Time For Africa "B csoport"

  "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is,és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis fellülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a
boldogság, a megkönnyebbülés és a gyógyír minden addigi kihagyott
helyzetre....."      

   

  Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt!  Eljött az idő hogy egy kis friss vért, színt adjak a blogomnak. Számos keresgélés után, aztán rájöttem hogy a legjobb téma amit górcső alá vehetek a közelgő foci vb. Mi sem jobb téma ennél, hisz a férfiak lelke egy emberként számol vissza a junius 11.-ei sípszóig.          

    Eséllyek, értékelések, meccsek, küzdelmek, hibás ítéletek, nagy győzelmek és nagy vereségek, mindezt a tőlem megszokott részletes látásmódban. 

 Kevés olyan esemény van ami egybehagzóan leköti a férfiak figyelmét, azonban vitathatatlan hogy a foci szó hallatán minden férfi egyed felkapja a fejét.

    Magam is így vagyok vele, bár ismerőseim tudják hogy nem igazából amolyan tenyerestalpas drukker vagyok, szóval a meccset jobban szeretem a kedvenc fotelemből mint a Stadion lelátójáról nézni. Persze a nagyobb eseményeket mindig társaságban fogyasztom, legyen az BL-döntő, Foci Eb, Foci Vb. És itt el is érkeztünk mai témánkhoz.. Igen igen a 2010-es labdarúgó világbajnoksághoz.

Emelem virtuális kalapom blgom olvasói előtt! Ismét új napra ébredtünk, így hát tovább robog a vb vonat afrika dzsungelébe. A mai tesztalany a B jelű csoport. Ahol Argentína, Nigéria, Kórea és Görögország kaptak helyet. De lássuk csak mi a dodi blog tippje, s mit is várhatunk a B csoporttól.

 

16 évvel ezelőtt az egyik legerősebb csoportot alkotta az idei világbajnokságra is összesorsolt Argentína, Nigéria és Görögország, kiegészülve a legnagyobb bolgár generáció csapatával. Idén a Koreai Köztársaság teszi teljessé a B jelű csoportot, amely így korántsem annyira erős, mint a fent említett kvartett. 

A csoportból egyértelműen továbbjutónak számít Argentína. A másik továbbjutó személyét azonban ember legyen  a talpán aki megmondja. Nem lehet kizárni egyik csapatot sem, hiszen erre a címre gyúr Nigéria és Korea is.  A hellász görögje szerintem nem olyan erősek, hogy innen továbbmenjenek. Külön színt visz a csoprotba hogy az argentin kispadon nem más mint  az isteni Diégó foglal helyet. S  hogy mit írunk Maradona edzői leckekönyvébe ez is hamarosan kiderül.Kíváncsi vagyok hogy  valódi edzők ellen, mint Otto Rehhagel, Lars Lagerback és a koreaikat 3 éve irányító Huh Jung Moo (még szerencse, hogy nem Hiddink került a névsorba mire lesz képes.

 Valószínűleg ő maga egyébként semmi jóval nem fog szolgálni, de a játékosai a csoportakadályon még át fogják segíteni.

Argentína (FIFA világranglista 8. helyezett)

Diego Maradona egyelőre Argentína történelmének legnagyobb futballistája, és mint ilyen minden jogot fenntart magának, hogy mindig és mindenhol a saját elvei alapján nyilatkozzon és tevékenykedjen. Nem kellene hozzá nagy csoda, hogy az első argentin legyen, aki játékosként és edzőként is tud világbajnoki címet szerezni, ám szövetségi kapitányi kinevezése ez idáig jelentős hibának tűnik. Argentína pontosan az az ország, amelyben született annyi zseniális futballista, hogy nagyon sok jó közül lehessen válogatni. Diego meg is tette, hiszen 2009 folyamán 72 játékost próbált ki a válogatottban. A legutóbbi, németek elleni barátságos meccsen már egy olyan keret állt össze, amely 2-3 evidens cserével körülbelül az lenne, amit mi magunk is összeállítanánk argentin válogatott címszó alatt. A kulcs az, hogy Maradona megtalálja-e a megfelelő kezdőcsapatot és a megfelelő taktikát.

A kulcsenberek számba vételekor elsősorban persze Lionel Messiről kell szót ejtenünk, aki lehet, hogy Maradona okoskodása miatt nem lesz most világbajnok. Nem mintha az argentinok nem tudnák bárhogy elszúrni maguktól is a világbajnokságot, de legalább az esélyt jó lenne megadni, hogy kihasználják a nagyon durva játékosállományukat. Messi a Barcelonában mind a jobbszélső, mind pedig a hátravont center posztján bizonyította már, hogy a világ első számú játékosa. Az, hogy Maradona megpróbál egy harmadik posztot kitalálni neki, ami érezhetően kevésbé megy, egyszerűen ostobaság.Nem lenne butaság Messi játékára építeni az argentin válogatott játékát, mégpedig oly módon, hogy a Barcában betöltött szerepkörben játszatni és a többieket a katalán csapathoz hasonlóan köré szervezni.

 Másik nagy aduász  Diego Milito, akit a  világ egyik legjobb csatárának tartok. Gyors, erőszakos, érti az összjátékot is és szinte minden meccsen vág egy gólt. Igazi húzóember volt a Zaragozában, a Genoában és most az Interben is.

 Ennek elégnek kellene lenni, hogy ő legyen az első számú csatár az albicelestében, de Maradona Higuaínt favorizálja és lehet, hogy még Martín Palermót is elé helyezi a rangsorban. Az előbbi rugdossa ugyan a gólokat, de százszor inkább Militóra bíznánk a fontos meccsek eldöntésének feladatát, Palermót meg inkább hagyjuk.

A selejtezőkön 18 meccsükből mindössze 8-at nyertek meg az argentínok és közben becsúszott egy hatalmas zakó Bolívia ellenében, amit próbáltak a magaslati viszonyokra fogni, de hát 6-1-re akkor is szégyen kikapni az egyik leggyengébb csapattól, nem beszélve arról, hogy korábban is magasan volt az a pálya és mégsem kaptak hatot az argentínok. A végén azután Palermo előbb Peru ellen hazai pályán, Mario Bolatti pedig az utolsó meccsen Uruguay ellen szerzett kései győztes gólt, így sikerült elkerülni azt a szégyent, hogy a világ egyik legerősebb keretével ne jussanak ki a világbajnokságra.

Ha a csoportból továbbjutnak, elkaphatják annyira a fonalat, hogy akár a döntőig meneteljenek és a közvélekedés és a Maradona-hendikepp ellenére ezt is várom tőlük.

Nigéria (FIFA világranglista 22. helyezett.)

Nigéria a sötét ló számomra a csoportban, mivel erejüket nem igazán tudom hová rangsorolni.Nigériának volt egy olyan generációja, amely a maga idejében a világ egyik legerősebb támadószekciójával rendelkezett. Az 1994-es világbajnokságon és még négy évvel később is megvolt az a játékerő, amivel bárkinek gondot okozhattak. Okocha, Amokachi, Yekini, Amunike szintű játékosai most nincsenek az afrikai csapatnak. Sajnálatos módon stabilitásra épülő, visszafogott játékot produkálnak mostanában, ami az Afrikai Nemzetek Tornáján is kész szenvedés volt. Shaibu Amodu kinevezése a szövetségi kapitányi posztra hibának bizonyult, mert a közvélemény és a szövetség elvárásaival szemben nem támadófocit játszatott a csapatával és még az eredmények sem jöttek. Lars Lagerback váltotta a „padon”, aki egy tapasztalt kapitány és, ha valamire alkalmas a keret, akkor az az, hogy egy inkább kemény, mint okos középpályával, masszív védekezéssel próbálja feltartóztatni az ellenfelet és bízni abban, hogy a nemzetközi mércével mérten, középszerű csatáraik betalálnak a megfelelő mérkőzéseken.

A keret nagy többsége az öreg kontinensen játszik, de leginkább középcsatokban, és ott is ritkán töltenek be vezető szerepet.

 A csatárok közül eddig Yakubu Aiyegbeni szerezte a legtöbb válogatott gólt, aki az Evertonban szerepel. Klasszikus erőcsatár, aki ráadásul nem is lassú, de azért nem világszínvonal, amit bemutat, a két szélről főleg Martins és Odemwingie támogatására számíthat.

Szerintem a nigéria meccsek csak jó sok sörrel lesznek élvezetesek, ugyanis a focijukból hiányzik  a kreativitás, és hiányoznak a kreativ játékosok. Azt hiszem hogy unalmas, gyenge játékot fognak hozni a világbajnokságon, de mivel van két hasonló ellenfelük a csoportban, ez akár elég is lehet a továbbjutáshoz.

Koreai Köztársaság (FIFA világranglista 49. helyezett)

Az ázsiai ország 1986 óta folyamatosan résztvevője a világbajnokságoknak, de a rossz emlékű 2002-es „menetelésüket” leszámítva egyszer sem jutottak tovább a csoportból. 2002-ig akár szimpatikusak is lehettek volna, ha a robotolás és gyors futás mellett bármi futballra emlékeztetőt fel tudtak volna mutatni. A vicc az, hogy Guus Hiddink keze alatt egészen jól játszottak, viszont az erős bírói támogatás miatt az egyik közutálatnak örvendő csapattá váltak a hazai rendezésű Vb-t követően. Azóta visszakerültek a helyükre a világ futballtérképén, de az benne maradt az emberek tudatában, hogy a gyors, sokat futó koreaiak ellen nem lehet biztosra menni. Míg régebben pofozógépnek számítottak, mostanra legalább azt a státuszt elérték, hogy egy gyengébb csoportból továbbjutásra is esélyesek lehetnek.

 A kis tigrisek előnye a gyorsaság és a küzdeni akarás. Az egyéni megoldások helyett a csapategységre és a küzdőszellemre alapozhatják játékokat, ami egy háborúban nyilván előny, de a futballpályán nem ezt szeretjük nézni.

Szövetségi kapitányuk Huh Jung Moo immár harmadik éve tölti be a posztot és harmadszor kapitánya a koreai válogatottnak. Hiddinkhez mérten nyilván egy senki, de a selejtezők során azt bizonyította, hogy az alapvetően elvárt taktikai fegyelmet és lelkes játékot ki tudja hozni a csapatból

Jelenlegi keretük legnagyobb sztárja Park Ji Sung, a Manchester több poszton is bevethető támadója, aki szintén inkább munkabírásával és lendületével tűnik ki, mint eszes játékával. 

A csatárok közül Park Chu Young, Ki Sung Yong, és a Bolton játékosát Lee Chung Young lehet a garancia arra, hogy mindkét szélen épüljenek a támadásaik. 

A selejtezők során veretlenül nyerték csoportjukat és északi szomszédjukkal karöltve léptek tovább a Vb-re. Az a baj, hogy ebből a csoportból lehet, hogy továbbjutnak, mert mind Nigéria mind Görögország felülmúlható azzal, amit ők tudnak. De ha másért nem a helyes mandulaszemű lányokért megéri szimpatizálni a kis tigrisekkel.

Görögország (FIFA világranglista 11. helyezett)

Kevésbé megérdemelten, de a görögöket is nagyon sokan utálják. Sokak szerint elrontották a 2004-es Eb-t azzal, hogy a hulladék védekező taktikájukkal és 1-0-s győzelmeikkel végigverték Európát. Eb-győzelmük a futball történelem leghihetetlenebb sikere, amire azóta sem találunk magyarázatot. Az viszont tény, hogy őket senki nem okolhatja azért mert a keretükhöz képest legmegfelelőbb taktikával, az azóta istenként tisztelt Otto Rehhagel utasításainak maradéktalan betartásával vették fel a küzdelmet az akkori világelit (Franciaország, Csehország és Portugália) ellen.

Mára leáldozott a görögök csillaga, az Eb-győztes csapatból már nem sokan maradtak a keretben, a kulcsemberek közül Charisteas, Karagounis és Katsouranis. Az edző személye, ami a görögöknél mindenképpen kiemelendő. Rehaklész 2001 óta irányítja folyamatosan a görög válogatottat. Az eltelt 10 év során az 57. helyről jöttek fel az első tíz közelébe. Játékuk rettentő unalmas és egysíkú tud lenni és a korábban az Interben is megfordult, mostanság a Panathinaikosszal duplázó Karagounis az egyetlen kreatívnak nevezhető játékosuk.zt a csapatot viszont nehéz szeretni, ahol csak jómunkásemberek vannak. Rehhagel némiképp változtatott a régebbi sikeres taktikán és két csatárral küldi pályára általában csapatát. Már csak viccből is érdemes lenne a koreaiak ellen a Charisteas-Samaras duóval felállni, hogy az alacsony ázsiaiak vehessék a nyakukba egymást a szögleteknél.

A selejtezőkre az első kalapból sorsolták a görögöket, így a harmatgyenge Svájc, Izrael, Lettország, Moldova, Luxemburg csoportba kerültek, hogy szakadna rájuk az ég. Itt az acélos Svájc mögött másodikok lettek, de úgy, hogy mindössze három meccset úsztak meg kapott gól nélkül. Az Ukrajna elleni pótselejtezőkre azután visszataláltak a régi ösvényre és az Ukrajnában szerzett egyetlen góllal kijutottak a világbajnokságra.  Szerintem Leonidász 300 spártaija is kevés lenne a görög továbbjutásra.

  

Összességében a csoportban egy sima Argentin továbbjutást várok. A második helyre pedig a karatés kis tigriseket várom, bár úgy vélem hogy a Nigériaiakkal nehéz dolgok lesz. Minden esetre ha jósolnom kéne akkor én az Argentin Korea továbbjutást jósolnám. A csoportból búcsúzik:Nigéria és Görögország.

 

Remélem tetszett rövidke kis írásom, holnap a C csoport izgalmait tárom fel előttetek, addig is legyetek türelemmel, ajánlom magamat. 

  A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, élvezzétek a nyarat és egymás társaságát, vigyázzatok magatokra. A következő írásomig sziasztok.