A tavasz első hete..

És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül. /Wass Albert/

Emelem virtuális kalapom a blogom olvasói előtt! Végre elérkezett az idő, hogy azt mondjuk igazi tavasz van. S mint ahogy környezetünkben, úgy a blogokon is kezdenek kisarjadni a zehernyések. De ez valamilyen szinten érthető is, hisz mindenkinek van jobb dolga, kint a természet lágy, vagy éppen kevésbé lágy ölén tartozkódni, minthogy a szobában blogját ápolgassa. A másik ok amiért eddig hallgattam mert vagy nem volt miről írnom, vagy mert nem volt időm írni :) De most megpróbálom bepótolni a lemaradást.

Előszőr is mint láthatjátok, kicsit megváltozott a blogom dizájnja, amolyan tavaszi megújjulásként. Remélem tetszik, bár én tavasziasat akartam, aztán mégis maradt ez a feket színskála. Dehát a gépész tervez, s mint tudjuk a terv azért van hogy legyen mit felrúgni..
Mondjuk az átalakulás még nem végleges, dolgozok egy télleg tavaszias formavilágon, csakhát lassan megy, s időm meg kevés van.
Az előző héten sem történt valami sokminden szerény életemben. A napok a zh- utószezon keretében zajlottak. Vasárnap az utazással telt a napom, ami hangulatos volt. Szerencsére ismét nem voltak sokan a buszon. Így már nálunk le tudtam ülni, ami ritkaság. Felérve Győr városába, Geri kollega úrral elindultunk hazafelé a kellemes napsütésben. Ekkor történt hogy utazótáskám acél tartó füle megadta magát, s egy klassz kis rideg töret melett elvált a tartó többi részétől. Így "vállonvivő" (hmm van ennek más neve?) pánt nélkül kelett cipelnem pakkomat. Persze ezen is jól elpoénkodtunk, amolyan gépészesen. Hogy nem volt "túlméretezve" s hogy beviszem a fémtechnologiák laborba a töretet hogy vizsgálják meg :)
Ez a kis mókulás, s kis esemény jó hangulatot adott az útunkak. A víztorony streetbe érve, ismét tapasztaltam hogy egyedül vagyok. De nem volt sok időm élvezni a magányt, mert készülődtem kedvesemhez. Hisz ha vasárnap akkor egész estés Julcsizás általában a program. Így nem is zajlott ez most sem másképp.
Ezúttal egy könnyed kis sétát csaptunk, majd hintáztunk s beszélgettünk egyet. S ahogy ránksötétedett, s előmásztak a szúnyogok, (mert már igenis vannak)akkor bementünk. Bent teáztunk, csokit ettünk, s tv-tünk egy lehelletnyit. Ezek után kedvesem előállt meglepetés divatbemutatójával, ami nagyon tetszett . Szeretem az ilyen és ehhez hasonló klassz és spontán ötleteit.
Ezek után pedig lezuhanyoztunk, majd álomra hajtottuk a fejünket. Az alvás is nagyon jó volt. Ezt azért emelem ki mert sokáig nem tudtam úgy aludni hogy valaki van melettem. S most jött el számomra az az idő, amikor is sikerült remekül aludnom úgy hogy kedvesem feküdt melettem :) Szóval szerencsére már ez sem okoz kényelmetlenséget :)
S csapjunk is bele a hétfőbe. Az ébredsztés után, lassan álmosan nekiálltam készülődni, hogy bekisérhessem kedvesem az egyetemre. Reggeli, szépitkezés és hasonló műveletek jól megkompontált láncolátat hajtotta végre kedvesem. S így nyerte el azt a szokásos gyönyörű formáját. Én ekközben még mindig álmosnak éreztem magam, de kedvesem gyönyörű szemei erőt adtak hogy elkezdjem a napot.
Az Egyetemre sétálva jót beszélgettünk, majd hamar odaérve elváltak útjaink. Ekkor én gyorsan hazavitorláztam, hogy megreggelizzek s elkezdjem a napi robotot Bieder Zsolti bácsival. Hamarosan robogtam is be gépszerktan órára. Ahol beza a kenőanyagokról s a csapágyakról tanultunk. Mondhatom nagyon izgalmas volt :)
Óra után, gyorsan felrohantam a lányokhoz a C202-elé, majd kis traccsolás után elváltunk. Elkísértem Julcsim a hídig, majd elválltak útjaink, mert nekem a fényképezőgép szaküzletbe vezetett az utam.
Igen végre sikerült eljuttatnom fotómasinám a szervízbe, így májustól újra láthatóak lesznek a "dodi perspektivák" a blogomon. Ez a manőver hamar le is zajlott. Nagyon hamar megtaláltam, s elvégeztem a kitűzott munkámat. Sajnos gépem csak 3-4 hét múlva lesz kész :S Amit kicsit soknak tartok.. Dehát ez van...
A fényképezős kitérő után hazasiettem, s ebédeltem. Majd nekiláttam a Szabályozástechnika zh-ra tanulni.
Ez a zárthelyi volt a hét egyetlen megpróbáltatása. Ettől jó parás is voltam, mert eléggé zúzós tárgy azért. S Szénássy professzor is hagyott/hagy némi kívánnivalót maga után.. Dehát mit van mit tenni, ezt kell tudni, s azt meg meg kell tanulni (bármi áron)
A zh eléggé könnyed volt, bár azért voltak húzos kérdések, mindenesetre remélem hogy a prof értékeli az írásaimat :) Az eredményt 10 nap múlva megtudjuk :)
Ezek után boldogan hazalibbentem, majd hamarosan beültem szerelés órára :) Tudjátok "bányáim" Gali Csaba tanárúrral. Aki jól meg is dícsért, hogy összeállítottam neki az írásvetittőt :) Hát igen :) Remélem zh-n is jó pont lesz nála.
Szerencsére hamar végetért a nap kötelező része. Ezután jött a mókázás. Elmentünk ugyanis gépész szakbográcsolásra.
Ez nagyon jó kis móka volt. Bakter bácsi nagyon finom kis gulyást főzőtt. S a hangulat is nagyon jó volt. Dehát ahol sok gépész van, ott ugyebár rossz hangulat nem lehet. Szóval jól beedtünk, mellé meg leguritottunk egy üveg jófajta sört. S meg is volt a vacsora. No meg szellemi épülésünk is valóra vált, hisz meghallgathattuk a szegedi gépészek csajozós, mulatós történeteit. Ezért is jó ez a gépész konferencia.
A kétszeri fordulás után, a bográcstól, jól belakva s kissé elégedett nyelvel hazamentünk Bandival.
Otthon megtörtént a várva várt szakirányválasztásom. Amihez nem fűznék sok kommentárt. Igazából a döntés már régóta megvolt, most csak hivatalos lett. Ez a szakirány sokkal jobban fekszik nekem, s sokkal érdekesebbnek találom mint a Gépgyártástechnológust. De nem izgatom tovább az olvasóközönségemet, elárulom hogy a Járműgépész szakirányt válaszottam. Itt lesznek olyan mókás tárgyaim mint Motorok laboratorium, Jármű diagnosztika, Jármű fenntartás, s egy személyes kedvencem Jármű villamosságtan :) (Elektro után már most imádom :D)
Ezen a tényen hogy megtörtént a szakirányválasztás, kicsit örömködtünk Bandival, majd lepihentünk.

A kedd nem hozott sok izgalmat. Reggel Mechanika majd Matek óra ahol meglepően sokan 20-an! voltunk. Aztán matek gyakorlat, ahol szintén meglepően sokan voltunk :D Dehát a tavasz ezt hozza magával. Az előadok kiürülnek s az üveges előtti padok megtellnek .
Hazaérve óráimról nekiláthattam emelőm alkotásának. Ami igazán nagy s összetett feladat volt. Szerencsére a Jegyzőkönyvet már hétvégén megcsináltam, így "csak" rajzolni kelett. Ez azonban nehézkes feladat, főleg mert nem igazán tudtam a méreteket, illetve hogy hogy induljak neki. No meg persze az erkélyi mókázás után, már semmi kedvem nem volt rajzolgatni :)
Aztán nagy nehezen nekiláttam az alkotásnak :) S úgy ahogy de sikerült megrajzolnom a trapéz emelő lelkét a mozgatóorsót. :) Ezen fellelkesülve meg is pihentem egy kicsit. S Bandival vacsorát készítettünk. Ami nagyon jól sikerült. Fincsi hagymás, szalonnás tojásrántottát. Nagyon finom volt. Igazán jól elkészítettük, bár részemről kicsit kevés volt :) De csak ebbe tudok belekötni. Mondjuk párosával jó főzőcskézni, ezt már Nándival is megtapasztaltuk :) Hmm az a lecsó is de páratlan volt... Nyámnyám :)
A kiadós vacsora után nekiláttam a teljes emelő rajzának.
Ami már nagyobb kihívást jelentett. S izzadtam is vele rendesen :) De végül 5 óra alkotómunka után pont került az asszimetrikus trapéz emelőre. Így boldogan mehettem lakbért fizetni.
Ezútal is jót beszélgettünk útközben a srácokkal, megérkezve pedig főbérlőékkel. Majd leróva tartozásunkat, hazamentünk. S ki ki tette a napi dolgát. Bandi érkezése után én is lepihentem. Hisz ez a nap is kedvesem nélkülézésvel telt. De szerencsére hamar eljött a szerda...

A szerda az a nap ami még most is nagyon vegyes. Hisz ekkor van a buli illetve a nagyobb társadalmi programok ideje, illetve ekkor van az utálatos gépszerkezettan gyakorlat. Szóval most sem volt ez másképp.
Reggel felkelés után, még emelőmet finomitgattam, a szövegmezőt formázgattam. Majd rohantam alternativ járművek órára. Ahol ezúttal a Toyota vendégelőadója tartott nekünk előadást, a Toyota és a Lexus hybridekről.
Eléggé érdekes volt, főleg mert Julcsim is hétvégén egy Lexus luxuslimuzinba ülhetett, s nagyon megtetszett neki. Így hát később le is nyűgözhettem a tanultakkal a Lexusról. (Amúgy 22 000 000 HUF az autó ára, s egy lámpája 800 000 HUF-ba kerül) Szóval azért nem olcsó mulatság ha megomlik a verda :) Márpedig amelyikkel 270-nel is lehet repeszteni, az hamar megomlik :)
Szóval az érdekes, s tanulságos Alternativ után, ahol megtekintehettünk pár kulisszatitkot az új Priusról is, hazamentem ebédelni.
A villámtempójú étkezés után rohanhattam vissza imádott gépszerktan gyakorlatomra, ami mint egy koronája a szerdának. Kóbor tanár úr most is kissé elkóborolt. Szerencsére nem volt időre menő feladat, csak könnyed beszélgetés, s gépi módon történő körmölés volt az órán.
Az óra a nagy melegben, s ádáz, a függönnyel történő harcal gyorsan elteltelt.
Ezután következett a megérdemelt pihenés. Hisz ha szerda, akkor sörözés :) Ez már két hetes rutin program. Dehát mikor sörözzön az ember ha nem a kellemes melegben?! (remélem férfitársaim most felsorakoznak mögöm)
Sörözés közben jót beszélgettünk Hajmival és a később csatlakozó Bandival. Ezért is értékesek ezek a pillanatok, s nem az alkoholról szolnak. Kicsit meg is rökönyödtem Julcsim ezen megjegyzésén.
Szerintem jár az embernek egy kis pihenés. S kora délután lehet a legjobban sörözni, a kellemes melegben. S mellesleg nagyon jól lehet beszélgetni a barátokkal, egy kis hűsitő nedü melett. Szóval kicsit bántott hogy nem igen tetszett neki ez a magatartásom.. S furcsa megjegyzéseket tett. Amin bevallom meg is sértődhetem volna.
Szóval eléggé vegyes érzelmekkel kisérhettem haza Julcsi kedvesemet. Dehát nem vagyunk egyformák. Kicsit rosszul esett ez az incidens.
Hozzájuk érve aztán a nap rohamosan felpörgött. Kis beszélgetés, napozás, hintázás után, elváltak útjaink. S én gyorsan hazaviharoztam, Ő pedig készülődni kezdett az esti szülinapi partyra.
Otthon Melindáék levelét olvasva, összepakoltam a pipát, átöltöztem, s rohantam is hogy segíthessek az andragógusok gyöngyének. (Azért én még nem adnám oda a diplomát, merthát utolsó pillanatokban szólni a vendégeknek.. )
Nagyon örültem hogy segíthettem. Ha már a partyn nem is lehettem ott. (Lehet jobban éreztem/tük volna megunkat)
Szóval leszállítottam a pipát, majd Julcsihoz futottam, mert jelentős 15 perces késésbe voltam. De legalább megvolt a napi mozgásom is :) Kedvesem még javában készülődött, s a megfelelő melegöltözéket válogatta. Végül sikerült összekészülnünk. S elindultunk a Víztorony utcába, mert bizony végre kedvesem nálunk aludt :)
Aminek azért nagyon örültem. Bár meg kell vallanom, jobban szeretek én nála aludni. S szerintem Ő is jobban szereti :) Szóval legközelebb nem fogom nyaggatni ha nem szeretne nálunk szunditani. S itt köszön vissza valahol a sokan lakunk egy helyen dolog hátránya :) Szerencsére azonban a szoba csak a miénk volt :)
A lepakolás után, átadtam neki a hybrides meglepimet, majd elindultunk a Checkpoint Charlie felé, ami ezúttal a T-pont irodája volt :)
Szerencsére minden hátráltató tényező ellenére nekünk sikerült időben odaérnünk, nem úgy menyasszonyStokinak. Akinek hát a pontosság még mindig nem az erős oldala..
Röpke negyedórás várakozás után lassanként befutottak a többiek is. S elkezdődhetett a szülinapi buli.
A bulit nem igazán részletezném, mert nem szeretnék senkit sem megbántani. Eléggé vegyes volt részemről. Kicsit úgy éreztem hogy Julcsival vagyok csak ketten :) Mert néha nagyon egymásra voltunk utalva. S a többieknek nem tudom mennyire tünt fel a társaságunk. S be is kell vallanom néha kicsit unatkoztam. Melesleg meg ment a Bayern Barcelona meccs, ami hát nem igen volt ínyemre, mert szegény Bayernt legázolta a Barca. Bár az erősorrend alapján ez várható volt hogy a Barca diadalmaskodik, de ennyire?!.. Egyenlőre ezügyben csak az vígasztal,hogy mindig jön egy jobb, egy ügyesebb. S előbb utóbb minden nagy sorozat megtörik.
Szóval a buli kellemetlenebb része ez volt. Azonban jónak értékelem,hogy nagyon érdekes dolgokról beszélgethettem kedvesemmel, s ismét egy csómó mindent megtudtam. Szóval nem is volt olyan rossz a dolog, mondjuk a végére télleg eluntam magamat :)
Tizenegyóra után aztán úgy határoztunk hogy hazamegyünk. Otthon a mit sem sejtő nővérem s Bandi várt :)
Ekkor meghallgathattuk a Legfinomabb sör romantikus történetét, illetve Kössünk bele az ágyneműbe című tragikomédiát. Ezek egész jó kis hangulatba hoztak azért. De egy kis átcsoportosítás után minden visszatért a normál kerékvágásba.
Nővérem elindult bulizni a gazdászlányokkal, Bandi birtokbavette régi-új szobáját, mi pedig elkezdhettünk készülődni a lefekvéshez. Zuhanyzás, Fogmosás, majd esti beszélgetés, s csendesfoglalkozás.
A két ágy összetolva szokatlanul nagy teret nyújtott. S utólag azt mondom hogy egy ágy is bőven elég lett volna. Kedvesem elmondása alapján Ő is kellemeset álmodott :)
Hamar eljött a csütörtök reggel. Ébredés után, illően felkeltettem melettem ébredező kedvesemet, majd ágybareggelit készítettem neki. Ezután elváltak egy kis időre útjaink. Én még kicsit visszapihiztem, míg Ő az egyetemre sietett.

A csütörtöki napom így nagyon jól indult, s nagyon jól is folytatódott. Délután szociológia helyett kedvesemmel tölthettem az időt. Kedvesemmel napozhattam,beszélgethettem, nézhettem a csilagokat (leginkább a napot) meglocsolhattam Annát, megnézhettem beadandóját. Szóval igazán klassz kis délutánt tölthettem ismét Julcsimmal.
Azonban mint minden jó hamar végetért a móka, s háromkor elváltunk, a hosszúhétvégére megillető módon.
Hazaérve a pakolás utolsó része maradt rám, illetve egy gyors ebéd, s az elmaradhatatlan Bandi levél. Ami új szokás a víztorony utcában. De szerintem nagyon aranyos. Nem árulok zsákbamacskát, az ötletet kicsit nyúltam Julcsiéktól. Mert úgy megirigyeltem hogy ők egymással leveleznek :) Úgyhogy gondoltam egyet s mi is elkezdtünk levelezni :) Ki tudja pár év múlva jó lesz visszaolvasni a leveleket :)
Ezután hazaindultam. S megkezdődött a húsvéti hosszú hétvége. Otthon kipróbálhattam a klassz kis hintaágyunkat. Aminek konstrukciós munkálatai már az előző héten elkezdődtek.
Összegezve nagyon jó kis ágyikó lett. Igazán érdemes munka. S nem hittem volna hogy ilyen remek lesz. Szóval le a kalappal apukám előtt. Én azt hittem hogy nem lesz ilyen jó, s hogy valamit biztos el fog rajta rontani. Hát tévedtem..
Szóval örülök hogy jól sikerült ez a mű, s végre tudok a hintaágyban hemperegni :)

Összegezve a hetemet: Jónak értékelhetem az eddig történteket, persze voltak apróbb rosszpontok, dehát ezen túl kell lendülni. Végre beköszöntött az igazi tavasz, s rengeteg mindent lehet csinálni a szabadban.
Kedvesemmel is remek kellemes pillanatot tölthettem. Így hát összegezve a hetet úgy tokkal vonóval egy 7,8-as pontszámmal illetném a tizes skálámon.
S bejegyzésem végére egy kis humormorzsácskát adok nektek. Mint tudjuk egyre jobban előtérbe kerül mind a háztartásban, mind az autóiparban a műanyag alkalmazása. Ez egy nagyon jó tulajdonságokkal bíró anyag, azonban mint mindennek ennek is vannak hátrányai. Például hogy nehéz házilag előállítani. De én találtam egy könnyed módszert, mellyel otthon is tudunk, egyszerűen előállítani polipropilént. S mivel nem vagyok írigy így megosztom veletek tudásom:

Hogyan gyártsunk házilag műanyagot?
1. Vegyünk tíz csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Főzzük 1 órán keresztül, majd szurjük le a levét, a fennmaradó ropimasszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd főzzük ismét 1 órán keresztül.
5. Szűrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.

Hamarosan ismét jelentkezek egy kisebb bejegyzéssel. Köszönöm hogy elolvastátok írásomat. Amíg nem jelentkezek legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s élvezzétek egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig Sziasztok