Baltonfüredi kirándulás

Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Ismét eltelt a hét, s ismét van miről írni, mielőtt agyam szélmalma kirostálná a kellemes emlékeket. Ezúttal kicsit mélyebbre nyúlok vissza az időben, s nem a hetem értékelése következik. Hanem egy csodás hétvégéről történő beszámoló. De ennyi bevezetés elég is volt, lássuk hogy miről is beszélek.. Krónikás énekem címe Füredi kirándulás. "Sok szeretettel köszöntöm Önt Balatonfüreden, a Balaton északi partjának történelmi hangulatot árasztó kisvárosában. Településünk több mint kétezer éves múltra tekint vissza, már a római korban lakott település volt. Igazán jelentőssé azonban a XIX. században vált, ekkor a hazai kulturális és társadalmi élet egyik legjelentősebb központjaként tartották számon. Híres költők, írók, politikusok töltötték itt a nyarat, lelték gyógyulásukat. Vonzereje gyönyörű fekvésében, szénsavas forrásainak gyógyhatásában, a felvidéken termő zamatos, jó boraiban, de legfőképpen az itt élő emberek vendégszeretetében rejlik. Történelmi, kulturális hagyományaink, évtizedekre visszatekintő rendezvényeink és természeti kincseink minden évszakban városunkba csábítják az érdeklődőket. Balatonfüreden járva tegyen egy sétát a városban, tekintse meg műemlékeinket, látnivalóinkat, barangoljon a bennünket körülölelő változatos hegyekben és csodálja meg a tó vizében tükröződő naplementét. Bízom benne, hogy az itt eltöltött idő maradandó élményt jelent az Ön számára, nekünk pedig hamarosan abban a szerencsében lesz részünk, hogy ismételten felkeresi városunkat, és mi ismerősként, barátként köszönthetjük Önt Balatonfüreden."-olvasható a város honlapján. Szóval úgy kezdődött az egész élmény, hogy Julcsi kedvesem meghívott magukhoz a hétvégére. Persze az ötlet nagyon tetszett, mert gyermekkoromba sokat mókáztam Füreden,, bár nekem csak a vitorlások maradtak meg ezen időkből. De hát akkor még kicsi voltam, s gondoltam hogy kapva-kapok az alkalmon,s egyúttal újraélhetem gyermekkorom, de ami fontosabb megcsodálhatom hol él kedvesem. Így hát február 21.-re be is iktattuk ezt a kirándulást. A pénteki napom már az izgulással telt, mert hát mégis mi van ha... Meg féltem kicsit illetve izgultam családjától, tudjátok az első benyomás, meg miegymás. Főleg anyukájától féltem, meg öccsétől. Aztán miután mindenkinek kisopánkodtam magam ezügyben pénteken, hamar nyugovóra is tértem, s eljött az indulás napja, azaz a szombat. Gyönyörű hóesés fogadott ébredésem után. Ami jobbá tette a kedvemet, s néhol még egy kis mosolyt is csalt az orcámra. Becsomagoltam, összekészültem, s elindultam a buszra. Útközbe beugrottam a boltba is kicsit melegedni. Ajka városába érkezve összefutottam Nándor komával, aki lelkesedést öntött belém, mert hát mi baj lehet, s úgyse fognak megenni... S ha már a lányukat el tudtam kápráztatni, magam sem tudom hogy mivel, akkor a család sem lesz nehéz feladat. Miután visszapofozták belém a lelket, kedvel buzgón szálltam fel a füredi buszra. S meglepően tapasztaltam hogy tök olcsó a jegy odáig, s hogy nincs is olyan messze. A buszon alvást terveztem, de ez izgalom miatt elmaradt, mert csomó minden kavargott a fejembe.. Az út csodás tájakon vitt keresztül. A dombok a balaton, s a város, remek kis hangulatot adott. Leszállva a buszról, kisvártatva meg is érkezett a "fényalagúton" a fogadóbizottság. Kedves és csinos Julcsim az öccsével. Ami elsőre kicsit meglepetésként ért :) De nagyon jó fej öccse van, nem tudom miért féltem tőle. Talán csak nem akartam előtte beégni, hogy "milyen béna barátod van". A bemutatkozás után ami a hangzatos "a barátom" kulcsszóval történt, elindultunk megnézni Füred nevezetességeit. S közben beszélgettünk. Hát nem hangzatos "a barátom" kicsit ízlelgessétek :) Na jóó nee, mert azt hiszem ez csak nekem hangozott ott és akkor jól. Olyan furcsa érzés fogott el, kellemesen furcsa. S most haladjunk sorba a nevezetéssegeken. Mert rengeteg csodát láttunk, s Füred télleg szép hely. Sőt kicsit több is annál, s kicsi írigy is vagyok. Bár én szeretem kis falumat, csakhát valljuk meg nincs sok érdekesség, látnivaló felénk.

Sétánk során az első látnivaló a helyjárat volt, ami egy Mercedes Citó minibusz, erről nem készitettem képet. Érdekessége a hátsó tengely elhelyezése, amit meglepően hátra helyeztek el a konstruktőrők. A busz amúgy 9-9,6 méteres kivitelben jelent meg. A járművet egy 170LE-s túrbódiesel motorral szerelték ami nem a váltónak hanem egy elektromos generátornak tovbbitja a 660 Nm-es nyomatékát. A termelt áram a hátsó kerekekeket hajtja. A fékrendszere pedig elektro-pneumatkus megoldású. A magassága a busznak pedig 215 cm-es. Tovább érdekes megoldás még hogy a karosszéria aluminiumból készült. Mellesleg elnyerte a 2001 év autóbusza címet. Szóval érdekes kis járgányt csodálhattam meg egyből érkezésem után. Ezután a part felé sétáltunk, s útközben sok nevezetességet láttunk. Julcsi öccse előbb az egyik Night Klubbra hívta fel a figyelmemet, majd Julcsi megmutatta nekem azt a helyet ahol a bankettjük volt.

A következő látnivaló a Kerek templom volt. Ami nagyon érdekes volt, mivel kerek alaprajzú templomot én még nem láttam. Ennek a templomnak győri vonatkozása is van, mert a tervezését Fruhman Antal győri építész végezte (1841), aki alapul vette hozzá a római Pantheon képét, és annak kicsinyített mását építette fel. Az építkezést sok probléma nehezítette, hol a pénz, hol pedig az építőanyag fogyott el. Így a templom tetejére a keresztet csak 1844 december 4.-én került a helyére. S igen a tervező, nagyon szép munkát végzett, s méltán válhatott Füred egyik fontos jelképévé, a kalsszicista stilusban épült épület. Nagyon szép templom. Bár a belsejéről sajnos nem tudok nektek beszámolni, de bizonnyal belül is szép. S hogy nyomatékosítsam írásom ide is teszem a képét.
A következő látnivalóig, sem kellett messze sétálnunk. Ez pedig Blaha Lujza egykori nyaralója volt, ma Blaha Lujza étterem. Fűred legdrágább étterme :) Erről azt kell tudni hogy szintén klasszicista épitésű, s a művésznő 1893-ban vette meg a házat. Bejárata feletti oromzaton pedig ezek a sorok olvashatók:"E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke ." Fölötte pedig: "Blaha Lujza nyaralója 1893-1916.". Erről szintén nem készítettem képet :S Amit útolag bánok már...

Innen öt percre található, a rekonsturkció alatt álló (tudjátok európa itt épül) Gyógy térre. Itt aztán halmozódtak exponenciálisan a látnivalók. A tér közepén áll egy forrás, amit szintén nem tudtam lefényképezni, mert exkavatárok gyűrűje övezte. De ez a forrás a Kossuth forrás, ami egy ivócsarnok, s kalsszicista stilusban épült 1800- ban. A kútházat aztán 1851 ben átipetették, s 1852-ben elnevezték Ferenc József forrássá. A forrás mai nevét 1952-ben kapta.

A kúttal szemben található (illetve mögött) az Állami Szívkorház épülete. Ez is szép épület, de fényképet erről sem készítettem. Feltehetően ez a műemlék is klasszicista stílusban épült, hogy beleilljen a tér építményei közé. Mellette található jobbról, a kórház fürdője. Balról pedig egy park és egy fedett sétány található, benne emléktáblákkal. Amiket majdnem mind végigolvastam. S rájöttem hogy szinte minden híres magyar ember járt illetve köthető Füredhez. Így kicsit büszkén lépdeltem tábláról-táblára, hogy a nagy elődök után én is beálltam a sorba.

A teret, a Horváth ház zárja. Amit nem Petyáról neveztek el vélhetően. Ez az épület is jó régi múltra tekint vissza, 1795-1798 között épül a tiszta copf stílusú épület, nála nagyobb ebben a stílusban nincs az egész Balaton-vidéken. A befejezését a bejárólépcső fedlapjára vésett 1798-as évszám perdöntően bizonyítja. Mindig idegenfogalmi célokat szolgált, és különösen a reformkorban színhelye volt nagy emberek találkozásának és eszméik megvalósításának. Itt tartották 1825-ben itt az 1. Anna-bált. Ismert még Mangold-udvar, Stefánia udvar néven. 1918-1945 között a tihanyi apátság birtokában volt. A második világháborúban egy ideig hadikórház volt. 1956-1993 között a Mecseki Ércbányák Üdülője volt.


Ezek után irány a part, ahol kiskoromba sokat tartózkodtam vélhetően. A parton jól kiépített sétány fogadott, viszont itt is javában dolgoztak a munkások, gondolom hogy nyárra a legszebb arcát mutassa a város az ide látogatóknak. Így engem még némi sár, és exkavátorhalmaz, meg elbontható kordon fogadott. A parton sétálgatva, remek kis hangulat fogadott. Mivel szép volt a part még így is, s az idő is kora tavaszi volt, útközben beszélgettünk idegenvezetőimmel. S láttunk egy harmonikázó művészt is, meg lefényképezhettem a balatoni kacsákat. Szóval szép látvány volt, az itt ott vékony jegű magyar tenger. Ezután kisétültünk a mókóra. Ami csodás volt, csak a hajók hiányoztak, dehát majd nyáron. Nagyon szép kilátás fogadott a végén. Ahogy előttem terül el a tó, a mi tavunk. S szemben a távolban a Tihanyi apátság tornyai csúcsosodtak, mellettem pedig kedves Julcsim :) Ezt az élményt nem is tudom nagyon leírni, ezt át kell élni. De azért készitettem pár fotót. Aztán tettünk egy kört, s megtudtam hogy létezik túrórudi autómata :) Amiből finom túrórudi potyog :) Gondoljatok bele.. Ezután elsuhantunk a Vitorlás Jachtklubb melett, ahol megcsodálhattam hajóimat, amik épp téli tatarozáson estek át. Aztán készítettünk pár képet is, és Julcsi megmutatta a jégpályát, majd elindultunk hazafelé- Útközbe még csomó mindent megtudtam.
Például láttam egy 80éves fát. S megtudtam hogy Julcsimnak van egy bizonyos romház kultusza :) Ezt most nem is fejteném ki. A következő látnivaló Julcsim volt iskolája a Lóczy Lajos gimnázium volt. Ami kicsit börtönre hasonlít, kicsit meg egy dzsungelre, de biztos szép hely. Aztán megcsodálhattam hogy Füreden neveztek el falunk szülöttéről utcát, azaz Noszlopy Gáspárról. Ilyen utcanévvel én eddig még nem találkoztam. Szóval szívmelengető érzés volt. Aztán szemerevételeztük a zeneiskolát, ahol Julcsit a zongorázásra oktattak, majd a másik iskoláját, ahol általános tanulmányait végezte. A városközpont is nagyon szép, a városháza, az előtte lévő kis tér, s végül a Piros Templomot csodálhattam meg.
Ami nagyon szép volt, mind kivülről mind belűlről. Bár belül akadt némi gondom, az elém tárulkozó székekkel, miket ámulatomba nem vettem észre :) Ezután egy kis kör megtételével, elindultunk haza. Útközbe átmentünk egy parkon, láttunk egy trianoni emlékművet, s egy 1848-asat. Majd rövid séta után megérkeztünk Julcsiékhoz. A házuk kivülről nagyon szép,s megtudtam hogy kutyájuk is van :) Ekkor már kicsit jobban izgultam, főleg mikor beléptünk a kapun. Aztán következett a bemutatkozás. Bemutatott családjának. Ekkor hirtelen félelmeim elmúltak, mert mindenki nagyon kedves volt. Lehet még nem akartak nekem esni :) De rájöttem hogy Julcsi vélhetően anyukájától örökölte kedvességét. Mert anyukája nagyon aranyos, s kedves. Aztán körbejártuk a házat, bepillanthattam minden zugba. Majd lepakoltam, s megállapodtunk hogy hol fogok szundikálni. Ekközben Julcsi szülei elmentek balettot nézni. Így a házfelügyelet Julcsira maradt. Gyorsan neki is látott uzsonnát készíteni, ami túrógombóc volt. Közben pedig felrakta a teát is főződni. Ezután következett a terítés. Közben pedig próbáltam segíteni, bár a gázlekapcsolásnál kicsit beégtem :) de hát a "fel" parancs kicsit értelmetlen volt egy csavarós gombbal kapcsolatban. Majd miután én sikeresen beégtem bénázásommal, következett az uzsonna. Ami mint mondtam túrógombóc és tea volt. Összegezve nagyon fincsi volt, s jól el is teltem. Ezután Julcsi zongorajátékával szórakoztatott, amit nagyon élveztem, mert nagyon szépen játszott. S az első két dal ismerős is volt, mármint a dallama, az utolsó előadott mű ami a legnehezebb volt, az pedig nagyon tetszett. Ezután lassan indulnunk kellett a következő programponthoz, ami a színház volt Veszprémben. Így hát Julcsim gyorsan el is kezdett készülődni, s pontosan elndultunk. Útközbe jót csevegtünk, s izgatottan vártam a színházat. A buszutat nem részletezném, eléggé érdekes kis buszunk volt :) Végül sikeresen megérkeztünk Veszprémbe. Ahol kicsit beültünk a mekibe, majd irány a színház. Jóó érzés volt ismét kulturálódni, mert nem sok lehetőségem van színházba járni. Vagy a kedv, vagy a lelkesedés, vagy az anyagiak, vagy mód és lehetőség, vagy megfelelő társaság nem áll a rendelkezésemre hozzá, S szólnék is a darbaról pár szót. A darab a Kakukkfészek címet viseli, s remek kis szereposztást kapott. A történet A kényszermunkára ítélt rab Randl P. McMurphyről szól. Aki bolondnak tettei magát hogy áthelyezzék egy pszichiátriai osztályra. Meg van elégedve az új helyzettel a "szállodai körülményekkel", és elhatározza, hogy egy kis színt visz az ápoltak egyhangú életébe. Teszi ezt részben szórakozásból, de egyre inkább azért is, mert szembesül az elmegyógyintézetbeli embertelen körülményekkel. Úgy dönt, megmutatja a betegeknek, hogy lehet a zsarnok Ratched nővérrel szembeszállni, hogy lehet felrúgni a nővér által kialakított "rendet". A kezdeti hatalmas röhögések lassan elcsendesednek, mert McMurphy egyre nagyobb sebességgel rohan a végzete felé. Győz a hatalom, de a McMurphy előtti idők szelleme már soha többé nem tér vissza az intézet falai közé. Nagyon érdekes mű volt., főleg a főszereplő Eperjes Károly, (McMurphy) szerepe és játéka tetszett. A kezdetben nagyon szórakoztató volt, ahogy felrázta az életet, s ahogy szállodaként fogta fel az osztályt. Tovább tetszett még ahogy a főnővért fricskázta :) Aztán a mű lassan elment komoly irányba, amikor tudatosult benne,hogy mi is a valódi helyzet. Nagyon jóó kis darab volt, egyedül a vége nem tetszett. Hogy a főhős meghal. Dehát ilyen a dráma... Összegezve jó kis előadás volt.

A taps után, ami eléggé hosszúra sikerült, Julcsival hazaindultunk sietve, mert azt hittük jön korábban busz, de tévedtünk. Sajnos, így maradt fél óránk, amit azért aktivan igyekeztünk eltőlteni, beültünk a mekibe, ahol is ittunk egy forró vagy inkább langyos csokit, s közben eljátszottunk az ügyességi játékokkal. Az idő a remek társaságba ismét felvette a rohamcipőjét, s hamar eljött az indulás ideje. Kisiettünk a buszmegállóba. Ahol kicsit átfáztunk, de egy kis leleménnyel ezt a problémát is áthidaltuk, vagy megpróbáltuk áthidalni. Aztán kisvártatva befutott autóbuszunk. Amin megelepően sokan voltak. Ennek a busznak is volt érdekessége, méghozzá a jegykiadó autómata, ami egy érintőképernyős számítógép volt. Hát igen azért a Balaton Volán élen jár a fejlesztésben. Mivel sokan voltak, s nem is nagyon volt kedvem elhagyni Julcsim, így melette álldogáltam, aztán hamarosan le tudtunk ülni. A buszút nagyon kellemes volt, meg tudnám szokni ezt az utazást napi szinten. Julcsi aranyosan ráborult a vállamra, s vélhetően pihengélt, relaxált. Én pedig gyönyörködtem a tájba. Hamar hazaértünk, s ekkor tapasztaltam, hogy Füreden este is van élet :) Aztán gyorsan hazasiettünk a zimankós hidegbe. Otthon anyukája ébren várt minket, s megkérdezte hogy éreztük magunkat. Eközbe mi befaltunk egy narancsot, desszert ként, s hörpintettünk egy pohár kakót. Ami során létre is hoztam a terítőn a "dodi foltot". Szóval kissé ismét sikerült bénáskodnom :) Aztán hamarosan lezuhagyoztunk, fogat mostunk s a jóéjtpuszi után lepihentünk. Másnap 10 kor ébredtem meg, s elégedetten figyeltem ahogy Julcsi ébredezik, s lábikója ki ki kandikál a takaróból. Ekkor jöttem rá hogy kedvesem ébredés után is szép. Sőt miaz hogy nagyon is.. A jó reggelt puszi után lementünk. A délelőtt az értékes semmitevéssel telt. Először a készült képeket digitalizáltuk, majd megnéztük a buszt, majd Julcsi szobájába töltöttem a napot, ismerkedtem. Megnéztem a kő és érme gyűjteményét , a bizonyítványait :) A könyveit, s meghallgattam kórusos CD-jét. Ezek után következett a finom ebéd. Anyukája igazán ki tett magáért. S nagyon jól laktam. Azért érdekes különbségekre lettem figyelmes, de hát ahány ház annyi szokás. Igazából nem is olyan érdekes.. De nagyon finom volt az ebéd. Jól laktam, s meglepően konstatáltam hogy desszert is jár az ebédhez. Amitől aztán már teljesen felfújódtam. A desszert madártej volt, amit szintén jóó régen ettem. Ezután illetve előtte megköszöntöttük Julcsi öccsét Matyit, akinek közelgett a névnapja. Majd ki ki elment ebéd utáni pihenőjére. Én pedig befejeztem a csomagolást, majd már indulni is kellett.. sajnos :S Az út ismét jól telt, ezúttal Julcsi apukájával tudtam kicsit beszélgetni. S kiderült hogy eléggé ismerős kis falunkban :) Meg megtudtam a kocsmát is ahol hazafelé megszokott pihenni :) Majd kisvártatva befutott a buszom, s el kellett válnom kedvesemtől (egy rövid időre). A hazaút is csodás tájakon vezetett, s igazán nem is tudtam aludni a buszon, mert szemem mindig fel-fel pattant, érdekes látnivalók miatt. Aztán hazaérve pakolás kis élménybeszámoló, ebéd, s indulhattam is vissza Győr szeretett városába. A hétvége összegezve fantasztikus volt.

Remekül éreztem magam, s Füred nagyon csodálatos hely, tele van látnivalóval és élettel. Örültem hogy megismerhettem kedvesem családját. S mindenki nagyon szimpatikus. Anyukájától és öccsétől kicsit féltem, hogy mi lesz rólam a véleményük. De azt hiszem elégedett lehetek. Anyukája nagyon kedves, aranyos hölgy. Öccse pedig olyan öcsis, de jó fej,s szeret cs-ni :) Meg jó humora van, s szereti a nővérét. Szóval összegezve szimpatikus kis család, s házuk is nagyon szép, s igazán szép helyen laknak. Szóval nem bántam meg a hétvégét, s utólag kár volt izgulnom. Nem is tudok nagyon mit írni erről többet, mert hát ezt is át kell élni ugyebár. Összegezve ha pontozni kéne a hétvégét akkor nem is kérdés a 10/10. Szóval köszönöm Julcsim hogy meghívtál, s hogy létrejöhetett ez a csodás hétvége. Néhány képpel zárnám most a bejegyzésemet, s feltehetően este jövök nektek mégegy írással. Köszönöm a türelmet hogy végigolvastatok, vigyázzatok magatokra, legyetek jók, s élvezzétek egymást. A mihamarabbi viszontlátásig sziasztok