A múlt héten egész héten betonozással foglalkoztunk. Már kiskoromban is nagyon szerettem amikor valahol betonozás folyt, hiszen remek alkalom volt hogy a homokváramhoz (mert hát a beton, alkotója a homok, így ilyenkor mindig volt egy nagy kupac homok az udvarunkban) szóval hogy a homokváramhoz egy kis erősítést "csórjak". Másik igazán mókás dolog egy egy betonozás alkalmával az volt hogy édesapám nagy örömére imádtam végigrohanni a frissen betonozott területen. Így a ház körül rengeteg olyan betonelem van (kocsifeljáró, garázs) ahol szerénységem kéz vagy lábnyoma megtalálható.
Épp hogy álomra hajtottam fejem, mert hát este folyik az igazi élet.. már kelhettem is fel, ugyanis a nagy melegre való tekintettel, hajnalban veselkedtünk neki a munkának. Szóval reggel felpakoltuk a szerszámokat, a frissítőt, és elindultunk a munkaterületre.
Érkezésünk után, hogy a szomszédok is tudják hogy akció van, be is indítottuk a betonkeverőt. Régi klasszikus darab, még apu csinálta, s sok sok építkezést megjárt már, néha néha még kölcsönbe is került itt ott a rokonságban.
S míg a gép dolgozott, mi előkészítettük a terepet. Mivel már említettem eme régi építésű háznak a falait mindkét oldalról 2,5-2,5 cm vakolat dísziti. Ez a vakolat homok mész művészi kevercséből készült, azonban itt ott már megrogyott. Leginkább ott ahol felvette a párát. Így ezeket a részeket voltunk hívek kijavítani. Persze ehhez először a megfelelő kapcsolatot kell létesíteni a régi és új alkotók között, egyszóval a sérült részekete leverni, majd némi vízzel, a kötés javítása érdekében lekezelni. Míg mi ezzel bajlódtunk a betonkeverő elkészítette a kívánt mennyiségű és minőségű anyagot, én pedig megrostáltam azt, majd átszállítottam a talicskával a célterületre. Ezután porcióztam vödrökbe, majd a célterületre logisztikáztam. Miután apu és a saját vödrömet is bejutattam, és meghallgattam a munkavédelmi és eszközkezelési ismereteket, felvehettem a szerszámokat. Ami egy serpenyőből és egy kőműveskanálból állt.
Elsőnek apu pörgetett le egy gyors tutoriált, hogy hogyan is kéne ezt véghez vinni, majd ezek után lassan, kicsit bátortalanul én is belevágtam a dolgokba.
Mit ne mondjak kezdeten azt hiszem a Kőmíes Kelemen Szabványt követtem, ugyanis amit felvittem az menten le is "dőlt". Így leginkább az első napot csak szenvedéssel töltöttem.
Ennek ellenére azonban a konyha helyiség az első napon elkészült. Tudjátok itt került kialakításra a boltív., meg egy kis ablak... Szóval nap végére a főzőfülkének nevezett helyiséggel elkészültünk.
Szerénységem pedig a vödör és talicska szállításban kikészült. Így nem meglepő módon a délutánt sziesztával töltöttem.
.
Másnap aztán ismét kezdetét vette a verkli, ezúttal a második szobában folytattuk a falazási, javítási munkálatokat. Bevallom hátam közepére nem kívántam a dolgot, hiszen az első nap tanulságai alapján ügyetlen voltam, ráadásul kényelmetlen térdelőállásban kellett szűk helyen dolgozni. Egyedül az udvaron terebélyesedő és szép gyimilcseket kínáló barackfa tartotta bennem a lelket..
Szintén hajnalban indultunk, tán kicsit később mint előző nap, majd betonkeverős szomszédébresztés, rostálás, talicskázás, adagolás. Ezúttal ráadásul még messzebb is kellett vinni a vödröket.
S míg én az adagokat porcióztam, addig apu előkészítette a munkaterületet. Ő kapta az egyik sarkot, én pedig a másikat. Úgy látszik ő megbízott a tudásomban. Nagy kedvtelenséggel vetettem neki magam a harcnak... Ám a haramdik negyedik kanálérintésnél meglepően tapasztaltam hogy az éjszaka során elvégeztem egy OKJS kőműves tanfolyamot, és bizony nem hogy nem esik le a felvitt vakolat hanem ott marad :)
No képzelhetitek mint a frissen szűzességét elvesztő bizony mohó módon kezdtem élvezni a dolgot, s míg apu kis léptékben haladt a maga falán, én pikk pakk elértem a a sarkot.
Bevallom dél körül amikor pihenni tettük a kanalakat, büszke voltam magamra. Egyrészt hogy végre nem csak határáltatom a munkát, másrészről hogy megismerkedtem a kőműves kanállal.
Persze munka során apu rengetek történet mesélt a házról, nagypapáról, vagy amikor együtt építettek nagypapámmal, vagy arról hogy melyik kőműves kanál kinek a tulajdona :D
Dél körül aztán "húzni hagytuk" a vakolatot, s mi pedig hazamentünk egyrészről ebédet főzni, másrészről pedig kicsit pihenni.
Hát igen azt kell hogy mondjam hogy univerzális férfiemberek vagyunk mi, délelőtt kőműveskedünk, délután pedig szakácskodunk :) S még mondják azt hogy velünk csak a gond van :P
Ezúttal egy fergetegesen finom (család hölgytagjainak elmondása) lecsót készítettünk. (Bár leginkább készítettem)
Miután aztán a lecsó kész volt, s kellően belakmároztunk, egy kicsit pihentünk. Ezeket a perceket én a számítógépes tervezéssel töltöttem, ugyanis szerintem ez az alapja mindennek. Mármint ha van egy pontos méretezett 3d-s rajz a házról, az sosem rossz. Vagyis az ember úgy látja hogy mit hova tehet, vagy hogy hogy nézne ki az ebédlő "halászlévörösen".
Délután aztán, amikor a nap már kicsit gyengébben kényeztette az embereket, újra akcióba lendültünk. S körülbelül hat óráig dolgoztunk is. A "műszak" végére aztán a második helyiséggel is készen voltunk. Mielőtt hazamentünk volna, még visszaellenőriztük a főzőfülkei munkálatok sikerességét vagy épp kudarcát.
A harmadik napra mint a nem olyan sokkal ezelőtti erdő munkánál, teljes mértékben elegem volt a betonból. Bár gyermeki énem épp ezen a napon tört elő belőlem, nevezetesen itt kezdtem el cirkálni, rajzolni a betonba, no nem abba amit a falhoz használtunk, hanem ami a talicskába pihent. :) Igazán jó kis játék még mindig :D
A munkálatok harmadik etapjára, a "szép szoba maradt", a ház legnagyobb tere. Szerencsére azért itt akadt a legkevesebb munka.
Hasonló előkészületek után váratlan dolog történt, apunak be kellett menni a városba, így egyedül maradtam a feladattal. Hát bevallom elsőre kicsit frusztráló volt a helyzet, de gondoltam hogy mivel napról napra fejlődők, így egye fene "kihívás elfogadva". Szóval egyedül maradtam, a kanalammal, serpenyőmmel.
S ahogy apu kiment a kapun, nekiláttam a munkának. Szép nyugodtan, a saját tempóban. Ha elfáradtam megpihentem az előtérben kihelyezett fotelekben... Amikor megéheztem ettem egy kis almát, vagy épp barackot.
Mire aztán apu visszajött kész is voltam a melóval. Főnők úr megnézte a munkálatot, majd hogy azért ne legyen akkora a dolmányom itt ott belekötött, simitóval is húzott párat, majd azt mondta "Egész jó". Persze láttam hogy azért elégedett a munkámmal :)
Így a harmadik nap hamar szögreakaszthattuk a kanalakat. Délután aztán még gondolatban megterveztük a további munkálatokat, azaz a villanyhálózatot. De sajnos a kivetelezése máig várat magára.
Visszatérve a jelenbe, ma ismét terítékre került a téma, annál is inkább mert egyrészről:
-Lassan vége a nyárnak
-Elkészült a 3D-s modellem
-Anyu szabadságot kapott
-Négy a munka olyan mint a pénisz, nem állhat napokig.
Szóval elültettem a bogarat anyu fülébe, hogy már pedig neki kéne veselkedni újra. S míg ő meszel, addig mi megcsinálnánk a villanyos bekötéseket, illetve a víz átvezetését a főzőfülkébe. Erről aztán felhasználva a 3D-s modellem, egy röpke powerpoint prezentációt is készítettem.
Miután aztán berendezési, villamos rendszeri és mindennemű koncepciómat leszavazta a vezetőség, felviharoztunk a házhoz, személyesen megnézve a dolgokat. Persze a szülők nem nyugodtak volna meg, ha saját szemükkel, saját kezükkel le nem mérik a helyiségeket. S elő nem adhatják az ő berendezési terveiket.
Bevallom igazán makacs ember vagyok, és hát szüleim koncepciója nem tetszett. Anyu elképzelése szerint ugyanis a hűtő, nem a főzőfülkében kapna helyet, holott ott is elférne, hanem az étkezőben. No de kéremszépen. Teszem azt fel, hogy a gázon fő a finom marhapörköltnek való, és édesanyámnak eszébe jut hogy kéne még bele tenni egy pár szelet húst, akkor ott kell hagynia a gázt, a tűzhelyen a finom étellel, s ki kell iszkolnia az étkezőbe.. Eközben fél szemét sem tudja az ételen tartani...S lehet hogy mire vissza ér, már a finom csemege karbonizálódott.
Másrészről pedig milyen dolog már hogy a finom vasárnapi húslevesbe belebrümmög a hűtőszekrény...
Ezt aztán előadva anyunak azt hiszem sikerült meggyőznöm arról hogy az én elképzeléseim jobbak. Remélem tényleg érvényesíthetem majd elképzeléseimet, hiszen azért akár hogy is nézzük pár évtized múlva nővérem és én fogjuk ott tartani a nagy kis családi rendezvényeket.
Miközben a berendezés tervezetén vitatkoztunk, vagy inkább diskuráltunk anyuval, rájöttem hogy a családban egyedül nekem van koncepcióm a tér, a ház berendezésére. Továbbá hogy ez a berendezés, bútortervezés téma nagyon érdekel.
Végül aztán abban maradtunk hogy holnap nekiveselkedünk a dolgoknak. Hogy hol és mivel? Azt még nem tudjuk :) Lehet hogy csak ablak-ajtó festés lesz, de lehet hogy világítási hálózat tervezés-kivitelezés.
Remélem hogy elképzeléseim közül sokat megvalósíthatunk majd :)
No azt hiszem sikerült egy regényt alkotnom, de most ismét képbe helyeztem mindannyiotokat. Remélem tetszett az írásom.
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, érezzétek egymást jól, köszönöm a figyelmet, hamarosan újra jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése