2010. március 14., vasárnap

Vasárnapi séta

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Bár a tavasz még végérvényesen nem bontott szárnyat életünkben, észrevehetetlenül közel van. Hihetetlen hogy rohan az idő. Még csak most kezdődött a félév és máris itt járunk a közepén. Hamarosan feldúsúl a zárthelyi piac, és a beadandó feladatok árfolyama is megnő. Ez aztán felgyorsítja ceruzáink sercegését, szinte már már izzik a kezünk alatt a grafit :) vannak olyan ismerőseim akik jó néhány sör után, bizony látták átkristályosodni a grafitot. Így eshetett meg az a rút eset, hogy bizony blogom sorait nagyon elhanyagoltam. S mára már vágni lehet a dzsindzsát.
Persze rutinos olvasóim már sejthetik, hogy szépen sorban minden eseményt megénekelek :) Gyorsan vágjunk is bele az elmúlt pár hét eseményeibe, felszámolva ezzel az élménytorlódást...

Az elmúlt hét nagyon kellemesen indult számomra, ugyanis a vasárnapi napsütésben volt alkalmam sétálni egyet a noszlopi határban. Ez az a vidék amiről már sokat meséltem nektek, s a helyiek csak hegynek hívják. Tulajdonképpen bár dombocska által közrefogott bózottal szántókkal s némi szőlővel tarkított terület.
Kisebb koromban nagyon sokat bicikliztünk együtt erre nővéremmel, azonban eddig gyalog sosem jártam be.
Nagyon kellemesnek bizonyult ez a séta, nagyon hangulatos volt a tavaszi talán első napsugaraival együtt bebarangolni a vidéket. Ezúttal még az sem zavart hogy egyedül sétáltam, így nyugodtan gondolkodhattam. Persze nem teljesen igaz hogy egyedül barangoltam a tájat, mert ha más nem akkor fotómasinám mindig velem van. Sétám bár céltalannak indult, mégis nagyon sok érdekességet láttam. Szerencsés élményben volt részem a Pap-domb felé kanyarodva, ugyanis az itt csoportosuló agácásban, ezúttal őzek bújtak meg, szám szerint három. Sajnos azonban a szemfüles állatok meghallották csörtetésemet,így nem sikerült közelférkőzőm hozzájuk. Többek között azért sem mert jól sikerült reflex érzékemmel későn vettem észre őket. Úgyhogy arra is rádöbbentem hogy az őzek kamuflázsa bizony nagyon jól sikerült, mondjuk a mindig fehér popsijukat azért nehéz lehet karbantartani.
Szóval kaptatok fel a dombra, s egyszer csak a három őzgida megiramodik előlem. Nagyon érdekes látvány volt, mert szerintem ritka hogy ember őzet ilyen közelről láthat. Sajnos azonban mint a mesebeli csodaszarvas, ez a három őzgida is kámforrá tűnt szemem előtt,még mielőtt elővehettem volna a fotómasinát.
Emiatt az ebugatta dolog miatt aztán csalódottan somfordáltam tovább. Az út azonban tartogatott számomra még érdekes dolgokat. Példának okáért a környezetbarát, terepszinű trabant 601-est, ami elsuhant mellettem a következő dobon. Emiatt aztán mérhetetlen ius murmurandiba kezdtem, hogy a kétütemű zajgép majd jól elriasztja az állatokat. 

Ahogy aztán mendegéltem, sok sok érdekes dolgot, vagy számomra valamiféleképpen érdekes dolgot lefotóztam. Elvégre ha jól belegondolunk ez a fényképezés lényege, vagy ez lehet. S mindenkinek mástól lesz egy kép rossz vagy épp jó. Így hát ami felkeltette szemem világát lencsevégre is kaptam :)
A túra következő élménye a mezőn megjelenő rohameb volt, tudjátok abból a kicsi harapós ugatós fajtából, ami másfél másodperc alatt gyorsul nulláról százra. Szerencsére az ádáz csatát köztem és az eb között megakadályozta a kutya tulajdonosa. Mint utóbb kiderült az előttem nemrég elsuhanó trabicsekből származik mind az eb mind a gazdija, bár ezt a jelenséget nem teljesen értettem :) Szóval eléggé meghatározó volt ez is :)
Miután lefotóztam a belvízkérdést, s egy aranyos kis búvópatakot, úgy gondoltam hogy hazairamodok, mivel a tanulás most sem várathatott magára. A már megszokott úton haladtam tehát a hajdani "birtok mellett", s gyönyörködtem az elém táruló látványban, élveztem hogy végre bőrkabátban sétálhatok, s hogy a nap olyan kellemesen cirógatott, megálltam a kiskoromban "kutyasírként" aposztrofált tájékozódási pontnál, s ha már ott voltam, előbb alulról majd felülről is lefotóztam a tájat.
A friss szántás és a noszlopi barázdák, lefényképezése után, aztán úgy határoztam hogy hazaindulok, az élet ekkor kárpótolt az elszalasztott őzekért, s a kisbogdányi elágazásból bizony egy klasz kis szökkenő ugratott elő, szerencsémre ezt a példányt már le is tudtam fotózni :) Így végül mégis őzfotóval térhettem haza :)
Persze az alkotmány utca is tartogatott érdekességeket, pl a volt csarnok épületét, vagy a bocikát :)
S ha már ezen az úton jöttem vissza, akkor a híres, sokszor emlegetett noszlopi fehér villámot is lefotóztam :)
Az út végén döbbentem rá arra a tényre is hogy bizony a bírkák nagyon fotogén állatok :) Ugyanis szerettem volna lefényképezni a kerítés mellett búslakodó barikát, mire a távolban búslakodó nyáj sem szeretett volna lemaradni a képről, így hát körémgyűltek :) Erről a helyzetről aztán Lilla osztálytársnőnk jutott eszembe :)- hmm valyon mi lehet vele?! :)
A birkaportré után, már nem sok látnivaló maradt,így hát hazaindultam, az út végén még kattingattam párat a méltán híres kék kútról, tudjátok abból a régi vágású utcai kútról, amiből manapság már nem sok látható az országban.

Összegezve a kis élménydús túrámat, nagyon jó volt kiszellőztetni a fejemet, s bejárni a vidéket. Jó alkalom volt a gondolkodásra, s hogy kicsit kizökkenjek a napi szokványos rutinból, azt hiszem több ilyet kéne tartani. Remélem a jó idő már tényleg a spájzban van, s akkor bizony rendszeressé válhatnak ezek a túrák, mind itthon mind Győrött.
Nagyon jó volt hogy sok érdekességet kaphattam lencsevégre :) Kicsit rá is döbbentett arra hogy mennyire szép hely is ez a falu :) Ahogy egy klasszikus filmben mondták, "ha bármikor magányosnak érzed magad, menny ki a közeli erdőbe." s én pont ezt tettem.
Bejegyzésem végén pedig képviseljék nézetemet a képek, mert mint tudjuk egy kép felér száz szóval.
Hamarosan újabb, élményekkel jelentkezek, addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymás társaságát.
A mihamarabbi viszontolvasáig sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése