2009. december 26., szombat

Évértékelés 2009 (Górcső alatt az esztendő)


Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! A blog is valami olyasmi mint a bejgli, addig kell "fogyasztani" ameddig meleg, persze azért a blogolásnak is megvan a bújtje főleg ha túldúsúlnak az események :) Akkor bizony vannak dolgok amelyek a slip martalékául esnek. Erről hamarosan egy kisebb missungot állítok össze hogy teljes legyen az esztendő.
  S minő csecse hogy épp a 100 bejegyzésem, keretében adhatok számot a 2009-es esztendőről. :) Szóval készitsük be a mogyorót, vagy épp a maradék karácsonyi nyalánkságot, s forgassuk vissza kicsit az idő martenzites fogát :) Pattanjunk be virtuális De Lorean DMC–11-be és érjük el a 88 mérföld/órát. (amúgy égető kérdés sok elgondolkodott már valaki hogy miért éppen 88 mph?)



Lássuk csak sorjában, de ne sorjásan hogy mit hozott az ellibbenő esztendő! Mik azok a nemes események amikre még sokáig, ameddig blog a blog emlékezni fogok. (Igen ismét elharsognám hogy ezért jó blogot írni, ezért is) 


Az év egy felemásan sikerült szilveszteri bulival indult, ahol azért emlékezetes marad Nővérem mondata hogy "ezek a tv-be milyen fittek :)" Az év ezzel nyerítéssel kezdődött számomra :) S így előrevetítette hogy a 09-es esztendő is bővelkedni fog kacagásban, szerelemben, drámában, nehéz pokolbéli pillanatokban, szóval mindenben amitől egy év olyan kerek lesz számunkra. S hogy mi is ebből az igazán fontos? Szerintem az hogy a végén azt mondjuk hogy soha rosszabb évet. A 2009-es valami ilyesmi esztendő volt számomra.
   
A szilveszteri partival kezdődött talán minden, amikor a vendégek elcsitultak, s mindenki haza vitorlázott következhetett a kárelhárítás és a pihengélés. Elmorzsolva ezalatt a másnap első tanulságait :) A nap folyamán aztán Petyával visszatöltöttük az energiáinkat, s a maradék ennivalót szorgos házigazdák lévén feléltük.

  Aztán ahogy lenni szokott a januári vizsgaidőszak is betopogott hozzánk, s az UV-k sora jégvirágot rajzolt arcunkra, persze voltak nagy sikereim is, pl Járművek szerkezeti anyagai c tárgyban :) De voltak hasonlóan nagy bukfencek :(
   SZóval a január ahogy lenni szokott a vizsgákkal tellt, persze az életembe novemberben berobbanó Kedvesemmel is rengeteg időt töltöttem, s kapcsolatunk szép lassan bontogatta virágát, rengeteg közös programot csináltunk ekkor, többek között GazdÁSZ-GépÉSZ jégestet, ami nagyon tanulságos volt :) Főleg hogy bizony a jégen nem olyan egyszerű fennmaradni :)


 Február hónapban aztán blogom is kinőtte a gyermeksurranót, s Márton kollega úrat követve a blogspothoz vándorolt, mondhatnám hogy kiadót váltott :) 
 A február nem sok eseményt hozott, megkezdődött szép lassan a tavaszi félesztendő, új tárgyakat hozott magával :) Feledhetetlen Szerelés Anyagmozgatás, ami azon félév nagy csalódása volt, minden esetre örülök hogy elsőre sikerült átlendülnöm Bátyáim Gali tanár úron. Vannak akik még sokadjára is nyögik az Ikarusos legendákat. Igaz Tomi?!
  Aztán a sokászos bródy szallagavató volt az első említésre méltó histórai, ami azért vicces volt, de valahogy nem volt az igazi, mondjuk Hajmival jól abszolváltuk azért :) S Adrival is jót nevetgéltünk :) Szóval ez amolyan tradicionális osztály vagy inkább évfolyamtalálkozóvá zsiványult a szemünkben.
  Februárra tehető még az átesés a tűzkeresztségen, amikor is háztűz nézőbe mehettem Kedvesemhez. Megismerhettem a családod, Füred és a Balaton szépségeit, illetve egy remek kis színi előadást is szemügyre vehettünk. Az első élmények nagyon kellemesek voltak, rengeteg gyönyörű dolgot láthattam azon a hétvégén, s sok szép fényképet készíthettem.




 Aztán az egyetem mindent örlő fogaskerekei is szép lassan beindultak, s a keddi fűrész nézesek Bandival szépen lassan alábhagytak :)helyette inkább a könyvek kerültek előtérbe.  A február hónapot egy klassz kis farsangi bállal zártuk a lányokkal, Kedvesemmel Timivel és Annavál. Ez is nagy nagy élmény volt, sosem felejtem el ahogy Anna lerúgta a kényelmetlen topánjait :) Vagy ahogy a tombola sorsolásnál izgultunk Timivel :) 



  A szívembe oly szépen berobban Kedvesemmel pedig minden vasárnap gyönyörűen indult a hét, elég csak a márciusi fotónézegetésre gondolni. S ezek alapján mind mind közelebb kerültünk egymáshoz :) S mint ahogy az idő is egyre melegebbre fordult, úgy kapcsolatunk hőcserélője is egyre nagyobb fokon izzot :) 
    
Szép lassan aztán felbojdult az egyetemi lét is, mint tudjuk páran a március azon emlékezetes időszakok közé tartozik amikor vígan számot adhatunk tudásunkról, interkontinentális ballisztikus puskáinkat megtölthetjük finomított információkal. Szóval elérkezett az idő a zárthelyi termelésre, ez aztán magánéleti megvonást eredményezett.


 Március vége aztán egy eléggé stresszes időszak volt számamra, talán a fent említett zárthelyi fogaskerek móduszát nem bírtam, minden esetre legjobb barátommal Nándival ekkortájt nagyon összevesztem, s érzéseimnek egy külön bejegyzésben adtam számot. Szerencsére a bajban is barát a barát, s Petya is segített nekünk megoldani ezt a konfliktust, így végül hamarosan rendeztük nézeteinket. Minden esetre nem szeretnék több ilyet átélni életemben. Mert barátja sok van az embernek, de legjobb barátja csak egy.

  A tavaszi hónapokra datálható még első közös vásárlásunk kedvesemmel, ahol sok számszerint kettő csecse ruhát zsákmányolhattam :) Családom nagy örömére :) Mert ők valahogy mindig megszólják azon nadrágom szabását :) Minden esetre szerintem nyerő volt az ing is és a hozzá dukáló nadrág is :)



  A tavaszi kirándulások mellett, persze ez az idő kedvezett a szakbográcsoknak. S mi gyakorta tömtük meg Bandival gyomrunkat ingyenkajával, a különféle szakok rendezvényein. Olykor mohóságunkba nyelvünekt is sikerült karbidizálni :)  Április aztán jelentős volt abból a szempontból is hogy megtörtént a várva várt szakosodásom. S kiderült hogy bizony ha nem vígyáznak oktatóim akkor előbb vagy útobb Járműgépész leszek. (vagy helyesen Járműgépészmérnök.)
  Átestünk Hajmival az első sörözésen is, mert hát az egyetemista szív ilyenkor tavasszal a meleg előadóból inkább az üvegesbe vágyik, egy vagy két langy sör társaságába. S leginkább a sör statikai hatásait vizsgálgattuk :) 
 Aztán ehhez a mókához csatlakozott Bandi koma is, s jó pár üveg Sopronit elfogyasztottunk. Persze ekkor még soproni volt a soproni :) 
  Aztán eme jókedvű iszogatás, Julcsim rosszallásást is kiváltotta, mert hát Dologidőbe, kora délután iszogatni..
   
Gépszerkóbol is szép lassan elérkezett feladatunk leadási határideje, a trapéz emelő kinjait sose felejtem el. Bár mutlkor esti sétám közben az Odüsszeusz lángoslakókocsi kitámasztását egy ilyesmi szerkezettel óldották meg :) A leleményes Odüsszeusz :P
   Szóval amolyan jó szokás szerint megvártam míg a körmömre ég a dolog, s septibe egy délután alatt hiányzó méreteimből egész helyre 7 pontos emelőt kanyarítottam :) Kóbor tanár úr biztos a rosszabblátó szemüvegét vette fel :) (mert szerintem jóval kevesebbet ért :P)
 
A tavaszi ünnepkört a Húsvét szakítota meg, ahol ismét átélhettem a Volán örömeit, ugyanis három busz helyett egy nyanvad kis Credót ( a magyar megoldást) küldek, s ezzel aztán Credo is volt az utazás, s kész passió játszódott le bennem, Muncius ide vagy oda. Az út kinjait aztán enyhítette egy balatoni borász társasága, s dijjnyertes bora, melyet aztán közkincsé bocsátott. ÍGy mire győrbe értem, jó kedvű volt a locsolóm :)  Persze a nagy zárthelyi produkálás melett a jó öreg cimbikre, Petyára és Nándira is jutott időm, így amikor időnk s az oroszlán engedte gyakorta mókáztunk Ajka városában.



 Szép lassan aztán a félév is a végéhez közeledett, s én még mindig a szerelés házifeladton munkálkodtam. Mondtam is leadván Gali tanár úrnak hogy a szerelési családfát örökre eszembe vésem :) Végül sikerült a Lada olajszivattyút feldolgoznom, s a hármas érdemjegyet kicsikarnom vele :) Nagy nagy örömömre :)S persze az egyre cirógatobb napsütésbe gyakran vágtunk bele a napozásba, s ücsörögtünk a vár tövében Manóval :)
  Aztán Melindáékhoz is ellátogattunk, megcsodálhattuk az új sakáltanyát, ami azóta már a második generecióját éli, akkor még csak kisakállok voltak :) Bandi nagy örömére :) Itt aztán Kedvesem is bemutatásra került, s az est végezetével lemaradva egyes poénokról, s eseményekről, amit azóta is csak a Petya regéből tudok meg, Julcsival a Dózsa rakparton pihentünk le :)


Forditsuk hát át a szócsövemet a Májusra, ez egy nagyon eseménydús hónap volt a számomra, Egyrészt a Szemeszter végét jelentette, ami ismét felemásan sikerült. Aztán blogom is második szülinapjára ért, ami alkalmából egy kis zárthelyit írattam, amit többek sikerrel is vettek :) Aztán a szokásos BL-döntő nézés a csapattal, ami ismét egy felejthetelen élményt nyújtott számomra, főleg az addig egyetlen s utolsó pénzes póker győzelmem :) A félév összeségében jó hangban tellt, hiszen mindig akadt mit csinálni. Hol Stokival sör melett elmeztük a lányokat, hol pedig Bandival Kebapoztunk, hol pedig Kedvesemmel turbékoltam.

Aztán akadtak vendégelőadóink is, Petya személyében, s ímmel ámmal nővérem lepett meg minket Noszlopi finomságokkal :) Ami általában leordítást kapott köszönetképp, de azért mindig jól esett ha jött mókulni, s feltette esténként a Furdancs lemezt :). S hogy ide vonatkozóan negatívumot is írjak, sajna ekkortájt ismertem el hogy reneszánsz csapatunk végleg felbomlott. S lám lám az idő engem igazol(t).
 Szép lassan elérkeztünk a nyárhoz, ami aztán tényleg felejthetetlenre sikerült. Ha nyár akkor alapvetően a Balaton habjai jutnak eszembe, azért is mert csodás napokat tölthettem Kedvesemmel, az ekkor már megszépült Füreden. S csak ámultam bámultam hogy mennyi mennyi újdonságot,s csodát tartogat számomra ez a környék.  Aztán mindkettőnk életében bekövetkezett a dolgos nyár, ugyanis ő a cempingeben, én pedig házunk alsó szintjén tevékenykedtem. Ugyanis nagy elhatározás ütötte fel fejét családunkban, hogy felszámoljuk alsó szintünkön uralkodó őskáoszt.

Itt aztán gyakran hangzott fel Vízmeg, illetve Bazzmeg Mihály tervező úr neve, s olyan kalandok mezgyéjére léptem, mint a buszgázpedál rejtélye illetve harc a háromajtóssal. Itt jelezném hogy azóta apu egy újabb csecse kis darabbal bővítette ezt a kollekciót.
 A nyár persze helyet adott olyan tradiciónális rendezvényeknek mint a Veszérpmi utcazene fesztivál, ami szintén kicsit jobbra sikerült mint az előző esztendei. Talán a népesebb csapat tette, talán azért mert itt is Kedvesemmel lehettem kicsit.


Ehhez a hónaphoz dukál leírnom, az év két rossz eseményét is, egyrészt az eddig átélt egyik legrosszabb természeti csapást, ugyanis utcamuzsika másnapján klasz kis jégeső lepte meg a tájat, s tette tönkre a falut, termést, szóval mindent ami útjába került. Úgy néz ki az utcazene egybeforr a monszunnal. Aztán másik negativ esemény Kedvesemhez köthető, akivel ez ürügyén sajnos összevesztünk, s ez sem volt egy kellems móka

A nagy nyári robotban, azonban jutott idő az ajkai bornapok meglesésére, ahol jól elmókultunk a fiúkkal, illetve Nándival is megmásztuk a Somlót. Ami egy nagyon klassz túrának adott okot, sajnos az elemek és a technika is ellenünk dolgozott "de igen megcsináltuk" S egy napig a világ, de legalább a vidék tetején voltunk :) Jó kis csapatépitő túra volt az is :) Nemde?!



Aztán persze ünnepekben is bővelkedtünk. Többek között megültük Petya szülinapját, s kiruccantunk egyet Szigligetre, ahol aztán kiforott testünkkel riogattuk a strandolókat, az idő itt is kegyes volt hozzánk, s meglepet minket egy kis zuhéval. Közben nővérem is megszerezte második diplomáját, amivel ismét kivívta családunk elismerését. Aztán ebben a hónapban történt még Melcsy szülinapja is ,a hol az Oázis tőle rendhagyó módón egy remek kis hangulatú mókának adott otthont.


Agusztus végére is maradt izgalom, többek között az új kenyér ünnepén, a határidőnek megfelelően átadtuk alsó szintünket, s ezt a nemes alkalmat egy nemes pecsenyével ünnepeltük meg. S Kis családunk előszedte a bográcsot, s így csapott bele a lecsóba, illetve a marhapörköltbe. Összeségében ez a rendezvény is nagyon hangulatos volt, s a pecsenye pedig fenséges lett, talán azért mert mindenki beletette a részét.

  
Agusztus végén, Kedvesemmel még egy rövid kis nyaralásra is lehetőségünk nyílt, ami azt hiszem mindkettőnk számára élvezetes volt. S egy felemás nyár után, végre egy kicsit együtt lehettünk. Nagyon jó szájízzel gondolok vissza erre a pár napra is, mert hát legyünk őszinték, nekem még ilyenben nem volt részem.



A szeptember aztán visszakényszerített minket az iskolapadba, s albérletünkbe, megkezdődött hát a harmadik évad.


 S mint mindegyik szemeszter ez is bővelkedett izgalmakban. Többek között Hajmi kollega úr is csatlakozott lakóközösségünkhöz. Táptalaját képezve ezzel remek kis rendezvényeknek, vegyük csak sorra, az első hét feledhetetlen dzsemburiját, amit máig emlegetünk. S máig nem igazán tudjuk hogy smiként zajlott az . Vagy például amikor Dodi egy bójával tért haza, ami később a Mechatronikus Gépész kooperáció jóvóltából hangulatfénnyé alakult. Vagy amikor a konyhába beköszönt a Kresztábla, vagy a megszokott fellépőként becsengető Sárkány, leánykori nevén Csuvabkané (=Felső szomszéd)

A téli időszakkal közeledtével aztán Hajmival felszereltük a fogasunkat, majd kisvártatva Tomi személyében új lakó költözött a kisszobába.



 Szeptemberre tehető még Petya blogjának startja, ami aztán nagy füsttel elporladni látszik, mert hát idővel nem sok magot szórt szét az éterben. Aztán a noszlopi búcsú emlékezetes mibenléte, mely előtt Kedvesem is tiszteletét tette nálunk. Sajnos azonban a báli forgatakra már nem maradt, pedig a noszlopi bucsú az fogalom.
Október nevére aztán minden egyetemista, vagy egyetemet megjárt ismerősőm kórúsban vísítja hogy ZÁRTHELYI. Hát igen ez a kulcsszó oktoberre azt hiszem. Ekkortájt már rájöttünk hogy a Járműszerkezet nem fenékig tejfel, s hogy mit takar a Dirac impulzus, illetve hogy a motor nem szívja hanem nyeli a levegőt, ami pedig ráfolyik.. Na de szögre akasztom a szakzsargont.

Erre a hónapra tenném még Skodás Jonnyval a barátságunk felvirágozását. Emléketes lesz még számomra, a sok vitát kiváltó Füredi szüret, ami végén csak lebonyólódott, s hála Kedvesemnek ismét egy nagy élményben volt részem. Megtapasztaltam hogy az a hat sor bizony tud hosszúra nyújtózkodni.



A november is sok sok izgalmat hozott, s azt hiszem az egyik legkedvesebb hónapommá nemesedett. S ebben nem titok hogy közrejátszott barátaim által lelogisztikázott születésnapi meglepetésbulim, ahol nagyon jól éreztem magam, s igazán jól esett hogy a figyelem középpontjába kerültem. Itt meg is ragadnám a lehetőséget hogy ismét megköszönjem Nektek. Aztán novemberbe ismét bálozni mentünk a lányokkal, Kedvesemmel és Zöld Bambival. Ugyanis ekkor került megrendezésre a hagyományos gólyabál. Hát erről most nem summáznám tapasztalataimat, jó volt jó volt de valami nem volt kerek a történetben..



 S hát elérkeztünk a decemberhez. Ami valahogy az év mostohagyereke, mert ahogy mondani szoktam csak idővel tudjuk megítélni a tetteinket. S a decemberi események még eléggé frissek, még nem lepte be őket az idő pora (Égető kérdés kettő: Miből lesz az idő pora?) Szóval eléggé nehéz megítélni decembert, másrészről a feladatot nehezíti hogy rengeteg függő dolog lóg még ilyenkor a levegőben ami azért a hónap szerves része. Például itt van az áldásos vizsgaidőszak, az évfordulós ajándékom, a szilveszter, s még ha úgy vesszük a Karácsony is.



De persze megannyi jó dolog is ízesítette a hónapot. A kellemes kis évfordulós élmény Manóval, ami azt hiszem mindkettőnk számára emlékezetes marad.

Vagy a sikeres zárthelyik, s a hamar gyorsan összelapátolt kreditek. Aztán ide kapcsolódan boldogságra ad okot hogy Nővérem életében is megjelent egy „karró”, így lecserélte régen lejárt furdancs lemezét. Persze az új karónak még nemes becenév dukál, de ez még a jövő zenéje, egyenlőre hagyok egy kis nyugságot. Aztán hasonló boldog esemény hogy a mindig vidám Zöld Bambi is hasonló helyzetbe került.
S hogy mi húzza le a decemberi mérleget, hát egyrészről a sikertelen vizsgák, másrészről az itt ott fellépő konfliktusok Mátkámmal, harmadrészt az itthoni konfliktusok. Aztán kisebb mértékben a negativ helyzetet súlyosbítja hogy Tomi elköltözött, így az új esztendőre ismét adott a lakótárskeritő feladat, aki kibírja Közelekép (=Ádám) érdekes életfelfogását. Szóval a decembert nem igazán tudom még helyén kezelni, minden esetre azt mondanám hogy ez is az év vele járója.


Összegezve milyen év is volt 2009? Hát azt mondom hogy megvolt benne minden ami kell, az élet sava borsa, de a végén mindenki szájíze szerint dönti el hogy megfelelő volt e fűszerezés. Én azt mondom jó év volt, de van még mit javítani, azonban alapcsomagnak nem rossz, s soha rosszabbat. Igazából semmiből nem szenvedtem hiányt, s az újévi fogadalmamat is sikerült teljesítenem. Bár a sok pénz amit Zöld Bambi lepedőlelocsolása aposztofált idén is elmaradt, sebaj majd jövőre .

Végezetül mindenkinek feledhetetlen évadzáró mulattságot, sok sikert kreditekben bő vizsgidőszakot, sok boldogságot s további rendszeres dodi blog olvasást kívánok.


Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok bejegyzésemet, remélem tetszett, s a jövőben is remélem rendszeres olvasóim között lesztek. Bejegyzésem végére pedig megköszönném az egész éves kitartó figyelmet, külön kiemelném azokat akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre.




Szóval külön köszönet az élményekért: Anyukámnak,Nővéremnek, Julcsinak, Zöld Bambinak, SzöSznek, Melcsynek, Bandinak, Hajminak, Nándinak, Petyának, Skodás Jonnynak, Stokinak, az épitőmunkásoknak, tanáraimnak, diáktársaimnak, tanáraimnak s az egyetemnek. s mindenkinek aki valamilyen módón kapcsolatba került velem az év folyamán, illetve hű társamnak a fényképezőgépemnek.
 A mihamarabbi viszontolvasásig, s a következő bejegyzésemig vigyázzatok magatokra, legyetek jók, pihenjetek ha tehetitek. 2010-ben ugyanitt találkozunk…..











 

 

  
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése