KrimóKutató(k) Episode VII.

Felirat egy Londoni pub mellékhelyiségében található óvszerautomatán:
"Mindenben megfelel az angol szabványoknak!"
Alatta macskakaparással:
"Akárcsak a Titanic."

Üdvözlöm a tisztelt olvasó közönséget! A nemrég útjára indított KrimóKutató(k) rovat annyira népszerűre sikeredett hogy egy-egy új tesztalany feltérképezése után, röhögve produkálja a 160 oldal megjelenítést. Ebben persze biztosan szerepet játszott a hathatós marketing tevékenység, köszönet érte Bandinak, de azt hiszem azért még mindig a tartalom a döntő. A jól ismert mondás szerint addig üsd a vasat ameddig az át nem martenzitesedik, így íme itt  van a kocsma őrjárat hetedik  epizódja, de nem csigázlak titeket tovább vágjunk is bele..

Mivel az egyetemisták élete sem csak móka és kacagás, így Győr kocsmatérképének felrajzolása is megcsappant. A héten azonban az áldásos tavasz beköszöntével, és mivel égett a pofánk hogy restek vagyunk menni-tesztelni-írni, így Kedden bevállaltunk egy újabb kocsmának nevezetett vertikumot. Alanyunk ezúttal a rossz emlékeket keltő Fekete Tulipán mellett terpeszkedett, így mondhatom hogy célirányosan mentünk a HEY YOE nevezetű “bárba”. A helyiség igen bíztató cégérrel büszkélkedett, így jó néhány pontos előnyre tett szert vetélytársaival szemben. Úgy vélem hogy ez volt a második legjobb logó amivel eddig találkoztunk (Igen a legjobb cégér Bandi-Dodi díját eddig a Fehérvár söröző birtokolja). A bíztató kezdet után így hát beljebb is merészkedtünk. Akárcsak a Fekete Tulipán a szomszédban,  ez az ivó is egy régi bérház alsó szintjén, pincehelyiségében található, tehát az igényes kovácskapu után egy kis előkerten keresztül vezet a szomjas vándor útja a sörkánaánig.  Mivel rest voltam végigtanulmányozni a fűvész zsebkönyvet így nem tudom pontosan hogy miféle virágok bimbóztak az előkertben, de azt hiszem tátikák lehettek.  Fűvész kalandozásunk után egy kis csigalépcsőn keresztül vezetett az út a helységbe.

Miután beljebb léptünk, egy meglepően szűk, bunkerszerű folyosón találtuk magunkat. A közlekedőn végighaladva elosontunk a pult mellett, ami mint ahogy egy formás mell a tenyerünkbe, igényesen belesimult a berendezésbe. A belső tér burkolóelemei között a terméskő dominált, s így az egész kocsma valahogy még barátságosabb lett, még természet közelibb érzést sugárzott. Mintha az ember egy sörös pincében üldögélne, s a legtermészetesebb dolog hogy itt hideg sört fogyasszon. A folyosót elhagyva egy kis boltíves kapun juthattunk el a kocsma belsejébe,ami meglepően tágas volt. A belső teret boltíves kapukkal több kisebb szegmensre osztották. Szerintem ez a megoldás igen jópofa megjelenést kölcsönzött neki, így a hangulat terén is jó pár plussznak örülhetett. A hely igen tágasnak mondható, a mi szegmensünkben például 6 asztal is elhelyezésre került. A székek, asztalok fából készültek s meglehetősen kényelmesek mondhatóak. Egy-egy asztalhoz 4-6 szék is társult, így gond nélkül lebonyolítható lenne egy szülinap vagy épp egy SZE kupa győzelem is. Egyedüli negatívumként azt tudnám mondani hogy az “asztalfőn” helyet kapó törzsivó nagy valószínűséggel a mulatság végére szilánkosra töri a térdkalácsát, ugyanis az asztalok lábazata zárt. Apróság de ez is számít :)

Sajnos a belbecs remek szereplésén csorbít kicsit hogy kiszolgálással itt sem találkoztunk, bár lehet hogy ennek oka a türelmetlenségünk volt. Mivel azonban mi voltunk az egyetlen fogyasztók, úgy gondolom a pultos hölgynek haptákban kellett volna kiszolgálni minket. Végül azonban Bandi szervírozta söreinket, s mi pedig nekiláttunk a hely mélységes feltérképezésének. S míg tószt témáján gondolkodtunk, megszemléltük az asztal tartalmát,  mely egy igényes itallapot, és martini-s étlapot is tartalmazott. Pozitívumként elmondhatom hogy  a kocsma valószínűleg nem dohányzó fogyasztókra lett kalibrálva, mivel hamvederrel nem találkoztunk. Ennek természetesen örültünk Bandival, hisz nem leszünk füstösek, s a barátnő előtt sem lesz árulkodó arománk. Ergo tökéletes választás baráti sörözésekhez, a Hey Joe amúgy az is bebizonyította hogy füst nélkül is lehet egy  kocsma hangulatos.

Természetesen az összehasonlítás mértékében a sör is igen fontos szerepet kap, bár ropit is majszolhatnánk ilyen tesztek alatt :)  A kocsma szponzora a Soproni, így korsónkba is a tűztornyos város itala került, tökéletesen megcsapolva. Úgyhogy bár a kiszolgálás nem tartozott a pultos hölgyemény erényei közé, de a Sörcsapolás (NGB_AS_001) kurzushoz tartozó eredményére minden bizonnyal jeles lett beírva. Miközben vad eszmecserét folytattunk a kertek alatt közeledő SZE Napokról, újabb baráti társaság látogatta meg a kricsnit. A széria felszerelések mellett feláras szolgáltatásként megemlékezhetünk a csocsóról, és a félkarú rablóról, illetve a zenegépről. Ezek a masinák egy külön térben kaptak helyet. Extraként megemlíthetjük még a Tv-t is, s mivel a kocsmákban is haladni kell a mai korral, így megcsodálhattuk a RTL klub kultúrműsorát a Való Világot. Lehet hogy a csehó szerződésben van az RTL-el, hogy az ő műsorát sugározza. Bár számomra kicsit összeegyeztethetetlen a VV egy blues kocsmával.

Nem adtam még számot nektek az ivó dekorációjáról. Nehéz dió ugyanis megmondani hogy milyen is volt a dekorállomány. Az ivót, formás Jägeres lámpionok borították, marad még némi a farsangi dekorból is a mennyezeten. Állandó kiegészítőként számomra/számunkra ismeretlen rock vagy inkább blues sztárok  papír mása figyelte sörünket, mintha csak arra várnának hogy a nagy gitárlovaglásban az első sorból felnyújtsunk nekik egy jó pofa sört. Nem volt rossz elképzelés, csak hát olyan érdekes… A papírmasírok mellett a szokásos kocsmai világító elemek is megtalálhatók voltak. Nekem személyes kedvencem itt is az agancsos kólás rémszarvas (krémszarvas volt). Talán ha a kákán is csomót akarok keresni akkor azt mondom hogy a dekoráció nekem kissé sivár és sekélyes volt. Mire aztán alaposan feltérképeztük s pontoztuk ezt a területet is, sörünk végére is értünk.

S ugyebár tudjuk ha megvan az imput, megjelenik egy autput is. A jelképzés sör ital esetén minden bizonnyal súlyozott rendszerrel történik, így szép lassan eljutottunk tesztünk utolsó állomásához a bokszutcához. Mire ez a neurarchikus pont elérkezett abba is dűlőre jutottunk hogy valószínűleg a középmezőny sorsát ez a kategória fogja eldönteni. Ami ugye ki akar jönni az előbb utóbb ki is jön, így hát szép egymás utániban meglátogattuk a mellékhelyiséget. A mosdókhoz egy kis folyosón keresztül vezetett az út, így a rövid pórázon tartott férfiúk (mint zbs Stokinger) egészen eddig élvezhetik a nyakkendő átkát. Hosszú házasok vagy szerelmesek például összeegyeztethetik a hólyag záridőket, s egyszerre mehetnek pisilni. Mondhatnám hogy igazán családbarát megoldás. A wc tiszta, rendezett volt, emelett nem volt kellemetlen szag. A férfi részlegen a piszoár is megtalálható volt, belevaló szőnyeggel és illatósítóval. Kivetni valót talán csak abban találhatnék hogy mind a piszoár mind a wc-fölött egy rozsdás, mindennemű funkciót nélkülöző régi csapszerelvény is kandikált. Apróság de ez is számít :) Emelett még az von le kicsit az értékből hogy  a villanykapcsoló kissé eldugodt helyen volt. Mivel azonban szappan, törlőkendő, és wc papír is rendelkezésre állt, így azt kell hogy mondjam ez egy korrekt mosdó volt, egy kicsi szépséghibával. De hát Cindy Crawfordot is az anyajegyéért szeretjük.

A hely törzsközönségét igen nehéz lenne körülírni, mivel rajtunk kívül csak egy társaság vendégeskedett, de azt hiszem nem lövök nagyon mellé ha azt mondom hogy a fiatalokra épít a hely. Berendezését és hangulatát tekintve is inkább a fiatalokra, egyetemistákra, baráti társaságokra épít, vagy épp a munkából hazafelé tartó irodistákra, azonban mivel nincs térerő, így a házasság, párkapcsolat igájából menekülő férfiaknak is tökéletes választás lehet. Mindenképp az igényes, minőségi, és hangulatos ivászatra vágyóknak ajánlanám, a HEY JOE tökéletes lehet osztálytalálkozók, “három lábú szék” találkozásokhoz, vagy épp születésnapokhoz, esetleg hő-áram kinullázáshoz :) A pozitív kép hatására és saját felelősségemre is, bátran ajánlom mindenkinek ezt a helyet, a hangulatosság okán, s mivel csak távozáskor figyeltünk fel hogy terasszal is rendelkezik ez a hely, így mindenképp van esély a visszatérésre.

Név,Cím: Hey Joe Blues Kocsma, Győr 9026 Munkácsy Mihály u 14-17.

Nyitvatartás: He-Va 11:00-14:30; 18:00-22:00

Kiegészítők: Csocsóasztal, Félkarú aknakereső, zenegép, TV,

Megjegyzés:(pl.:Zaj,wc): Csendes, békés, füstmentes hely. Igényes berendezéssel és dekorációval. A wc korrekt, rég találkoztunk ilyen egyben lévő hellyel.

Törzsközönség:  Fiatalság, egyetemisták, baráti társaságok. Népi kézműveseknek, kocsmabútoroknak nyoma sincs.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell, az összesített Bandi-Dodi index (BD index)

Cégér/Logó: 8/10

Kényelem: 8/10

Berendezés: 8/10

Kiszolgálás: 4/10

Árak: 6/10

Extra szolgáltatások: 7/10

Wc/tisztaság: 8/10

Kilátás/Élmény: 8/10

Visszatérés esélye: 8/10

Ajánlhatóság: 9/10

Összeségében:  Végre ismét egy jóféle ivót sikerül felfedeznünk, ahová nyugodt szívvel máskor is visszatérhetünk. A Hey Joe igen jól szerepelt tesztünkön, de ez gondolom a géptábláról is egyértelmű mindenkinek. Azt hiszem egy egyedi hangulatú barátságos kis kocsma, ami szerényen meghúzódik a Munkácsy út fái alatt. (kissé talál méltatlanul is) Azt hiszem azonban pont ez a kis rejtettség, visszahúzódás teszi olyan jó hangulatúvá. Ez kérem nem egy tömegkocsma :) A hely ár érték arányban véve sem rosszabb mint társai, tehát igazi kis ékszerdobozra leltünk,ahová a nép igényesebb fiai járnak, s nem feltétlen az ivás kedvvért hanem az összejövetelekért. No erről szól a történet, s erről szól egy meleg délutánon egy baráti sör. A Hey Joe  negatívumai legnagyobb vetélytársához (Popey söröző) hasonlóak, rozsdás,nem odaillő csaptelep, kiszolgálás mérsékelt mivolta. Ennek ellenére a kocsma surranó pályán mégis csak megelőzte a Popey-ta, összesített eredményként a 8,48-as pontot vésném bitekbe.

S hogy kiknek ajánlom a Hey Joe-t? Első kézből mindenkinek, visszakézből pedig bár egy szinkópa blues nem szólt, de a blues kedvelőinek :) Nyugodt szívvel ajánlhatom minden kedves hangulatos helyeket szerető ismerőseimnek. Azt hiszem ebben a helyben még a legkritikusabb szemek is nehezen találnak hibát.

Kedves olvasóim remélem tetszett a sorozat negyedik epizódja, s hogy hasonlóan sok látogatót vonz majd oldalamra. A bejegyzés végére a szokásos vicc, ami épp ide illik:

Hamarosan újra folytatódik a sorozat, addig is a sok jó baráti sörözést, és jó blogolvasást kívánok nektek. Hamarosan a másik standard rovattal a  hétértékelővel jelentkezek nektek, addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig minden jót…