ZH-z HAT avagy a 6.hét

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Elérkezett az idő hogy a hatodik hét eseményeit virtuális papírjaimra vessem, szóval lássuk is az eseményeket szépen sorjában.

Vasárnap: Ez a nap mint most is nyúlcipőben rohant el mellettem. Épp hogy hazaértem ugyanis a szüretről, erőt vett rajtam a fáradtság. Így mint egy jólkifejlett csecsemő egész napom az alvással és evéssel telt. Így hát a szokásos forma-1 nézés is kimaradt, bár a kezdeti lelkesedésem megvolt, azonban a versenyt olyan izgalmasnak találtam, hogy szundikálásba folytottam izgalmamat. Miután felébredtem, elérkezett az idő a szokásos készülődésre. SZerencsére, az otthoni kismanók szinte mindent összepakoltak számomra, így nem sok dolgom volt. Aztán miután begördült a Hajmi taxi, elindultunk Győr felé. Az út szokásosan jó hangulatban tellt, bár az előttünk poroszkáló lejtőn lefelé is 50-el suhanó nénike kicsi ingerültségre adott okot. Ezt leszámítva azonban más érdekes esemény nem történt. Felérkezésünk után aztán letelepdetünk, kipakoltunk, majd tv-nézésbe vetettük magunkat, aztán a Charlie angyalai során elnyomott a fáradtság, s szebb álomra szenderültem. Így ezúttal sem tudtam üdvözölni Bandit.

Hétfő: A korai lefekvésenek meg is lett az eredménye, méghozzá hogy másnap reggelre teljesen felfrissültem. Majd ezzel a nagy lelkesedéssel berobogtam matekórára, ahol Negró tanárnő tüzetesen beavatott minket a zárthelyi dolgozat hogy smikéntéjbe, majd miután információink túldúsúltak a témában, belevágtunk a matematika szépségeibe. Óra után aztán ismét megvártuk grásziáinkat, majd elindultunk az E-terem mesgyéjére. Ott aztán könnyed nehézkes búcsút vettünk egymástól majd elváltunk, s én hazalibbentem a Víztorony utcába. Rövid pihenésem során, mely magában foglalta a tv-nézést, eszmecserét a fiúkkal, és az ebédidőt, visszarohanghattam Hő és áramlástan tanórára. Itt aztán megint sikerült annyit késnem hogy még beérjek Triesz tanárúr előtt :) A kevésbé szórakoztató áramlástan óra után elkövetkezhetett az áldásos szabadidő, ami ezúttal a matekozás áldásos tevékenységét foglalta el. S miután kitöltöttem jópár feladatot oda és vissza, már indulhattam is Elektrotechnika előadásra. ITt aztán az a meglepetés fogadott, hogy a felbuzdult gólyalelkesedés alábbhagyott, s családias környezet fogadott. Úgy néz ki tényleg az első zh-s hetek környékén van a vízválasztó, a nettó és a bruttó órarend között. DE hogy az előnyét nézzük a dolgoknak, így legalább értettük Ballagi tanár úr magyarázatát. Az estére aztán egész napos forgattyús, illetve pörgettyűs mechanizmusom már lecsengett, így ismét hamar elnyomott az állom.

A keddi nap viszonylag eseménymentesen zajlott. A reggeli németórán még mindig nagy lelkesédéssel fogadtam be a hallottakat. S az óra az előzőkhöz hasonlóan most is jókedéjjűen tellt. Óra után aztán megleptem Kedvesem és Vivit, majd elindultam haza. Otthon aztán magamhoz vettem táplálékomat, majd indulhattam is vissza Modellezés órára. Ezen az órán tovább fokozódott az érzésem hogy bizony bármennyire móka ez a tárgy, azért fárasztó négy órát végigülni belőle. Órán többek között megszavaztuk hivatalos tanagyaggá a könyvünket, majd az egyik srác összeírta hogy ki rendel ebből a könyvből. AZt hiszem 3600 HUF megengedhető beruházás egy háromkötetes könyvhez, amibe szerintem jól summázzák a számunkra fontos információt. Remélem a könyv megkapása után az ismereteim is exponenciálisan nőnek a tárgyban, mivel nagyon érdekesnek tartom ezt a mókulást :) Tervezés után kis szabadidőm volt, amit aztán némi matekozással töltöttem. majd a későbbiekben bővithettem ismereteimet egy könnyed matek gyak keretében. Ahol a már hétfőn megállapított törvényszerűség nyert bizonyságot. ÍGy meglepetésemre lett is helyem, s ezúttal nem az első padban élvezhettem a műsort. Óra után aztán Stokival beülltünk a másik terembe, s nagy lelkesen megoldottunk pár feladatot, közben pedig néha langy szakmai csevejt penderítettünk. Összeségében azt hiszem megérte az energiabefektetést, s két óra után kicsavarba baktattam haza. Otthon aztán kicsit felbuzdítottak a srácok, mert hát tudni illik hogy a lakóközösségünk mindig jókedvre derít :) Mivel Hajmival meghírdettük az ÚJalvási projektet, azaz hogy minden héten egyszer kilenckor lefekszünk. Így a keddi napon is eszerint cselekedtünk.

A szerdai nap a szokásos fáradtságát hozta, s míg álmosan győzködtem magam hogy nyújtózkodjak-e még, vagy induljak el hőáramra. Végül úgy határoztam hogy elindulok, előtte azonban működésre bírtam a kávéfőzőnket, némi energiapótlásnak okán. Örömmel tapasztaltam hogy a régies szerkezet még működik, így alkalmassint itthon is meg tudom kínálni vendégeimet egy feketével. Miután belső energiáimat pótoltam, derültséggel haladtam be hőáramra. Ahol aztán MElinda tanárnő elmondta hogy mire számíthassunk az elkövetkező zárthelyiben, s kidobolta hogy a házifeladatot újra lehet írni, már persze aki szeretné :) S miután ezekkel végeztünk, az órát is berekesztettük. A második óra automatizálás óra volt, ahol aztán Kóbor tanár úr is követte elődjei példáját, s ő is beharangozta a számonkérés dátumát, majd összefuglalta nagy vonalakban, a tudnivalókat. Miután azt hittük hogy Kóbór tanárúr előtte a zh petárdákat, s az órát bezony a mondandó fogytával berekesztjük, ismét csalatkoztunk.Mint tudni illik ugyanis addig üsd a vasat ameddig meleg, vagy ameddig át nem martenzitesedik, s mivel a mi tudásunk még messze állt a martenzites foktól, így további ismereteket szerezhettünk. Óra után aztán következhetett a megszokott tápértékfelvétel. A szerdai menüt ezúttal Bandival fogyasztottuk el. Régebben gyakran jártunk együtt ebédelni, most azonban a gazdasági vállság és vagy az időhiány okán, csak egyszer vagy egyszerse egy héten, pláne nem együtt. Szóval sikerként, s nagy dologként könyvelném el hogy bizony, megvolt a félév első lakomája Bandival :). A kiadós ebéd után, aztán lassan visszavillantam automatizálás Laborelőkészítő foglalkozásomra. Hát mit ne mondjak eléggé feszült volt, hisz a bácsi mindenről beszélt, csak magáról az automatizálásról nem. Többek között a nettojelenérték számításról, tűrésekről, s minden hasonló témába nem beilleszthető dologról. Azt hiszem a Széchenyi Egyetem oktatói is ráeszméltek hogy bizony a diákok a laborra trehány módón felkészületlenül mennek, így valószinűleg ezt megelőzően egy családias foglalkozást tartanak nekik, előkészitő néven, ahol minden olyan témát kilőnek ami biztos hogy NEM szerepel a laboron. Miután türelmesen végighallgattuk a bácsit, ki ki elindult dolgára, én pedig jobbnak láttam ha inkább letelepedek az E terem környékén mert kinézett még a napra egy Járműszerkezet labor. Előtte azonban pontott téve a dolgokra, megnéztem az előző heti munkásságom eredményét ebből a tárgyból. Ami aztán le is dobta a biztosítékot, mivel szerény 15 pontot sikerült csak gyüjtögetnem, pedig érzésem szerint, s a labortanár véleménye szerint is tengelykapcsolóm bár hagyott kívánnivalót maga után, de érdemesebb eredményt érdemelt volna. Így hát csalódottan s nagy nyomás alatt vetetem bele magam a második laborra, bízva a jobb eredményben. Ezúttal a sebességváltók kulisszái (felhívnám itt a figyelmet hogy ez itt egy termikusz technikusz, ugyanis a foglalatot amiben maga a váltókar mozog azt kulliszzának hívják) mögé. Ezen foglalkozás után, mely már derekasan belehasított az estébe, megfáradtan hazamentem, s csendben felkészültem, lelkiekben a másnapi matek zárthelyire.

A csütörtöki napon megkezdődött a Zárthelyiszüret. A matek tanszékon szerencsére már rádöbbentek hogy a korán írt zárthelyik összeségében szerény eredményt mutatnak, így a zárthelyit az előadás idejére helyezték, csoportbontásos kivitelben. Így hát végre nem kellett korán kellni, s 7:50 re gondosan belibbentem. AZ ültetés után, meglepetésemre egy régi kollegát osztott mellém a sors, s így a lapok megkapása előtt jól elbeszélgettünk. A zárthelyi különösebb meglepetést nem tartogatott, azok voltak amire számítottam. AZ idő is elégségesnek minősült, így nem lepett meg Negró tanárnő kijelentése hogy időnk tart a nullához, olyannyira hogy zérus :) ÍGy hát letettem írószeremet majd miután summáztuk a dolgozatokat elhagytam a termet. A terem előtt még lelket s tudás ami információ képében testesült meg, öntöttem Stokiba, majd további pihenés végett hazasiettem. A pihenés után aztán kezdetét vette egy izgalmasnak nem mondható nap. A méréstechnika óra hozta a szokásos színvonalat, mondjuk ezúttal a figyelem ébrentartása is kétséges volt. Óra után, ami szinte nyom nélkül teltt el, továbbmentünk Larionnal rendszertechnikára. Itt aztán Nagy Vincze tanár úr akiről mint közben kiderült nem kezitcsókolom Vincze.. belecsapott a lecsóba, s egy tömény matekkoktéllal suhintotta meg tudásunkat. Továbbá mint minden rendes azaz zh köteles tárgyból ebből is kitűzűtk a betakarítás idejét, ami a nemes 12.hétre került. Óra után aztán eszméltcseréltem LArionnnal a járműszerkezet laborrol, majd meglepetem a lányokat, egyezzetetve az esti programot.
Estére ugyanis kedvesem érkezett, aminek azért is kerítek most nagy feneket, mivel egy hétig nem is láthattam. S mint tudjuk egy hét az nagy idő, főleg ha szerelmes szívről van szó. ÍGy hát lelkesen készültem az esérte. Ez a készülődés magában foglalta a rendrakást, majd délután sikertelenül vásárlással. Aztán amikor elérkezett a nyolc óra, megérkezett Kedvesem. Sajnálatos módon aztán az események valahol kellemetlen fordulatot vettek, s az egész dologból az én szekálásom sült ki. Amit mint tudjuk senki sem szeret, főleg én nem. S még az a langy érzés sem vigasztalt hogy csak azt szekáljunk akit szeretünk. Azonban hogy ne csak a negativumot emeljem ki, volt az estének kellemes része is, bár a jó hangulató s érdekes eszmecserét, a pizzasütöde sunyisága rombolta tovább. Ugyanis ebben a vadkapitális világban, képesek voltak 9 órakkor félretenni a telefonukat. Így hát az éhes diáksereg, azaz édes hármasunk kis hijján éhen hallt, szerencsére s a többiek kitartó nógatására azonban sikerült elélnünk a máltai szeretszolgálatként funkcionáló Pizzériát (nem nevesíthetem mert az reklám lenne :D) Miután kiválaszottuk a számunkra kedvező pizzát, megnyugodott a lelkünk hogy nem halunk rút éhhalált. A pizza röpke fél óra múlva házhozjött, mi pedig csillapíthattuk addigra felbuzduló éhségünket. Miután a táplálékfelvétel megtörtént, elkezdtünk lefeküdni készülődni. Az alvás nagyon jól esett már ekkor. S jó volt hogy kedvesem is mellettem pihent :) AZt hiszem oly sok egyedül alvás után, ezt is felértékeltem. Az alvás rajtam kivül azonban a fiúkat is zavarta :) Utólag is bocsánat érte :) majd talán egyszer elnézést kérek más formában is. Lényegében nagyon kellemes volt az este, bár voltak nehéz dolgok, s nagyon rosszul esett a folyamatosan frissülő off topic.
Tudom van számos hibám, de ezt nem kell a szememre hányni, én se teszem másnak ezt. Mindenesetre örülök hogy a későbbiekben sikerült ezt tisztázni arámmal.

A péntek reggel mint már lenni sokott egy rövid kis éneket tartogatott már. A koránkelés után, erőt vett rajtam a férfi emberre oly megszokott lustaság, így mivel semmi dolgom nem akadt az egyetemen lusta voltam elkísérni Kedvesemet. Lányok itt hívnám fel a figyelmet hogy a férfi lustaság bocsánatos bűn :) Így miután elköszöntünk egymástól Hajmira bíztam drágámat. Ő pedig annak módja és rendje szerint bekísérte az Egyetemre. ÉN pedig Bandival beszélgettem, mivel jó szokásom szerint ha felébredek nem tudok visszaaludni. A kellemes beszélgetésnek aztán Bandi távozása vetett véget, remélem sikerült a hétvégén betankolnia, s nem ezért következett be a betegsége. Én pedig szép lassan elindultam motorok órára. Helyfoglalásom után aztán elrobogtam kávéért, majd megkerestem Kedvesemet. A kis kiruccanás eredménye az lett hogy két percet lecsúsztam az óráról. A motorok tanóra hozta a szokásos színvonalat, tömény képletek :) Ekkor döbbentem rá úgy előszőr hogy az analóg módón megtanult egyszerű dolgok, értsd hogy a motor szív sürit tágul majd kipufog, sem így működnek. Hogy csak egyet mondjak a motor nem szív.. DE nem vinném el szakbarbár irányba blogom fonalát. (Bár kacér gondolat ) S miután kiokosodtunk a töltetcsere folyamat okán, elindultam hazafelé, ahol vad főzés és a pakolási metódus vette kezdetét. Rájöttem hogy a pakolás sem olyan egyszerű folyamat, sőt nagyon is fondorlatos, megkeresni az itt ott elhagyott zoknit, övet, s "hol az ingem?!" SZóval eléggé sok időmet elrabolta ez a dolog, azonban jól álltam belőle, mert Hajmi még órán múlatta az idejét. Kisvártatva aztán felbuzdult az élet a lakásban, mivel előszőr Hajmi, majd Julcsi robogott be, így hát megint akadt ezúttal áldásos elfoglaltságom :) Bár mivel javában az ebédemet folytatattam így értékes perceket vesztegettem el a közös időből. A pénteki délután valahol ott folytatódott ahol a csütörtök este abbamaradt, s így néha már nagyon negatívnak éreztem a kedvemet. Valahogy nagyon szét tud forgácsolni a folyamatos offolás. AZ induláshoz közeledve azonban hogy hogysnem jobb irányt vett a dolog, talán szexista poénjaim végett :) Lényegtelen az ok csak hogy megtörtént, s az elvállás idejéig folyamatosan nőtt a lelkesedésem. Olyannyira hogy amikor elérkezett a búcús ideje ismét nem akartam elvállni. DE hát mit van mit tenni nagy úr a muszáj is.. ÍGy elköszöntünk kedvesemtől, s miután felvettük Edinát hazaindultunk. Otthon aztán hosszú haláltusa után a laptop tábkábelem megtért mennyei teremtőjéhez, s ezzel megalapozva a hétvége gólyaürülék érzést, mármint hogy néha bizony céltalan bolyongásom volt :) Ezen felül előrevetítette hogy a hétvégén nem koncentrálók másra mint Melindára s az áramlás zéhára. Így hát magvas tanulással zajlott a hétvégém. Összeségében az elmúlt hét eseménytelenül tellt. Rádöbbentünk arra hogy itt az ősz, mert ugye az egyetemistában ez mindig (legtönbbször) akkor testesül meg amikor megírja első zárthelyijét. Remélem megtört a félé során tartó eredménytelen időszakom, s az első matek akadályt jó hatásfokkal vettem. Nem volt egy rossz hét igazából az előző, de semmi egetrengetően pozitiv vagy egetrengetően negatív dolog nem történt. Így hát a pontozás ezúttal ismét egy semmitmondó érték lesz (S talán azért a bejegyzéseimben ez valamennyire érződik is) Szóval a hét pontszáma a közepes 6,78-as érték. Remélem tetszett az írásom. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, öltözzetek melegen, élvezzétek egymás társaságát s vigyázzatok magatokra. Köszönöm a türelmet, s hogy elnéztétek késésemet :) A következő írásomig legyetek türelemmel. Addig is sziasztok