Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Mivel a győri életben más időszámítás szerint dohog az egyetemista szív, így nem meglepő hogy mi már lelkesen tapossuk a vizsgák hevenyészett útját.
Az sem megy tehát meglepetés számba, hogy ilyenkor a blogon egy fojtás keletkezett, másrészről pedig személyes lustaságom is begyűrözött ebbe a körbe. De sok beszédnek sok az alja vágjunk is bele az avarba.
Kezdjük a történet felgöngyölítését valahol nagyon nagyon régen :) A vasárnapi nap mint máskor most is az utazással telt, a szokásos készülődési izgalmakkal.
A hét során három vizsgát kellet magam alá gyűrnöm. Időrendi sorrendben ezek a következők voltak: Minőségbiztosítás, Közgazda(g)ságtan és Motorok. Így hát prognosztizáltunk is egy jó kis akciótervet ezek belapátolására.
A vasárnapi nap a készülődéssel telt, amiből szokás szerint nem vettem ki a részemet derekasan. S bár mindenki átkozódott az özönvíz szerű záporeső miatt, én ennek valójában örültem, mert így tekintetem a könyv és a jegyzet felé fordult. Napomat a gép előtt töltöttem, ez nem meglepő, de ezúttal az FMEA, Isikawa, TQM és egyép három,sokbetűs, japán rövidítések elsajátításán dolgoztam.
Szép lassan elérkezett a távozás órája, s az ezzel járó paklászásé. Szerencsére segítőim már előkészítették a terepet, így nekem már csak be kellet hánynom az utitatyóba a cugehőrt. Ezek után még egy gyors falás, fürdés, borotválkozás, szóval az ilyenkor szokásos mókákat hajtottam végre.
A már már menetrendszerű időbe begördült a Hajmi taxi, s indultunk vissza Győr városába. Az utunk most is jól tellt, izgatottan figyeltem a folyammá duzzadt vízmosásokat, majd pedig együtt átkozódtunk a Magyar aszfalt élharcasosainak munkáján. Mivel is elfelejtették kitáblázni a Gyarmat után elkezdett és félbehagyott útépítést. Gondolhatjátok kellemes érzés lehetett jó 70-en belehajtani egy ilyen aszfaltfelmarásba. Nem is tudom hogy ülepcsontunkat, vagy a Fiat felfüggesztését sajnáljam jobban.
Végül is szumam szummárom szerencsésen és egyben, leszámítva pár karosszériaelemet érkeztünk meg szeretett egyetemi városunkba.
Miután kipakoltunk a szokásos vasárnapi napirend került előtérbe. Talán annyi különlegességet emelnék ki hogy ezúttal Julcsi nélkül töltöttem az időt, mivel az említett hölgy otthon maradt 'tanulni', így hát magányosságomban a könyv és Hajmi volt a társaságom. Leginkább a minőségbiztosítás jegyzeteimet laposgattam, amik eléggé kaotikusak voltak, s már már Poke-Yoke-t jártak a szemeim, sőt néha néha kankanozó Matrijóskákat is.
Szóval mondhatom hogy nagy erőkkel készültem a hétfői megmérettetésre. Este 10 felé aztán miután sörényes is leordította a fejemet, elsunnyogtam aludni.
A hétfői napon sokáig nyújtóztam, mert ritka pillanat hogy nyugodtan aludhat az ember. Így nem is igazán akartam feltápászkodni, különösen azután miután megláttam hogy még mindig zuhog az istenadta.
De hát mit volt mit tenni, áldozni kellet a tanulás oltárán, így dél felé elő is kaptam a minőségjegyzeteimet. S folytatódott a már megszokott metódus. Összeségében úgy gondolom hogy a három órás startra egészen jól sikerült elsajátítanom a fólián látottakat, így nyugodt szívvel léptem be az F-terem berkeibe, ahol hamar sikerült is egy viszonylag elfogadható helyet szereznem magamnak.
Bent aztán a nagy zizegésben eszmét cseréltünk "Ki mit tud" alapon, majd ennek a víg tereferének Pék tanár úr vetett véget. Miután rendre intette a gépész és mechatronikus sereget, ismertette a vizsga menetét, amiben legnagyobb újdonságnak a jelentkezési lap aláírása számított. Bár igazából nem látom át hogy ennek a rendszernek mi értelme van, talán majd idővel elvégzek rajta egy rendszer FMEA-t.
Szóval elkezdtem írni az év első vizsgáját. Első rápillantásra nem is tűnt olyan nehéz feladatnak, másodikra már kiderült hogy bizony nem is olyan ízletes csemege lesz ez.
Erre aztán Pék tanár úr is rákontrázott, miszerint ne írjuk le amit a fólián láttunk, mert ő a gyakorlatra kiváncsi. Ez aztán egy kisebb ius murmurandi imamalmot indított be lelkemben, minek fő problémája az volt hogy akkor miért nem gyakorlatiasabb órát adott nekünk az elmúlt 14 héten.
Kicsit, sőt nagyon így jogtalannak éreztem a visszakövetelet anyagot, bár Széchenyis berkeken belül megesik az ilyen.
Mindent egybevéve azonban bíztam a sikerben, mert hát mégiscsak az elmúlt két nap tanulása nem múlhatott el nyomnélkül, s bíztam benne hogy két kreditért csak nem akkorák az elvárások. (a szokás hatalma)
Négy órakkor aztán letettük a tollat, s beadásra kényszerültünk írásainkat. A vizsga után még egy kicsit értékeltünk a kollegákkal, majd elindultam hazafelé, illetve tettem egy kisebb sétát hogy kiszellőztessem a fejemet, ezen séta alatt egyeztettem Larionnal a másnapi programot.
A hétfői napra más izgalom már nem is maradt, így mondhatnám hogy unalmasan tellt, s igazából így is lehetett mert nem tudom mivel foglalatoskodtam. Így hát térjünk is át a keddi eseményhalmazra.
A kedd mint mindig most is fáradtabban indult, talán azért is mert ezúttal nem lehetett 11 ig nyújtózni, mivel 8-kor belibbentem a SZEgyetemre meggyet szedni. Kicsiny késés után Larion is megérkezett, s elkezdhettünk készülni a Motorok vizsgánkra, aminek kezdetben nagy ímmel ámmal vettettük bele magunkat. Első utunk a boltba vezett, ahol némi ennivalót vettünk magunkhoz, majd ezek után szinte egyből Gál tanár úr irodájába vackoltuk be magunkat, mivel tanár úr viccesen egy korábbi év kérdéssorát tették közkincsé, mi pedig ezt nem tudván, konzultációs kédések zömét intéztük felé. Ekkor derült ki hogy bizony tévedés történt a dolgokban, Gál tanár úr pedig egy hálapéldánnyal köszönte meg nekünk hogy időben szóltunk. Így végül is elégedetten távoztunk az irodából, vissza tanulásunk helyszínébe, a motorok laboratóriumba. Itt aztán Larion, szerénységem és ha nehézségeink adóttak akkor Szemeti tanár úr szépen kidolgoztuk a kérdéseket. Szerencsére Szemeti tanár úr egy könyvet is a rendelkezésünkre bocsátott, amiből pl választ kaptunk a hengerfejcsavarok és a hengerfejtömítés együttműködéséről.
Végül aztán három felé aztán úgy gondoltunk hogy befejezzük mára a szellemi munkát. S másnap frissült erővel fojtatjuk a mókulást, elvégre "messze van még a csütörtök", a gondolatot tett követett, s miután vásároltam magamnak egy extrudált kukoricapelyhet, elköszöntünk egymástól, Larion autómatizálást okosodott a továbbiakban, míg én odahaza múlattam az időt.
Miután hazaértem még összegyüjtöttem magamnak az információkat, s füzetem hátuljában próbáltam ábra és szöveg jegyzéket készíteni, több kevesebb sikerrel. Miután két órás alkotó munka után végeztem ezzel a feladattal, elégedetten tespedtem a nap további részében, ekkor a fiúkkal csapott mókulások izgatták fel a kedélyeket. S mivel számottevő esemény nem történt, így térjünk is át a szerdai napra.
A szerda már a közelgő vizsgák motorolajos és nettójelenértékes leheletével telt, és valahogy a helioentrikus világkép is átalakult motorok centrikussá. A jól megbeszélt menetrendet követve reggel ismét találkoztunk Larion kollegával, ezúttal emberibb időben 11 órakor találkoztunk, majd elfogyasztottuk egyetemi kávénkat, lökést adva ezzel szellemi munkavégző szervünknek.
Megcsodáltuk az új parkolóház építését, s kielemeztük hogy miért is a laborépületek sarkában építik, hisz egy köpéssel odább egy nagy zölb platz található. Aztán ha már az egyetem mögé kerültünk megfigyelményeztük az épitészek által használt néhai kompresszorházat is. S mivel kéznél volt a fotómasinám, így itt készítettünk is pár képet.
Az épülettel kapcsolatban első és legfontosabb meglátásom az hogy pici, bár ez kivülről is jól megfigyelhető. A belső vörös falfesték pedig hosszú távon eléggé idegesítő, mindent összevonba azonban mégis ez a torz valami olyan bájos és aranyos. Ami a legjobban tetszett számomra az a lift volt mégis :) Talán majd egyszer leírom hogy miért is különlegesek számorma a liftek, s miért is tanulmányozom meg mindig ezeket a gépezeteket.
Miután aztán minden újdonságot feltártunk, s büszkén elmondhattuk magunkról hogy a Campus minden területén jártunk már, jó érzéssel folytattuk a motorok vizsgára való felkészülést, több kevesebb sikerrel, mivel jó néhány új kérdés is felvetődött bennünk, amit jobb hijján Szemeti tanár úrtól kérdeztük meg, aki igyekezett legjobb tudása szerint válaszolni nekünk. Többek között olyan extra segédeszközökkel mint a lézeres finomhónolásról szóló videóval. Ez aztán azt is eredményezte hogy jobban rögzültek a dolgok, persze Larion néha néha előállt az Arany ászok reklám szlogenével hogy "gondolkodtam", egészen más irányokba terelve ezzel a tanulást és a beszélgetést.
Ebbe a figurás életbe toppant be Tóth-Nagy Csaba tanár úr, aki szem látomás meglepőnek vélte hogy a padlót és a piros műbőr priccset fényképezem :) De hát szerintem olyan aranyos volt :)
Ha már ott volt tanár úr, váltottunk vele pár szót a HAHA projektről, s mivel számottevő eredményre nem jutottunk, így úgy gondoltuk hogy befejezzük mára a tanulást. Ötkor aztán hazamentünk. S otthon folytattuk a tanulást, legalábbis azt kellet volna tenni, helyette azonban ismét sörényes dorgálást kaptam, miszerint miért nem kérdezek közgazdaságtanból.
Ezek után, s mivel úgy éreztem hogy semivel sem állok úgy ahogy kéne, s már Manóm is nagyon hiányzott mivel ekkor már 6 napja nem láttuk egymást, és két napja nem is beszéltünk, így hát eléggé feszült voltam, s inkább elvonultam aludni.
Végre eljött a bizonyítás nagy napja, amikor is számotadhattam előbb közgazdaságtan majd motorok tudásomból, bár utóbbi miatt nem igazán aggódtam mert felkészültnek éreztem magam. De ne rohanjunk ennyire az első vonalba, csak szép sorján.
Ébredés után, hosszantartó reggeli nyújtózkodás, majd 9 kor ismét Larionnal találkozó. Első napirendi pontunk az egész napos program egyeztetése volt. S miután meghívtuk egymást kávéra, s találtunk egy csendes kis termet a tanuláshoz, neki is láttunk az okosodásnak. De valahogy egyikünken sem igazán ott járt az esze, így hamarosan elindultunk előbb Kiss László tanár úrhoz, majd Gál tanár úrhoz pár kérdés erejéig.
Végül aztán Gál tanár úrat nagyon kellemes hangulatban találtuk, így készségesen válaszolt a kérdéseinkre, persze csak addig ameddig a tejeskávéját el nem kortyolta. Azt hiszem azonban jól esett neki hogy valakik konzultációs cérlból zaklatják :) Így hát kis közösségben hárman a BsC fégyében megdiskuráltuk a kérdéssort. Miután úgy éreztük hogy mindent tudunk elindultunk ebédelni, Larion meghívott a Széchenyi étterembe, ahol már rég volt alkalmam étkezni. Szóval eléggé nosztalgikus hangulatok ébredtek bennem a pecsenyézés közben. Miután a jó hangulatú ebéd véget ér, elindultunk átvenni a bérjegyzékünket az Innovációs irodába, majd ezek után TNCS tanár úrhoz is beficcentünk egy gyors vizitre. Mivel Larionnak még le kellet papírozni a nyári gyakorlatot, így hát utunk az Audi tanszékre vezetett.
A kényelmes fotelekben kitöltöttük az űrlapot, majd elindultunk a kisházba, hogy oda mi okból arra már nem emlékszem :)
A dolog végeztével aztán már érett az idő hogy a jogi épületbe tegyem tisztemet ahol a Közgáz vizsga bonyolódott. Út közben aztán találkoztam SzöSzel és Stokival, akikkel megbeszéltük a szombat mikéntjét s hogyannyát, majd röviden megbeszéltük a vizsgaidőszak tanulságait is. Aztán az idő sürgetése búcsút intett egymásnak.
A vizsgára megérkezve szokatlanul kis csoport fogadott, bár ez számomra érthető volt, mivel a java nép már megajánlott jegyre bemákolta, akarom írni bezsákolta eme tudományágat. Körülnézésem során jó 30 ember számláltam meg, ez körülbelül meg is egyezett a Neptun adataival.
Miután a tanárnéni is megérkezett s aláírtuk a fennt említett rend szerint aláírtuk a jelenléti íveket, elkezdtük írni a dolgozatainkat. Szerencsére egy közepes szintű feladatsort kaptunk, így nem okozott nagy gondodot számomra. Meglepően is tapasztaltam hogy valahol mégis a családi vérkeringésbe beitta magát ez a pénzügyi vérvonal. Így hát elégedetten oldogattam a feladatokat, s földrajz tanulmányaimat felhasználva fogalmaztam meg a GDP fogalmát, Megdöbbenésemre a melettem ülő hölgyemény ezt jó fél oldalban summázta, míg én megragadva a fogalom eszenciáját két mondatban.
Aztán negyven perc elteltével beadtuk a dolgozatokat, s elindultunk hazafelé, illetve a kompánia egy jó része az esedékes motorok vizsgára.
A teremben már várt Larion, aki egy jólirányzott helyet is foglalt nekem a harmadik tribünben. S ha már öszejöttünk össze is adtuk gondolatainkat, míg a társaság nagy része a tanulással foglalatoskodott. Mi jókedvűen csacsogtunk a terem előtt. A baráti idilbe csöppent be Linda, aki kicsit felrázta az élményeket, a szokásos stilusával.
Minden esetre így is jókedvűen teltek a percek, egészen Gál tanár úr érkezéséig. Miután sikerült elhelyezkedni, a hátsó sort nagy egyettértésben az előreparentáláskor kiröhögtük, birtokba vehettük a feladatlapjainkat. Ami négy könnyed kis kérdés tartalmazott a járműmotorok témakörében.
Ezután kezdetét vette a vizsga, amiről elsőként 1 óra után Linda távozott, a jogi ismeret vizsga okán. Mi pedig tovább folytattuk a feladatok megoldását, több kevesebb sikerrel. A kérdések között olyan dolgok is szerepeltek mint a motorban a tömegerők kiegyenlítése, a motor hűtése, a könnyűfém motorblokk kialakítása, a dugattyúk konstukciós kialakításai, illetve a hőtágulást szabályzó megoldások. Szóval eléggé komplex kis kérdéskör volt.
Azonban a két óra lejárta után, úgy éreztem hogy nem kérdés a jegyem. Így hát Larionnal elégedetten hagytuk el a termet, s vettünk búcsút egymástól. Számára a barátnős hétvége, számomra pedig a BL döntő következett.
Miután hazaértem nagy egyedüllétemben kitakarítottam a lakást, készülve a szombati vendégseregre. Ebbe aztán annyira belejöttem hogy a szoba berkein kivül is merészkedtem, s a közös használatú javakat is dzsúvátalanítottam, beleértve Bandi rendetlenségét is. S ha már kész voltam a szobával, úgy határoztam hogy visszahozom a rég kiselejtezett szőnyegünket. A tervet jóváhagyván így is cselekedtem.
S miután a takarítással végeztem a jól megérdemelt pihenés következett. Melynek során meglesve a NEPTUNT elégedetten tapasztaltam közgazdaságtan négyesem, mint megérdemelt munkám gyümölcsét.
Ez aztán kicsiny mosolyt eredményezett orcámra, bár sajnos senki nem volt aki megdícsért volna érte, mint egyes becses kollegát. S mivel egyedül voltam, így a nap hátralévő részét filmnézéssel töltöttem. Majd korán lepihentem mivel a másnapra sok dolog volt előirányozva.
A pénteki nap számomra kilenckor indult. Ekkor aztán felöltöztem, összekészültem, majd nyakamba vettem a várost. Előbb az OTP-t ejtettem útba, mivel a HUHA projekt költségvetését kellet átcsoportosítanom, majd ezek után az egyetemre siettem, konzultálni Triesz és Tóth-Nagy Csaba tanár úrral. Szerencsére a szimuláció ekkor már vígan, ámde lassan futott. De ha már ott voltam kivártam a végét :)
Az ott töltött két óra alatt aztán sok sok újdonságot tanultam ismét, pl hogy a tanár is csak ember, s bizony diákkorában ő is gyakran csíntalankodott.
Miután aztán megkaptam a szimulációs eredményeket, hazasiettem, s otthon elfogyasztottam a jóebédet, ebéd után pedig ha már úgy alakult hogy lett egy délutánom, nekiláttam tanulni az előttem álló vizsgákra.
Három felé aztán úgy döntöttem hogy szundítok egyet, mert bizony egy hajtós hét volt mögöttem, így hát ledőltem egy kicsit.
A kicsi ledőlésből az lett a vége hogy egészen 5 ig szundikáltam, hülyébbnél hülyébb álmokat átélve. A péntek estét végül meleg kakaó és film társaságában töltöttem.
Összeségében a második vizsgahét szokásos eredményeket hozta. Örömmel tapasztaltam hogy azért két szép eredményt lapátoltam össze, azonban a levest és a szemléletemet a minőségbiztosítás fiaskó nagyon bánjta.
Mindent egybevéve azonban naggyából minden a terv szerint alakult, remélem a folytatás is hasonló eredményes lesz, s előbb vagy utóbb mindent szép eredmény koronáz majd. Bár most per pillanat amikor írom ezeket a sorokat kicsit magam alá kerültem, mert nem igazán úgy zajlik az életem ahogy szeretném. Kicsit talán hasznavehetelennek is érzem magam, s tudom hogy a hiba ezúttal bennem van.
A hét negativuma volt hogy az időt Julcsi nélkül kényszerültem múlatni, s ez olykor olykor, amikor megpillantottam egy egy napozó szerelmes párocskát, nagyon zavaró volt.
Ha a hetet pontban kéne kifejeznem amit nem fogok megtenni nagyon nehéz dolgom lenne. S hogy miért is nem pontozok? Hát azért mert a vizsgaidőszak heteit, első hetét nehéz lenne jó pontszámmal illetni, oly rosszat pedig nem érdemel. Az objektivitás megörzése miatt tehát a pontszám elmarad.
Hamarosan újabb írással jelentkezek, többek között a HUHA projekt legújabb híreivel, ezzel karöltve a vizsgaidőszak első hetével és az elmaradhatatlan felező harmadik hét történeteivel.
A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát, és ezt a szeszélyes időt. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése