Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Az elmúlt időszakban nagyon sok élménnyel, s míves krónikával gyarapodtam. Ezek egy része érlelő puttonyomba kerültek, s a lepárlás nemes folyamatát csak a szárnyait bontogató zárthelyi szüret szakította meg. Így hát egy jelentős fojtás keletkezett a blogomon. A hétvége csodás alkalmat kínál ezen fojtószelep kicsavarása, s megénekelni a múlt nemes krónikáit.
Blogolási törekvésemnek laptopom tápkábele vetett véget, amit az idő martenzites foga bezony megtépázott, s tegnap érkezésem után megadta magát. Eme kis kitérő után térjünk is vissza a fő csapásvonalhoz.
Szóval törlesztem a restanciámat és közkinccsé teszem az ötödik oktatási hét történéseit. Igazából az ötödik hét nem sok mókát tartogatott magában.
A hétvége most is hasonló gyorsasággal elszáguldott mellettem, s szinte megint nem volt időm semmire.
A vasárnapi napon feleleveníthettem szerelés és anyagmozgatáson tanult ismereteimet, ugyanis erre a napra helyet követelt magának az "öt perces munka" azaz transzporterünk kormányművének javítása.
Ez a feladat korántsem volt olyan egyszerűen kivitelezhető, mint ahogy elsőre hangzik. Bizony ismét bebizonyosodott, hogy hamar munka ritkán gyors. Sajnos a hiba okát nem sikerült elsőre feltárnunk, s időnk nagy részét felemésztette, hogy a sérült alkatrészt kiszereljük a helyéről. Ekkor visszacsengtek bennem Gali "bátyáim" tanár úr szavai, miszerint "olyan konstrukciót kell építeni, ami szerelhető".
Végül két óra ádáz harc után s némi flexelés s kalapálás után kiszabadítottuk helyéről a kormányzásért felelős szervet. S mivel a helyszínen nem nyílt lehetőség a közelebbi megvizsgálására, így hát hazaszállítottuk laborvizsgálatra.
Otthon aztán szétkaptuk a dolgot, mint floki a lábtörlőt s kiderült, hogy a hiányozó mozgásért a bedarált hengergörgős csapágy felelős. Hát igen, semmi sem örökéletű :) Minden esetre érdekes volt szakmai szemmel látni, hogy mire képesek ezek az erők :)
Ezen metódus után, aztán belecsaptam a készülődésbe. Ez persze hozta magával a szokásos izgalmakat :) Sikerült ismét elpakolnom a fél ház élelmiszerraktárát, s anyum az atomórát megszégyenítő pontossággal szajkózta számomra a pontos időt. Végül sikeresen elkészültem a Hajmi taxi érkezésére, s miután búcsút intettem családomnak, nekivágtunk a győri útnak.
Útunk mint az előző héteken most is kellemesen tellt. Szerencsésen megérkeztünk szeretett városunkba.
S miután lepakoltuk kezdetét vette a szokásos vasárnapi program. Kipakoltuk a hozott dolgokat, majd táplálkoztunk, s bekapcsoltuk a kobra 11-et :)
Aztán ahogy rohant az idő, elérkezett a szokásos vasárnapi randevú ideje. Nagy kedvvel elindultam hát a találkozási helyre, a térre, ahol szökőkút van. Gondolhatjátok, rutinos helyismeretemmel egyből a Városháza és a Vavrik tér között lévő parkhoz mentem, elvégre legjobb tudomásom szerint itt található olyan tér, ahol szökőkút van. S mint egy lelkes szökőkút őr, vártam Mátkám érkezésére, ahogy telt múlt iperedett az idő, kezdtem aggódni. Ennek a folyamatnak aztán megcsörrenő mobilom vetett véget, amikor is Kedvesem közölte, hogy ő bizony a Széchenyi térre gondolt, de GPS-t megszégyenítő gyorsasággal újratervezi a programot, s elinduli irányomba.
Szavai egy részről megnyugtattak, más részről azonban beindították a Ius murmurandi dallamait :) Nem értettem ugyanis, miért nem lehet egyértelműen fogalmazni :) A Széchenyi téren ugyanis csak 1 éve van szökőkút :)
Végül azonban sikeresen megtalált Hercegnőm, s így kicsit bosszúsan az elvesztett idő miatt elindultunk hazafelé :)
Ezután az este romantikus fordulatot vett. Beszélgettünk, néztük a tv-t majd kisvártatva megérkezett Bandi, akit illően kinevethettünk a nem megfelelő tikábel miatt :) Majd Heti hetes nézés közben elszenderültünk :)
A hétfő a szokásos jó hangulattal indult. Többek között azt is megfejtettem, hogy azért vagyok jókedvű hétfőn, mert a hétfő egy szűzies nap, ezt úgy értem hogy nincs még előtte semmi, ami beárnyékolja :) Úgyhogy ébredés után kedvesemmel és Bandival elindultunk az egyetemre, hogy felvegyük a heti tanmenetet. Itt közös útúnk egy kicsit kettévállt, de csak egy heveny matekóra erejéig. Matekon miután megtudtuk a zh pontos menetét, gyakorlatilag esemény nem történt. Sajnos az óra azért sem képezett nagy lenyomatot neutronhálózatomban, mert Stokival a perifériára szorultunk, így bizonyos dolgok homályosak maradtak számunkra, pedig lelkes tanárnénink mindent megtett a tisztánlátásért.
Óra után mint lelkes lovagok megvártuk a szomszéd előadóban okosodó hölgyeinket, majd elkisértük őket következő órájuk helyszinére az E előadóba.
Itt aztán hosszabb rövidebb búcsúzkodás után elválltunk egymásról, s a hétfő langy hullámhosszon pezsgett tovább.
Hőáram gyakorlatról sikerült kicsit elkésnem, szerencsére Triesz tanár úr még nálam is többet késett :) de így legalább az egykedvű óra is rövidebb lett :)
Óráim után aztán elégedetten baktattam haza, ahol elhatároztuk Bandival, hogy elmegyünk netkábelt vásárolni a közeli számtech üzletbe. Miután ezen a metóduson túlestünk, hazaérve mindketten netelésbe vetettük magunkat.
A netelést az esti elektrotechnika előadás kúrtította meg. Itt még mindig tobzódtak a lelkes pónik, s sikerült úgy helyezkednem, hogy magam mellé egy poén patrik került, akinek egész órán be nem állt a szája :) Szóval sajnos most sem sikerült sok ismeretet szereznem. Hazaérve aztán pókerba vetettem bánatom, játékom eredményesnek bizonyult, s végül 0,6 centel távoztam a megmérettetésről.
A Szökés megnézée után aztán elégedetten szenderültem álomra :)
A keddi nap nem sok eseményt tartogatott. Az ébredés lendülete ekkor már érezhetően megtört, s nehezen bootolt be a rendszer :) Végül aztán a németórán sikerült felvennem a fonalat :) Majd óra után lelkesen kerestem a szocpapír pótlásának helyét és idejét, azonban hamar ki kellett ábrándulnom, hogy bizony a pótlás nem lehetséges :( Így kicsit csalódottan libbentem vissza modellezés órára.
Ott azán újabb probléma fogadott, ugyanis Kóbor tanár úr váratlanul megbetegedett. S mikor már épp kezdtem dörzsölgetni a tenyeremet a felszabadult idő miatt, Szalai tanár úr közölte (aki velünk együtt tárja fel a Catia vagy leánykori nevén Katika örömeit) hogy majd ő lehelyettesíti Kóbor tanár urat, s itt bizony óra nem marad el.
Úgy vélem, ennek a helyettesítésnek nem sok értelme volt, mivel Szalai tanár úr sem ért a programhoz, épp annyira nem, mint ahogy mi sem. Így ha valahol elakadtunk a feladat megoldásában, csak a gépészek Istenében bízhattunk.
Végül azonban meglepően hamar eltelt ez a négy órás szeánsz. Számomra mindig meglepő, hogy négy óra hogy el tud rohanni :) Bár alapvetően ez az óra jó hangulatú, azonban mégis nagyon lefárasztja az embert, négy órát ülni és gondolkodni a monitor előtt :) Szóval fáradtan bandukoltam haza, s valahogy a matek gyakorlatra is nehezen szántam rá magamat. Végül azonban jó diák mintájára besuhantam rá :)
Óra után aztán megkezdődött heti veszekedésem családommal, melyek kiváltó oka a hétvégén esedékes szüret volt (részletek később)
Szóval ezt kellet letisztázni az otthoniakkal, hogy s miként fog lezajlani a dolog. Ettől a veszekedéstől aztán még jobb kedvre derültem, főleg mivel a dilemámmal egyedül maradtam. S igazából senki nem értette meg a dolgot. Egyik frontról anyukámnak is igaza volt, másik frontról nekem is. S tipikusan az a helyzet, amikor mindenkinek volt rész igazssága.
Az este során így vérnyomásom beállítódott, s ingerülten helyeztem magam vízszintbe, ahol aztán a méreg álomba ringatott. Azonban a dolog az éjszakával nem ért véget.
A konfliktus a szerda reggelre is rányomta béllyegét. Főleg mivel a rossz híreket ekkor kellett továbbadnom Mátkámnak. De ne szaladjunk a dolgok elébe..
Szóval a szerda a megszokott hő és áramlástannal indult. Ahol ezúttal a féléves házifeladatot készíthettük e, amolyan team munkába.
Első ránézésre a feladat is egyszerűnek bizonyult, azonban talán Melinda tanár nő huncutsága miatt mégsem volt az, s sokunknak beletört a bicskája. Így óra után csalódottan indultam hazafelé. Nagy reményekkel vágtam neki ugyanis a feladatnak, mondván hogy együtt könnyű s simán hozok belőle 10-15 pontot. Hát jó esetbe kettőt sikerült összeszednem :( Szerencsére ezen a héten kidoboltatódott, hogy lesz belőle javítási lehetőség :)
Automatizálás órán aztán Pintér tanár úrral bepillantottunk a robottechnikába, majd hazaindulhattam. Véget ért a szerdai nap. Illetve a hivatalos része :D
Mivel kedvesm kedden hazament, így csak szerda délután kora este találkoztunk. S miközben elé siettem, összetalálkoztam Stokival, aki pedig arájához sietett. S ha két gépész találkozik, hát eszmét cserél :)
Ebbe az eszmecserébe toppant be Julcsim, valami zord hűvősséget hozva magával. Ekkor kicsit csökkent az amúgy sem szárnyaló kedvem, s tudtam hogy nehéz percek állnak előttem.
Így leváltunk Stokitól, s elindultunk sétánkra. Ami a műemlék holtághoz vezetett :) S itt meg is válaszolnom Nővérem dilemmájat :) Azon az általunk tónak vélt dolgon nem a gát, de még nem is a tó a védett, hanem az, hogy a duna szabályozásakor keletkezett.
Ebben az idilli környezetben egy kis eu komfort játszótér is elterült, ahol kicsit szabadjára engedtük gyermeki énünket. S miután találtunk egy kellemes kis padot, eszmét cseréltünk a hétvégéről. Itt aztán szép lassan megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy bizony az lesz, amit én szeretnék.
Tudni kell rólam, hogy alapvetően határozott s makacs ember vagyok, aki megy a saját feje után, de az is igaz rám, hogy ha valaki, aki számomra fontos nem támogatja a döntésem, akkor azért elbizonytalanodok. S ez esetben a szüreti dilemmával is így volt. Édesanyám szavára s tiltására kicsit elbizonytalanodtam.
Végül azonban megérett az elhatározás, hogy elmegyek. Valószínűleg ez is valami tudatalatti döntés volt, valami olyasmi, mint amikor elhívtam Julcsit randira :) Valami belső hang azt súgta, hogy ezt kell tennem.
Válaszom aztán jobb kedvre derített mindkettőnket,s egy nagy kő gurult le lelkemről. Persze még egy kő ott is maradt a következmények miatt.
Miután még kicsit vidámkodtunk a holtág partján, sikerült rávennem kedvesem, hogy maradjunk szakbográcsozni.
Ezek a nívós bográcspartik a Bridge teraszán kerülnek megrendezésre, ahol aztán ingyen lehet falni : ) meg hát közösségi életnek sem utolsó :)
Meglepő módón egy napra datálták a gépész és gazdász szakbográcsot. Érdekes párhuzam hogy a gépészek és a gazdászok milyen jól megértik egymást. A közeli környezetemből is rengeteg példát tapsztaltam már erre, s ahogy egy régi kedves ismerősőm mondta " A gazdász lányok a gépész szakesten ismerkednek, míg a gépész legények a gazdász szakesten udvarolnak" (hát van benne valami :) )
A bográcsozásra indulva aztán összetalálkoztunk Hajmival. Balázzsal (Enedzsájzer nyuszi) Nándival és Sztebivel, s a rövid bemutatás után, együtt indultunk tova.
A bridgébe már javában izzot a tűz a bográcsok alatt, s remek kis hangulat fogadott bennünket, melyért úgy általánosságban a GYP-azaz akarom írni gépész dalárda volt a felelős :)
Miután felkutattuk az ismerősőket SzöSzt és Stokit, rögtön belevetettük magunakt az ízek tengerébe, mivel a Gazdászlányok paprikása már fertig volt. Így hát Kedvesemmel is beálltunk a sorba, s megtöltöttük tányérkáinkat a bográcsban rotyogó paprikással.
Ezt követően már csak a megfelelő helyet kellet megtalálnunk, s mivel a tömeg már bizsergett, így letelepedtünk a gépész bográcsok, nevezetesen Bakter bácsi asztalához.
Itt szembesültem azzal hogy a gazdászlányok pecsenyéje nem épp jól sikerült, majd a körénk nyűlő kollegákkal, akik ámultak hogy mi már eszünk :) értékeltük hogy "ilyet nem kell készíteni" Bizony a gazdász szakács nagyon szerelmes lehetett, mert a paprikásban nem volt hiány a só nevű fűszerből :)
Amúgy nem volt rossz :) Csak épp az AS (ahogy sikerül) nemzetközi szabványt követték :) Miután jólaktunk mátkámmal úgy határoztunk hogy körülnézünk, s míg a gépészeledel elkészül addig a parkban beszélgettünk.
Itt aztán sok sok érdekes dolgot meghánytunk vetettünk, nagy kitérővel a héten olvasotterotikus cikkre is :)
Miután visszamentünk, a gépész eledel még mindig nem állt készen. Kinek a tűzrakással, kinek a merőkanállal akadtak gondjai. A legközelebb a végálapothoz Mátéjék csilisbabja állt, így hát az éhes aprónép mind odatódult kanalkukkal verve a tányérjukat, mint egy szimbolizálva bendőjük kongását.
A szakácsok ezt megelégelve aztán kelletlen szavakat idéztek a tömeghez, ami hatására el is mnet az étvágyunk. Nem igazán értem hogy miért áll neki olyan főzni aki nem szívell lélekkel csinálja (mondom ezt én a leégetett tarhonyával :) lásd előző bejegyzés :P) Így hát sarkonfordultunk s hazasiedtünk :)
Otthon aztán beszélgetésbe kezdtünk, majd úgy betoppant nővérem :) Ez persze nagy örökmet váltott ki belőlem :) Mivel már rég buliztunk vagy voltunk együtt :)
Ekkor Hajmival úgy határoztunk hogy kimegyünk a Tescoba, s bevásárolunk némi sörrel, biztosítva ezzel a megfelelő kenőanyagot, s ha már Tescozunk, akkor Julcsit is hazafuvarozzuk. Így valahogy mindenki jól járt :) A tescoba magunkévá tettünk 3 kőbányait és kísérőként két citromos gössert :)
Az autóban mind az odaút mind a visszaút jó hangulatban tellt, folyamatosan volt téma, s nagyon érdekes dolgokat beszéltünk ki :) Ezáltal kicsit közelebb kerültünk a női lelkekhez :)
A téma aztán nagy izgalmat eredményezett, melynek hatására megérkezvén a kollégiumhoz Julcsi kedvesem biztonsági övestül akarta elhagyni a gépjármávet :)
A rövid búcsú után aztán mi hazaindultunk, Ő pedig besietett a kollégiumba.
Otthon aztán betermeltük a söreinket, majd elindultunk megnézni a győri éjszakát. Utunk során előszőr Stokival találkoztunk, aki végre megismerhette Hajmit. Majd tovább haladva összefutottunk Bandival, Petivel, Ádival és Bazsival, jah és Tomival :) akiknél már a hangulat nagyon felfokozott volt.
Miután megtudtuk hogy a Bridge felejtős, mert szegény egyetemista nem ad ki 100 ft-t a mókiért, továbbindultunk a Lapos tanszék felé. Útközben jókat szórakoztunk Bandin és a többieken :)
S ekkortájt kezdett a party lankadni, mivel a Laposra behatolva a szokásos számok és a sokászos tömeg fogadott minket. Ami közel sem volt ínyemre :( Így hát rövidke kis táncolás után a csapatunk külön utakra tért.
Stokival ekkor indultunk el pohárkutató útunkra mert hát ugye kutatók éjszakája 2009 :) A zsákmnáy végül két poharacska volt :) Lassan megérik a készlet :) de hát előre kell gondolni a szilveszterre :)
S miután begyüjtöttük a csencsholmit már nem volt kedvünk visszamenni, így hát többieket ápolgattuk. S mivel Peti nagyon lehajította az ékszijjat, így Stokira bízva hazaküldtem.
Ezután még megkerestem nővéremet, ami közel sem volt olyan egyszerű , mivel tényleg nagy tömeg fogadott mindkét tánctéren, s közöltem vele alvási szándékomat. Majd hazamendegéltem.
Összegezve a partyt hát rossz volt, nincs mit szépíteni rajta. Illetve nem volt az igazi. Élveztem hogy nővéremmel lehettem, meg hogy sokan voltunk, viszont nem volt az a nagy feeling, talán a Lapos monotonitása miatt, talán azért mert a csütörtöki matek beárnyékolta, igazából erre sem tudom a választ. Voltak részek amit élveztem, s voltak részek amit meg nem :) Így hát egy erősnek mondható közepest, azaz egy 5,34-es pontszámot mutatnék fel.
A csütörtöki nap heveny álmossággal indult. S a reggeli ébredésnek csak két kávé adott zöld utat :) Miután megittam a fekete levest, a matekot viszonylag energikusan tűrtem. Méréstechnika órára azonban rádöbbentem hogy még 1 kávéra szükségem lesz, hogy ébrentartsam a szoftvert. S a gondolatot tett követett :)
A három kávé elégnek bizonyult hogy a továbbiakban figyelmem s tudatállapotom módosuljon. Rendszertechnika órán rengetek izgalmas okosságot tudtam meg a gépjárműkarbantartó telep rendszertechnikai modelljéről, s a különböző rendszermodellekről. De talán ami legnagyobb hatást gyakorolt rám az az oktató. EGyrészt hogy érdekesen és nagy szenvedéllyel adta elő a mondókáját, másrészt hogy nagyon látszott rajta a szakma szeretet. Harmadik dolog pedig a bölcs gondolat amit elhintett ami a következő volt: "Ahoz hogy sikeres légy három dolog megléte szükséges. Első a család, megfelelő családi háttér kell. Másrészről a munkahelyi környezet, s harmadrészt a Szakma szeretet. Ha az egyik hiányzik akkor biztos hogy sikertelen s boldogtalan leszel az életben"
Rendszertechnika után felmentem Benedkovits tanár úrhoz, s felírtam magam a Festo pneumatika tanfolyamra, majd elindultam a lányokhoz átadni nekik is a lendületemet :) Ez aztán több kevesebb sikerrel sikerült is :)
Délutánra a kávék hatása már lecsökkent, így szerény kedvel mentünk be Hajmival járműszerkezetek órára, ahol is meglepetésre a Bábolnai IKR-tartott traktoros előadást, ami falusi gyerekek révén hol érdekes hol pedig kevésbé érdekes dolgokat tárt fel előttünk.
ÓRa utaán aztán próbáltam a lányokat azaz Julcsit és Zöld Bambit elcsábítani pizzázni hajlékunkba, de ők sajnos más elfoglaltságuk miatt nem tartottak velem, így kissé csalódottan mentem haza.
Az est utolsó atrakciókja a Pizzázás és a lakbér kikalkulása volt. S miután ez megtörtént, rövid csevejt bonyolítottam a hétvégéről kedvesemmel, majd lepihentem.
A pénteki nap egyéb elfoglaltságom miatt hazaszólítot, így ezúttal dőre módón kihagytam a motorok órát. S ez a rendkivüli ügy az agusztus 20-i eseményekkel volt kapcsolatos, ugyanis a rendőrségre kellet mennem. No nem azért mert bekaszliztak, hanem azért hogy tanúskodjak egy lopási ügyben.
Ez az esemény az egész napra rányomta bélyeggét. Valahogy megtapasztaltam hogy az ember nem szeret az ilyen helyekre menni, még akkor sem ha ártatlan.
Így nagy félelmekkel vágtam neki a dolognak, szerencsére nővérem elkísért, így valamelyest megnyugodtam.
Miután beléptünk az épületbe, s előadtuk a mondókánkat fogadott a hidegzuhany, miszerint ugyebár nem tudtuk hogy kihez jöttünk. Eléggé kínos szituáció volt, de nem gondoltam volna hogy csak telefonon értesítenek, s a rendőr nevét meg kéne jegyeznem. Persze ahogy lenni szokott a legbunkóbb tirpák rendőr volt szolgálatban a portán, s így elkezdte az off topicot, hogy azért egy nevet illene megjegyezni...
Végül pár telefonhívás után sikerült kinyomozni hogy végül kihez is jöttünk, s megkezdődhetett a tanuvallomási metódus.
S most a tisztelt rendőrséghez fordítanám virtuális szócsövemet. Tisztelt rendőrségm, nem olyan nagy dolog írni egy levelet, nem azon a 72 forintos béllyegen kell spórlni, vagy nm olyan nagy dolog egy lapot rendszeresíteni amire felírják hogy ezen a napon kihez várnak "ügyfelet". S akkor ne csodálkozzunk hogy veszteséges az állam, ha ilyen apró dolgok nem klappolnak.
Másik dolog ami bántott, hogy az ember nem önszántából megy ilyen helyre, áldoz az idejéből, s ő a kár vallot, akkor az az alap hogy a portás kellő tisztelettel beszél vele, s nem elküldi a sunyiba..
Végül aztán miután lezajlott a tanuvallomásom, elmehettem. Útközben aztán kánonban előadtuk ius murmurandinkat nővéremmel. A dolog azért is volt idegesítő mert az ügyben eredmény nem történt.
Hazaérve elmeséltük a mikénteket, majd én rövidesen elindultam Balatonfüredre, ahol már a szüret előhullámai izzultak.. De ez már egy másik mese :)
Összeségében az ötödik hét viszonylag eseménydúsnak tekinthető. Jó volt hogy nővéremmel találkozhattam szerdán, s hogy kedvesemmel is sokat lehettünk együtt. Az egész hetet beárnyékolta a veszekedések tömkelege, s a pénteki zárlat, a tirpák portással. Összegezve azt hiszem ha pontoznom kéne, akkor a szerdához hasonlóan egy erős közepest adnék a hétnek. Tehát a hét pontértéke 5,98-as.
Köszönöm a türelmeteket, hogy végigolvastátok megkésett krónikámat, remélem tetszett, s hogy nem pártoltatok le kedves olvasóim :) Remélem ezúttal sokkal termékenyebb tudok lenni, s igyekszem a hét eseményeit azon történésükben megörökíteni.
A mihamarabbi viszontolvasásig vigyázzatok magatokra, legyetek jók, élvezzétek egymás társaságát, s vigyázzatok az asszinkron motora. A következő írásomig Sziasztok
(U.I.: Képeket hamarosan mellékelek, mivel jelenleg az otthoni pc nem igazán tudja értelmezni a fotómasinát. Megértéseteket előre is köszönöm)
Blogolási törekvésemnek laptopom tápkábele vetett véget, amit az idő martenzites foga bezony megtépázott, s tegnap érkezésem után megadta magát. Eme kis kitérő után térjünk is vissza a fő csapásvonalhoz.
Szóval törlesztem a restanciámat és közkinccsé teszem az ötödik oktatási hét történéseit. Igazából az ötödik hét nem sok mókát tartogatott magában.
A hétvége most is hasonló gyorsasággal elszáguldott mellettem, s szinte megint nem volt időm semmire.
A vasárnapi napon feleleveníthettem szerelés és anyagmozgatáson tanult ismereteimet, ugyanis erre a napra helyet követelt magának az "öt perces munka" azaz transzporterünk kormányművének javítása.
Ez a feladat korántsem volt olyan egyszerűen kivitelezhető, mint ahogy elsőre hangzik. Bizony ismét bebizonyosodott, hogy hamar munka ritkán gyors. Sajnos a hiba okát nem sikerült elsőre feltárnunk, s időnk nagy részét felemésztette, hogy a sérült alkatrészt kiszereljük a helyéről. Ekkor visszacsengtek bennem Gali "bátyáim" tanár úr szavai, miszerint "olyan konstrukciót kell építeni, ami szerelhető".
Végül két óra ádáz harc után s némi flexelés s kalapálás után kiszabadítottuk helyéről a kormányzásért felelős szervet. S mivel a helyszínen nem nyílt lehetőség a közelebbi megvizsgálására, így hát hazaszállítottuk laborvizsgálatra.
Otthon aztán szétkaptuk a dolgot, mint floki a lábtörlőt s kiderült, hogy a hiányozó mozgásért a bedarált hengergörgős csapágy felelős. Hát igen, semmi sem örökéletű :) Minden esetre érdekes volt szakmai szemmel látni, hogy mire képesek ezek az erők :)
Ezen metódus után, aztán belecsaptam a készülődésbe. Ez persze hozta magával a szokásos izgalmakat :) Sikerült ismét elpakolnom a fél ház élelmiszerraktárát, s anyum az atomórát megszégyenítő pontossággal szajkózta számomra a pontos időt. Végül sikeresen elkészültem a Hajmi taxi érkezésére, s miután búcsút intettem családomnak, nekivágtunk a győri útnak.
Útunk mint az előző héteken most is kellemesen tellt. Szerencsésen megérkeztünk szeretett városunkba.
S miután lepakoltuk kezdetét vette a szokásos vasárnapi program. Kipakoltuk a hozott dolgokat, majd táplálkoztunk, s bekapcsoltuk a kobra 11-et :)
Aztán ahogy rohant az idő, elérkezett a szokásos vasárnapi randevú ideje. Nagy kedvvel elindultam hát a találkozási helyre, a térre, ahol szökőkút van. Gondolhatjátok, rutinos helyismeretemmel egyből a Városháza és a Vavrik tér között lévő parkhoz mentem, elvégre legjobb tudomásom szerint itt található olyan tér, ahol szökőkút van. S mint egy lelkes szökőkút őr, vártam Mátkám érkezésére, ahogy telt múlt iperedett az idő, kezdtem aggódni. Ennek a folyamatnak aztán megcsörrenő mobilom vetett véget, amikor is Kedvesem közölte, hogy ő bizony a Széchenyi térre gondolt, de GPS-t megszégyenítő gyorsasággal újratervezi a programot, s elinduli irányomba.
Szavai egy részről megnyugtattak, más részről azonban beindították a Ius murmurandi dallamait :) Nem értettem ugyanis, miért nem lehet egyértelműen fogalmazni :) A Széchenyi téren ugyanis csak 1 éve van szökőkút :)
Végül azonban sikeresen megtalált Hercegnőm, s így kicsit bosszúsan az elvesztett idő miatt elindultunk hazafelé :)
Ezután az este romantikus fordulatot vett. Beszélgettünk, néztük a tv-t majd kisvártatva megérkezett Bandi, akit illően kinevethettünk a nem megfelelő tikábel miatt :) Majd Heti hetes nézés közben elszenderültünk :)
A hétfő a szokásos jó hangulattal indult. Többek között azt is megfejtettem, hogy azért vagyok jókedvű hétfőn, mert a hétfő egy szűzies nap, ezt úgy értem hogy nincs még előtte semmi, ami beárnyékolja :) Úgyhogy ébredés után kedvesemmel és Bandival elindultunk az egyetemre, hogy felvegyük a heti tanmenetet. Itt közös útúnk egy kicsit kettévállt, de csak egy heveny matekóra erejéig. Matekon miután megtudtuk a zh pontos menetét, gyakorlatilag esemény nem történt. Sajnos az óra azért sem képezett nagy lenyomatot neutronhálózatomban, mert Stokival a perifériára szorultunk, így bizonyos dolgok homályosak maradtak számunkra, pedig lelkes tanárnénink mindent megtett a tisztánlátásért.
Óra után mint lelkes lovagok megvártuk a szomszéd előadóban okosodó hölgyeinket, majd elkisértük őket következő órájuk helyszinére az E előadóba.
Itt aztán hosszabb rövidebb búcsúzkodás után elválltunk egymásról, s a hétfő langy hullámhosszon pezsgett tovább.
Hőáram gyakorlatról sikerült kicsit elkésnem, szerencsére Triesz tanár úr még nálam is többet késett :) de így legalább az egykedvű óra is rövidebb lett :)
Óráim után aztán elégedetten baktattam haza, ahol elhatároztuk Bandival, hogy elmegyünk netkábelt vásárolni a közeli számtech üzletbe. Miután ezen a metóduson túlestünk, hazaérve mindketten netelésbe vetettük magunkat.
A netelést az esti elektrotechnika előadás kúrtította meg. Itt még mindig tobzódtak a lelkes pónik, s sikerült úgy helyezkednem, hogy magam mellé egy poén patrik került, akinek egész órán be nem állt a szája :) Szóval sajnos most sem sikerült sok ismeretet szereznem. Hazaérve aztán pókerba vetettem bánatom, játékom eredményesnek bizonyult, s végül 0,6 centel távoztam a megmérettetésről.
A Szökés megnézée után aztán elégedetten szenderültem álomra :)
A keddi nap nem sok eseményt tartogatott. Az ébredés lendülete ekkor már érezhetően megtört, s nehezen bootolt be a rendszer :) Végül aztán a németórán sikerült felvennem a fonalat :) Majd óra után lelkesen kerestem a szocpapír pótlásának helyét és idejét, azonban hamar ki kellett ábrándulnom, hogy bizony a pótlás nem lehetséges :( Így kicsit csalódottan libbentem vissza modellezés órára.
Ott azán újabb probléma fogadott, ugyanis Kóbor tanár úr váratlanul megbetegedett. S mikor már épp kezdtem dörzsölgetni a tenyeremet a felszabadult idő miatt, Szalai tanár úr közölte (aki velünk együtt tárja fel a Catia vagy leánykori nevén Katika örömeit) hogy majd ő lehelyettesíti Kóbor tanár urat, s itt bizony óra nem marad el.
Úgy vélem, ennek a helyettesítésnek nem sok értelme volt, mivel Szalai tanár úr sem ért a programhoz, épp annyira nem, mint ahogy mi sem. Így ha valahol elakadtunk a feladat megoldásában, csak a gépészek Istenében bízhattunk.
Végül azonban meglepően hamar eltelt ez a négy órás szeánsz. Számomra mindig meglepő, hogy négy óra hogy el tud rohanni :) Bár alapvetően ez az óra jó hangulatú, azonban mégis nagyon lefárasztja az embert, négy órát ülni és gondolkodni a monitor előtt :) Szóval fáradtan bandukoltam haza, s valahogy a matek gyakorlatra is nehezen szántam rá magamat. Végül azonban jó diák mintájára besuhantam rá :)
Óra után aztán megkezdődött heti veszekedésem családommal, melyek kiváltó oka a hétvégén esedékes szüret volt (részletek később)
Szóval ezt kellet letisztázni az otthoniakkal, hogy s miként fog lezajlani a dolog. Ettől a veszekedéstől aztán még jobb kedvre derültem, főleg mivel a dilemámmal egyedül maradtam. S igazából senki nem értette meg a dolgot. Egyik frontról anyukámnak is igaza volt, másik frontról nekem is. S tipikusan az a helyzet, amikor mindenkinek volt rész igazssága.
Az este során így vérnyomásom beállítódott, s ingerülten helyeztem magam vízszintbe, ahol aztán a méreg álomba ringatott. Azonban a dolog az éjszakával nem ért véget.
A konfliktus a szerda reggelre is rányomta béllyegét. Főleg mivel a rossz híreket ekkor kellett továbbadnom Mátkámnak. De ne szaladjunk a dolgok elébe..
Szóval a szerda a megszokott hő és áramlástannal indult. Ahol ezúttal a féléves házifeladatot készíthettük e, amolyan team munkába.
Első ránézésre a feladat is egyszerűnek bizonyult, azonban talán Melinda tanár nő huncutsága miatt mégsem volt az, s sokunknak beletört a bicskája. Így óra után csalódottan indultam hazafelé. Nagy reményekkel vágtam neki ugyanis a feladatnak, mondván hogy együtt könnyű s simán hozok belőle 10-15 pontot. Hát jó esetbe kettőt sikerült összeszednem :( Szerencsére ezen a héten kidoboltatódott, hogy lesz belőle javítási lehetőség :)
Automatizálás órán aztán Pintér tanár úrral bepillantottunk a robottechnikába, majd hazaindulhattam. Véget ért a szerdai nap. Illetve a hivatalos része :D
Mivel kedvesm kedden hazament, így csak szerda délután kora este találkoztunk. S miközben elé siettem, összetalálkoztam Stokival, aki pedig arájához sietett. S ha két gépész találkozik, hát eszmét cserél :)
Ebbe az eszmecserébe toppant be Julcsim, valami zord hűvősséget hozva magával. Ekkor kicsit csökkent az amúgy sem szárnyaló kedvem, s tudtam hogy nehéz percek állnak előttem.
Így leváltunk Stokitól, s elindultunk sétánkra. Ami a műemlék holtághoz vezetett :) S itt meg is válaszolnom Nővérem dilemmájat :) Azon az általunk tónak vélt dolgon nem a gát, de még nem is a tó a védett, hanem az, hogy a duna szabályozásakor keletkezett.
Ebben az idilli környezetben egy kis eu komfort játszótér is elterült, ahol kicsit szabadjára engedtük gyermeki énünket. S miután találtunk egy kellemes kis padot, eszmét cseréltünk a hétvégéről. Itt aztán szép lassan megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy bizony az lesz, amit én szeretnék.
Tudni kell rólam, hogy alapvetően határozott s makacs ember vagyok, aki megy a saját feje után, de az is igaz rám, hogy ha valaki, aki számomra fontos nem támogatja a döntésem, akkor azért elbizonytalanodok. S ez esetben a szüreti dilemmával is így volt. Édesanyám szavára s tiltására kicsit elbizonytalanodtam.
Végül azonban megérett az elhatározás, hogy elmegyek. Valószínűleg ez is valami tudatalatti döntés volt, valami olyasmi, mint amikor elhívtam Julcsit randira :) Valami belső hang azt súgta, hogy ezt kell tennem.
Válaszom aztán jobb kedvre derített mindkettőnket,s egy nagy kő gurult le lelkemről. Persze még egy kő ott is maradt a következmények miatt.
Miután még kicsit vidámkodtunk a holtág partján, sikerült rávennem kedvesem, hogy maradjunk szakbográcsozni.
Ezek a nívós bográcspartik a Bridge teraszán kerülnek megrendezésre, ahol aztán ingyen lehet falni : ) meg hát közösségi életnek sem utolsó :)
Meglepő módón egy napra datálták a gépész és gazdász szakbográcsot. Érdekes párhuzam hogy a gépészek és a gazdászok milyen jól megértik egymást. A közeli környezetemből is rengeteg példát tapsztaltam már erre, s ahogy egy régi kedves ismerősőm mondta " A gazdász lányok a gépész szakesten ismerkednek, míg a gépész legények a gazdász szakesten udvarolnak" (hát van benne valami :) )
A bográcsozásra indulva aztán összetalálkoztunk Hajmival. Balázzsal (Enedzsájzer nyuszi) Nándival és Sztebivel, s a rövid bemutatás után, együtt indultunk tova.
A bridgébe már javában izzot a tűz a bográcsok alatt, s remek kis hangulat fogadott bennünket, melyért úgy általánosságban a GYP-azaz akarom írni gépész dalárda volt a felelős :)
Miután felkutattuk az ismerősőket SzöSzt és Stokit, rögtön belevetettük magunakt az ízek tengerébe, mivel a Gazdászlányok paprikása már fertig volt. Így hát Kedvesemmel is beálltunk a sorba, s megtöltöttük tányérkáinkat a bográcsban rotyogó paprikással.
Ezt követően már csak a megfelelő helyet kellet megtalálnunk, s mivel a tömeg már bizsergett, így letelepedtünk a gépész bográcsok, nevezetesen Bakter bácsi asztalához.
Itt szembesültem azzal hogy a gazdászlányok pecsenyéje nem épp jól sikerült, majd a körénk nyűlő kollegákkal, akik ámultak hogy mi már eszünk :) értékeltük hogy "ilyet nem kell készíteni" Bizony a gazdász szakács nagyon szerelmes lehetett, mert a paprikásban nem volt hiány a só nevű fűszerből :)
Amúgy nem volt rossz :) Csak épp az AS (ahogy sikerül) nemzetközi szabványt követték :) Miután jólaktunk mátkámmal úgy határoztunk hogy körülnézünk, s míg a gépészeledel elkészül addig a parkban beszélgettünk.
Itt aztán sok sok érdekes dolgot meghánytunk vetettünk, nagy kitérővel a héten olvasotterotikus cikkre is :)
Miután visszamentünk, a gépész eledel még mindig nem állt készen. Kinek a tűzrakással, kinek a merőkanállal akadtak gondjai. A legközelebb a végálapothoz Mátéjék csilisbabja állt, így hát az éhes aprónép mind odatódult kanalkukkal verve a tányérjukat, mint egy szimbolizálva bendőjük kongását.
A szakácsok ezt megelégelve aztán kelletlen szavakat idéztek a tömeghez, ami hatására el is mnet az étvágyunk. Nem igazán értem hogy miért áll neki olyan főzni aki nem szívell lélekkel csinálja (mondom ezt én a leégetett tarhonyával :) lásd előző bejegyzés :P) Így hát sarkonfordultunk s hazasiedtünk :)
Otthon aztán beszélgetésbe kezdtünk, majd úgy betoppant nővérem :) Ez persze nagy örökmet váltott ki belőlem :) Mivel már rég buliztunk vagy voltunk együtt :)
Ekkor Hajmival úgy határoztunk hogy kimegyünk a Tescoba, s bevásárolunk némi sörrel, biztosítva ezzel a megfelelő kenőanyagot, s ha már Tescozunk, akkor Julcsit is hazafuvarozzuk. Így valahogy mindenki jól járt :) A tescoba magunkévá tettünk 3 kőbányait és kísérőként két citromos gössert :)
Az autóban mind az odaút mind a visszaút jó hangulatban tellt, folyamatosan volt téma, s nagyon érdekes dolgokat beszéltünk ki :) Ezáltal kicsit közelebb kerültünk a női lelkekhez :)
A téma aztán nagy izgalmat eredményezett, melynek hatására megérkezvén a kollégiumhoz Julcsi kedvesem biztonsági övestül akarta elhagyni a gépjármávet :)
A rövid búcsú után aztán mi hazaindultunk, Ő pedig besietett a kollégiumba.
Otthon aztán betermeltük a söreinket, majd elindultunk megnézni a győri éjszakát. Utunk során előszőr Stokival találkoztunk, aki végre megismerhette Hajmit. Majd tovább haladva összefutottunk Bandival, Petivel, Ádival és Bazsival, jah és Tomival :) akiknél már a hangulat nagyon felfokozott volt.
Miután megtudtuk hogy a Bridge felejtős, mert szegény egyetemista nem ad ki 100 ft-t a mókiért, továbbindultunk a Lapos tanszék felé. Útközben jókat szórakoztunk Bandin és a többieken :)
S ekkortájt kezdett a party lankadni, mivel a Laposra behatolva a szokásos számok és a sokászos tömeg fogadott minket. Ami közel sem volt ínyemre :( Így hát rövidke kis táncolás után a csapatunk külön utakra tért.
Stokival ekkor indultunk el pohárkutató útunkra mert hát ugye kutatók éjszakája 2009 :) A zsákmnáy végül két poharacska volt :) Lassan megérik a készlet :) de hát előre kell gondolni a szilveszterre :)
S miután begyüjtöttük a csencsholmit már nem volt kedvünk visszamenni, így hát többieket ápolgattuk. S mivel Peti nagyon lehajította az ékszijjat, így Stokira bízva hazaküldtem.
Ezután még megkerestem nővéremet, ami közel sem volt olyan egyszerű , mivel tényleg nagy tömeg fogadott mindkét tánctéren, s közöltem vele alvási szándékomat. Majd hazamendegéltem.
Összegezve a partyt hát rossz volt, nincs mit szépíteni rajta. Illetve nem volt az igazi. Élveztem hogy nővéremmel lehettem, meg hogy sokan voltunk, viszont nem volt az a nagy feeling, talán a Lapos monotonitása miatt, talán azért mert a csütörtöki matek beárnyékolta, igazából erre sem tudom a választ. Voltak részek amit élveztem, s voltak részek amit meg nem :) Így hát egy erősnek mondható közepest, azaz egy 5,34-es pontszámot mutatnék fel.
A csütörtöki nap heveny álmossággal indult. S a reggeli ébredésnek csak két kávé adott zöld utat :) Miután megittam a fekete levest, a matekot viszonylag energikusan tűrtem. Méréstechnika órára azonban rádöbbentem hogy még 1 kávéra szükségem lesz, hogy ébrentartsam a szoftvert. S a gondolatot tett követett :)
A három kávé elégnek bizonyult hogy a továbbiakban figyelmem s tudatállapotom módosuljon. Rendszertechnika órán rengetek izgalmas okosságot tudtam meg a gépjárműkarbantartó telep rendszertechnikai modelljéről, s a különböző rendszermodellekről. De talán ami legnagyobb hatást gyakorolt rám az az oktató. EGyrészt hogy érdekesen és nagy szenvedéllyel adta elő a mondókáját, másrészt hogy nagyon látszott rajta a szakma szeretet. Harmadik dolog pedig a bölcs gondolat amit elhintett ami a következő volt: "Ahoz hogy sikeres légy három dolog megléte szükséges. Első a család, megfelelő családi háttér kell. Másrészről a munkahelyi környezet, s harmadrészt a Szakma szeretet. Ha az egyik hiányzik akkor biztos hogy sikertelen s boldogtalan leszel az életben"
Rendszertechnika után felmentem Benedkovits tanár úrhoz, s felírtam magam a Festo pneumatika tanfolyamra, majd elindultam a lányokhoz átadni nekik is a lendületemet :) Ez aztán több kevesebb sikerrel sikerült is :)
Délutánra a kávék hatása már lecsökkent, így szerény kedvel mentünk be Hajmival járműszerkezetek órára, ahol is meglepetésre a Bábolnai IKR-tartott traktoros előadást, ami falusi gyerekek révén hol érdekes hol pedig kevésbé érdekes dolgokat tárt fel előttünk.
ÓRa utaán aztán próbáltam a lányokat azaz Julcsit és Zöld Bambit elcsábítani pizzázni hajlékunkba, de ők sajnos más elfoglaltságuk miatt nem tartottak velem, így kissé csalódottan mentem haza.
Az est utolsó atrakciókja a Pizzázás és a lakbér kikalkulása volt. S miután ez megtörtént, rövid csevejt bonyolítottam a hétvégéről kedvesemmel, majd lepihentem.
A pénteki nap egyéb elfoglaltságom miatt hazaszólítot, így ezúttal dőre módón kihagytam a motorok órát. S ez a rendkivüli ügy az agusztus 20-i eseményekkel volt kapcsolatos, ugyanis a rendőrségre kellet mennem. No nem azért mert bekaszliztak, hanem azért hogy tanúskodjak egy lopási ügyben.
Ez az esemény az egész napra rányomta bélyeggét. Valahogy megtapasztaltam hogy az ember nem szeret az ilyen helyekre menni, még akkor sem ha ártatlan.
Így nagy félelmekkel vágtam neki a dolognak, szerencsére nővérem elkísért, így valamelyest megnyugodtam.
Miután beléptünk az épületbe, s előadtuk a mondókánkat fogadott a hidegzuhany, miszerint ugyebár nem tudtuk hogy kihez jöttünk. Eléggé kínos szituáció volt, de nem gondoltam volna hogy csak telefonon értesítenek, s a rendőr nevét meg kéne jegyeznem. Persze ahogy lenni szokott a legbunkóbb tirpák rendőr volt szolgálatban a portán, s így elkezdte az off topicot, hogy azért egy nevet illene megjegyezni...
Végül pár telefonhívás után sikerült kinyomozni hogy végül kihez is jöttünk, s megkezdődhetett a tanuvallomási metódus.
S most a tisztelt rendőrséghez fordítanám virtuális szócsövemet. Tisztelt rendőrségm, nem olyan nagy dolog írni egy levelet, nem azon a 72 forintos béllyegen kell spórlni, vagy nm olyan nagy dolog egy lapot rendszeresíteni amire felírják hogy ezen a napon kihez várnak "ügyfelet". S akkor ne csodálkozzunk hogy veszteséges az állam, ha ilyen apró dolgok nem klappolnak.
Másik dolog ami bántott, hogy az ember nem önszántából megy ilyen helyre, áldoz az idejéből, s ő a kár vallot, akkor az az alap hogy a portás kellő tisztelettel beszél vele, s nem elküldi a sunyiba..
Végül aztán miután lezajlott a tanuvallomásom, elmehettem. Útközben aztán kánonban előadtuk ius murmurandinkat nővéremmel. A dolog azért is volt idegesítő mert az ügyben eredmény nem történt.
Hazaérve elmeséltük a mikénteket, majd én rövidesen elindultam Balatonfüredre, ahol már a szüret előhullámai izzultak.. De ez már egy másik mese :)
Összeségében az ötödik hét viszonylag eseménydúsnak tekinthető. Jó volt hogy nővéremmel találkozhattam szerdán, s hogy kedvesemmel is sokat lehettünk együtt. Az egész hetet beárnyékolta a veszekedések tömkelege, s a pénteki zárlat, a tirpák portással. Összegezve azt hiszem ha pontoznom kéne, akkor a szerdához hasonlóan egy erős közepest adnék a hétnek. Tehát a hét pontértéke 5,98-as.
Köszönöm a türelmeteket, hogy végigolvastátok megkésett krónikámat, remélem tetszett, s hogy nem pártoltatok le kedves olvasóim :) Remélem ezúttal sokkal termékenyebb tudok lenni, s igyekszem a hét eseményeit azon történésükben megörökíteni.
A mihamarabbi viszontolvasásig vigyázzatok magatokra, legyetek jók, élvezzétek egymás társaságát, s vigyázzatok az asszinkron motora. A következő írásomig Sziasztok
(U.I.: Képeket hamarosan mellékelek, mivel jelenleg az otthoni pc nem igazán tudja értelmezni a fotómasinát. Megértéseteket előre is köszönöm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése