Valami olyasmit akartam adni,
Amit nem lehet soha pénzért kapni.
Valamit, ami emlékül marad,
Valamit, ami szívből fakad.
Így hát beleadtam eleget,
Sok jót, szépet, és a szívemet.
Mert szív nélkül az ajándék,
Csak egy egyszerű jó szándék.
Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Elérkezett az idő hogy tovább folytassam a krónikám göngyölítését, s mivel az idő véges, az eseménysor pedig bő, így hát ismét klaviatúrát ragadok.
Ezúttal a születésnapom krónikáját örökíteném meg, bár elég perverz megemlékezni magamról, a saját blogomba, de mivel nagyon jól sikerült az ünneplés, így hát nem mehetek el szó nélkül mellet.
Ezúttal születésnapom a nemes vasárnapi napra esett, s igazán az előjelek alapján hozta a megszokott formáját. Valahogy így szokott ez nálam lenni, a 20.születésnapomat kivéve mióta a pelenkát felcsatolták a hátsó felemre mindig történt velem valami negativ ezen a napon. Ez a sorozat aztán most sem szakadt meg, mivel most is jó néhány negatív inger ért, egyrészt a sikertelen motorok zárthelyi kente el önfeledt vigyorom, másrészt a családi nehézzségek.
Ezen előhangokkal és a Festo tanfolyam utózengésével viraddt rám a nemes nap. 21 évvel ezelőtt ugyanis egy ehhez hasonló borongós novemberi napon, úgy határoztam hogy feladom eddigi békés létformámat, s 9:30 perckor hatalmas rimánkodással töltöttem meg az ajkai szülőszobát. (Bár erre én nem igazán emlékszem, de minden bizonnyal így lehetett :P)
A vasárnapi nap is valami hasonló hangulatot és kedvet hozzott, az ébredés ezúttal is korán történt, a sors furcsa játéka miatt úgy alakult hogy ismét 9:30 kor ébredetem, egy kedves rokonunk köszöntésére. De ahogy ez lenni szokott, én korán hajnalba, ébredés után nem igazán veszek fel telefont. Így hát ez a köszöntés egyenlőre még váratott magára,
Minden esetre ha már lerúgtam magamaról a takarót, s kidörzsöltem álommorzsáimat a szememből, mit volt mit tenni felkelltem, s rámosolyogtam a világra, bár ha jól belenézek a lelkembe akkor inkább rásírtam volna :)
A kiadós zuhany aztán valahogy jobb kedvre derített, s szépen lassan ahogy lenni szokott záporoztak a jókívánságok, innen onnan s amonnan. Első mind közül nővérem volt :) mivel ő megragadva a mobilját már 00:00 kor megörvendeztetett soraival.
Ekkor döbbentem rá igazán, hogy perverz egy ünnep ez a születésnap. Igazából ahogy Medve mondta "semmi sem változik", csak mindenki emlékeztet, hogy egy nappal öregebb leszel, s pusztán baráti szeretetről ezen perverz ünneplés után még a füledet is meghuzigálják :)
Lange rede, kurze sinn, tellt múlt rohant az idő, s dél tájba már szinte az összes jókivánságot begyüjtöttem. Ezúton is köszönöm mindenkinek akinek eszébe jutottam ezen a napon. A sok köszöntés között, volt nagyon sok meglepetés, elfelejtett osztálytársak kerültek elő, s "ismeretlen" iwiw ismerősők is gondoltak rám :) Viszont sok embertől akitől vártam nem kaptam üdvözlést, ami akkor és most is még kicsit nyomaszt, de hát na mind1, inkább nem is írok rá semmit :)
A nap tulajdonképp csordogált átlagos medrében, s igazából nem sok mindennel foglalatoskodtam. Délután egy kis főzőcskével bolondítottam meg a napom, majd vártam az estét, hogy Kedvesem visszatérjen, s hogy együtt töltsük ezt a napot.
Igazából valahogy úgy voltam vele hogy nem szeretnék nagy csinnadrattát, mert hát mégis csak a 21 egy jelentéktelen szám. Így egy romantikus kettesben töltős estét terveztünk /terveztem ki amiből persze merőben más sült ki :)
Öt órakkor aztán úgy gondoltam hogy meglepem Mátkám, s elvitorlázok elé a buszpályaudvarra, mert már az unalom kezdte cirógatni lelkiismeretemet. Megborotválkoztam, szépen kicsinosodtam, felvettem a legszebb mentémet, majd elindultam a szemerkélő esőben a főbuszpályaudvarra.
Amikor odaértem aztán sikeresen álcáztam magam, hogy a legkisebb feltűnést is elkerüljem. Pár perc várakozás után aztán megérkezett a füredi aranyhajó, rajta Kedvesemmel, s miután az utasok megkezdték a leszállást odasompordáltam, kaján vigyorral orcámon :)
A meglepetés végül, úgy hiszem teljes sikert hozott, s mindketten nagyon örültünk egymást társaságának, igazából azért is szeretek vasárnaponként útra kellni, a gyönyörű mosoly, s hogy örülnek az embernek, mindig nagyon jól esik.
Aztán elindultunk közös utunkon egy darabig, s útközben megbeszéltük hogy hogy s miként lesz az esti ünneplés. Miután aztán elértünk az aluljáróhoz elköszöntünk egymáshoz, s hazafelé tekeregtem. Útközben aztán Hajmi is értesített hogy elhagyta a noszlop táblát, így hát ment a drót a hazaiaknak hogy az utánpótlást juttassák ki a kapuba. Ami sikeresen meg is történt.
Hazaérve aztán befaltam a maradék ebédemet, főztem egy teát, s vártam Kedvesem érkezését, hogy belecsapjunk az ünneplésbe. Igazából a tudat hogy kettesben lehetünk nagyon fellelkesített, s nagyon vártam az estét, az együtt létet és a közös ünneplést.
Ahogy lenni szokott a találkozási idő nagyon közelgett, így hát elindultam ismét a megbeszélt chekkpont csárlihoz. Ott aztán kiábrándulva tapasztaltam hogy Kedvesem sehol sincs, mire megszólalt a telefonom hogy ő bizony már nálunk van :) Gondoltam is magamban hogy ez az első meglepetés :) vagy miközbe én elhagytam az otthont, Kedvesem sanda kis meglepetésbulit készített nekem elő a hazai terepen, visszabattyogva aztán üditő volt ismét meglátni az izgatottan toporgó Kedvest :) Majd mivel nem igazán tudtam hogy mi lesz a meglepetésem, így Mátkámra bíztam magam. S keze egészen a víztorony utcába vezetett, ahol épp ekkor érkezett meg Hajmi kollega is, akit nagy nehezen vettem csak észre.
Felérve aztán a lakásba, kicsit megszusszantunk, s beszélgetni kezdtünk.
Aztán miután kipakoltam a honi holmit, s átvettem csinosabb, de legfőképp melegebb mentémet, elindultunk Kedvesemmel a belvárosba.
A terv szerint ugyanis valami hangulatos beülős kis helyen töltjük el a születésnapomat, majd hamar hazamegyünk, s álomra hajtjuk a fejünket. Ekkor még azonban nem sejtettem semmit barátaim kis tervéről, s meglehetősen csalódott voltam hogy Stoki kollega úrnak sem jutottam eszébe.
Ahogy sétálgattunk a Széchenyi téren,s épp arról tartottam doktori disszertációmat, hogy bizony milyen satnya egy szülinapom lesz, mert még tortám, s gyertyaelfújásos dzsemburi sem lesz, egyszer csak Mátkám szakított félbe azzal a váratlan hírrel hogy be kell ugrania Vivihez, mivel nála maradt az operációkutatás füzete. Természetesen én ekkor még mindig nem sejtettem semmit, mert valljuk be Julcsiból kinézem hogy vasárnap este neki az operáció kutatás füzet élet halál kérdés :)
Így hát a Vivi lak felé vettük az irányt, s magamba morfondíroztam is hogy milyen jó lesz ismét liftezni abban a jó kis felvonóban.
A lakáshoz érve, Kedvesem lelkesen felcsöngetett, majd miután megtudtuk hogy Vivi pizsiben van, s nagy a kupi nála, úgy határoztunk hogy a legjobb ha felmegyünk, s míg Vivi megkeresi a füzetet legalább melegben leszünk.
Így hát nyílt az ajtó, Vivi mosolygott, majd együtt felfelvonóztunk a lakásba.
Ott aztán Vivi hellyel kínált minket, én pedig gyanútlanul vetkőzni kezdtem, mondván ha nagy a kupi akkor sokáig itt leszünk, s lelken legmélyén kicsit csalódott is lettem hogy bizony nem így képzeltem a szülinapomat :)
Aztán kisvártatva előkerült Vivi a füzetet lobogtatva, így hát gyorsan cipőt s kabátot húztam, s elindultunk az ajót felé. S ekkor következett be ugyanis a meglepetés...
Ahogy az ajtó résnyi rejtelmét felltárta, valami meglepő Vákumvillanás s önfeledten vigyorgó tömeg került látómezőmbe, nem is sejtve ekkor még hogy az egész csinnadratta s nádihegedű miattam zeng. Aztán miután felébredtem Stoki kamerájának vakúvillanásából, rájöttem hogy barátaim, remek kis meglepetésbulit készítettek elő nekem, s bizony az egész füzetes játék csak az előkészület volt. :) Nagyon jól esett, mivel nekem még sosem volt meglepetés bulim, így nagyon jól esett hogy barátaim gondoltak rám, s hogy Kedvesem, mert minden bizonnyal ő volt a főszervező minent ilyen remekül megszervezett.
Fogadva a jókívánságokat, aztán Vivi beinvitált minket a "kupitól" hemzsegő szóbába. Meglepetésre azonban szó sem volt kupiról, hanem gondosan s nagyon szépen megterített asztalka fogadott, mives aranyos színkombinációban. Ekkor tudtam hogy Vivi is benne volt az egész felhajtásban, s ez külön jól esett, mert nem gondoltam volna hogy felajánlja lakását az én bulimra :) Így hát meg is ragadnám a lehetőséget hogy neki is köszönetet mondjak a vendégszeretetéért.
Belépve a szobába aztán helyet foglaltunk, én pedig az örömtől, s a meglepetéstől nagyon szólni sem tudtam, tényleg nagyon meglepett az egész :) S örültem hogy ilyen cuki kis meglepetésbulim lesz/lett. Minden mellett nagyon "büszke" voltam kedvesemre, hogy mindent ilyen jól, titkosan s alaposan kifundált és megszervezett.
Kisvártatva aztán a torta és a pezsgő is előkerült, aminek nagyon örültem, mert nem számítottam idén tortára. Az örömömet csak fokozta hogy a nyalánkságot Kedvesem készítette.
Miután közösen elfújtuk a gyertyát, s annak módja és rendje szerint kívántunk is valamit (remélem ez is teljesül :P) átvehettem az ajándékaimat. Élőszőr Kedvesem ajándékát kaptam kézhez, ami jó alaposan be volt csomagolva, s a kibontással hetethét órát töltöttem el,mire végre megnyílt előttem a parfüm. Nagyon tetszett az illatos üvegecske, mivel ilyet sem igazán kaptam még, s az illata is nagyon kellemes :) Úgyhogy nyugodtan mondhatom hogy telitalálat volt.
Ezután aztán a többiek is előadták közös ajándékukat, ami számorma hosszú csomgolása miatt kapott nagy figyelmet. S miután Kedvesemmel kibontottuk meglepődve tapasztaltuk hogy perverz barátaink vannak :) Bár igazából nagyon vicces kis ajándékkal leptek meg minket, így hát ha valamelyikünk rossz lesz :P na inkább nem is folytatom :)
Az ajándék kinyitása után jót szórakoztunk rajta :) S megfogalmazódott bennem az a gondolat hogy kivülről ennyire perverz fejem/fejünk van :P
Az ajándékok átvétele után aztán előkreültek a hűttőből a pezsgők, s mindenki helyet foglalt az asztal körül. Miután készítettünk pár remekbeszabott kis képet, s kiszórakoztuk magunkat az ajándékunkkal, pohárköszöntőt mondtunk, s kezdetét vette a buli.
A pezsgők felhörpintése után, egy társas is előkerült, név szerint a Mi lenne ha cimű táblajáték. Amivel aztán elkezdett a kis csapat játszani. Nagyon tetszik ez a játék, bár mióta játszunk vele mindig én vagyok az utolsó, de nagy előnynek tartom hogy jobban megismerheti az ember belőle a barátait. Társasozás közben aztán jókat nevedgéltünk a különféle mókás válaszokon, illetve hogy ki nem ismeri a másikat :) Egyrészt jó pár teszt is ez a játék :)
Miután végeztünk az első körrel, úgy gondoltuk hogy felbontunk még egy üveg pezsgőt, melynek tisztában voltunk az alkoholtartalmával, s játsznuk még egy kört, ezúttal saját szabályaink szerint. Így hát tulajdonképpen tét nélkül folytattuk a játékot, s egymás megismerését. Nagyon sok érdekes dolgot megtudtam barátaimról, s ismét kicsit jobban megismerhettem Vivit.
Majd két óra felé, aztán úgy határoztunk hogy fellőjük a pizsit, s elköszöntünk házigazdánktól, összepakoltuk a magunk után hagyott ramazurit majd mindenki elindult hazafelé. Sajnos a kellemes estét itt beárnyékolta valami, mert hazaúton a lányoknak (Kedvesem és Zöld Bambi) valami nyomta a lelkét, így szótlanul ballagtunk hazafelé. Sajnálom ezt a kis hangulatesést, mivel az egész este alatt nagyon jól éreztem magam, s szerintem nagyon jó kis buli volt, s én még a végén is nagyon pörögtem. De nem igazán sikerült felltárnom máig ezt a kedvtelenséget.. Remélem azóta mindenki rendbejött :) S mindenkinek nagyon jó a kedve :)
Összeségében nagyon élveztem a 21 születésnapomat, s nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz. S hogy ilyen klassz barátaim vannak. A buli nagyon jól és titkosan meg volt szervezve, s nagyon jól esett hogy mindenki aki számít ott volt. Pláne hogy ennyi kedves arnyos ismerősőm lett/van :) Úgyhogy azt hiszem a kis csapat ismét ki tett magáért :)
Köszönöm mindenkinek a fergeteges estét, Julcsinak hogy megszervezte az egészet, Vivinek hogy felajánlotta a lakását, Zöld Bambinak a finom sütiért, s a nyilvánvaló tevékeny segítségért, SzöSznek és Stokinak az ajándékot, s a közreműködést, meg a fotózást :) Szóval mindenkinek nagyon szépen köszönöm a meglepetésbulit. Nagyon jól esett :)
Összeségében ha pontoznom kéne az estét, egyedül a hazafelé út volt szomorkás, így ez húzza csak le a pontértéket, különben nem kérdéses a 10-es pontszám, így azonban csak 9,86-ot adok. :)
Bejegyzésem végéhez közelegve, pedig énekeljenek a képek helyettem erről a remekbe szabott kis buliról.
Nektek pedig kedves olvasóim, köszönöm a türelmet hogy végigolvastátok írásomat, remélem tetszett :)
A mihamarabbi viszontolvasági legyetek jók, vigyázzatok magatokra,élvezzétek egymás társaságát s tévedjetek gyakran a blogom hasábjaira :) A következő írásomig legyetek türelemmel Sziasztok
Ezután aztán a többiek is előadták közös ajándékukat, ami számorma hosszú csomgolása miatt kapott nagy figyelmet. S miután Kedvesemmel kibontottuk meglepődve tapasztaltuk hogy perverz barátaink vannak :) Bár igazából nagyon vicces kis ajándékkal leptek meg minket, így hát ha valamelyikünk rossz lesz :P na inkább nem is folytatom :)
Az ajándék kinyitása után jót szórakoztunk rajta :) S megfogalmazódott bennem az a gondolat hogy kivülről ennyire perverz fejem/fejünk van :P
Az ajándékok átvétele után aztán előkreültek a hűttőből a pezsgők, s mindenki helyet foglalt az asztal körül. Miután készítettünk pár remekbeszabott kis képet, s kiszórakoztuk magunkat az ajándékunkkal, pohárköszöntőt mondtunk, s kezdetét vette a buli.
A pezsgők felhörpintése után, egy társas is előkerült, név szerint a Mi lenne ha cimű táblajáték. Amivel aztán elkezdett a kis csapat játszani. Nagyon tetszik ez a játék, bár mióta játszunk vele mindig én vagyok az utolsó, de nagy előnynek tartom hogy jobban megismerheti az ember belőle a barátait. Társasozás közben aztán jókat nevedgéltünk a különféle mókás válaszokon, illetve hogy ki nem ismeri a másikat :) Egyrészt jó pár teszt is ez a játék :)
Miután végeztünk az első körrel, úgy gondoltuk hogy felbontunk még egy üveg pezsgőt, melynek tisztában voltunk az alkoholtartalmával, s játsznuk még egy kört, ezúttal saját szabályaink szerint. Így hát tulajdonképpen tét nélkül folytattuk a játékot, s egymás megismerését. Nagyon sok érdekes dolgot megtudtam barátaimról, s ismét kicsit jobban megismerhettem Vivit.
Majd két óra felé, aztán úgy határoztunk hogy fellőjük a pizsit, s elköszöntünk házigazdánktól, összepakoltuk a magunk után hagyott ramazurit majd mindenki elindult hazafelé. Sajnos a kellemes estét itt beárnyékolta valami, mert hazaúton a lányoknak (Kedvesem és Zöld Bambi) valami nyomta a lelkét, így szótlanul ballagtunk hazafelé. Sajnálom ezt a kis hangulatesést, mivel az egész este alatt nagyon jól éreztem magam, s szerintem nagyon jó kis buli volt, s én még a végén is nagyon pörögtem. De nem igazán sikerült felltárnom máig ezt a kedvtelenséget.. Remélem azóta mindenki rendbejött :) S mindenkinek nagyon jó a kedve :)
Összeségében nagyon élveztem a 21 születésnapomat, s nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz. S hogy ilyen klassz barátaim vannak. A buli nagyon jól és titkosan meg volt szervezve, s nagyon jól esett hogy mindenki aki számít ott volt. Pláne hogy ennyi kedves arnyos ismerősőm lett/van :) Úgyhogy azt hiszem a kis csapat ismét ki tett magáért :)
Köszönöm mindenkinek a fergeteges estét, Julcsinak hogy megszervezte az egészet, Vivinek hogy felajánlotta a lakását, Zöld Bambinak a finom sütiért, s a nyilvánvaló tevékeny segítségért, SzöSznek és Stokinak az ajándékot, s a közreműködést, meg a fotózást :) Szóval mindenkinek nagyon szépen köszönöm a meglepetésbulit. Nagyon jól esett :)
Összeségében ha pontoznom kéne az estét, egyedül a hazafelé út volt szomorkás, így ez húzza csak le a pontértéket, különben nem kérdéses a 10-es pontszám, így azonban csak 9,86-ot adok. :)
Bejegyzésem végéhez közelegve, pedig énekeljenek a képek helyettem erről a remekbe szabott kis buliról.
>
Nektek pedig kedves olvasóim, köszönöm a türelmet hogy végigolvastátok írásomat, remélem tetszett :)
A mihamarabbi viszontolvasági legyetek jók, vigyázzatok magatokra,élvezzétek egymás társaságát s tévedjetek gyakran a blogom hasábjaira :) A következő írásomig legyetek türelemmel Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése