Ephemerides Szombatra

Üdvözletem CADves olvasóim! Ismét elmúlt a hétvége egyik napja, mint azt már többször megállapítottam nagyon rohan az idő. Bizony már csak egy napom van hogy felkészüljek az eseménydús jövő hétre. Ezalatt az egy nap alatt véges sok kérdést kell tisztába tennem. S azt hiszem nem árt ha valami martenzitetes burkot is nitridálok magam köré.  Kicsit félek is az elkövetkezendőről, valahogy most minden olyan gyanús :)

   Igazából nem is tudom mi van velem, mert jó kedvem van, s egész nap jó kedvem volt, csak este valahogy rámjött ez a melankólia, talán azért mert mindenhol lekapcsolták a villanyt, s nálam szerencsésebbek egy kalssz kis gyertyafényes romantikázáson vehettek részt.  Szóval kicsit félek hogy mi lesz a jövő héten, egyrészt a gépszerkó miatt, másrészt az emelő projekt ügyén ami még lóg a levegőbe, harmadrészt ott a mérés, amire gáláns Solecki tanár úr csak 30 %-ot szignózott, negyedrészt pedig a HuHa projektnek is el kell indulnia, illetve az ezzel kapcsolatos pappirmunkát is le kell bonyolítani. Fránya bürokrácia :)

  A hétvégén a projekt terén nagy mértékben haladtam előre. Miután gépemet megszabadítottam a koloncként funkcionáló Nod32-től, egész gyorsá iperedett a Catiám. Így hát serénykedtem is egész nap :) De kezdjük a történetünket az elején. Hogy is indult a mai napom?

   Hát úgy hogy nővérem csötönözésére, felkeltem. Igen úgy tud elkészülni mint a negyedik ukrán front katyusha dandarjá, így hát nem volt más választásom fél hétkor ki is kecmeregtem paplanom berkeiből. Persze csúnya dolog lenne a nőneműre fogni a koránkelést, a korai kelés mögött ott sertepertélt hogy vásárlást terveztem be magamnak. Amire tökéletesen alkalmas a reggeli idő :)

   Aztán miután felkeltem, s kivertem, vagy kihevertem az álmot a szememből, anyukám meggyőzőtt hogy ne mennyek inkább ily korán :) S nem is kellet sokáig győzködni, hajlottam a jó szóra, s így szekállásba vetettem energiáimat :)

   Miután nővérem elviharzott, visszamásztam az ágyikóba, hogy ismét üzemi hőfokra kerüljön. De mivel megvan az a derék szokásom, hogy ha felébredek nem tudok visszaaulduni, így Tv-nézésre fanyalodtam. Ezt a dolgot igazán múlt héten kezdtem el, amikor is az érdekesebbnél érdekesebb meséket nézhettem. Igen meglepően tapasztaltam hogy a Pálya ördögei c. klasszis focis mesének van mai jogutódja, méghozzá Tszubassza kapitány :)  Érdekes néha belenéni ezekbe a mesékbe, s megdöbbenve tapasztaltam hogy bizony én nem engedném reggel leülni a gyerkőcőmet egyik csatorna elé sem.

  Meglepődve tapasztaltam azt hogy a régi nagy klasszikus mesék mára már letűntek, egyedül a Hupikék törpikék tartja még a szintet a nagy klasszisok közül. De ne mennyünk bele ennyire a részletekbe, ez ugyanis egy külön mesét érne meg :)

  Szóval miután a nagy kék dobozt bekpacsoltam,  ámulva tárult elém Czollner Gyula, aki bizony az eheti forma-1 autógépjármű versenyt igyekezett fogyaszthatóvá tenni. Több de inkább kevesebb sikerrel. Felfedeztem az orbitális izgalmak közepette hogy új kedvenc szójárásuk van a szakkommentátoroknak, ami minden problémára ráhuzható. Ez pedig a mechanikai tapadás :) Ha valaki rosszul megy a mechanikai tapadással van gondja :)

  A forma-1 aztán nem teljesen, mondhatnám egyáltalán nem hozott extázisba, így nekiláttam projektelni. Ekkor történt az a bizonyos Nod32 eltávolítás. Úgy vélem hogy szép volt jó volt, de elég volt :) Elégg belassította a technikát, s olyan törödét igénylő programoknál mint a Catia, eléggé combos akadozásokat tudott produkálni.

  Szóval a forma-1 része modellezéssel tellt. Szerencsére ezúttal nem az agyalás került előtérbe, sokkal inkább a tettek mezejére léptem. Ebben azért néhol próbált akadályozni szeretett Katikám. Néha a program úgy viselkedik mint egy igazi nő, észreveszi a hibát, szól érte, de az Istenért nem tudja/akarja kijavítani.

Lényegében azonban egy egész délelőtti ügyködés, bekecselés után, helyére kerültek a HuHa elemei (Tényleg meg kéne már írnom hogy mi is ez a HuHa... de még nem :P) A folyamat legvégén a hüttő, füttő bordák is kialakításra kerültek a megfelelő helyeken. Ezek egy külön hőtani problémát vetettek fel, mert hát ugye nem mindegy hogy hogyan is méretezzük őket, milyen a bordavastagság, s milyen a bordatávolság. Kényszerkonvekció esetén ugyanis sűrűbb, természetes konvekció esetén ritkább
elrendezést kell alkalmaznunk  az egymásra sugárzás miatt.

  No de hogy rövidre zárjam a szakzsargont, elég az hozzá hogy délre végrehajtottam a szükséges változtatásokat. S hogy ne csak a levegőbe beszéljek álljon itt egy képecske is, persze ami itt áll az szigorúan ipari titok :) Úgyhogy ha bárki bármire rájön a működését illetően az folytsa el magában.

  Így remélem a pénteki prezentáción, már mindenki elégedett lesz az új modellel. Persze ez még koránt sem a végleges, mivel a szimuláció még nem készült el hozzá, így tényleges méretek hijján maradtam. Hmm ismerős helyzet, valakit nagyon csúnyán leordítottam hogy nincs beméretezve a rajz :) Hát igen néha előjön a szakbarbár :)

   

A jókedvű modellezgetésnek aztán a meghatározó ízvilág nélküli borsófőzelék vetett véget, bár nem volt olyan rossz, lehet hogy csak én nem voltam eléggé éhes. Miután megebédeltünk anyuval, lassan elkezdtünk készülődni a délutánra halasztott vásárlásra. Ez a körút aztán magával vonta a szokásos nép hancúrt, miszerint én nem megyek :) 

   Aztán a végén mégis úgy határoztam hogy elmegyek, mert régóta vágytam már pár új cuccra, illetve a hét második felében megfogalmazódott bennem ez, amikor is ránéztem a kissé kinyúlt szürke kockás pulcsimra. (Tudjátok arra ami egyszer elveszett :D) 

  Így hát összekészülődtünk, meghallgathattam az öltözz fel rendesen mert hideg van litániát, mely bennem ius murmunandiba lépett át :) S kánonba folyt róla a vita a buszmegállóig kettőnk között :) 

  Távozás előtt azonban még egy nemes feladat is elém került, megküzdeni Chappy kutyával. Ami nem egy egyszerű feladat. Azt vettem észre a gaz eben hogy egyre jobban kezd elvadulni, vagyis meghülyülni. 

   A buszmegállóba sikerült ideje korán kimennünk, így jó 10 percet várakozhattunk a noszlopi szuperjáratra. Idejét sem tudom hogy mikor utaztam utoljára ezzel a busszal, vagy úgy egyáltalán busszal, nem igazán mostanában leledzett egyik sem. Első meglepetésem az volt, hogy a diákjegy ára már 155 Ft. Amit azért eléggé sokkalok. Így felmarkolva maradék kávépénzemet, elmorzsoltam egy könycseppet és megszabadultam a nehéz érméktől. S kezdetét vette a nagy beszerző körút.

  Rég voltam már Ajka városában vásárolni, bár ezalatt a kis idő alatt nem sok minden változott a városban, mint felhozatal, mint üzlet terén. 

  
A vásárlás a szokásos morgással kezdődött, ugyanis tudni kell míg nem kapom meg az első csecse holmit addig morgok mindenen :) Persze amikor már megvan a kiszemelt áru, akkor boldog vagyok :)

  Na hát ez ezúttal is a szokásos módon zajlott le :) Belépve az üzletbe, morgás kazetta elindít, A és B oldal lepörget, majd mire ennek a végére értem, megtaláltam az első csecsebecsét :)

  Így hát irány darány a próbafülke, s megkezdődött a vásárlás érdemi része. Ebben kicsit csak édesanyám be be lesése zavart meg, amik alkalmával kompletten elhúzta a próbafülke függönyét. Szerintem izgatottabb volt ő mint én a vásárlás alatt, minden esetre ez eléggé zavart.

  Végül számtalan szép holmi került bevásárlásra, s azt hiszem igazán nyerő ruhákat válogattunk össze anyuval. Meg is köszönném neki a segítséget, meg hogy elkísért, meg hogy a végén azt vehettem meg amit akartam, s nem toporzékolt, sőt még a Hülye vagy hogy ilyen szinűt vettél monológ is elmaradt :) Jó fél óra után, meg miután megcsodáltam a szurikátás szobrokat, elindultunk a Tesco nagy ABC-be.

Itt aztán a szokásos húsvét és szabadság előtti vásárlást ejtettük meg, mert tudni kell hogy ilyenkor ki szokott ürülni a frigonk, mármint amikor anyu szabadságoson van. Ezzel egységben azonban a házunk ilyenkor szokott hirtelen megszépülni, kivirulni kitavaszodni :) 

  Szóval bementünk s vásárolgattunk, vettünk csomó minden finomságos normál jószágot, és itt találkoztam Tulokné tanár nővel is :) Ami nagy örömömre szolgált :) S ha már a teszkóba tévedtünk, akkor megvizsgáltam azokat a bizonyos muffin sütőket. Ezek 260 C-ig használható szilikonból készülnek :) 

  Miután megvettük a cetlire felírt termékeket, elindultunk a buszmegállóbe, mert hát a busz mint tudjuk nem vár, így gyorsan kapkodtuk a patáinkat.

   

Hazaérkezésünk után aztán folytattam a "munkámat", de csak szigorúan az után hogy megpróbáltuk a vásárfiát. S otthon is nyugtáztuk hogy jól állnak. Remélem a termék marketing szempontból is hasznot fog hajtani, s mások is megdícsérik majd őket, vagy épp engem :)  Mindegy a lényeg hogy nagyon lelkes lettem ettől a pár új ruhától :) Bár mint tudjuk nem a ruha teszi az embert, hanem ami alatta van :P

   Miután a lelkesedés izgatottság alább hagyott, anyu supaplexbe kezdett, én pedig folytattam a modell farigcsálását. Ekkor már a tekercsen dolgoztam gőzerőkkel. Ez is talán a vásárlásnak köszönhető, ugyanis ekkor ébredtem rá hogy is lenne a legjobban "parasztvakító". Bocsánat a szóhasználatért, de hát a mi célunk egyenlőre a látvány :) meg hogy kis pénzből csodát varázsoljunk, illtve ne varázsoljunk hanem csináljunk.

  A lényeg hogy a délután naggyából ezzel telt, megnézve

kikapcsolódásként egy száguldó vonatos filmet :) melynek nagyon kreatívan a Végső száguldás címet adták az alkotók.  Tudjátok délutáni családi történet, a szokványos amerikai kisvárosból és a teljesen önszabályzó vonatról, aminek az állomás után kiég pár kapcsolótáblája, s megy mint az ökör. Még jó hogy van egy csomó vasútgépész is a vonaton, akik persze majdnem meghalnak amikor törvényszerűen kiesnek a vonatból, de mégis utolérik azt futva :) Meg naná hogy egy dupla S kanyarba építik a megye legnagyobb korházát :) Én is oda tenném a vasút mellé :P A film nem volt egy nagy szám, de a benne lévő Nohab azért figurás volt. 

  Na mind1 ezen kis üditő után kisvártatva hazaérkezett nővérem, így hát magához is ragadta vagy ahogy ő mondja ragadványozta a szót. De valamiért kissé ingerült volt, mert előbb utóbb mindenkit kiosztott. Az este aztán a vágyakozással, várakozással tellt, vártam Julcsimat, hogy végre kicsit beszélhessünk. Majd miután beláttam hogy nem fog érkezni, elmentem megnézni a Kapj el ha tudsz c. filmet. 

  Sajnálom hogy ma sem tudtunk csevegni, mert ilyenkor aztán nagyon magányosnak érzem magam, s mivel most ismét egy nehezebb időszak jön, így még jobban hiányoznak ezek a beszélgetések.  Szóval eléggé csalódott vagyok a mai este miatt, nem így képzeltem ugyan is.

  Jó lenne ha valahogy minden este együtt tudnánk lenni, s itt most nem arra gondolok hogy beszélgessünk, mert megmondom őszintén nem szeretek vele msnnezni, szerintem ez köztünk mindig is kényszermegoldás volt :) Sokkal jobb az élőszóban történő eszmecsere, de hát ha ló nincs megteszi a szamár is. 

  Az elkövetkező hét ismét nehéz lesz mindkettőnk számára. Remélem a hétvégén mindketten felkészülünk a zárthelyikre, és persze ha túlvagyunk vagyis túlleszünk rajta egymásra is lesz időnk, s végre azt tehetjük kicsit amit szeretnénk, együtt lenni, vidáman, és semmi mással nem foglalkozni csak egymással. De majd talán vele is elrepülök a Holdra :P

   

 Összegezve a mai napom nagyon jól alakult, mindent egybevéve. Élveztem főleg a tervezős részét, bár ilyenkor kicsit mindig magamba kerülök, vagyis magam vagyok a gondolataimmal, s leginkább oda figyelek, hogy a fejemben megszületett képet kapjak, s így másra vagy a mesélésre nem igazán jut időm. Azonban nagyon jó volt a vásárlás, és a kis kiruccanás is délután :) 

   Úgy érzem hogy kicsit megelőztem magam a hétvégén, holnap a műhelyben ügyködöm, mjad közgazdaságtan tanulmányaiamt veszem elő a sublótból, és végül de nem utolsó sorban meganimálom a generátort , mert ez bizony kell a prezentációhoz. 

  Szóval nagyon élveztem a mai napot, egyedül egy valaki hiányzott az elmúlt 24 órából de Ő nagyon. S ezt nem is igazán tudom szavakba önteni. 

   Na jólvan mivel nem csak a középső ujjpercem, de a klaviatúrám is fárad, így azt hiszem bezárom mára a naplómat. 

  Köszönöm a türelmet hogy ismét végigböngésztetek, hamarosan az elmúlt hétről is számot adok, illetve lerántom a leplet a nagy projektről.

   A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a napot, vagy épp a szelet, és egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok.