Hétfői buszos histórai

Nincs is annál jobb, mint amikor a hétfői buszozás élményét
a Zala volán egy delejes huszárvágással tönkreteszi. A transzportcég ugyanis
mit sem  merengve az utasok igényein, és
mit sem törődve azzal a ténnyel hogy hétfőn az utazóközönség feldúsult migrációba
kezd, pusztán gazdasági erélyeit fitogtatva képes volt a hyperszuper légpárnás
libegőt /Ikarus E98HD/ szolgálatba állítani.

 

 Persze az Ikarus gyár terméke minden baldahínt és luxust felkínál az ülőhellyel rendelkező  utasoknak, s valószínűleg az exportra kerülő
példányokat nálunknál szerencsésebb helyzetű nyugati országok áldják is ezért,
ám a gépszörny mit sem törődik az ácsorgó nagyérdeművel.

Olyannyira nem hogy a kapaszkodó rendszert száműzte a belbecsből. Így szegény utas kénytelen egy

langy kötéltáncot bemutatni, főleg a sikános részen.

S ha ez még nem lenne elég akkor a már említett relaxfotelek bizony gazdagon habzsolják a

centimétereket a közlekedőből. Ennek folyománya ként pedig az állóhelyjeggyel
csápolók könnyedén megcirógathatják egymás auráját.

De hogy nem csak a rosszat emeljem ki eme rút jószággal kapcsolatban. Mivel a felépítmény magasra

került, így egyes néniknek és bácsiknak, a felszállás akár Himalája
csúcskísérlettel is felérhet. Másrészről  a magasságból fakadó billegésnek köszönhetően az álló utasok a
jegy/bérlet mellé, egy ugrálóvá életérzéssel is gazdagabbak lesznek az út
során. S hogy a kényelmesen üldögélőkről se feledkezzünk meg, számukra ez a
billegés a bölcső kellemes érzését idézheti.

Felszállásom követően az első ’boxkiállást’ pölöskén ejtettük meg. Itt aztán a sofőr bácsi egy röpke pitstoppot eszközölt, s kicsit állított az erőátviteli szerkezeten. /Lehet hogy rászóltak a fülén
hogy „use owertake button”/ minden esetre visszahuppanva a fülkébe juta
kleinsmit-ként járta a kállai kettőst a gáz és fék pedálon.

S hogy tovább soroljam az izgalmakat, természetesen a kicsekkolás sem olyan egyszerű ebből a

gépjárműből, a már említett közlekedő, és felesleges álló utasok okán. Így ha
valaki előbb le óhajt szállni mint egyik másik álló utastársa, bizony
trenírozhatja a mászó képességeit.

 

  

Az út első etapja után aztán volt szerencsém birtokba venni egy baldahínos üléskét. Bevallom
kívűlről nagyobbnak és kényelmesebbnek tűnt.. Én kis naiv még ekkor sem adtam
fel azt az álmom hogy bizony Győrig szenderülni fogok… Hamar rá kellett
döbbennem hogy bizony nem… Valahogy nem találtam azt a bizonyos alvós pózt.,
akár hogy is állítottam a fejtámlát, lábtámlát, gerinctámlát.. Egy 10 perc
hatékony próbálkozás után fel is adtam álmaim. Nagyjából ez időtáj kezdtem
azzal is szembesülni hogy a bérletem mellé igénybe vehetem a Zala szauna
szolgáltatását is. Persze valahol ez is a szerkezet előnyeire írható, hisz ki
ne vágyna ingyenes végleges szőrtelenítésre.

S ha már aludni nem tudtam legalább szemlélődtem, hogy mi is ebben az ödögi masinában a
pozitívum. Hát egyrészről volt kávégép. Hoppámi, épp kimaradt a reggeli kávém,
szóval csintalanul szemeztem a műszerrel, ám természetesen aut of order
üzemmódban volt. A kávégéb közelében található egy klassz kis fajansz. Hasznos
lehet, hisz mint tudjuk a „hasmenés mindig rosszkor jön”Ez a két deluxe kiegészítő már már majdhogynem bermuda háromszöget teremt, ám ekkor figyelek fel, hogy az erényszigetcsoportosulás harmadik tagja  a televízió hiányzik. /Pedig milyen jó is lenne menet közben Napkeltét nézni/. De miért hiányzik az a rusnya tévé???

Feltehetőleg a hétvégén Zámbó Krisztiánra szavazó dolgozok között kisorsolták.

S miután ezt a rejtélyt is Columboi pontossággal megfejtettem, gondoltam elfogyasztom a rendelkezésre álló szendvicsemet. Úri ember módjára előbányásztam a táskámból, természetesen a legmélyebb zugából,
majd lehajtottam a kis étkeződeszkát, leterítettem rá a piros kockás szalvétámat, majd nekiláttam a falatozásnak. S ha lett volna pöttyös bögrém bizony a teámat is porcióztam volna, és elhelyeztem volna a bögrét a pohártartóba. Legalább egy pozitívum az utazásban. Ha csak a mögöttem helyet
foglaló dekoratív és gyermekkorom kedvenc sárgadinnyés rágójának illatát magán
viselő hölgyet nem számolom ide.

  




 Elfogyasztva a reggelimet, gondoltam „leszedem az asztalt”. A konkurens szállítási cég /S.Volán/ egyik szemetesén láttam egyszer a feliratot alkoholos filccel „Úri
ember nem szemet”, talán ezen a nyomvonalon indultak el a Zala volán költségtakarékossági
osztályán, talán a Matolcsy csomag áldozatává vált, vagy csak egyszerűen a környezettudatosság
jegyében, de a buszt elfelejtették felszerelni szemetessel. Most mit fogok én
csinálni a szabályos gombócba tömörített abroszommal??! Képzelhetitek milyen
pánikba estem. Maradt a táska zege, azzal a címszóval hogy majd az egyetemre
menve kidobom-hát nem így lett, mert most is a táskám mélyén lapul.S míg ezek a gondolatok megértek bennem szerencsére az utazás a végére ért.

 Összességében mint láthatjátok nem voltam elégedett a volán szolgáltatásaival, sőt mi több fel s
bosszantott a rút jószág.. Nem tudom milyen kemény drogot szedhettek a busz tervezői, de azt hiszem ezt nem gondolták teljesen végig.  Pedig buszozni alavpetően jóó :) Hiszen a busz kényelmes, érdekes emberekkel találkozhatunk, ismerkedhetünk, láthatunk ellenőrnéniket/bácsikat. Szóval alapvetően kellemes dolog ez, csak hát az eszköz nem mindig kellemes. Ez a rút bemehót annyira nem az hogy az leírhatatlan.. Azt hiszem nem igazán a magyar utakra termett (tán nem is véletlen hogy szerencsére csak pár példány cirkulál belőlük hazánk jóó minőségű útjain) Minden esetre legalább a kritikus gondolataim megírása nem maradt fizetség nélkül, ugyanis a mellettem lévő ülésen találtam 10 Hungarian Forintot :)

Köszönöm hogy benéztetek, kellemes napot, jó naplózást