2010. május 1., szombat

Itt van május elseje

Emelem süvegem olvasóim előtt! Persze csak azok előtt akik nem valamilyen májusfeszten mulatoznak.
  De vajon mindenki tudja-e hogy mit ünneplünk ezen a napon, s miért is lett ez a munkások ünnepe. Vajon tényleg csak komonista ünnepről van szó? S honnan ered a májusfa állítás ékes hagyománya?
  Szóval vágjunk is bele a május elsejei krónikába, szóval sör-virsli bekészítve...

A XIX. század elején a munkások még napi 11-14 órát dolgoztak, de csak az 1830-as években vetődött fel előszőr az a gondolat, hogy a munkaidőt csükkenteni kellene. Mint majdnem minden nagy gondolat ez is Angliában fogant meg. Az értelmiség melett a middle class, a gyártulajdonos Robert Owen is támogatta ezt a javaslatot. Valószínűleg azért mert ő ismerte fel előszőr a munkások hibaforrásának okát, s hogy a kevesebb munkaidővel elkerülheti az akkoriban igen gyakori munkahelyi baleseteket.
Maga Owen bizonyította is hogy 10-10,5 órás munkaidő melett is nyereségesen tud működni egy üzem. A munkaidő csökkentése mellett szólt még az az egyszer tény is hogy a technika és a gyártástechnológia zászlaján a gépgyártással ekkor is az egyik legdinamikusabb, ha nem a legdinamikusabban fejlődő tudományág volt, és bizony az új gépekre, amik sokszor eléggé bonyolultak voltak (még Windows előtti korszak) így a 10-14 órás kezelésük is nagyobb koncentrációt igényeltek.
Angliában is csak 1847-ben látott napvilágot az a törvény ami a 10 órás munkanap bevezetéséről rendelkezett. Ez volt az első alkalom hogy az állam beavatkozott a gazdaságba. Angliában csak 1870-es évekre vált általánossá a 10 órás munkaidő.
Ekközben a világ más országai is aggódó szemmel tekintettek a teavedelőkre, mert hát mint tudjuk az ipari forradalom óta jobb szemmel tartani az angolkórosakat.
Elsőként a jó öreg Amerika vezette be egész területén a 8 órás munkarendet. Ez akkor azért is számított államérdeknek, mivel a Capitólium döntése csak az állami alkalmazásban állókra vonatkozott.
Az öreg kontinensen persze ez az átállás is nehezebben ment. 1866-ban az első Internacionálé genfi kongersszusán ugyan az alábbi alapelvet fogadták el:„A kongresszus a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekinti a munkásosztály felszabadulása felé." A határozat továbbra is csak a kongresszusok témája maradt, a törvényhozást nem érintette.

Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott,s mint ahogy az elmúlt időszakban megfigyelhettük, ez fokozottan kiváltotta a munkaidő csökkentését. Ekkor ugyanis azt gondolták a munkaidő csökkentésével többen juthatnának munkához, s a munkanélküliség csökkentésével a társadalmi feszültségek is enyhülnének. Épp ezért egyre gyakoribbá váltak világszerte, de főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel vertek le. Abban is biztosak vagyunk, akkor még nem volt divatban a sünözés.


1881-ben megalakult az Amerikai Munkásszövetség is, melynek tagjai az 1882-es clevelandi kongresszuson az alábbi megállapításra jutottak: a nyolcórás munkaidő „több munkaalkalmat, megnövekedett béreket (...) több örömöt és gazdagságot biztosít azoknak, akik ezt a gazdagságot létrehozzák. Ez megteremtené a művelődés szükséges előfeltételeit és javítaná a tömegek kulturális helyzetét. Csökkentené a bűnözést és az iszákosságot. (...) Növelné a termelést és növelné a tömegek fogyasztóképességét is." Az 1884. októberi kongresszuson már olyan határozat született, hogy a nyolcórás munkaidő követelésének alátámasztására 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetnek.
Mivel ekkor is flottul mentek a dolgok így ezen a napon a határozatot megfogadva mintegy 350 ezer munkás lépett sztájkba, de Milwaukee-ban a kivezényelt rendőrség nem cicózott, a tömegbe lőtt, kilencen életüket vesztették.

Chicagóban a sztrájk hatástalanításához sztrájktörőket alkalmaztak, s a munkások, valamint a sztrájktörőket védő rendőrök közti konfliktus május 3-án sortűzhöz vezetett, melynek 4 ember esett áldozatául. A helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, de itt váratlanul bomba robbant, mely egy rendőrtiszt halálát okozta. Megtorlásul 8 anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, s koholt vádak alapján el is ítélték őket. 1887. november 11-én az elítéltek közül négyet ki is végeztek. Később, 1892-ben beigazolódott, hogy az ítélet hamis volt, s az életben maradottak kegyelmet is kaptak. 1888-ban az Amerikai Munkásszövetség St. Louis-i kongresszusán elhatározták, hogy május elsején emléktüntetéseket rendeznek, s a tüntetéseket nemzetközi szintre emelik. Az 1880-as évek végére Angliában, Franciaországban, Belgiumban szintén természetes igénnyé vált a nyolcórás munkaidő bevezetése.

Akik nem aludtak történelem órán, vagy nem az előttük ülő lány melleivel foglalkoztak azoknak minden bizonnyal ismerős lehet hogy 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II.Internacionálé, ahol az alábbi határazot fogadták el:Nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni egy időpontban, oly módon, hogy a munkások egy meghatározott napon egyidejűleg valamennyi országban, minden nagyvárosban terjesszék a képviseleti szervek elé azt a követelést, hogy törvényesen csökkentsék a napi munkaidőt nyolc órára ... Figyelembe véve, hogy az American Federation of Labor St. Louis-ban 1888-ban rendezett évi kongresszusán már határozatot hozott hasonló tüntetés rendezésére 1890. május elsejére, ezt a dátumot kell elfogadni a nemzetközi tüntetés időpontjaként."



Bár a konkrét kivitelezést illetően voltak még viták (általános sztrájkot hirdessenek, vagy ne, egységes legyen-e a megemlékezés, vagy vegyék figyelembe a helyi, országos viszonyokat stb.), ám az együttes megemlékezés és közös fellépés igénye általánossá vált.



Most hogy kibontottuk a nemzetközi helyzet fokozódását, nézzük meg hogy állt a kérdéssel ez a "lángoktól ölelt kis ország".
Magyarországon május elsejéről szintén 1890-ben emlékeztek meg a 120 évvel ezelőtti tömegtüntesről a korabeli sajtó így számolt be:

„A csapatok katonás rendben érkeztek. Zárt sorban a város minden részéből, a liget határán kibontják a zászlót, magasra emelik a jelszavakat hirdető táblákat, melyekről a párizsi kongresszus három nyolcasa sötétlik: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás. De csak a szimbólum egyforma, az alakok, melyek a zászló mögött vonulnak, nagyon különbözők. A legérdekesebb munkástípusok merülnek fül a néző szemei előtt hosszú menetben. Jő egy csoport, komoly, meglett alakok, egyszerű vasárnapló munkásöltöny, nagy szakáll, csontos arc, vörös kokárda, német szó.


Kétségkívül valamely gyár munkásai. Aztán jő egy másik áradat. Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszín mögött néhány díszmagyar öltönyös kucsmás ember feszít. Ki ne találná ki, hogy ezek a csizmadiák. Díszmagyar és szocializmus! – ilyen is csak magyar földön terem. Új felhő jő. Néhány ezer nagy nemzeti színű kokárda... A derék asztalossegédek. A szabók óriási fehér selyemzászlóval. Ők már 'előrehaladottabbak' elvekben. Mind fekete szalonkabátban. ... S mögöttük ott vonulnak a gyűrött gombakalapot, kopott vászonkitlit, nyűtt csizmát viselők, kisebb kültelki gyárak munkásai, akik talán tényleg alig értik, hogy mi is történik, de bíznak valami csodában, ami helyzetükön segít."

Persze a karhatalmi szervek mellett az egyház is mint minden fontos kérdésben beleszólt. Nézzük hát meg hogy a jó öreg pápaság hogy látja a munka ünnepét.
A katolikusok Jézsus nevelőnapjára az ácsra emlékezve ünnepelték ezt a napot.Munkás Szent József ünnepét 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa. További érdekesség, hogy 85 évvel korábban, 1870-ben a „névrokon", IX. Piusz pápa választotta az egyház védőszentjévé. A – ha lehet így mondani – hivatalos verzió szerint a Dávid házából való ácsmester, nevelt fia Jézus tőle vette át az ábrahámi örökséget, így vált az Ószövetségi jövendölések beteljesítőjévé.




     Persze mást is ünneplünk május elsején. Bizony arról az ékes hagyományról beszélek amikor is a lányos házakhoz májusfát állítanak a legények. A május elsején állított fákat pedig pünkösd napján bontják le őket. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata.A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.



Kelj fel rózsám itt a májfa
jó éjszakát, vigyázz rája!
(Barna 1985b: 787)

Persze ebben a szép néhagyományban is benne van azoknak az általunk hőn szeretett bugettevőknek, akik a világnak négy működő és jó dolgot adott, nevezetesen: Francia krémes, Francia csók, Francia kulcs, és a Francia bugyi. Egyszóval a fransziák itt is fontos szerepet játszottak. 1561 május elsején tartották a fęte du muguet, ami a gyögyvirág ünnepét jelenti. Mindezt abból az apropóból hogy IX Károly királyuk ekkor tette hivatalossá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz.
 Ha már megemlítettük a „gaz kapitalistákat": Hawaiin május 1-jén ünneplik a lei, a nyakba akasztott virágfüzér napját. Kazaksztánban (ez utóbbin nem vitatkozom) pedig a népek egységének napja az év 121. napja. Már ha nem szökőévben vagyunk éppen. S van is miért bulizniuk, már a kazakoknak a népek egysége miatt. Hiszen kazakok, oroszok, ukránok, németek(?!), üzbégek, tatárok és ujgurok élnek egyéb kisebb népcsoportok mellett, akiket már semmilyen lexikon nem említ – már amelyikbe belenéztünk, persze – 2 717 300 négyzetkilométeren. Ráadásul ott van Bajkonur is, amiből mindjárt kettő is van – tudtátok?:) Én sem :D



 Számomra pedig azért nevezetes ez a nap mert három évvel ezelőtt ezen a napon indítottam el az internetes naplómat. 
  Persze voltak a boldog békeidőből családi programok is az emlékezetemben erre napra, például az emlékezetes ajkai majálisok a várkertben, amikor is sorban állás a két pár virsli és a hideg korsó sör. Vagy az emlékezetesen  McHaver koncert lekésése anyu és a pennys szakcsoport kotlóskodása miatt :) Szóval számtalan krónikát tudnék ide varázsolni,de nem ez volt a szándékomban, talán majd egyszer elmesélem mindenkinek aki kíváncsi és megérdemli :)
  Remélem javatokra szolgált, s nem találtátok túl száraznak az írásomat. Hamarosan pedig újabb érdekesebb írásokkal jelentkezek számotokra. Addig is mindenkinek kellemes május elsejét.
   A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek a jó levegőt a szabadban.  A következő írásomig legyetek türelemmel, addig is sziasztok .


  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése