Negyedik hét

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét eltelt egy hét, s ismét megérett nemes párlatom a publikálásra.
Az elmúlt napok eléggé vegyes hangulatban teltek, hisz ha belegondolok megvolt mindenem, de valami mégis beárnyékolta szemléletemet. Ez a sötétség főleg a hét második felében éreztette negatív hatását. S hogy mi is volt ez a valami? Ezt igazán most sem tudom megmondani. Talán zavart a "kevesebb" törődés, vagy talán itt volt az ideje hogy a kedvnövekedés megálljon, s saját terhe alatt összeroppanjon, de az is lehet hogy csak a hétfői nap hiányzott.
A hét ezúttal keddel indult, ami azért a fejekben hagyott némi űrt, s néha akaratlanul is a hétfő órarendet néztük kollégáimmal.
Hétfő este indultunk vissza Győrbe, ezúttal is Hajmi kovával. Ezúttal végre sikerült időben összekészülődnöm,így időben nekivághattunk az útnak.
Miután bepattantam a kocsiba észrevettem kedvenc ékszerem hiányát, ami aztán be is indította a fogaskerekeket. S kedvemre eleve egy negatív pecsétet nyomott. Nagyon bántott hogy nem tudom hol vagy hogyan hagyhattam el, s így egész úton azon agyaltam hogy hol eshetett le a kacsómról.
Miután felértünk, s leparkoltunk a Víztorony utcába, kezdetét vette a szokásos érkezési metódus.
Lepakoltuk a pakkunkat, majd beletemetkeztünk a Tv-be. Közben pedig csapra vertünk két sört. Miután a langy nedű lecsorgott szomjazó torkunkon, megterveztük az estét.
Fél kilenckor aztán úgy döntöttem hogy meglepem kedvesem, előtte azonban felriasztottam az otthoniakat, hogy nézzenek körül karlánc ügyben. A hatékony kutatómunka googlét megszégyenítő gyorsasággal folyt, így röpke 10 perc után kaptam is a feleletet, hogy az eltévedt bárány előkerült. Ekkor a szívemről nagy kő gördült le.
Ezután tovább baktattam a buszpályaudvar felé. Útközbe készítettem pár jobb, s pár kevésbé ékesebb fotókopiát.




A pályaudvarra érve, elégedetten dörzsölgettem tenyereim, hogy ezúttal időben s nem erős fél órával korábban érkeztem Kedvesem elé. Ahogy telt múlt az idő, úgy határoztam hogy bedobok egy kávét, mert hát kávésan szép az élet, főleg az ilyen üditő automatás kávéktól.
Ahogy a városháza órája elütötte a kilenc órát, egyre türelmetlenebbül vártam kedvesem. Komplett határvadász alakulat megszégyenitően változtattam poziciómat minden egyes beérkező járatnál. Azonban a füredi fehér villám csak nem érkezett.
Amikor aztán megcsodálhattam a fél tizes harangjátékot, úgy határoztam hogy megérdeklődőm kedvesemet hogy merre múlatja idejét. Elmémen ugyanis átsuhant az a gondolat hogy már réges rég megérkezett s én feleslegesen várok rá.
Ekkor aztán megtudtam hogy a busza 10 órakor fog megérkezni, rövid mérlegelést követően úgy határoztam hogy azt a félórát már eltöltöm. Úgyis hangulatos este a buszpályaudvar.
Így hát letelepedtem mp4-emmel a kezemben, s vártam a fehér villám érkezését. A várás feszült perceit zenehallgatással, s fotózással tettem izgalmasabbá.

A füredi charterjárat aztán nemsokkal 10 előtt bekördült a győri buszpályaudvarra, s én pedig mint Zrínyi Miklós kirohantam Mátkám meglepésére. Ezelőtt azonban utántöltöttem kávéadagom még egy automatás gyöngyszemmel.
A meglepetésem nagyon hatásos volt, mert Arám is meglepődött ott létemen. Nagyon jól esett hogy orcáján folyamatosan ott csillogot az a huncut, örömteli mosoly.
S miután kilelkendeztük magunkat egymáson, elindultunk hazafelé. Ezúttal én diktáltam az útirányt, így sikerült is betévednünk egy zárkörű parkolóba.
Végül aztán kis kitérőnk után folytattuk útunkat a kollégium felé. Az aluljáróhoz érve, aztán remek kis terv villant be elmémbe, hogy mi lenne ha nálunk helyezné álomra fejét.
Rövid de hatékony tanakodás után, aztán kedvesem is kapott az ötleten, s miután a kollégiumban felpakolta a szükséges elemeket, elindultunk hazafelé.
Az út jó kedélyűen tellt, így nem csoda hogy a 20 perces út után, hamar meg is érkeztünk lakásunkhoz. Miután fogatmostunk, s felöltöttük pizsamáinkat, álomra hajtottuk fejünket.
Azt hiszem a legjobb ötletek spontán születnek, s ez most sem volt másképp. Nagyon örültem neki hogy kedvesem nyitott volt hirtelen ötletemre. S nagyon kellemesen aludtam, bár néhol a takaró megosztotta a kedvünket.
Azonban a hétfői napra nem igazán lehet panaszom, akár milyen szempontból is vizsgálom.

A keddi reggel álmosan, de hasonlóan jókedvűen indult. Ébredés után elindultunk az egyetemre romantikus hármasban. Az út jó hangulatban tellt, kicsi nézeteltérésnek az elválás adott csak okot.
Miután elbúcsúztunk, elindultam motoros németórámra. Itt aztán Larionnal eszmét cseréltünk a "hosszú" ám mégis rövid hétvégéről. Majd hamarosan belcsaptunk az óra húrjaiba.
A harmadik hét sem törte meg a németóra lendületét, s ez az óra még mindig tarja elit helyét órarendbemben.

Óra után aztán felkerestem a lányokat, mert egy lelkes hódolónak egy óra alatt már mátkahiánya lesz. Óra előtt sikerült átadnom lelkesedésemet a lányoknak, s itt ott mosolyt csalni Vivi orcájára :)
Miután a lányok bementek órára, én is hazasomfordáltam. Otthon aztán egy gyors ebédet készítettem magamnak, majd miután összepakoltam cuccaimat, elindultam találkozni nővéremmel szocpapír ügyben.
Ekkor futottam össze Ghost kollegával, jó volt vele is pár szót válltani. Rövid idő múlva aztán újabb ismerőssel Balázzsal találkoztam, akivel tavaly gépszerkón múlattam az időt.
S ahogy lenni szokott egy nőre mindig várni kell, ez nem volt máshogy nővéremmel sem, aki késve érkezett meg a megbeszélt csekkpont csárlihoz. Miután átvettem a hiányzó papirosokat, elköszöntünk egymástól, s rohantam leadni a papirosokat, tőbb kevesebb sikerrel ez sikerült is.
Szerencsére hamar végeztem, de hát aki rutinos versenyző, azzal nem igazán lehet probléma, s így akadt egy kis időm, amit ismét a lányok boldogításába fordítottam.

A következő órám a hangzatos modellezés és tervezés óra volt. Ez az óra is egész elviselhetően tellt, bár néhol Kóbór tanárút kicsit elhanyagol bizonyos fontos kérdéseket. Összegezve azonban a rendszer még mindig politikailag korrekt, s ez az óra is jókedélyűen tellt. Sok érdekes dolgot tanltunk meg Catiából, s megérett bennem az otthoni beszerzés gondolata is, mert hát mindennek a kulcsa a gyakorlás. Mára már én is rendelkezek saját Katikával :) úgyhogy lehet alkotni szebbnél szebb modelleket, amit karácsonyra szeretett családtagjaimnak ajándékozhatok :)

Modellezés óráim után, ami ugye 11:20-tól 13:40-ig tart, a duplaóra minden szépségével s hátrányával, hazavitorláztam.
Otthon aztán rövid regeneráló pihenés következett. feltöltöttem a Metek órára, majd visszavitorláztam a gyakorlati foglalkozásra.
A matek jó hangulatban tellt, bár csalódottságomra korán érkezésem ellenére, nem igazán jutottam megfelelő pozicióhoz. Így Stokival lefoglaltuk a tanári asztalt, s jó tanulók látszatát kelltve az első sorban szívtuk magunkba a tudást.
Óta után, ami meglepően gyorsan elreppent fejünk felett, elérkezett az ékes szabadidő ideje.

Óráim után hazasiettem, s bevackoltam magam a konyhába, ugyanis kellemes kis vacsorát szerettem volna főzni Mátkámnak. Azt hiszem kijelenthetem hogy szeretek főzni, remélem ezen kijelentésemért a tisztelt olvasóim nem fognak majd megkövezni, ha későbbiekben Pálfordulok. Szóval a konyhában kialakítva harcállásaimat vad harcba kezdtem a hússal. Ugyanis van egy alapból megfogalmazott nyers hús félelmem. (Nem nevetni együttérezni) Valószinűleg ez kiskoromba vezethető vissza, amikor is a nyúlhúst addig szerettem, ameddig nem láttam hogyan lesz az ugráló nyusziból, az asztalra kerülő finom pecsenye.
Szóval az előkészületi folyamatok javában zajlottak, amikor is Kedvesem hívó szava szakította meg a folyamatot.
Miután felkerekedtem s átkelltem az átalakuló hidon (külön historiába kerül megéneklésre) hamarosan megérkezett a semmiből Kedvesem. Így hát együtt indultunk hazafelé, útközbe aztán hol rosszabb hol pedig jobb híreket kaptam Mátkámtól. Kicsit nehezen érintett hogy a vezetés miatt valószinűsíthetően kevesebb időnk lesz egymásra.

Hazaérve aztán folytattam az elkezdett folyamatokat. Azt hiszem Kedvesemet inkább ki kellet volna tiltanom a konyhából, mert néha kicsit zavart a lelkesedése. De szerettem volna ha a saját receptemet egyedül készíthetem el, s neki csak a nyalánk ízek habzsolásával kellet volna foglalkoznia. Mindenesetre a főzési metódus jó hangulatban tellt, s végül a húsból is remek kis vörösboros pecsenye kerekedett.
Miután a hús elkészült, nekiláthattam a köret elkészítésének. Ahogy ez lenni szokott, a tarhonyával már akadtak nehézségek, amit csak tetőzőtt az hogy közben elkezdtünk filmet nézni. Tanulság: A főzés egész embert igénylő folyamat :)
Gondos tekintetem ellenére, a tarhonya így kicsi karbonszálerősítéssel, ami nem is inkább szál, hanem karbonréteg, lett gazdagabb.
Miután készvolt a lakoma, nem maradt más hátra mint az étel elfogyasztása. Amely azért vegyes fogadtatásban részesült. Azt hiszem a hús elnyerte Mátkám tetszését, s külön meg is dícsérte a finom, s különleges ízvilágát. (Bár alapanyag miatt, nesze neked Just in Time rendszer, pár alkotórész kimaradt :( ) A tarhonya pedig azért szénszál ide vagy oda, azért ehető lett.
Örültem viszont hogy igyekezetem eredményesnek bizonyult, s akár hogy is de tetszést, s mosolyt értem el Mátkám orcáján, a jóllakott arc látványa kárpótolt mindenért.
Így hát elégedetten vetettük bele magunkat az ágyba, s kezdtünk el filmet nézni. Ezúttal a Kútfejek c alkotást néztük meg, mivel laptopom megmakacsolta magát, s nem volt hajlandó lejátszani a Julcsi által hozott DVD-t :)
A film jó volt, főleg hogy meglepő módón mind a ketten láttuk már korábban a felét. Most azonban együtt kerülhettünk képbe :) A film után kényelmesen lezuhanyoztunk, majd elszenderültünk.

A szerdai nap már hozta magával a megszokott fáradt hangulatát. S bár ezúttal az alvással nem volt gondom, mégis valami zavarta kedélyállapotomat. Talán Kedvesemtől való elválás gondolta, igazából ezt nem tudom. Miután összekészülődtünk, elindultuk az egyetemre. Jó volt ismét kézenfogva belibbeni a Campus területére. Itt aztán fájó búcsút vettünk egymástól, s ő a Kondiba, míg én az E terem berkeibe vettem az irányt.
A szerdai nap többek között nem csak a buliról nevezetes számomra, hanem azért is mert ez az E-termes nap, amikor minden foglalkozásom eme jellel elátott teremben van.

S mivel Melinda tanárnő megkúrtította a tanórát, így hamar végeztünk. Így hát az időmet Larionnal történő beszélgetésbe folytottam. Útközben aztán megcsodáltuk a híd cölöpverését, ami aztán jó kis nosztalgiára ad majd táptalajt, amikor az új hídon sétálmányozok. Miután elköszöntünk egymástól folytatódott kalandozásom a tudományokban, mivel Kóbor tanár úrral automatizálás órán bővítettem a tudásomat. Ez különösebb izgalmaktól mentesen zajlott. Óra után aztán beköltöztem a könyvtárba, s kivettem jó pár 80-as években íródott könyvrelikviát, amiből elsajátíthatom a friss ismereteket :) De hát abból főzünk amink van :)
A délután folyamán megkóstolhattam az év első laborját, melynek büszke birtokosa a Pneumatika laborgyakorlat volt. Így hát szemközelből tapasztalhattam hogy a pneumatika, nevezetesen az izomhenger, bizony hasonló az élethez. Ugyan is ha ezt a hengert bizergáljuk, akkor az megvastagodik, de másik társával ellentétben nem megnő hanem összemegy :) (hmm férfitársaim elgondolkozni :)) A rövdire szabott labor után, aztán ismét egy kisebb szabadidő következett, ahol is a Jegyzőkönyv elkészítésével foglalatoskodtam, mert hát fektessük be az időnket.
Miután kész lettem, már rohanhattam is vissza a laborépületbe, mert második nyalánkság, a járműszerkezetek labor követelt áldozatot időmből.
Miután mindenki megérkezett, s Larion bepuszilt két kávét, megkezdődhetett a laborfoglalkozás. Ahol ismereteim a tengelyapcsolók bűvkörében nem igazán bővült, de nem is szegényedett. Kezem alatt a ceruza, viszont visszaidézte a régi gépszerktanos passióimat, mert a jegyzőkönyvet egy míves géprajzilag helyes tengelykapcsoló rajzal kellett ellátni. Képzelhetitek, az enyém minden lett csak éppen helyes nem :) Bár lehet hogy rajzomon egy új tengelykapcsolót ábrázoltam :) Lényeg a lényeg, hogy szenvedéseim aztán végül sikerrel zárultak, s a csoportból elsőnek Larionnal beadhattuk munkánkat.
A labor végén, fáradtan hazamendegéltem. S ha már otthon voltam akkor elégedetten pihenő fokozatot kapcsoltam magamon.
Otthon aztán nem igazán történt semmi fontosabb esemény, így miután a nagyszoba lakói hazatértek, filmnézésbe vetettük magunkat.
A filmezés egészen Hajmi távozásáig tartott, amikor is lefürödtünk, majd alvóba helyeztük magunkat Bandival.
Ekkor aztán mint derült égből a refinanszirozási kamatláb, betoppant lakásunkba Nővérem. Aki nagy partizhatnékkal küzdött, s feltett szándéka volt hogy minket is elcipeljen magával, vagy legalább meggyőzzőn minket hogy ott a helyünk. Mert hát egy rendes lány nem indul lovagi kíséret nélkül a bálba.
Miután szó szót követett, s Bandival pizsiben sétálltunk a Szövetség utca közepén, csak úgy bratyiból, annyira felspanóludtunk, hogy felöltöttük díszmenténket, s nővéremmel tartottunk.


Első célállomásunk a Lapos volt, ahol nem sok, de legalább kevés élet fogadott minket, még a Kalinka promoció sem pörgött fel, s bár hiába noszogattam a többieket nem igazán voltak partnerek a kóstolásban. Így hát továbbmendegéltünk második állomásunkhoz a Bridgéhez. Útközben aztán A part alatt cimű nótát feszegettük, azonban az ének zene és tánc foglalkozásnak a megérkezésünk vetett véget.
A Bridgehez érve aztán csodálkozva fogadtam az új bejáratot, bámultam is rá mint borjú. Így hát hátulról hatoltunk be az épületbe, ahol már javában érett a lényeg, azaz a party szép kis gyümölcsöket termett.
Miután üdvözöltük a csajbulit tartó gazdászlányokat (Julcsi, Zöld Bambi, SzöSz) bevetettük magunkat mi is a táncikálásba. Kedvemet kicsit leszegte hogy kedvesem nem igazán örült rögtönzött meglepetésemnek, így el is határoztam hogy többet nem lepek meg senkit.
A party egészen addig töretlenül csordogált útján, ameddig meg nem jelent a színen kőszárhegy Istene Macájával. Ami ismét kiábránditóan hatott lelki világomra, főleg hogy kiderült számomra hogy nem meleg :(
Ez a két negativ információ pedig mélyebb depressziót idézett elő bennem mint ami a szivócsőben uralkodik. Így számomra itt véget is ért a móka. Így hát a táncikálás helyett inkább a testbeszédet elemeztem az emberek között, s nem utolsó sorban hallgattam nővérkém Ius murmurandiját.
S mikor éféllt ütött a toronyóra, hamumérnököknek el kellet illaniuk a bálból, mert eredetileg így méretezték be maguknak az estét. Így hát hűvös és gyors búcsút véve a lányoktól kicsiny csaptunk elindult másfelé. Útközben aztán a Kis Ius murmurandi remek kis kánont adott elő, ki ki maga problémáját harsogva. S mituán megérkeztünk Laposra, s elköszöntűnk nővéremtől, Bandival hazafelé vettük az irányt. Útközbe, egy két azaz három csencs sörösüveggel gyarapítottuk készletünket. Majd miután hazaértünk hamar el is szenderültünk.
Összegezve a szerdai mókát, ha nincs kedve az embernek akkor ne kerekedjen fel. Bár azt kell hogy mondjam furcsa lenne a szerda ha gépész úraság nem indulna útnak :) S a csütörtök is furcsa lenne hogy nem mint a mosot alsónemű ébrednék :) Úgyhogy azt hiszem eleve el van rendelve hogy szerdán valamerre menni kell. Viszont talán a fáradt nap miatt, talán a társaság nemléte miatt, nem igazán volt kedvem szerdán bulizni menni. Végül azonban mégis elmentem, s azt hiszem meg is bántam ezt a döntésem :) de hát az idő kerekét nem lehet visszaforgatni :)

A csütörtök még kevesebb izgalmat tartogatott számomra, ekkora már teljesen lecsengtek a hét amplitudógörbéji. A reggel azonban furcsa élményt hozott, ugyanis a reggeli méréstechnika óra ezúttal érthetőnek minősült. Az óra során Szolecki tanár úr kimondta a félév talán legbölcsebb mondatát, miszerint "Én annyi feladatot tudok megoldani amennyit még éppen meg tudok oldani".
Az óra után aztán átvitorláztunk Rendszertechnikára, ahol ezúttal nem Nagy Vincze tanár úr fogadott minket. Az új előadó a szakma szeretetéről, s a magyar politikai rendszerről tartott nekünk mélyen szántó előadást, s közben mondandóját mindenféle rondasággal, Poásszon fügvénnyekkel, s Gaus eloszlásokkal tarkította.

A fárasztó óra után, leadtam jegyzőkönyvemet Bendekovits tanár úrnak, s feliratkoztam a pneumatika tanfolyamra, így eredményesen hazamentem. Ahol aztán hamar álomba is szenderültem, álmomnak egy telefon vetett véget.
Az ügy elintézése után, aztán Hajmival bebandukoltunk Járműszerkezetek órára, ahol elmélyíthettünk tudásunkat a tengelykapcsolók, a felezők, és a szinkronizáló művek terén.
Óra után még lelkes diákként megvártam Kedvesemet, majd ha már együtt voltunk kihasználva az elkövetkezendő órát, bekéretszkedtem BridzsitDzsonsz fejű Melinda tanárnőhőz Operációt kutatni. Ami azt hiszem egy nyalánk, de butuska tárgy lehet.
Mivel a terem előtt rendeztük be harcállásunkat, így számomra máig érthetetlen hogy a tanárnő hogy tudta áttörni vonalainkat, s szinte észrevétlenül behatolni az előadóba. Minden esetre így nekünk is sikerült jól elkésnünk, ami azt eredményezte hogy az első padba találtunk magunkak helyet. Vicces volt az echte gépész fejemmel, s könyveimmel operációkutatás órán mutatkoznom. Minden esetre azt hiszem feltünésmentesen beolvadtam a közegbe. Miután feltettem Kedvesem a buszra, hazasiettem, ahol már izzult a kártyaparti. Ha csütörtök akkor víztorony póker. Ezúttal a szerencse csillaga mint a szerelemben, mint a lapok terén elkerült, így másodikként estem ki. Végül azonban a nagyszoba dicsőségére Bandi behúzta a kötelezőt.

Ahogy rohanunk előre a héten, az izgalmak is fogyatkoznak. Hét végére egyedül a netszerelő érkezése, s Kevesemmel való megbékélés sorolható a krónikámba.
A pénteki nap a netszerelő hivásával indult, ami annyira meglepett hogy lányos zavaromban el is dobtam a jó öreg telefonom. Második próbálkozásra aztán sikerült fogadnom a hívást. Meglepő volt hogy az Invitel reggel 8 kor már javában kielégití netszomjas ügyfeleit. Minden estere jó volt arra a jó hírre ébredni, hogy a víztorony utca is rákapcsolódott a világhálóra. S itt ragadnám meg az alkalmat hogy megköszönjem a mindenféle kóbor netszolgáltatóknak, s azok tulajdonosainak hogy 2007 és 2009 között sikerrel lophattuk a netjüket. Köszönet Intairnet, Kadnar, Linksyis, Dlink s meg nem említett hálózatok.
A gyors szerelés után, elégedetten nyugtáztuk a T-online bőkezűségét, hogy a garantált négy helyett majdnem öt megás nettel áldott meg minket. S miután a szerlőt útnak engedetük, kezdődött remek kis passionk a rúter beállításával. Ami aztán kemény mogyorónak mutatkozott, így órám kezdetéig nem is sikerült megfejtenünk a hiba okát.
A motorok óra ismét unalmas képletdömpinget hozzott magával, szívem legnagyobb csalódása eddig ez a tárgy. De hát mit volt mit tenni végig kellet ülni. Ráadásul kései érkezésem miatt csak a hátsó sorokban találtam magamnak helyet, így nem is igazán hallottam előadónk csengő hangját.
Óra után hazasiettem, hogy megnézzem mi újság Ádámnál, sikerült-e elhárítania a problémát. Odahaza aztán szembesültem a ténnyel hogy Ádám a szerelés helyett önző módón a neteléssel foglalatozkodott, így az ügyben semmi előrelépés nem történt. Gondolhatjátok magamba Ius murmurandi sok :)
Végül aztán Hajmi érkezése oldotta meg a net nyelvét, s engedte át a biteket a nagyszobába is.
Így hát elégedetten ballaghattam kedvesemhez, akivel ekkora már sikerült rendezni apróbb sérelmeimet.
Sajnos azonban a délutáni kieszelésemre ismét nemleges választ kaptam, de csalódottságom ezuttal kicsit elfolytva tűrtem. Végül elkisértem a buszra, majd begyüjtve a free joghurtitalt elválltunk egymástól.
Hazaérve kicsit még beszélgettünk Hajmival, majd összecsomagoltunk, s elindultunk a lányokért. Mint utóbb kiderült a lányok, lányra redukálódott, miután Hajmi unokatesója előbb elszabadult. Így hát hazamentünk, majd elindultunk hazafelé. Az út kellemesen jó hangulatban tellt. Hazaérve aztán kezdetét vette az áldásos hétvége. De ez már egy másik mese...

Összeségében a hét nagyon nem hozta az előző hét szinvonalát. A kezdeti jókedvű hét hamar átfordult kellemetlenné. S ez a töréspont mindenhol éreztette hatását. Végül is nem volt rossz hét, de lehetett volna jobb is. Megvolt mindenem, de valami, talán Mátkám részéről egy kicsit több törődés, figyelem hiányzott(zik), vagy talán tényleg csak a hétfő éreztette hiányát.
A hét pozitivuma volt hogy szerdán Nővérem tiszteletét tette nálunk, s hogy bekötötték a netet számunkra is. Összeségében a hét egy gyenguska közepes érdemjegyet kaphat az Indexébe, s virtuális pontozómon a soványka 6,54-es pontot mutatnám fel.

Végezetül megköszönném a türelmeteket, remélem sikerült némi kis mosolyt csalni orcátokra. Remélem a jövőben élménydúsabb krónikával jelentkezhetek nektek. A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra s élvezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok