A kilnecedik história

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ismét eltelt egy hét, s ismét elérkezett az idő hogy a történéseket az internetre vessem.
A kilencedik hét lényegében az előző nyomdokaiban járt, gyakorlatilag a zárthelyi szüretelés, és a termés értékelésével telt. Erre a hétre a Gépipari automatizálás számonkérés követelt helyet magának a gépészek határidőnaplójában. De ne rohanjunk ennyire előre, lássuk szépen sorban az eseményeket...

Kezdjük is a vasárnappal. A vasárnap az óraáttállítás megzavart, így igencsak korán 8 órakkor jobbnak láttam felkelni, mivel a napra intenzív tanulást terveztem.
Miután kipuhatoltam hogy tulajdonképp hány óra is van, tanulásba vetettem folyamatomat, napirenden a Gépipari automatizálás cimű tantárgy ismereteinek elsajátításával foglalkoztam.
A délelőtt folyamán aztán besegítettem a konyhai sürgés forgásba, mert bizony a fasírozottat rendszerint én készítem el, így ez most sem volt máshogy. Főzőcske után, aztán tovább bővítettem tudásomat. A finom ebéd után, amit nővérem készített hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk kirándulni. A túra nagyon jól sikerült, de erről már kielmélkedtem magam egy külön fejezetben.
Túra után aztán elégedetten s fáradtan tértünk haza. S míg a fényképeken derültünk megérkezett anyu a munkából, így közös beszélgetés következett, a szokásos kérdésekkel, Mivel mész, mit viszel vissza stb stb :)
Szerencsére nővérem tüsténkedése nyomán már a fél elemorzsia zsebben volt. Így anyu is kicsit tehermentesült. Miután megcsodáltuk az új bögréket, fel is szenteltük őket egy klassz kis fekete során.
Mivel az idő már derekasan három óra felé járt, így elkezdtem készülődni. Mivel ismét hamar kész lettem, így négy órakkor már csak várnom kellet a Hajmi taxi érkezését. Ez a várakozási idő azonban ezúttal hosszúra nyúlt, s a Just in Time rendszermodell hibákat szenvedett.
Így jó fél órát-ha nem egy háromnegyedet vártunk családostúl Hajmi érkezésére, de hát tudni illik hogy ilyenkor minenki lázban van. (Nem értem miért kell ennyire lázba lenni)
Miután megérkezett Hajmi kollega úr, bepattantam az autóba s elindultunk Győr felé. Az út jó hangulatba tellt, ezúttal Szellem is velünk utazott, így feldobta kicsit az útat. Útközben sokat megtudtam Edináról is.
Megérkezve aztán körüljártuk a várost, mivel Edina és Szellem a város két külön pontján lakik, így egy klassz kis kört tekertünk a városban.
Hazaérve a Víztorony utcai lakba aztán kipakoltunk, majd letelepedtünk a gép és a tv elé, élveztük a vasárnapi nyugit.
Közben megtudtam hogy Julcsin bosszút állt az ősziszünet, s az ilyenkor honos volán menetrend, így csak az esti járattal jön vissza. Talán innen származtatható a nagy őszi szünet hiány érzete :)
Így hát beburkoltam az otthoni brassoimat, majd elindultam orvosi sétámra, a jobb emésztés jegyében. Útközben készítettem pár klassz kis képet, majd megleptem Kedvesemet. Kicsit beszélgettünk, majd elválltunk, s én hazafelé indultam.
Hazaérve meglepően tapasztaltam hogy Bandi még nem érkezett fel, így kicsit csalódottan hajtottam álomra a fejemet.

A hétfői nap nagy lendülettel indult. Jókedvűen s kipihenten ébredtem, majd felvettem elegáns mentémet, s belibbentem Negró tanárnő órájára. Itt meglepődve tapasztaltam hogy Stoki kollega a lógás vad mesgyéjére lépett, így egyedül múlattam az időt, s szívtam magamba a matematika tudományát.
Óra után aztán kicsit beszélgettem Julcsival, majd elindultam visszavinni a selejtes tápkábelt.
Ez a kinai néphadsereg legújabb sikerterméke, ugyanis bizony kifogott rajtam. Az eladó már messziről röhögött rajtam, hogy mit szeretnék már megint. Aztán előadtam a kis problémat. Miután kivette a dobozból, s rádugta a kábelt a saját delejes madzagjára, meglepődve tapasztalta hogy ereszti az áramot. Ekkor felvetettem hogy próbálja ki az eredeti kábelt, bár kicsit magamba meginogtam hogy lehet hogy laptopom érzékelője rakoncátlan. Miután azonba az eredeti kábel a helyére került, kiderült hogy a hibát ez okozza. Így gyorsan kaptam egy újat.
Lényegében mindketten meglepődtünk hogy az eredeti dobozba csomagolt kábel is lehet selejt, bár azt hiszem ez benne van az ilyen tömegtermelős termékekben.
Ezután a kis kitérő után, hazalibbentem, s kicsit morzsolgattam az automatizálás tananyagot. Kisvártatva elérkezett az idő a hő és áramlástan gyakorlatra, így elindultam az egyetemre.
A hő áram óra során megtudtuk hogy a zárthelyink ezekben a percekben kerülnek feldolgozásra, így hazaérve egyből Melinda honlapjára kalandoztam, ahol elégedetten summáztam a 22 pontos cukorfokot. Óra után aztán ismét a tanulás került előtérbe, ezúttal a feladatokat vettem elő.

Aztán szépen lassan elérkezett az este. S hogy ez miért különleges? Hát azért mert tizenegy hónappal ezelőtt, ezen a napon ismertem meg Julcsit, a Lapos tanszék hármas kupéjában. Úgyhogy valami hófordulós programot rittyentettünk az estére. Ezúttal ez redukálódott egy kis együttlétre, s egy közös forraltbor készítésre.
Összeségében a forraltbor szerintem nagyon ízletes lett, s szerintem még nem csináltunk ilyen finom forraltbort. Úgyhogy nagyon elégedett lettem a közös főzőcske nyomán, bár mindig is szerettem ezeket a közös programokat, s ugyebár ha két élvezetes dolgot összekapcsolunk, abból valami még élvezetesebb sül ki.
A forraltbor elfogyasztása után aztán kellemesen elpilledtünk, s mivel az idő is elrohant,így nekiláttunk készülődni a lefekvéshez.
S mivel az alkohol köztudottan álmosít, így hamar elnyomott minket az álom, Bandival ellentétben, akit bizony nehezen tanált meg az álommanó.

Kedd reggel aztán koránkeléssel indult, mivel 8 kor egy németóra volt kitűzve. Így összekészülődtünk, megreggeliztünk, majd elindultunk az egyetemre hármasban. Beérve a terembe aztán meglepődve tapasztaltam hogy a teremben egy kollega sem ücsörgött, így az éppen érkezőkkel összedugtuk a fejünket, hogy lesz-e egyáltalán óra. Kisvártatva aztán úgy határoztam hogy rövidre vágom ezt a fonalat, s megérdeklődtem Lariont hogy mi a helyzet ezügyben. Miután kinyomoztam hogy nem lesz óra, kicsit csalódottan indultam haza. Egyrészt mert ez egy élvezetes óra, másrészről pedig azért mert feleslegesen kelltem fel. Hazaindulva aztán eszembejutott hogy ha már így alakult, felhívom Julcsit, hátha nem ért még haza. S a gondolatott tett követte. Remekve tapasztaltam hogy kedvesem is még elérhető közelségben van, így hát a reggeli elvállás után ismét összetalálkoztunk. S mivel csipős őszi idő volt, így hazaindultunk a meleg szobába.
Hazaérve aztán kicsit még pihentünk, beszélgettünk, majd 9:30 kor elindultunk dolgunkra. Én automatizálás laboron múlattam az időt, míg Kedvesem a fényképésznél vendégeskedett.

Az automatizálás labor nagyon érdekes volt, ezúttal a robotokba, s a robot irányítástechnikába nyerhettünk bepillantást, egy "kuka" hegesztőroboton keresztül. A jó hangulatú labor talán azért is volt, mivel a jólismert Hegesztős laborvezető tartotta, aki a szexista poénok mestere, s folyamatosan ontotta ilyen irányúltságú poénjait.
S mituán megnézhettük a hegesztési programírás lépéseit, s megcsodálhattuk az eljárást, átcsoportosultunk a laborgyakorlat második témájához, ami egy vízsugaras vágóberendezés volt.
Ezt már kevésbé tartottam élvezetesnek, eléggé unalmas volt, s az oktatás színvonala is hanyatlódott, mivel az oktatónk átvette a "szarom le sítilust", így hát eléggé hányaveti módón magyarázta el a gép működősét.


Miután végeztünk ismeretanyagunk ez irányú bővítésével elindultunk hazafelé, illetve indultunk volna ha nem lett vonla óránk, így felviharoztam modellezés órára.
Itt aztán Kóbor tanár úr értékelte a zárthelyieinket, s lefokozta a termést, azonban nem tette közszemlére, így az eredmény még érlelődik egy hetet.
Miután megtanulmányozta a rajzainkat, belecsaptunk a lecsóba, s ezúttal két összeállítási rajzot készítettünk el. Ezt nagyon élvezetesnek találtam, bár arra rájöttem hogy néha ennek a programnak is vannak flúgjai. Értem ezalatt azt hogy egyszer gond és zokszó nélkül megcsinálja a kiadott utasítást, máskor viszont könyörögni kell neki, s akkor sem :)

Óra után aztán egy lehelletnyi kis szünet következett, ami alatt sikerült becsapnom gyorsan az ebédemet, majd rohanhattam vissza matek gyakorlatra. Itt aztán Kedvesem meglepett, aminek nagyon örültem, s átadta a meglepetését :) Ami nagyon tetszett :) S miután elköszöntünk egymástól besuhantam matekra, ő pedig gyarapította tudását Reni kezei alatt.
A matek a szokásos gyér tempóban vánszorgott, de meglepetten tapasztaltam hogy az elsősök érdeklődése még mindig tart :)
Óra után aztán hamar hazaviharoztam. S agyam az egész napos hajtás után hamar ledobta az ékszijjat, így a nap hátralévő részében már csak vegetáltam mint egy 80 éves alzheimeres.

Így hát térjünk is át a szerdára. A szerdai nap a szokásos álmossággal indult, s már messziről belengte a másnapi szüret illata. Így hát a délelőtti hő és áramlástan óra parkolópályára került, mivel a helyette a tanulás oltárán áldoztam, s felvérteztem magam Just in Time szerint elkészített fegyverzettel, mert hát egy katona sem szál harcba fegyver nélkül. Gondosan lejegyzet puskáimat aztán elhelyeztem a táskámba, s elindultam órára.
A zárthelyiről egyenlőre babonából nem nyilatkoznék, szerintem sikerült egy felső ponthatárt megcéloznom. Összeségében nem volt olyan nehéz, valami fortélyosabbra számítottam Kóbor tanár úrtól, de majd Pintér Practing József tanár úr kitesz magáért :)
Zh-után aztán elégedetten mentem haza. Ahol kielemeztem tudásom réseit, majd pihenésre adtam fejem. Ebbe a kis szabadidőbe egy kis lakásalmolás is belefért. S miután rendbetettem az életterünket, elkészítettem az ebédemet, ami ezúttal makaróni volt. S a héte előszőr sikerült jól belakmároznom :)
Az ebéd után aztán visszavittem a sörösüveggyüjteményünket. A 60 üveg végül 1500 HUF-ért kellt el, s miután ezt visszaforgattuk a Netalapba, elindultunk feladni a netcsekket, amivel egy hete várattuk az Invitelt :)
Miután visszaérkeztünk, lassan elindultam Járműszerkezetk laborfoglalkozásra. Itt aztán nagy volt a tobzódás mivel a másik csoport már javában sürgölődött a bolygóművek körül.
Mi pedig rövid várakozás után átsétálltunk a Közüti járművek laboratoriumba, ahol törleszthettük elmaradásunkat.
S mivel a foglalkozás alatt sokszor voltunk egyedül, így vidám kis hangulat kerekedett csoportunkban.
Sziporkázásunk melett persze sercegtek a ceruzáink, mivel eléggé komplex feladatot kaptunk, s a nehézségi szintben is nagy volt a szórás. Az első feladat egy gumiabroncs metszete volt, majd meg kellet nevezni a gumi jelöléseit. A második részben a kardáncsuklókról fejleszthettk tudásunkat, melynek során előbb egy gépészeti rajzot kellet készíteni, majd utóbb a kardáncsukló szöghibáját kellet kimérni.
A rajz során jöttem rá, hogy én bizony olyan mérnök leszek aki nem tud gépészeti rajzot készíteni, illetve ha van egy szerkezet azt nem tudom papirra vetni :).
ÖSszeségében a feladatot a jegyzőkönyv második része nehezítette meg, s igazából egy 4-től 8-ig tartó laboron már a martenzites hócipellőm tele volt az egésszel.. Radásul olyan anyagot lerajzolni, illetve számonkérni amiről órán egy szó sem esett, eléggé sunyi dolog.
Lényegében azért a laborfoglalkozás jó hangulatban tellt, s a laborvezető is igyekezett feldobni az órát érdekes példákkal.
Remélem a kemény munka amit a foglalkozás során végeztem kifizetődő lesz, s a tendenciám folytatódik, így remélem a 80%-os eredmény reálisnak mondható.
Aztán a héten majd jön a hidegzuhany, hogy 30%-os szintet értem el, de ezt Varga Zoltán tanár úrnál már megszoktam(tuk).

Óra után aztán kicsi közösségi életet éltem Lindával, Gáborral és LArionnal, madj elindultam hazafelé a kellemesen szemerkélő esőben.
Hazaérve egy lájtos kis kártyába vetettem energiáimat, s mivel a hét nehéz fele véget ért, így Hajmival hódoltunk egyik szenvedélyünknek az Age of Empiresnek.
A játék végeztével aztán lepihentünk, illetve pihentünk volna ha álom jött volna szemünkre, de mivel az álommanók is bulizni mentek, így poénkodásba folytottuk kedvünket, s ahogy az lenni szokott valakinek mindig akadt valami mondanivalója, így éfélig eldiskuráltunk.

A csütörötöki nap ezzel egyenesen arányosan fáradtan indult. A reggeli matek a szokásos langy tudásmorzsákat szórta rám, majd jött Szolecki bölcs Levente tanűr úr méréstechnika órája, erről részleteket majd a későbbiekben közlök, nem lövöm le az összes petárdámat. Szóval Szolecki tanár úr szavait gyakran törte meg Skodás Jonny(= Larion) technikai kérdései a TMDK ügyében.
Óra után aztán megittuk szokásos feketénket az Egyetemi kávéautómatából, majd átviharoztunk az F-terembe, ahol Rendszertechnikai óra következett. Itt aztán meglepetésre ismét nem Nagy Vincze tanár úr tarotta az okítást, helyette inkább egy tömény matekelőadást kaptunk, így hát fél óra után elhagytuk a művelődést. De mivel ez nem lesz a számonkérés anyagában, így nyugott lelkiismerettel tettük.
Óra helyett inkább felkerestük Varga Zoltán tanár úrt szakmai kérdések terén, azonban mire felkutyagoltunk a negyedik emeletre, a Közúti Járművek tanszék teljesen tanári armadája bezsúfolódva egy liftbe suhant lefelé, köztük Varga Zoltán tanárúr is, így hát kicsit csodáltuk a beépített audi motor mocorgását, majd Larion feltöltötte magát egy kilogó delejes vezetékkel.
Ezután úgy határoztunk hogy megnézzük a számunkra oly csodás hídépitési munkálatokat, így arrafelé vettük az irányt. S ha már ott voltunk, akkor készítettünk pár remekbe szabott képet.


Larion a hídon
Az épülő híd:A kekszgyár épülete:

A vén Duna:
Tábla:

Avar:


A révfalusi árvízi emlékmű


Őszi út:



A fotós séta után, a hét már csak egy halvány járműszerkezetek előadást tartogatott. Ezúttal egy konferencia miatt az A és B előadóba zsúfolódva gyarapíthattuk ismereteinket a bolygóművekről.
Óra után aztán hazasiettem, majd vissza az egyetemre, ugyanis Kedvesem meglepetése még mindig a dolgozóasztalkámon pihent. Miután átadtam a meglepit, óra előtt aztán jót beszélgettünk SzöSzel. Áthánytuk vetettük a szilveszteri kérdéskört, blogom perspektíváját, aztán kisvártatva elindultunk, s mivel nekem aznapra már nem volt több erőpróbám így elkísértem a lányokat a buszmegállóhoz. Itt aztán ismét kicsit beszélgettünk, majd a lányok felszálltak az újépítésű Credo Citadellre( ami hamarosan külön írásként gyarapítja blogomat), ami jelenleg a 22-es vonalán teljesít próbaszolgálatot.
Miután elválltunk hazasiettem, majd Hajmival ismét játszottunk kicsit, aminek győzelmem vetett véget, magával vonva Hajmi morgolódását :)
A kellemes kikapcsolódás után, aztán hamar elpilledtünk, s miután virtuálisan elköszöntünk Kedvesemmel lefeküdtem aludni.

A pénteki napra ismét elfogyott a krónika. Délelőtt sokáig aludhattam, mivel az első óra csak 9:40 kor kezdődött. Ezzel párhuzamosan zajlott le az új szárny alapkő letétele. Ezt az eseményt aztán az aulában elhelyezett kivetítökön kísértem figyelemmel. A látványtervek vetítése után, figyelemmel kísérhettük a nyitóbeszédeket is. Ez után aztán megkerestem Julcsit, majd kicsit beszélgettünk, majd átviharoztam az egyetem másik végében, ahol már javában dúsúlt a motorok óra.

Legnagyobb meglepetésemre az előre beharangozott Gál tanár úr helyett ismételten Antal "képletmániás" Attila tanár úr jött be az órára. Itt aztán előbb letisztáztuk a zárthelyi hogyanját s mikéntjét, majd ránkzúdította a tőle megszokott képletdömpingjét. Miután leadta ismételten az előző óra anyagját, meglehetősen hosszúra húzva az órát belevágtunk a körfolyamatokba is. Itt aztán számos "elfelejtettem mondani" között megtudhattuk hogy hogyan lehet "hőmennyiséget elégetni". Végül 12:20 kor pontott tett mondandójára, s szabad utat adott a hétvégének.


Óra után az áldásos szabadidő következett, amit még csodálatosabbá tette Kedvesem meglepetése. Ugyanis zárthelyije után felkeresett s velem töltötte az egész délutánt. Ennek aztán nagyon nagyon örültem, ugyanis szeretem ha teret kapok :) Másrészről nagyon jól esnek az ilyen irányú meglepetések. Így hát jól átbeszélgettük a délutánt, majd kettő óra előtt könnyes búcsút vettünk egymástól, egy nagyon kellemes együttlét után. (Remélem ő is hasonlóan élvezte a délutánt)
Miután kedvesem távozott kisvártatva megérkezett Hajmi, s elkezdtünk pakolni. Három óra előtt aztán megérkezett Gyöngyi és egy vendéghögyet is felcsábított lakunkra, így elérkezett az idő az induláshoz.
Miután nagy nehezen összepakoltam széthagyott cuccaimat, elindultunk hazafelé.

Összeségében a 9 hét eseménymentesen tellt. Remélem a zárthelyiblokád sorozatomat megtörtem végre, így sikerült jobb eredményekkel zárnom a hetet. Összeségében a hét kezdetét és végét nagyon élveztem, a közte lévő időt pedig valahogy átvészeltem.
Nagyon jól esett Kedvesem apró meglepetése, és örültem a rengeteg együttöltött időnek. Összeségében átlagos hét volt, s nehéz helyzetben is vagyok a hét értékeléssel kapcsolatban. Ha a részpontszámokat nézem, a hét eleje nagyon magasra helyezte a mércét, s a hét vége is hasonló nagyot domborított, de a közte eltöltött "magányos" idő eléggé posványos volt. Talán ezeket a holtidőket, amit Kedvesem nélkül töltöttem Linda, LArion és Gábor társasága dobta fel, úgyhogy azt hiszem egy méltán magas 9,87-es pontszámmal értékelem a kilencedik hét eseményeit.

Köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok írásomat, hamarosan friss krónikákkal jelentkezem. Remélem tetszett az újabb hétbeszámolóm. Köszönöm a figyelmet, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és élvezzétek egymást.
A következő írásomig Sziasztok.