Szülinapozás

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Krónikás tarsolyomat ismét megtömtem jó néhány mókával, s hát ezekről jó szokás szerint számot is vetek nektek. Szóval lássuk is a heti termést..
Az egész történet valahol ott kezdődik hogy Szerdán meghívott Melcsy a hétvégi szülinapi ünnepségére. Ez a rendezvény tavaly is ilyenkor volt, mert hát ugye egy szülinap nem igen változtattja a helyét, s tavaly valami aprópó miatt kihagytuk, így hát most itt volt a nemes alkalom a javításra.
Egy röpke gondolkodási idő után rá is bólintottam a szíves invitálásra, majd a kettes vonalon el is kezdtem izzítani Petyát. Az ilyen alkalmak ugyanis remek baráti összejöveteleket szoktak eredményezni. Szerencsére Petyának sem akadt hétvégére semmilyen munkája, így hát már csak Nándi fülébe kellet elszórni a móka hírverését.
Mivel magamra vállaltam ezt a feladatot, így pénteken ezt ki is doboltattam Nyírádon, s Nándi bár nem sok kedvel, de kapott az alkalmon s igent mondott.
Az előkészületek le is záródtak, megbeszéltük hogy szombaton 6 kor a pályaudvaron találkozunk, s elmókolunuk, este pedig Oázisban kiegészülve a csapat másik felével, élvezzük a nyarat és a dzsemburit..

S ezzel át is csapok a szombatra. Megvallom őszintén szombaton nem sok kedvem volt elmenni bárhová is, valahogy rámjött az a semmiked semmihez feeling, biztos veletek is volt már ilyen :) Persze magamba gondoltam hogy ez jó előjel, hiszen ha valahová nem akar elmenni az ember, akkor ott bizony jól érzi majd magát.. Hát ezúttal sem csalódtam ebben az észlelésemben.
A délelőtt egy kis kutatással telt nagymamám házának padlásán, ahol nem sok kincset találtam, s az egyetlen értékes dolgot is sikerült elhagynom a padlás porában. Pedig már a funkcióját is megtaláltam :) Aztán pár kisebb summával, elindultunk haza, ahol tűzszünetet hirdettünk a fronton, legalábbis én azt hirdettem.
Hamar elérkezett a négy óra, a készülődés ideje. Az ünnepi mentémet már jó előre kiválasztottam, így hát ez a folyamat mint mindig olajozottan ment. Most nem is hagytam itthon semmit :) Aztán fél hatkor elindultam Ajka felé.

Meglepő módon Petya sem hívott fel öt méterről, s szintén meglepő módon én érkeztem elsőnek. Leszállva a fehér villámról, örömteli meglepetés fogadott, hogy Melcsy és Kingus közelednek felém széles mosollyal. Ekkor azt gondoltam hogy talán engem varnak :) aztán kiderült hogy Katus és Gábor érkezésére gyűltek itt egybe.
Kisvártatva ők is befutottak. Így hát rövid eszmecsere után, miután Katus kíváncsiságát is kielégítettem hogy én mit keresek itt, elindultunk padragi buszt nézni, ekkor csapódott közénk Petya. Véleltlenül épp baktattunk, mikor is Petya leszállott a buszról..
Petya is felköszöntötte Melcsyt majd átadta (volna) a zöldtea kivonatot, de Melcsy a nagy pörgésben ügyet sem vetett rá :)
Ezután megtudtuk a további terveket, s a csekkpontcsárli helyét és idejét, majd kissé háttérbe szoroltunk, de hát ez történik ha lányokkal találkozik az ember :) A lányok elbeszélgettek, mi pedig valahogy nem kaptuk el beszélgetésük ékszíjját, így egy egészen más alternativ szálon folytattuk a történeteket.
AZtán elválltak útjaink, mi pedig megvártuk Nándit, aki fél hétkor be is repült a "hiperszuper Volvó busszal" :)
Rövid üdvözlés után, s miután megállapítottuk hogy mindenki csíkos ruházatot öltött magára, elhatároztuk hogy a Kapufába csüccsenünk be. Egyrészt azért mert útba esett, másrészt azért mert hangulatos hely, s harmadrészt pedig azért mert a kiszolgálás nagyon barátságos, mind áron, mind személyben. De legfőképp azért mert megszavaztuk :)
A rövid séta alatt jót beszélgettünk, mivel Nándi mostanában internet nélkül tengeti napjait, így különsen jó volt hallani a vele történt dolgokról. Megtudtuk hogy a Tescos munkások élete sem fenékig tejfel, s hogy a biztonsági őrük mennyire jó emberismerő :) (előny abban a szakmában) S hogy idén bizony nem megyünk túrázni, helyette a nagy falatot inkább pár kisebbre abriktoljuk szét, mert hát baráti rendezvényeknek ugye hely dukál :)
Mindezt kellemes hangulatban, kellemes korsó sörünk mellett tárgyaltuk ki. S ahogy a sör fogyott, úgy a hangulat is izmosodnik kezdett.

Rövid itt tartózkodásunk után, úgy határoztunk hogy tovább állunk. S mivel bendőnk még korgott így a Deák éttermet vettük célba.
Ez a kis séta is jó hangulatba telt, megérkezve aztán láttuk hogy a hely komplett arculatfrissítésen esett át, mind a cégtábla, mind a kiszolgáló személyzet ráncfelvarródot, utóbbi sajnos hátrányára.
Az új étlapból így kissé egykedvűen válogattunk, s a bőség zavara majdnem megtévesztette szemünket. Aztán végül hosszas tanakodás után, söreink érkezésére, megszületett a döntés. A velős pirítósom igazán ó választásnak bizonyult. Gyermekkorom kedvenc ételét most is örömmel fogyasztottam. A velős kenyér íze most sem változott, s egyből nosztalgiás hangulatomba kerültem, aztán az ajkai valóságba Petya beszólása hozott vissza :)
Egy kis nosztalgiázás után, továbbindultunk a Blablaba. Itt kinn telepedtünk le, mivel a Topa tumor óta nem igazán szívesen lépjük át a küszöböt. Tehát a teraszalatt letelepedtünk. s vártuk a pincér étkezését. A kedvességet itt is hiányoltam, a pincér itt is kicsit unottan tette a dolgát..
A sör persze itt is nagyon jól esett, s melléje egy pizzát is elfogyasztottunk közösen. Ekkor hívtam fel Hajmit hogy mikor ütközünk, de náluk még a fundamentálásnál tartott a hangulatkeltés.

Miután elpusztítottuk söreinket, el is indultunk a Hotel Ajka elé, ahol elég szép számú tömeg várakozott, hát igen kevés olyan impozáns épülete van Ajka városának mint a Hotel Ajka..
Ezután a lányok is hamar megérkeztek, kiegészülve Pusival, Cékussal és Kuwiwal. Rövid eszmecsere, pletykálás és gyors intordució után tovább is indultunk a Tescoba beszerezni elemorzsiánkat.
Itt aztán rövid időre ketté vált a csapat, s kicsit ellaposodott a hangulat részünkről. Talán itt éreztem egyedül rosszul, vagy inkább rosszabbul magamat, kicsit zavart hogy a társaság másik fele nem igen törődött velünk. De hát hármasba jól elvoltunk azért, majd az Oázis felé vettük az irányt.
Az Oázis az a hely amiben már nagyon sokszor csalódtam, így hát ezzel a svungal indultam neki a dolgoknak. Ahogy mondani szokták innen szép javítani alapon, adtam egy utolsó esélyt a helynek..
Útközben bepillantottunk az ajkai fürdőben tartott dzsemburira is, ahol a portáslányok jókedvel próbáltak invitálni minket befelé.. Hát ez ezúttal kimaradt :)
Az Oázisba megérkezvén, örömmel tapasztaltuk hogy a mai nap más mint a többi, s egész helyre kis buli bontogatta szárnyait..

Az idő múlásával egyre jobban éreztük magunkat, majd a táncparketten is feltűntünk. Kisvártatva befutottak a többiek is. S ekkor jött el az a neuralgikus pont számomra, amikor rájöttem hogy hiányzik kedvesem társasága, mert mindenki párokba rendeződve táncolt. Én pedig bár nem vagyok magányos (szerencsére) de most mégis úgy éreztem magam. ÍGy másik kedvelésemnek a fotózásnak, s a dokumentálásnak szentelt az időt. Ebből aztán akadtak is félreértések, mert többen azt hitték hogy én vagyok a hivatalos Press, s hát így előttem vágták magukat pózba. Először próbáltam még eloszlatni szemük fátyolát, de mivel meg sem hallgattak a későbbiekben letettem erről a szándékomról

Egy óra körül befutott Hajmi és Kornél barátja is. Az ő személyében egy hihetetlen mókamestert ismertem /ismerhettünk meg. Tehát hozzájuk csapódtunk. S a míves humoros történetek vagy épp vicces beszólások is hiperbolikusan szaporodtak.
Aztán úgy határoztunk hogy letelepedünk egy asztalhoz, ahol Hajmi szomszédasszonya Heni és a barátnője üldögéltek. S ha már ott voltunk gyorsan meg is ismerkedtünk. Nagyon aranyos lányokat ismerhettem meg személyükben. Remélem a falunapokon még találkozunk :)
Ekkor Kornél belecsapott a szerelem húrjaiba, s egyből két lánynak tette a szépet, ami olykor nagyon vicces volt.
Én pedig mint egy jó ingaóra járkáltam a társaságok között. Hol a színpadon tűntem fel, hol pedig az asztalnál kattingattam pár képet.
Hamarosan úgy határoztunk hogy csapra verjük Petya somlaiját, mert a végén még megposhad. A nedü nagyon finom volt, megkínáltuk belőle a lányokat is. Zsófinak nagyon ízlett, amit jó jelnek veszek, mert mint kiderült Zsófi is füredi és van neki is egy teknőse :) S ha a füredi lányoknak ízlik a somlai.. Akkor azt jó jelnek veszem :) Remélem hamarosan az én gyönyörű kedvesemmel is megkóstoltathatom.


A jókedv egyre fokozódott, s mint ilyenkor lenni szokott az idő felhúzta a nyúlcipőjét. Észre sem vettem s négy óra volt. A nagy tivornyázásba ekkor vettem észre hogy Petya és Nándi csomagostól eltűnt, s kicsit aggódtam hogy nélkülem álltak tovább, így hát elindultam megkeresni őket.
Végül kisvártatva meg is találtam őket két Suzuki között. Sajnos Nándit kicsit megomlasztotta a somlai, így a hajnal az ő ápolásával telt. Mindent egybevéve ez is jó hangulatú volt, bár rossz volt látni Nándi gyötrődéseit, de hát mindenkivel előfordul hogy sokat akar a szarka...

Miután az Oázis is bezárta kapuit, s a tömeg eloszlott, mi is elindultunk a pályaudvar felé. Szép lassan, sok pihenővel. Ekkor döntöttünk úgy hogy Nándi inkább nálunk tölti a reggelt, míg jobb állapotba kerül.

A pályaudvaron aztán újra összefutottunk a lányokkal, s ezúttal kicsit többet figyeltek ránk. Rövid csevegés után,s Melcsy szekálása után ők aztán hazasiettek. Mi pedig még egy órát heverésztünk. Majd elváltak útjaink..
Összegezve a partyt szerintem nagyon míves volt. Nagyon jól éreztem magam, persze apróbb konfliktusok nálam is adódtak, de azt hiszem ilyen minden buliba van. Meglepő volt még számomra hogy nem éreztem holtpontot, ez is csak azt mutatja hogy jól éreztem magam. Jó volt újra látni Katust, s új embereket megismerni: Kingát, Rebekát, Henit, Zsofít,Kornélt. S jó volt hogy együtt lehettem a barátaimmal. Szerintem tehát minden adott volt hogy a pontáblámon az előkelő 9,78-as pontszámot mutassam fel.
Az Oázis is megmentette hírnevét, így alkalom adtán kap még tőlem lehetőséget. S hogy mi volt/voltak a negatívumok?
Hát egyrészt hogy voltak pillanatok amikor szerintem el voltunk hanyagolva. Másrészről pedig Nándi kiütése sem volt épp a legfelemelőbb dolog, s harmadrészt vagy talán a legfontosabb dolgo számomra hogy Kedvesem sajnos nem lehetett velem, így belül azért magányos voltam. Persza az ilyen rendezvényeket talán nem is élvezné annyira, de jó lett volna együtt bulizni. S tényleg nagyon magányosan éreztem magam nélküle.
Szerintem méltó képpen megünnepeltük Melcsynk szülinapját, így utlag is boldog 20.-at drága, s ne feledd nem csak a húsz éveseké... :) Szóval haggy a csokiból másnak is :P
A visszhangok alapján mindenki jól érezte magát, s csak annyit tudok mondani hogy jövőre ugyanitt.. vagy valami hasonló :)

Köszönöm mindenkinek hogy társaságával emelte az est fényét, s mint ahogy mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni :) Bánhatja aki nem jött el :)
A rendezvény más szemszögből történő megvizsgálásában pedig Melcsy és Nándi blogja is( ami most blogvizsga hiányában szünetel..) segítséget nyújthat.
Köszönöm hogy végigolvastátok bejegyzésemet, most pedig daloljanak a képek. Hamarosan újra jelentkezem, addig is vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást és a nyarat. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok