Sörpatika IX. avagy romlott pezsgőt ittam

Őseinknek hála, rátaláltak a malátára. A világ csodájára, mert a belőle készült cefre, ízes elegye, s némi forralt komló, melytől a sör oly omló, adja ki a levet, amit duplán erjesztünk, majd szűrűnk, és palackba töltünk. Így már tudja a köznép, hogy főzik a sörét…

Üdvözlöm a tisztelt olvasóimat! Mint ahogy előre is vetítettem nektek ismét útjára indítom a SörSor nevezetű bejegyzésemet, melyben különféle sörök íz világát feszegetem majd. De ne is melegítsük tovább a témát, mert mind tudjuk hogy a nő forrón a sör hidegen jó.. Tehát poharakat a kézbe és kezdődjön a nagy sör kaland…

A mára egy igazán kellemes kis íz világú söröcske került a kosaramba, illetve ajándékból küldték nekem, hogy garatfékpadomon mérjem már le, mit bír ez az ital. S miután a kagylódiagramjait felvettem, hát gondoltam hogy summázom az eredményeket. Mai alanyunk nem más mint az Amstel nyári terméke, azaz a Pulse. Az ismerkedést most is kezdjük a sör történelménél. Az Amstel nevét Amszterdam folyójáról kapta. 1870-ben ugyanis itt alapítottak sörgyárat, s a régi sörgyár az Amstel folyó vízét használta a sörhöz. A sör színe a piros és a fehér. A szín indoklására két verzió is napvilágot látott, egyik, a hivatalos szerint, azért ebben a színösszeállításban tündököl az Amstel, mivel a piros a tulipán és Amszterdam színe. A kevésbé hivatalos verzió szerint a színeket egy korabeli festmény ihlette. A sörgyár szépen gyarapodott, egészen addig míg 1883-ban átlépi a holland határokat, az angol és indonéz sörivók legnagyobb örömére. A gyár a XX. században ugrásszerűen növekszik, mind a gyár, mind a termelés nagymértékben bővült. A gyár jelentős piaci poziciórát, az I világháború pusztításai ellenére is megőrizte. A háború alatt amúgy a német katonák javára jelentős mennyiségű sört termelt, s mondja valaki hogy nem a holland sörért mentek a németek :)

Minden esetre a világégés alatt a többszöri gazdacserét a gyár is nehezen viselte.  A háború után szintén ugrásszerűen nőtt a termelés, konkrét gazdasági adatokért tessék Julcsimhoz fordulni :) én csak annyit említenék meg hogy 1926-ban az Amstel adta az ország sörtermelésének 1/3-át. Kis hazánkban az Amstelt 1991-től lehet fellelni az üzletek polcain. Érdekesség hogy az Amstel használta először t az ipari szabványoktól eltérő, egyedi csomagolóanyagot (piros rekesz és egyedi üvegforma). Emellett a holland sör nevéhez fűződik  az első hordozható, otthoni használatra alkalmas söröshordó (Stoup elnevezéssel) vagy például a letéphető kupak, mely a „rip-top” nevet kapta. Ma az Amstel sört a világ számos pontjára exportálják, és jelenleg több mint 90 országban érhető el. Gondolom hogy a történelem poros lapjain bóklászva, ti is megszomjúztatok, úgyhogy a sok számadat, érdekesség után, helyezzük magunkelé a Pulse-ot.

Első ránézésre az tűnik fel hogy milyen disignos kis üvegben kapott helyet az az itóka. Az átlátszó hálóingben rögtön megcsodálhatjuk a sör arany színét. S már előre csorgathatjuk a nyálunkat. A kedvet csak fokozza a szép fényjáték, s már alig várjuk hogy a gránátszerű kupakot kibiztosíthassuk. A hátcímke szövegezése szerint, az"alacsony kalória- és szénhidráttartalommal segíti, hogy a lényegre fókuszálj", ezt olvasva nem hangzik valami jól. Ki az elgurult csavaranyát érdekli a kalóriatartalom? Ebből is látszik hogy ez nem egy tipikus büfögtetős férfias sör,sokkal inkább a női fogyasztóknak készülhetett. És ezzel meg is fogtuk az egyik nagy előnyét, mert itt bizony nem az íz, nem a hatás az erősség, hanem az érzés.  Ez a sör erről szól,az összejövetelekről, a partikról és természetesen a nőkről. Mert a nők is isznak sört, s ráadásul pont ilyet. Nem erős (4,7%) viszont még annál is kevésbé keserű, söt, még nem is büfögtet. Szóval akik a karakteres férfi sörre várnak azoknak biztos nem fog bejönni. Ez az ital nem más, mint egy kiváló frissitő, egy bevezető az igazi sörökhöz, hogy mégse Bacardi Breezert igyunk, könnyű és trendi, egy buliban simán helye lehet ha épp egy rossz számot az a DJ.

 

Az üveg baromi jól néz ki. Szemre és fogásra is nagyon kellemes. Minden bizonnyal ezért is nyerhette el 2008-ban a Nemzetközi Reklámfesziválon az Arany Oroszlán dijját. Fiatalos, formás, figyelemfelkeltő. Azt hiszem egy tökéletes sörös üvegről van szó ismét. Az átlátszóság pedig mint azok az átlátszó női neglizsék csak fokozzák a kívánás érzését. Természetesen az üvegen megtalálhatóak a legfontosabb információk, mint például a főzés helye, a felhasznált alapanyagok, és az alkoholtartalom. Az itókát a már említett rip-topp kupak zárja, ami lehetővé teszi hogy a sört egyszerűen nyitó nélkül bárhol fogyaszthassuk. Bár azért lássuk be, nem nagyon van olyan sörös törzsfogyasztó aki ne tudna bontó nélkül megbontani egy üveg söröcskét.

Miután lepattintottuk a kupakot, szembesülhetünk a sör illatával. Szagló receptoraim elsőnek azt az üzenetet küldi hogy ez bizony egy pezsgő, amit megbontottunk majd visszadugózunk és a szénsav szépen eldiffundált belőle. Hát azt kell hogy mondjam hogy nincs kellemes illata. Az illata koránt sem emlékeztet a megszokott árpa itóka kellemes illatára, így enyhén csalódással ki is töltöm a korsómba.

A töltés közben elégedetten figyelem hogy milyen szép színe is van, ami valószínűleg leginkább a mikro szűrésnek köszönhető. Szép tiszta, s talán a fény fotonjai is megkívántak a Pulse-t mert vad játékba kezdenek vele. Összhatásilag nagyon szépen mutat a korsómban is, egyedül a vékonyka hab rontja a képet. Az Amstel Pulse egy vékony maximum fél cm-s habot vet, az is hamar elillan. Ebből is csak a csajos vonulat domborul ki :) De hát ahogy az öregem mondaná “nem borotválkozni szeretnénk”. Kissé azonban mégis csak furcsa hogy nem terebélyesedik egy masszív hab a sör tetején.

A szem  és illat petting után, végre elérkeztünk a sörpatika legneurarhikusabb pontjához, mely leginkább az orgazmushoz hasonlítható, végre megkóstolhatjuk a szerzeményünket. Az első korty után enyhén kesernyés ízt érzünk, némi vízizzel párosodva. Leginkább a pezsgőre emlékeztethető. Az első íz morzsák után egy enyhén kólás, ám botrányosan rövid utóízzel szembesülünk, majd egy kis várakozás után egy elpusztíthatatlan narancsos C-vitamin rágótablettás aroma vált fel. Szóval nyoma sincs annak a finom sör íznek, de hát az ilyen nyári italoknak ez az egyik átka. Az Amstel Pulse nem is arra készült, s tán azt kell hogy mondjam hogy nem is a szexgép üzemanyag tartállyal rendelkező férfiegyedeket igyekszik kiszolgálni. Tán jobban tenném ha kritikáért segítségül hívnám egyik hölgy ismerősömet, mert igen nehéz megmondanom hogy ez akkor most kellemes vagy kellemetlen íz. Tény hogy egy sörnek ,egy igazi sörnek nem erről kéne szólnia. S hogy Mester “bátyáim” Tamás kollegát idézzem “Dodi kezdesz elkúrvásodni sör téren”. Hát igen valóban :) Valahol az Amstel íz világa is a Citromos Gösser, a Borsodi Friss, a Radler, a Narancsos-Citromos Soproni környékén keresendő. Összességében azonban azt kell hogy mondjam hogy ha helyére tesszük a műfajt, akkor nincs rossz íze, sőt kellemesnek mondható. Mondjuk az íze, és a húzóra történő fogyasztása, no meg persze a 4,7% alkoholtartalom okán, engem eléggé megdobott, s mosolyt varázsolt orcámra.

S hogy Blitzkrieg módjára a sörös korsó fenekére tekintettünk, vesszünk számot azzal hogy megérte-e az árát. Persze ajándék lónak nem igazán kellene nézni a fogát :) de valljuk be ez sem egy utolsó szempont. Azt kell hogy mondjam hogy az Amstel Pulse megéri a 200 Forintos árát. Egy ilyen sörnek ennyi az ára, s ne feledkezzünk meg róla hogy nem valami pancsolt cefrét fogyasztunk, hanem egy holland, import sört. A sör pedig hozza amit várhatunk tőle, úgyhogy az ár-érték aránya kielégítőnek mondható. S hogy ismét Solé tanár urat idézzem “háppf Nem rossz,nem rossz”.

Mielőtt felvillantanám a sör számszaki eredményeit. Nézzünk kicsit a marketing szoknyájára. Az Amstel, magyar és külföldi honlapja is igen disignosnak mondható. Bár kicsit sok rajta a gyerekes játék, de azért nem rossz. Emellett természetesen ötletes reklámokkal is előrukkoltak a srácok, amik azért marketing uralta világunkban nem rossz. Szóval a marketing osztály dolgozói jól végezték a dolgukat, s látszik hogy nem egy kőbágyairól van szó. Tehát teljesen korrektnek mondható.

Bejegyzésem végére pedig akkor jöjjön amit mindenki várt, a számszaki adatok. A bejegyzés végére pedig ismét jöjjön a sör géptáblája, ami ezúttal már a Bandi redszerű 10 pontos skála szerint alakul. Tehát lássuk a söranalízist számszakilag:

Csomagolás: 10/10

Ízvilág: 6/10

Illat: 5/10

Marketing: 8/10

Ár-Érték arány:7/10

Összegezve: 8/10

 

Összegezve az Amstel Pulze teljesítményét: Ez egy nem rossz sör, ám tudnunk kell helyén keresni az italt. Akik a Guinness-hez, vagy a markánsabb sörökhöz vannak szokva, azoknak nem fog ízleni, akik pedig az ízesített sörökhöz orieentálódtak, azok oda lesznek érte. Szerintem nem egy markáns férfias sör. Kinek ajánlom fogyasztásra? Elsőként a hölgyeknek, másodsorban pedig a lájtosabb sörök kedvelőinek. Egy meleg nyári napon tartandó baráti sörözéshez tökéletes kiegészítő lehet. Az összesített bizonyítványban végül egy erős 8-as kerül beírásra.

Remélem ez az írás is nagy látogatottságot eredményez, köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, s ha esetleg megszomjaztatok verjetek csapra valami jóféle itókát. A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok…