Kis Karácsony II fejezet

 December ködgomolyokkal pereg,
Ünnep közeleg;
S mint rövidülő napok végzete,
Úgy telepszik rá
Fáradt lelkeinkre
Egy rongyos, silány jövő
Képzete.

A hűvös napra sötét este száll,
Fáradt a határ,
S mint régi házban a meghitt sarok,
Úgy kopogtatnak
Emlékezetünkbe
Az egykor fényes, foszló
Tegnapok.

Egy fehér havas szép nap alkonyán
Ünnep lesz talán,
S mint fagyott tájon forró, szép rege,
Belénk lopakszik, és felmelegít
A Szent Karácsony
Szép
Ígérete.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! A karácsonyi ünneplés immár a harmadik napjába lépett, ami leginkább már a bejgli fogyásáról emlékezetes, illetve hogy anyunak mégis meg kellett volna csinálni azt a süteményt, amiről a család egésze hallani sem mert 24én. :) 

  Szóval valahogy lecsengő félben van az idei Karácsony is :) De lantomat ott tettem le, hogy az előző évek élményszőnyegébe, beleszőttem az ide év előkarácsonyát Kedvesemmel. S most már nem maradt más hátra, mint hogy summázzuk az ide év Karácsonyi hatásláncát.

  Kezdjük hát a szentnappal. Szent délelőtt, talán az ünnepi hangulat miatt korán kelltem. Ez a metódus aztán az ünnepsorozat végéig tartott :) Majd délelőtt izgalmas készülődés következett, bár ezúttal a fa díszítés nem tartogatott nagy kihívást. Anyu szokásához híven elrendezte egyedül a fát. Így kicsit bántam is ezt a dolgot, de elhatároztam hogy jövőre megelőző csapást mérve közösen díszítjük a fát. S remélem akkor nem kerülnek átcsoportosításra felhelyezett díszeim :) 

 A fa végül nagyon szép lett, előbb a szaloncukrovicsok, majd az égősor is felkerült a helyére. Kisebb megdöbenést ezúttal nem a fa csálésága, hanem az váltott ki, hogy az imént még villogó égősor, folyamatos fényre váltott. Szóval az ünnep első csodája megvolt számunkra :) (Bezzeg a jó öreg Lengyel piacos.. Az inkább nem égett :D)

 

  A fa díszítése után, a bejgli is megérett már a kóstolásra, így hát mit volt mit tenni, meg kellet kóstolni, hozzáértő férfinek, a süteményáradatot :) Ez a nemes feladat rám hárult. Így hát a konyhában sertepertéltem, míg anyu a finom falatokat tányérra szervírozta :) Aztán szép sorjába végigkóstáltam őket :) A bejgli ezzúttal überelte a tavalyi szintet, bár azt nem volt nehéz felülmúlni. Szóval igazi ünnepi nyalánkság lett belőle :) Nagyon finom lett mind a mákos, mind pedig a diós (dejós :P) Az ízkavalkád persze nem is lett volna teljes , ha anyu nem készít még emellé túrós rétest is. Így hát gyakorlatilag a "fornetti ízvilága" fel is vonult a Kis konyhában :) 

   Mindent egybevéve azonban a sütemények ezúttal nagyon finomak lettek, így elégedett mosollyal és persze egy egy rúd sütivel, mindegyik tipúsból bevackoltam magam a tv-elé, s jó szokás szerint figyelmeztem a Karácsonyi matinét. Azt hiszem valahol ez a tv-nézés is amolyan gyerekkori dolog,  s valahol sosem fogok kinőni belőle.

  Közbe közbe aztán pislákoltam mobilomat, postafiókjaimat, hogy az érkező jókívánságokat szétreptessem, s megválaszoljam :) 

 

Ahogy a nap folyamán haladt előre az idő, a Jézsuska is egyre közelebb ért, megejtettem szokásos karácsonyvárásos írásomat blogomba, majd ismét a konyhába zsonglőrködtem ki magam, ahol Anyu már kivégezte a keszeget :) S vadul tuszzakolta a halfejet, a finom halászlébe :)Ekközben idillien hangzott a Sleep in haevenly peace kezdetű örökzöld. (Jövőre tökéletes ajándék új karácsonyi cd lemez :) )

 Én pedig erre a nagy izgalomra szaloncukorral hoztam üzemi szintre leesett vércukorszintemet. Nagyon frusztráló látvány még mindig a hal feldolgozása :)

   Miután a halászlé felkerült a főzőlapra, mindenki számára egy kis délutáni csendes pihenő következett. Ezt mindenki individuális módon oldotta meg. Én hol a tv-t bámultam, hol pedig blogomat csinosítgattam, hol pedig családomat idegesítettem :) 

  

A délutáni pihenést a telefonok árja szakította meg, valahogy mindenkire egyidőben jött rá a telefonálás, lehet hogy mindenki egyszerre fogyott ki a bejgliből :) Ekkor érkezett rokonaink telefonja is, miszerint tiszteletét teszik nálunk. Úgyhogy  örző védő szekuriti hatástalanítása, gyors takarítás a futó konyhában, és a mű tű (poliamid?)  levelektől hemzsegő előszoba feltakarítása következett. S mivel a seprű az ősellenségem közé tartozik, természetesen nem vettem ebben részt :) De hát ahogy Szakál "félisten" Gyula mondaná "Van a női munka és a férfi munka" 

   Így hát én a férfi munkát választottam, ülök és várok, csendesen nyugodtan, mondhatnám már hogy meghitten :)

A rokonság aztán hamarosan meg is érkezett. Meglepetésre nem csak a szokásos alap "csomaggal" hanem bővített verzióval, ugyanis Eszter unokatesónk s vőlegénye is tiszteletét tette.

  Ez amolyan bemutatás volt, bár én ezt nem igazán értem. Miért kell szívünk választottját bemutatni a rokonságnak?  Most lehet hogy én vallok erről furcsa nézeteket, de szerintem színűnk választottját nem kell bemutatni a rokonságnak, legalábbis én (eddig) még nem tettem ezt. 

  No vissza a tárgyhoz. Szóval meglepetésünkre Eszter s Tamás is eljöttek. Így hát megismerhettem szeleburdi unokatsóm szeleburdi lovagját. De hát hason ló a hason lónak örül :) Érdekes párocskát alkotnak, minden esetre jókat tudtam derülni Tamás azon mondásán miszerint "Kedvesem ne produkáld magad" 

  Aztán a beszélgetés során kiderült az is hogy tánciskolába kell iratkoznom, mivel meg kell tanulnom tenyeres talpas bocskoros táncot járni, mert biza hamarosan lagzi lesz. Úgyhogy a feladat adott :)

   Miután kilelkendeztük magunkat apu semmitérő de mindezt érdekesen elmesélni tudó (vagy akaró) történetein, a fiatalság úgy döntött hogy elvonul az asztaltársaságtól.

  Így hát becsüccsentünk a "gyerekszobába" s könyedebb témákról cseréltünk eszmét, s néha képeket. Nővérem is elmesélte a magánéletét, míg én beszámoltam Julcsiról, de leginkább azért mégis csak Eszter volt a terítéken :) 

  A délután így összeségébe nagyon jó hangulatba tellt, sokat kuncorásztam magamba egyes el vagy beszolásokon :) Például azon hogy Eszter nagy becsben tartott süteményéből a túró a sütés során jobb létre szenderült, mert én egy csepp annyit nem találtam benne. Vagy hogy cukrász tanonc Kata unokatesóm a saját készítésű süteményét nem tudta befalni :) S ha már ennél a sütinél tartunk, nagyon inyciklandoóz csapágygolyóra hajazó kis dekor volt a tetején :)

Aztán ahogy lenni szokott, a jó társaságban az idő rohant, meg mert Tamásnak is lassan indulni kellet Kántorolni (szerintem a Muncius jobb rang :P) így hát eljött a búcsúzás ideje.

  Aztán rokonok ahogy jöttek el is mentek, mi pedig megkésve bár de törve nem nekiláthattunk a Karácsonyi vacsora elkészítésének. Előtte azonban kiértékeltük a délutánt, családi berkeken belül :) Ami aztán kicsit elhúzódott. 

   

A karácsonyi vacsora ismét a halat foglalta magában, illetve volt még az elmaradhatatlan, s fennt említett halászlé, és az elmaradhatatlan Gombócos káposzta. Ami ezúttal idő hiánya miatt mégis elmaradt :)

 Szóval nekiláthattunk a kirántott hal elkészítésének. Ez azonban koránt sem volt olyan egyszerű feladat, mert a gaz keszeg annyira omlósra sikeredett, hogy még szánkba helyezés előtt, a sütés metódusa alatt omlásnak indult :) Így kész pikantéria volt megfordítani azt :) Talán erre utal a pikáns halfilé név is a csomgaolásán, mert hát legyünk őszinték, más pikantériát én nem találtam benne :)

   Szóval a hal sült, a halászlé pedig melegedett :) Mi pedig kopogó szemmel vártuk a vacsorát, és a Jézsuskát. Ez mindig izgalommal töltött el, mert hát kiskorunkba is gyakorta mentünk be a fa alá, megnézni a Jézsuskát, azzal a titkolt céllal hogy tettenérjük. Aztán miután sosem sikerült, mindig csodálkozva ámultunk hogy hogy kerültek oda az ajándékok amikor az előbb jártunk ott.

   

A vacsora aztán szép lassan elkészült, s Kis családunk is az asztalhoz telepedett. Ki időben ki egy kicsit később csatoggtatta,  jaj bocsánat, dobta fel a sminket :)

  A vacsorához persze finom bor is dukált, amit ezúttal (már már rendszerint) én szervíroztam :) Anyu legnagyobb meglepetésére :) A 2006-os egri Cuvée  bizony ismét remek vállalásnak bizonyult, ugyanis ízvilága tökéletesen kielégítette hal uszkerálásának megfelelőt :) Így bendőnkbe megfelelő medencéhez jutott :) A halászlé ezúttal is finom volt, bár ha őszinte vagyok akkor azért a tavalyi kedvemre valóbb volt :) Összeségében azonban ez sem volt rossz :) 

  A főfogásnak szánt pikáns halszelet, már kevésbé volt dijjazható, ugyanis mint már mondtam kicsit túlságosan omlott :) De hát egyszer meg lehetett enni :) 

Vacsi után aztán családunk is a fa alá  vonult, voltak akik innen is elkéstek :) De hát megesik, elvégre hosszú az út a nagyszoba és a konyha között :) S átadtuk egymásnak szerény kis ajándékainkat :) Majd készítettünk pár közös képet, egymással, a fáról, az ajándékokról :) 

  Azt hiszem ismét sikerült mindenkit egy kicsit meglepnem, s engem is sikerült meglepni :) A fényképek pedig több kevesebb sikerrel jól sikerültek :)

 Bár azért elgondolkodtató hogy minden családtagomtól, kaptam némi alkoholt :) S hozzá illő pohárkészletet, hogy ne a Lapos tanszékről kelljen csencselnem :)

Aztán megtörtént az első szaloncukor kóstolás is, ami hát feledhető eredménnyel zárult, ugyanis azt állapítottam meg hogy már a szaloncukor sem a régi :( Idén három fajta szaloncukrot szereztünk be, egy Kókuszosat, egy rumos sportszeleteset és az elmaradhatatlan zselés szaloncukrot (kiskoromba ezt szerettem a legjobban) 

  S ha már itt értékelem a cukrovicsokat, akkor azt kell hogy mondjam hogy a Kókuszos túl édes így csak egy erős 4,3-as pontot érdemel. A rumos az idei kedvencem :) Na nem a RuM miatt, hanem mert ennek a legjobb az összhatása :) Bizony szaloncukroknál ez is fontos :) A zselés pedig kis kori varázsát elveszítve a dobogó második helyére ficcent fel. Persze ott van még a titkos sötét ló, amit Kedvesemtől kaptam, s a speciális dodi fenyő fán, azaz ajtón lóg :) De azt csak akkor falom fel, ha már nagyon nagyon hiányzik Angyalkám :)

  

Miután mindenki elmajszolt egy kisebb nagyobb adag szaloncukor csomagot, kicsit még üldögéltünk a fa alatt, borozgattunk, beszélgettünk, én pedig a régi nagy karácsonyokra gondoltam, s azokra akik most már nem lehetnek velünk. S hogy mit mondhatnak onnan fentről.

  Majd hamarosan mindenki elment az esti csendespihenőjére, mi pedig nővéremmel s a maradék bor társaságában az alsó szintre vonultunk Tv-t bámulni :) 

Összeségében az idei év Karácsonya eléggé vegyes hangulatban tellt számomra, nem volt rossz, de valahogy nem volt igazán egyben. Szóval számomra valami nem csak 24.-én hanem az egész ünnep során hiányzott. A tavalyi ünnepet valahogy meghittebbnek éreztem. S ez igazából még most is kicsit zavarja lelkemet. Minden esetre azt hiszem van, vagy lesz min javítani a következő esztendőben. Ahogy egyik ismerősőm írta "boldogabbat.." Szóval valahogy én is ezt mondanám. S hogy pontok tükrében is megjelenítsem ezt az ünnepet, így adjunk nagy szeretettel, s nagy levegővel egy 8,76-os értéket pontáblázatomhoz.

  

Bejegyzésem végére pedig megosztanám veletek a fényképeket :) Mindenkinek békés, bejgliben gazdag, Karácsonyi ünnepeket kívánnék. S ha tehetitetek pihenjetek még egy kicsit ezekben a napokban. Legyetek jók vigyázzatok magatokra, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek türelemmel, sziasztok.