(SZ)Épitkezés Beharangozó

	Tudjátok korábban már írtam nektek a nyári nagy projektről.. No nem arról hogy hogyan találjunk párt, hanem arról hogy folyik az apai ági ősház renoválása. Bár igazság szerint még nem sok minden történt, mert hát válság van... Másrészről mindenki mást és máshogyan akar.. A házról tudni kell hogy egyszer már volt átépítve, s a szép nagy teraszát lebontottak, pontosabban fürdővé varázsolták, ezért nem csak a feng shui borult fel, hanem bizonyos régi sebek is maradtak a házon. Hogy itt mire gondolok? A hajdani konyhának volt egy ablaka, ami nem kerül befalazásra, és épp a fürdőre néz. Pontosabban a fürdőbe :) Elég perverz...  Tegnap este aztán rengeteg ötletem támadt mit és hogyan is alakítanák,persze mindezek mellett hogy szabadjára engedtem a fantáziámat, igyekeztem a megvalósítást is szem előtt tartani.    Szóval előkaptam a rajzprogramot és nekiláttam rajzolni...  Aztán eljött a reggel, mondhatni hogy épp nem pihenten de hatkor szólt a trombita, irány a telek, vár a ház :)   Gyors kávé szürcsi, mellé sajtos piritós, s még az újságba is belelapoztam.. majd indulás. Fent aztán ahogy én előre sejtettem, nem született konszenzus hogy ki mit és hogyan szeretne. Egyedül nekem voltak kész ötleteim, amit a kissé csontosabb lelkületű szülők rendre lehurrogtak. Szóval hallgattam az örök klasszikus mondást, szinte kánonban "Fiam olyan hülye vagy" :)  De akik ismernek az tudják hogy amit nehéz keresztül vinni, azon átsegít a makacsságom :)    Végül aztán jó fél óra kvázi semmit tevés után, felkerültek a falra a szülői tervek. Persze úgy ahogy ők képzelték.   Tervük szerint ugyanis a hajdani konyhát ami egy 3X3 méteres kis helyiség, egybe nyitjuk a valamikori kamrával. S a kamra lesz a konyha, a konyha pedig egy ebédlő :)   Ebben még konszenzusra is jutottunk, csak abban nem hogy hol legyen a két helyiség között az ajtó, illetve hogy a főzőfülkés rész boltíves legyen vagy sima kubista. Én utóbbira szavaztam mivel fantáziámban egy gyönyörű kis pohártartó jelent meg, tudjátok ahová a "talpaspoharakat" rakja az ember...   Anyu viszont mindenáron a boltíves megoldásokhoz ragaszkodik, mind az ajtónál mind a főzőfülke résznél. Szép szép a boltív de ez nem a koloszeum.     Minden esetre végül mint jó húsz éve házas felek, apu ifjonti hévvel lázasan rábólintott anyu tervére. Indulhatott a mérés, majd a rajzolás. Ekkor aztán azzal a problémával találtuk szembe magunkat hogy nincs ívsablonunk... No puff neki boltív... Szerencsére az előszobában találtam egy kóbor ácskapocst, s mint ahogy tudjuk a mérnöki lelemény határtalan, így az ácskapocs egyszer csak a kezemben körzővé változott, és egy hetyke kis ívet kanyarítottam a kijelölt helyekre.   Meg kell hogy valljam büszke voltam magamra, és a találékonyságomra :)    Ezt követően aztán megkezdtük a kamra kiürítését. Itt ugyanis tobzódtak a régi befőttes üvegek.   Ezt követően a rozzant helyeken levertük a vakolatot, majd azt kilogisztikáztuk az udvaron található gödörbe.  Miután a földmunkákkal végeztünk, következett az ablakok előkészítése, ugyan is az idő vas foga, minden bizonnyal fogvájóként használta a régi fakeretes ablakokat. A festék lepattogzott róluk, így hát rám várt a nemes feladat hogy lecsiszoljam őket. Mondjuk ezt igazán élveztem, szeretem a fa illatát. S míg járt a kezem mint egy jó iparosnak, azon tanakodtam hogy vajon milyen színű is lesz majd ha kész lesz.    Apu aztán gyorsan rövidre vágta a filozófiám, ugyanis kijelentette hogy barna lesz.. Pfujj barna... nem szeretem azt a színt, talán épp azért mert családi szokás szerint mind amit le lehet festeni az barna. Barna kerítés, barna garázsajtó, sőt még a hintaágy is barna. Mondanom sem kell hogy nem épp egy vidám szín.. Én inkább fehérre, vagy kékre vagy zöldre mázolnám..    Remélem legalább itt tudom majd érvényesíteni az akaratomat :)  Az ablakolást aztán a nagyszobában, valamikori szép szoba, fojtattuk. Itt ugyanis egy olyan hiper retró redőny található, amit nem csak fel és le lehet huzigálni, és kisgyerekeknek ideális játék :) (jó lehet csak én csüngtem a redőnyzsinórón :D) hanem bizony kifelé is lehet tolni. Bár én igazából nem látom eme funkció értelmét.. de hát ez van. S hát az öreg mozgató szerkezet már megadta magát, így leginkább olyan bágyadtan, félhomályban tartja a szobát. Ezt próbáltuk apuval kooperálva megszerelni.   Aztán ahogy próbáltuk működésre bírni egyszer csak a dupla ablak külső szárnya, átszakajsztotta a belső ablak üvegét, én meg egy óvatlan mozdulatnál épp belekisujjaztam..    Frankó :) Első nap, első munkahelyi baleset. S mivel nehezen alvad a vérem, így igazán Dr Housos volt a bajság elhárítása.   Gyorsan haza, nővéremért visítva, elvégre most végezte el az elsősegély tanfolyamot, hogy legyen már szíves ellátni a sérültet, mert ha nem akkor akár a stabil oldalfektetést is gyakorolhatja. Igen gondolom most egyes olvasóim azt mondhatják hogy tipikus férfi..egy karcolásba is bele tudunk halni :) De kedves hölgyek vegyétek figyelembe hogy Bruce Willis is felszisszen amikor ellátják a sebeit...   A kezelés után aztán engesztelésképp kaptam egy fagyit, majd megbeszéltük hogy holnap melyik végéről fogjuk meg a munkát. Összességében, jó mókának tartom ezt az étkezősdit,CSAK - Sajnálom hogy a kreativitásom nem kaphat elég teret - Sajnálom hogy mint ahogy lenni szokott nincs rá annyi keret, amennyi kéne, így valószínűleg valami félmegoldás fog születni. - Sajnálom hogy szüleim épp annyira makacsak mint én, és váltig állítják hogy az ő munkamódszerűk a jó :) Minden esetre várom az első vörösboros marhapörkölt lakomámat a megszépült, régi új konyhában.    A fejleményekről persze itt naplózok is. Remélem azért nem lett túl száraz írásom. Néha  a filozófia mellé kell egy kis egészséges munkaterápia.