Frontjelentés III.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Előszőr is jelentem hogy a virtuális kalapom emlegetésére egyes fanatikus rajongóim gyüjtést szerveztek, így most már megtestesült :) Hamarosan be is mutatom nektek a szerzeményt, de ez azt hiszem külön krónika lesz :)

De akkor miért is ragadtam klaviatúrát, mert csapataink még most is harcban állnak. Rendszeres olvasóim tudják hogy a Kis Hasienda felújitásáról van, illetve lesz itt szó. Szóval vágjunk is bele az aktuális frontjelentésbe...
Egy messzi messzi galaxisban nem is olyan rég ott tettem le a lantomat hogy a barkácsműhelyt A-ból B-be költöztettük. Mára már az az áldásos állapot lépett fel hogy a műhely evakuálása megtörtént, s jó szokás szerint egy pár ezer apró szerszám, fúrókulcs s egyéb hasznosnak titulált haszontalan marhaság elveszett, illetve hogy apu megint nem talál semmit a saját műhelyében :) Bár ez nagyából eddig is így volt :)



A harctéren ekkor már csak pár ócskavas és két zsák szemét illetve a kopár falak emlékeztettek az ádáz csatára. A falak kopárságát csak a 15 éves köszörülésből származó prehisztorikus porfoltok, amik az idő műlásával egy fekete lyukká sűrűsödtek össze, helyenként pedig a szálvasak létesítettek marsi krátereket a plafonon.
De a helyiség üres volt, így kezdődhettek az utó, vagy elő munkálatok. Előszőr is a veszteséget s a feles missungot kellet eltávolítanunk. Erre nővérem válalkozott is, s itt hódolhatott kedvenc munkafolyamatának a söprésnek. Miután ezzel is megvoltunk, apu vette magához a csiszológépet, mert hát ugye amit lehet gépesítsünk, s gázolta le kegyetlenül a népművészeti köszörülésport, majd ezzel a hévvel, a keletkezett kráterektől is megtiszította a területet.
A hétfői munkálatok végül hamar véget értek, este pedig egy hűsitő, de koránt sem kellemes vihar zárta a napot. S hogy miért nem volt kellemes? Hát egyrészt mert a frissen festett, s azzal a svungal kinthagyott kandalláber és gyertyatartónk szépen elázott, ezzel a festést tönkre is téve. Másrészt pedig azért mert két villám a kertünk végében álldogáló fába suhintott, nem kis dörgés kiséretében. Szóval elégg vad vihar tombolt, s meg kell hogy valjam hogy valahol féltem is egy kicsit. Bár kétszer ugyan abba a fába nem csap a villám :)


A kedd zord borongos esős időt hozzott, és ez a családi munkacsapat lendületén is meglátszott.
De mit volt mit tenni a folyamatnak haladni kellet, mert ütemtervünk eléggé kötött, így mint valami jó sztahanovista nekiláttam a munkálatoknak. Bázisomat áttettem az előszobába, ahol a járólap felszedését tűztem ki vésőm elé :)
Ez egy klassz meló volt. Streszes idegzetűeknek vagy a 2044-es olimpiára készülőknek, ekkor lesz ugyanis hogy a versenyguggolás olimpiai sport lesz, szóval neki nagyon ajánlom.
Szerintem ritka rossz meló volt, s talán eddig számomra a legfárasztóbb munkafolyamat volt.
A munkát délelőtt s délután kissé magányosan végeztem, mert családom többi tagja a házunk előtt történt balesetet kukekrolta, s jól szórakoztak.
Történt ugyan is hogy a felázott poron, ami mint tudjuk eléggé csúcsosz, hogy Palik Lacit idézzem, ilyenen a legrosszabb vezetni mert ez olyan mint a takony.. Szóval a felázott poron egy helyi Schumacher betartva természetesen a sebességhatárt, annak módja és rendje szerint tökéletesen landolást mutatott be a vízelvezető árokba.
Sajnáltam is szegényeket meg nem is, szegény új Skoda Octávia padlólemeze gondom tacsra ment, de hát legalább rájönnek hogy nem kell száguldozni.
A landolás után a család azonnal kikászálódott a gépjárműből s elkezdték méregetni hogy tudnak kijönni a mély árokból. Mi persze bentről tudtuk a megoldást, mert egyszer apu is belehajtott a transzporterrel.
Szóval néztük őket, s mivel segítség elég akadt, elvégre az eset pont a Kucska utca és a Liberty bulváron történt, szóval így mi jobbnak láttuk benntről szurkolni s jó módon fogadásokat is kötni hogy hogy oldódik meg a helyzet. (Azt hiszem zsengébb koromba volt is egy ilyen televiziós játék..)
A poruljárt család előbb megpróbáltak lábon kihajtani, de hát ez hasztalan kísérlet volt, mert hát az ároknál csak az emberi ostobaság a nagyobb, majd megpróbálták pallók segítségével kiemelni a járművet, ez is kudarcba fulladt.
Végül a közütkezelő KHT segítségével sikerült kiemelni a gépjárművet. De az eset, vagy a szerencsétlen próbálkozások eredménye az lett hogy az autó első MacPherson-rendszerű felfüggesztése háromszög lengőkarral és tabilizátorral cefetül elhagyta magát, így a sérült járgányon csak az elvontatás és a sárga angyal segített. Ami jó három óra várakozás után megérkezett, s véget vetett a színi előadásnak. A rómaiak elvéből így a panem-et ki is húzhatjuk. A plebs dolga végeztével, ami a bámészkodás volt, elindult hazafelé, mi pedig így már kiegészülve folytattuk a munkálatokat.
Anyu segített a járlapok felszedésében, míg nővérem és apu a pakolásban serénykedtek.
A járólapokkal lassan haladtunk, mert anyu is hamar rájött hogy ez egy alantas munka, én azért örültem hogy ketten szedtük. Azért is alantas mert a jól leragasztott darabok a szélrózsa minden irányában képesek eltörni, s akkor fél óra kalapálás árán sem adják meg magukat.
A nap folyamán aztán munkánk begyorsult, vagy csak a járólapok fújtak visszavonulót, de estére szépen felszedtük a 15 négyzetméteres tér burkolatát.
Meg kell hogy valjam hogy nagyon elfáradtam ebben a folyamatban, de jó volt látni hogy ismét nagyon sokat haladtunk, így hát elégedetten feküdtem le.



Másnap aztán fáradságom megtestesült egy eléggé figurás izomláz formájában. Ez azért volt érdekes mert olyan helyeken is izomlázam lett amit a munkában nem is használtam, például a kisúj és hűvelykúj második újpercében.. No erre varjatok gombot :)
A szerdai nap eléggé izgalommentes volt, s nem is igazán tudom mivel telt az idő. Jah igen, a család hölgytagjai a meszelésnél virtuskodtak, míg mi apuval a műhelyt szeretltük fel szekrényekkel és polcokkal. Ez hol izgalmas, hol pedig unalmas s frusztáló folyamat volt, végül azért minden a helyére került. A veszteséglistát egyedül egy aluminium polc és eszköztartó gyarapította, ami rugalmatlan ütközését a kalapáccsal nem bírta elviselni, s egy rideg töret képződése során alfelét hátrahagyva megszünt polctartóként funkcionálni. Hát igen akadnak veszteségek :)
A műhely munkálatait a robbanásveszély tábla méltó helyére rakásával zártuk, így most már elmondhatom a műhelyt késznek minősítem. Persze apróbb módosításokat még igényel, de a barkácsműhely, megszépülten, tágasabban s világosabban de kész van.

A meszelés folyamata a csütörtöki és pénteki napot is elfoglalta. Ez az a folyamat amiben én sem tevékenyen sem passzivan nem tudtam részt venni, mert nem értek hozzá, s mindenféle festéssel kapcsolatos dolgot utálok. Persze azért mindkét nap ott sertepertéltem, s nem nyugodtam meg addig míg nem lehetett egy Dodi falam, ami az én festési nemtudásomat dícséri :)
Aztán idővel, s ahogy kitanultam a festőszakma csínnyát és bíínyát akkor anyu rámbízta hogy a kis pemzlimmel a sarkokat mázoljam ki.
Másik fontos feladatom volt még, a meszelő megszervizelése, mert hát jó meszelő nélkül nem igen lehet meszelni. S hát egy kis toolkit után, hellyel közzel sikerült használható eszközt létesítenem, persze néha így is megesett hogy a meszelő elvesztette a fejét :)


A pénteki nap a méricskéléssel és a területek kiszámolásával telt. Ez egy remek kis matematika művelet volt, így hamar végeztünk vele :) Ezután következhetett a megfelelő mintázatú padló, járólap szőnyeg, egyszóval burkolóelem kiválasztása.
Ez már jóval nagyonn s összetettebb feladat volt. Ekkor döbbentem rá hogy ez a házépités szépítés nem egy egyszerű feladat. Mert nem csak térben, hanem bútorban és színben is kell gondolkodni, hogy minden passzoljon. S mellesleg mindenféle optikai fortéjra szükség van, hogy a terekben tudjunk csalni :)
Rövid vitatkozás, kötelező ius murmurandi után, a családi kupaktanács végül megállapodott hogy hova miféle burkolat kerül. S ezzel véget is ért a tervezés szakasza. A pénteki nap a továbbiakban a hesszeléssel telt, készülve a másnapi bevásárlásra.

Csapassunk is így át a szombati napra. A szombat mint már említettem a kívánt termékek megvásárlásával telt. S igazából itt kezdődött el az igazi munka. Itt érezhető hogy a tettek mezejére léptünk. Szóval az eddigi folyamatok csak olyan bemelegítés volt, persze mondhatjáok hogy persze persze, megveszi az ember leteszi és már kész is van.
Szerintem azért mégis ez egy nagyobb falat, megvenni, fuvart intézni, lerakni, méreteket kiigazitani ahol kell, majd a berendezkedés is egy külön litánia.. Ezen felül a villamos berendezéseket elrendezni stb stb.. Szóval a meló izmosabb része még most következik.
Szóval elindultunk vásárolni. Beérkezvén Ajka városba, örömmel tapasztaltuk hogy időnk van mint a tenger mert a Diego csak 9 kor nyit. Így hát elmentünk addig körbenézni, illetve egyéb kelléktárunkta felfrissiteni a neves Horizont áruházba.
Itt aztán betankoltunk egy radiátorfestékkel és egy rigipszel, majd elindultunk visszafelé a Diegóba.
Az üzlethez érkezvén örömmel tapasztatluk hogy pontosan 9 kor kinyitott. Belépve célirányosan haladtunk a kiszemelt burkolókhoz, amolyan szemellenzős módón, nehogy bármit is megkívánjunk, s bármi is felboritsa a jól megtervezett fiskális és disignos tervünket.
Sikeresen ki is választottuk a katalógusból kinézett alapanyagokat. Persze végül felülírtuk saját tervünket, mert hát mint tudjátok a terv az első ami felborul, szóval a személyes megfigyelés során arra jutottunk hogy a sötétebb kockás sokkal szebb lesz, így végül azt vettük meg. Illetve vettük volna...
Miután bediktáltuk a kívánt méreteket, s a Diego disignak megfelelő hölgyecske fel is vette azt (nővérem szerint pontosan :D) ezután jött a hidegzuhany hogy a megrendelt árúra még 3 hetet várni kell.

Ius murumrandi: Én itt nagyon megdöbbentem. Hogy a 21 században, ebben a vadkapitalisa világban képes talponmaradni egy cég, ami nem tart fenn raktárat. Persze értem én.. plussz kötlség,, de hogy ezek a just in time rendszert elég alternatív módón értelmezik az is biztos..
Szóval nem igazán értem hogy miért nem lehet a szönyageknek egy polcrendszert biztosítani.. Szerintem annyi plusszköltséget nem jelente nekik.
Másrészről elveszik az embertől azt az élvezetet hogy megnézi, kifizeti és viheti. Azt amit megrendelt, akkorát amekkorát megrendelt..
Szóval nem nagyon fogom fel máig hogy hogy lehet ilyen pofátlan egy cég. S hogy ha valamit kifezet az ember akkor nem lehet azt ott az orra előtt méretre vágni.. Szóval ilyen szempontból jobb volt a 80-as évek, mikor bementél kifizetted levágták, vihetted.. De hát így.. Három hetet várni a burkolatra.. Nevetséges..
Szóval az ajtón kilépve meg is fogadtam hogy a Macskaszörősön kívűl nem fogok többet a Diegoban vásárolni. Ezzenel hivatolsan is bojkottálom az üzletet.

Ebből a sokkból felébredve aztán kifizettük az árut, a bankolás közben még utoljára körülnéztem az üzletben, mindent jól alaposan megfogdostam, s idegességemet a macskaszőrős simogatásával vezettem le :) Ami nagyon jóól esett :) Szóval ha meg akartok lepni akkor egy macskaszőrőssel :)
Aztán mituán könnyes búcsút vettem a selejt áruháztól, s a bankolás is befejeződőtt elégedetlenül hagytuk el az üzletet. S indultunk hazafelé. A lassú bankolás másik örömömet a velős piritós sör kombótól is megfosztott. Így nővérem hazafele úton meg is kapta a ius murmurandi sokat :)

Hazaérve aztán ebédet főzőtt a Kis család, amolyan igazi családiat. Mindenki hozzátette kicsiny vagy nagyobb tudását a közös ebédhez, de úgy érzem a munka nagyját én végeztem.
Apu a húst vágta fel, nővérem a hagymapuculásba segétkezett, míg a konkrét főzés munkálatainál én ragadtam meg a fakanalat. S ha volt a napba valami pozitivum akkor a finom ebéd annak mondható.
Persze a délután így sem ment kárba, nővérem a 23 réteg meszet hordta fel a műhely falára, ami még mindig nem volt elég :)
De azt hiszem ebben is megvan a logika, méghozzá, ha 4300 réteg mészt felhordunk akkor a tér körülbelül 20 cm-t szükül, tehát a megrendelt padló épp a méret :D Szóval szerintem itt van a kutya elásva..
Délután aztán megérkeztek rokonok, s jó szokás szerinte a ragasztós székbe ültek, így jó három négy órát nálunk voltak. Így nem igazán csináltunk sok mindent, elpanaszkodtuk hogy hogy jártunk.Illetve a délután folyamán még megütköztünk régi jó barátunkal a háromajtós ksitestvérével, ami szintén háromajtós "izomszekrény", de egy újabb kevésbé robosztusabb darab. Délután tehát nagy harcokat vívtunk az előtérben található bútorokkal, amikt a további munkafolyamatok maitt ki kellet transzpoltálnunk. Nevezetesen egy háromajtós Kleidungschrankot, ami anyai örökség, két bonnelrugós Kanizsa Béke II zöld szinű fotelt, és egy hüttőszekrényt.
Estére maradt egy kis falcsiszolás és glettelés az előtérben, illetve a lámpa leszerelése, s itt véget is ért a szombat. Persze ezt a folyamatot is apuval végeztem, s itt is elmaradhatatlan volt a morgás és kiabálás. Azt hiszem apu nem tud úgy csinálni valamit hogy egy válogatott káromkodás el ne haggya a száját..

A vasárnapi munkálatok is a semmi kedv jegyében telt. Ezt nálam még fogozta magánéleti gépszijledobásom is, de talán pont emiatt, vagy csak hogy levezessem a robbanásközeli fáradt gőzt, délután nekiláttam a radiár lemosásának, s a festésének.
Tudnikell hogy ezt a munkálatot valamiért nagyon utálom. Nem tudom miért, mert kiskoromba imádtam festeni, festegetni, most pedig utálom. S nem is tudok :) Festő tudományom kb a zebra stilúsban megragadt :) Így félve de mégis nagy lelkesedéssel álltam neki a radiátor lepingálásának.
A csövek lefestése után, s az első három négy borda lemázolása után, s miután megjött a minőségellenőr csoport, rájöttem hogy ez a munka mégsem nekem való.
Így hamar át is passzoltam az ecsetemet nővéremnek, aki imád festeni, s anyunak. Így ketten egysgfrontba tömörülve festegették a harminc bordából álló radiátort.


S hogy időnk ne vesszen kárba, mi apuval a világitási rendszert, ami az én saját terveim alapján készül, szóval a világitás redszer átalakításának munkálataival foglalatoskodtunk.
Ez annyit tesz hogy előbb összekerestem az alapanyagoakat, egy villanykapcsolót és egy konnektort, majd a szerelésükhöz szükséges műanyag dobozt, ennek nem tudom mi a neve :)
Ezek után következett a dolgok 3D megtervezése, azaz AutoCad hijján a kézi rajzceruzával bejelölni a vezeték helyét és a kapcsolódoboz sziluetjét. Majd jött a vésés folyamata, amibe kicsit én is belekóstálhattam, de csak amolyan tanuló módón.
Ilyenkor azért büszke vagyok hogy apukám szinte mindenhez ért, s igazi polihisztor féle, villanyszerelés, kőművesmunka s hasonló dolgok meg sem kottyannak neki. Remélem az idő múlásával majd én is ilyen leszek :) S 80 éves koromra már minden mesterséghez konyítani fogok egy picit..


Szóval kivéstük a falat, ezután jött a ius murmurandi, az elmaradhatatlan orditózás, hogy túl lentre rakattam a konnektort, s hogy nem elég a kábel..
Szerencsére a B készárú raktárból feltöttük készleteinket a jó Tool Managmentnek köszönhetően, majd nagy lendülettel megkezdődött a kábel rögzítése, majd a rés befoltozása. Ekkor következett az elmaradhataltna második morgás, hogy miért kevertem ki fél kiló gipszet.. amikor az egy egész ház villamos szigetelésére elég.. Aztán a végén épp hogy elég lett arra a kis részre.. Szóval erről ennyit..
A nap végére, sikeresen helyérekerült az új kapcsoló, lámpa és konnektor foglalatja, s az öket összekötő villamos vezeték is. S míg a gipsz száradt, megrendeltem a lámpákat. Remélhetőleg szerdán meg is jönnek, s a munkák folytatódhatnak.
Az estét még egy rövid folyamatellenörzéssel zártuk, majd tervezgettük a bútorokat, persze ezt még hülyeség, mert igazán csak akkor látjuk át ha már le van burkolva a tér.
A munkálatok holnap folytatódnak, de ezt majd a következő krónikámba örökítem meg. Szóval csapataink még mindig harcban állnak..
Összegezve: A munkálatok haladnak, szép lassan, s nem épp konfliktusmentesen, kinek egymással, kinek a Diegoval, kinek a mátkájával, kinek pedig Chappy kutyával akadnak konfliktusai. De azt hiszem a házépítés-szépítés is áldozatokat követel, de ha mindenki beleteszi a részét, s a Diego végre leszállítja a rendelést, akkor a tervszerinti átadás megtörténhet. Egynelőre mi is késünk, legalábbis saját ütemtervem szerint, s már-már biztos hogy ha ilyen tempóban haladunk a hét második napjai leállással kecsegtetnek.

Nektek kedves olvasóim köszönöm a türelmet s hogy végigolvastátok bejegyzésemet. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók s vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a nyarat. A legközelebbi írásomig sziasztok