Emelem virtuális kalapom olvasóim előtt! Mivel még mindig nagy csúszás leledzik blogomon, így igyekszem törleszteni a hosszú hétvége alkalmával az eseményeket. Lassan azonban az időhiány általánossá válik, sajnos ezt most nagyon kezdem érezni a mentémen, nem csak az iskolai munkákra hanem a magánéletemre is, s talán ahol mindekttő lecsapodik az az internetes naplóm. Egyszer valaki azt mondta nekem hogy sok időt vesz el az életből, s hogy ezért haszontalan. Szerintem azonban nagyon jó dolog, jó dolog hogy mindent lejegyzek amit 2010-ben fontosnak tartok, s utólag jókat fogok szórakozni, s ha majd megmutatom a gyerekeimnek tudni fogják hogy az apjuk nagy "kujó" volt. Persze azt hiszem az igazi haszna ott van, hogy az ember megtanulja kifejezni a gondolatait, s fejleszti nyelvi eszközeit.
De igazából nem ezért ragadtam szekercét, sokkal inkább azért hogy megörökítsem a 9.tanhét eseményeit. Hogy rohan a szemeszter, épp hogy kezdődött :) Rendhagyó módon a hetet a vasárnappal indítanám, ami egy hangulatos kis turkesztánnal kezdődött. Értem ezalatt azt hogy felsompordáltunk nagymami házához, hogy a padláson körültekintvényezzünk. Tudni kell hogy a nagyszülői ház sok sok kincset rejt, s egyike azon helyeknek ahova mindig szívesen megyek fel, egyrészt mert mindig találok valami "kincset" másrészt azért mert itt mindig olyan jó és vicces dolgok történnek.
Szóval Anyu, Apu, és szerénységem elindult hát a "régi" házhoz. Igazából menetünk célja máig ismeretlen maradt számomra, azonban a padlásra érve számtalan kincsre leltem ismét. Többek között egy pár míves kis óralapra, amiből én fényképtartókat szoktam készíteni, illetve jó néhány épp falemezre, amiket ma már nem igazán csinálnak, illetve két szép állapotú pipára. Amire később apu is lecsapott, hát igen még hogy rossz a szemem :)
Jó egy óra bohóckodás után, aztán hazamentünk, mivel a gyomrunk már korgott a nagy fitatásban. Otthon aztán jó szokás szerint "felpróbáltuk" amit hoztunk. Fejemben talán ekkor készült el az első képtartó, melybe Julcsit és magamat álmodtam bele. Tudjátok olyan míves módón, miszerint ha kinyitja a zsebórát engem lát, ha pedig becsukja akkor a két kép puszit ad egymásnak.
Távozáskor még a nemzetközi "doromboló nap" keretében sikerült egy klasszikus, szerintem jól megkomponált cicafotót készítenem. (Rájöttem a barik mellet a macskák is fotogének)
Szerintem nagyon ötletes kis meglepetés kerekedett belőle. S a megvalósítás is szép lett, köszönet a segítségért Hajminak aki rávílágított hogy tudom 9 cm-re varázsolni a képeket. (Rá nem jöttem volna)
Miután a meglepi farigcsa kész volt, a HúHa projektel foglalatoskodtam, ebbe a munkába toppantak be nagybátyámék, s a frissen nyomott rajzal (ipari titokkal) hát kénytelen voltam elmagyarázni a működését.
Összeségében nagyon élveztem ezt a fajta mérnökösködést, bár tény hogy vannak nagy kérdőjelek a tervben, de hát a konkrét adatok még váratnak magukra, holnap lesz csak kész a szimuláció, amiből ki fog derülni hogy mit is tud a szerkezet, így ezen adatoknál csak szépen sunnyogtam :) Bár egy dolog biztos a 33%-os hatásfokból 41-et fog varázsolni. Ami azért nem rossz ;)
A jó társaságban azonban repült az idő, így mire észbefigyeltem már azon kaptam magam hogy pakolni kell, mert a Hajmi taxi nem vár. El is jött szép lassan az öt óra, a start ideje. Ahogy világosodik egyre később indulhatunk (szerencsére) mert azért valljunk színt jó itthon lenni, bár a készülődés sürgetése kicsit idegesítő.
Így hát elindultunk Győr felé, az út ismét jó hangulatban telt, hála Kokó sziporkázásának. Hatalmas arc, ezt igazából nem tudom ide leírni nektek, ez tényleg olyan dolog amit hallani kell. (Gondoltam rá hogy sunyi videómerényletbe kezdek :D) A legviccesebb az szokott lenni amikor a megismert hölgyeményekről mesél, s külön személyleírást ad a hölgyről, és annak biztonsági tartozékairól a légzsákjairól, de mindezt olyan stilusban hogy a röhögés garantált.
ÍGy hát ezen felhangokkal haladtunk, Pápán aztán beugrottunk egy kis (mondhatnám kötelező) vásárlásra, ahol feltöltöttük készleteinket, én személy szerint vásároltam egy akciós Milka csokit, és egy Negró gumicukrot, csak mert úgy megkivántam.
A friss szerzeményeket aztán elfogyasztottuk útközben, így endorfinnal bőven érkeztünk meg Győrbe. Ismét Edinát szállítottuk haza először, ami az utcában uralkodó vad útmunkák miatt körülményesre sikerült. Így hát Editől ideje korán búcsúztunk.
Ezután Kokó hazaszállításán estünk túl, majd hazaérkeztünk a Víztorony utcába, itt aztán kipakoltunk, majd kisvártatva befutott Bandi, s megkezdődhetett az esti szekálljuk egymást gyerekek c. vígjáték.
Itt aztán mindenki megkapja a maga cinkjét, s végén két ember összefog a harmadik ellen, aki általában a különc, sok esetben én :) (Azért mondom hogy különc, mert a társaságból én vagyok egyedül kapcsolati igában, persze mindenki erre vágyik, de addig szekáljuk a másikat alapon..)
Az ívfényezésből aztán 20:20 kor kiléptem, mivel szokás szerint megvártam Kedvesem a buszpályaudvaron. Ez amolyan népi lovagi játék köztünk :) Ismét nagy izgalommal mentem elé, mivel a hétvége nem épp a love, peace életérzésről szólt. Így hát azt hittem szép hírekkel térek haza, azonban a rosszabb megérzésem beigazólódást nyert.
Sajnos a találkozó nem úgy alakult ahogy kellet volna, s tipikusan a rossz "randi" esete volt, a közénk feszülő problémával nem jutottunk előrébb sőt.. Kedvesem mindenki véleményét prezentálta, kivéve a sajátját. Ezen aztán heves természetemnek hála be is sértődtem. (Bár még máig nem érzem úgy hogy ott a kereszteződésben hülye voltam. ) Ha az időutazás lehetséges lenne, akkor is ezt cselekedném, s talán ez volt az ahol a havi érzelmek kijöttek, s ahol a makaccsságom előbújt. Lényegében Ő elindult balra, én pedig ott maradtam, a várt utánnamenés helyett, s néztem ahogy távolodik. De nagyon rosszul esett ami ott történt, amit ott mondott, amilyen nézeteket szememre vetett..
Miután kitűnt a képből, még kicsit maradtam, majd elindultam, sőt elviharoztam haza felé, mert bizony 15 perc alatt hazaértem, ami azért vad tempót jelent, meg is lepődtem magamon.
Hazaérve aztán a fiúkkal beszélgettem kicsit, majd álomra hajtottam a fejemet, meglepetésemre ekkor jött a bocsánatkérő üzenet, ami jól esett, s bebizonyította az új elméletemet a nőkről. S most térjünk át a hétfőre.
A hétfő szokásos lustizással kezdődött volna, ha nem lett volna Motorok laborgyakorlat. De mivel volt, így 9:20 kor indult a nap. A labor ismét nagyon érdekes volt, ezúttal dugattyúkat, hajtórúdat és főtengelyt rajzoltunk s méreteztünk. Óra végeztével aztán összehozott a véletlen a gazdÁSZ-GépÉSZ csapattal, pedig lelkem legmélyén nem szerettem volna. A szokásos beszélgetésre az előző nap hangulata ült kicsit rá, s előjött a gyerekes sértődésem is. Ennek az állapotnak aztán a 11:20 kor induló gépszerkezettan óra vetett véget, ami általában nagyon érdekes Galla Miklós alteregójával. Azonban le kell hogy írjam hogy ezúttal kihagytam az órát, s inkább hazasiettem ebédelni, azaz reggelizni. Be is pusztítottam a finom brokkolis tekercset. Miután végeztem a falatozással, mégis csak besurrantam gépszerkóra, valahogy a lelkigépészem nem hagyott nyugodni, így magamba szívtam a csapágyakról szóló előadást. Ami azért is volt nosztalgikus, mert a tavalyi vizsgát a Stribeck diagrammon buktam el. Így hát nagy szívfájdalommal hagytam el a D1-es előadót. Óra végeztével aztán befutottak a lányok, Julcsi és Timi, így hát leültünk szépen a büfébe, ahol elmajszoltuk csokoládénkat és Muffinkám diétás muffinját. Egy kis tere fere után, bementem a hét második órájára minőségbiztosításra. Itt aztán inkább a prezentációval foglalatoskodtunk Larival.
Óra után aztán ismét már békésebb hangulatban a szerelmi szál került előtérbe, mivel Kedvesem libbent be a C1-be a soron következő órájára.
Miután a gazdasági előadásra megérkezett a tanár, én kificcentem, s motorok órára lépdeltem, ahol Gál "Ő" tanár úr Ő betükkel igen elkényeztetett minket, azonban a rekord elmaradt.
Motorok után, ami a dugattyúgyűrűkről szólt leginkább, elmentünk Larival a prezentációt készíteni. Így hát tradícionális helyünkre a D203-ba vackoltuk be magunkat, és nekiláttunk nagy sebesen készíteni az előadást. A munka nagyon jól haladt, ötletet tett követett, a tett közben pedig sziporkáztak az újabb látványosabbnál látványosabb ötletek, így 7 órára elég szép eredmény volt a kezünkben. S miután nagyon elfáradtunk a szellemi fafaragásban, így hát úgy határoztunk hogy mára fejront. Megbeszéltük a holnapi teendőinket, a doktornéni, és a pappirmunka lebonyolítása. Így hát elköszöntűnk majd hazamentünk.
Emítésre méltó eset még az este, amikor is Hajmival elmentünk szurkolni Bandinak, aki a SZe-kupa meccsen rúgta a golyót :) több kevesebb sikerrel.
Miután hazaértünk azonnal tovább fojt a munka, s egészen hajnali egyig toldoztuk foldoztuk a prezit, melynek eredménye egy pofás kis alapcsomag lett. Ezalatt aztán jót szórakoztunk a tanárokról fellelhető vicces képek, ami meg is csíráztatta bennünk egy poén verzió készítését. Ezt majd alkalamssint közzé is teszem számotokra :)
Hajnali egykor aztán totál fáradtan estem be az ágyikóba, s nagyon jól aludtam egészen 9 óráig. Ekkor aztán ébredés, Kedvesezés majd Közgazdaságtan zárthelyi alkotás.
Itt meg is emlékeznék előzetesen a közgázról. A feladatlap nem volt túlságosan nehéz szerintem, viszont kicsit zavart hogy egymásra épülő feladatok voltak benne. Minden esetre nem tűnt ördöngősnek, mondtam is magamban hogy ez a gazdász fittymiritty családi gének miatt bennem van. S hogy tényleg nem egy nagy ördöngősség a számok pénzügyi csavarintása.
Zh után, aztán megejtettük a szükséges pappirmunkát. Meglátogattuk a doktornénit, amitől én nagyon féltem, mert ilyenkor mindig kiderül hogy miféle bajaim vannak. Ezúttal azonban nagyon kellemes meglepetés ért. A győri doktornénik nagyon kedvesek voltak, s izgulásom is hamar elmúlt. Kiderült a vizsgálat során hogy a jobb fülem gyengült, míg a szemem erősödött. Talán ez női behatás :) Így hát elégedetten távoztam a rendeőből. A legnagyobb kacagást számomra a színtévesztést vizsgáló teszt váltotta ki, ugyanis nem igazán értem hogy mi abban a különlegesség. Miután leadtuk a pappirokat mehettünk is TNCS tanár úrhoz konzultálni, majd egy kellemes óra eltöltése után, nyugtáztuk az eredményeket. Örömmel tapasztaltuk hogy a munka jól halad, Triesz tanár úr is sikeresen boldogul a szimulációval, s a rugó gyártását is akciósan megússzuk. A prezentációnk aztán nagy sikert aratott, bár TNCS tanár úr sosem lesz elégedett. S ez kicsit idegesített, idegesített hogy a rengeteg munka ellenére nem volt meg a kellő elismerés. Persze értem én hogy nem úgy kéne működnie, de hát komolyabb szinten senki nem foglalkozik azzal hogy a CAD rajz mozogjon, így hát amatör yútúbos videók mentén nehéz haladni. A találkozóról igy kissé csalódottan távoztam, hazaérve aztán nekiláttam a rámbízott húsvéti dekoráció elkészítésével.
Igen tudom, nem sok mindent kérsz tőlem Manó, s ezeknek nem mindig tudok megfelelni. Ezúttal egy húsvéti szív készítése volt a feladat, amit sikerült jól elodáznom, így ismét a körmömre kezdett égni a munka.
Szóval vadul nekiláttam a szív hajtogatásnak. Ami nagyon jól ment, meglepően féltem előszőr a feladattól, azonban menet közben rájöttem hogy nem is olyan nagy ördöngösség. Persze a végkifejlett nem lett olyan mint a rajzon, s szerintem néhol elég gagyi lett, minden esetre jó érzés volt hogy sikerült megfelelnem az elvárásoknak. Remélem nem kelltett nagy röhögést Füreden.
Este aztán egy kellemes kis együttlét volt betervezve a lányokkal, s ekkor éreztem úgy előszőr hogy kezd minden egyenesbe jönni, illetve hogy részemről lezártam az "aktát", s innentől kezdve igyekszem nem felhozni. Bár ahogy ismerem magam, a szálka még ott van, és néha csipkelődés szintjén megjelenik majd sajnos a téma. Így hát kedd este nagyon elégedetten tértem haza, s nagyon jól éreztem magam :) Egyenesbe jött számomra ismét a világ :) :)
Térjünk is át a szerdára. A szerdai nap a reggeli ébredéssel indult, majd álmosan találkoztam előbb Kedvesemmel, majd Larionnal, akivel folytattuk a pappirmunkát. Előbb azonban hazasiettünk a Víztorony utcába, ahol Larion megnézhette a nagyszoba állagát is. Ebbe a gépész idillbe csöppent bele Petya, aki széppé varázsolta a szerdát.
Nagyon jó volt hogy Patyus visszatért egy délelőtt erejéig a kályhához. Így hát együtt elindultunk meghallgatni a munkavédelmi tájékoztatást, azonban az ipsét még nem találtuk bennt 9:40-kor. Hát igen az igazgatási épületben is jó lehet dolgozni. Így hát elmentünk melegszendvicsezni, s bedobtunk egy reggeli kávét. Míg az üvegesben üldögéltünk, PEtya és Larrion eszmét cseréltek, s szerintem egész jól egymásra hangolódtak. Miután elfogyasztottuk a reggelit, visszaindultunk a munkavédelmis bácsihoz.
Ezúttal sikerrel koronáztuk a napot, s hivatalosan is az egyetem alkalmazásába léphettünk mint gyakornokok. A kollegális üdvözlés után, elköszöntünk egymástól, s Petyával megleptük Julcsit, aki nagyon örült a hódolatunknak.
A nagy találkozás után, kellemes kis tere-fere kezdődött, amiből szerintem érezhető volt a régi vágy :) Megbeszéltük a délutáni programot, Petya pedig felajánlotta hogy kifuvaroz minket az Árkádba. Ez aztán nagyon pozitív gesztus volt. Ezután aztán hazasiettünk Petyuval, s Bandival és Hajmival cseréltek eszmét a bölcsész létről.
A kellemes délutánnak egy email vetett véget, mely azt hivatott közölni hogy lehetőleg a nap folyamán írjuk alá a SZeDuó pályázatot. Így hát Larion előkerítése után, megkerestük az Innovációs irodát. Ami azért nem kis feladat volt, a keresést még az ajtó mellé ficcentett nagy sárgaréz tábla sem segített. Végül TNCS tanár úr segítségével sikerült megtalálnunk. Ekkorra már begyüjtöttük a lányokat, Julcsit és Timit. Most már tényleg igaz hogy Kedvesem minden fontos pillanatban velem van.
A várakozást azonban kicsit türelmetlenül viselte Kedvesem, ez engem aztán ott kicsit zavart is, mert hát végül is ráértünk, mert az a különleges pillanat állt elő hogy semmi dolgunk nem akadt.
Így hát kicsit zavart ez a sietség, türelmetlenség, mert hát az Árkádos vásárlás bizony nem egy halaszthatatlan esemény.
Végül sikerült aláírnunk a szerződést, s megtudtuk hogy a prezentáció időpontja április 16 lesz. :) Így rájöttünk hogy szerencsére van még időnk megcsinálni a prezentációt.
Ezek után elköszöntünk Lariontól majd a kis csapat elindult felénk, hogy együtt kimennyünk az Árkádba. Ekkor kisebb csetepaté alakult ki hogy ki üljön előre, végül engedtem Manónak, és ülhetett ő előre. Minden esetre árvusan figyeltem hogy Petya keze ne tévedjen el a váltógombról.
Az Árkádba érkezve a kajáltunk egyet, Petya ismét meglepett hogy megosztotta velünk a pizzáját. Ezek után aztán aztán megbeszéltük a csekkpont csárlit, és az időpontot, majd szétszéledtünk vásárolni. Ebben a legizgalmasabb pillanat számomra a fehérnemű nézés volt. Ezt nagyon élveztem :) :D
A nézelődést a spárba zártuk, ahol vásároltunk egy Kalasnyikov energiaitalt, majd meghallgattuk Julcsi monológját, miszerint velünk fiúkkal nem lehet eljönni vásárolni :) Van benne valami :P A fiúk nem igazán szeretnek vásároni.
Majd miután PEtya begyűjtötte anyukáját, elköszöntünk egymástól, s egy nagyon kellemes fél nap véget ért. Miután elköszöntünk, mi is hazaindultunk, még feltettük a pontot az í-re s megbeszéltük az estét, majd elváltunk.
Bandival jókedvűen hazasétáltunk, s egy nagyon kellemes délután kezdődött meg. Nagyon élveztük Bandival a délutáni tereferét, s a lányok faggatását.
Így hát nagy derülések koronázták meg a délutánt, nagyon vicces dolgok derültek ki, s tudtunk meg akaratlanul is este :)
Első fejezet: BULI:
A bulik nagyon megszokottak a mi házunk táján (lehet hogy túlságosan is) azonban idén rendhagyó módón előszőr volt nagyon zsöngés a lakásban. Ezúttal a "fiúkat", Stokit és Matyit invitáltam meg, mivel a szilveszteri készletek lassan ránk száradnak, így muszáj volt pusztítani belőlük. Tehát míg a lányok a kollégiumban csaj bulit tartottak, addig mi a bérleményben fiú bulit. Tudjátok abból az igazi jófajtából.
Elsőnek Matyi érkezett, meglepően korán, mivel 8 ra jelentkezett be, különös módon megelőzte a hatra ígérkező Stokit is. Aki valószínűleg 6 kor még táplálékot és vagy SzöSzt vett a szájába :P
A kezdési időpont így 9 órára tolódott, mire a jó lovag is ideért :) Szóval kilenckor felültünk a magaslesre, hogy a legnemesebb vadra, azaz szarvasra vadásszunk. Míg egyre másra ürültek a poharak, egyre jobb kedv kerekedett. Az italozáshoz csatlakozott Bandi is, és Hajmi is természtesen.
Ahogy az üveg ürült egyre beszédesebb lett mindenki, de persze a kreativ programok sem hiányozhattak, amit ezúttal a drótszobrászat gépész módra, s Solecki Levi dumaverseny volt :)
De rövidre zárom blogom ezt a szálát, miután 10-et ütött az óra elindultunk begyűjteni a lányzókat. Ez azonban nem volt egyszerű feladat :)Miért is lenne az ? :D
Miután találkoztunk kiválasztottjainkkal valahogy hírtelen minden megváltozott, s az addig jó buli egy egészen más vágányon haladt tovább mint ahogy elképzeltük. Ismét bebizonyosodott egyrészt- hogy a női lélek bonyolult, másrészt hogy a sok lelkizés mindent tönkretesz.
Ezútal előszőr SzöSz viselkedése, majd Timiék csetepatéja, ami valahol ott indult hogy Timi és Julcsi egyszer csak fogták magukat és átmentek Laposra. Persze ez nekünk nem esett jól, bár tény s való hogy ott akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Így utólag azonban azt hiszem ha együtt megyünk bulizni, akkor legyünk is együtt. Másrészről pedig tényleg bulizzunk. Szóval a sok sírás, lelkizés kicsit sőt nagyon rányomta hangulatát a bulira, így hát a pontszáma egy erős 4-es.
Én azért jól éreztem magam, mind az alapszakaszban mind pedig a későbbiekben. Annak pedig külön örültem hogy az est során mi ketten nem veszekedtünk, pedig eléggé felfokozott volt az érzelmi hangulat. Na nem mintha hiányzott volna :)
Ami viszont hiányzott az a jó buli hangulat, és az hogy sokat táncoljunk :) Na mind1 majd legközelebb :)
Tereljük is át a szót a csütörökre. A hét utolsó érdemleges napjára, így hát lassan blogom végére is érek. Az előző napi buli megmutatta hatását, ez leginkább a fáradságon látszott. Azonban nagyon szép volt a reggel, mint a legtöbb amikor nem egyedül kell kelnem. Van valami szépsége a közös reggeli készítésnek, a közös fogmosásnak, és a "maradj még öt percet" kezdetű soroknak, amik néha célt érnék néha pedig nem.
Miután sikeresen összekészölődtünk együtt elmentünk az Egyetemre, s áthallgattam a KFT-ről szóló nem tudom milyen óra előadásra :)
Ez aztán nagyon lekötötte figyelmem mert érdekes elméleti nyalánkság volt. Óra alatt persze figyelmem más felé is kalandozott főleg mivel Kedvesemmel nagyon serényen leveleztünk. Ami nagyon vicces és pörgő volt. Óra után aztán a szokások szerint Tóth-Nagy Csaba tanár úrhoz siettem,bár ezúttal érdemi munka nem volt a kezemben, így hát leginkább csak figyeltem.
Miután végeztünk a kozriciummal, Larionnal megbeszéltük a továbbiakat, azaz hogy délután bizony gépszerk jegyzőkönyv gyártás sebesen.
Az eheti feladat egy Szilárd illesztésű kötés kiszámítása volt, melyet aztán sikerült is alábecsülni, ugyanis egy egyszerű kis feladatba regeteg munka szorult. Már már majdnem beletört a szekercénk, így nem is csoda hogy csak az óra közepén lett kész. S nem is biztos hogy helyesen, bár a 127 Celzius jó értéknek tűnik.
A gépszerkó hozta a formáját azaz a szokásos számol, ír, sír, hisztizik :) Az órán kaatoztathattuk a gépiesz észtevékenységet, mivel egy hajtóműt kellet méretezni. Ami mint gondolhatjátok az e heti feladat is lesz :) Szerencsére hétvégén a nagyját elfogyasztottam :D
Az óra aztán elégé lehúzta a tápegységet, így a vendégszereplésem Környgazdon eléggé bénán sikerült, sajnálom is a hozott formámat. Bár ezúttal az óra sem volt vmi izgalmas :) S kicsit bántott hogy Kedvesem hazasomfordálhat én pedig nem :) Persze az egész hangulat mögött talán a fáradtság bújt meg.. Erre még nem tudom a választ, lényegéban azonban eléggé hülyén viselkedhettem.
Óra után aztán elkísértem Manót a buszra, miközben kellemesen beszélgettünk. Útközben találkoztam Miklós kollega úrral, akit a nagy rohanásban észre sem vettem.
A pályaudvaron aztán egy gyors bucsú, s Kedvesem elindult hazafelé, én pedig szintén így cselekedtem. Így lényegében a csütörtök este unalmasan telt, ugyanis rendszerint ilyenkor együtt szoktunk lenni. Ezúttal a fiúkkal mókultam kicsit, beszélgettünk, filmet néztünk, majd korán lefeküdtünk.
A pénteki nap históriája szinte már szót sem érdemel, igazából a takarítással és az új dekoráció felhelyezésével foglalkzotam, mivel a régi már megadta magát. A régi elemek, aztán felébresztették bennem a nosztalgiát, főleg a közös programok keretén belül begyűjtött csencsholmik. Ezek ma már a kacatos dobozban pihennek. Miután szép rendet raktam, s a konyhát is dzsuvamentesítettem, elpihentem, s a nap hátralévő része ezzel tellt egészen az indulásig.
A hazaút ismét kellemes volt, Kokó ismét biztosította a jókedved :) Azonban mint mindig, ezúttal is nagyon elfáradtam mire hazaértem. Igen engem a két óra utazás elfáraszt.
Summázva az eseményeket, nem volt rossz hét, de nem is volt egetrengetően jó :) Szóval amolyan átlagos hét volt. Melynek értékét mára már a közgáz zárthelyi pontszáma csökkenti. Az első nagy csalódás zh :( amikor azt hiszed hogy jól sikerült, aztán kiderül hogy egyáltalán nem. Amiben még az is idegesítő h számolási hibák miatt lettek feladatok a nullával egyenlők :( Hát igen.. :( Nem jellemzem magamat.
Nagy pozitivuma a hétnek, hogy a projektel jól állunk, és hogy a magánéleti ing a berek is véget ér. Az idiilhez már csak az igazi tavasz hiányzik..
Azt tudom még zárszóként mondani hogy ne legyen rosszabb hetem mint az előző :) Összegezve a dolgokat a szokásos ponttáblázat sem maradhat el. Szóval a 9 tanhét eredménye: 7,68-as.
Bejegyzésem végén tehát daloljanak a képek, mert mint tudjuk azok nagyon beszédesek.. Remélem tetszett az írásom (már csak egy projektel vagyok csúszóban :D) Igyekszem gyakrabban tudosítani, addig is néha tévedjetek fel ide a tavasz hevében.
A mihamarabbi viszontolvasásig vigyázzatok magatokra, élvezzétek az életet és a női társaságot, a következő tudósításomig sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése