Sziasztok kedves olvasók! Az elmúlt időszakban igencsak elkezdett húzni a ékszíj, így bizony nem sok mag termett meg blogomban.
Elérkezett a tavaszi szemeszter áldásos és átkos időszaka, ez a vegyes hangulató időszak a számonkérések, és számadások időszaka, ugyanakkor a beadandó feladatok is előkerülnek.
Az egyetemista polgár pedig lelkesen kotorja elő a sörösüveg alól a jegyzeteket, s vadul neki áll tanulni. Rádöbben ugyanis hogy bizony a ZH-k már a spájzban vannak, s ő még egy betűt annyit sem tanult.
Vágjunk hát bele, s göngyölítsük fel kicsit az elmúlt hónap savát-borsát, tekintsünk hát kicsit vissza a múltba :)
Minden félév elején mint már írtam ott van az a tiszta lap. S bizony az első zárthelyi alkalmával dől el hogy ez a lap a jövőben is tiszta lesz-e. A félév során számtalan zárthelyin kell túlesnünk, de az vitathatalan hogy az első zárthelyi mindig különleges alkalom.
Ebben az évben ebben a megtiszteltetésben ezúttal a hő és áramlástan gépei cimű tárgy részesült. . S ha már itt tartunk akkor álljunk meg egy ásonyomra, s tárgyaljuk ki miben is áll ez a tárgy.
Ez a tárgy a hő és áramlástan tantárgycsoport utolsó fejezete. Egyfajta lezárása az Általános Géptan, Hő és Áramlástan I és II tárgykörnek. Ahogy egy jó összefoglaló tárgyhoz illik, ez is támaszkodik az eddig megszerzett s azóta már részben vagy egészben elfelejtett általános gépészeti tudásunkra. A tárgyat nem kisebb koponya mint Író Béla bácsi tartja, aki szerintem egy nagyon jó előadó. Legalábbis nagyon szenvedélyesen és értelemmel tudja magyarázni az áramlástani dolgokat. Más kérdés hogy a diákság ezt részben nem tudja befogadni :)
A tárgy jellegét tekintve elég martenzitesnek mondható, főleg mivel nincs belőle külön gyakorlati foglalkozás, pedig szerintem nagyon lényeges lenne. A félév során a szivattyúkról, kompresszorokról (Nándi ne izgasd fel magad) és különféle áramlástani berendezésekről esik több kevesebb szó. Itt ott persze átfedések lelhetők fel a régi tanulmányok között, pl visszaköszönnek a gépipari automatizálás egyes részei, a régi jóbarátnak számító felületi hőcserélők..
Az órák során szó esik még a szélturbinák, klímatechnikai berendezések, s egyéb áramlástanon alapuló gépek működéséről. A félév során három zárthelyivel és három házi feladattal kell megbirkóznunk. Összességében tehát egy eléggé fontos és nehéz tárgyról beszélhetünk.
A zárthelyit tehát meglehetősen erős fegyverkezési és persze készülési verseny előzte meg, ahogy az lenni szokott a nagy nap egyre közeledett. S ha ez még magában nem lett volna elég, akkor ott volt a fent említett házi feladat is, melynek ekkor még azt sem tudtam hogy melyik végéről álljak hozzá. Szóval kezdtek összecsapni felettem azok a bizonyos felharmonikusok. S most egy gépészvágással ugorjunk is át a nemes napra.
Ami egészen pontosan szerdára esett, s hogy tovább pontosítsak a nagy megmérettetés szerda délután 15:30 -ra volt beharangozva, s a helyszín a D1-es előadó volt.
Így a szerda délelőtt a készüléssel zajlott, s az idő hangsebességgel robbantotta az elmémbe a nemes időpontot. Kicsivel három után aztán össze is cihelődtem, s bebandukoltam az előadóba.
Itt aztán a legnagyobb meglepetésre olyan arcok is feltűntek akit egy előadáson sem láttam, s bizony csodálattal figyeltem hogy biza eléggé számottevő létszám érdekelt a kérdésben.
Miután eszmét cseréltünk az izgatott kollégákkal,és Linda kolleginával hamarosan betoppant az Áramlástan sötét ura, azzal a kacér mosolyával, ami egészen olyan gonosz télapós jellemet kölcsönzött neki. Miután elfoglalta helyét a katedrán, ismertette a kötelező tudnivalókat, a segédeszköz használatának szankcióit, és hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre hogy kiadjuk magunkból a maximumot. Ezután mindenki kézhezkapta a dolgozatát, majd ki-ki magába roskadt, ki pedig elkezdett dolgozni.
A feladatsor négy zsivány feladatot tartalmazott, elsőként egy dugattyús szivattyú méretezését kellet elvégezni, másodiknak egy lapátos szivattyúhoz kellet megfelelő fordulatszámú asszinkron motort választani, harmadikként pedig egy fogaskerék szivattyú méretezésével kapcsolatos példát kellet volna megoldani. Levezetésképp pedig egy ventillátoros feladat várt ránk.
Lényegében az első fél órát mindenki végigülte, majd miután az első versenyző Tomi távozott, megindulta népvándorlás.
Szerénységem bár nem sok tudással vonult harcba, becsülettel végig gondolkodta az egy órát, sajnos azonban a feladatok kifogtak elmémen. Fél ötkor aztán mindenki letette a tollát, s a tanár úr begyűjtötte a dolgozatokat.
Mivel az eredmény nem lett valami fényes, így hát álljon itt némi humor, hogy miért jobb zárthelyit írni mint kocsmázni :)
- A ZH helyszínéről hazaérve nem lesz cigiszagú a ruhád, és a fejfájásod is hamarabb elmúlik utána.
- Ha végeztél a zárthelyivel, a tanár sohasem kér se pénzt, se borravalót.
- Amíg a kocsmában bármikor beléd köthetnek, addig ZH-írás közben még a legutáltabb csoporttársaiddal is jól együtt tudsz működni.
- A zárthelyinek írásos lenyomata marad, amivel szükség esetén párod előtt igazolni tudod, hogy jártál ott. Ellenben a kocsmában...
- Bár ZH-n kisebb valószínűséggel futsz össze országos cimborákkal, ám a kocsmában sem biztos, hogy mindenkit kedvelni fogsz, aki ott van.
- A ZH-ról legrosszabb esetben is szabadulsz kilencven perc után. Ellenben ha a kocsma egy-két "arca" megtalál...
- A kocsmában néha pont az fogy el, amit kérnél, ZH-n sosem kérsz semmit, és mégis kapsz kérdéseket és papírt - annyit, amennyire csak vágysz.
- A zárthelyi helyszínére bármilyen kaját és piát bevihetsz magaddal, és közben el is fogyaszthatod azt helyben.
)
Kivételes esetként ezúttal minden úgy történt mint ahogy a tervben meg vagyon írva, s bizony sok jó gépész hamar is tud nagyot alkotni. Úgyhogy sercegett a toll és ceruza, s szép lassan mindkettő feladattal készülgettünk. Előbb a mérést akasztottuk szögre, mondván ma már alkottunk valamit, majd a megfelelő információk begyűjtése után az áramlástant is a sublótba helyeztük.
Összeségében a szerda tehát egy nagyon tevékeny napnak minősült, meg is köszönném a segítséget Andrásnak és Larionnak. Nélkülük biztos nem sikerült volna a házi feladat piko pello elkészítése a másnapi határidőig.
Miután elvégeztük a szakmai dolgot én hazaindultam, ami egy elég hosszú útnak minősült, mivel a Larion lak a kórháznál helyezkedik el, így egy jó negyven perces slattyoggás várt rám. .
Mire aztán a városba értem már kellően rám is alkonyult, így hát remek kis alkalom nyílt arra hogy készítsek pár esti fotót.
Miután aztán beértem a városba, megvártam Kedvesem majd együtt elindultunk hozzánk, ahol már készültek az alapok a gépész-mechatronikus szakestnek. Ahogy a mondás tartja ez a szakest az év krémje a bulik keletje, ahol is mindig remek hangulat volt. Ez a hagyomány már három esztendeje összeköt minket Hajmival, miszerint az év legrangosabb eseményén ketten tesszük tiszteletünket. Persze ahogy lenni szokott általában minden évben akad egy olyan esemény ami felülmúlja a szakestünket. De ez még bőven belefér a tűrésbe :)
Ezúttal a tervben
Kedvesem is szerepelt aki eddig még nem tette tiszteletét ilyesfajta mókán. S reméltem hogy a böjt előtt egy jót táncolhatunk még együtt, mert hát ugyebár ahogy a mondás tartja a "tánc egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése.". Ahogy aztán lenni szokott homok került a gépezetbe, ugyanis valamiért megmakacsolta magát Kedvesem, s így nem tartott velünk. Sajnos ez a makacsság bennem is hasonló makacsságot ébresztett, s már azért is elmentem. Aki ismer, feltehetően ha olvassa ezt a blogot akkor tudja hogy általában az van amit én akarok, nem számít hogy épp rosszul döntök vagy jól.
Így hát egyedül mentem a buliba, ami ennek megfelelően nem is sikerült valami jóra, nagyon egyedül éreztem magam, s bizony nagyon húzott hazafelé a szívem. Szóval a kötelező gépész öklös után haza is siettem, s vízszintbe helyeztem magam. Nagyon jó volt hogy hazaértem, s hogy az ágyamat már Kedvesem előmelegítette, és persze hogy nem kellet egyedül elaludnom.
A bőjt előtti utolsó buli azonban nem sikerült olyan feledhetetlenre, mint ahogy az előző várakozások sejtették. Hát igen, ha az ember páratlanul megy bulizni, rájön arra hogy ez már nem az Ő világa.
A csütörtök reggel a szokásos álmossággal indult, s mivel a reggeli rutinba a méréstechnika laborjegyzőkönyv beadása, illetve egy újabb mérés elvégzése követelt magának helyet, így bizony korán el kellet köszönnöm Mátkámtól. A gyors reggeli után, aztán be is siettem az egyetemre, míg Kedvesem még bóbiskolt egy kicsit.
Jó fél órás késéssel aztán neki is állhattunk a jegyzőkönyvnek, ami végül az utolsó pillanatban készült el. Az eredménye még várat magára, minden esetre remélem hogy ez is hasonló ékes 70%-os szintet karcol majd.
Ezúttal a méréslabor foglalkozás is érdekesnek minősült, a hangzatos Koordináta mérés nevezetű mérést bonyolítottuk le. Ez abból áll hogy minden csoport kap egy óralapot, majd azon meghatározott pontokat és furatokat kell bemérni mikroszkóp vagy projektor segítségével. Számomra azért is volt érdekes mert a dédapám órás volt, így lelkesen vetettem bele magam ebbe a feladatba.
Miután elvégeztük a feladatot, s a jegyzőkönyvet is felibe harmadába gatyába ráztuk, elindultunk hazafelé. Mivel otthon még mindkettőnknek sürgölődnie kellet, többek között nekem a hő és áramlástan és gépszerkezettan házi feladatokat kellet készre munkálnom.
A csütörtöki nap így eléggé aktív folytatást vett, s csak úgy sercegett a papír s a toll, a szobát pedig a piszkozatlapok tömkelege árasztotta el.
Végül azonban kettő óra 10 perckor sikerült formába öntenem az ismereteimet, s rohantam a közeli nyomdába, mert a leadás határideje rohamléptekkel közelgett.
Miután kinyomtattam, s a kapcsot is a helyére tűztem, kicsit beszélgettem Kedvesemmel, majd elindultam az E-terembe. Itt aztán a nap vicces eseménye vette kezdetét, ugyanis szerencsémre az ünnepi "zekémet" vettem fel, s történetesen ezen a napon lépett a győri campusz területére Bajnai Gordon bácsi. Akinek aztán jó nagy csinnadrattát kerekítettek, többek között kisündörögtek az autópálya sünök majd jó magyar rendőri szokás szerint az egyetemi parkolóban stirölték az épitész csajok ( a dologtalan mindenüket).
Persze nem ez volt az egyetlen látványelem a roadshowban, ugyanis klassz kis állófogadást is rendeztek a VIP-teremben, ahol Bajnai Gordon smúzolt az egybegyűltekkel, többek között a Rába, Audi, s más ipari vezetőkkel.
No elég az hozzá, hogy ennek okán aztán az egész E teremben, ahol a hő és áramlástan óra is zajlott, nagymértékű biztonsági készültség lépett életbe.
Elég az hozzá hogy az öltönyöm s a kezembe lobogtatott paksaméta, megtévesztette az ajtóálló helyes hoszteslányt, s jó előre jónapottal üdvözölt, majd ékes hangján megkérdezte hogy az előadásra jöttem-e. Sajnos nem igazán tudtam hogy miféle előadásról beszél, így hát feleltem hogy nem s tovább rohantam.
Összegezve azonban nagyon viccesnek értékelem ezt a jelenetet, ahogy Barney mondaná "semmi nem öltöztet úgy mint egy öltöny"
A lenyűgöző hő és áramlástan óra után aztán Kedvesemmel hazasiettünk a gépszerkezettan rajzaimért, majd útközben jól össze is különböztünk a fent említett konfliktus miatt, mely ekkora már szárnyakat bontott arámban.
Mire visszaértünk az egyetemre, már nagyából felgöngyöltük az eseményeket, s örvendetes kedvel vethettem bele magam a gépszerkezettan tudományaiba, ahol a már jól beharangozott aszimmetrikus trapéz emelő került a menüre.
Óra után aztán megvártam Kedvesemet, majd úgy határoztunk hogy sétálunk egyet a városban, sétánk eredményeként aztán a Mandalában kötöttünk ki, ahol újraéltük az első randevúnkat. Nagyon klassz kis játék ez az újraélt első randi dolog, bár arra jöttem rá hogy nagyon furcsa is úgy viselkedni mint az első randin :)
Minden esetre az este nagyon kellemesen telt, s nagyon jól éreztem magam a Mandala berkein belül, ahogy lenni szokott ismét a törzshelyünket vettük birtokba, szerencsére még senki nem vetette rá magát.
Szóval nagyon jól éreztem magam, Kedvesemmel,nagyon jó volt újra kettesben lenni, s újra tenni valamit abba a nagy élménytarisznyánkba.
Miután megbeszéltük a legvalószínűbb folytatást a másnapra, s berobogott a 23-as jelű győri villám, elváltunk egymástól.
Végül a csütörtöki nap nagyon kellemesen alakult, s valahogy az egész hátralévő hétre rányomta a bélyegét :) Elköszönés után még készítettem pár fotót, majd hazasiettem, s korán le is pilledtem, a másnapi kellemes reggeli jegyében.
Miután hazaértem, megnéztem az emiljeimet, mivel ekkor már javában dúlt a HuHa projekt.(erről majd a későbbiekben külön írást kerekítek). Örömmel tapasztaltam hogy a tanár úrnak tetszett a modellem, de egy két apróbb konstrukciós változtatás miatt az irodájába hivatott. Így hát a másnapi menetrendbe ezt is be kellet építenem.
S ha már annyit beszéltünk a péntekről, forgassuk is erre a bizonyos napra az idő kerekét. A pénteki napra egy romantikus villásreggeli (tudjátok villásreggeli szabad) volt tervbe véve Mátkámmal. Így hát 8 kor felébredetem, hogy útnak induljak a kollégiumba.
Útközben aztán jó néhány hangulatos fotókópiát készítettem az ébredező győrről, illetve felelltem a színház mögött az egykori várfal maradványát.
Jó negyven peces séta után aztán megérkeztem a kollégiumba, egy kis logisztikai probléma után meg is kezdődhetett a villásreggeli az én kis pizsamás Banánommal.
Nagyon hangulatos volt a közös reggeli, s Kedvesem nagyon kitett magáért. S hogy mi került a pénteki asztalra? Hát Julcsi készítési grillhús, sajt, és tea, illetve egy kis sajtkrémleves. Összességében nem tudom hogy a társaság vagy a reggeli esett-e jobban, azt hiszem talán mindkettő :) S nagyon nagyon jól éreztem magam pénteken is. Reggeli után még kicsit ejtőztünk, élveztük egymás társaságát, majd elindultunk az egyetemre.
A séta nagyon jó hangulatba telt, bár kicsit csípős volt a szél, ami később éreztette is hatását sajnos. Azonban nagyon jót beszélgethettem a lányokkal, Kedvesemmel és Zöld Bambival (aki manapság nagyon el van sajnos tűnve).
Miután beértünk az egyetemre, megbeszéltük a délutáni programot, a lányok a könyvtárba rohantak konzultációra, én pedig Tóth Nagy Csaba tanár úrhoz konzultálni a projektel.
A konzultáció során átbeszéltük a modellen esedékes főbb változtatásokat, majd kibeszéltük a munka további menetét, illetve kicsit elbeszélgettünk hogy jobban megismerjük egymást. A sors akaratából épp egyszerre végeztem a lányokkal, így együtt mehettünk haza Julcsival. :)
A víztorony lakban még eltöltöttünk egy kellemes fél órácskát, majd elkísértem egy darabig :)
Összeségében nagyon jól éreztem magam a hét második felében kedvesemmel, s nagyon örültem hogy jó pár kellemes élménnyel gyarapodott a közös élménygyüjteményünk, amit idővel majd kellemesen felemlegetünk egymásnak :)
Szerénységem is átesett a zh szűzességen, s bizony a hőáram feladat is sínre került a hét végére, pedig nem hittem volna az elején. Szakmai szempontból másik nagy eredmény volt hogy gépszerkezettanból bizony büszke 8 pont birtokosa vagyok, ami 1 pontal jobb mint Hajminak :) S derűs 50%-ot jelent, ami egy remek alap a továbbiakhoz.
Másik szakmai sikerem a hétre a modellel aratott dicsőség volt, aminek nagyon örültem mert sok munkám volt (van) és lesz benne :) Szóval örülök hogy tetszett a tanár úrnak :)
Úgyhogy azt kell hogy mondjam hogy az ötödik hét bizony jelentős pontszámmal zárta a hetet, valahogy a hét végére mint egy rendes puzzlében minden a helyére került. S hogy mennyi is kerül fel virtuális eredményjelzőmre, lássuk csak..
A hét első fele miatt legyen az érték 9,54-es, bár nem kérdés hogy a hét második fele csontnélküli 10-est édemelne, hála Valakinek :D.
Nektek kedves olvasók köszönöm a türelmeteket, s hogy tüzetesen végigolvastátok a bejegyzésemet, remélem azért tetszett, s itt ott sikerült mosolyt csalnom az orcátokra. Még egy kis adalékanyag ha már itt tartunk, blogom tetszési indexét leginkább a NKI- mutató jellemezheti (nővérem kacagási indexe) ha ez a szám 10-11 között van akkor elégedett lehetek a munkámmal :)
Remélem megérte várni az írásomra, s hogy a jövőben nem kell ekkora eseményfonalat felgöngyölítenem.
Bejegyzésem végére pedig daloljanak a héten készült s már sokat emlegetett képek :)
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig legyetek türelemmel. Addig is sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése