A keddi nap a szokásos motorok német órával indult, ami meglepő módon még mindig tartja a formáját. Ezúttal a motor hűtéséről tanultunk meg míves német termikusz technikuszokat. Kicsit sajnálom hogy a tárgy során nem haladtunk végig az összes motorikus szakszón, így máig nem tudom hogy hogy mondják ékes türingiai nyelven a szerintem erotikus töltetű "szívószelep-szimmeringet". Miután végeztünk a németórával, Larionnal elmentünk kirándulni egyet, betekintettünk a Járműszerkezet laboratóriumba, ahol a TMDK nehézsségeivel bírkózgattunk, több de inkább kevesebb sikerrel. Ezek után aztán hazasiettem, ahol ismét kiadós ebédet csaptam, bár közel sem olyan finomat mint hétfőn. De ezúttal az idő is kevesebb volt, ugyanis a modellezés óra lelkesen helyet követelt magának. Így hát mire végeztem a nemes falatokkal, már indulhattam is vissza az Egyetemre. Itt aztán Kóbór tanár úr már lelkesen várt minket, s kihirdette a további menetrendet, miszerint a 12 héten ismételten egy zárthelyi keretein bellül áldozhatunk a tudás oltárán. Megemlítette még hogy a zárthelyik jól sikerültek, s mindenki négyes-ötössel summázta az első akadályt. Kis szívem itt egy kissé megnyugodott, persze majd hiszem
az eredményt ha látom :) Majd kiosztotta a gyakorlati feladatunkat, s mi pedig belecsaptunk a Catia izgatásába. Ezúttal egy csuklópántot és egy hajtó kar szerű alkatrész került a kés, illetve a rajzolás asztalára. Elégedetten nyugtáztam hogy a hétvégi gyakorlásnak beérett a termése, s a csoportban másodikként végeztem a feladattal, s ezúttal mindennemű gikszer és kérdés nélkül. Büszke is voltam magamra hogy Szalai tanár úr is az én rajzomat tekintette mérceként, s kérdéseivel engem keresett fel :) Szóval a teoriám miszerint gyakorlat teszi a mestert bizonyítást nyert :) Lehet hogy minden tárgyból így kéne :( A hosszas modellezés óra után, aztán érdeklődtünk az automatizálás zárthelyi cukorfoka után, azonban Kóbór tanár úr kiábrándító választ adott. Pedig érzésem szerint nem volt nehéz, s biztos megint valami banánhéjon csúsztam el. Értem itt a rossz mértékegység választást, vagy hasonló nonszensz hibák. Ami persze attól hogy apró még nagy hiba :) Óra után ismét a motorok tananyag került előtérbe. Ezúttal az órai jegyzeteimet kaptam elő a polcomról, s nyálaztam át a tömegtényezőről szóló képlethalmazt. Ekkor döbbentem rá előszór hogy bizony ez nem lesz egy olyan egyszerű móka zárthelyi. S ahogy haladtam előre a lapokba, egyre rondább és rondább egyenletek kacsingattak rám. Ekkor aztán már azt is felül bíráltam hogy a belsőégésű motor olyan egyszerű szerkezet-e mint aminek látszik. Persze sok ilyen szerkezet van a világon, ami egyszerűnek látszik de valójában mégsem az, vegyük például a sebességváltót.. A tanulásnak aztán a matek gyakorlat vetett véget, így ismét visszatértem az egyetem berkeibe. Ez az óra aztán hozta a szokásos formáját, s bizony óra végére kellemesen leszívta az energiáimat. Így hát az estére nem igen maradt erőm hogy újra felbuzdítsam tudásom patakjait, így hagytam a motorokat másra. A szerdai nap sem hozott több izgalmat társainál. Reggel a hőáram órával indult a nap, amin ezúttal a házifeladat pótlását ejtettük meg, így hát népes gépész tábor gyűlt össze, e korai órában, A megoldandó feladat ezúttal, a változatosság kedvéért egy Diesel-körfolyamat volt, melynek ki kellet számolni a sarokpontjait. Itt aztán Skodás Jonnyval összedugtuk a fejünket, majd előbányászva motorok tanulmányaimat belevettük magunkat a feladatmegoldásba. Elméletem a kompresszióviszonyról helyesnek bizonyult, így egy jóval egyszerűbb utat jártunk be mint a kollégáink, s a végére sikeres eredmény koronázta számításunkat (reményeim szerint dukál a 20 pont) Jó 80 perc számolás, és gondolkodás után végül minden érték a helyére került, s a diagrammok szerint is elképzelhetőnek tűnnek. Egyedül a körfolyamat 21%-os termikus hatásfoka aggaszt, ami azért egy Diesel-körfolyamatnál csekély.
Hő és áramlástan óra után, aztán következett az Automatizálás kódnevű tárgy, ahol Pintér Practing József tanár úr a robotok illetve a lányok terén bővítette ismérveinket. Ezután az óra után, ami hát nem volt túl érdekes valljuk meg, egy rövid kis szünet következett, ami alkalmat nyújtott pecsenyém elfogyasztására. :) A finom csemegét még meg sem emésztették bélbolyhaim, máris siethettem vissza Automatizálás labor előkészítőre. Itt aztán népes gépész sereg fogadta Vass Zoltán tanár úr előadását a CNC gépekről. A téma kevésbé volt érdekes, mivel ezekkel kapcsolatban már megmunkálási technológiák során számos ismeretet szereztünk. Miután kitűztük ismeretlen napra a laborgyakorlat időpontját és beadtuk a jelenléti ívűnket a csoport nagy része elindult hazafelé. Én pedig a járműszerkezetek labor felé vettem az irányt, mivel erre a napra volt esedékes a bolygóműves foglalkozás. A terem előtt már tobzódott a jól ismert szakcsoport, Miki, Linda, Larion, Gábor stb. stb... S már a jó kedélyt varázsoló témák is előkerültek a gépész mentéből, így hát kellemes kis storryzgatás vette kezdetét. Egyetlen erénye ennek a húzós laborgyakorlatnak, hogy előtte valahogy mindig olyan jó kedvű a csoport, s mindig felkerül a napirendre egy két nyalánk téma. A másik nagy előnye pedig hogy a kis foglalkozás alkalmat nyit rá hogy jobban megismerjem a csoporttársaimat. Aztán kezdetét vette a labor 120 perce, vagy a halál 120 órája, nagy meglepetésre azonban ezúttal Varga tanár úr csapott a húrok közé, s pendítette meg az automata váltók, s a bolygóművek témakörét. Ezúttal feladatunk az lett volna hogy kidomborítsuk egy hidrodinamikus nyomatékváltó vázát, majd hozzá kapcsoljuk a bolygóművet, s ezt papírra vessük. Persze ez nem egy egyszerű feladat mint ahogy itt leírtam :) Így hát alaposan elszaladt vele az idő. Az Opel bolygómű aztán kisebb nagyobb nehézségek után feltárta előttünk rejtelmeit, így a foglalkozás végén elégedetten távoztunk Skodáss Jonnyval. Az elégedettségünket csak fokozta hogy rajzolmányunkba Varga tanár úr itt ott besegített, így remélhetően szép eredményt értünk el. 
Óra után aztán még egy kicsit beszélgettünk a kollégákkal, majd hazafelé vitorláztam, kellően elfáradva egy fárasztó nap után, így hát a motorok füzet ismét a sublótban maradt, s helyette inkább Hajmival kicsit játszogáltunk kedvenc játékunkkal az Age of Empiressel, majd szerdához képest hamar lepihentünk :) Az álom azért mint mindig most is nehezen jött a szememre, így hát hosszas forgolódás és lepedőgyűrés következett (ne gondoljatok rosszra). Aztán éjfél körül elnyomott az álom.
A csütörtöki nap sem hozott sok izgalmat számomra, bár annyit talán előre vetíthetek hogy ez volt a hét legkiemelkedőbb napja :) Ébredés során már éreztem szempillámhoz tapadó nehézkes köveket, ami az előz napok fáradalmaiból származtak, de mit volt mit tenni, a matek óra hívó szavára be kellett fáradni az Egyetemre. A szokásos bágyadt Negró tanár nős óra után, aztán egy üditő méréstechnika következett, ami valamennyire visszahozott az élők sorába :) Szolecski tanár úr zseniális órája után aztán egy Rendszertechnika következett Nagy Vincze tanár úr jóvoltából. Aki ezúttal nem kímélte a szerény halhatóságot s vadabbnál vadabb matematikai rémeket festett a táblára, ami a közönség nagyrészének, köztük számomra is követhetetlennek bizonyult, pedig ekkorra már két kávé dolgozott bennem. Óra után aztán elindultam megkeresni konzultáció céljából Antal Attila tanár úrat, őt, illetve bármilyen humanoid életformát nem leltem az irodában, így hát csalódottan elballagtam haza. Otthon a jó ebédhez szólt a motorok tananyag, így a táplálékbevitel közben lapozgattam képletektől duzzadó jegyzeteimet, hogy egy csepp idő sem mennyen kárba. A délután nagy részét is a tanulás oltárán történő áldozás tette ki, megszakítva egy kis magánélettel, amikor is végre kettesben lehettem kicsit Mátkámmal. Az est utolsó erőpróbája Varga tanár úr járműszerkezet órája volt, ahol meglepő hasonlóságokat tudtunk meg a Lada és a Ford Mustang felfüggesztéséről, olyannyira egyeznek mint két tojás :) Szóval kedves Ladás ismerősök, ne csalódjanak, majdnem Fordjuk van :P 
(Látszik a hasonlóság?!:) )
Mindenek előtt itt is elmondanám, hogy ez az esemény volt a hét legemlékezetesebb rendezvénye, s ha követném Márton kollega példáját akkor csak ezt domborítanám ki :) De látjátok a semmiről is tudok írni :P Szóval térjünk vissza a Mandala hangulatos kis foteljeibe, amit bár első ottlétem alatt leszóltam, mégis azt hiszem hogy kényelmesek :) Mivel Zöld Bambi még nem volt a Mandalába, s Julcsinak is sikerül a kressz vizsgája, így ennek kapcsán közösen ültünk be, s élveztük a hely adottságait. Első meglepetésünk az volt hogy meglepően sokan vannak, így csak nagy sokára kaptunk itallapokat. De szerintem a várakozási időnek is voltak előnyei, s jót beszélgethettünk, s ezalatt a beszélgetés alatt jobban megismerhettük egymást :) Bár intim kérdéseket azért nem érintettünk :), de megtudtam hogy kinek mi volt a kedvenc meséje :) S hasonló érdekes apró dolgokat :) A kellemes csevejt itt ott aztán erotikus töltetű közbeszólások is megtöltötték :) csak hogy hűek legyünk a szexista poénokhoz :) Kisvártatva aztán a pincérnő is látogatást tett nálunk, s ellátott minket itallapokkal. Ezútán már csak a választás kézzel fogható élményét kellett átélni, ami azért nem egy egyszerű folyamat, mert pislantsunk magunkba mindenki mást szeretne fogyasztani :) Aztán végül a választást egy emberre bíztuk, s a kiválasztott Zöld Bambi lett, mert hát új vendég elvén :) Így kiválasztotta a Téli mese fantázia nevű teakölteményt, majd mi elégedetten elfogadtuk.
Ezután megelőzve a hosszadalmas várakozást a pulthoz léptünk s közöltük a rendelést, de mivel hárman voltunk, így két teát kaptunk, amit nem is nagyon értek :) Hogy miért egyszerűbb két teát kivinni, mint három csészét adni egy teához :) Lényegében ha negativumot kéne írni az estéről akkor azt ezzel le is tudnám :) A tea és a hangulat is nagyon jó volt, örültem hogy ebbe a kis mókába kétlábbal betoppanhattam :) Miután felhörpintettük teáinkat, még egy kicsit beszélgettünk, majd hamar elhagytuk a helyet, s inkább a zord télben fagyoskodtunk. Szerencsére ez sem volt izgalommentes, itt is akadt jó néhány érdekes téma, elég csak a Baradlay család históriájára gondolni. Hogy most akkor ki is az az Eugén :P A kellemes estének aztán a 23-as gyorsjárat érkezése vetett véget, s a lányok hazafelé vették az irányt. Miután kigördült a helyijárát, én is a víztorony utca felé siettem, mert még jó katona módjára fegyvert kelett gyártanom, a rohamléptekben közelgő motorok zh-ra. ÖSszeségében ezúttal a csütörtököt pontoznám, s nem kérdés hogy a hét csúcspontja volt. Nagyon köszönöm a lányoknak a szép estét, remélem ők is jól érezték magukat, s nem zavartam nagyon a köreiket :) Tehát a csütörtöki mandalázás pontszáma a következők szerint alakul: Helyszin: 9,5 Társaság:9,7 Hangulat: 10 Tea: 9,4 ________________ Így tehát összeségében az előkelő 9,96 os pontszámot mutatom fel virtuális pontozómon. S megragadnám a lehetőséget hogy itt blogom hasábjain ismét megköszönjem a csodás estét a hölgyeknek. Remélem Zöld Bambi is jól érezte magát, s a téli mese és a hangulat elvarázsolta, s hogy legközelebb már őt is valami helyEs (Érti aki érti :P) fiú viszi el ebbe a remek kis helybe. (Talán a Mandala is felkerü majd egyszer a csavargyár "sorozatomba") A csütörtöki nap utolsó krónikája a puskaírás volt, így hát sebtiben átlapoztam a füzetemet, s a fontosabb összefüggéseket puskapappirra vetettem, majd még egy átolvasás után, vízszintbe helyeztem magam. Miután lepihentem a légnyelési értékek hamar álmot hoztak a szememre, s két három "ütem " alatt ki is pufogtam. A pénteki nap a koránkeléssél indult, mert hát hat harmincra egy kellemes kis motork zárthelyi volt beharangozva, ahogy arról már fennt rebegtem nektek. Így hát öt ötvenkor szót a harci trombita, s elkezdtem készülődni. Ahogy a lefőtt kávét vártam, egyszer csak Tomi rontott ki a másik szobából, s meglepően tapasztaltam hogy egy cél felé visz majd az utunk. Így hát miután összecihelődtünk, elindultunk kettecskén. Útközbe aztán eszmét cseréltünk a zárthelyi jósági fokáról, s hogy tavaly miféle nyalánkságok kerültek az asztalra. 
Miután beértünk az egyetemre örömmel szembesültünk vele, hogy az elit helyek már elkeltek a lövészárkokba, így hát az első sorba amolyan golyófogóként kaptunk helyet :) Kisvártatva aztán Larion is belibbent, álomfelhős tekintettel, s ha már ott volt letelepedett mellém, s még utoljára átbeszéltük a problémás részeket. Az eszmecserének aztán Antal tanár úr érkezése vetett véget, s kezdetét vette a zárthelyi szüretelés. Miután kézhez kaptam a zárthelyi lapokat, nagyon elszontyolodtam, ugyanis abszolút nem olyan volt amire számítani lehetett, vagy hát amit vártunk. Így nagyon elkenődtem már az első pillanatokba, kedvemen az sem változtatott hogy időközbe megszállt az ihlet, mert bizony ez még mindig kevés a sikeres eredményhez. Szerintem nagyon rossz hogy a zárthelyin köszöntek vissza a feladatok, mert órán ezekhez hasonlót sem csináltunk. S az egész zárthelyi gyakorlati síkon volt, s mi pedig hát inkább az elméleti ismeretanyagra helyeztük a hangsúlyt. Így hát azt hiszem kiábrándító eredmény született, de ez közel sincs összefüggésben a nem készüléssel. Úgy érzem felkészülten mentem a zárthelyire, s csak a "furcsa"(hogy szép szót mondjak) feladatsoron csúsztam el, karöltve a szaktársaim többségével. Miután végigszenvedtük az egy órát, Antal tanár úr svájci óra pontossággal szedte be a lapokat, mi pedig csalódottan summáztuk az eredményt Mikivel, Gáborral és Larionnal, majd elindultunk a dolgunkra. Az egyetlen vidámságra, vagy inkább szerény mosolygásra okot adó dolog az volt, hogy megtudtuk hogy Egyetemünket sose zárják be. Szóval a tudás kapui bármikor nyitva állnak előttünk, mivel az új provizórikus bejárati ajtót nem lehet "kulcsal" bezárni, így hát egy egyszerű Szezám táruljal működnek :) De azért megnyugtató ezt tudni :P Hogy kiszellőzőn a fejem jártam egy kört Skodás Jonnival a háztömbk között, majd megvártam Kedvesem és Zöld Bambit, akik lelkesen lépdeltek az iskolába, s miután rövid de hatásos köszönés-búcsút váltottunk egymással elinudltam a pneumatika labor felé,mivel a hétvégén volt esedékes a Pneumatika tanfolyamom. Ez egy illetve kettő egész napot kitöltő "rendezvény" volt, Bendekovits tanár úr vezénylése alatt, ahol a levegős dolgokkal, vezérléssel s irányítással foglalkoztunk. Így a napomat a pneu labor berkein belül töltöttem. Meglepetésre sok ismerős arc volt a tanfolyamon, Gyula és Gábor, csak hogy kettőt említsek a kettőből :) 
Így hát kezdetét vette az egész napos plusz képzés. A kezdetek az ismerkedés jegyében teltek, majd kaptunk minden féle hóbelefrancot, s elintéztük a papirmunkát. Ezek után aztán kezdetét vehette a tanfolyam aktív s kellemesebb része. Előszőr a pneumatikáról elevenítettük fel ismereteinket, amik nem is voltak olyan mélyen, hisz ebben a félévben is visszaintegetett egy labor erejéig :) Szóval sok újdonságot nem igazán tartogattak az és, vagy szelepek és a pneumatikus hengerek :) Minden esetre jó volt megfogdozni ezen elemeket mégegyszer. :) Majd szép lassan a nap folyamán bővítettük ismeretünket, s a nap végére már a szimulációs programmal ismerkedtünk :) Végül öt óra felé berekesztettük a tudástárat, mivel tanár úrnak is órára kellett libbennie, így hát megbeszéltük a folytatást, majd ki ki hazaindult. Én pedig visszacseréltem laptopom tápkábelét. (hát igen a kínai néphadsereg tömegtermelése :)) Majd elégedetten mentem haza, majd vad pihenésbe kezdtem, s felfaltam az ebédemet :) Közbe az otthoniakkal veszekedtem, hogy tulajdon képpen miért is nem megyek haza. Összeségében a pénteki nap hátralévő része a pihenéssel tellt, mert bizony nagyon fárasztó volt reggel hattól hajtani. Így a további időtőltés szinte érdemlést sem érdemel. Tereljük is át a szót a szombatra. A szombat még mindig a pneumatika égisze alatt bonyolódott, mert az elsajátítandó ismeretekből erre a napra is maradt bőven. A korán kelés is adott volt, mert a tanfolyam 8:30 kor indította kapuit. Így hát korán felkeltem, végigjártam a napi rutinomat, majd elindultam az egyetemre. Meglepően tapasztaltam hogy az egyetemen még szombaton is van élet, s diákok hevesen rohangálnak ide meg amoda :) ÉN történetesen ismét a pneu laborba siettem, ahol már javában dúlt a szimuláció, így hát bele is vetettem magam a javába. A szombati nap már izgalmasabbak bizonyult a péntekinél, ugyanis ekkor már konkrét koncepciókkal foglalkoztunk. Többek között szemügyre vettük a kikapott feladatokat is, amik nagyon érdekesek voltak. A nap gyakorlatilag abból állt hogy a kiszemelt kapcsolást megépítettük a szimulációs programon, majd a táblánál.Nagyon élvezetes volt mindkettő folyamat, de főleg a konkrét épitkezés :) A legérdekesebb kapcsolás mind közül a számlálóval egybekötött sebességszabályzós pneumatikus kapcsolás volt, amit köznapi neven csak vibrátorként nevezhető. Aztán építettünk még érdekes időtagos hengereket, majd kicsit belekóstoltunk az elektropneumatikába is, szóval rengeteg hasznos dolgot építettünk, láttunk és tapasztaltunk, persze néha történtek balesetek az elszabadult hárombáros légkábelekkel, azonban végig nagyon izgalmas volt a tanfolyam. Az utolsó feladatunk oktatónk értékelése volt, majd megcsodálhattuk a "pogácsa" ossztályozó robotot, ami nagyon érdekes, talán az egyik legérdekesebb szerkezet volt, ugyanis a Reléktől elkezdve a PLC-ig, a lézereken keresztül minden féle technikát felmutatott armatúrájában. Végül kettő óra előtt elköszöntünk egymástól s ki ki hazafelé vette az irányt. Hazaérve aztán ismételten pihenésbe vetettem magam, mert a megfázásom erősen bontogatta szárnyait. Így hát a délutánt a hét kipihenésével töltöttem. S hogy mit tartogatott számomra a vasárnap? Hát ez már egy külön históriás ének :) De hamarosan erről is beszámolok :) Összeségében a 11 hét, jelentős esemény nélkül zajlott. A hét vége meglehetősen jóra sikerült, értem itt a csütörtököt, és a tanfolyam izgalmait, úgyhogy emiatt mégis az év jó hetei közé írnám a végelszámolásban majd :) S azért valahol a motorok zh-ra való készülés is jó volt. Úgyhogy ha pontoznom kéne a hetet, akkor egy erős 8,65-ös pontértéket mutatnék fel.
Köszönöm kedves olvasóim hogy végigolvastátok bejegyzésemet, remélem tetszett.A mihamarabbi viszontolvasásig (ami remélem nem fog ennyit késni :P) legyetek jók, vigyázzatok magatokra élvezzétek egymás társaságát. A következő írásomig sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése