BL-döntő 2010

A futball sötét ősatyjának két deformált gyermeke valahogy úgy érezzük, az utóbbi évek legérdekesebb döntőjét fogja játszani. A mezei szurkoló számára egyik sem szimpatikusabb lényegesen a másiknál, vagy bárminél, amit a kutya talált az  árokparton, egy frottírtürcsibe tekerve mégsem mondhatjuk, hogy közömbös, ami történni fog, mert hát mégis csak a Bajnokok Ligája döntőjéről van szó...

A legtöbb embernek a Bajnokok-ligája döntő többé-kevésbe csak azt a két órát jelenti, amikor bekapcsolja a tévét 20.45-kor, aztán a meccs végeztével kikapcsolja. És semmi extázist, semmi hangulatváltozást nem lehet észrevenni viselkedésében. Számomra azonban már három  éve, egy fergeteges buli is egyben.
Elvégre nincs is jobb mint leülni a barátokkal, s közösen nézni európa legrangosabb football eseményét.

Az eddigiekhez hasonlóan a logisztika most is Bandira és rám hárult, mert ugye a suszter maradjon a kaptafánál. Mivel a szervezés már kilépett a gyerekcipőből, hisz immár a harmadik ilyen rendezvényt tudtuk a hátunk mögött, így igyekeztünk legjobb tudásunknak megfelelően kihírdetni az eseményt. Persze a helyzethez illő meghívóval. Ez a feladat rám marad, de azt hiszem pofás kis ppt-t gyártottam.
   Miután szétküldtem a keretnek a behívót a Víztorony utcai edzőtáborba, vártam a visszajelzéseket.  Persze mint utóbb kiderült hiba, bár vonjuk le a tanulságot, jogilag nem igazán voltam korrekt. Ha legközelebb ilyen jellegű rendezvényt szervezek bele kell írnom hogy "távolmaradásod is időben jelezze". 
  
A meghívók postázása után izgatottan teltek a napok, amiket a vizsgák és a tanulás nemes örömei tettek még elviselhetőbbé.  A pénteki napon ismét megkísérett a múlt szelleme, ugyanis nagy lelkesen elindultam a Laposa asztalt foglalni, azonban ott nem meglepő módón azt a választ kaptam hogy nem lehet. "idén sem lehet tavaly sem lehetett, szóval jöjjenek korán"  Igen igen kétharmad ide kisebb parlament ide, a főnők barátnőjének a barátjának és azoknak akiket még közelről vagy távolról ismerünk természetesen dukál a páholy és a jó hely, a mezei halandóknak pedig élből ezt a kábitó maszlagot kell mondani. Persze ebből is tanultam, jövőre Brezsnyevi módón fogom követelni az asztalt :)


 Aztán ahogy lenni szokott hamarosan elérkezett a nagy nap, ami ezúttal szokatlan módón szombatra datálódott, valószínűleg azért hogy az Inter szurkolók a nagy dzsemburi után tudjanak egy napot sziesztázni és ne egy klassz kis Katzenjammer árgyékában kéne tenni venni.
  A szombati nap tevékenyen tellt számomra, egyrészt takarítottam a lakást, másrészt pedig a szokásokhoz híven visszavittem a sörösüvegjeinket, és igyekeztem ráhangolódni az esti mókulásra.
  
Az idő aztán a várakozás jegyében is gyorsan rohant, és hamar elérkezett az öt óra, amikor is elindultam Petya elé, mert bizony ismét ő volt az első érkező.  
  Bemelegítésként megjártuk a főbuszpályaudvar vagy vidéki, Víztorony utca utat.  Ez az út már már nosztalgikus szépségben tündökölt. Itt aztán megosztottuk a friss híreket, storrykat, a pesti és győri naprakész tényeket.
  Majd miután az albiba kifújtuk magunkat, elindultunk a boltba, hogy némi ételt és innivalót vásároljon a szomjas vándor a meccsre, vagy a meccs utánra.
  Majd mituán ezen is túlestünk, leültünk és beröffentettük a vizipipát, mert hát mindenki jól tudja hogy Petya szívéhez a pipán keresztül is vezet egy út :) És társaságban bizony nagyon lehet élvezni ezt az arab találmányt :) 
  Pipáztunk közben pedig  hallgattuk a jó zenét, és hát tovább folytattuk az eszmecserét.
  S bár a kezdő időpontot 19 órára hirdettük, nem számoltam azzal a ténnyel hogy Stoki időzónában ez 20:30-at jelent. 
  Kisvártatva aztán befutott a SzöSz, Stoki páros. Röviddel az érkezésük után futott be Bandi is, aki csodálkozott hogy mi még mindig itt vagyunk :) 
  Minden esetre ha már így összegyűltünk halál nyugalommal elkortyoltuk a welcome drinkjeinket, ami kiknek sör, erősebb idegzetűeknek pedig rum volt. A kellemes kis nedű mellett persze elmaradhatatlan dolognak számított az esélylatolgatás. 

Aztán 20:20 kor elindultunk a "stadionba" azaz a Lapos arénába, ahol a hangulat ekkor már koránt sem volt lapos. 
 Végül a stabil kezdő csapat is változott, azonban alapembereink nem hiányozhattak, a stabil beckként velünk volt Petya, akinek a távoli beszólások és a hosszanti füstkarika eregetés az erőssége. A középpályán SzöSz és Stokinger hatékony munkájára számíthattunk. SzöSz mint egy aranyos kis madár látja át a pályát, míg Stokinger biztos kézzel kezeli le a SzöSztől kapott nyelvlabdákat. A kezdő csapat része volt még a kihagyhatatlan Bandi, aki kandúrságban verhetetlen, és biztosan lehet rá számítani a női rohamokban. Illetve Ádám és barátnője is a csatársorban kapott helyet, és persze szerénységem.
  Persze voltak nagy hiányzók is, hogy csak pár ember említsek az ős csapatból Csilla, és Nővérem. Csilla nyílván arab kiküldetésben volt Szíria felzárkóztatása ügyén. Míg Srönycicc a fekete kontinensen simogatta a konkurenciát azaz Zakumit.  Aztán Peti is hiányzott, de mind minden mögött is egy eltilltás állt.  (Tudjátok a nő foci szerelmi háromszögről van most szó) Aztán Márton is távolmaradt a grand finalétól,mivel ő a Milánói kispadon figyelte az eseményeket. Larion pedig a csajozás oltárán áldozott ekkortájt.

 Miután szembesültünk késésünk eredményével, és hogy mégiscsak lehetett asztalt foglalni kicsit arcunkra fagyott a mosoly. Főleg miután láttuk hogy az előkelő helyek már elkeltek, így csak az oldalvonal mellől figyelhettük az eseményt. Kicsit tanácskozás után, azt a hátsó szekciót vettük célba ahhonét a legelső döntőt figyelhettük. 

 A csapat és a felállás

  
Egy kis fengshui átrendezés után aztán sikeresen elhelyezkedtünk még a kezdőrúgás előtt.   
 A meccset két olyan "gusztustalan csapat" játszotta  mint a Bayern München és az Internazionale, és bizony úgy esett hogy mindkét csapat begyűjtött már már mindent trófeát, s mindketten nagyon ácsingóztak a BL serelgére is. Talán az Inter jobban, mivel ők ides tova 46 éve nem ültek európa trónján.
  
A kezdő csapatokat és a felállást nem részletezném, talán csak azt emelném ki hogy Ribéry eltiltása okán nem játszhatott, és érzésem szerint kicsit hiányzott is a kis csigazabáló a csapatból.
  A meccs meglehőtősen erősen indult, és a Bayern rendre megközelítette az Inter kapuját, azonban Robben bombák ide gólt nem sikerült begyötörni a hálóba. 
  Sajnos azonban előbb utóbb kiderült hogy ugyan az történt mint a Barcelonával az elődöntőben, a Bayern megkata ajándékba a labdát. Az Inter pedig kontráiban bízott, s nem is oktalanul. Bár tény és való hogy az első negyed órában a Bayern szorongatott, azonban az olasz tésztahálózaton nem olyan egyszerű átjuttatni azt a gömbölyű játékszert. A németek az első negyed órában kétszer is kezezést reklamáltak az olasz 16-oson belül, másodszor valóban úgy tűnt hogy Maicon kézzel tolta tovább a játékszert.

 S bár a bőrgatyósok többet birtokoltál a labdát és szemmel láthatóan jobban játszottak, a vezetést mégis az Inter szerezte meg a 34. percben. Ez volt az olaszok első komolyabb labdakihozataluk. 

 Gólöröm

 Feszült pillantások

Míg Milito a góljának örült, addig szerénységem sörbe fojtottam bánatomat. A csapatunk ahol a Bayern szurkolók voltak többségben a félidei eredmény annyira lesújtotta hogy ételbe fojtotta csalódottságát.
  Mivel kiderült hogy a pizzára több mint egy órát kell várni, így úgy határoztunk hogy inkább melegszendviccsel kárpótoljuk magunkat a gólért. Közben szerénységem hazalibbent a sörnyitóért, mert hát mit ér a hideg bajor sör, ha nincs mivel lepattintani az üveg száját. 

A második félidőben folytatódott az izgalmas csata, a két csapat nekiesett egymásnak mint Tóth az annyának. Előbb  Müller lőtte a kapusba a labdát, majd a túloldalon a szerb névtáncot járó Pandev dolgoztatta meg But-ot. 

A játékot látván

A meccs iramára minden esetre nem lehetett panaszunk. Egymást érték a helyzetek, a németek folyamatosan hozták fel a labdát, s olykor nagy zavart okoztak az Inter kapuja előtt. Azonban a mennyiség nem volt mérhető eredményességben, s a várva várt gól elmaradt. 

   Fél órával a vége előtt Luis van Gaal kockázatos húzással lehozta Antintopot és a nem túl jó formában lévő Klosét állította a helyére, aminek köszönhetően három csatárral támadott a Bayern.

 Ezzel a húzással megélénkült a németek játéka és bizony nagyon benne volt a gól  Robben lábában, azonban a csavarását Julio Cesar védte. Néhány percel később Samuel éles helyzetben blokkolta Müller lövését. 

 Lahm szeretné a labdát

A hetvenedik percben aztán jött a hidegzuhany ismét a semmiből talált egy gólt az Inter. Az egész meccsen árnyékként játszó Eto'o villant és passzolt tökéletesen Militóhoz, aki egy nyönyörű csellel kajáltatta meg Van Buytent, majd higgadtan a hosszú sarokba gurította a labdát.  

   "mennyi? 2:0 és ez most honnan?"

Egy boldog és sok szomorú ember

A két gólos előny birtokában már jobban védekezett az Inter, bár a Bayern most is hű maradt a német mentalitáshoz, és az utolsó pillanatig próbálkozott. A nagy taktikus Jose ekkor behozta Szankovicsot és Muntarit, így a müncheniek már helyzetbe sem tudtak nagyon kerülni. A meccs eldőlni látszott és a német játékosok sem hittek már a forditásban, csendben peregtek le az utolsó percek.

 Talán mondhatom azt hogy az Inter még csak nem is játszott különösebben jól a döntőben. Maicon felfutásait betiltotta Mourinho, a védekezés pedig nem a legerősebb oldala. Lucio is többször hibázott, Chivu nagyon kikapott és saját szemmel láttam Zanettit két labdát elveszíteni, ez minimum szokatlan. Pandev alázatos hangyaszorgalommal gürcölt, de előre játékban egy értelmes megoldást nem mutatott, azt leszámítva hogy rendszeresen rángatta el Lahmot a helyéről, így Sneijder sokszor szabadon tűnt fel a bal oldalon.

  A döntőben ez is elég volt hogy a végén nyerjen az Inter, Julio Cesar a legkisebb bizonytalanság nélkül bravúrosan védett, és ezúttal Samuel nőtt védőtársai fölé. Szép türelmesen kivárták míg bepállik a börgatya és a Sneijder-Milito páros megnyeri a meccset.

Összességében nem mondhatom azt hogy az Inter érdemdelenül nyerte volna meg a sorozatot. Mourinho remekül összerakta ezt a csapatot. 

 Azt sem mondhatjuk hogy unalmas meccsett láthattunk, mint ahogy azt  sem hogy megérdemelten jutottak el ide a csapatok. 

  

De mivel Bayern szurkoló vagyok, elemezzük ki jobban a németek teljesítményét.Kár lenne bármiért hibáztatni a bajorokat, hiszen a sorozatban értelmet adtak az egyébkén bosszantóan ostoba 120%-os közhelynek, hiszen többször is vert helyzetből állta fel, a MU kiverése elképesztő bravúr volt tőlük, magasan túlteljesítettek. Mourinhóhoz hasonlóan Van Gallnak sem maradt semmi amit jövőre bizoníthatna. Ha csak az nem hogy két-három okos igazolással, Kroos visszatérésével és Müller beérésével újra az igazán nagyok közé soroltassa a Bayernt.

Egy év után aligha nevezhető korszakosnak egy csapat, erre az Interre mégis, sokáig emlékezni fogunk. A legjobak legyőzésével húzta be a BL-t, méterre megszervezett csapatjátékukat kimagasló egyéni teljesítményekkel fejelték meg minden csapatrészben, a kapustól a centerig..

 Nem lehet kérdés a 2009/10-es Bajnokok Ligája sorozat legjobb csapata az Internazionale volt.  

A meccs végeztével előbb értékeltük a látottakat, majd elemeztük a nyilt szituációt. Ezek után a csapat megszokott módon két részre vált, Bandi Ádámékkal csócsón játszotta újra vélhetően a MU-Bayern meccset, míg SzöSz, Petya és jómagam biztonságba helyeztük a vereség kárpótlásaként bezsebelt tányérokat és korsókat. 

  Miután megtörtént a transzport visszamentünk a kollégium elé, ahol Stoki és SzöSz már feltehetően megbeszélték hogy intimebb síkon folytatják a bulit, és nélkülünk töltik az est hátralévő részét. 

 Így legalább egy tippünk bejött. Ezek után kettesben bandokultunk vissza a Laposra, ahol én sörbe míg Petya bandi kaucsuk főzetébe folytotta a bánatát. Bandiék feltehetően a "pálinkájukat" használt gumicsizmából, pakkurából, krétaporból, pétisóból és méhpemből főzik. Ez aztán Fatal error idézett elő Petyus martenzit mentes gyomrában. 

  Így hát a friss levegőn múlattuk az időt, egy egy korsó társaságában, míg Banderász a csocsóasztal gólkirályává sarjadt.

  

Kis idő múlva tovább amortizálódott csapatunk, ugyanis míg Bandi csatlakozott hozzánk, Ádám és barátnője vélhetően hazasompordáltak.

 Ekkor már derekasan érett az idő a partyra, így hát előbb alul, majd felül próbálkoztuk lelazítani a félév nyűgjét baját. Végül azonban a Bridgében hágtak a tetőfokára a buli izgalmai. 

  Nagy meglepetésre eléggé változatos zene fogadott minket, és a fellelhető szép lányokra sem lehetett panasz.

   Így hát belevetettük magunkat az eseményekbe, és a tömegbe. Mivel Petya eléggé elfáradott, így kisvártatva ketten maradtunk Bandival. 

  Végül három órakkor úgy határoztunk hogy mi is hazaruccanunk Bandival, ekkorra már kiment a boogie a lábunkból.

Összegezve a tapasztalataimat a hangulatra ismét nem lehetett panasz. Ahogy lenni szokott a BL döntő is egyre jobb és jobb lesz.  Bár nekem több hiányérzetem is volt. Egyrészt hiányzott Kedvesem, aki bár tudom hogy nem szereti a focit, de jó lett volna ha eljön, vagy legalább felhív ahogy megígérte. Másrészt hiányzott hogy nem rúgtunk gólt :) és persze hogy nem nyertünk :) 

 Harmadrészt pedig hiányzott a reneszánsz csapat pár oszlopos tagja.

  Azonban mindent egybevéve jól éreztem magam, a buli is egész jó volt, bár pár apróbb részletet itt is helyesbítenénk. Minden esetre méltóként lezártuk a félévet, úgy ahogy indult egy nagy bulival. 

  Aki pedig nem jött el pedig kapott meghívót az sajnálhatja, mert nagyon jól sikerült ismét ez a hagyományörző rendezvény. 

 Remélem jövőre ugyan itt, ugyan így találkozunk, és akkor egy Bayern győzelemről számolhatok be nektek.Összeségében az este pontértéke 8,72.

  S bejegyzésem zárlata ként a jól ismert képek : ) mert bizony  lelkesen lődöztem a fotókat  Szóval gyönyörködjetek :)
A mihamarabbi viszontolvasásig, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást, s ha tehetitek olvasgassátok blogomat mert megéri :P

>