2012. november 1., csütörtök

Halottak napja



Fényárban úszik a temető ami egyrészről csodálatos látvány de egyben szívfájdító is. Olyan emberek sokasága ment ki ma a temetőbe akik valamilyen formában elvesztettek valamikor valakit. Szomorú dolog ez. 

A sok sír között botorkálva szomorú arcok serege villan fel és könnyek hada hagyja el a szemeket. Csend van. 
Most nem fontos az esernyő, mert esik az eső. 
Most nem fontos az, hogy hideg van és az sem, hogy fúj a szél.
Virágok sokasága tölti meg a földbe temetettek fölé emelt emlékeket.

Keresztek....gyertyák.....emlékek......

Ilyenkor még azok is kimennek a temetőbe akik az év 364 napján elkerülik. 
Miért?
Mert a veszteség összeköti az embereket....

Most ha nincs körülötted senki akkor nézz magadba csendben és gondolkozz el, hogy kit veszítettél és mikor. Talán fájdalmas emlék lesz ami a szemed elé fut, talán már nem fog annyira fájni.

Nekem fáj. Hiányoznak.

Bár vissza tekerhetném az időt és mindent megváltoztathatnék......

Egyszer újra találkozunk......

Nyugodjatok békében!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése