Kút és a víze

	Kedves Naplóm! Ma nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút víze mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle