"A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink. "
Egy jó mese mindig ott kezdődik hogy egyszer volt hol nem volt... Aztán a kaland és fordulat dús cselekményben általában a lovag megküzd a főgonoszal, aki lehet sárkány,boszorka vagy épp egy kigyó és elnyeri a királylány kezét, no meg hozományként a fele királyáságot is. S miután a derék apóshoz hazafuvarozta a jányt 1LE-erős,összpatahajtású, fehér sörénykárpitú, cabrió méhnjén, a királyi kassza terhére, és az adófizetők nagy örömére hetedhét országra szóló lagzit csapnak... S általában egy jó mesének ott van vége hogy ásó kapa nagyharang válasszon el, meg boldogan élnek amíg meg nem hallnak..
A történet további részéről nem tudunk semmit, nem tudjuk hogy a hetetét dorbézolás után micsoda másnappal ébredtek mindketten, vagy hogy az ifjú házasok nem-e lettek a Las Vegas helyzet áldozatául? Ezek mellett azokról szem szól a fáma ,hogy az uralkodás sem fenékig tejfel és csapágyzsír, még akkor is ha csak egy fele királyságról van szó. S vajon a szerelem első látásra dolgot, a megküzdést, megszerzést, nem-e kezdik ki a birodalmi problémák. Hiszen lehet nekünk akármilyen jó anyagunk, az idő martenzites vas foga, ami minden bizonnyal korrozióálló folyadék és blendamed helyes arányából lett kikeverve, előbb utóbb kieszi a legjobb anyagot is. Nem tudjuk hogy a királyfi és a királylány (aki akkor már ugye királyné) nem e lesznek boldogtalanok, s nem-e hidegülnek el egymástól?
Erről nekem egy film jut eszembe, amikor is két pár az esküvőre készül és elhangzik a bűvös mondat: "Vannak akiket ezeken a problémákon, megprobáltatásokon átsegít az érzelem, és vannak akiket nem".
A való világunk sajnos koránt sem tökéletes, nem is volt az és nem is lesz az, és nem is egyértelműen csak fehér vagy épp fekete. Tele van színekkel, érzésekkel, illatokkal, jóval ugyanúgy mint rosszal. Sőt szerénységem szerint alapvető hogy minden jóban van valami rossz, mert a két dolog nem is járhat egymás nélkül. Hogy két példát mondjak: Jó hogy van párkapcsolatunk, de rossz hogy két emberre is figyelnünk kell" Persze egy kapcsolatnak valahol ez is a lényege, és egy jó kapcsolatban nem is figyelsz,gondolsz ezekre az apró kis rosszakra. Mert ott van az a valami, az a szerelemnek nevezett rózsaszin trükk, amitől minden más, és amitől Ő is más, és amitől nem tudod megmondani hogy mit szeretsz benne, csak érzed, sejti szinten hogy ez így jó. S néha felteszed magadnak a kérdést hogy "Hol volt Ő korábban?,vagy miért nem volt ez mindig így?" S tudod hogy a ceruzát bár te adtad, de együtt kéz a kézben színezitek a közös kifestőtöket. Persze néha ez igen nehéz, főleg ha egyikőtök virágot akar szinezni, a másikotok meg felhőt, de ezért vannak a kompromisszumok. Amelyekből igen sokat kell kötnünk, s nem tehetjük azt hogy egyikőtök lemond mindenről s csak ad ad ad, ad míg bír.. Egy kapcsolat mindig is KÉT emberen áll vagy épp bukik, és a jósági fokát is ez a KÉT ember MILYENSÉGE fogja meghatározni.
"Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal."
Persze így ez a dolog egyszerűen csak egy kétváltozós függvény lenne, de itt jön még egy trükk, az hogy ott van a világ, a környezet, meg ez az univerzum amiben élünk. Mivel a világ körülöttünk is mi magunk is az idővel változunk, így törvényszerű hogy a kapcsolatunk is változik, felvessz rossz ruhákat, meg persze egy csomó szépet is, egyes érdességi csúcsok letörnek, mások meg mély nyomot karcolnak.. Ahogy Julcsimnak mondtam olyan ez mint amikor két simának tűnő lemezt elcsúsztatunk egymáson.. A kis mikro felületi érdességek szép lassan összecsiszolódnak.
Másik példabeszédemként azt szoktam mondani hogy a kapcsolat olyan mint az alma:érik. Lehet hogy nem egyformán pirul a két oldal, és lehet hogy nem is lesz egyforma az íze, és lehet hogy épp adott napon neked jut a keserűbb fele. De ettől még meg fogod enni mert kívánod és szereted az almát.
Szóval ezek olyan különös dolgok amiket nem tudunk megérteni. Nem tudjuk azt sem megérteni hogy miért ragaszkodunk a párkapcsolathoz, ha azzal egy csomó plussz terhet is veszünk magunkra. Nem tudjuk azt sem leírni hogy mi az a szerelem, vagy hogy mitől jó egy kapcsolat, vagy épp hogy létezik-e a Nagy Ő vagy Igazi, vagy ha létezik akkor csak egy csakis egy létezik belőle? Azt meg már pláne nem tudjuk hogy akivel adott pillanatban élvezzük a szerelem gyönyöreit,hpgy Ő-e az igazi...
Szerintem az egész írás kulcsa vagy tanulsága az,hogy bármennyire is bővül az emberiség tudása, magát az embert sose fogjuk megérteni. S vannak olyan dolgok amik racionálisan nem levezethetők, s talán ezért is irányít nagyon sok kérdésben a szív. Ahogy a Kis Herceg is mondja "Jót csak a szívével lát az ember"
Az egész kapcsolat, szerelem, szeretet, vonzódás, kicsit olyan szerintem mint egy többváltozós differenciál egyenlet rendszer, amiben túl sok a bemenő változó. S szerintem elménkkel kevesek vagyunk ennek a megértésére, de nem is baj :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése