, itt még csak terveztük hogy egyszer valami beindul.

    VálaszTörlés
  4. Kérdésedre a válasz pedig itt http://powerfox120.blogspot.com/2010/08/hamarosan.html található :)

    VálaszTörlés