Sörpatika XII avagy Niki Lauda kedvence

Őseinknek hála, rátaláltak a malátára. A világ csodájára, mert a belőle készült cefre, ízes elegye, s némi forralt komló, melytől a sör oly omló, adja ki a levet, amit duplán erjesztünk, majd szűrűnk, és palackba töltünk. Így már tudja a köznép, hogy főzik a sörét…

Üdvözlöm a tisztelt olvasóimat! Mint ahogy előre is vetítettem nektek ismét útjára indítom a SörSor nevezetű bejegyzésemet, melyben különféle sörök íz világát feszegetem majd. De ne is melegítsük tovább a témát, mert mind tudjuk hogy a nő forrón a sör hidegen jó.. Tehát poharakat a kézbe és kezdődjön a nagy sör kaland…

Mai alanyunkkal a kapcsolatom igen mélyre nyúlik vissza. Életem első Zipferét akkor láttam, amikor még korántsem élveztem a sör és a nők ízét, és nagyjából egyik említett dologról sem tudtam hogy mi a lényege mi az értelme, és mit kell rajtuk figyelni. De hogy konkrét legyek, az első találkozást ezzel az itallal nővéremnek köszönhetem, aki ausztriai kirándulásáról egy ilyen vásárfiával tért haza. Már akkor is nagy figyelmet kapott a szép szürke metálosan csillogó doboz, a sört azonban nem érinthette ajkam. S mint amikor egy régi szeretőt, arát újra látunk ,úgy bizsergett fel bennem a vágy idén nyáron, amikor is az Interspár polcán megpillantottuk Bandival a Zipfert. A nagy melegre való tekintettel, mert hát akkortájt nyár elején még igencsak duhajkodott a nap, egyből be is vásároltunk két üvegecskével, s elégedetten siettünk haza. Tipikusan az az idő volt, amikor a bikinis lányokra a kerekded keblekre, jól esik egy minőségi sört legurítani. Mivel aztán egy mérés nem mérés, így egyből mindkettőnk garatfékpadján megméretettet a serital.  A választásunk végül igen jónak minősült a nyári melegben igen kellemesen csúszott a kuplung, azaz garatunknak igen jól esett a lágy íz világú Zipfer. De ne is kerülgessük tovább a hideg sört, lássuk a telemetria adatait..

Mint máskor most is kezdjük kívülről befelé az ismerkedést, azaz helyezzük el a történelmi útvesztőben.  A sör italt otthon a Salsburg és Linz között északnyugat-ausztriai kis faluban Zipferben található. Ebben a kis falucskában 1858-ig csak teheneket lehetett simogatni, amikor is egy bécsi szelvényvagdosó tőzegfürdőt (kommentben lehet ecsetelni hogy mi is az(?) építtetett itt, és hozzá egy takaros kis malmot, illetve hogy a munkások elégedettek legyenek egy serfőzdét is. A serfőzdében aztán szép komótosan nagy hozzáértéssel főzték a sört, malátával, komlóval ahogy kell, majd nagy hordókban begurították a sört a hegy gyomrába hűlni, végül aztán az egész lecsordogált a szomjas tehenészek torkán.A serház akkori jelentések és fináncjelentések alapján 1452 liter sört főzőtt évente. Valljuk be ez eléggé szerény adat :)

  Egészen így zajlott a dolog 1942-ig, amikor is a legnagyobb fasiszta diktátornak az jutott eszébe hogy ezen a mesés domboldalon tesztelje az új V2-es szuperfegyverét. Ekkor pár évre be kellett zárni a serfőzdét. A háború pusztításait átvészelve a gyár 1946-ben a szovjet vodkabitorlók kezére került. No ők aztán nem igazán preferálták a sert :) s mint a rómaiak barbár italnak tartották. Rövid huzavona után aztán 1953-ban alakult újra a sörgyár, amikor is a Brau AG bekebelezte a gyárat, innentől kezdve külföldön is kapható lett, az addig rétegsörként kezelt termék. Persze ha mélyebbre ásunk, akkor természetesen itt is találunk magyar vonatkozásokat. A szóbeszédek szerint ugyanis a derék Ferenc Jóska hazánkba is telepített pár sörgyárat amikben régen itthon is főzték, a magyar sörmesterek. Akik azóta mély sóhajokkal emlékeznek rá. Sajnos ma már nem főzzük, de sebaj: a prémium kategóriás sörök közt, jó drágáért sok magyar boltban ott van a kisüveges Zipfer, ez a Niki Laudánál kevéssé ismert osztrák karakter.

A történelmi poros lapjainak fosztorgatása után el is érkeztünk a következő szemponthoz a sör külcsinjéhez, vagy disignjához. Az üveg kimeríti a klasszikus homokóra alakot, nagyon kecses és szép. Egyedül a meglehetősen idétlen nyakig érő pincérfrakkja kölcsönöz neki tolakodóan sznob benyomást. Ez nekem nem igazán tetszett, mellesleg hatalmas papírpazarlás is. Viszont ismételten pozitív hogy a kupak lecsavarható, ami könnyedén nyithatóvá és zárhatóvá teszi az itókát.Bár tény és való hogy ez a nyitási metódus nem teszi olyan férfiasan nyithatóvá mint a kőbányait :) Persze igazi sörvadásznak nem okoz problémát hogy csapra verjen egy hagyományos sört, mert hát mint tudjuk fűben fában sörnyitó :) Természetesen a Zipfer is a minőségi sörökre jellemző barna üveget kapott, aminek köszönhetően az ízek kevésbé vannak kitéve a napsugarak káros hatásának. Összefoglalva: A sör külleme nem rossz, de valahogy semmi extrát nem vonultat fel. Számtalan jobban strukturál, megkomponált üveggel és címkével találkoztam már.

Miután elhangzott a megtisztelő psszinés örömmel töltöttük ki korsónkba a söröcskét. A Zipfer egy tipikus világos láger, ez már első ránézésre látszik. Szép aranyos színe van, megfigyelhető a sok apró kis buborék, ami olyan pezsgős jelleget kölcsönöz neki. Érdekes hogy eléggé ín habot vet, és az a vékonyka hab is hamar szétfoszlik, de hát akik borotválkozni akarnak, azoknak ott van a dúrván habzó Holstein. Illata mely Marci kollega szerint nem egy fontos szempont a sörkóstolásnál, meglehetősen semmilyen :) Leginkább a szénsav buborékok pukkanását érezzük ahogy közelebb toljuk az orrunkat. A maláta illata azonban határozottan kivehető. Ennyi előjáték után aztán itt az ideje hogy lecsúsztassuk az első kortyokat. A sok apró szénsav buborék nehézzé teszi a sör kóstolását, de kölcsönöz az itókának valami eredeti ízt. Valami játékos eleganciát, huncut íz jellemzi a sört, mely hol dominánsan, hol recesszíven jelentkezik, hol meg csak egyszerűen elbújik. A komlókarakter azonban határozottan érezhető, s leginkább valami olyasmi íze van mint a sörizű savanyúcukorka :) Ez az íz egyrészt kellemes, másrészt pedig kicsit fárasztó :) A sörnek meglehetősen lágy íze van, és a magyar sörökre jellemző keserüségnek nincs akkora nyomatéka. Meglehetősen frissítő ízvilága van, tán a sok buboréknak köszönhető :) Mindent megfontolva azonban a Zipfer egy igazi rendes szőke láger szép és egyedi komlókarakterrel, valamint a lágereken túlmutató, édesborosabb, cukorkásabb utó ízzel. Bandival egyértelműen arra jutottunk hogy egy kellemes kis sör. ÉS amit a csomagolás elvett, azt az íz visszaadta.

 

Mielőtt azonban felszegecselnénk a géptáblát, és kimondanánk a végítéletet, lássunk kicsit az ausztirai serfőzde marketingeseinek körmére. Az az igazság hogy szintén nem igazán jellemző a hazai piacon hogy a Zipfer áttörje a Borsodi, Soproni ötltettelen reklámjait. De talán a kis osztrák serfőzdének nincs is erre szüksége. A “tecsövön” azonban fellelhető egy két nemes portéka. Meg kell hogy mondjam hogy ezek a reklámok szerintem egyetől-egyig jól sikerültek. De ezek azok a dolgok amik tipikusan személyre szabottak. Emellett a Zipfer számtalan sporteseményt is sponzorál, például tenisz eseményeket, régebben a Forma-1es monacói nagydíjat, vagy épp női strandröplabdát. Úgyhogy igazán derekasan kiveszi a részét a promóciókból :)

bejegyzés végére pedig ismét jöjjön a sör géptáblája, ami ezúttal már a Bandi redszerű 10 pontos skála szerint alakul. Tehát lássuk a söranalízist számszakilag:

Csomagolás: 6/10

Ízvilág: 8/10

Illat: 6/10

Marketing: 6/10

Ár-Érték arány:5/10

Összegezve:7 /10

Összességében:

Úgy gondolom hogy a Zipfer a hazai boltokban kicsit túl van árazva. Bár tény és való hogy pezsgős íz világa, kölcsönöz neki valami bájt. De azért a 320 pénzt nem igazán éri meg. Ellenben a határ túloldalán bármelyik labanc metróban, 180-190 forintért beszerezhető az ital. Ráadásul a hazánkban kapott sörök már az úgymond kifutó szériából származnak. (tudjátok hordóba töltik, és beteszik a hegybe hűlni). Népítélet szerint azonban nem egy rossz sör, bár úgy gondolom hogy számtalan jobb sör van nála az üzletek polcain. A sör nagyon egyben van, csak hát valahogy nem lettem belé szerelmes. Íze kellemes, formája kecses, azonban vannak zavaró tulajdonságai, és sajnos a többi gyengébb pont lehúzza, így nem adhatok mást összértékelésben mint egy erős közepes, azaz 7,56 pontot.  Ettől eltekintve azonban mindenkinek ajánlani tudom, nem egy hétköznapi élményt nyújt. Kölönös figyelemmel ajánlanám a sörszerető bébik figyelmébe, ugyanis meglepően lágy íze van :) S hogy újra megkóstolnám-e a sört? Igen, de csak ha osztrákiai áron jutok hozzá :)

Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, s ha esetleg megszomjaztatok verjetek csapra valami jóféle itókát és osszátok meg velem a tapasztalataitokat. . A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok…addig is silencióóóó