2011. augusztus 13., szombat

BOOlondos gondolatok

   Tegnap este megfogalmazódott bennem egy gondolat, amolyan spontán erjedésű valami, hogy írnom kéne Róla valamit. Tudom csacskaság, mert bármennyire is szeretném Őt nem kaphatom meg. A realitás patakja így vagy úgy de mindig utat vág az érzelem sziklájába...
   Mint minden nagy dolog, most is egy lánnyal kezdődött a mese. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló őszinyári napon ismertem meg. Ekkora már szívem acélszerkezetét mint jó lakatos az idő már nagyjából meghegesztette, s úgy gondoltam újra készen állok visszaülni arra a bizonyos lóra..
  Egyszer csak megpillantottam őt, valahogy elém dobta őt az internet. Félve írtam neki, mert első ránézésre egy olyan lánynak tűn, aki egy magamfajta szürke-talán átlagosnak mondható-egérrel szóba sem áll. De ahogy mindig is tartottam jobb megpróbálni és elesni mint meg sem próbálni, valahogy úgy mint amikor megtanulunk járni, de előtte számtalanszor orra bukunk...
   Szóval igyekeztem összeszedni kusza gondolataimat, és valami figyelemfelkeltőt, valami dodisat írni neki, végül csak pár közhelyes gondolatig jutottam. Minden esetre megszültem a nagy művet, nagyjából ugyan olyan nehézséggel mint Szilányi Erzsébet anno, és elküldtem.
   Ezután már csak várni kellet a választ, ami általában rendre el szokott maradni, így pesszimistán most is erre számítottam. Azonban mint már sokszor most is tévedtem,  Nagyjából fél óra után meg is érkezett a válasza, e még milyen válasz...
  Képzelhetitek micsoda örvendetes kedvel nyitottam ki a levelet, és egyből tátva maradt a szám. Már az is magában elég nagy öröm volt hogy írt, de hogy egy ilyen stílusos, vidám, klassz, közvetlen levelet... Ez maga volt az össznépi gyereknap,karácsony, és húsvét.
  Szóval elég az hozzá hogy egyből elvarázsolt, és magával ragadott. Levél levelet követett, Ő irányított én pedig hagytam magam. Leginkább csak miatta pillantottam fel az oldalra, s vártam hogy mikor kapom meg a napi mosolyadagomat tőle.
 Már leveleiből is nagyon sok jót leszűrtem róla, és rengeteg közös dolgot találtam, mind a felfogásunkban mind az érdeklődésünkben. Levelek garmadáját aztán facebook majd, msn csere követte...
  Így hát a messenger segítségével folytattuk tovább a beszélgetést. Délelőtteket, délutánokat, napokat csevegtünk át, beszéltünk beszéltünk és csak beszéltünk, mind a mai napig :)
  Hihetetlen hogy mennyi mindenről beszéltünk és sosem fogytunk ki a témából, sosem vetült rá a beszélgetésre az a bizonyos kínos hallgatás. Vagy Ő vagy Én mindig mondott valamit, amiből mint egy fejezet egy könyvben új beszélgetés kerekedett.
  Szép lassan Boo teljesen elcsábított, magával ragadott, és ez a csábítás a mai napig tart. Szép lassan a napi csevej, a napi flört, és huncut incselkedés a lételememmé vállt.
  Azt hiszem hogy megvan benne minden, mindaz ami egy nőben számít. Nem olyan üresfejű mint sok kortársa, okos;vicces;laza, ahogy mostanában viccelődve modogatjuk is egymásnak "Őt csak megrajzolta a Pixar"

  Tényleg hihetetlen hogy ilyen lány létezik, tényleg egy olyan lányt ismertem meg a személyében akivel úgy vélem bármikor le tudnám élni az életem :) S mint az oviban el is határoztam hogy megszerzem, mert nekem ez a "játék" kell. Az a játék amit nem érhetek el :) S hogy miért?! Hát mint minden tökéletesnek látszó plátó vonzalomban ebben is van egy kis bibi :) méghozzá az hogy az ilyen mindenben jeles, már már tökéletes lányok szíve általában foglalt. Ez vele sincs másképp.
  S ahol a szerelem kovalens kötése szíveket kapcsol össze, ott egy harmadik félnek, nincs sok keresnivalója. Hisz csak a kóbor Van der Waals kötéseket lehet bontani, mint ahogy bontják is ezeket sokszor.
   Most már tudom hogy van egy határ, amit nem kéne átlépni... Ez az a határ, amivel azóta is nap mint nap partizán harcot vívok. Néha átportyázok egy-egy kacér gondolatra, majd vissza. Hisz nem szabad, nem szabad, nem szabad kóbor illúziókat táplálnom, és nem szabad azt hinnem amit szeretnék, amit talán ez a kis sérült szív sugall, hiszen lehet hogy csak a lunkerek üzennek...
  Nem szabad mohónak lennem, míg ha olykor azt hiszem hogy jobban is csinálnám mint a barátja. Még ha azt hiszem néha hogy én jobb vagyok.
  Tény hogy rengeteg közös van bennünk, de az ellentétek vonzzák egymást, tény hogy a csillagok szerint is jó páros alkotnánk, de néha a csillagok is hazudnak. Azt is tény hogy valami hasonló elképzelésem van az igazimról, a majdani társamról, de azt hiszem hogy csak "sodródnom kell az árral"-ahogy ezt a baráti társaságban oly divatos mondás tarja.
 Talán valóban két rokon lélek, két lelki társ találkozott csak épp rossz időben.  Rosszkor ahhoz hogy beteljesüljenek...
  Talán nem is baj hogy  ha "csak" lelki társra leltem, egy hasonlóan bolond lélekre mint én :) Talán épp erre, épp rá van szükségem, mert lehet hogy ez többet jelent mint egy kóbor szerelmi románc. Hisz ha vele beszélek nem is érzem a magányosságot, nem is érzem a sebeimet...
 S hogy mi lehet ebből a kapcsolatból?-Azt hiszem hogy bármi :) Még magam sem tudom hogy egy blogkritikust, egy kedves ismerőst, vagy egy jövendőbeli-t találtam a személyében. De azt hiszem ezt majd az idő eldönti helyettem.
  De nem agyalok ezen tovább, élvezem amit kapok tőle,  jó szót, mosolyt, vicces kirtikus beszólást, vagy épp egy egy bókót, vagy csak egy elismerést.. Nem leszek mohó, hisz jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok..Telhetetlenség helyett, csak igyekszem megélni vele a pillanatot...
  Remélem hogy léteznek még széles-e világban még ilyen lányok, és hogy egyszer majd az én oldalamon is egy hasonló teremtés ékesíti majd.

Azt hiszem legyen elég ennyi Boo-ról, hisz a hatást amit rám gyakorolt/gyakorol ezek a szavak, ezek a lapok úgysem képesek megeleveníteni, de ki kellet írnom magamból ezeket a gondolatokat is. Hisz jó lesz ősz hajjal majd visszaolvasni ezeket a gondolatokat, talán épp vele :) vagy valaki mással :) hogy azon az őszinyári júliusban ki enyhítette a "fájdalmam"...
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése