2010. március 26., péntek

Hétfői krónika

Sziasztok CADves olvasóim! Ismét trehány voltam s nem számoltam be nektek az elmúlt hét történéseiről, azonban ebben közrejátszott egy  szerencsére gyors lefolyású betegség. Szerencsére azonban hamar elmúlt, csak a tavasz első igazán szép hétvégéjét kellet ágyban töltenem, míg mindenki a jó időt kóstálta. 
  Azt hiszem ezt a felgyülemlett eseménykupacot egy S.L.I.P jellegű írásban fogom a világ elé tárni, mivel minden egyes apró történésre már nem is igen emlékszem, s mert tényleg nagyon sok mindennel el vagyok maradva.
  Ezen lemaradás okán aztán úgy határoztam hogy megpróbálom napló jellegűvé tenni blogomat, s minden nap igyekszem írni egy kicsit. Ezzel aztán megszűnik a folyamatos elmaradozás, másrészről az eddigi torz kép is, mert így minden nap aktuális tanulságát vagy épp tanulságait vonom le. Bevallom kicsit lopás ez az ötlet Nővéremtől és barátjától, akik szintén lelkes napló írók. Szóval én is beállok a sorba és átalakítom kicsit a blogom, s hogy mi lesz a vége azt még nem tudom :) Lehet hogy maradok a heti krónikáknál :)
  No de csapjunk is át a kötelező rémából a témába. Tehát hétfő van. Elég meglepő lehet ezt kedden olvasni, de higgyétek el ma hétfő van :D

  Álmosan ébredtem reggel, de mégis örülem, mivel egyrészt tudtam aludni, ebből a hétvégén kevés adatott meg számomra, másrészt pedig azért is örültem mert találkozhattam Kedvesemmel, és mert odakünn szépen sütött a nap. Szeretem ezt az időszakot, mivel a Víztorony villába ilyenkor reggelente, s délutánonként szépen bekacsint a nap, s nagyon jól felmelegíti a szobát. Így hát úgy határoztunk hogy el is zárjuk a gázcsapot, ezzel hivatalosan is eltemetve a telet.
  Az ébredésben az az egy zavart egyedül hogy az óra még csak 6:35-öt mutattot. Így hát álmosan kimásztam a kötelező vízemért, mert este valahogy mindig kiszáradok, majd beöblögettem vagy majdhogynem bebékáztam  (amolyan Bandisan ) pár pohárral. Ekkor még kicsit éreztem a betegséget, főleg a fejfájós részét, így be is kaptam egy gyógypirulát. Ennek hatása ként aztán vissza is szenderedtem álmomba, s meglepetésemre amikor felkeltem már nem fájt semmim.
  Szerencsére ez az áldásos állapot kitartott egész napon, s később az étvágyam is megjött. Így beburkoltam az anyukám által készített finom ennivalót. Anyu a hétvégén ismét egy nagyon különleges receptel állt elő. Melynek lényege, hogy sült húsra, helyezzünk egy kis brokkolit, egy kis sonkát majd a tetejére egy kis sajtot (aminek magában elég rossz íze van) és süssök ki. Na ebből az egészből aztán valami nagyon finom áll össze a végén :) Szóval ez a csecse memme, nem élte már meg a keddi napot, mert szőrőstűl bőrőstül befaltam :)
  Ebéd után aztán kicsit beszélgettem Bandival, kicsit, de csak módjával persze helyet adni a szokásos szekállásnak. Ekkor már a betegség gondolata helyett egészen más  gondolatok kavarogtak bennem, ugyanis úgy éreztem hogy nem igazán van rendben a magánéletem. Így hát a felszin alatt ezen gondolatok dorbézoltak lelki játszóteremen. Kicsit tényleg olyan a lelkem mint egy játszótér, van benne sok jó játék, s pár szocializmusból maradt régi játék.  Mindenki azt mondja hogy milyen klassz ez a játszótér, s hogy egyszer valaki nagyon örülni fog ennek a játszótérnek, de ő most szeretne más játékokkal játszani. Talán ez is eredényezte játszóterem nagy forgalmát, s hogy sokan- kik hosszabb , kik pedig rövidebb ideig elvoltak vele.
  Na de mielőtt bárki rosszul fordítaná a leírtakat, nem az van amit egyes sörényesek most összekombinálnak, csak kicsit gondolkodtam, azon hogy valójában boldog-e vagyok azzal amim van. Bár ezt nagyon nehéz lemérni, nincs olyan hogy boldogságmérő gép, se olyan hogy boldogság teszt, és én nem sok módszert ismerek hogy hogy is lehetne ezt lemérni (be kéne iktatni egy ilyen méréstechnika labort)
  Talán az van hogy egy idő után megszokjuk hogy boldogok vagyunk, s nem emeljük érezzük ki külön hogy azok vagyunk. Talán azért mert minden olyan állandó és nyugott és ami szerintem a legfőbb olyan biztos. Így hajlamosak vagyunk azt érezni hogy minden olyan posványos.
  A másik dolog pedig szerintem az emberi természetből adódik, miszerint a legtöbbször arra vágyunk ami nincs vagy nem lehet a miénk. LEgyen ez a cukorkásboltban a drága nyalóka, vagy épp egy meghódíthatatlan nő, vagy bármi más.
  Hogy rövidre zárjam a kérdéskört, arra jutottam hogy én bizony boldog vagyok. Megvan mindenem amit szeretnék. Aranyos család, akik néha szekálják, és az ember szemére vetik a hibáit, de azért mindig ott lesznek, s mindig tárt karral fogadnak.
  Aranyos barátnő aki ha nem is lesz mindig ott, de azért a fontos pillanatokban mindig  a közelembe van/volt, aki aranyos meglepetéseket készit, s aki nagyon sok színt visz a kifestőmbe :)
  Kellemes "munkahelyi" körülmények. Mert hát azért ez is fontos, most olyan apróságoktól hogy vannak eléggé agyelment profok, (Az új épületbe kéne egy ilyen szoborpark) arról nem szólok. De összeségében úgy vélem hogy jó képzést nyújt a győri egyetem, s mivel most ebben a projektben is részt veszek, kicsit jobban belepislanthatok a gépészet rejtelmeibe. S az említett projekt alatt jöttem rá arra is hogy én ezt szeretem. Szeretek gondolkodni, utánna járni dolgoknak, modellből rajzot készíteni, s rajzból modellt. Szeretem a szimulációt és a Matlabot, szeretem hogy konsturkciós és gazdasági feladatoknak is meg kell felenem.
  De nem árulok zsákbamacskát, ezt majd a projekt leírásánál kifejtem hosszabban, visszakanyarodva a fő irányvonalhoz, összeségében arra jutottam hogy boldog vagyok.
  S erre a felismerésre aztán aludtam is egyet, mert állítólag minden döntés ilyenkor jobban lekristályosodik az emberben.
  Az alvás ismét fáradt ébredést hozott magával kettő óra felé. S mivel már untam az egész napos tengést lengést, így bementem hát motorok órára. Amit nagyon szeretek, talán az Ő betű kisérlet miatt, talán azért mert érdekes, talán azért mert bírom Gál Péter tanár úrat, talán azért mert vannak átfedések a német nyelvel, szóval nem tudom igazán miért.
  De szerintem mindegyik összetevőnek benne van az íze, és másrészt mindig is érdekeltek a belsőégésű taligák és ezzel egybekötve hogy mitől és hogyan is működik ez meg az a szerkentyű.
  Óra előtt igyekeztem volna meglepni Kedvesemet, mert sok minden összegyűlt a mondani valóim között, azonban helyette csak az Ász-Ész (gazdÁSZ-GépÉSZ) párocskákat találtam, így hát rövid de hatásos belépő után hagytam is tovább a romantika csatornát, én pedig elkullogtam motorokra.
  Sajnáltam hogy nem beszélhettünk, mint utóbb kiderült a füredi buszjáratnak akadt egy kisebb problémája, amiből egy órás késés lett.
  A folyosóra érve aztán találkoztam TNCS tanár úrral, aki lelkesen rám is köszönt, ha nem tette volna akkor én elviharoztam volna melette. S ha már találkoztunk kitárgyaltuk hogy hogy smint állok a projektel. UGyanis rámbízta hogy Matlabba írjam be a szimuláció kezdeti lépéseit. S hogy miért épp rám? Ez is egy külön történet. Azért rám mert nekem voltak, vannak programozó ismereteim. Sose gondoltam volna hogy a Turbó Pascalnak egyszer még hasznát veszem. De hát a kék ördög mégiscsak jó alapja valaminek :) S én botor kihagytam rendre az önéletrajzomból :)
  Szóval tanár úr lelkesen érdeklődőtt hogy megy a programozás, mire hát én mondtam hogy sehogy mert bizony bár nagy a torrent állomány, én egy letölthető matlabot sem találtam. (bezzeg a catiával könnyű dolgom volt) Ezek után aztán tanár úr adott nekem egy eredeti példányt, aminek nagyon megörültem mint majom a farkának.
  Motorok óra előtt aztán magamba szívtam a friss gépész pletykákat, majd meghallgattam Larion újabb gondolatait, s aztán elkezdődött az óra :)
   Óra után akadt lehetőségem Kedvesemmel beszélgetni, az általunk nagyra becsült Parkban. Aminek szerencsétlenségre nem tudom a nevét, így birtokolhatja A park nevet. Itt aztán megosztottuk egymással a nap fontosabb híreit, a hétvége történéseit s hogy melyik út visz Budára.  A kellemes üldögélésnek s együtt lévésnek, mert hát az együtt levés mindig kellemes, a kicsit hidegebb időjárás vetett véget. Így hát elváltunk egymástól. Ő hazasietett tanulni, én pedig belevetettem volna magam a programozásba.
  Sajna azonban hamar öröm volt, mert mikor hazaértem óráról kiderült hogy a cd kulcs nem megfelelő. No puff neki, ez szokott lenni :) Sajnos ahogy észreveszem ebben a projektben semmi nem működik elsőre :S S mindig jelentkezik vmi nem várt nem kívánatos probléma.
  Így hát a telepítés elmaradt. Jó hír is akadt azonban estére, többek között az hogy Hajmi nagyon vágja a Matlabot, így hát majd lesz kitől segítséget kérnem.
  Amúgy nem csak emiatt fogok tőle segítséget kérni, mert szeretném megtanulni a ProE-t. S mivel ő azt tanulta, s szerintem csak kicsibe tér el a Catiától, így azt hiszem ha veszek nála egy gyorstalpalót akkor menni fog ez :)

  Miután tapasztaltam az esti kudarcot, hogy ma sem tudok nekiállni mérnöki munkámnak, szétdobtam pár emailt hátha tud valaki megoldást  vagy rendelkezik véletlen felesleges matlab cd-kulcsal. Persze zéró eredmény.
  Ezután aztán úgy határoztam, mivel kakótestvérem, hoppá még egy ismeretlen fogalom, szóval Bandi elment pókerezni, Hajmi pedig tanulásra vetemedett, úgy határoztam hogy kicsit meglepem mátkám. Írányba is vettem a kollégiumot. Útközben találkoztam Stark kollegával, így útközben eszmét cseréltünk a gépszerkó és hőáram rejtett bugyrairól. 
  Érdekes dolog ez a gépszerkó többen másodjára és harmadjára veszik fel és mégsem sikerül nekik kiugróan jobb eredményt elérni, sőt.. Szóval szerintem azt hiszem elvadult az a vélemény hogy mindennek a kulcsa az hogy mennyit tanulsz rá. Én nem vagyok egy nagy rajzos, de mégis több pontot gyüjtögettem mint pár ismerősöm. De ősz tapasztalat az hogy bizony a 16 ból átlagosan 8-10 pontot gyűjtöttünk.

Strak kollegával is ezt a határt feszegettük, miszerint előbb vagy utóbb CV lesz a dolog sorsa. S bizony hogy minden félév elején az a fehér lap hamar elkoszolódik. Hisz a célkitűzés számomra (is) a megajánlott négyes érdemjegy volt. Most meg örülök ha aláírást kapok szóbeli nélkül. (bár erre sajna kicsi a sansz.)
  A kollégiumba érkezvén pedig megkezdődött a hétfő este kellemes része. Nagyon jól éreztem magam, s bár nem lehettünk kettesben, így is feltaláltuk magunkat.
  Jól elvoltunk Julcsimmal, s nagyon élveztem a vendéglátását, s a két óra együttlevést. Nagyon kellemes volt beszélgetni, küzdőset játszani, s persze sunyiskodni :) s az élményes fagyizásról se feletkezzünk el. Persze jobb lett vonla a Duna, Rába, Rábca parton egy pokrócon elfogyasztani a fagyit, de hát annyira még nincs figurás idő.
  Összeségében azonban nagyon kellemes este volt szerintem, a hét egyik kellemes üde szigete volt, valahogy olyan volt minden mintha minden tökéltes lenne, minden olyan mint régen. S nagyon klassz volt újra azt érezni. Ezekkel csak az a baj, hogy ilyenkor csak én érzem ugyan azt, egy kellemes este nekem mindig sokat jelent, mindig jól esik ha együtt lehetünk, s bármit is csináljunk együtt az üditő, kikapcsoló és hasznos időtöltés. Hasznos mert a lelkem ilyenkor regenerálódik, ilyenkor töltődök fel energiákkal, ilyenkor támadnak nagy gondolataim. 
  A kellemes együttlétet a kollégiumi "csengő" szakította meg, így 9 óra előtt elhagytam az épületet, nagy örömömre Kedvesem elkisíért a buszmegállóba :) Így végre én is átélhettem a távozás élményét a 23-jelű járattal. S mivel az ember azt mondja kezd kifogyni az elsőkből, erre azt mondanám hogy megvolt az első ilyen elválásunk :) Nagyon jó volt hogy végre nekem integetnek, nagyon hangulatos volt az esti buszozás, régen nem volt ilyenre alkalmam. Meg kell hogy mondjam az új Credo modellek nagyon schneidigok :)  

Összefoglalva tehát a hétfőt nagyon élveztem, s elégedetten tértem haza. Kellemes este a kedvessel, finom fagyi a bendőben, s mosoly az orcákon :)  Hazaérkezésem után aztán kicsit érlelgettem magamban az estét, s azt mondtam "hmm minden klassz", ezzel az ízzel feküdtem hát le aludni, ezt aztán erősítette a szép sms-is amit kaptam :) Szóval elégedetten pihentem le, s vetettem bele magam a Keddi napba, de ez már egy másik lapra tartozik..
  
  Remélem tetszett ez a demó jellegű írásom, hamarosan jelentkezek az elmúlt hét, és az elmúlt fontos eseményekkel, mert bizony a hét megértéséhez ezek is szükségesek. Szóval legyetek türelemmel, lassan utolérem magam :)
   A szemes csavar legyen veletek, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a tavaszi napsütést. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése