Szerbusztok lelkes olvasóim! Mivel a vizsgaidőszak lelkesedése a végéhez közeleg, így hát futószalagon gyarapodnak a bejegyzéseim. Mivel a hiánypótlás rovatom jól halad, így hogy teljes romlásba döntsem a tér idő kontinuomot a közelmúlt eseményeit dolgozom fel. Ezzel aztán egyes olvasóimat végképp megkavarom, de hát szerettem volna valami gondolkodtatót alkotni. Ha címszavakban kéne feldolgoznom a hetet akkor ezeket jegyezném fel: virgonc utazás, tervszerű buksik, fogyó lendület, projektes hülyefilmes Julcsis kedd, koránkelős tervezgetős vidám szerda, utazgatós fényképezős fáradt csütörtök, welnnesbenlévő nem sok hasznosat csináló péntek..
Most pedig annak rendje és módja szerint tárjuk fel a pikánsabb dolgokat is, következzen tehát a tárgyalás..
A hét mondhatnám hogy villámrajtot vett a hétfővel, azonban mivel a reggeli ébredésem inkább a reumás lajhár, isziásos csiga gnóm gyerekének mozgására hasonlított, így mondjuk csak azt hogy döcörgött. Érdekes módon félálomban mindig a szundi gombot sikerül megnyomnom a távrecsegőmön, a minap figyeltem meg ennek az okát.
A leleményes finn gyári munkások az ergonomikusokkal egységfrontban úgy gondolták hogy a szundi gombocska jobb helyen lesz a telefon jobb oldalán, így szakítottak az addig bevett gombstruktúrával. Väjnemöjnen művezető ki is adta a fröccsöntőgépek átálítását SOP utasításban, melynek titkolt szándéka az volt hogy a gépek GAE mutatóját javítsák. Ez a kis változtatás a termelékenység növelése mellett, azt eredményezte hogy az emberek többsége ezt a gombot előbb találja meg mint a bal oldali Ok-ot. Amiből pedig természetesen következik bizony az öt perces szundimundi.
Miután aztán kiszundiztam magam, és az a rohadék megint a legjobb álmomból kelteltt fel, erőt vettem magamon majd elkezdtem a pakolászást. Ez szépen rendben ment, s eléggé hamar sikerült összekészülődnőm. Szerencsére megint nem maradt otthon semmi.
Az utazást nagy kedvel vártam, mivel Sörényessel utazhattam, s ezek a ritka alkalmak mindig emlékezetesre sikerülnek. Most sem volt ez másképp.
Az első izgalomra vagy mosolyra okot adott megjegyzés is nővéremhez kötődik. Az első ám mindenképpen a napban fontos betöltő feladat ugyanis Chappy eb kicselezése volt. Nővérem mivel egy idális világban él azt hitte hogy az ebet kicselezheti némi étellel. Fennhangon hangoztatta hogy "Adunk neki némi csemegét, és ő azzal bizony ellesz, mi pedig kihaladhatunk". A terv csak Chappy eb alatommosságát hagyta figyelmen kívűl.
Az étel prezentálása után az álnokja gondolhatjátok mindennel foglalkozott csak a kutyakajával nem. Ábrázatán pedig a másodperc törtrésze alatt az a kaján vigyor ült ki, tudjátok kutyáknál van ilyen :) Ekkor már sejtettem hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. A nagy taktikus kutyus még azt is bejátszotta hogy úgy csinált mintha a kaja kicsit is lekötné...
Mikor már érezte hogy nővérem pulzusa az alapjáratira normalizálódott, s valamennyire megnyugodott hogy az ünnepi blúz csapipatalenyomat mentes lesz, akkor lendült támadásba.
A bejáratig tartó jó 100 méteres útban sikerült is nővéremet a Pumukli nyomdát megszégyenitő ügyességgel sikerült ellátni tappancsnyomos ornamentikával. A dolgot még búcsúzásként egy siker bokaharapással is tetézte.
Mivel én jól felkészült vagyok Chappy ügyben, így én megúsztam egy kis búcsúfogazással. Minden esetre azt mondhatom hogy Chappyvel az élet sosem unalmas :) és a legjobb Chappyelháritó dolog a táskánkat magunk elé fogni :) (Bár néha ezt is ki tudja cselezni :D)
Miután elhagytuk a Kis hásziendát, az események tükrében nővérem mérhetetlen ius murmurandiba kezdett. Ami egészen a buszmegállóig tartott. Ott aztán a röhögésem fokozta nővérem kedélyállapotát, az én röhögésemre pedig mint öngerjesztő rekació hatott a patanyomatok eltávolítása.
A kellemes kis kacajnak a győri Sárkányhajó érkezése vetett véget, mi pedig felszáltunk, s kezdetét vette utazásunk. Az utazás összeségében nagyon borongósan indult, de ahogy lenni szokott igyekeztem bearanyozni Sörényes reggelét, s gondolatait el-el terelgetni. S miután az eb nyomai eltünődtek vala, a kedv is derűsre fordul. A pölöskei sikánokban már ontottam is magamból a szót.
Leginkább a nővérem kezében elterpesző grafikonok keltették fel az érdeklődésemet. Nagy bőszen gluckmalloztam is ezereggyel. Az egyik ilyen oszlopdiagramm a jó osztrák sógorok exportmutatóit hivatottak jelképezni. Amiről kicsiny nógatás után nővérem el is kezdett nekem ékes Hochendeutchen nyelvjárásban elmondani a lényeget, majd kisvártatva felvetődött a kérdés hogy mit is exportálnak ezek a jóbarátok.
Erre a fogós kérdésre agytekervényeim neutronjai kánkánt kezdtek járni, és összeszedve mindenféle nemzetgazdasági ismereteimet csipőből a következő válasz adtam: "Hát mi mást ha nem Ferenc Jóska szobrokat".
Persze a hülyeség egyből táptalajt lelt, s a beszélgetést fokoztam azzal hogy ezenkivül húzóágazat még a kézzeltekert mulatós jódlikazetta.
Kiemeltem még az osztrák csipkeipari és fehérnemű ágazat motorját a hozenträger exportot is. És ha önmagában ez a kis csomag nem inditja be az oszták gazdaság turbináit, akkor megspékeltem az egészet a eredeti Karlheinz Böhmöt felvonultató Sissy VHS-ekkel. De nem azokkal amik nálunk kaphatók hanem a rendezői változattal. Ezeket főleg a német piac vásárolja fel, főleg a Sissi fanklubbok.
Ezt nővérem csak kezdetben rejtett somolygással, majd később vad hahotázások között kiejtett "No brávó" szófodulattal nyugtázta. Azonban ezt a "no brávó"t ékesebb obertirolli nyelvjárásban ejtette ki ajkain mint Karl Franz von Östereich.
Miután aztán kilelkendeztük magunkat a hülyeségen s kedvünk is jobb kedvre derült, úgy határoztunk hogy beszélgetéssel töltjük az utazást. Beavattam nővéremet a legújabb elméletembe a tervszerű buksikról. Ez a következőt takarja: Ha eleve úgy mész be hogy tervszerű buksival távozol a vizsgáról, akkor csak pozitiv meglepetés érhet az esetleges jobb eredmény láttán. Másik nagy előnye pedig a tervszerű buksinak, hogy az izgulás, görcsölés gátló tényezőjétől is megszabadulsz. Szóval felszabadultan adod ki tudásod legjavát, és ha nem sikerül akkor pedig jön a közismert vicc poénja:
Az egyetemen vizsgázik a hallgató. Mivel nem sokat tud az anyagról,
eléggé makog. Erre az oktató megszólal:
-
eléggé makog. Erre az oktató megszólal:
-
A hallgató közelebb megy, de értelmes mondatot így sem tud kinyögni.
A vizsgázató folytatja:
-
A hallgató még közelebb megy, de a helyzet változatlan. Mire az oktató:
-
Szóval az út nagyon jó hangulatban telt, persze azért mértékkel igyekeztem én is a Járműszerkezet tudásomat mélyíteni, s felfrissíteni a MacPharson felfüggestés rejtelmeit, több de inkább kevesebb sikerrel.
Mivel ilyen vidámak voltunk, az út is gyorsabban tellt, s pikk makk megérkeztünk Győrbe. Ahol aztán miután a pályaudvaron cihelődés közben leütöttem egy nénit, megbeszéltük hogy nővérem elkísér egy darabig. Ebben aztán meg is állapodtunk, ő is jól járt hisz kevesebbet kellet várnia, meg én is mert nem kellet egyedül bandukolnom.
A hidhoz érve aztán elköszöntünk s Jó szerencsét kívántunk egymásnak a tervszerű bukovicek begyűjtéseben.
Innentől kezdve egyedül haladtam tovább, majd rövid vendégeskedés után az albiban elérkezett az első vizsga ideje, ami a Járműszerkezetek c. tárgy keretein belül zajlódott. Az eseménynek a G előadó adott helyet, ahhonnét egyetlen emlékem a Hő és Áramlástan konzultáció Zsenák tanár úrral, illetve a hobbiból látogatott Gazdaságtörténelem előadások rémlenek fel. Szóval nem sok dolgom volt, mondhatnám hogy a G pont fehér foltként tátongott számomra a Campuson.
Rövid fickándozás után aztán belibbent a terembe Varga tanár úr s ismertette a feladatsort. Meglepetés nem nagyon ért, az első kérdés az örök vesszőparipa a szinkronkapcsoló volt, míg a második kérdés egy órán le nem adott, jegyzetben is csak pár gondolat erejéig szereplő kérdés volt az automata váltókról. Így hát mondhatom nyugodtan hogy az első buksit könnyedén abszolváltam, bár igyekeztem helytállni a Vendettán, s legjobb tudásom szerint próbáltam kifejteni a dolgokat.
Kettő órakkor azátn letettük a ceruzáinkat, beadtuk dolgozatainkat, majd átviharoztam a D1 előadóba, ahol a másik vizsga, nevezetesen a Minőségbiztosítás várt rám és kollegáimra. Előtte azonban lelkesen begyüjtöttem a Kreditt új számát, mondván ha már tanulnivalót nem hoztam magammal akkor legyen mit olvasnom.
Pék tanár úr vizsgáját külön nem kommentálnám. Számomra érthetetlen hogy ha gyakorlatot kér vissza, akkor miért nem gyakorlatiasabb képzést adott. Elvégre azért vagyunk ott hogy megtanuljuk hogy mi fán terem a TQM. S nekünk nincs x éves minőségbiztosítási tapasztalatunk, úgyhogy abszurd elvárni hogy mi a kisujjunkból kiszívjuk a LEAN, hibaelemzés gyakorlati módszereit. Másrészről nem közgazdasági képzést kapunk, így honnan a nyavajából tudjam én mezei gépésztanonc hogy mi a LEAN közgazdasági értelme. Ha erre lesz a munkám során szükségem majd letelefonálok a pénzügyi osztályra s megkérdem őket.
Az ígéret szép szó a Landwirdschaft pedig még szebb alapon, az utolsó ius murmurandi ezt érinti. Ha azt tetszik mondani hogy nem változtatunk a kérdéssoron, akkor legyünk olyan kedvesek és ne is változtassunk.
Szóval érkezés után röviddel közölte Pék tanár úr, hogy a diát ne írjuk le mert az 0 pont, ne írjuk rizsát mert a mellébeszélést áthuzza, ábrák nélkül ne adjuk be mert nem ér semmit, és legvégül pedig hogy az egyes kettes és hármas kérdést "kicsit" megváltoztattuk, ami annyit jelent hogy kompletten kicseréltük egy teljesen újra.
Ezeket a dolgokat leszámítva azonban a vizsga korrekt volt, bár ennyire nem azt visszakérni amit leadni szinte már már lehetetlen. Minden esetre a két kredit könnyű megszerzéséről szóló mondókámat egy kiadós FMEA (Fehlermöglichkeit und Einfluss Analiz) keretén felül fogom vizsgálni. Vizsga után aztán fáradtan és csalódottan bandukoltam haza. Hát igen akár mennyire is felkészíti magát az ember a bukóra, azért mégis csak ha már tanul rá nem arra számít.
Vizsga után aztán pihenéssel múlattam az időt, s a nagy idillbe Bandi toppant be, fényt hozva ezzel az éjszakába. Közben magamban a lejelentkezni vagy nem kérdést fejtegettem magamban.
A hétfői nap nagyobb izgalmat nem igazán tartogatott számomra, a délután folyamán egyeztettük Larionnal a másnapi teendőket, majd bentről szemléltük az eső jótékony hatását. Az este unalmasan tellt, így hát régen látott dologra vetemettem, Pókerozni kezdtem. Ezúttal ismét mellém állt a szerencse, s bizony 1 dollár fölötti nyereményt kaszírozhattam.A szerencsejátéknak a szerelmi játék vetett véget, ugyanis tíz óra előtt elindultam Julcsihoz, mert bár nem ígértem meg neki, de mindig igyekszem meglepni őt.
Így hát az esőben célbavettem a főbuszpályaudvart, hogy meglepjem Kedvesem. Ezúttal Just in time sikerült érkeznem, így a várakozás idejét is megspóroltam.
Erről az ominózus pillanatról nem készítettem fotót, bár talán jobb is, mert a győri buszpályaudvarra is ráférne már egy grandegeneral. Jó magyar mentalitáshoz híven tervek már vannak a megújulásra, csak hát üres a pénztárca.
A hétfői napon az egyetlen értelmes dolog az utazás és az este voltvolt. Vagyis ha ki kéne emelnem mindenképp ezeket emelném ki. A vizsgákon nem igazán sikerült maradandót alkotnom, s bizony a visszatapsolás esélyes. Ha pontoznom kéne a napot akkor 7 pontot adnék neki, mert jóval több negativ esemény ért mint pozitív.
A keddi nap az eső jegyében telt, mert bizony a gaz még mindig vadul tombolt. Ezt látván úgy döntöttem hogy délelőttömet az új pizsamántomban töltöm. A tervet aztán jóváhagyva így is cselekedtem, a kötelező kakaó elfogyasztása után tanulásba vetettem energiáimat.
Hamar elérkezett azonban a délután, amikor is kozultálni szólított minket a toronyóra. Így hát be is robogtunk TNCS tanár úrhoz, hogy meg hánnyuk vessük a projekt dolgot. Beérve az egyetemre meglepően szemléltük hogy tanár úrnál bizza három lány is jeleskedik, s számot ad tudásukról. Így hát mi is csatlakoztunk a rögtönzött vizsgához, s figyeltük a lányokat. Miután a vizsga lezavaródott, s mindenki megkapta az érdemjegyét elkezdtünk beszélgetni a projektünkről.
A találkozó azonban nem sok eseményt hozott, mivel átnyújtottuk tanár úrnak a frissen vett mágneses játékot, amivel ő mint egy kisgyerek aranyosan elvolt :)
Én már már azt a verziót is megkérdőjeleztem hogy a fiának vásárolta :) Szerintem titkon magának vette :) Ebbe az idillbe robbant be Triesz tanár úr, akit beavattunk a legújabb tervekbe, majd megkérdeztük tőle a jól csengő kérdést hogy hogy áll a szimuláció.
Aztán ahogy storryzgattunk, beszélgettünk, szép lassan megérett bennünk a gondolat, hogy nem szabad feladnunk a terveinket, s a membrános megoldást tovább kell gondolnunk. A membránt pedig gumi-fém kompozítból kell(ene) elkészítenünk. Így a maradék egy hónapra adott a feladat, s nem kisebb élt tűztűnk ki mint hogy két generátort építünk. S én már vizionáltam magamban az energetikai piacot forradalmasító új gépet.
Négy órára aztán meg is kaptuk a feladatot hogy csütörtökre egy egyszerű ámde nagyszerű modellel rukkoljunk elő. S miután mindent megbeszéltünk elégedetten távoztunk tanár úrtol hat órakkor.
A munka után aztán elbúcsúztunk Larionnal, majd begyüjtöttem az Aulában várakozó Julcsit, s együtt elkezdtük élvezni a kedd estét. Késés okán végighalgathattam egy kisebb monlógot, majd elindultunk bevásárolni. A délután mindent egybevéve nagyon kellemesen tellt ismét, főleg mivel az a szerencsés fordulat állt elő hogy kettesben lehettünk a kisszobában.
Az esti program pedig filmezés volt. Ezúttal ismét Julcsi biztosította a filmet, s az alaposság jegyében kettővel is készült.
Végül a Grimm c. filmet tekitettük meg, s hát így útólag morzsolgatnom kell még a filmet, kissé megfeküdte a gyomromat. Vagyis egyszerűen mondhatnám azt hogy nem igazán nyerte el a tetszésemet. Azért a társaság javított a filmen, s mivel evés közben jön meg az étvágy így megnéztünk még1 filmet, vagyis csak akartunk volna, mert közben ránkesteledett. Így a második film a to be continueddel ért véget.
Annyit azonban elmondhatok hogy az estére a hülye filmek éjszakája c. feliratot ragasztanám rá. A filmezés után még sokáig beszélgettünk majd későn tértünk nyugovóra.
S míg mi aludtunk az eső annak rendje és módja szerint esett, egészen szerda reggelig. A szerda a koránkeléssel indult, mivel Julcsi reggel óhajtott hazamendegélni. Így hogy időben elérjük a 8:20-as buszt hatkor keltünk. Legalábbis keltünk volna ha tudtunk volna :) mert hogy én nem tudtam felkelni az biztos. Eljátszva a még öt perc szundit aztán nagy nehezen erőt vettem magamon s kitápászkodtam a kényi meleg takaróból.
Hamar összekészültünk, majd megreggeliztünk, a reggeli ezúttal túrósbatyu volt amit ismét Julcsinak, vagyis inkább az anyukájának köszönhettünk. Szóval a gyors reggelizés után elindultunk a pályaudvar felé. Végül úgy döntöttem, így utólag azt mondanám h rosszul hogy a megyeháza előtti téren elköszönönünk egymástól. S hát így is lett. Jó hétvégét kívántunk egymásnak majd hazamnetünk.
Hazaérkezve megbeszéltem Larionnal a délutáni menetrendet, majd engedve Hajmi csábításának kicsit játszottunk egymás ellen.
Végül kettő órakkor elköszöntem Hajmitól, és bementem az egyetemre, ahol a megszokott kávéval felpörgettük agytekervényeinket, s meglendítettük a tervezés turbináit.
Letelepedve a D203-as terembe, ami már már törzshelyünké nővi ki magát, nekiláttunk konsturálni a HUHA legújabb generációját. A tervcélok az egyszerűség, olcsóság, hatékonyság, és szabályozhatóság voltak, illetve hogy az egész legyen moduláris, azaz szabadon cserélgethessük a két modell alkotóit. A munka azonban valamiért nagyon vontatottan ment, aztán jó egy óra tengés lengés után, mégis beindult az agyunk.
Sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek, s bizony a szabályozás kérdését is hamar rövidre zártuk egy M20-as csavar segítségével. Tudtam én hogy a FESTO ismereteimet valahol még hasznát veszem :P
Miután kész voltak az első tervek át is robogtunk TNCS tanár úrhoz, aki már tárt karokkal és pálinkával várt minket. Mi pedig lelkesen prezentáltuk neki az ötleteinket, s legnagyobb meglepetésünkre tetszett neki :)
Aztán ha már ott voltunk akkor begyüjtöttük az információt a Vilisits motors-tól is. Ők is jó hírekkel szólgáltak számunkra.
Egy kis csevej után, aztán megbeszéltük a további menetrendet, miszerint alapanyagot rendelünk, animációt készítünk Titrik Ádám segítségével, s ha Isten is úgy akarja a jövő héten már neki is láthatunk barkácsolni.
Végül hat órakkor berekesztettük a hatékony ülést, s a friss infok tudatában mentünk a dolgunkra. Ami éppenséggel nekem már nem sok volt, így hazamentem Bandit boldogítani, majd miután elment társasági életet élni Stokiékhoz, nekiláttam egy kicsit tanulni.
Az est folyamán 10 óra magasságában rájöttem hogy egyes tanárok szeretik kínozni a diákokat, ugyanis Pék tanár úr ekkor véste be az elégedetlent a leckekönyvembe, az én nagy nagy örömömre. Ezután aztán úgy határoztam hogy elteszem magam holnapra, így pizsit húztam és lepihentem.
A csütörtöki nap a hazautazás gondolatában tellt, s mivel Bandival megbeszéltük hogy együtt megyünk, így reggel 8 kor ébredés volt. Rövid pakolás után aztán 9 kor elindultunk a buszpályaudvar felé, s útközben beszélgettünk, megoszottuk a hét tapasztalatait. Sietségünk eredménye az lett hogy jó 20 percel a buszok vagyis Bandi busza előtt érkeztünk meg, de valami csoda folytán a fehérvári csodabusz már be volt gördülve, így hát Bandi felszállot rá. Én pedig unatkoztam egy jó húszpercet.
Az utazásom a fáradtság jegyében tellt, így szokás szerint a Győr táblánál lehunytam kék szemeimet, s egészen Pápáig szundikáltam. Onnantól kezdve azonban biztos ami zicher alapon inkább nem mertem visszakumni. Hazaérve aztán nyakamba vettem a falut, s centrumból egy jó huszperces séta után érkeztem haza.
Útközben azonban készítettem pár képecskét a cicáról, amik azért nagyon jó fotóalanyok mert egyből pózba vágják magukat, illetve a vízbő Tegye patakról, plusz a Julcsi szerint nem létező patakról ami a házunk melett csordogál.
Miután hazaértem aztán annyira erőt vett rajtam a fáradtság hogy ledőltem, s egészen négy óráig pihikéltem.
Összeségében nem volt egy rossz hét, sőt nagyon tartalmas és élménydúsra sikeredett. Sajnos azonban a sikertelenség ezt is beárnyékolja kicsit. Bejegyzésem végén ismét beszéljenek a képek helyettem.
Remélem tetszetősre és nagy NNI számmal rendelkezőre sikeredett a bejegyzésem.
Nektek pedig kedves olvasók minden jót kívánok, vigyázzatok magatokra élvezzétek egymást és a jó időt. A mihamarabbi viszontolvasáig legyetek türelemmel, hamarosan újra jelentkezem, addig is ajánlom magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése