2011. augusztus 8., hétfő

Mátka vagy Ribanc?!

Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”




Már két hete ezzel a bejegyzéssel küzdök, szeretném jól megírni.. De valahogy nem jönnek a szavak, csak kusza gondolatok. Nem szeretném megbántani Őt, de azt szeretném kiírni magamból amit érzek. De nem vagyok olyan lírai mint Piováni, és csak úgy cikáznak a gondolatok.. Mit is szeretnék ezzel a bejegyzéssel? Lezárni egy lezáratlant? Elmondani hogy nyomorultul érzem magam? Kiirni a világnak hogy mennyire megbántottak? Elregélni hogy csalódtam egy emberben? vagy csak leírni hogy lett a nagy szerelemből átkos békjó?
 Egyszer valahogy minden véget ér, és az hogy a szerelem mindent legyőz hülyeség, vagy csak részben igaz..
  Mint tudjátok immár vagy 5 hónapja ismét egyedül vagyok, és a Julcsival összekötött cukormázas lánc végleg elszakadt. Hogy hogyan is miként, azt  egy igen hosszú és fájdalmas történet. De mint ahogy  a fáradásos törésnek ennek is voltak jelei. Most már látom...
Egyre messzebb és messzebb ment az ingoványos talajon.. , egyre pimaszabb, merészebb lett, és egyre kíváncsibb arra a bizonyos 'ismeretlenre'.
Ha vágy harangja, kongat és misére hív az esti csendben... megáll az ész, míg ott lent...gerjed a vágy.  Igen jött az a bizonyos harmadik fél, aki nem igazán fér bele egy kapcsolatba. A díszmacsó  rövid, röpke udvarlás után le is vette a lábáról. Nem is egyszer, hanem mint a mesébe háromszor...
  Úgy gondolom hogy a megcsalás a legmegalázóbb élmény ami történhet egy kapcsolatban, és mindegy hogy a férfi vagy a nő teszi-e azt, a másik félnek ennél megalázóbb nincs. Hogy miért? Mert a szeretett fél, akit társunknak tekintünk valahol máshol keres valamit.. amit vélhetően mi nem tudunk neki megadni. Lehet ez autó, drága ajándék, jó szex, vagy épp bármi.. Tény hogy az új mindig vonzóbb, nem feltétlen azért mert jobb csak pusztán azért mert új..


  Sose gondoltam volna hogy így lesz vége vele. Romantikus képeket tápláltam békés elköszönésről a tölgyfák alatt, de leginkább csak azt hittem hogy emberileg tudunk elválni egymástól.Tiszteletben és szeretetben. És mint ahogy korábbi kapcsolataimra, rá is tudok majd barátian nézni :) és olykor egy kedves szót, egy kedves levelet írni..
  Sajnos nem így lett, olyannyira nem hogy kapcsolatunk végére légkalapáccsal vert szét minden szépet, és tépett el minden láncot. Annyira hogy ezeket a kötelékeket már átlapoló kötéssel sem lehetne összehegeszteni.
  Leginkább máig nem a szakítás puszta ténye bánt, hisz ez törvényszerű, hanem az hogy emberileg szerepelt le előttem. Sosem gondoltam volna hogy lehet hibát hibára halmozni, vagy hogy pont Ő lesz az aki ilyen dolgokat elkövet, szórakozik emberek érzelmeivel, becsap másokat, vagy csak részben mond neki igazat, és mint egy jó politikus ígéretet ígéretre halmoz és embereken átlépve éri el a célját.. 
  Egy kapcsolat életútja ha hosszú, sok akadály adódik, itt csak az a kérdés hogy meg tudnak-e bírkozni vele a felek. AZ összetartozásuk mennyire erős, át tudják-e vészelni a nehéz napokat és létezik-e megbocsátás?
A félrelépő hogyan számol el a lelkiismeretével, hisz két ember élete ment tönkre.
 Miután elmesélte nekem tettét, természetesen tudtuk mindketten hogy itt véget ér kapcsolatunk, azonban mivel a szerelem kendője csak részben hullt le szememről, még elhittem hogy nem. Saját magamnak ácsoltam a keresztet, és a lassan ható mérget magamnak fecskendeztem be..
 Olyannyira hogy megtagadva elveim elhittem a "második esély" elméletet, és talán itt követtem el az első hibát...
  Hisz Ő már ekkor sem és ezután sem úgy nézett rám mint a fiúra aki annyi mindent adott neki, más kérdés hogy annyi mindent meg nem. De amit tehettem igyekeztem megadni neki, és ha kellet mindent és mindenkit alárendeltem neki. Ezt végül is sosem kaptam vissza..


   A szakítás óta aztán sok sok érzelem ment keresztül rajtam, s míg a szerelem szemfedője bomladozott, előszőr csak vissza akartam kapni. Elhittem hogy sok kellemes élménnyel visszaszerezhetem őt, és csak kicsit meg kell fujdogálni azt a tüzecskét.. Hisz nem múlhat, szállhat az csak úgy el egyik percről a másikra.
  Ekkor két nagyon csodás hetet töltöttünk együtt, minden békés volt, mint az első három hónapban. Azóta kiderül hogy ez is csak egy nagy érzelmi színjáték volt tőle, mert a bokszutcában már ott gyülekezett 4 másik srác. Szerelmi turbadúr versekkel ajkaikon..
  Azután szép lassan ahogy bomlott a fátyol, derültek ki róla dolgok, amik nem ide valók, és amiket sosem néztem volna ki belőle. Belőle a jól nevelt, szerény, illedelmes, őszinte lányból...
  Szép lassan kiderült h háromszor mint a mesében végeztek mélytenegeri fúrásokat.. ez aztán elképzelhetetlenné tette a folytatást, vagy épp a törött szív meghegesztését.  Míg a szív és az értelem vitatkozott bennem, elkövettem a második hibát, indulatos már-már Zrinyís kirohanásom után, újra visszaeengedtem magamhoz, és folytatódott a játék...
 A pontot az í-re talán a kínkeservesen kiszenedett találkozó jelentette, ahová kb olyan lelkesedéssel mentem mint az első randira.. Hiszen bíztam benne hogy a két hét ami idő közben eltelt kommunikáció nélkül őt is ráébreszti érzelmeire. Ez a lelkesedés egészen addig tartott míg azt nem láttam hogy egy másik sráccal érkezik a tett színhelyére..
  Aztán a parkolóban már hozzám bújt és csókot óhajtott volna, amit a mai napig nem értek, de erre én igazán nem voltam már kapható. Ki akartam szállni a játékból, igazából elegem lett a megaláztatásból, pedig ekkor még nem tudtam semmit... Nem tudtam hogy a színfalak mögött a kámaszutra zajlik :) és hogy csak a jószerencse állt közte és bizonyos srácok útjában :)
Végül aztán az aranyparton leültünk egy padra, ahol is újra meghalgatthattma késforgatóként hogy "miért is nem tud velem lenni", illetve azt nem, csak azt hogy "nem tud velem lenni". Eléggé kellemetlen volt, mintha én léptem volna félre. Kapcsolatunk gödreiben megtehettem volna százszor, de valahogy mindig a szerelem győzőtt. Azonban ennek ellenére még mindig én voltam pellengéren, az én hibáim kerültek boncolgatásra. Az hogy a dolgban mi a kis YOJ hercegnő felelőssége az egy percig sem volt érintve..majd hát ezek után érthető okokból nem voltam vevő a bájcsevejre.
Visszaadtunk egymásnak dolgokat, mintha ezzel jeleznénk, hogy ez kötött össze minket és oldódik a kötés.Csakhogy ilyen nincs. Tárgyak nem kötnek össze embereket. Beszélgetésünk érvelések, hangos szavak, keszekusza mondatok tömkelege. Tisztán látszott, semmi jó nem lesz belőle. Ő határozottan elutasít.
 Mondjuk nem mintha megkérdezte volna hogy hogy vagyok, vagy hogy sikerült a vizsgám vagy hogy épp mit dolgozok.. A végén még én voltam a hibás hogy nem tudok normálisan elköszönni tőle.. És valahol ez az utolsó személyes kontaktom vele..




Innentől kezdve ígéretek, és hazugságok tömkelege érkezett tőle levélben. Amik szép lassan minden téglát kivertek a kapcsolatból, olyannyira hogy elértem a második szakaszba. AZaz  a mindentől meg akarok szabadulni szakaszba. Nem akartam gondolni semmire, elfelejteni azt amit történt, elfelejteni azt a két és fél évet. Reméltem hogy vége. De tényleg. Mindenki éljen ahogy akar és vállalja a felelősséget. Most is ezt teszem. És az Ő felelőssége?Szeretett ez a lány igazán? és itt léptem át a harmadik szakaszba az Agyaláshoz:


Csak agyalás volr. Agyalás minden percben. Hol lehet, mit csinál, jól van-e, mit érezhet, mit gondolhat, bántja-e Őt valaki, vagy valami, gondol-e rám, hiányzom-e neki néha..Minden nap ugyanolyan. Semmi nem számít, csak teljen el valahogyan az idő.
Felkelés, bár inkább általában felriadás valamilyen rémálomból, lehajtott fejjel céltalan bolyongás, aztán beindul a nap. A lényeg, egy percre sem állni meg.
Kutyafuttatás, nagy séták, aztán edzés, szétküldeni magam, jön az este, az éjszaka, ami a nap legnehezebb része, hiszen ilyenkor hiányzik a legjobban.. Hajnalban hazaérni, ágyba esni, és 4-5 óra múlva kezdődik minden elölről. Azt gondoltam, erős vagyok, és bármit kibírok.


Azonban míg agyaltam a napok egyre szürkébbek lettek, s minden nappal kiesett egy egy tégla abból a házból (pont mint ahogy korábban jósoltam hogy majd az idő megoldja) Ő ugyanis hazugságai sorában azt állította hogy szeptemberben majd szépen újra kezdődhet minden.. és ez csak amolyan adventi, várakozási idő.. A várakozás amit ő arra fordított hogy a negyedik srácct a pole pozicióba jutassa, és mélyítse el viszonyát vele. Olyannyira hogy mára már egy pár..
  Ez már magában idegesítő számomra, egyrészt mert sérti férfiú büszkeségem hisz két hónap alatt elfelejtett, és két hónap alatt elfelejtette a két évet. De hogy ezt még a tudtomra is hozza méghozzá úgy hogy "képzel az új barátom.." De mielőtt azt hinnétek hogy ez a csúcspont nem :) Pár nap múlva újabb levéllel lepett meg, már már remegő kézzel nyitom meg az email-t, hogy milyen rúgás vagy épp balhorog következik..




  A levél igen kusza volt, nem is akarom részletezni, két dolgot emelnék csak ki belőle "úgy korrekt ha szólok" és hogy "szeretne megismerni téged, mert sok jót meséltem rólad (az évfordulós ajándékod, a kulcstartód, a főzéseid a gyengédséged).
  Meglep hogy 20 éves nő létére ezt komolyan gondolta hogy az "utódommal" akarok én bármiféle találkozót :) Tán az új "tulaj" a jótállási jegyet, vagy a használati utasítást akarja?!
és a zárlata miszerint "szeretném tudni mi van veled" Eddig sem kérdezte sosem hogy hogy vagyok, mi történt velem, vagy h épp milyen a munkám. Amúgy pedig a beüti a googléba a nevem egyből előugrik vagy ez a napló vagy épp a twitterem :) és ehhez nem kell egy diploma sem..
  Egyszó mint száz valahol itt járatodott le bennem igazán mint ember. S ezt tartom a legnagyobb bajnak, én nem vagyok egy haragtartó ember, csak nem szeretem az aljas sunyi embereket, akik kétszinű játékokat űznek az érzelmi csatatéren. Úgyhogy itt szakad el a cérna és töröltem olyan lendülettel ahogy a macskát szokás kivágni minden honnét..
  Hihetetlen hogy a legendásan rossz emberismeretem ismét bizonyított. S hogy a környezetem, barátaimnak igaza lett. Hogy a bóditó szerelmi gázfelhőről kiderült hogy mérgező ideggáz..
  Talán legjobban Csokonai írja le ezt az állapotot: S kit teremt magának a boldogtalan, s védangyalának bókol untalan.. Talán nálunk is ez volt a helyzet, s talán csak én magyaráztam be olyan dolgokat, amik nem is voltak benne, vagy épp a kapcsolatban.
  Melinda mondta nekem egy baráti boridálás alkalmával,hogy "Dodi gondolj arra hogy volt csodás két éved"- hát sajnos ez nem megy.  Sajnos neki sem jelentett semmit ez a két és fél esztendő, akkor nekem miért jelentsen? Miért ragaszkodjak a kellemes emlékekhez, igen voltak szép emlékek, szép dolgok, sőt nagyszerű dolgok, de egy olyan emberrel akit sosem ismertem igazán, s talán aki sosem értett meg igazán.
  Úgyhogy egy szép esős őszinyári napon, mint amilyen idő most is van, fogtam a szobámban lévő emlékeket, és mindent amit hozzá köt beletettem a Julcsi és Dodi dobozába, mely inkább a hazugságok,árulások doboza lehetne, beletettem mindent, képet, rajzot, hazug leveleket, ajándékokat, majd kiürítettem a másik emlékes dobozomat is, és az egészet betettem a szekrény egy eldugott sarkába, ahol sose fog rávetődni a pillantásom.
  S talán majd egyszer a fiammal, vagy a jövendőbeli párommal fogom majd újra kinyítni, s talán akkor már nem fog fájni, s nem fogom tévedésnek látni, mert megtanultam olyan dolgokat, ami a jövőben hasznos lehet.
 Elvégre azért is van egy kapcsolat, hogy tanuljunk belőle valamit, és a megtanultakat később alkalmazni tudjuk. Mint  például hogy ne tervezzek előre, bár a gépész tervekben gondolkodik. De ha elmúlik akkor igen is bánni fogom a sok tervet.. A sok megvalósítatlan álmot.. és hogy az időt amit tervezgetéssel töltöttél tölhetted volna boldogan vele..
 Vagy azt hogy sose adjak mindent oda, mert egy idő után unalmassá válok. Unalmassá és megszokottá. Csak annyit adjak amennyit vissza is kapok, és még ha szerelmesek vagyunk mint egy tök, akkor sem szabad mindent kiadnunk magunkból. 
 Ahogy egy érdekes ismeretterjesztő könyvben írták "Ha egy lány veled érik Nővé, akkor előbb vagy utóbb kíváncsi lesz hogy hogy tudja megélni magát nélküled................ minél jobb pasi vagy, annál jobb lányt tudsz faragni a másikból, viszont annál biztosabb hogy el fog hagyni". S ez talán így is van, csak az nem mindegy hogy hogyan. Lehet emberien véget vetni egy kapcsolatnak, és lehet barbár módon, szétkalapálni.
  
 Biztosan azért ért véget mert bármennyire is otthonos volt ez a kikötő, mégsem az én megfelelő kikötőm volt, és a mezőn bóklászva a csalfa pillangók ismét becsaptak, és ismét nem a megfelelő "krumpli" mellett múlattam az időt. De az idő, az a mindent gyógyitó, nagy zsugás majd ezt a helyzetet is megoldja, és előbb vagy utóbb, a megfelelő pillanatban, keresztezni fogják az útjaink egymást VELE, a nagy betős NŐVEL. Akivel talán boldog lehetek....
  S bár a szívem naggyából úgy néz ki mint a rommá bombázott Köln, vagy épp az augusztusi Révalu, hamarosan a romok alatt új élet sarjad... 




   





Kis József
július 18.
Kis József
Forró fülledt az éjszaka, s én
aludni vágyom,
De csak álmatlanul forgolódom, elkerül az álom.
A nyitott ablakhoz lépek, bámul rám a sötétség,
Nem ciripel egy tücsök sem, alszik minden szépség.

Valahol a távolba´ egy vonat füttye szól,
Kihalt utcák magányában csak a csönd kóborol.
A hold álmosan egy felhő mögül néz rám,
Kevés csillag ragyog ezen az éjszakán.

A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem, a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.

Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a megcsalás fájdalma.
Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja.

El kell feledjelek. El kell engedjelek.
Csak az emlékeimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az ész és az érzelem.
Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem.

A hajnal felváltja a szomorú éjszakát.
S messzire űzi az éjszaka démonát.
Vidám madárdallal köszönti a napot.
Elsápaszt néhány hunyorgó csillagot.

A kelő nap magába csókolja a harmatot,
S ragyogó kékre festi az égboltot.
Elringat a hajnal, s én elálmosodom,
Halott angyalok álmait álmodom...

Kinyitom a szemem. Megszakad
az álmom.
Lecsukom, de hiába, tovább nem álmodom.
Pedig visszavágyom az álmok színes mezejére.
Az álombéli szerető lágy ölelésébe.

Nem rég még valóság volt, mi ma már csak álom,
Forró csókodnak csak emléke él számon.
Nem rég még öleltél, becéztél Kedvesem,
Ma illatodat párnámon hiába keresem.

Nélküled kelek, emlékeddel fekszem,
Hiányod sikolya itt lüktet még bennem.
Hazug mosollyal ajkamon hirdetem,
Már nem fáj, már elmúlt a szerelem.

Felkelek, arcomra álarcot sminkelek,
Ne lássák, hogy alatta mennyire szenvedek.
Hazudom, hogy vége, s már nem fáj emléked,
Magamnak is hazudom, hogy feledtelek Téged.

Csak este, ha álomra hajtom le a fejem,
S a tudatom feletti kontrollt elveszítem,
Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom,
Akkor vallom csak be, az az én világom.

Mert ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
Hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Üres lelkemben csak néma sóhajok,
És a soha valóra nem váltható álmok.

Képzelt ölelések, álombéli
szavak,
Tudom, igaz boldogságot soha nem adhatnak.
Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni!
Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni.

Segíts, hogy feledjem az álomvilágot,
Hogy megleljem végre az igaz boldogságot!
Fakó emlékképpé szelídítsd a múltam,
Hogy megtalálhassam végre helyes utam!

Mely elvezet oda, hol a boldogság vár
Hol ezer színében ragyog a szivárvány.
Hol a nap fényében arannyá olvadok,
Annak a karjába kivel boldog vagyok.

Most, hogy vége lett,
Emlékpihékre hajtom szomorú fejemet,
Könnyeimet nyeldesve suttogom
nevedet.

Most, hogy vége lett,
Elszürkült az eddig színes világ,
A nevedet ismételem, mint monoton
imát.

Most, hogy vége lett,
Nem tudhatom lépted merre halad,
Soha többé nem hallhatom vágytól rekedt szavad.

Most, hogy vége lett,
Emlékedbe burkolódzva hunyom le a szemem,
Néma sikollyal ajkamon, zokog a szerelem.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése