füredi Szüret

Van szüret minden Őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mint tudjátok egyéb teendőim miatt,melyek bizony nagyon szerteágozóak voltak, nem igazán volt időm a blogomon feltörő dudvát csillapítani.
Így hát lényegében elcsúszott élménybeszámolóm. Azonban ennek is van előnye, méghozzá hogy a múltban történt eseményeket már átjárja a nosztalgia kevercse amikor pötyögöm ezen sorokat.

Valahol a pénteki napnál zártam el blogom folytószelepét. Mint már előreveítettem hétvégén érdekes eseményen vettem rész, illetve ígérkeztem el, méghozzá Kedvesemhez szüretelni.
Igzából a tiltás s az anyai szó óvása ellenére nagyon vonzott ez az esemény, mert még sosem voltam ilyen nagyobb kaliberű rendezvényen. S egyszer ugyebár illik mindent kipróbálni. A tényleges döntésemet azonban hosszú vívódás előzte meg, végül úgy határoztam, mint már sokszor életem során hogy a saját fejemre hallgatok, így igent mondtam a szíves invitálásra.


Pénteken aztán a rendőrség után, s miután tüzetesen elmeséltem az ott történteket, elkezdhettem készülődni. Ebben a folyamatban bár mindenki ellenségesen viseltette döntésemet, mindenki igyekezett segítségemre lenni. Ezt meg is köszönném családomnak.
Elsőre a megfelelő munkaruhát kellet kiválasztanom, mert hát akármilyen mentében nem megy az ember szüretre :) miután sikerrel kiválasztottam a Bibás ruhát, s mellé a szebb napokat megéllt narancsszinű polómat, következhetett a megfelelő bakkancs kiválasztása. Ebben apu volt segíségemre, aki a vésztartalékából előbányászott egy helyre kis 43 as bakkancsot. Tudni kell hogy nagy lábon élek, de meglepő módón így is gond nélkül belefért 46 os lábacskám a bakkancsba.
Miután a rzhakollekcióm összeállt, már csak a felszerszámozásomon kellet túlesni, mert hát az ember eszköz nélkül ne induljon el szüretelni. Ebben a tool managment volt segítségemre, s apu kezembe nyomta a jól megélezett szovjet időkből ittmaradt jóvágású metszőollót. S miután ismertette a használati útmutatót, gondosan lelekemre kötötte hogy "Oda ne add senkinek" " Ez visszavágyik a szekrénybe, szóval el ne hagyd"
Miután a kapott tanácsokat megszívleltem, készen álltam az indulásra. Jó szokásomhoz híven ismét sikerült fél órával, de minimum 10 percel korábban kirobognom a Nagybogdányi pályaudvarra, ahol aztán számtalan merengő gondolat környékezett meg.
Kisvártatva aztán berobogott a győri aranyhajó, s irányt vehettem Devecser felé. A rövid út jó kedvűen tellt, mivel én azon emberek közé tartozok akik szeretnek sötétben utazni, útközben egy szökellő őzet is sikerült szememnek lencsevégre kapnia.
MEgérkezve Devercserbe rövid várakozás következett a veszprémi járatra. Itt éreztem előszőr hogy bizony a nyár már végérvényesen búcsút intett számunkra, s bizony akár hogy is tiltakozunk ellene esténként már bizony eléggé hideg idő van.
Ez az érzés csak fokozódott bennem amikor megérkeztem Veszprém faluba. Meglepő módón didergésemmel egyedül voltam, mivel a körülöttem elsuhanó partypónik meglehetősen lenge öltözékben flangáltak. Itt aztán meg is fogalmazódott bennem egy generation gap érzés, hogy bizony én már a fázós öreg korosztályt képviselem.
Szerencsére aztán hamarosan befutott a füredi busz, így gyorsan elfoglalhattam melegebb helyemet. Épp jókor mert már kezdett megveszni az Isten hidege. A buszút ismét hangulatosan tellt, főleg mivel sötétben még sosem utaztam ezen a tájon. Érdekes volt látni ahogy a nagy tócsa, ami sokunk számára a nyári felüdölést jelenti, hideg őszi estéken is milyen csodálatos tud lenni. Ahogy csillognak a túlpart fénye, az valami leírhatalan látvány.
S meg kell hogy vallajm ez volt az egyetlen támpontom hogy jó helyen járok-e, kisvártatva aztán feltűntek az ismerős dolgok, s lelkem is megnyugodott hogy jó helyen járok :)
Megérkezve aztán Füredre, meglepően meleg idő fogadott, így meg is szabadultam mitzi sapkámtól, s tekintetemmel elkezdtem keresni kedvesemet. Akit bizony hamar meg is találtam, s elindulhattunk hozzájuk.
Útközben aztán eszmét cseréltünk a velünk történt eseményekről, s kisvártatva meg is érkeztünk a megszépült Németh villához. Bár a ráncfelvarrásból a sötét miatt ekkor még nem sok mindent tapasztaltam :)
Érkezésem után aztán lepakoltam, majd egyeztettük a másnapi programot. Miután Julcsi anyukájától megtudtam a holnapi metódust hamar lepihentünk.
Miután elvonultunk Kedvesemmel még jót beszélgettünk, s sok érdekes részlet feltárult kpacsolatunk hajnaláról.

A szombat reggel hamar eljött, a koránkelés ezúttal nem okozott nehézséget, s magamon is meglepődve tapasztaltam hogy bizony 6:50 kor is képes vagyok gond nélkül felkellni.
Miután aztán ébredésünk megtörtént lementünk, s mgunkhoz vettünk némi reggelit, mert hát ki tudja ugyebár hogy szüretelés közbe mikor lehet megszakítani a munkafolyamatot. Ez aztán jó döntésnek bizonyult, mert bizony az ebéd elkészüléséig csak a szőlőszemekkel enyhíthettük éhségünket :)
Miután a lelkes csapat többi tagja is felébredt, s megreggelizett, majd sikeresen összekészült elindulhattunk a szőlőbirtokra.
Itt az előkészületek már javában folytak. Miután kipakoltunk, mi is belevetettük magunkat a munkába.

Meglepő volt tapasztalni hogy az általam elsőre lebecsmérelt "ez nem is hosszú" szőlő bizony eléggé hosszúnak bizonyult :) Miután szétosztottuk munkákat olajozottan haladt a szüret, s a folyamatban, mely elsőre kicsit átláthatlannak mutatkozott számomra hamar beletanultam.
A kis csapathoz aztán folyamatosan érkeztek az emberek, így lassan csak azt vettem észre hogy minden szőlősoron lelkesen dolgoznak a brigádok.
Közben a főszakács is munkához látott, s bográcsában kellemes kis gulyáslevest készített. A finom illatokat gyakorta megízlelhettem amikor is fordulóhoz értünk :)
Ahogy telt múlt az idő, a hangulat is egyre jobb lett, s bizony a nap is úgy gondolta hogy megtisztel minket sugaraival.
Nagyon jó volt látni kedvesemet ahogy a szőlőben sürgőlődik, illetve ahogy kínálgatja a "zsurkocsiból" a nyalánkságokat a munkásoknak.
A megfelelő munkatempónak aztán az lett a vége, hogy mire eljött az ebéd ideje, már túlvoltunk a szőlő felén. S mivel a szőlő közepét már megdézsmálták a madarak, így itt tartva egy szünetet elindultunk ebédelni.

Ebéd előtt aztán készítettünk pár múltidéző képet, amiről csak a pödrött bajusz hiányzott, de hát minden dalia otthonfelejtette a bajuszpödrőjét. Miután a fényképek elkészültek, elkezdődött az asztalok elfoglalása.
Az asztaltársaságoknál aztán vidám storizgatás kezdődött, így a szemfüles fülek különféle érdekes dolgokat tudtak meg, a szüretről, a családról s minden egyéb dologról.
Miután mindenki merített a bográcsból megkezdődhetett a jó hangulatú ebéd. A gulyásleves nagyon finomnak bizonyult, s bizony az egész dolgot átjárta az a kellemes közösségi élmény, ami az ehhez hasonló kertypartykat szokta. Jó volt a kellemes napsütötte padon hátam mögött a Balatonnal, melettem Kedvesemmel élvezni a finom gulyás ízeit. Összeségébe gratulálnom is kell a szakácsnak, nagyon finomra sikeredett.
a finom kosztnak az lett az eredménye hogy többekekkel egyetértésben kétszer is a bográcshoz fáradtam. S miután alaposan megtömtem bendőmet, a finomabbnál finomabb süteményeknek már nem is maradt sok hely. Az ínyciklandóan rámvigyorgó gyümölcstortának azonban nem tudtam ellenállni. S engedtem a csábításnak :) Azonban nem bántam meg, mivel nagyon finom volt a különféle gyümölcsökkel ízesített édesség.
S miután mindenki eltelt a kiadós ebédtől, kicsit még beszélgettünk az asztalnál, majd pár kattintás is belefért a pihési időbe. (Ezen képekkel a későbbiekben színesítem írásomat)
Miután megbeszéltük a délutános munkarendet, ismét felvettük eszközeinket, s nekiláttunk a szőlő másik felének lecsupaszításának.
A második részt kedvesemmel tölthettem egy soron, s meg kell hogy mondjam hogy igazán jó sorom volt melette :) Bár azért azzal hogy minden egyes beéretlen szőlőszemet le kellet szedni nem értettem egyet :D De hát ő volt a főnők, így akartalanul is leszedtem minden egyes fürtöt. S míg haladtunk előre, jót beszélgettük, vagy épp szekálgattuk egymást :D De mint tudjuk csak azt szekáljuk akit szeretünk.
Míg a szüret elején a temérdek szépséges szőlőfürt lecsupaszítása okozott gondot, addig a vége felé közeledve a megfelelően érett fürtök megkeresése követelt több időt a normatáblázatból.
Amikor a nap már javában túljárt centrumán, egyszer csak azon kaptuk magunkat hogy a végtelen szőlő végére értünk. Meglepő volt tapasztalni hogy hirtelen elfogytak mellőlünk az addigra már megszokottá vállt szőlőfürtök.
Miután végeztünk, s az utolsó ládát is felpakoltuk a traktorra, elindultunk gépesítetten a szőlő másik végére :)
Az utat különösen a lányok élvezték :) mivel azt hiszem számukra még szokatlan volt az itt ott nagyobb bukkanók, én ekkor már rutinosan vettem ezen akadályokat :)
Felérésünk után beburitottuk a konténerbe az utolsó ládákat, majd elkezdtünk összekészülődni. S ki ki magához vett még egy kis csemegeszőlőt is.
Julcsi anyukája ekkor prezentált némi kis uzsonnát, amiből aztán nem sok fogyott, de hát én ezen nem is igen sodálkoztam, mert degeszre ette magát mindenki az ebédkor :)
Négy óra felé aztán a brigád jó része elindult hazafelé, mi pedig még kicsit maradtunk, s összepakoltuk az eszközöket. Hat előtt aztán Julcsi anyukája minket is hazaszállítot. Ezúttal is köszönöm neki :) bár én még maradtam volna, mondjuk tény hogy addigra már a fáradság jelentős gyökeret vert kedvemen :)
Hazérkezésünk után ez az érzés még jobban éreztette hatását, s leginkább csak egy nagy nagy ágyra vágytam, így muiután mindent a helyére tettünk, le is telepedtem a hintaágyban :)
De a napom itt még nem ért véget, ugyanis miután Julcsi elment én sem bírtam magammal s utámna kellet hogy eredjek :) mert hát bármilyen fáradt is vagyok, Kedvesem kergetésére mindig van energiám :)
Így hát együtt bevackoltuk magunkat a konyhába, s míg ő mosogatott én kipihentem a napi munkát.
Aztán együtt indultunk Matyi molesztálására :) mert hát ő se tudja nyugodtan nézni a meccset :D
Nyolc körül aztán a család többi tagja is hazaért, eddigre mi már megtisztitottk magunkat a szőlő porától, s viszonylag frissen, vacsorakészítésre adtuk a fejünket.
A vacsorát közösen Julcsival készítettük, finom kis dundáskenyérrel lepve meg a családot.
A főzcske méltán az egész napi dolgokhoz jó hangulatban tellt, s nagyon jókat szórakoztunk ügyetlenkedésünkön. Főleg hogy nem tettem olajat a kenyér alá :) vagy mikor Julcsi szűziesen helyezte a kenyeret a sütőre :)
Azonban a nehézségek ellenére végül mindenki jól lakott.
Az est további órái az eszmecserével, s a tv-zéssel tellt. Ahol is Julcsi apukájával közösen próbáltuk megfejteni a Star wars titkait :) majd miután a Zorrót legyőzte a Szuperszauruszos ismeretterjesztő film, Ilka szobájában telepedtünk le, felfrissitve ismereteinekt a dinókról. Érdekes információkat tudtam itt meg ezekről a 'misztikus' lényekről.
Végül aztán kilenc órakkor elnyomott az álom, s mint tej elszundikáltunk :) Vicces dolog hogy a fáradtság mire képes :)

Lényegében nagyon jól éreztem magam a szüreten, s abszolút jó volt résztvenni rajta. Azt hiszem Julcsi anyukái szavait vésem ide zárlatként "Megvolt a beavatás". Köszönöm szépen a lehetőséget, és a meghívást, családomnak pedig a megértést. Nagyon jól éreztem magam, s ha lehet ezt mondani még jobb volt a móka ahogy elképzeltem. Remélem egyszer majd én is gazdálkodhatok valami nagyobb méretű szőlőskertel, mert bizony nagyon élvezném ezt a teremtést, mármint ahogy a szőlőből bor lesz, s bár biztos sok nyűggel jár, én azért szívesen foglalkoznék borászattal, bár nem győzőm hangsúlyozni nem értek a szőlőhöz :)
A felcsigázás után nem maradt más hátra mint hogy felmutassam a megszokott pontozótáblám, amin a becses 8,91-es érték szerepel.

Ahogy mondani szoktam, ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni, természetesen most is igaz. Remélem azonban kicsit sikerült átadnom élményeimből valamit :)
Azt is remélem hogy tetszett az írásom, mint már hangsúlyoztam érdemes lesz a későbbiekben visszanézni az írásomra, mert a képek jelentősen expandálják a dodi perspektívát :)
Most már csak egy adósságom maradt a hatodik hét krónikája, de azt majd csak a hetedik héten teszem közzé :) addig még nemesítés folyik :)
Köszönöm a figyelmet, s a türelmes olvasást, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymást. A következő írásomig sziasztok