| |
Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Ma valahogy megtestesült bennem az a tipikus esős nap hangulat, bár most mikor itt alkotok nektek már kezdi bontogatni a szárnyait a napocska. Valahogy az idő is összhangban volt vagy van a kedvemmel. S jöjjön a tényleges krónika, olyan ami már rég nem volt fellelhető a blogomon. Ahogy a mondás tartja ha probléma van a világban akkor ott vagy pénzről vagy nőről van szó. Napjainkban a pénzügyi vállság még dúl, s a magánéleti vállságok sem ritkák. Az én környezetemben is jó pár kapcsolat megromlott, vagy elromlott, vagy csak félresiklott, esetleg érdekes szerelmi háromszögek alakultak ki, vagy éppen menthetelenül elromlottak. Furcsa és illékony dolog ez a szerelem mint az éter.. Észre se vesszük és eltűnik, elromlik. Vannak kapcsolatok amelyek végérvényesen tönkremennek, vannak olyan kapcsolatok is melyek kifelé az idealizált kapcsolat képét mutatják belül pedig rothatnadnak, s vannak az igazi kapcsolatok, amelyekben a temérdek örömöt néha megfűszerezi egy csekély búbánat is.
Mostanában nekem is akadtak gondjaim ezzel a páratlan érzelemmel, persze a mi esetünk csak amolyan kicsiny fertőzés volt, vagy csak a magányosság szülte, esetleg a véletlenek összjátéka..
A gépész tervekben gondolkodik, de néha felborul a rajzasztal , elszakad a gépszíj, beszorul egy fogaskerék s a legtökéletesebb" gépezetbe is hiba csúszik. Gondos munkával hiába számolta ki a szilárdsági méreteket.
Néha az emberi dolgokba is hiba csúszik, főleg a törékeny dolgokba, mert hát minél törékenyebb egy dolog annál kisebb hiba is elronthatja. A legfinomabb emberi dolog pedig a párkapcsolat s a szorosan hozzá kapcsolódó szerelem. Néha ebbe a tökéletes érzelembe is hiba csúszik, csúszhat. Elég egy rossz szó, egy hirtelen, átgondolatlan mondat, vagy bármilyen apróság.
De az ember más mint a gépek, az ember képes arra amire a gép nem, észlelni a hibát, majd korrigálni. Mert rendelkezi érzelmekkel, köztük is az ilyenkor előnyős megértéssel
Észleli, megérti, s orvosolja a másik fél problémáját. Mert mint ahogy a fogaskerekek úgy vannak ők is összekapcsolva, érzékelik a másik legapróbb hibáját, nyűgjét is, s képesek szép szóval, türelemmel megjavítani azokat.
Fogalmazódtak meg minap a gondolataim, amikor is még nagy erőkkel tombolt a mátkaválság. S ahogy Márton kollega úr mondta, a nép a bulvárra szomjazik, szóval jöjjön olyan ami már rég nem hasította blogom hasábjait.
Azt hiszem túl vagyunk kedvesemmel az első lényegesebb konfliktuson, eddig jobb híján azon szoktunk összeveszni hogy milyen üditőt vegyünk a 544 számú kisárúházban, vagy leánykori nevén Kisteszkóban. Meg kell hogy valljam nagyon nyomasztó volt ez a pár nap, ezek a magánéleti gondok a munkámra is kilátással voltak, s nem egyszer hiba formájában testesültek meg.
Nagyon rosszul érintettek kedvesem szavai, mert hát ha az emberhez valaki ennyire közel áll akkor azt nagyon könnyen meg tudja bántani, könnyebben mint másokat..
S hogy egyértelműen engem hibáztatott, sőt neheztelt rám a hétvége miatt az nagyon rosszul esett.
Mint tudjátok ugyan is zajlik a Kis haszienda átépítése, s hát ez a folyamat rengeteg időt, s áldozatot kíván. Tőlem például azt az áldozatot hogy nem tudok elszakadni otthonról hétvégenként. Mert hát egy egész napos betonozás vagy bútorhordás vagy járólap felszedés után az embernek a maradék életkedve is elmegy, s valljuk be Balatonfüred nem az uborkaföldek túloldalán van..
Persze kedvem lett volna átruccanni hozzá és feltölteni lelkemet bájos mosolyával, s feltankolni zsákomban a sok sok kedvességgel, de ez az adott ütemterv mellett lehetetlen volt.
Ezért is bántottak kicsit jobban szavai. Bántott hogy nem értette meg az én helyzetemet, s az ő fogaskerekei csak forogtak a tengely körül melynek centrumában Ő volt, s mit sem törődött azzal hogy az én csorba kerekeimmel mi történik..
Zavart hogy én voltam a hibáztatott, s mint a viccben ha van rajta sapka azért verjük meg ha meg nincs akkor azért..
Szóval két oldalról vívódtam. Egyrészt szomorú s mérhetetlenül csalódott voltam hogy a hétvégi borhetezés elmarad, s hogy kedvesemet is csak három hét múlva láthatom, másrészről csalódott ideges voltam hogy a lány aki nagyon nagyon fontos számomra nem ért meg, s csak a saját álláspontjával foglalkozik.
Aztán teltek a napok, a hétvége is lépkedett vadul tovább s a konfliktus is egyre mélyebben ásta magát. Szenvedélyes levélváltások, esti hallgatások, de mégis egymást várások, érzelmi hullámvölgyek jellemezték a napokat.
Közben persze sok minden történt, s mindketten gondolkodtunk vadul, mert Író Béla bácsitól tudjuk hogy igazság nincs csak nézőpontok vannak, szóval hogy melyikünk nézőpontja helyes. Belül pedig a belső hangom folyamatosan azt mondta hogy "Dodi fene a makacsságodba, ne rontsd el azt ami a legjobb az életedben" Aki ismer persze tudja hogy makacsságom azt is magában foglalja hogy kitartok az álláspontom, véleményem mellett. S akkor is igazam van ha tévedek.. Na jóó ez nem, mert néha belátom hogy én állok a sötét oldalon..
Szóval a napok tellésével a válság nőttön nőt, s a nemzetközi helyzet is fokozódott. Az események sodrában aztán a hétfői nap jelentette a fordulópontot. Mikor is felfigyeltem Big kollega úr írására, aminek ekkor még csak az intró hangjait olvashattam el, mert a bejegyzés még a béta teszt folyamatában volt, estére aztán megérett az írás.
S nagyon megragadó volt, s gondolkodásra késztettet. Maximálisan egyet értek a tartalmával, s irigykedek is mint a rossz uborka, hogy én nem tudok ilyen írásokkal előállni. Azonban ez az írás is segített hogy kijöjjek a házból.. S rádöbbenjek hogy mennyire jó is odabent.
S hogy igen, elkényelmesedtem a kapcsolatomban. Megszoktam hogy ezt a jót nap mint nap megkapom, és közben észre sem vettem hogy milyen értékben is bővelkedek. Rájöttem hogy megszoktam hogy szinte nap mint nap együtt vagyunk, s így nem is becsülöm meg amim van.
S ha másra nem hát erre jó volt az egész cécó és hogy 3 hétig kijöttünk a házunkból.. Ennek és barátaimnak köszönhetően végre el tudtam rendezni a dolgokat, s mindent a helyes 'érték' polcra tettem.
Aztán eljött az este, s kedvesem is megérkezett virtuális randevúhelyünkre, így hát minden adott volt hogy tisztázzuk kapcsolatunk sötét foltját. Aztán beszélgetésbe elegyedtünk, bár az ilyen kérdéseket legjobb személyesen tisztázni, no de hát ez így a nyár kellős közepén sajna nem volt kivitelezhető. Egy változatos fordulatos, s hangulatában elég ingadozó beszélgetés során aztán végül mindent tisztáztunk. Az eredmény az lett hogy végül beláttuk hogy mindketten tévedtünk. Ki kisebbet ki nagyobbat. Azt hiszem képes voltam megfogalmazni helyesen hogy mi is volt az én nagy problémám, Kedvesem pedig képes volt, kitisztult fejjel , belátni hogy nem érdemeltem meg szerintem dúrva szavait. Így hát a válság mint ahogy az lenni szokott elmúlt, s újra szent a béke. Elvégre minden válság 3 napig tart :)
Levonva a tanulságokat, azt hiszem ez a kis külön töltött idő rádöbbentett mindkettőnket hogy mennyire rossz is így külön.
Hiszem hogy ahogy a puding próbája az evés, úgy a kapcsolat próbája az ilyen kisebb nagyobb buktatók. Ideális kapcsolat nincs, s leginkább azon múlik hogy a felek hogyan tudják megoldani a közös vagy egyéni problémáikat. Ez is egy művészet, belátni hogy tévedünk, szép szóval megértetni a másikkal a helyzetet. Ezeken a hullámvölgyeken pedig ha túljut a kapcsolat, akkor úgy vélem hogy valami sokkal szilárdabb, s sokkal jobb kötés alakul ki. Elvégre rossz dolgok is azért történek az ember életében hogy megtanulja értékelni, vagy elszámolni az elkövetkező jót. Bízom, és remélek benne hogy ez a kis összezörrenés is kapcsolatom javát szolgálta, s a közös úton továbbra is szépen lépkedünk előre kedvesemmel, valami olyan jó felé amire ismét azt mondhatjuk hogy ezért megérte ;) Ahogy Márton koma mondta akivel mostanság sok tartalmas órát beszélgetek, egy barátnő megnyitja a lehetőségek kapuját. S igen így van, egy barátnő érdekes szituáció elé állítja az embert néha, s néha nem is kellemes beszélgetések, s problémák is adódhatnak. Ettől még a barátnő és a kapcsolat csodás, csak Földi körülmények között nincs tökéletes dolog..
A lényeg a lényeg hogy a problémát sikeresen megoldottuk. A mátkaválság a szóért köszönet Mártonnak, szóval a válság elmúlt, s Dodi szíve ismét repes, ismét lelkesen dobog hű kedveséért, s igyekszik a jövőben továbbra is minden jót megadni, mert mint tudjuk a nőknek törődés kell :)
Kapcsolatunk átesett a tűzkeresztségen, szerencsére nem buktunk el a közös út mezsgyéjén. Azt hiszem az ilyen kis buktatókon jelent nagyon sokat az az illékony szó hogy szerelem.
Köszönöm hogy elolvastátok kicsit "nyenyergés" hangulatú írásomat, remélem Kedvesem nem neszeli meg hogy ide is furmintottam egy kis krónikát a dolgokról, mert annak nem lenne jó vége :) De úgy éreztem hogy ezt is ki kell magamból írnom, mert a blogomon nem csak a jó dolgokról adok számot :)
A mihamarabbi viszontolvasásig vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a nyarat, a következő írásomig legyetek jók és sziasztok
Mostanában nekem is akadtak gondjaim ezzel a páratlan érzelemmel, persze a mi esetünk csak amolyan kicsiny fertőzés volt, vagy csak a magányosság szülte, esetleg a véletlenek összjátéka..
A gépész tervekben gondolkodik, de néha felborul a rajzasztal , elszakad a gépszíj, beszorul egy fogaskerék s a legtökéletesebb" gépezetbe is hiba csúszik. Gondos munkával hiába számolta ki a szilárdsági méreteket.
Néha az emberi dolgokba is hiba csúszik, főleg a törékeny dolgokba, mert hát minél törékenyebb egy dolog annál kisebb hiba is elronthatja. A legfinomabb emberi dolog pedig a párkapcsolat s a szorosan hozzá kapcsolódó szerelem. Néha ebbe a tökéletes érzelembe is hiba csúszik, csúszhat. Elég egy rossz szó, egy hirtelen, átgondolatlan mondat, vagy bármilyen apróság.
De az ember más mint a gépek, az ember képes arra amire a gép nem, észlelni a hibát, majd korrigálni. Mert rendelkezi érzelmekkel, köztük is az ilyenkor előnyős megértéssel
Észleli, megérti, s orvosolja a másik fél problémáját. Mert mint ahogy a fogaskerekek úgy vannak ők is összekapcsolva, érzékelik a másik legapróbb hibáját, nyűgjét is, s képesek szép szóval, türelemmel megjavítani azokat.
Fogalmazódtak meg minap a gondolataim, amikor is még nagy erőkkel tombolt a mátkaválság. S ahogy Márton kollega úr mondta, a nép a bulvárra szomjazik, szóval jöjjön olyan ami már rég nem hasította blogom hasábjait.
Azt hiszem túl vagyunk kedvesemmel az első lényegesebb konfliktuson, eddig jobb híján azon szoktunk összeveszni hogy milyen üditőt vegyünk a 544 számú kisárúházban, vagy leánykori nevén Kisteszkóban. Meg kell hogy valljam nagyon nyomasztó volt ez a pár nap, ezek a magánéleti gondok a munkámra is kilátással voltak, s nem egyszer hiba formájában testesültek meg.
Nagyon rosszul érintettek kedvesem szavai, mert hát ha az emberhez valaki ennyire közel áll akkor azt nagyon könnyen meg tudja bántani, könnyebben mint másokat..S hogy egyértelműen engem hibáztatott, sőt neheztelt rám a hétvége miatt az nagyon rosszul esett.
Mint tudjátok ugyan is zajlik a Kis haszienda átépítése, s hát ez a folyamat rengeteg időt, s áldozatot kíván. Tőlem például azt az áldozatot hogy nem tudok elszakadni otthonról hétvégenként. Mert hát egy egész napos betonozás vagy bútorhordás vagy járólap felszedés után az embernek a maradék életkedve is elmegy, s valljuk be Balatonfüred nem az uborkaföldek túloldalán van..
Persze kedvem lett volna átruccanni hozzá és feltölteni lelkemet bájos mosolyával, s feltankolni zsákomban a sok sok kedvességgel, de ez az adott ütemterv mellett lehetetlen volt.
Ezért is bántottak kicsit jobban szavai. Bántott hogy nem értette meg az én helyzetemet, s az ő fogaskerekei csak forogtak a tengely körül melynek centrumában Ő volt, s mit sem törődött azzal hogy az én csorba kerekeimmel mi történik..
Zavart hogy én voltam a hibáztatott, s mint a viccben ha van rajta sapka azért verjük meg ha meg nincs akkor azért..
Szóval két oldalról vívódtam. Egyrészt szomorú s mérhetetlenül csalódott voltam hogy a hétvégi borhetezés elmarad, s hogy kedvesemet is csak három hét múlva láthatom, másrészről csalódott ideges voltam hogy a lány aki nagyon nagyon fontos számomra nem ért meg, s csak a saját álláspontjával foglalkozik.
Aztán teltek a napok, a hétvége is lépkedett vadul tovább s a konfliktus is egyre mélyebben ásta magát. Szenvedélyes levélváltások, esti hallgatások, de mégis egymást várások, érzelmi hullámvölgyek jellemezték a napokat.
Közben persze sok minden történt, s mindketten gondolkodtunk vadul, mert Író Béla bácsitól tudjuk hogy igazság nincs csak nézőpontok vannak, szóval hogy melyikünk nézőpontja helyes. Belül pedig a belső hangom folyamatosan azt mondta hogy "Dodi fene a makacsságodba, ne rontsd el azt ami a legjobb az életedben" Aki ismer persze tudja hogy makacsságom azt is magában foglalja hogy kitartok az álláspontom, véleményem mellett. S akkor is igazam van ha tévedek.. Na jóó ez nem, mert néha belátom hogy én állok a sötét oldalon..
Szóval a napok tellésével a válság nőttön nőt, s a nemzetközi helyzet is fokozódott. Az események sodrában aztán a hétfői nap jelentette a fordulópontot. Mikor is felfigyeltem Big kollega úr írására, aminek ekkor még csak az intró hangjait olvashattam el, mert a bejegyzés még a béta teszt folyamatában volt, estére aztán megérett az írás.
S nagyon megragadó volt, s gondolkodásra késztettet. Maximálisan egyet értek a tartalmával, s irigykedek is mint a rossz uborka, hogy én nem tudok ilyen írásokkal előállni. Azonban ez az írás is segített hogy kijöjjek a házból.. S rádöbbenjek hogy mennyire jó is odabent.
S hogy igen, elkényelmesedtem a kapcsolatomban. Megszoktam hogy ezt a jót nap mint nap megkapom, és közben észre sem vettem hogy milyen értékben is bővelkedek. Rájöttem hogy megszoktam hogy szinte nap mint nap együtt vagyunk, s így nem is becsülöm meg amim van.
S ha másra nem hát erre jó volt az egész cécó és hogy 3 hétig kijöttünk a házunkból.. Ennek és barátaimnak köszönhetően végre el tudtam rendezni a dolgokat, s mindent a helyes 'érték' polcra tettem.
Aztán eljött az este, s kedvesem is megérkezett virtuális randevúhelyünkre, így hát minden adott volt hogy tisztázzuk kapcsolatunk sötét foltját. Aztán beszélgetésbe elegyedtünk, bár az ilyen kérdéseket legjobb személyesen tisztázni, no de hát ez így a nyár kellős közepén sajna nem volt kivitelezhető. Egy változatos fordulatos, s hangulatában elég ingadozó beszélgetés során aztán végül mindent tisztáztunk. Az eredmény az lett hogy végül beláttuk hogy mindketten tévedtünk. Ki kisebbet ki nagyobbat. Azt hiszem képes voltam megfogalmazni helyesen hogy mi is volt az én nagy problémám, Kedvesem pedig képes volt, kitisztult fejjel , belátni hogy nem érdemeltem meg szerintem dúrva szavait. Így hát a válság mint ahogy az lenni szokott elmúlt, s újra szent a béke. Elvégre minden válság 3 napig tart :)
Levonva a tanulságokat, azt hiszem ez a kis külön töltött idő rádöbbentett mindkettőnket hogy mennyire rossz is így külön.
Hiszem hogy ahogy a puding próbája az evés, úgy a kapcsolat próbája az ilyen kisebb nagyobb buktatók. Ideális kapcsolat nincs, s leginkább azon múlik hogy a felek hogyan tudják megoldani a közös vagy egyéni problémáikat. Ez is egy művészet, belátni hogy tévedünk, szép szóval megértetni a másikkal a helyzetet. Ezeken a hullámvölgyeken pedig ha túljut a kapcsolat, akkor úgy vélem hogy valami sokkal szilárdabb, s sokkal jobb kötés alakul ki. Elvégre rossz dolgok is azért történek az ember életében hogy megtanulja értékelni, vagy elszámolni az elkövetkező jót. Bízom, és remélek benne hogy ez a kis összezörrenés is kapcsolatom javát szolgálta, s a közös úton továbbra is szépen lépkedünk előre kedvesemmel, valami olyan jó felé amire ismét azt mondhatjuk hogy ezért megérte ;) Ahogy Márton koma mondta akivel mostanság sok tartalmas órát beszélgetek, egy barátnő megnyitja a lehetőségek kapuját. S igen így van, egy barátnő érdekes szituáció elé állítja az embert néha, s néha nem is kellemes beszélgetések, s problémák is adódhatnak. Ettől még a barátnő és a kapcsolat csodás, csak Földi körülmények között nincs tökéletes dolog..
A lényeg a lényeg hogy a problémát sikeresen megoldottuk. A mátkaválság a szóért köszönet Mártonnak, szóval a válság elmúlt, s Dodi szíve ismét repes, ismét lelkesen dobog hű kedveséért, s igyekszik a jövőben továbbra is minden jót megadni, mert mint tudjuk a nőknek törődés kell :)
Kapcsolatunk átesett a tűzkeresztségen, szerencsére nem buktunk el a közös út mezsgyéjén. Azt hiszem az ilyen kis buktatókon jelent nagyon sokat az az illékony szó hogy szerelem.
Köszönöm hogy elolvastátok kicsit "nyenyergés" hangulatú írásomat, remélem Kedvesem nem neszeli meg hogy ide is furmintottam egy kis krónikát a dolgokról, mert annak nem lenne jó vége :) De úgy éreztem hogy ezt is ki kell magamból írnom, mert a blogomon nem csak a jó dolgokról adok számot :)
A mihamarabbi viszontolvasásig vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a nyarat, a következő írásomig legyetek jók és sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése