2010. június 5., szombat

Time For Africa "C csoport"


  "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is,és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis fellülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a
boldogság, a megkönnyebbülés és a gyógyír minden addigi kihagyott
helyzetre....."
      
   
  Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt!  Eljött az idő hogy egy kis friss vért, színt adjak a blogomnak. Számos keresgélés után, aztán rájöttem hogy a legjobb téma amit górcső alá vehetek a közelgő foci vb. Mi sem jobb téma ennél, hisz a férfiak lelke egy emberként számol vissza a junius 11.-ei sípszóig.          
    Eséllyek, értékelések, meccsek, küzdelmek, hibás ítéletek, nagy győzelmek és nagy vereségek, mindezt a tőlem megszokott részletes látásmódban. 
 Kevés olyan esemény van ami egybehagzóan leköti a férfiak figyelmét, azonban vitathatatlan hogy a foci szó hallatán minden férfi egyed felkapja a fejét.
    Magam is így vagyok vele, bár ismerőseim tudják hogy nem igazából amolyan tenyerestalpas drukker vagyok, szóval a meccset jobban szeretem a kedvenc fotelemből mint a Stadion lelátójáról nézni. Persze a nagyobb eseményeket mindig társaságban fogyasztom, legyen az BL-döntő, Foci Eb, Foci Vb. És itt el is érkeztünk mai témánkhoz.. Igen igen a 2010-es labdarúgó világbajnoksághoz.
Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ahogy már megszokhattátok vasárnapra is tartogatok nektek focis meglepetést. Ezúttal a C csoportot vehetjük szemügyre.
Argentina mellett ismét egy favoritot mutathatunk be, mely a C csoport favoritja, ó igen azok az Angolok. A csoportban ezen felül  Algéria, az USA és Szlovénia (?!) nemzeti tizeneggye  kapott helyet.  S most hogy megismerhettük a díszes kvartettet, vágjunk is bele a mélylélektani elemzésbe és latolgatába..


A nem kérdés hogy azok a derék angolok a világbajnokság egyik esélyesei közé sorolhatók. A C jelű csoport egyértelmű favoritjának számítanak, mondhatnám hogy kötelező feladat nekik a csoportgyőzelem, és az ilyeneket pedig Capello alatt megoldják az angolok. A történelmi hagyományok miatt azonban az amerikaiak ellen nehéz egyértelmű favoritnak kikiálltani őket. A pótselejtezőn bicepszet villantó Szlovénia és az afrikai playoffban heroikus és botrányos körülmények között Egyiptont kiütő algéria  alkotja még a csoportot.
  Szerény tippem szerint a csoport az angol fiúk továbbjutását hozza, míg második helyen a nagy meccseket vívó Amerika robog be.
   De most vegyük sorra a csoportot alkotó teameket, kidomborítva azok erősségét és gyengéit. De ne is szaporítsuk tovább a szót vágjunk is bele. Bandi kedvért, aki még mindig a világ legjobb lakótársa kezdjük az angolokkal.



Anglia (FIFA ranglista 8. helyezet)

A futball hamis prófétája (a tanítómester egy zászlócskát nem nyert soha a zátonyon kívül) számot vetett sorsával a 2008-as Eb után, és megpróbálta megkeresni a bajok legnagyobb forrását. 
Sajnos kapust klónozni egyelőre nem szabályos, és hasonló regulák miatt vb-színvonalú szélsőhátvédjük sem lesz, de amit lehetett, azt orvosoltak. Fabio Capello egészen zseniális edző, mindent tud a játékról, és még annál is többet arról, hogyan kell nyerni. Érkezésével fegyelem, pontosság, és halálos magabiztosság érkezett az angol válogatotthoz, amely az olasz sztereotípiák élő cáfolataként 34 góllal a selejtezősorozat legeredményesebbje lett. Capello sikerrel birkózott meg egy másik fontos feladattal, amivel elődjei korábban teljesen hiába próbálkoztak: megtalálta, hogyan lehet Gerrardot és Lampardot egyszerre szerepeltetni a középpályán úgy, hogy mindkettő hasznos legyen, és ne oltsák ki egymás játékát. 


 Az angolok esélyeinek megítéléséhez – bármilyen irányban – hozzátartozik az a mondattöredék is, hogy „ha Rooney egészséges lesz”. Wazza elképesztő szezont futott, nemzetközi klasszissá érett, és igen kényelmes helyzetbe hozta Capellót, hiszen egy védekezőbb csapatban bátran játszhat centert is, de egy gólem mögött is igen hasznos lehet. Az ő játéka kulcskérdés, arra pedig újra Capello a biztosíték, hogy nem állítja ki magát senki ostoba módon egy fontos meccsen.  
Anglia ellen szól azonban a kapus krónikus hiánya

Valószínűleg a fáradtság sem okoz komoly gondot, a bajnoki versenyfutást bírni kell ugyan, de a BL-ből jó gyorsan kiesett mindenki, nem lesz senki kifacsarva, és néhány kulcsembernek a vb lesz az egyetlen lehetősége, hogy sikerélményt szerezzen. Don Fabio az első edzésén a tolmácsán keresztül azt mondta a játékosainak: „Fabio Capello vagyok. Majd beszélek hozzátok angolul, ha pontosan ki tudom fejezni, hogy mit akarok. Ha csak üvöltök, az azért van, mert rosszul csináltok valamit. Egyelőre ennyit kell tudnotok. Két kör bemelegítés.”




Egyesült Államok: (FIFA ranglista 14.helyezett)
 
Az amerikai csapatot egészen 2002-ig nehéz volt komolyan venni, és igazából nem is abban a tényben kell keresnünk az erejüket, hogy zsinórban a hatodik világbajnokságukra készülnek. A futball játékként nagyon népszerű, sokkal többen fociznak a parkokban, mint ahányan a baseballt, vagy a kokszosfocit nézik a tévében. De a hátország igazából adott, a lehetőségek még inkább, így várható volt, hogy szép lassan a maga módján azért feljön az amerikai soccer is. Bár azért még mindig nehéz komolyan venni őket. A legutóbbi vb-n számomra meghatározó teljesítményt mutattak, így tippem szerint tovább is robognak a csoportból.

 Számomra a 2002-es vb volt az, ahol először láttam olyan csapatukat, amit érdemes volt nézni is, pedig játékosuk akkor sem igazán volt hozzá. És most sincs, de a mostani csapatukat talán még inkább érdemes lesz nézni. Ezt a Konföderációs Kupán láthattuk először markánsan megjelenni a pályán, hiszen ők vetettek véget a spanyolok verhetetlenségi mítoszának, és a brazilok elleni első félidő is pompásra sikeredett. A kulcsemberük a padon ül, úgy hívják, Bob Bradley. A kopasz emberke, már amennyire abból a néhány meccsből megítélhető, egyáltalán nem ostoba a játékhoz, kifejezetten kulturált, és igen hatékony játékra állította rá a csapatát, amely nélkülözni kénytelen a sztárok biztosította előnyöket.


 Az amerikaiak nagy erénye, hogy jól tudnak alkalmazkodni az ellenfelek játékához, és mivel abban az országban a sportolók alapfelszerelése a világrengető magabiztosság, nem csinálnak majd be a nagy tornán sem. Egy kicsit még drukkolni is fogunk nekik hogy elkapják az angolok grabancát..

Szlovénia (FIFA ranglista 25.helyezett)

 Ha kicsit visszatekintünk a selejtezőkörökhöz, akkor bizony mondhatjuk hogy bolond csoport volt az övék. S hogy tulajdonképp mit keresnek itt déli szomszédaink, hogyan kerültek oda,  hiszen mindenki 2006 és 08 szereplőit, Csehországot és Lengyelországot várta a csoport továbbjutó helyeire, erre a szlovákok leigázták a mezőnyt, a szlovénok pedig becsusszantak a második helyre, hogy aztán az oroszokkal mérkőzhessenek a vébéért.
A szlovénok a kulcsmeccsek specialistái, nyertek Szlovákiában, Csehországban, és hazai pályán megverték a lengyeleket is – igaz, az északírektől például kikaptak. Az oroszok ellen nem sok esélyt adtak nekik, mégis megcsinálták, mert idegenben begyötörték azt a gólt, amit be kellett, hazai pályán pedig megnyerték a ki-ki-meccset

A szlovénok inkább csapatjátékukban bíznak, mint sztárjaikban, azok ugyanis nekik sincsenek. Samir Handanovic egyelőre az Udinesében véd, de már régen jobb csapatban kéne neki, a legnagyobb név mégsem ő, hanem Milivoje Novakovic, a Köln csatára. Robert Koren (WBA), Zlatko Dedic (Bochum, ő a fontos gólok szerzője) lehet még ismerős, de ha csak azt nézzük, hol játszanak a csapatok, valahol egy jó formában levő magyar válogatott erejéhez mérhető Szlovénia. Amire biztosan mindenki emlékszik tőlük, az a jugók elleni elképesztően nagy meccsük.  



Algéria (FIFA ranglista 30.helyezett)

Az észak-afrikaiak szereplése talán még nagyobb meglepetés, mint az oroszokat hidegre tevő Szlovéniáé, ők ugyanis Afrika legjobbját, Egyiptomot verték az igen izgalmasra sikerült pótselejtezőn. A legtöbb afrikai csapathoz hasonlóan az ő szereplésüket is nehéz megtippelni, bár északon sokkal szervezettebb, az európaihoz közelebb álló futballt játszanak a válogatottak, mint fekete Afrikában.

Európai játékosuk akad szép számmal, a legnagyobb név Nadir Belhadzs (aka Belhadj), aki a Portsmouth-ban játszik, de a Rangers középhátvédjét, Madzsid Bugerát, vagy Antar Jahiát – a győztes gólok szerzőjét – is ismerhetjük. A többiek nevét majd menet közben megtanuljuk, ha ki tudjuk őket mondani. Mindent egybevéve azonban azt mondanám hogy nem sok keresnivalójuk lesz a csoportban.

 A csoport rangadója
 
Nem vitás, hogy ez az Anglia-Egyesült Államok meccs lesz, és nem csak a rojtosra mantrázott 1950-es meccs miatt. Nem nagy szerencse, hogy egymás ellen kezdenek, sokkal jobb lenne, ha az utolsó csoportmeccs lenne ez, mert így benne van egy langyos döntetlen is, mondván, a resztlit majd leaprítják, nem az elején kell villogni. De inkább fogjuk meg onnan, hogy az angoloknak muszáj esélyesként erősen kezdeniük, az amerikaiak meg mivel is jelezhetnék jobban, hogy komoly céljaik vannak, mint egy angolok elleni jó teljesítménnyel. 

Összzefoglalva a csoportot: Számomra egyértelmű Anglia továbbjutása, míg a második helyre az USA-t látom eséllyesnek, de mint tudjuk a fociban bármi megtörténhet, így egy hasonló méretű csodával mint ahogy kijutottak a Szlovének is odaérhetnek. Hamarosan ez is kiderül, minden esetre a cetlimre felírom az Angol-USA továbbjutást.




Remélem tetszett rövidke kis írásom, holnap a D csoport tagjait latolgatom meg t, addig is legyetek türelemmel, ajánlom magamat. 
  A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, élvezzétek a nyarat és egymás társaságát, vigyázzatok magatokra. A következő írásomig sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése