Üdvöletem CADves kollegák! Gondoltam ismételten írok pár szót nektek, mivel már Márton kollega úr is beharangozta az esti blogkád feltörését. Szóval itt az ideje hogy megelőzzem magamat, vagy inkább utolérjem magamat. De ne is szaporítsuk tovább a szót, lássuk az elmúlt hét eseményeinek mélyreható tanulmányozása előtt.
Szerencsére a hétfőt már letuttam a napi krónikában, így aki esetleg behatóbb képet szeretne kapni az kicsit olvasson vissza.
Szóval indítsuk a hetet a keddel. Mint már tudjátok a hétfő este nagyon jól sikerült, így nagyon lelkesen mentem bele, illetve jött el a kedd is.
A keddi nap a tökéletes iskolapélda volt annak hogy a mérnök elképel valamit, elkészíti a terveket, és hogy valahogy a nap közben kiderül hogy az alkalmazott tűrések, méretek felborítják az egész rajzasztalt. De ne rohanjunk ennyire előre.
Ébredésem után elvégeztem a szokásos reggeli rutint, végre az étvágyam is megjött, így be is csókoltam pár rántott sajtot, majd beviharoztam az egyetemre, mondván hogy jól elleszek Julcsival. Azonban ahogy a mondás tartja gépész tervez, a tárcsamaró meg keresztbe pakol.
Hát így is lett, a lelkesedésem hamar elillant, ugyanis Kedvesem Vivivel tárgyalta ki az elmúlt hét zárthelyi termését, s hogy ki hogyan fog javítani, s mikor nézik meg, meg hasonló érdekes, s minden bizonnyal fontos témákat váltottak, csak ezzel az volt a bajom, hogy ne az én jelenlétemben. Álláspontomat azzal dúcoltam alá, hogy Vivivel a nap bármely percébe, orájában, vagy épp egy közös pisilés alkalmával megvitathatják, én pedig nem állok mindig rendelkezésre, de ha ott vagyok szeretem ha enyém az a pár pillanat. Ilyenkor ugyanis könnyű elfeledkezni a "dejó még van öt perc" filozófiáról. Hát nálam épp ez történt, mivel nagyon unatkoztam, s az óra előtti 20 perc olyan volt mintha ott sem lettem volna. Így nagy bosszúsan váltunk el egymástól.
A kedvemen aztán Mátyás kollega úr javított, mivel benne is valami hasonló zajlódott le. Kinek a munka, kinek az óra, kinek pedig egyéb más problémája volt, minden esetre azt megállapítottuk hogy ha két ember együtt lakik akkor bizony hasonló tulajdonságaik, gondolkodásmódjuk, és eszmerendszerük alakul vagy alakulhat ki.
Miután szíveink elcsábítóival nem jutottunk dűlőre, így romantikus közös programot készítettünk együtt. Ez a közös délelőtt nem volt előzmény mentes, ugyanis valamikor bő egy hónapja volt az első reggeli Matyizás, (nem rosszra gondolni) amikor is a kollega úr meghívott egy villásreggelire.
No szóval mivel időnk rengeteg akadt, így úgy határoztunk bevásárolunk az Árkádba, beiktatjuk a reggelit, s útközben jól elbeszélgetünk. Ha két gépész suhanc elhatároz valamit, azt egymás között simán meg tudják valósítani, itt bizony gördülékenyen forogtak a fogaskerekek.
Útközben kitárgyaltuk hogy kinek, mi a bánata, s miért lett elcseszve a mai napunk. Aztán mikor a lélekápolással végeztünk, átterelődőtt a téma szakma síkra. Meghallgattam Matyi terveit, s bizony jó volt hallani az elképeléseit. Néha nem is tudja az ember hogy kikkel is veszi körül magát. Ezt jó értelembe mondom persze :) Nagyon meglepődtem ezeken az érdekes és elgondolkodtató elképzeléseken, bár kicsi kétségeket is ébresztett, mert szerintem a mai helyzetben egy kisvállalkozó, akár milyen szellemi vagy más tőkét mutat fel nem igazán tud talpon maradni.
Aztán miután belelendültünk a szakzsargonba, s mivel a vásárlás tényleges időintervalluma nem lépte túl a 10 percet, ebben benne van a behatolás, körbejárás és a távozás is, így bőven akadt még időnk hogy sétáljunk egyet, s kerülővel csapassunk vissza az Egyetem térre. Amúgy ekkor gondolkodtam el előszőr, hogy miért is hívják azt Egyetem térnek. Az egyetem még okos, de hol van ott a tér?
Útközben aztán beavattam Matyit a húHa és a projekt rejtelmeibe, s hogy bizony az a megfigyelésem hogy egy ilyen projekt sokkal közelebb hozza a szakmát, s megmutatja a számok, képletek mögötti életet, ami sokkal szerethetőbb.
Aztán ha már a projekt vizére eveztünk, hát Matyi is beavatott elképzeléseibe, és küzdelmeibe a Formula Studentel.
Ismét bebizonyosodott hogy "Dodinál mindig van fényképezőgép", így olyat sikerült tennem amit nem sok embernek, lefotóznom a kollega úrat, álmai motorjával.
Ezen felhangok után aztán elégedetten lépdeltünk végig a sétáló utcán, és a későbbi életrünkről, elképzeléseinkről meséltünk. Ez a terefere aztán érdekes gondolatokat ébresztett, miszerint előbb vagy utóbb ha nem vigyáznak mérnök leszek. S ha nem is látszik, de lassan de biztosan benő a fejem lágya, s bár általában gyerekesen viselkedek, értem itt a sértődésemet, duzzogásomat, azért ha jól belegondolok lassan felnövök. S lassan nem az elfogyasztott sör vagy alkohol lesz az érték. :)
Mire visszasétáltunk az egyetemre épp 11óra lett, s a nap is kisütött, mint ahogy az én kedvem is kicsit feljavult.
Ezután megnéztük az egyetemen kiállított recicling portékákat, amiről készítettem pár képecskét, majd begyüjtöttük a Gazdász Grásziákat. Elköszöntünk hát egymástól a kollegával, s én elkísértem Júliámat a konditerembe, útközben aztán sikerült is összevesznünk, azon hogy ha nem akar menni akkor miért megy, s különösképp miért nyafog hogy "mennie kell", amikor senki nem kötelezi rá. Ezen szavaim aztán azt hiszem nem leltek elég rockvel fokú női táptalajra, így jelentős károkat hagyott maga mögött Kedvesem lelki rózsáskertjében.
Miután elköszöntünk egymástól, visszaiparkodtam az egyetem másik berkébe, nevezetesen az A4-be ahol megkezdödött a közgazdaságtan óra.
Ez aztán ezúttal nem a szokásos unalmat hozta, hanem nagyon nyalánk témákat vonultatott fel a tanár néni. Az elégedettségemet fokozta hogy megszereztem első plusszaimat, s mivel a plussz nem jár egyedül , így rögtön hármat is begyűjtöttem. Ettől aztán jókedvem is lett, s kedvet kaptam a további felszólaláshoz, ami azonban már nem hozott pluszt a konyhára.
Óra szünetében aztán Bandival is meglestük az aluában lévő holmikat, ekkor futottunk össze Julcsival is aki épp a következő órájár sietett. S miután kioktatott hogy miért nem vettem észre, ami mondjuk igaz is volt, eldicsekdtem neki a sikerélményemet. Sajnos nem kellet volna, mivel a szép szó helyett csak a "nem kell elszállni magadtól" mondatot kaptam. Ami megint nem esett valami jól lelkületemnek, de hát kölcsön beszólás vissza jár vagy járhat. Így hát rosszabb hangulatban váltunk el egymástól.
Visszasiettem az órámra, s folytatódott a közgazdaságtan örömei. Óra után aztán Larionnal találkoztam, ugyanis jelenésünk volt projekt ügyben tanárainknál.
Felszaladtunk hát TNCS irodájába, és megbeszéltük a teendőinket. S mivel nem sok eredménnyel jártunk, így hamar végeztünk. Hamarosan megérkezett Triesz Tanár úr is és elkezdődött az érdemi munka. Nagy örömünkre kész lett a szimuláció, legalábbis egy része. Így érdemben megcsodálhattuk a Matlab gyönyörűségeit, számomra pedig bebizonyosodott hogy tényleg vannak összefüggések a jó öreg Turbó Pascallal. Főleg parancsok terén vannak összecsengések.
Nagyon érdekes volt figyelni az összefüggéseket, s nagyon ott kellet lenni fejben hogy ne vesszen el az ember a mérnöki gondolatokban.
Végül kiosztottuk a heti feladatokat, megállapodtunk a továbbiakban, én megkaptam az új rajz elkészítését, ami még korántsem a végleges lett, majd megbeszéltük a látványelemeket, és hogy a prezinek mikorra kell elkészülnie. Az alap probléma azonban az anyagok megválaszolása bezáratlan maradt. Ekkor eszembe jutott Mária néni szavai miszerint "Az anyagban van a kulcs"
A megbeszélés után aztán hazasiettem, s otthon munkába vetettem magam. Több esemény már nem igazán történt a nap során, a Mechanika óra már nem hozott újat, egyedül talán csak Nagy Zoli tanár úr új segédeszközét véltem felfedezni.
Lényegében tehát a nap aktív része véget ért, azonban nem lenne tökéletes a nap ha estére nem maradt el egy kis előirányozott veszekedés. Igen sajnos este előjött belőlem a szakbarbár, s kellemetlen hangon hiányoltam a méretláncot a húsvéti dekorációra készülő drótmodellről. Ezt aztán Kedvesem nagyon zokon vette, bár tény és való hogy így nagyon legyárthatataln, s nagyon megnehezíti az ember életét. Elvégre még a mezei esztergályos sem fog tolómérővel mércézni.
A kemény szavak aztán megint csak táptaljra találtak, a mag azonban csak szerdán bontott csírát. De ez már egy másik történet.
A veszekedés után egy kis békülés következett, amivel én azt hittem mindent megbeszéltünk, de a végén kiderült hogy nem így volt. Sajnos nem. Tény hogy kissé keményebben mondtam amit mondtam, de talán ebben benne van az egész napos érzelmi torlódás, a nem foglalkozás velem reggel, a leosztás a közgáz siker után.. Szóval eléggé ingerült lehettem már estére.
Miután feltettem Kedvesem a buszra, Matyival hazaindultunk. S míg én a jókedvből a rosszkedve mentem át, addig a kollega az ellenkező pályát járta be. Estére neki eléggé vidám kedve lett, ami azért jól esett. Útközben elpanaszoltam neki nagy vonalakban a dolgokat, majd kicsit beszélgettünk még a Víztorony street parkolójában, majd elköszöntünk egymástól.
Összességében ha a keddi napot kéne értékelnem nagyon nehéz feladatom lenne. Egyik szempontból nagyon klassz és érdekes nap volt, másik szempontból viszont nagyon rossz. Gondolom mindenki kitalálta hogy a magánéleti szál volt a nehezebb és rosszabb, míg a szakmai egyetemi iskolai élet nagyon kellemes volt. Sajnos a sok veszekedés és a sok bántó szó eléggé rányomta magát a napomra. Azt hittem ugyan is hogy a hétfői jókedv és kellemes együttlét folytatódik, azonban nem így lett. A nap végére olyannyira nem hogy azt mondtam magamnak hogy ezért nem volt érdemes felkelni. Nem változik semmi.
Ezekkel a gondolatokkal vetetem ágyba magam, azonban ha már otthon voltam akkor megnéztem a legújabb részt az Így jártam anyátokból, minek hatására a fiúk ismét kizártak a közös IJA-nézésből. Szóval ezt bebuktam, bár nem mintha eddig együtt néztük volna :)
Tehát összefoglalva a hét második napját a demokratikusság jegyében és hogy a fengshui se szóljon semmit egy 5,0-ás pontértéket mutatok fel. Ebben benne van a siker és a kudarc a jó és a rossz :)
A szerda már egy kicsit vidámabb történetet hozott magával, ezt azonban csak legközelebb írom le nektek. Addig is legyetek türelemmel, álljon itt a fent említett recicling gyűjteményről pár számszerint két kép.
Köszönöm a türelmet, s hogy figyelmesen végigolvastatok, a következő írásomig legyetek türelemmel, élvezzétek egymás társaságát, a tavaszi napsütést vagy szélfúvást. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok
/mocorognak a fiúk/
/nem doboz ház/
/Egy helytakarékos vendégágy/
/Kezedben a kulcs/
/Kármelita templon/
/Fény az alagút végén/
/ Navarone, illetve Győr ágyúi/
/Csendélet/
/Változatok egy témára/
/Tér kép/
/Kissfaludy szobor/
/Lámpafény/
/Utcakép/
/Csodaszarvas/
/Fényes kovácsolt vas/
/ Káptalandomb/
Az írás végére pedig egy klassz kis videót tennék közzé az élet szépségeiről. Tudjátok ha elbújik a napocska attól még a szívünk legmélyén ott van a boldogság, a biztonság :) Szóval nézzük az élet szépségeit, amolyan Így jártam életérzésben :) (Ki tudja lehet egyszer majd én is leültetem a gyerekeimet blogom elé XD)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése