2010. május 2., vasárnap

A dolgos 13.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Eljött az idő hogy a 13.hét eseményeiről írjak valami summásat és érdekeset számotokra. Ez az a hét amikor a derék egyetemista választás elé néz, vagy a szabadban dzsemburizik vagy pedig a könyvekre helyezi a hangsúlyt. Ekkortájt ugyanis feldúsul a zárthelyi piac, s nem ritka hogy egy nap 2-3 zárthelyi is betakarításra kerül.  Emellett persze más elfoglaltságokra is időt kell szakítani, amik persze sunyi dolgok mert egyre több és több időt kívánnak, s egy egy kellemes időtöltést olykor nehéz abbafejezni.
 Az elmúlt hét leginkább mint ahogy a bevezetésből is kitűnik a zh-k körül forogtak. Bizony ha jómagam nem is, de a barátaim, ismerőseim el voltak látva számadásokkal.
  Nekem szerencsére csak a gépszerkezettan jutott a hétre, persze mint tudjuk egyes bruttó tárgyakból mindig keringenek legendák hogy zárthelyi közeleg, ilyen számomra a jogi ismeretek nevű kurzus.
  Aztán az Operaház fantomját megszégyenitő keddi mecha zárthelyi, amire én sikeresen be is ballagtam, de aztán a teremben tudatosult hogy az előadó ugyan az, az időpont ugyan az, tematika ugyan az, de minden más megváltozott... Szerencsére még időben kislisszantam a nem megfelelő téridőkontinumon. De vágjunk ennyire bele a pecsenyébe, lássuk szép sorban az eseményeket :)

A vasárnap estét Kedvesemmel töltöttem a kollégium berkein belül. Ezt a kis együtt töltött időt nagyon élveztem, nagyon kellemes volt hogy végre vasárnap is együtt lehetünk, mert jó ideje a tanulás volt az elsődleges. Így örültem hogy én is befértem a soros ütemtervbe, főleg azért mert tudom hogy ilyenkor a lányok mind kicsit idegbetegek lesznek. Míg a fiúk humorosan mennek a zárthelyi terembe, s holt nyugodtak akkor is ha nem készültek semmit, addig a lányoknál ez is másképp zajlódik le. Ők halál idegek s még az utolsó másodpercekben is a könyv fölött stresszelnek. Julcsi ebben külön kategóriát képvisel, de erről inkább a keddi napnál szólok.
  Szóval az este nagyon jól alakult, élveztem a felfelé vezető utat, mivel Geri és Pusi nagyon aranyosan szívták egymás vérét :)  Ez az út sem maradt el grandiózus ötlet nélkül, miszerint forgassunk egy olyan filmet hogy "Négy mérnök és egy jogász". Hát igen a kisebbség ezúttal is néhol le lett ordítva :) De hát nehéz a jogászok élete :)
 Szóval a felfelé vezető út során feltöltöttem energiákkal és vidámsággal, így nem csoda hogy a kollégium berkeibe is vidáman libbentem be, főleg hogy a rendszer sem állt most sokáig ellen és harmadikra be is engedett.
  Ezután következett a már említett kellemes Kedvesezés, ahol a legnagyobb dilemma a hóforduló megünneplésének kérdése volt számunkra.  Mindezek előtt azonban beosonkodásommal kis hijján szívbajba kergettme Timit, aki annyira megrémült tőlem hogy az szinte leírhatatlan. Ezúton kérnék tőle bocsánatot itt ország s világ előtt.
  Aztán mivel úgy éreztem hogy eleget vontam el Manót a könyvtől úgy határoztam hogy hazamegyek, így hát elköszöntünk s hazafelé baktattam.
  Otthon persze jött a sokászos unatkozás, amit nagymértékben fokozott a választási műsor nézése. Eléggé érdekes lesz az Országgyülés összetétele és működése, bár legalább rá lehet fogni az üres padsorokat arra hogy minek mennyenek be az ellenzékiek.  Minden esetre nagy izgalommal várom mit tesznek a Viktoriánusok ezzel a nagy feladattal. Aztán persze érdekes lesz a kicsik működése is, mg a szocialista hatalmi trojkamóka.. DE mivel ez nem egy politikai blog így lépjünk is át ezeken a kérdéseken. Szóval az este száraz politikáról szólt, majd ebbe az idillbe toppant be Bandi, aki vidámságot is hozott az estébe. Így hát beszélgettünk meg megnéztük a heti hetest, majd lepihentünk.

A hétfői nap ismét motorok laborral indult, amit én ismét kihagytam. S még hogy a történelem nem ismétli önmagát, egy franciakulcsot nem. Valahogy teljesen kiment a fejemből a motorok, így hát 9:20 kor gond nélkül viszafeküdtem csicsikálni :)
  Miután aztán 9:40 kor testesedett bennem a vágy az ébredesére,már semmi kedvem nem volt bemenni a laborba, hisz úgyis pótolhatom a dolgokat kedden. Így hát összecihelődtem, belibbentem a Kistecóba, majd a melette lévő csavarboltban megvettem az ötös mentes szárakat és a többi kelléket, anyát, alátét ésatöbbit. Így hát kötőelemekkel és kenyérrel a kezemben hazabaktattam, elvégre mi más kéne egy gépésztanoncnak, no igen igen nő :) De Ő még ekkor nem volt az egyetem közelében :)
  Kedvesem 11 órakkor jutott előszőr a nap folyamán szerephez, s ezt a találkozót nagyon élveztem vele :) Ezt azért kell kiemelni mert a későbbi találkozóink koránt sem voltak ilyen jólsikerültek. De erről ismételten majd később.
  Szóval találkoztunk beszélgettünk, majd besiettek órára, én pedig gépszerkón múlattam az időmet, ahol ezúttal a hegesztés volt a porondon. S mivel ezt már jónéhányszor hallottam más kurzusokon belül így erőimet inkább rajzolásba fordítottam :)  Ennek eredménye az lett hogy folytattam a múlt héten elkezdett sorozatot :) 


 
Mivel a jó munkához idő kell, így ez az elfoglaltságom az óra végéig kitartott. Óra után aztán ismét Manóval lehettem együtt, ami csak azért volt jó mert vele lehettem és ez alapból jó dolog, még akkor is ha harapós kedvében van, de ezúttal a morcosságát a zárthelyik miatt természetesnek vettem. Minden esetre sikerült egy kicsit hajbakapnunk, aminek az lett az eredménye hogy nem szóltunk s nem érintkeztünk egymással. Ez aztán le is rontotta a kedvemet. Tény és való hogy az adott helyzetet mindketten rosszul oldottuk meg, s ebből adódott a konfliktus. A helyzeten a motorok óra  sem segített. Ezalatt sem tudtam felszámolni a bennem maradtakat.  Motorok óra után aranyosan megvárt, és béküli szeretett volna,amit szintén nem igazán értékeltem (sajnos)
 Igen a makaccsásgom ,tudom tudom, de néha szeretem magam kéretni, s néha nem elég egy gesztus ha megbántanak. 
 Végül aztán a buszmegállóban sikerült kibékitenünk egymást, azonban azt hiszem ez előre vetítette számomra hogy zivataros hét jön. Valahogy apróságokon mindig tudunk civakodni. Viszont hogy jót is találjak a dologban, nagyon jól esett hogy három busszal később ment csak el, így legalább sokat lehettünk együtt. S ha nem is szóltunk egymáshoz, akkor is a hétfői napnak ez volt a pozitivuma számomra.
  Miután elbúcsúzútunk s kigördült a 23-as busz én hazalibbentem. Út közben aztán az eső is rákezdett, aminek nagyon tudtam örülni :) Így tovább folytatódik kalandom az égiekkel :) Sikeresen eláztam ismét mire hazaértem a víztorony utcába.
  A délutánt aztán mecházással töltöttem, illetve miután Bandi elment focizni, s a szomszéd lány bejelentette érkezését úgy döntöttünk Hajmival hogy kialmoljuk a kantárt. Így hát seprűt és lapátot ragadtunk, s rendbetettük kis Lebensraumunkat.  Nehogy beégjünk a hölgyemény előtt :) 
  Végül még arra is jutott időnk hogy új ágyat szerkesszünk nekem, így kis szerelés és cipekedés után, új madracot kaptam :) Ami sokkal kényelmesebb mint a régi volt :) S sokkal jobb állapotban is van :) S legalább a kisszobát is standardizáltuk ágy kérdésben.
  Ezután mint akik jól végezték dolgukat vártuk a lányt, aki hamarosan meg is érkezett. Nagyon örültünk vagyis örültem az érkezésének, mert szeretem ha vendégek jönnek. 
 Timi személyében egy nagyon közvetlen s vidám néha szószátyár lányt 'ismerhettünk' meg. Nagyon érdekes volt amikor felfedezte hogy mi bizza mindent látunk amit ők csináltak :) Ettől azt hiszem kicsit meg is szeppentek :) 
   Lényegében az ürlap kitöltése alatt jól éreztük magunkat, s jól elbeszélgettünk a szembeszomszéd aszonnyal. Kifaggattuk egymást erről arról, s többek között egy meghívást is begyüjtöttünk a jövő heti évadzáró partira. Így hát nagyon elégedettek lettünk magunkkal.
   Az estét aztán egy kis lazítással koronáztuk meg, s Hajmival visszatértünk a jó öreg kályhához, azaz az Age of Empiréhez, toltunk is nagy izgalmunkba két menetet :) Aminek a végeredménye oda-vissza vágás lett :) Szóval az  1-1ből nem tudunk kijönni :)
  Összeségében a hétfő egy nagyon élvezetes nap volt, már olyan szempontból hogy kaptam hideget meleget, esőt és napot. Jó volt hogy sok dolog történt velem, és hogy sokat lehettem Manóval, még ha nem is társalogtunk, amit baromi nehéz volt megállni.

A keddi napot a koránkelés jellemezte, ugyanis épp mire lehunytam kék szememet, már kelhettem is fel, mondanom sem kell hogy a legjobb álmomból keltett fel a mobilom csörömpölése. Nyáladzsás ide vagy oda, de a mecha zárthelyi nem várhatott, így hát kénytelen voltam formába hozni magamat, s nagy nehezen elindultam az Egyetemre, ahol ekkortájt igazán nagy mozgás van, ugyanis a mechanika zárthelyik rendszerint egyidőben kerülnek betakarításra, s tudni kell azt is hogy a mechanikaszürethez hozzá tartozik a hajnal előtti ébredés. Mivel ezeket a zárthelyiket fénypappíra gravírozzák, illetve miket beszélek gravirozzák egy fittyfenét, fénypapírra másolják olyan nagy kódexiró koponyák mint Nagy Zoltán vagy Pere Balázs, szóval mivel fénypapirra másolják őket, így nem tesz nekik jót az élénk napsugárzás. Ebből pedig egyenesen következik hogy a zárthelyit napfelkelte előtt kell íratni, azaz 6:30 kor.
  Miután megcsodálhattam Edina hajnali ábrázatát, bebandukoltam a terembe, ahol kis téblábolás után helyet is találtam magamnak, körülbelül azon a magaslaton ahol az első zárthelyit is kerekítettem.
  Kisvártatva azonban kiderült hogy zavar van az erőben, ugyanis nem véltem felfedezni egy ismerős arcot sem. Ekkor még csak felütötte bennem a fejét a rossz helyen járok érzés, de mikor belibbent a tanár már tudatosult is bennem. Ugyanis legnagyobb meglepetésre nem a mi tanárunk volt az, így hát jobbnak láttam kisompordálni. Bár lehet hogy tét nélkül meg kellet volna nézni a zárthelyit, elvégre mégiscsak hasonló várhat rám is, de aztán ezt a gondolatot hamar elvetettem.
  Nagy Ius murumandi és megkönnyebbülés által hazamentem. Azért volt ius murmurandi hogy felkeltem, s azért volt megkönnyebbülés mert így nyeretem még egy hetet a tanulásra :) Szóval összesgében elégedett voltam magammal.
 A nap így ténylegesen a motorok laborgyakorlattal startolt, ahol ezúttal az olajozás és a szelepvezérlés került a boncasztalra.  A krónika aztán unalmasabban folytatódott volna, ha a délelőttöt nem vette volna birtokba a HUHA projekt megvalósítássa, ugyanis a szerdai napra egy mérés volt előirányozva Menyhárt tanár úrnál, azonban az előkészületekkel még sehogy sem álltunk.
  Így hát el kellett jutattni a plexis Varga laborvezető Lászlónak, aki a vízsugaras vágóval körgyűrűket kerekített volna számunkra. Azonban ezt  a próbálkozást csak nagy nehezen koronázta siker. Így hát az egész napos keresgélés után nem igazán haladtunk előrébb az üggyel.
  A sikertelenséget aztán a motorok labor elkészítésével feledetettük, így kicsit előrehaladottabb állapotba hoztuk a laborfüzetünket. Sikerült ékes rajzokat készíteni a dugattyúról és a vezérműtengelyről.

  S mint ismeretes a jó rajzhoz idő kell, így hát ez az elfoglaltság ki is töltötte időnket egészen délutánig, amikor aztán hazasompordáltunk Larion kollegával. 
  A keddi napra ezután már nem sok izgalom maradt, így elégedetten pihentünk délután, illetve ástuk bele magunkat kicsit a tanulásba. S ha emlékeim nem tévesztenek meg este még sikerült találkoznom kicsit Julcsival, s kellemesen együtt voltunk :) Ami a héten a felhalmozódott feszültségek miatt ritka volt. 
 A kellemes együttlét után aztán hazasiettem, ahol kisvártatva kezdődött a BL elődöntő, amit már jó előre beharangoztam msnnen. Igen a várva várt meccs, melyen kiderült hogy a Bayern München bejutott a 2010-es döntőbe. Ami számomra külön szívöröm, hisz ennek a csapatnak szurkolok, s végre lesz miért nézni a BL döntőt. Eddig ugyanis leginkább a társaság miatt voltak érdekesek ezek a rendezvények. Persze olykor láttunk nagy meccseket is :) és nagy lerészegedéseket :) De erről már megvan a saját írás. Idén azonban végre lesz kiért izgulni :) Szóval az örömhír után, nagy erőkkel neki is láttam szervezni az idei BL nézést a csapattal.
 Ezen kellemes körülmények között zárult tehát a keddi nap, s köszöntött ránk a szerda.


A szerdai nap már menetrendszerűen hozta magával a fáradtságot. Így hát nagy ímmel ámmal, ámde jókedvel keltem fel, hisz mégiscsak a hét egyik legjobb napjáról van szó, elvégre már kevesebb van hátra mint előre. Szóval volt öröm a virulásra, többek között azért is mert hát ez a nap mindig Manóval indul, s nagyon jól esik mindig várni rá órája előtt, vagy épp után. S begyüjteni egy két szerencse, napinditó pusszancsot tőle :) S ilyenkor valahogy mindegy hogy mi is történt előtte velünk, valahogy egyből megtaláljuk a közös hangot s jót beszélgetünk. Ez ezúttal is így történt, így hát nagyon jól indult a szerda :) 
  Miután elköszöntünk egymástól begyüjtöttem Lariont, majd együtt elkezdtük megkeresni Varga László laborvezető úrat, ugyanis sürgetve készen kellet volna lennünk a méréshez szükséges kellékkekkel. Így hát a napot a laborépületben töltöttük. Végre 10 óra felé aztán minden összeállt hogy elkezdjük a munkát, így hát nekiláttunk kivágni a plexiket. 

  Ekkor már TNCS tanár úr is a fedélzetre lépett, így kellemes környeztben ketten noszogattuk Varga úrat a munkára, amihez szerintem nem sok kedve volt. Lényegében azonban sikerült kivágnunk a plexiket, nekem pedig sikerült pár jó képet elsütnöm eme folyamatról, ami majd jól fog jönni az évadzáró sajtótájékoztatón.
  Miután kisaraboltuk a plexit, elvittem megmutatni Menyhárt tanár úrnak a csodát, hogy hogy is fog ez kinézni, majd TNCs tanár úrral biztonságba helyeztük a szajrét a motorok laborban. 

Ezután TNCS tanár úrral nekiláttunk a lyukak helyét megmunkálni egy klasz kis állványos fúrógép segítségével. Ebbe a munkába kapcsolódott be Larion, s így együtt folytattuk a készülődést. A munkálatokat a jóizű ebédem szakította meg, ami ismét a retró jegyében zajlott, ugyanis Bandival meglestük a Révész pecsenyézőt, ahol oly sok klassz mészáros levest fogyasztottunk el hajdan. Sajnos a patinás múltból hamar visszacsöppentünk a jelenbe, ahol az árakkal nem is lett volna bajom, csak hát az adagok és szerintem a minőség csökkent nagyban. Úgyhogy azt hiszem ezt a révész témát egy ideig pihenőre tesszük. Talán majd ha visszatérnek az eredeti versenystratgéiához, addig pedig azt hiszem hogy a Hullám mindent visz..
  Szóval a fél órás ebéd után, folytattuk tovább a munkát a laborban, ahol már mindenki rám várt, ugyanis szükség lett volna a csavarokra. Így hát nekiálltunk Larionnal levagdosni őket, amibe inkább csak ő jeleskedett, de én elvből nem veszek flexet a kezembe. 
  A dolgok aztán olajozottan mentek, így hamar el is készültünk az egyedien gyártott csavarokkal, majd kezdődhetett az összeszerelés.
 
 S ahogy rohant az idő előszőr szembesültünk az akadályokkal. Ugyanis a 0,3mm-es lemez,mely úgy hajlott kezdetben mint a nád, bizony beszerlve olyan merevvé vált mint az elefánt ami beszabadult a vigaragyárba. Ettől aztán kicsit meg is rémültünk, vagyis rémültem, de mint ilyenkor is humorot csináltunk az egészből, ugyanis lett egy klassz kis dobunk, amivel mindhárman kiszórakoztuk magunkat :) 
  Ezután aztán kezdetét vette a mérnöki munka, az agyalás, szétszerelés és egyéb agytröszti munkálatok. Többek között azért is kellet szétlegóznunk az alkotást, mert kihagytunk belőle egy csavart, ami a befogásban kulcsfontosságú szerepet játszott. 
  Miután szétlegóztuk a dolgot, ismét összelegóztuk, ez a folyamat már megért volna egy Szerelés kettes osztályzatot, mondtam is Larionnak hogy mi lett vonla ha az én 52 csavarom kapott volna helyet a foglalatban.  Minden esetre a dolog ment szépen. Ismét bebizonyosodott hogy a kalapács egy univerzális szerszám ami minden problémát meg tud oldani. A nagy munkálatokban aztán egy kis felülei repedés is keletkezett plexinken, s ha másért nem már ennek okán is vissza kellett bontanunk a konstrukciót. Végül kiderült róla hogy csak felületi sérülés :)
  Úgyhogy készre szerelhettük a dobunkat. Ezen a csavarozáson aztán mindketten kiélhettük finomabb és vadabb énünket. 
  A szerelés követően ismét előállt a merevségi probléma, amivel férfiak lévén ezúttal nem tudtunk mit kezdeni. S mivel a szomszédban a HCCL motor dugattyútörést szenvedett, így TNCs tanár úr is csatlakozott gondolgodásunkhoz.
  Ekkor támadt az az ötletünk hogy lazítsuk meg a csavarokat, súlyozzok ki a szerkentyűt, azaz feszítsük elő a dolgokat, majd húzzunk rá izomból. 
 Ennél a manővernél azonban a megfelelő előfeszítést biztosító erő hiányzott, s hiába TNCS tanár úr súlya is kevés volt ehhez, úgyhogy hátravittük a műhely azon részébe ahol a madár sem járt. S rápakoltunk a szerkezetre két motorblokkot. Az egyik egy 80 kilós blokk volt, míg a másik egy hetven kilós. S ha ez még nem lett volna elég, a tetejére ráfektettük Lariont akinek ekkor már kissé álmos feje volt :) S míg Larion a szerkezet tetején támaszkodott, vigyázva arra hogy újjaink maradéktalanul megmaradjanak, addig mi TNCs tanár úrral alant kuporodván huzkodtuk a csavaraokat. 
  Sajnos erről a nem épp hétköznapi manőverről nem készültek képek, amit azóta is bánok, minden esetre erőfeszítéseinket siker koronázta. S mikor lebontottuk a motor totemet, örömmel tapasztaltuk hogy mégis mozog..
  A HUHA generátor protótipúsa, az elképzelések alapján működött, felszusszant. A dolog szépséghiábája egyedül az hogy az elmozdulás 5 mm-ben testesült meg, ami azért vajnyi kevés. Így hát egy csoki elmajszolása melett, elégedett pillantásokat vetettünk a szerkezetünkre. S elhatároztunk hogy 0,1 mm-es anyagból kell megépíteni a szerkentyűt. 


 


  Miután dolgunk elfogyott, összetakarítottunk, majd fél hatkor elhagytuk a laborépületet s elindultunk a kollegával gépszerkót tanulni, azonban agyunk ekkor már bemondta az unalmast, így hát pár feladat átnézése után, inkább úgy határoztuk hogy a mai szeánszt a csapágyakkal és a tengelyekkel holnap halasszuk, mert hát reggel mégiscsak frissebb és olajozottan működnek az emberi agytekervények. Miután ebben meg is állapodtunk, elindultunk hazafelé.
  Otthon miután kilelkendeztem magamat a srácoknak, amik számunkra gondolom olyan izgalmasan hathatott mint a társadalmi jogegyenlőtlenségek a XII.században, erőt vettem magamon s nekiláttam tanulni, elvégre mégis csak két zárthelyi volt kidobolva a csütöröki napra, úgyhogy fel kellett kötni azt a bizonyos alsóneműt.
  A soros menetrendre a koronát az esti meccs tette fel, ahol is kiderült hogy a Bayern ellenfele az Intenazionalé lesz, ami két okból is örömhír, de míg leírtam ezt a mondatot megduplázódott az öröm oka. Első amiért öröm mert szerintem verhetőbb csapat mint a Barcelona. Úgy érzem a Bayern képes megverni most bármilyen csapatot, bár tény hogy az olaszok mondhatók favoritnak.
  Második öröm: A Barca mégsem lesz ott az idei döntőben, ami számomra kicsit elégtétel a tavalyi Bayern Barca ko-s BL kör után. S legalább szekálhattam ismerőseimet akik a katalánoknak szurkoltak.
  Harmadik öröm: A pizza mégis csak jobban passzol a sör mellé mint a gaspaccsó. Feltételezem hogy a Laposon nem is készítenek gaspaccsót. 
  Negyedik öröm: "Olyan béna csapatok jutottak a döntőbe" mint az Inter és a Bayern, ami azért is érdekes mert blogtárs szaktárs meg még sorolhatnám a jelzőket Márton kolléga úr Inter párti, míg én a másik oldalnak szurkolok. Ennek aztán egyenes következménye hogy őt is szeretném elcsábítania a 2010-es döntő nézésre :) Már ha nincs neki más programja :) Úgyis régóta érik egy WT móka.
  



Szóval minden jó ha jó a vége alapon, de erről a fociz mizériáról azt hiszem egy külön írást kell kerekítenem, legalábbis tervbe van véve egy ilyen kis ausblick. De addig is evezzünk vissza a szerdához. 
  Meccs után aztán gond nélkül erőt vett rajtam a fáradság, s amolyan Hajmi módra két perc alatt aludtam is mint akit fejbevágtak.



A csütörtöki nap szintén koránkeléssel indult, mert bizony sok dolog volt előirányozva. Többek között a legfontosabb a zárthelyire történő felkészülés, ami az egész napot meghatározta. Így hát Larionnal előbb az F terem mögött, majd az Üveges előtt tágítottuk tudásunkat, s tömtük bele a különféle képleteket, a méretezés fontos összefüggéseiről.
 Szerencsére tanulásunkhoz bő napsütés párosult, így nagyon jókedvűen s virulva igyekeztünk felkészülni, s talán mégis igaz a mondás hogy a friss levegőn valahogy minden jobban rögzül. Végül négy óra alatt sikerült felkészülnünk a napi mérkőzésre.  Persze ebbe a nagy tanulásba be kellett zsúfolnunk a szokásos projektel kapcsolatos teendőinket, így 11 órakkor meglátogattuk TNCS tanár úrat, akivel kielemeztük a tegnapi munkálatokat. Illetve megbeszéltük a további tennivalóinkat. Larion meglátogathatta a vörös Csepelt, új memránért. Nekem az animáció terén kellett munkába állnom, míg Triesz tanár úr a szimulációval játszadozhatott, legnagyobb örömére. S miután tisztáztuk a dolgokat elmentünk pizzázni, illetve a tanár úrak pizzáztak, mi pedig elmentünk tanulni

  A tanulást délután egy kis fagyizással szakítottuk meg Hajmival, ami azért említésre méltó mert számomra ez volt a tavasz/nyár első fagyija. Ezúttal is nagyon finomnak minősítem a győri fagylaltot :) Miután aztán nyelvérzékünket fejlesztettük, visszaballagtam az egyetemre, ahol Kedvesemmel töltöttem egy kis időt, ami ezúttal is nagyon kellemes volt. Szokás szerint kicsit cikiztek Larionnal, de ezt már nem említem fel külön.  Sajnos a hat fő ellenére képes volt a Pénzügytan tanár megtartani az előadást, így kénytelen kellettelen de egyedül ballagtam vissza az üvegeshez, hogy elménket tágítsuk.

Négy órakkor aztán elindultunk bizonyítani, persze csak azután miután begyüjtöttem a Manópuszit
ami mint tudjuk olyan mint a lóhere, szerencsét hoz :) S talán így volt vagyis lesz, talán nem, de azt hiszem a lehetőségekhez képest jól teljesítettem a zárthelyin. Más kérdés hogy lehagytam egy zárójelet v számológépem tréfált meg, s mérnöki szemléletem ide vagy oda zokszó és szemvillanás nélkül beírtam, és elfogadtam helyes eredménynek a 41,44 fokos hőmérsékletkülönbség értéket. Ezzel szerintem nullázva a második feladatomat. Bár bízok a tanárnéni jóindulatában, s mivel a képletek összefüggések adatok helyesek, így remélem a 8 pontból 4-el azért méltat majd. Szerencsére a tengelyes feladatom jó eredményt hozott. S ami kissé csalódást keltő az a 3 záróakkord, ahol is egy csapágybeépítést kellet rajzolni. S szégyen szemmel még nem mindig nem tudok hornyos csapágyányát és fogazott biztosítólemezt rajzolni, így ebből a feladatból is csak fele pontszámra számíthatok.

  Miután megcselekedtük amit megkövetelt a gépész lét elindultam jogi ismeretre, ahol a hírek szerint zárthelyi termelés volt előírva. Azonban mint utóbb kiderült nem hogy zh, de óra sem volt. Így hát csalódottan átrohantam a jogi épületbe, ahol közgazdaságtan óra zajlott. De sajnos ott meg erőt vett rajtam a bátortalanság, így nem mertem rányítni a tanárnőre. Ezzel együtt jár az is hogy lecsúsztam a megajánlott jegyről, mig Stoki és Bandi egy egy jeggyel gyarapodott. Sajnos ez is csak azt bizonyítja hogy az élet igazzságtalan és hogy aki mer az nyer. 
  Szóval szomorúan vetettem bele magam az esti programba, ami egy későbbi bejegyzésben kerül kitárgyalásra. Mivel eléggé megnyújtaná a krónikámat. Úgyhogy ez még a későbbiekben lesz közzétéve, amolyan ihletgyűjtés és időhiány miatt. De mivel az események eléggé kapcsoltan történnek, így azt hiszem át is ugrok gyorsan a pénteki napra.

A pénteki napon az a szerencsés helyzet állt elő hogy Julcsimmal aludhattam. S kiélvezhettem a kollégium nyújtotta lehetőségeket. S hogy mi tetszett a legjobban? Azt hiszem a zuhanykabin :) Na jó ez csak vicc volt, igazából nem kérdés hogy Ő. Miután a konfliktusainkat felszámoltuk, nagyon kellemes hangulatban tellt az estém. Valahogy a régi szép időket idézte az egész. Azokat az időket amikor rendszeres dolog volt a Dózsa rakparton az együtt alvás, és mindig kettesben lehettünk. Valahogy így volt ez most is. ÍGy hát nem is csoda hogy este sokáig beszélgettünk, ami nagyon jó volt. :) 
  Nagyon tetszett hogy kettesben lehetünk, és hogy csak egymásra kell figyelnünk és egymásra kell tekintettel lennünk. Szóval az egész péntek estének megvolt az a belsőséges intim hangulata :) ami nagyon széppé tudja varázsolni a pillanatokat. S be kell hogy valljam hiányzik hogy nem lehet minden csütörtök este ilyen, szívesen aludnék mindig ily módón, s szívesen lennék mnidig kettesben. 
  Miután kifogytunk a témából, s szájizmaink is elfáradtak lepihentünk. Mondanom sem kell hogy nagyon jól aludtam, s első benyomásaim az ágyról beigazólódtak hogy nagyon kényelemes, bár kissé zavart hogy a hátsó felemnél egy plusszmaci pihent :) 
  Azonban minden bizonnyal nagyon jól pihenhettem, mivel ugyan abban a pozicióban ébredtem mint amiben lefeküdtem. 
  A szokásos ébredéses játék után, s miután ágybanéztük a barátok köztöt, elérkezett az idő hogy felkeljünk megreggelizzzünk, majd elinduljunk vásárolni. Mivel erre a napra az Árkádolás volt a program.
   Aki ismer az alapvetően tudja hogy nem szeretek vásárolni. S nálam a vásárlás 15 percet vesz igénybe, s  maximum kétszer vagyok hajlandó körbejárni a boltot. Egyszer míg kiválasztom a csecse holmit, egyszer pedig mikor lekapkodom őket a polcról. 
  Tudni kell hogy Julcsival ez nem így zajlott. Mivel hétszer jártuk körbe a boltot, így rövidségről nem igazán beszélhetünk. Ez és mivel a lehetőségek nem hogy szűkűltek volna egyre újabb és újabb daraboggal bődvült a kiszemelt ruhák armadája. Ami nálam azt eredményezte hogy beindult a hiszti faktor, bőgtem toporzékoltam mint egy kisgyerek :) 
  Tudom tudom, türelem rózsát terem,de valahogy nagyon nehéz türelmesen vásárolni számomra. Bár tény és való hogy a próbálós részt nagyon élveztem :) Mert hát olyankor látszik igazán hogy Manóm alakján bizony minden ruhanemű jól áll. Ez aztán meg is magyarázza hogy miért olyan nehéz a választás egy egy ilyen alkalomkor. Csodás volt ahogy a sárga polót magára öntötte, s ahogy formás keblei alatt kidomborodott a szivecske. Szóval nagyon tetszett amikor magára öltötte a holmit, ez aztán el is hessegette az előbbi hisztit és morgást. 
  Nagyon élveztem a vásrálás ezen szakaszát, csak kár hogy ehhez amolyan előjátékképp hozzá tartozik a fennt említett  tortúra. 
  Minden esetre azt hiszem az új holmik nagyon szépek lettek, vagyis lesznek rajta, s remélem majd alkalamssint közzétehetek róluk egy pár képet.
   S ha már a vásárlásnal tartunk, azt hiszem itt ország világ előtt le kell írnom hogy visszavonom azon kijelentésemet miszerint lemondok a háromajtós örökösödési jogomról, sőt ha sörénycicc nem tart igényt az övére, én arra is jogot formálok. Ha az élet úgy hozza ugyanis, legyen a közös háztartásunkban egy olyan szekrény amiben bőséggel elférnek Manóm ruhái.
   Összeségében élveztem a vásárlást, bár ha fürdőruha és vagy fehérnemű vásárlás lett volna minden bizonnyal nem hisztizek ennyit. Szóval nem értek egyet veled azzal hogy nem éreztem jól magam, mert veled mindig jól érzem magam, még akkor is ha morgok vagy hisztizek, ez néha hozzám tartozik :) amolyan szériatartozék mint a besértődés vagy a duzzogás.
  Szóval elég az hozzá hogy élveztem mert együtt voltunk s mert nagyon csinos új holmikra tettél szert, amikben ismét nagyon csinos leszel, s mindenki ámulni fog ha meglát benne. Személyes kedvencem nem kérdés hogy a sárga polód lett, ami jó eséllyel pályázik az új kedvencem címre is. Már alig várom hogy egy meleg tavaszi napon magadra öltsd :) S készítsek rólad egy két paparazzi fotót :)  Szóval toporzékolás ide vagy oda, azért klassz kis délután volt.
   S miután megvásároltunk mindent, úgy döntöttünk hogy megnézzük a repülőkiállítást, aminek most az Árkád ad otthont. A nagy sétálgatásban aztán meg is éheztünk, így Kedvesem meghívott ebédelni, amit vonakodva bár de elfogadtam. 
  Összegezve a pénteket nagyon kellemes volt a délelőtt és a kora délután, nagyon élveztem. Csak az zavart hogy sietnünk kellett hazafelé, és hogy nem lehettünk annyit együtt mint szerettünk volna. 
  Ezeket azonban leszámítva nagyon jó volt minden, s köszönöm szépen hogy elkísérhettelek és hogy nekem mutattad meg előszőr a ruhákat :)

Mint azt láthatjátok egy eléggé élménydús és tevékeny hét áll mögöttem, remélem sikerült valamit átadnom a hét harcaiból és kudarcaiból. Summázva az egész irományt, eléggé korrekt hetem volt, nem mondanám sem túl pozitivnak sem túl negatívnak, amolyan átlagos hét volt. Persze vannak események amik nagyon megdobják színekkel a krónikát, ilyen a szerda, vagy épp a pénteki nap, s ne feledkezzünk az eseménydús csütörtöki buliról sem. 
 Ugyanakkor sajnálom hogy Manót sokszor megbántottam, illetve hogy az átlaghoz képest sokat veszekedtünk csip csup ügyeken. De én ezeket mind csak a feszült zhterhes időszak számlájra könyvelem el. 
  Szóval ha számszakilag kéne kimutatnom a hét értékét, akkor amolyan hüvelykujj szor pi alapon a 8,76-os pontot mutatnám fel.
  
Remélem kedves olvasók tetszett a bejegyzésem, s nem találtátok túl száraznak. Köszönöm hogy türelmesen végigböngésztetek, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók élvezzétek egymást és a jó időt, kujtorogjatok sokat, bulájozzatok meg mindenféle hasonló móka dolgokkal foglaljátok el magatokat, s tartsátok meg ezt a jó szokásotokat hogy rendszeresen olvastok.
  A következő írásomig legyetek türelemmel, hamarosan megregélem a csütörtöki bulit, és a 12.hét történéseit. 
  Bejegyzésem végén pedig megszokott módón beszéljenek a képek. A továbbiakra ajánlom magamat.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése