Sörpatika VII. avagy rekordot döntöttem

Őseinknek hála, rátaláltak a malátára. A világ csodájára, mert a belőle készült cefre, ízes elegye, s némi forralt komló, melytől a sör oly omló, adja ki a levet, amit duplán erjesztünk, majd szűrűnk, és palackba töltünk. Így már tudja a köznép, hogy főzik a sörét…

Üdvözlöm a tisztelt olvasóimat! Mint ahogy előre is vetítettem nektek ismét útjára indítom a SörSor nevezetű bejegyzésemet, melyben különféle sörök íz világát feszegetem majd. De ne is melegítsük tovább a témát, mert mind tudjuk hogy a nő forrón a sör hidegen jó.. Tehát poharakat a kézbe és kezdődjön a nagy sör kaland…

A két lábon járó hazai populáció sört már életében a Sárkány-Ritterburg-Mühlentor háromszögön kívül is fogyasztó része szinte egybehangzó véleménye szerint a Guinness Draught a sörivás csúcsa, a minőségi élvezet szinonimája és egyáltalán, a fekete cseppekbe sűrített kánaán. Ez, illetve a bárdhárfával kiegészített sejtelmesen tündöklő, mesterien dizájnolt palack mind áhítatos szomjúságot ébresztett bennem iránta, már az első, igazolványkérésen izzadós sörbeszerzésem óta. De egyrészt a véletlen, másrészt a 500 huf/330 ml arány egészen mostanáig várattak, így aztán tökéletes extázisban fejtettem le a kupakot életem első csodapalackjáról.

Igen ezt is megértem szőrős fejjel, Kokótól ugyanis névnapi ajándékként egy ilyen koronás itókát kaptam. Ebben minden bizonnyal a véletlen és a Gazdaságos áruház árképzése is szerepet játszott, ugyanis most ‘poton’ 321 jó magyar forintos áron hozzá lehetett jutni ehhez a kincshez. Miután hosszasan pettingeltünk a SÖR, mit sör, a legenda körül, először talán tisztázzuk a műfajt. A Guinness a porter sörök családjába tartozik leánykori nevén “Irish stout", esetleg "dry stout"-ként is ismert. . Egy vaskos, sötét színű, viszonylag sűrű,ír fekete sör. Persze ha egyszerűbben akarom leírni akkor írhattam volna a leánykori nevét azaz Black Stuff. Ebből már következtethetünk is a színére, ami ugyebár fekete.

A Guinness hagyományai igen mélyen gyökereznek. Ez az ital annyira része az ír mindennapoknak, mint a magyarnak a brazil szappanoperák, és a hatásuk az agyra egyformán pusztító. A sör atyja 1725-ben született, mondhatni hogy igazi sörfőző családból sarjadt, hiszen apja szabadidejében sert főzött. 1758-ban aztán keresztapja átszenderült a másvilágra, azonban történetűnk főhőse Arthur Guinness 100 fontot örökölt tőle. Ebből a pénzből alapította első sörfőzdéjét egy ír kisvárosban. Ezután 1759-ben Dublinban próbált szerencsét, és 9000 évre (!) szóló haszonbérleti szerződést kötött a Liffey folyó partjánál fekvő, a St.James kapu mellett lévő másfél hektáros területre. A megállapodás értelmében felhasználhatta a város friss vízkészletének egy részét. A sörgyár mondhatni hamar virágzásnak indult, ám a legendát, csak az 1770-es években kezdte el főzni. A keserű barnasör aztán akkora sikert aratott, hogy a derék Arthur abba is hagyta a világos sör (az ale) gyártását. A St.James Gate-i sörfőzdében ma már csaknem hűsz féle sör készül, de gyártanak édes, alkoholmentes italt is. A legismertebb italuk azonban mégis csak az 1959-ben kiadott Guinness Draught. A prémium minőségű sör karamellás ízét, a jellegzetesen kesernyés ízét, magas komlótartalmának köszönheti.

A nemesi kutyabőr leporolása után, térjünk vissza a jelenbe. Elsőként a formás kis 0,33-as üveggel ismerkedünk meg. Azt kell hogy mondjam hogy ez egy igen jól disignolt üveg, ott formás és annyira amennyire kell, épp ott domborodik ahol kell, épp úgy hogy az ujjaink a legjobban bejárhassák a formákat. Pont mint egy tökéletes nő. A formát még jobban erősíti az optika, ugyanis a nemes nedűt, a slankitás érzését keltő fekete színű üvegbe töltötték. Az üveg címkéje egyszerű, konzervatív, de tükrözi a minőséget és a sok éves tapasztalatot. Hogy ne legyen olyan együgyű a disign, egy két arany dekor elemmel színesítették az üveget. Ezek közül meg kell említeni az arany színű bárdi hárfát, ami a címke egyetlen “égköve”. Az üveghez hasonlóan a kupak is egy igazi mester munka, egy ötvös remek, melyen a már említett hárfa látható. Az üveg címkéjén, természetesen begyüjthetjük a megfelelő információkat, a gyártás helyéről (Írország), a felhasznált alapanyagokról, és a fogyasztással kapcsolatos tudnivalókat. Ennyi ismerkedés után lássuk hogy mit is rejt a csörgő “csapágygolyókkal” ellátott palack…

Kitöltve egyből megfigyelhetjük a sör sötét, fekete színét, s a vékony szűzies kis habbját. Érdekes hogy a sör bár szűk habot vet, de azt a vékony kis habkoronát az utolsó kortyig megtartja.Ezért a tulajdonságért amúgy a kupakban elhelyezett kis golyós patron a felelős. Ez a leleményes, a szakirodalomban is csak “bigyónak” nevezett patron, felbontás után ugyanis nitrogéngáz keveréket fecskendez a sörbe. (Ezáltal a  hab ugyanolyan krémes marad, mintha frissen csapolták volna.) Létezik egy ír mondás miszerint a jó dolgok csak azokat illetik meg, akik hajlandóak várni, úgyhogy várunk a tökéletes pint szellemében pontosan két minutomot. Ezután aztán eljött a pillanat amikor is az itókát ajkaimra helyezhettem, s megfürdethettem tisztátalan garatomat benne.

 

A sör illata már sejtette hogy bizony igen sokféle aroma hancúrozik ebben az itóban, s nem hiába zengnek ódákat róla. Illat alapján különösen a kávét, a pörkölt árpát, és a malátát emelném ki, elsőként ugyanis ezek az aromák csapják meg szaglószervünket. Ezek után aztán megkóstoltam…

Egy pillanatra átéreztem, hogy milyen lehet egy Suzuki motorjának lenni, amit 100km/h-nál hátramenetbe kapcsolnak és újra belerúgnak a gázpedálba. Szinte lefejelt a hírtelen változás az illúzió és valóság között. Azt kell hogy mondjam hogy ízlelő bimbóim a temérdek aroma “hallatán” sokkot kaptak, s a kesernyés, pörkölt íz helyett valamiféle megfejthetetlen íz aromát közöltek a hypotalamuszomnak. Jó néhány másodperc eltelt, tán az első korty már el is jutott a gyomromba, amikor is felfogtam a sör valóját. Ezt követően leginkább a kávéra jellemző aromát éreztem, aminek valószínűleg a pörkölt árpa az oka. A Guinness gyártásakor ugyanis a csíráztatott árpát 230 Celzius fokon izzítják 2-3 órácskát. Ezek után a megőrölt gabonát a “gristet’ forró vízbe keverik, és az így kapott pépes anyag az “kieve”-nek nevezett erjesztőkádba kerül. Miután leforrázták majd leszűrték, hozzáadják a komlót. Ezt követően már a természet elintézi, az élesztő gombák közreműködésével létrejön a 4,2 V%-os alkoholfok. Érdekes tradíció hogy a Guinness-t a világ bármely táján ugyanazzal az élesztővel főzik. 

A sörnek amúgy meglehetősen sima íze van, ami annak köszönhető hogy kevesebb széndioxidot tartalmaz társainál. Ezáltal szerintem kicsit "kraftalanabb” is. Azt kell hogy mondjam hogy kicsit csalódás keltő a sör íze, bár lehet hogy ezt is csak “idővel” fogom értékelni, s jó ötven esztendő múlva megkövetem magam. Szerintem kicsit túl van misztifikálva ez az itóka, nem azt mondom hogy rossz lenne, csak hát többet vártam. Alapjáraton ennek ellenére nagyon kellemes pörkölt, enyhén kesernyés, de még épp a tűréshatáron belüli íz világgal rendelkezik. Nagy nagy pozitívum számomra, hogy a sör a kezdeti vadság után, egyenletesen bontja ki ízeit, így az utolsó cseppig érezhetjük és élvezhetjük hogy nem egy szokványos sört fogyasztunk. Összeségében azt kell hogy mondjam kellemes íz világa van, bár szerénységem nem tartozik a barna sör B közép tagjai közé.

S most hogy korsónk fenekére értünk, nézzünk kicsit a sör háta mögé. A kratív és marketing osztály minden bizonnyal megdolgozott a pénzéért, mert a Guinness egy igen jól disignolt, és reklámozott termék. Számomra mindig is fontos volt hogy egy sört mennyire ötletesen reklámoznak, s mennyire tudják felkelteni a fogyasztók érdeklődését. Azt kell hogy mondjam hogy a Guinness, ebben is nagyot alkotott. Reklámjaik ötletesek, frappánsak, s minden együtt van ami egy jó reklámhoz kell (jó zene, rövidség, humor), persze ebben a cici faktor is benne van (Cicivel mindent el lehet adni). Érdekesség még hogy a Guinnesshez fűződik a világ legdrágább reklámja is. (II. video). Ezek az írek minden esetre tudják hogy hogyan kell élni, hogyan kell inni, és hogyan kell eladni :)

Ár érték arányban már nem ilyen rózsás a helyzet. Úgy gondolom hogy a standard 530-as kicsit bő ehhez a sörhöz, még ha kiemelkedő minőséget is kapok. A tesztalanyunknak a 321-Ft-s árát nézve (ami természetesen akciós ár) azt kell hogy mondjam hogy számomra reálisabb (lenne). Persze értem én hogy a Guinness nem engedheti meg hogy a pórnép, az egyszerű köz ‘szokványos’ söre legyen, de mindennek van határa. Szerintem ha már van elkölteni való 530 Ft-k akkor azt fektessük be két Leffe-be. (Tudom kezditek azt hinni hogy Leffe fetiszista lettem)

S hogy kiknek ajánlom a Guinness-t? Hát mindazoknak akik szeretik a sört, és szeretnének minőségi itókát fogyasztani. Ezt az igen bő halmazt azonban meg kell csapolni azoknak a halmazával, akik nem szeretik a barna sört, nekik ugyanis ez egy kellemetlen élmény lesz. (valami olyasmi mint a szüzesség elvesztése) Akik a minőségi alkoholizálást részesítik előnyben, s igazán igényes sörfogyasztóknak tartják magukat azoknak egyszer mindenképp ki kell próbálni, vagy otthonukban, vagy egy füstös ír kocsmában elfogyasztani egy pohárral (vagy épp pintel.) S hogy kicsit a hölgyekhez is szóljak a Guinnest, bátran fogyaszthatják az olyan lányok is akik félnek az elhízástól, ugyanis 1 pint, vagyis 0,56 liter Guinness mindössze 198 kalóriát tartalmaz. A barnasör egyébként  nagyon egészséges ital: a 19. században sportolóknak és szoptatós anyáknak is ajánlották. Érdekesség még hogy Írországban a véradók ezt kapják, mivel nagyon sok vasat tartalmaz.

Most pedig jöjjön az amire mindenki várt, azaz a tételes pontozás.

 

A bejegyzés végére pedig ismét jöjjön a sör géptáblája, ami ezúttal már a Bandi rendszer szerint 10 pontos. Tehát lássuk a söranalízist számszakilag:

Csomagolás: 9/10

Ízvilág: 8/10

Illat: 9/10

Marketing: 10/10

Ár-Érték arány: 7/10

Összegezve: 9/10

 

A Guinness minden negatívuma ellenére, igen magasra helyezte a logarlécet, sörkatalógusomban ugyanis új rekordot beállítva 9,34.-es pontot kapott. Ebben minden bizonnyal benne van a sört övező legendák hada is, de elvitathatatlan hogy Guinness-t inni különleges élmény. Számomra ez a sör is kicsit túlmisztifikált, kicsit többre, kicsit jobbra számítottam. A magas pont ellenére, nem lesz olyan liebling mind a Leffe, vagy épp a Gösser, de talán nem is kell, ugyanis ez nem egy “tucat sör”. Ismét csak Julcsim szavaival zárnám a bejegyzést miszerint “Egyszer mindent ki kell próbálni”

Remélem ez az írás is nagy látogatottságot eredményez, köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, s ha esetleg megszomjaztatok verjetek csapra valami jóféle itókát. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok…