Füredi borhetek

Huszönöt borász, húsz kiskereskedő, pecsenyesütők és pálinkaházasok várják idén is a borissza népet Balatonfüredre. Három hét vonulás a borházak között, az olaszrizlingtől a muskotályig.. megkóstolhatjuk a borvidék legjobb nedűit. 

A balatonfüredi borhét különleges hangulatával már rég túlmutat egy hagyományos gasztronómiai rendezvényen, ma már egy kultikus találkozóhely. 

A balatoni panoráma, a Tagore sétány platánjai, tökéletes helyszín egy igazi baráti boridáláshoz. Tehát kedves érdeklődők még nem késő augusztus 28-ig begyűjteni a  Füred feelinget, addig is kedvcsinálónak álljon itt az én beszámolóm..

Eljött ez a nap is, hiszen már egy ideje így vagy úgy de nyári program a borhetezés és Balatonfüred. Most azonban a kellemes emlékek mellet, jó reményekkel telve, kicsit félve lépek a Tagore sétányra. Hisz mi van ha látom?!Fájni fog?!Dühös leszek?! vagy épp kezes?! Hiányozni fog?! Vagy anyukámnak lesz igaza?

  Szóval kicsit félek, bár nagyon várom már hogy odaérjek és hogy Nándival mókázhassunk a sétányon, nézzük a bébiket, kóstoljuk a finom borokat..

 Kitekintek a buszból és már látom a Balatont... Milyen szépen csillog rajta a nap, bár vadul hullámzik.. Várom hogy leszálljak és lőjek pár fotót. Mondjuk a "fényfolyosóról", vagy lemenjek a partra, és egy kellemes kis napszékben írjak tovább. Remélem hogy jó lesz az este, bár nem az ismerkedős pólóm öltöttem magamra, az most pihen, töltődik...

  Végre leszállhattam a buszról, még mindig nem vagyok elégedett ezekkel a Volvókkal, kívül kényelmes meg csili vili belül meg szerintem fapados. Nándi koma 11:50-kor fut be, addig a partot megjárni képtelenség, úgyhogy inkább leültem a váróba, ahol kényelmesnek tűnő baldahinos székek terpeszkednek.  Ebben az időben elolvasom a szórólapot amit a veszprémi lány adott, nem mintha érdekelne, de ezzel is telik az idő..

  Közben körülnézek a váróban, rengeteg itt a külhoni, ez talán nem is annyira meglepő, hisz a plattenpocslinál vayunk, az már annál inkább hogy a pénztáros külföldiül poénkodik. Valaki meg akkorát büffentett hogy zeng a csarnok. Közben begördül egy helyes kis Cito.. 

  Szeretem ezeket a hibrid gépcsodákat.. Megtörtént az utascsere.. és már gördül, suhan is tovább hangtalanul, épp úgy ahogy érkezett. Elképzelem ahogy MP3-ban Rába D10-es hangot okádnak :) Vicces lenne, kis busz nagy hang :)

   Itt amúgy eléggé meleg van, már már augusztushoz dukáló idő, mondhatnám hogy nyár :) Azt hiszem jól fog esni este a bor, csak tudnám mi volt az a figurás bor amit a SZE napok keretében fogyasztottunk..Olyat óhajtok inni.. Emlékszem a színére, szép gránát színű volt, és aromás illata volt, olyan csipkebogyó lekvár illatú... és az íze... Igen olyat akarok inni, bár így nehéz lesz a boros bébinek elmagyarázni, valószínűleg ebből rá is jön mit is óhajtok :) 

   Befutott Nándi busza is, csak egy bő 10 percet késett, biztos a Tihanyi lankák tartották fel. Nocsak Nándi szert tett egy kék ingre, olyanra mint ami nekem is van. Eléggé csinos, és az ővé még nem fakó, biztos Perwollal mossa. Jó újra látni a srácot, bár az utcazene nem volt olyan rég.. :) No fogunk egy irányt, éhesek vagyunk, úgyhogy étkezőt kell keresnünk. Közben pedig csevegünk...

  Mivel én vagyok az ismerősebb, így én vezetek. Megtisztelő feladat :) szóval irány a kajálda.. De nem ám a német erszényre méretezett parton, hanem valahol fenn a "hegyen".. rémlik hogy arra volt pár falatozó, meg egy kocsma is :) Közben lencsevégre kaptuk az első említésre méltó helyet a Peter's Caffe-t. :) Ha már Petyus betonba folytja bánatát, akkor ezt lekapjuk. 

az említett objektum

  Útközben nem úszom meg hogy Nándi is hozzátegye véleményét a 'szakításhoz'. Hát igen tudod koma, lehet szépen játszani a focit, meg lehet rútul is játszani. És attól hogy hogyan játsszuk le a meccset, attól függ hogy Puskással és Messivel vagy Koplároviccsal fognak-e egy lapon emlegetni. Egyszóval le lehet zárni emberien is egy kapcsolatot, volt rá példa, meg így is.. most már erre is van példám :) Ahogy élek úgy bölcsülök :) Na de legalább azt hiszem most már mindenki elmondta a véleményét, talán már senki nem fog szánakozni és együtt érzően nézegetni emiatt. De haladjunk is tovább a témában :) 

  Lassan megérkeztünk a Jó falat büféhez. S mivel már nagyon éhesek voltunk, meg feljebb már csak a Spar van, így itt le is táboroztunk. 

  A kiszolgálás nagyon aranyos volt, és az árak is korrektnek mondhatók. A két gyrosz tálért meg az itókáért 2000 pénzt hagytunk ott. Balatonhoz képest baráti ár.. 

  Miután rendeltünk kinn le is telepedtünk a muskátlik tövében, és lőttünk pár képet :) Majd felhívtuk Petyust, megkérdezzük hogy mik a hírek a betonkeverő árnyékából.  S míg mi telefonáltunk, addig bent az ételünk is elkészült, s mi pedig menten nekiláthattunk a pecsenyének. Közben mint ahogy a fénykép is mutatja, rendületlenül körmöltem frissen zsákmányolt jegyzetfüzetembe. 

műszaki dokumentáció

  A pecsenye nem volt rossz, bár tény és való hogy ettem már jobbat is. A győri ízek szerintem korrektebbek. A kiszolgálás azonban nagyon színvonalas volt, és ez sokat nyom a latban. Szóval jó szájízzel és tele bendővel távoztunk a helyről, egyenesen a Tamás hegy irányába.

Falatozás múltával

  Jól nevelt túristaként jártuk a várost, és a nevezetes dolgokat lencsevégre kaptuk. Bár számomra ez nem is volt annyira turistáskodás hiszen sokszor láttam, fogtam, éreztem ezeket a dolgokat.

 Meglepő volt látni hogy nem csak a szívemben változtak a dolgok, a piros templommal szemben lévő gödörből ma már egy modern ház kacsingat ki. (Szerintem igen idétlen látványt nyújtva) 

  Első állomásunk tehát a piros templomhoz vezetett. Nándi lőtt pár képet, majd én is. Biztos ami zicher meglegyen vagy 100-szor. 

   Ezek után tovább gyalogoltunk, el a felújított Vásárcsarnok mellett, abba a parkba ahol vidáman játszadoztunk, s ahol egy kis patak is csordogál.

   Itt aztán hemzsegtek az emlékművek, de egy ilyen fájdalmas nemzetnél ez nem is csoda.. Volt itt Turul fotózás, Trianon emlékmű zoomolás, és '48-ról is letöröltük a pókhálót. 

Térkő

Turul

Trianon emlékmű. (mellesleg el van szabva)

kép a képben

 Miután ezeket mind mind megvizsgálgattuk tovább indultunk a frissen térkövezett, szerintem szintén rútocska sétányon. Épp hogy kilibbentünk a bús zászlótartó szobortól, szemem sarkából megpillantottam a nap második "kísértetét",egy Júlia szerű lányt. Mivel azonban csak szemem holteréből láttam a mögöttünk jövőket, így nem lehetek biztos benne hogy Ő volt-e. De talán jobb is ez így. Bár sokáig agyaltam még rajta hogy vajon Ő volt-e, hiszen az utcájukba fordult be, és hogy nem kellet-e volna köszönnöm, vagy bizonyságot nyernem.. Ki tudja, de legalább tartottam magam a 'fogadalmamhoz', mint kiskorom első filmélményének főhőse- aki megfogadta hogy ha az egyetlen szamara meggyógyul, akkor Karácsony Szent Este, egy keresztet elvisz és  felállít Rómában. 

  Szóval ha Ő is volt (bár lehet hogy csak a szívem küldte tévesen ezeket a jeleket az agyamnak) jobb hogy nem álltunk le kínos bájcsevejre, ami minden lenne csak épp emberi nem, és nem szeretem a mesterkélt dolgokat... Na de haladjunk tovább az írásban :)

   Innen, mármint a Déryné utcától már nem volt messze a hegy., hamar le is küzdöttük a dombok nyújtotta akadályokat, annak ellenére hogy egyszer sikeresen eltévedtünk :) egy pár százalékos emelkedő végén aztán  megérkeztünk az Arany ember tanösvényhez.

írány a csúcs

Ezek után aztán megmásztuk a hegyet. Eléggé kemény menet volt a motyóval, meg az a kis nap is ekkor sütött a legjobban. Úgyhogy mire felértünk a magaslat tetejére kellően elfáradtunk. Fent a csúcson aztán lőttünk is pár képet, hiszen valljuk be ezzel a panorámával nehéz betelni. S ha másért nem hát ezért érdemes volt hegymászással tölteni az időt.
  A csúcson aztán jó néhány turista is bóklászott, hát tény mi tény népszerű hegy :) A keresztről ami a csúcsot díszítette valahogy az jutott eszembe hogy Petya ezekben a percekben is önti a betont :) (Talán erről a gúláról jutott eszembe) 
 S miután kipihentük magunkat, meg hát Nándi is kifotózta a tücsköket és különféle tájvédelmi értékeket, úgy határoztunk hogy keresünk egy hűs árnyékos padot, ekkor még nem sejtettük hogy este bizony a fél kezünket odaadtuk volna egy kis melegségért. 

Mindenkinek megvan a maga keresztje

buta felhő

Tücsök, bogár, Nándi

   Szóval tovább sétáltunk a kitaposott nyomvonalon, mert hát ugye járt utat járatlanért.. Bár ezen az ösvényen még én sem jártam, így az újdonság erejével hatott. Mondjuk bíztam Nándiban aki anno domini a győri erdőségben egy bottal elijesztette a medvét.. szóval gondoltam baj nem érhet :) így csak haladtunk, fel a csúcsra, mert mint kiderült ahol korábban voltunk az nem is a hegy legmagasabb pontja. (Valaki megjátszotta nekem hogy a csúcsra értünk :P) Szóval a csúcs, az igazi, az pár száz méterrel odább volt. Átlibbenve aztán az est jelző kupacon, elérkeztünk az első árnyékba telepített padhoz. Így hát itt le is telepedtünk. S ez a hely tökéletes volt arra hogy csapja verjük a Szmájli sörünket. Ami ekkorra már javában túlhevült :) De hát sebaj :P 
  A flippflopp kupaknak köszönhetően könnyedén szabadítottuk meg a kackiás üveget a fémdarabtól, és kortyoltunk egy nagyot sörünkbe, melynek ízvilágát majd a sörpatika rovat fogja kielemezni. Ekkor tűnt fel hogy a jóképű kis padnak neve is van, méghozzá Tímea :) Amiről egyrészt Timi, másrészt a közismert rigmus jutott eszembe :) tudjátok a krémről.. harmadrészt meg az Arany ember, ami az érettségi tételem volt anno 904-ben. 

 be happy

párosan szép az élet

Fába zárt üzenet

  S míg a hűs sert kortyoltuk folyamatosan csevegtünk, bár inkább Nándi lelkendezett. No meg persze számtalanszor felemlegettük Petya elvtárs hiányát is. Miután aztán a sör fenekére néztünk, úgy gondoltuk hogy eleget mókultunk a hegyen, itt az ideje lenézni a partra, hiszen ott mégis csak több a látnivaló. Így hát nyomtunk egy kacér hátraarcot, és elindultunk lefelé. Persze ahogy lenni szokott amikor mi távoztunk épp akkor rohamozták meg a csúcsot sikkes bébik. Végül szerencsésen leértünk a magaslatról, és elbandukoltunk egészen a Sparig, ahol is feltankoltunk ásványvízzel, meg jóféle fagylalttal, amit jóizűen el is nyammogtunk az üzlet előtt. 

  A meglehetősen jóizű fagylalt után tovább indultunk a part irányába, ekkor már olyan három óra környékén dorbézolhatott az idő, legalábbis a repülők kondenzcsíkjából ítélve. A vasút környékén aztán Nándi megtalálta az oly sokat árnyékos padját, így kicsit itt is letelepedtünk. Természetesen az elmaradhatatlan Nándiféle fenékfotó most sem hiányozhatott, így az előttünk elgördülő bébiről lőtt is egy jól beállított képet.

   Aztán miután kipihentünk magunkat mi is a görkoris lány után indultunk. A part jó fél óra sétányira volt, de útközben természetesen jól elszórakoztattuk egymást, szerénységem pedig legjobb tudása szerint igyekezett átadni Nándinak a nevezetességeket. Így pl a Nightklubbot, a Hatos kocsmát, vagy épp a Kerek Templomot. S ha már itt voltunk tettünk is egy kis kerülőt. Elszambáztunk a Kerek templom előtt, a városi múzeum előtt (ahol jót szórakoztam a hajóharanggal), meglepő hogy ezen a kis részen is mennyi minden változott egy év alatt. Ami a legjobban tetszett a menetes orsóra emlékeztető szokőkút :) Szerintem nagyon jópofa, úgyhogy lőttünk is róla pár képet. Meg ha már erre jártunk igyekeztünk a kávéházakkal, koktélbárokkal, és borozókkal megspékelt utcát művészien megörökíteni. De betűk helyett ékeskedjen itt pár kép.

  
Itt aztán ebben a hangulatos kis utcában rengeteg borozót leltünk, el is neveztem magamban borozó korzónak, egymás után libasorban terpeszkedtek a jobbnál jobb borházak. Az út végén pedig egy figurás borkereskedést is találtunk, ahol nem is oly drágán mérték a portékát. Végül aztán mivel mindketten hoztunk magunkal hamubasült itókát, így úgy határozott a kis gazdasági kolhosz hogy nem ruházunk be egy Tokai muskotályosra. 
  A korzó végén aztán a Kossuth forráshoz, és a Szívkorházhoz jutottunk. Természetesen itt is lőttünk jó néhány képet, én pedig regéltem azokat az infókat amiket tudtam ezekről az emlékekről.

Kossuth forrás

borzó korzó

 A téren aztán kifejtettem nézeteimet az ilyen jódrágáért letérkövözetett fakivágott terekről, amik úgy jó 20 évig nem is lesznek olyan isten igazán szépek. Hát tény és való hogy a térkő rengetegben a csiga is verejtékezett, s bizony nem igazán lehetett egy árnyas zugot találni. Így hát mi is dobtunk egy jobbost, és lebicegtünk a lépcsőkön. Tudjátok azokon az elbénázott lépcsőkön, amin kettő normálisat nem tudsz lépni, ezért úgy mész le mint egy csipőficamos.. 
  A parkba érve aztán biciklis bébik, és járókelők szerelmes párok habzsolták a Füred feelinget. Én pedig tradició szerint kielemeztettem Nándival a Deák emlékmű diszlokációját..

  Itt aztán egy bicajos bébi szolgáltatta a humoradagot, aki nagy nyomatékkal taposta a pedált, ám az emelkedőt ennek ellenére sem sikerült leküzdenie, így hát visszagangolt hármat.. Amit a fogaskerék szerkezet egy Fordson Majod Diesel féle recsegéssel (ropogással) honorált.Mi pedig a derülés mellet nagyot ámultunk azon hogy az acél ezt is kibírta :) 
   Sétánk végén aztán megérkeztünk a Tagore sétányra, ahol ekkor már duhajkodott a tömeg.. Tény és való hogy igazán míves élet fogadott minket. De jó vendégek lévén nem csaptunk bele egyből a lecsóba, hanem szép sorjába végigjártuk a borok el caminóját, hogy kiválasszuk hol is a legmívesebb a portéka, s hol mérik a legbájosabb bébik a boritalt. 
   Persze a borpavilonok melett pecsenyéseket is találtunk, akiknek puszta látványától összefutott a nyál a szánkban. De ezek a falatozók nem épp baráti koronáért mérték a portékát. 
  Miután aztán képbe helyeztük magunkat borilag, és bébiileg, kimentünk a partra, és lőttünk pár fotót a mólón is. Kölünös tekintettel a hajóhadra. Úgy látszik a figurás vitorlások és egyéb vizi járgányok nem csak engem ragadnak magukkal hanem Nándit is. S míg a hajókat fotózgattuk azon is elmerengtünk hogy ki hogy nevezné el a hajóját. Jelen állás szerint nálam a Krisztallit a befutó.

Halász-...hiába mondtam neki fényesebbre keféljen...

Révész- Mi a hasonlóság a csizmájában és a női szemben?

Pari bébik

        A mólón tett látogatás során aztán felfigyeltem egy kacér kis érmepréselő gépre. Régi jó szokás hogy ha ilyet látok akkor préselnem kell magamnak egy emlékérmét. Így hát kaptam is az alkalmon, bár valami Füredeset akartam, végül a révész helyett, a rossz setup miatt csak egy kikötőre futotta, de hát az sem rossz :) Így az érmegyüjteményem már ötre rúgott :) 
  Persze Nándi is préselt magának egy kis emléket, biztos ami biztos. Azt hiszem hogy ezek a kihelyezett emlékpréselők egyrészt jó bevételi források, másrészt pedig igazán megérik a pénzüket. Jó lenne ha több helyen, több városban lenne erre lehetőség.
   Miután aztán érmével gazdagabbak lettünk lőttünk pár fotót a molón, a hajókról és persze a srégen terpeszkedő Tihanyról. Majd mindezek után megöntöztük szomjazó torkunkat, egy jóféle Merlot-tal, amit a helyes kis bébik precízen kimértek nekünk. 

Boridálás

 


 Mivel aztán az ebédre habzsolt gyrosz már messze járt, így úgy döntöttnük hogy ismét falatozásra adjuk fejünk, tehát ismét irány a narancsvidék, bár Nándi halra vágyott, végül mégiscsak a Lángos mellett tettük le a voksot. Tehát ismét felkapaszkodtunk a partról, a barátibb vidékre. A Jó falat büfé mellett egy sikkes kis lángosos  falatozó terpeszkedett, ahová be is tértünk. A Langost igen baráti áron mérték, mondanom sem kell hogy Balatonhoz képest, s mint a nászéjszakán csak az volt a kérdés hogy mekkora jön ;)
  Kisvártatva megkaptuk a lángosainkat, amit a friss füredi levegőn el is fogyasztottunk. Azt kell hogy mondjam hogy a 330 pengő nem is volt sok érte, és ehhez az árviszonylathoz képest igen delejes méretet kaptunk. Bár tény és való hogy a győri sétáló utcában mért portéka 5X kenterbe veri.  De akkor és ott jól esett az az enyhén sótlan balatoni lángos :) 
  A méreti és ízbeli hiányosságokat a játékos kiszolgálás tette emlékezetessé, így hát ez a falatozó vertikum igen jó emlékeket idéz bennünk. Azt hiszem bátran mondhatom hogy máskor is be fogunk ide térni... 
  Persze a figurás lángost jól esett volna a szomszéd saloonban leőblíteni, de erre már nem futotta a költségvetésből, így hát ismét útnak eredtünk a part felé.

 A kiadós pecsenye okán aztán ismét elindultunk a partra, ekkorra már a nap is kezdte ledobni az ékszijat, s már mindketten kezdtük érezni hogy bizony rossz dresszkódot választottunk. 
  Leérve aztán a partra, ismét letelepedtünk a mólóra,  előbb a formás bébik közelébe, majd később kicsit odább, és csapra vertük a hozott alapanyagot. 
   Ülőpáholyunk ezúttal is a már jól megszokott helyen volt, ott ahol tavaly Hajmiékkal fotózkodtunk, a Vitorlás étterem mögötti résznél. Melettünk most is kacér kis bébik fotózkodtak, s bizony csak idő kérdése volt hogy mikor köszönnek be hozzánk. Ez így is lett,hamarosan az egyik csajszi odatipegett hozzánk, és megkérte hogy fotózzuk le őket. Mi pedig természetesen örömmel segítettünk a szebbik nem képviselőinek. Sajna mivel poharuk nem volt, és az én poharamba ne csőrőzzék bele egy bébi alapon, a borunkból nem kináltuk meg őket. Belátom utólag lehet nem kellet volna ilyen nyakasnak lennem ,hiszen egy kis bor mellett jót cseveghettünk volna velük. De hát késő bánat eb gondolat... No de ismét szóljanak inkább helyettem a képek.

Boros bébik

pillanatkép

Sunshine-bor-bébi

Merlot

Lencsevégre kaptuk

 
   S míg egyre többet és többet kortyoltunk a jóféle Dankó Pistából, mert hát a minőség azért minőség, puccos borhét ide vagy oda :) a hangulat is egyre figurásabb lett. Ezt csak fokozta a Vitorlás koktélteraszáról felcsapó zene. Úgyhogy ahogy ott üldögéltünk, élveztük a lányokat, a bort, a bakonyi szellőt, a kacsák és hattyúk féktelen harcát a kajáért, egészen kellemes kis érzés kerített hatalmába. Végre nem gondoltam semmire, csak úgy élveztem a pillanatot, ami mondjuk elég hűvős pillanat volt :) Jól esett volna egy borbébi meleg ölelése :)  Ezt a szép esti idilt csak egy egy vaku villanása törte meg. Természetesen mi is igyekeztünk mindent megörökíteni,ám ahogy hanyatlottak a fények kompakt képeinkkel egyre nehezebben boldogultunk. Másrészről pedig ahogy az alkoholfok nő a képek is úgy hanyatlanak :) 
  


Mire aztán a Dankó fenekére értünk már vígan énekeltük a "tűzvarázsló kék szemeddel égess el" c. nótát, és eléggé duhaj, fickós hangulatba kerültünk, így hát ismét jártunk egyet. No de előtte természetesen kihasználva a kék órát lefotóztuk a borsétányt és a füredi jelképnek számító Halászt és Révészt. 
  A sétányon végigszaldva, kishamar ismét látnivalóba botoltunk, nevezetesen egy tűzzsonglőr srácba. Ez egy amatőr kattingatónak mindig nagy élmény, hisz a sötétben írtó jól mutat a különféle figurákat kerekítő emberárny. Így hát a bámészkodó tömegben megszerezve a legjobb poziciót lődőstük a fotókat, mivel álvánnyal nem rendelkezünk így mindkettőnknek ügyeskedni kellet. Szerencsére ahogy a mondás is tartja fűben fában fotóállvány, így azért megoldottuk a feladatot.

A jár utat járatlanért elv mentén csapatva, vissza is mentünk a jól ismert bornénikhez. Ezúttal a Dankót egy kis  cabernet sauvignon-nal óhajtottam leöblíteni, ám a bébi belehabarodott szemeimbe, és így végül egy chardonnay kínált meg. Ám mikor nyújtotta át a poharat, rájött tévedésére, és heveny pirulás közepette elnézést kért. Mire én csak jó ízűen mosolyogva legyintettem, hogy oda se neki. Hiszen jó bor bármikor ;)
   De a lány csak erősködött hogy kárpótol valamivel ;) hát jutott is eszembe számtalan szebbnél szebb kárpótlási jegy, de végül kompromisszumos megoldást hoztunk ki, kiegyeztünk egy zsíros deszkában.  Minden esetre a történetből szép kis anekdóta kerekedett ;) Érdekes hogy amikor nem is akarok akkor sikerül a legjobban "ismerkednem" vagy épp beszédbe elegyednem egy női lénnyel ;) 
 A borbébitől a csevej alatt a beosztását, titulusát, nevét és számát is megtudtam amellett hogy a boros hacacáré egészen éfélig online, aztán bizony záróra van.
   A finom étel és itóka birtokában le is telepedtem Nándihoz, aki ekkor épp a munka terhét nyögte, s talán ekkor volt az a bizonyos holtpont. Így hát magamat szórakoztattam leginkább, bár meg kell hogy valljam elvoltam magamban :)
   Hogy azért mégse aludjak be igyekeztem sokat ciripelni ;) ami mondjuk lehet hogy Nándit ekkor épp idegesítette. Persze míg a szám kerepelt, azért a bor is csúszott. Végre alkalmazhattam a SZE napok bórkóstolóján tanultakat. 
  S mivel itt igazán esemény nem történt, hát így nem maradt más hátra mint hogy spoilerezzem a bort ;) Bár a bor értékelés igen szubjektív dolog.
  Azt kell hogy mondjam hogy az én karakteremnek igazán bejött a Chardonnay, vagy haladva a korral azt mondhatnám hogy biglike Chardonnay..
 Ez a fajta bor egy igen jellegzetes kemény karakterű ital. Ebbe az alapízvilágba flörtölnek bele az őszi gyümölcsök  zamata, olyan almás-körtés zamat üti fel itt ott a fejét. Ezek a játékos ízek eléggé élénké varázsolják az italt.  Mindezek ellenére végig érezhető hogy egy száraz fehérrel van dolgunk. A savak teljesen rendben vannak. Az egész boron végig vonul egy halvány ám annál huncutabb mineralitás.
 Nagyon megszerettem ezt az aromás, üde, kacér fehérbort. Úgyhogy igazán elégedett voltam a bébi tévedésével ;)

Nemek harca

 
  De mivel a zsíros kenyér habzsolással önző voltam, így Nándi koma is megéhezett a nagy "melegben". S mivel a saslikat még mindig drágán mérték, így új falatozót kerestünk. Végül így jutottunk el a partól nem is olyan messze lehelyezkedő pizzázóhoz. Ahol egészen baráti, söt korrekt áron summázták a pizzákat. Így hát be is tértünk egy magyaros pizzára. 
  S míg Nándi az étket várta, én rendületlenül körmöltem a históriát, meg persze a szemközti asztalnál nevedgélő lánysereget kémleltem. 
  A pizza hamar elkészült, így hát Nándi sem maradt étlen, s azonnal neki is esett a jókora falatnak. Nagyon gusztusosan nézett ki a pizza, össze is futott a számban a nyál. Szerencsére Nándi megkinált pár szelettel, aminek nagyon örültem ;) 
  A három falatozó közül melyet körútunk során megvizitáltunk, ez végzett a legjobban. Árszíntileg korrekt, minőségileg is, és hát a kiszolgálásra sem lehet panasz, bár tény és való a fenti falatozók ebben jobbak voltak nála, de hát este volt és sokadika ;) Szóval ne várjunk csodát no. Azt hiszem jövőbeli látogatásunkkor is itt fogunk abrakolni. 

Falatozás

S igyál a história

Magyaros étel

   Miután aztán a hely elütötte a zárórát, így sajnos nekünk is odább kellet telepednünk. Ekkor már mint egy gyerekszerelem úgy hűlt le a Füredi éjszaka is. Szóval mindketten magunkra ölöttük a melegebb gúnyát. Nekem pedig apum bölcs mondása jutott eszembe miszerint "Télen kaját, nyáron ruhát" vagy épp forditva-az az igazsság h mindig másképp mondja ;P
   Így hát hogy mégiscsak melegen legyünk, visszeültünk egy padra, a pecsenyesütő mellé. Ez áládos és átkos hely is volt egyben, hisz az illatok folyamatosan offenzivát indítottak ellenünk, ugyan akkor legalább melegség áradt a sütőkből és rostlapokból. 
   S mivel közbe a poharam is kiürült, így visszamentem az én kedves Ritámhoz, ezúttal a kívánt cabernet sauvignon okán. Bár a forgalom busás volt, a lány is emlékezett fizimiskámra, s talán örült is nekem, minden esetre huncutul mosolygott. Aranyos volt, ahogy mosolygott az egész pofija átrendeződött, s talán ez a szép női mosoly kiemelte ugyancsak szép és virgonc szemeit. De lehet hogy mindezt csak a bor mondatta velem ;)
  Lényeg  hogy ezúttal meg is kaptam a kívánt borocskát tőle. Természetesen most is váltottunk pár szót, és ő is begyűjtött rólam pár információt. 
  Mivel aztán a sor mögöttem gyülemlett, így jobbnak láttam ha visszaosonok Nándihoz, úgyhogy fogtam a borocskám és visszamentem a padunkhoz. 

   Ekkor a móka helyett már a filozofiai témák kerültek előtérbe, s sajnos egyre többet jutott ő is az eszembe.. Minden esetre igyekeztem a cabernet sauvignon-t is élvezni. Bár ahogy az emberismeretem úgy a borismeretem sem az igazi. Hogy miért? Hát mert ez a bor számomra nem igazán ízlett. Valahogy olyan semmilyen volt, ezzel nem azt akarom mondani hogy valami hiányzott belőle, csak hát "nem lettem belé szerelmes", nem ragadott magával. A bor amúgy nagyon egyben van, szép színű finom illatú, magas alkoholtartalmú, csak valahogy túl jó nekem. Vagy talán még nem értem meg azt  a kort hogy a cabernet sauvignon-t valóban értékelni tudjam. Az tény hogy számomra a Chardonnay mellett esélye sem maradt. 

bébi és az izzó levegő

Pillanatkép

Merengő

  Szép lassan aztán telt múlt az idő, a sétány is egyre elevenebb lett. Előkerültek cigányzenészek, és amatőr dalárdák is, úgyhogy hamarosan igazán feelinges lett az este. Ránk pedig szép lassan a fáradtság telepedett, bár a borok még ekkor is jól csúsztak. Mondjuk a mennyiség helyett igyekeztünk a minőségre fektetni a hangsúlyt, Nándi olyannyira hogy még ekkor is a pohár Dankóját melengette, ami ekkor már rég nem volt üzemi hőfokú. Bár tény és való hogy Nándi egy érdekes párhuzamot fektetett a Dankó Pista és a Balatoni Merlot között- szerinte ugyanis a borversenyt az előbbi nyerné, mint ízvilágban mind a többi kategóriában. Hát érdekes ;) Szerintem egyedül az ár érték arányban és az 1 decire jutó kóla  dózisában  nyerne a Dankó.

   De hát ahány ház annyi szokás, mint ahogy a nők terén úgy a borok terén sem egyezhet az ízlésünk. Szép lassan poharamból ismét kifogyott az itóka, így hát harmadszor is meglátogattam Ritát, mivel ekkor már kóstáltam a fehérből is, meg a vörösből is, ízleltem édest is és szárazt is, így rábíztam a választást. Hosszas tanakvás után aztán  egy rose-t ajánlott nekem. Ha már rose akkor ki is elemeztük ehhez a tipúshoz füződő érzelmeinket, Ő szereti, én pedig kevésbé, de hát "egyszer mindent ki kell próbálni". Így hát végül hallgattam szavára, és megkóstoltam a bort. 
  A rose mint ahogy vártam a középmezőnybe kvalifikálta magát. Bár mint ahogy mondtam sosem szerettem igazán a rose jellegű borokat, de talán ez is a jellememből fakad. Számomra egy dolog általában vagy fehér vagy fekete. 
  Minden esetre ennek a balatoni rose-nak egészen különleges íze volt, jelentős ásványtartalommal. Úgyhogy a rose-k között amiket eddig kóstáltam igen előkelő helyet kapott. Finom volt Roséhoz képest.
    Mire legyűrtem az itókát, már éjfél körül tekergett az óra, így hát zárt a bormóka. Szép lassan a standok is lehúzták az ablakot, Rita pedig végzett áldásos munkájával, pont mint Hamupipőke a mesében. Távozóban még köszönt is nekem. S ahogy Ő elhagyta a színt, nagyjából azidőben távoztunk mi is a sétányról.
  Ekkor már csak a pálinkás vonal tartott a frontot, meglepően nagy sort felhalmozva. De hát mint tudjuk a jó magyar pálinkának-nem a Bandi féle kaucsuk-döglöttméh ízesítésünek-hanem az echte pálinkának nincsen párja.  Mi pedig Nándival elindultunk a pályaudvar felé. Azzal a szándékkal hogy meglessük mikor startolnak az első járgányok hazafelé. Odaérve meg is vizsglattuk, s bizony szomorúan tapasztaltuk hogy a Balatonról is csak 5:50-kor startolnak az első fehér villámok. Így egy könnyed 5 órát kellet elcsapnunk. 
   Egy laza 20 perces sétát követően aztán ismét a pályaudvaron leltünk telephelyre. A fényfolyosó bizony remek kis ülőhellyel szolgált számunkra, sőt a kinti hűvőshöz képes meleg is volt itt. Hát igen talán a legnagyobb problémát ekkor ez okozta, kellemes nyáresti klíma helyett, ugyanis 9 fok fogadott minket. Ennél még a Dankóban is több nyomaték dohog. Szóval mondhatnám hogy majd megveszett az Isten hidege. S talán ekkor vágytam legjobban arra a bizonyos ágyra :) 

Bár számtalan kellemes elfoglaltságot találhattunk volna magunknak a hajnali órára, hiszen itt hétköznap is pezseg az éjszakai élet, de valahogy nem a mi pénztárcánkhoz vannak ezek a helyek szabva. Persze ki tudja lehet egy Helkát érdemes lett volna meglesni, hisz ott mindig női többség van ;) De négy órára nem valószinű hogy gazdaságos lett volna a belépő, ami talán nem is volt :D 
  Így hát ezen gondolatok tükrében maradtunk a séta, beszélgetés, és üldögélés mellett. Természetesen mély filozófiai témák mentén szántottak gondolataink- a nők-ufók-tervek- világvége misztikus bermuda négyszög keretein belül. Közben pedig ki ki néztünk a peronra, ahol csak egy magányos csörgő terpeszkedett. Itt aztán volt szerencsém az idei nyár első s mindmáig utolsó hullócsillagát látni, így hát kívántam is egy merészet :) Hiszen hátha úgy járok mint a szülinapi kívánságommal :) 
   A leglasabban talán a 4 és 5 óra között idő vánszorgott el, én személy szerint ezt az időszakot viseltem a legnehezebben. Bár ekkor már mókás embertársak is elő elő kerültek, akik azért néha egy egy mosolyogtató gondolatot megosztottak velünk. 
  Végül aztán a fagyhalál küszöbén 5 órakkor kinyitották a várótermet, így hát mi is besétáltunk, s letelepedtünk egy kényelmesnek tűnő széken. S a hátralévő időt így csendesen muzsikát hallgatva vészeltük át... míg nem 5:50 kor elstartolt a veszprémbe tartó buszom..
  

Hajnali gondolatok

Össszeségében mi a véleményem a Borfesztiválról?-
Ismét a nyár egy meghatározó élménye lesz számomra. S rengeteg kellemes emléket gyűjöttem Balatonfüreden.
 Nagyon jól éreztem magam, hisz mindig szívesen megyek Füredre, másrészt pedig a bor ízét még most is a számban érzem..
  Emelett egy új kedvenc borral, és egy új ismerőssel is gyarapodtam, a számtalan történet mellett. És ismét visszakerült egy tégla  a megtépázott önbizalmamba, hála Ritának. No és természetesen nem utolsó sorban Nándorral is jó volt találkozni, beszélgetni, borozgatni. Az idillből már csak a szebbik nem társasága hiányzott, no meg persze Beton-beszológatós Petyáé.
  Ennek a klassz-kicsit hűvös augusztusi estének a zsákmányolt pohár is emléket fog állítani egy jó darabig....
  
Remélem Kedves olvasóim tetszett élménybeszámolóm a Borhetekről. Mindenkinek csak ajánlani tudom hogy augusztus 28-ig látogatossan el a Balaton vidámabbik partjára, s élvezze a borokat, a jó társaságot. Mint ahogy mondani szoktam ezt nem igazán lehet leírni, ezt át kell élni. Remélem azért sikerült kedvet csinálom nektek.
   A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat és egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolasásig szilencióóóóóóóóóóóóó