Timi szülinapja

Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat, szökőkutakat, szerencsecsillagot, és néhanap egy ilyen kívánság valósággá válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Elérkezett az idő hogy megtörjem blogom szikes talaját és a mai nagy remélhetőleg nagy nap tökéletes erre. Rég írtam már ide, úgyhogy jelentősen kutatnom kell a naptáramban hogy miről nem is számoltam még be.

  Első fellelhető írásos nyom Timi szülinapjához kapcsolódó, úgyhogy ezt mindenképp meg kell énekelnem, mert egy ilyen szülinapos írást már elpernahajderkedtem. Szóval ezúttal a krónika Zöld Bambi születésnapjáról fog szólni, amolyan kedvcsinálónak az esti meccshez. De ne szaporítsuk tovább a szót, boronáljnuk is bele az eseményhálózatba

Az első esemény ami fontos és blogba való az egyértelmű hogy Zöld Bambi szülinapja volt.

 Ahogy nálunk a csapatban szokás, mindig megünnepeljük egymás születésnapját. Ez az egész hagyomány talán még Stokiék szülinapján indult tavaly..

A szokás még viszonylag gyerekcipőben jár, mivel az egész tavaly Timi szülinapján kezdődött. Ekkor döntöttünk úgy előszőr hogy valami közös ünneplést hajtunk végre, és feltéve az i re a pontot valami szexista ajándékkal lepjük meg őket.

  A folyamat azonban itt nem ért véget, mert ezután jött SzöSz és Stoki születésnapja, akinek szintén készítettünk egy klassz kis bulit.

Aztán pedig az én meglepetésbulim amit egybevontunk Julcsiéval.  (Mint minden folyamatnak így ennek is van gyengéje, s ha lehet ilyet mondanom akkor szerintem épp Julcsi szülinapja az, amit sehogy sem tudtunk bezsúfolni a vizsgaidőszak napirendjébe.) Ez aztán számomra kicsit keserűvé is teszi a folyamatot, mert nem igazán kerek.

   Minden esetre idén már a második körbe lépett a folyamat, és mint minden most is minden Timivel indult.

  Ezúttal a csapatunk mivel Timi is megtalálta párját, így egy újabb taggal Matyival bővült, aki egész jól beilleszkedett a csapatba, és a szokásainkhoz is alkalmazkodott. Szóval ezúttal Ő vállalta magára a fő szervezői szerepet, és azt hiszem jó is volt ez így, persze nem csak ő volt az egyetlen 'újonc'. Timi barátnői Reni és Eszti is csatlakoztak az ünnepléshez, így ezúttal 7 en vettünk részt a múlattságon.

   Mint minden nagy horderejű rendezvényt ezt is hosszas, titkos szervezés előzte meg, amikor is lefikszáltuk hogy hol hogyan és miként ünneplejük majd Bambinkat. (érdekes csak én hívom így :P)

 A folyamatban mindenkinek megvolt a saját feladata, Matyi volt a karmester, a lányok Julcsival brigádvezetővel az élen az ajándékért voltak felelősek, SzöSz és Stoki a másik meglepetésről gondoskodtak, míg nekem az ajándékzacskó nemes és FONTOS feladata jutott :)

  Matyi pedig a tortát vállalta el, ami derék dolog volt, mert férfi létére nagyon finom desszertet készített. (nekem egyértelműen ízlett de erről majd később)

  Végül elérkezett az ominózus nap, ami számomra több jelentős eseményt is tartogatott. Nemes egyszerűséggel a gépszerkezettan zárthelyit, és azt a napot amikor előszőr aludhattam a kollégiumban.

  Szóval elérkezett az este, és mint ahogy lenni szokott a nagy szervezés eredménye hogy valami mindig történik. A találkozóhelyre meglepetésre én érkeztem előszőr, itt aztán beszélgettem kicsit a szem látomásra izgatott Matyival, majd befutott Julcsi is, picivel később pedig SzöSz. Ekkor már csak Stokira kellet váni, aki épp a közgáz ötösét gyüjtötte be. (később ennek számomra fontos szerepe lesz)

  Miután mindenki megérkezett egyeztettünk Matyival, majd elindultunk a lakás felé. Útunk hangulatosan tellt, én a szendvicseimet majszolgattam, amit igazából Manómnak készítettem de ő sajnos nem kért belőle, Stoki és SzöSz pedig a szokásos tevékenységet folytatták :P

  Mivel gyönyörű meleg volt, és a fagyizó is útba esett, meg mert jámbór módón hisztiztem hogy fagyizni szeretnék, így a csapatunk megállt egy kis frissítő erejéig, s végül valahogy mindenki kedvet kapott a nyalakváshoz.

 Miután mindenki kikérte kedvencét, folytattunk utunkat. Ekkor aztán újabb érdekességre figyeltem fel az egyik kis utcában, egy klasz kis görög félistenes kapuboltozatra, de mivel sietnünk kellet így nem fotóztam le. Azóta sem találtam meg azt az utcát, lehet h csak tűnékeny délibáb volt :P

  Ezután aztán begyüjtöttük a csapat hiányzó tagjait Renit és Esztit, majd feldübörögtünk a lakásba, ahol előszőr a helyes kulcs megtalálása okozott némi fejtörést. Szerencsére Manóm csendre intett amikor Matyi a kulcsokat magyarázta, aztán valahogy az éppen kijövő hölgynek köszönhettük hogy bejutottunk.

  Miután feljutottunk a folyosóra, újabb problémánk akadt, miszerint melyik ajtón mennyünk be, hányas színpadot válasszuk.

  Ezt aztán az emlékeim szerint Kedvesem nyugtázta miszerint "Dodi te jártál itt".  Így legyen ötösöm a lottón, mert mikor Matyi magyarázott le lettem hurrogva, hogy nekem nem kell odafigyelnem, így nem is tettem :P

  Minden esetre emlékeim nem csaltak hogy az utolsó ajtó a helyes, így itt próbálkoztunk a behatolással. Amikor beléptünk már tudtam hogy jó helyen járunk, és miután elpakoltuk lábbelijinket, megkeztük a készülődést. Persze csak azután miután kilelkendeztük magunkat a lakot látván.

   Kipakoltuk a tejszinhabot, megnéztük a tortát, eldugtuk a cuccaink, majd várakozó álláspontra helyezkedtünk. Ezt az időt főleg fényképezéssel és beszélgetéssel töltöttük. Ekkortájt történt az is hogy Stoki ráburította SzöSzre a spájz ajtaját :) Szernecsére mindenki megúszta :) Minden esetre hatékony fogyókúra módszer az biztos :)

  Miután az idő már rohamosan telt, és mi pedig megéheztünk, így a hüttőben a tortáról lepotyogni vélt epreket felfaltuk :) Utóbb kiderült nem kellett volna :P

  

Kisvártatva aztán megérkezett az ünnepelt is, így hát elbújtunk, beélesítettük gépeinket mert az első amolyan welcome kép mindig döntő :P Szóval elzárkóztunk, meglepetésünkre azonban Timi Matyi szobájába ment be, így mi izgulhattunk hogy most mi a fityfiritty van.

  Az izgulásunk jó 10 percig tartott, s mikor már épp úgy határoztunk volna hogy magunk csapunk bulit, akkor benyitott Timi.

 Azt hiszem a meglepetés ismét jól sikerült, bár lehet hogy számított a dologra, talán túl gyanús volt hogy mindenki "elfelejtette" a születésnapját. Minden esetre azt hiszem nagyon örült az ajándékoknak és a meglepetés bulinak,  meg persze annak hogy idén szexista ajándék nélkül megúszta :P

 

Miután Timi felpróbálta az ajándékot és értelmezte a második és haramdik ajándékot végre nekieshettünk  a tortának. Azért írom ezt így mert már eléggé éhes voltam ekkortájt, s talán a többiek is hasonló állapotba kerültek :P 

  A torta amit Matyi készített nagyon gusztusosan nézett ki. Alul valamiféle piskóta felül puding és eper.

  Miután Timi felvágta a tortát, és sikerült lefotóznunk a gyertyafújást is, mindenki az asztalhoz ült. Ekkor kedvesem megosztotta velünk a születésnapi szabályokat, ami később számomra poénforrásként is szolgált, mert szerintem egy szülinaposnál nincsenek szabályok. Vagyis az ünnepelt szokásai legyenek a meghatározók. Mert végül is ez a nap róla szól, így kicsit zokon vettem ezeket a dolgokat, és ennek a zoknak hangot is adtam. Máig nem igazán értem miért kell mindent olymódón csinálni mint ahogy Ők csinálják azt.

Az asztalnál aztán kicsit mindenki a párjával foglalatoskodott, így kicsit lapult a hangulat, bár azért még maradt időnk a beszélgetésre is. Ekkortájt történt hogy véletlenül szemencsaptam Manómat, ami később nevetést váltott ki mindenkiből, bár nagyon sajnálom a lekönyöklést. Bocsi érte bár az esetről készült kép az eggyik személyes kedvencem lett :) Talán mert mindketten természetesen aranyosak vagyunk rajta :)

  A vacsi után aztán Reni és Eszti távoztak, hát megértem mert két egymást követő buli bizony eléggé fárasztó lehet. Így a kemény mag, vagyis a B közép maradt csak az összejövetelen.

  Miután nyújtóztunk kicsit, bekapcsoltuk a hangládát, kicsit táncoltunk, majd éfél körül észrevehetően esett a hangulat. Ekkor történt a számomra egyik legnegatívabb dolog is, miszerint sikerült összekülönböznöm Julcsival. Eléggé zavart a valamire odaválaszolt "Én is sok mindent szeretnék" félmondat, így hát ennek következtében, meg számos esemény miatt elhúzodó lettem. S bizony makacsságom miatt a későbbi közeledésnek sem engedtem. Így a buli is hűvösebb lett.

  A hangulatjavítás érdekében aztán játékokat találtunk ki, mely alapvetően a felelsz v mersz koncepciójára épült, persze a vad kérdések (sajnos) elmaradtak, bár sok minden kiderült. Például Julcsi kabátjának igaz története :)

  A játék aztán valahol Stoki versénél fuccsolt be ami eléggé szájbarágós lett, így hát hárman folytatták a játékot, mivel én meg duzzogtam :)

Szóval a játék három főre redukálódott, minden esetre érdekes dolgokat tudtam meg ismét a többiekről. Nem is gondolná az ember kikkel barátkozik vagy épp mást csinál :P Azért vicces volt, bár kicsit rosszul vettem hogy a játékból nagyon ki voltak kapcsolva, így leginkább csak pihentem ekkortájt.

  A problémát aztán észlelve úgy döntöttünk Julcsival hogy éfél után nemsokkal távozunk, s mivel mi mentünk Stokiék is jöttek, így hát a buli véget ért, vagyis egy egészen más síkon folyatódott.

Távozásunk után aztán  megbeszéltük Manóval a kunfliktusainkat, s mire a kollégiumhoz értünk azt hiszem fel is számolódtak a nézeteltéréseink. Így utólag azt mondanám hogy mindkettőnk rosszul reagálta le az adott helyzetet, bár nem értem miért kell ilyen félmondatottak megbántani a másikat, miért nem lehet teljesíteni a másik kérését.

 Tény és való az is hogy a duzzogás sem a legjobb helyzetmegoldó eszköz, de talán ez valami olyasmi a férfiaknál mint a nőknél a sírás. A lényeg azonban az hogy ezt a kis nézeteltérést is sikerült felszámolnunk, és az este a kollégiumban nagyon emlékezetes lesz számomra. Nagyon jól éreztem magam, és kényelmes volt az ágy is. Mindezeket egybefoglalva az első kollégiumi alvásom emlékezetes marad.

Összegezve a bulit: Alapvetően jól éreztem magam, mert nagyon szeretem az ilyen társasági rendezvényeket. A buli és a szervezés is jó volt, bár mindkettőben van még hova fejlődni. Örültem hogy emlékezetessé varázsolhattuk egy ismerősőm s mondhatom így hogy barátom születésnapját. Azt hiszem kevés olyan dolog van ami igazán meghatározó az ember életében, de az egyik ilyen a születésnapja.

 

A jók melett persze voltak olyan dolgok amik beárnyékolták az ünneplést.Több dolog is zavart az önfeledt ünneplésben. Egyrészt Kedvesem 'beszólása', másrészt pedig a kollega úr mennybemenetele, ami aránytalanul nagy dicsőséget fejezett ki.

  Szerintem még az sem volt épp jó hogy voltak olyan pillanatok amikor mindenki a párjával foglalatoskodott. Bár tény hogy nehéz megállni a nem együtt levést :P :D De valahol mindennek megvan a helye.

 E kettőt összevetve azonban a mérleg enyhén pozítiv, így hát a pontérték legyen hüvelykujj szor pi alapon,ahol a pi-t kerekítjük 5-re, 7,12.

Remélem tetszett a rövidke kis írásom, hamarosan az elmúlt hetek eseményeiről  tudósítok nektek. Bejegyzésem végén pedig daloljanak a képek, és még egy kis kiszólás Linda ezúttal csak a te kedvedért sarkítottam meg a Dodi perspektívát.

  Szóval a következő írásomig legyetek türelemmel addig is minden jót és sok bayern gólt. Vigyázzatok magatokra élvezzétek egymás társaságát és a nyarat, a mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.