2009. december 11., péntek

Egy csapongó elme a 14 hétről

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt!  Mivel a győri sorbone más időszmámításban dolgozik, így van idő a vizsgaidőszak nagyolvasztójának hevítése közben kicsit karbantartani blogomat.

 Az elmúlt időszakban futószalagon gördültek ki a mívesebb és kevésbé eredményes zárthelyik és elő vizsgák  a kezem alól, így hát jelentős fojtás keletkezett blogomon is.
  Mint minden rendszerelemzés valahol ott kezdődik, hogy megállapítjuk a hiba okát, hogy is volt ez rendszertechnikából, azt hiszem talán TQM rendszermoddell.. Talán.. Szóval a hiba oka az volt hogy valahol a vadulás hajnalán, amikor először kopogtattak be a zárthelyik, durva eseményömlengés keletkezett itten. S ezt a tehet azóta cipelem, sőt nem hogy felszámolnám hanem még bővítem a mívesebbnél mívesebb krónikákkal.
  Rövidke beharangozóm hosszúra nyúlt, így hát bele is csapnék az érdemi folyamatba, mert hát a blog sem férfi nemi szerv, így ez sem állhat napokig.


Ezúttal az utolsó, számszerit a 14 tanítási hét eseményeit summáznám nektek, szóval ismét mogyorót bekészíteni, s lássuk hogy mitől is lesz emlékezetes a félévzáró.
  Hihetetlenül gyorsan elment ez a félév is, s mint ahogy lenni szokott ismét a terv borult először. Valahogy nyáron még minden olyan üdének és könnyednek tűnt, a féléves hangulatot Solecki tanár úr levele alapozta, hevítette elő, ami már sejtetett egyfajta keményedési kitevőt.
  Azonban szeptemberben nagy reményekkel másztunk vissza a D1 berkeibe, s hallgattuk a matematika vívmányait. Nagy reményekkel vártuk a Motorok tárgyat, ekkor még nem sejtettük hogy a belsőégésű motor nem szívja hanem nyeli a levegőt, ráadásul az sunyi levegő nem is csak úgy bemegy hanem "ráfolyik". Értitek a levegő folyik :P
  Gyermetek gépész szemünket ekkor még elhomályosították a gömbölyű formák, s nem sejtettük hogy mi akik már kismillió kuplungot szedtünk szét s raktunk össze, bizony  csúnyán izzadni fogunk Varga "Scipio" Zoltán tanár úrnál, Járműszerkezetek I órán ( s nem csak az ótvar meleg miatt)
 Mára már elmúlt a félév ezen mitikus varázsa, most már csak a rideg valóság maradt, bizony minden kreditért keményen dolgozni kell, s még ha bele is teszed szíved lelked, akkor is lesz ami valamiért nem sikerül.
  Aztán ha már nem sikerült, akkor görgeted magad előtt a csalódottságot. Először is csalódást okozol ilyenkor magadnak, aztán a családodnak és a szeretteidnek, s hát ez még annál is kellemetlenebb mint amikor jön a bájos neptun üzenet hogy Aláírás megtagadva..


Az utolsó hét valahogy ebben a tudatban indultunk számomra vagy talán számunkra. Persze erre a hétre is maradtak izgalmak, mert mint jól tudjuk ez az időszak a megkésett szüretelés (már már zhlapátolás), s a pótzárthelyik megírásának időszaka.
  Kicsiny lakókommunánk életében sem volt ez másképp. Hétfőn egyből egy Járműszerkezet zárthelyin belül adhattunk számot, a futóművek és bolygóművekkel kapcsolatos ismereteinkből.Varga tanár úrnak sikerült itt is belekönyökölni a levesbe, ugyanis a zárthelyit önkéntes módón fél hétre tette, s tudni ilett hogy erre a nemes napra esett a vizsgajelentkezés is.
 De hát mit volt mit tenni, a zéhá kötelez, be kellett menni, s kanyarítani valamit a lapra. A feladatsor eléggé kiszámítható volt, így sikerül a futóműből a kötelező 40%-ot hoznom. Tudni kell azt is hogy Varga tanár úrnál 60% fölött ritkul az oxigén, s nincs is nála igen élet efölött a szint fölött.
 A bolygóműves feladatot látási zavaraink miatt s itt ott hiányos adathalmaz miatt viszont nem sikerült eredményesen kiszámolnunk, így nem is dukált jobb eredmény.
   Zárthelyi után, még mazsoláztuk a fiúkkal az eredményeket, s az elrontott rajzokat, majd kissé csalódottan hazaindultunk.



  (a kivetített zh..ezt lássátok a 6 sorból..)


Otthon aztán már Hajmi fogadott, aki már ezerrel bűvölte Neptun istenséget, s próbálta a vizsgákat helyére pakolni, illetve próbálta volna, mert annak rendje és módja szerint a rendszer úgy ahogy volt összeomlott. Persze ekkor is akadt szórakozni való, mert a mi neptunuk bizony különleges több nyelvű szórakoztató üzeneteket küldözget ilyenkor. Mentségére legyen mondva, hogy az új verziója azért már elég stabil, de azért még gyerekcipőben jár. Így hát úgy határoztunk, hogy bizony mi még ezzel nem próbálkozunk, úgysincs olyan sok fontos lefoglalandó vizsgaidőpontunk, így hát továbbvitorláztunk, s helyette inkább tv-ztünk.
  Lefekvés előtt aztán sikerült végre nekünk is elrendezni a vizsgákat, így elégedetten hajtottuk álomra a fejünket, végül is szép lassan minden vizsga a helyére került.


A keddi nap borongósan indult, erre a napra hőáram tanulás volt beütemezve, ugyanis megígértem Larionnak hogy tudást öntök fejébe, így hát a kimaradt németóra helyett, ami hivatalból elmaradt sajnos, ezzel töltöttük az időnket.
 Nyolc órára így hát bevitorláztam az egyetemre, kisvártatva aztán Škodás Jonny is előkakukkolt, s a reggeli mókus bedarálása után, útba ejtettük az audis tanszéket, ahol a tudást szoktuk magunkba szívni.

  A délelőtt így a könyv és a diagrammok fölött telt, a tanulást aztán az év utolsó modellezés órája szakította meg.

  Ez az óra is egyike volt a kedvenceimnek, s amiben nem csalódtam. Nagyon jó kis négy órás etapok voltak belőle. Az utolsó órán nem sok teendőnk maradt, igazából a féléves munkánkat kellet értékelnünk, majd minden addig 3D-s rajzot elkészíteni 2D-ben. Összességében az utolsó óra is jókedvűen s lazán telt.
  Óra végén be is zsebeltem az első kredit pontjaimat a félévben, s elégedetten egy jeles birtokában haladtam hazafelé.
  Hazaérve aztán a matematika felszerelés került előtérbe, mert a hét második erőpróbája a matematika pótzárthelyi volt, ami csütörtökre esett.

 Így hát lelkes serény tanulásba kezdtem, s végigmeneteltem a félévközi feladatokon, különös figyelmet szentelve azoknak amit nem tudtam a zárthelyin. A tanuláshoz külső segítséget is igénybe vettem, többek között Stoki, Hajmi, Bandi és Julcsi segítségét. S persze régi tanáraim órai jegyzetét. Ezek összességében aztán itt ott felhomályosították elmémet, így kedden fáradtan de elégedetten pihentem le.


Egy gépészvágással csapjunk is át a szerdába, ami ismét nem sok izgalmat hozott, azon kívül hogy ez volt az év utolsó szerdája.
  Ébredés után bekanézoltam az egyetemre, majd végighallgattam Melinda hő és áramlástan szárnyalását, ahol sikerült kicsit elbóbiskolnom. Melindát aztán Pintér "practing" József tanár úr váltotta a porondon, aki elébb közkincsé tette a zárthelyi termését, majd kidobolta pótolási lehetőség hogyanját s mikéntjét. Ez szerencsére rám nem vonatkozott, így újabb kicsi szundikáció következett be életemben.
  Miután a kötelező bürokratikus kérdéseket letudtuk, belevágtunk a robotika befejező részébe. Majd egy kis szünet után, átismételtük a CNC,NC tudásunkat. Ez nagyban azaz CTRL C CTLR V stilusban fedésbe hozható volt a Megmunkálási technologiák II berkein belül megtanultakkal, így igazából eléggé mesésen hangzott már második hallásra.
  Óra után aztán nem maradt más hátra, mint előre, hazamenni s élvezni a szabadidőt. Mivel a délutánra más program nem akadt, így Timivel sétáltunk egyet a városban. Ezzel készítettük elő az évfordulós meglepetést. Majd a kellemes kis kikapcsolódás után, hazasiettem, s egy gyors ebédet iktattam be napirendembe.

Ebéd után mint tudjuk édes a pihenés, azonban ezúttal a matektanulás került előtérbe. Ekkor kezdett bennem csírát bontani az a tudat "hogy én mindent tudok".
  S mint ahogy lenni szokott ez, a kis csíra csak bimbózott bimbózott, s a könyv kezemben pedig hanyatlott. Majd a könyv hanyatlását követte az érdeklődésem is :( S valahogy megnyugtattam magamat hogy tényleg minden tudok. Sajnos azonban a végeredmény azt mutatja hogy tudásomon még itt ott tátongtak rések...
  Lényegében azonban négy órákkor úgy döntöttem hogy eleget készültem a matekra, s jöhet az áldásos pihenés.


Ekkor aztán átjött Kedvesem, s vele próbáltunk meg matekozni . Ez a folyamat aztán nagyon kellemesre sikerült, ugyanis tudni kell hogy Julcsi az a fajta tanárnő aki egyből mindent megcáfol :)
 A tanulás pedig úgy nézett ki hogy én mondtam a jól begyakorolt megoldási metódust, amire ő rávágta hogy nem így van, majd betűkkel és számokkal "lelogaritvizálta" (ugye hogy nincs ilyen szó) ugyan azt amit én megfogalmaztam fél percben. S mindehhez az első reakciója az volt hogy "nem így kell".
 Így hát a közös tanulásunk megint jóra sikerült, s még hogy az ember nem léphet kétszer ugyan abba a folyóba :)
 De mindezeken túl nagyon élveztem a kitüntetett figyelmet. (Remélem te sem sértődsz meg ezeken a sorokon :) )

  Öt órakor aztán már tényleg tettük a könyveket, s azt hiszem mindketten elégedettek voltunk hogy mindent tudok, így beszélgettünk, élveztük egymás társaságát, majd hét órakor elváltunk.
  Illetve elváltunk volna,ha nem ötöltük volna ki a közös vacsora gondolatát, így hát utunkat a buszmegálló helyett a kistescóba kanyarítottuk.
  Itt aztán megejtettük a szokásos veszünk össze azon hogy mit vegyünk, cimű vígjátékot, majd egy tejberizzsel gazdagodva hazasiettünk.
  Hazaérve aztán Kedvesem elkészítette a finom memmét, ami nagyon jól sikerült. Azért is volt jó, mert az ilyen különleges tejberizseket, nekem mindig csak Julcsim csinálja :) Így mindig nagy élmény ez a fajta vacsora :)


  Szóval kényelmesen megettük a finom eledelt, tényleg nagyon finom volt. Még finomabb is mint az első :) Szóval gratulálok a szakácsnőnek, ugyanis nem csak csinos, de jól is főz :) Majd miután kipihentük a lakomát, elköszöntünk egymástól.
  A búcsú után, aztán a fiúkkal elkezdtük szervezni a félesztendő utolsó buliját. Így hát recsegtek a vonalak, s akit elértünk azt átcsábítottuk magunkhoz.


Persze ki másra is számíthatna ilyenkor az ember mint Melindára, aki már első ránézésre is igent mondott a meghívásra. Így a további részletek fikszálása csak amolyan formalitás volt.
   Minden esetre megbeszéltük hogy a hídnál találkozunk fél tízkor. Addigra természetesen már az alkoholoknak, és a pipának is harci díszben kellet (volna) állnia.
  Így hát némi mobilkályha elfogyasztása után, elindultunk Melindáék elé. Ekkor még nem sejettük hogy hogy is fog kinézni az esti felállás.

 Nagy meglepetésre aztán Melinda nem lányokkal hanem egy fiatal daliával az oldalán igyekezett irányunkba. Ami aztán ki is váltotta az első meglepetést, bár mai világba a Kingák is átalakulhatnak ugyebár :)
  S míg a víztorony utcai kis lakásra értünk, jó eszmét cseréltünk a dolgok alakulásáról. Bár igazából ha őszinte akarok lenni csak Melinda beszélt :) S mi aranyosan hallgattuk andragógiai élményeit :)
   Felérve aztán az új vendégek megcsodálták a házirendünket, jól megmosolyogták a betartandó pontokat, majd betelepedtünk a nagyszobába.
   Itt aztán amolyan dicsekvésképp bekapcsoltuk a saját kreálmányú egyedi gyártású bójalámpát, s megterítettük a terül terül asztalkánkat. Amin szépen sorakoztak az üditő nedük..


Az este aztán nagyon jó hangulatban telt, nagyon jó volt Melindával is ezer egy éjszak után összefutni, s meghallgatni hogy mi zajlott vele az elmúlt időszakban. (Ha már nagy bánatában blogjában is hallgat)
  Majd ahogy párologtak az alkoholok a hangulat is egyre emelkedett. Sajnos ekkor történt az este egyetlen balesete is, nevezetesen hogy eltörött Kedvesem keze :(
  Ezt aztán Melinda nagyon magára is vette, s igen az én lelkemet is megviselte, mert hát ez a kéz egyrészt az én ajándékom volt, másrészt pedig a kapcsolatunkat szimbolizálta. Harmadrészt pedig azt hiszem itt is igaz lehet az a mondásom amit sokszor hangoztattam "ami eltörött azt meg lehet ragasztani, de nem lesz olyan mint annak előtte"
  Szóval ez a baleset vissza is vetette az est szintjét. S ha valamit akkor ezt (is) sajnálom a dáridóban. De mint mindig ebből is tanultam valamit, törékeny féltett ajándékodat ne tárold az asztalon.

  Aztán kisvártatva oldódott ez a kis sírógörcsös időszak, s visszatértünk a pipázáshoz. A jó társaságba, s a rengeteg vicces jelenetben bővelkedő este alatt aztán az idő is felvette a nyúlcipőjét, így hát 11 órakor úgy döntöttük hogy elindulunk a party színhelyére.
  Ez a kérdés aztán meg is osztotta társasságunk, mivel az andragógusok a Lapost favorizálták, mi pedig inkább étterem és Bridge páriak voltunk, így hát hosszas tanakvás után az Étterem előtt szétváltunk. Mondván hogy majd később találkozunk. Persze ebből ahogy lenni szokott nem lett semmi :(

   Az étterem előtt aztán Andorral is találkoztunk, aki meglepően jól álcázta magát két angyalkával üldögélt az étterem feletti holtérben.
  A party aztán innentől kezdve folyamatosan veszített jelentőségéből, s szép lassan csapatunk is lemorzsolódott, így Hajmival ketten maradtunk.
  Az étterem kezdeti lendülete nem nyújtott sokat, így úgy gondoltuk hogy átnézünk a Bridgébe. Ahol már meglehetősen vad party bontogatta szárnyait.
  Itt aztán találkoztunk a többiekkel, köztük Petivel, Bazsival és Ádámmal, akik valószínűleg szintén az év utolsó duhajkodását kanyarították..
  Itt aztán Bandi le is vállt kis csapatunkról, s mi Hajmival ismerősök kutatásába kezdtünk. Kisvártatva megtaláltuk Renit és Esztit, de aztán amilyen hirtelen jöttek el is tüntek a rengetegben. Ki érti a nőket :P

  Ekkor aztán úgy határoztuk hogy átlibbenünk a Lapos berkeibe, s megnézzük ott mit mérnek. S valahol itt kezdődött a party menthetetlenül süllyedni.  Mert bizony mostanában az egyetemi múlató nem hozza azt  a megszokott nívót..
  A népi megfigyelések ezúttal sem hoztak más eredményt. Rövid körblick után, mely során felmértük az antilopok minőségét, és a zene milyenségét, úgy határoztunk hogy inkább vízszintbe tesszük magunkat.
  ÍGy hát kettő órakor Hajmival hazaindultunk, majd elégedetten hajtottuk álomra a fejünket.


Összességében az utolsó hét bulija, messze elmaradt az első hetétől, de nem volt rossz. Nagyon jó volt Melcsyvel összejönni, s ha valami akkor ez volt az est fénypontja, a többi ezután már csak ködös utójáték volt. Ahogy mondani szoktam, ezt sem igazán lehet leírni, aki nem jött el és kapott meghívót, az szégyelje el magát, aki meg ott volt az úgyis tudja hogy mitől volt emlékezetes az a szerda.

  Remélem mindenki jól érezte magát nálunk, s hogy a jövőben is tarthatunk/tartunk még ilyen vagy hasonló rendezvényt. S bejegyzésem ezen zárlataként daloljanak az estről a képek, ha módóm és lehetőségem lesz rá, a készült videót is megosztom veletek :)
 Lányos zavaromban majdnem elfelejtettem felmutatni a szerdai buli pontszámát, s enélkül nem igazán lenne teljes az értékelésem. A buli nem volt rossz, de egy valaki nagyon hiányzott mellőlem, így messze állt jósági foka az együtt töltött rendezvényektől. Összességében azonban nem éreztem rosszul magam, így egy átlagos kolerációval számolva figyelembe véve a spektrálsűrűséget egy erős 8,56-os pontszámot tudok felmutatni. (A party más szemszögből történő bemutatásárért látogassatok el Melinda  blogjára :)






A csütörtöki nap aztán a szokásos buli utáni fáradságot hozta, azonban ennek ellentmondásaként
mégsem volt nehéz reggel ébredőt fújnom. Gyors készülédés után tudásommal felvértezve mentem be
megírni az évad utolsó pótzhját. S nem kevésbé nagy reményekkel. Bizony azt hittem tudásom páncélja
áthatolhatatlan.
 Megkapva a feladatsort szembesült a ténnyel hogy itt szerencsés esetbe is csak 10 pontot szerezhetek, ami
 persze (ne legyünk maximalisták) elég a boldogsághoz, de ugyan akkor az elbukás keserű gondolata is megfogalmazódott
bennem.
 Félelmeimet leküzdve, aztán érzésem szerint legjobb tudásomat adva, megírtam a zárthelyit, s elégedetten
 hagytam el az előadót, s indultam az E terem felé Méréstechnika órára.
   Legnagyobb meglepetésemre a teremben vadul matek zárthelyit írtak, s fel sem figyeltem az ajtón éktelenkedő
 A4-es cetlire, hogy Méréstechnika kurzusunk az A4-ben lesz, így leültem s nyugodtan vártam mint a jógyerek :)
   Kisvártatva aztán Geri kollega világosított fel, hogy bizony az óránk máshol lesz, így elindultunk ama irányba :)


A teremhez érve aztán szaporodtak az ismerős arcok, előszőr is Skodás Jonny vigyorgó feje tűnt fel, akinek bizony
 a motorok kettes csalt mosolyt orcájára.
 Miután megtudtam hogy a zárthelyik kijavításra kerültek én is megvizsglattam eredményemet, s örömmel tapasztaltam
 hogy nekem is sikerült elsajátítanom a szükséges tudást. Így hát az öröm mint a  hullámhajtómű rám is átterjedt.
  S mivel a délutánra már más óra nem maradt, így hát közösen kszültünk Járműszerkezetekre. Ez aztán nagyon jóra sikerült
bár a bolygóműves hiányaimat nem sikerült bepótolnom. (Ez még a hétvége feladata lesz). Két órakor aztán
 elváltunk Jonnyval.
Otthon aztán Hajmival eszmét cseréltünk a dolgokról, majd kicsi pihenés képpen, mivel egyikünknek sem akadt jobb dolga
játszottunk egyet.

  A csütörtök este már csak egy izgalmas, s kellemes dolgot hozott. Operáció kutatás előtt, mint mindig megvártuk hölgyeinket.
 Az estet igazán emlékezetessé Zöld Bambi mikulási ajándéka tette emlékezetessé. Nagyon aranyos volt tőle hogy meglepett minket
s tényleg nem is számítottam ilyen meglepetésre. Így hát azt hiszem az ajándéka teljesen célt ért. S meglepettségemmel nem én voltam
egyedül.
 A hét végére tehát biztosította ez a kis ajándék a jókedvet. Miután eszmét cseréltünk elkísértem a lányokat, majd kielemeztük az előző
napi bulit.
 Kellemes beszélgetésünknek, és a hangulatos estének  a 23-as busz érkezése vetett véget. Így hát elköszöntünk, s én hazafelé siettem.






A pénteki nap már nem sok izgalmat hozott. Ekkora került ki a matek zárthelyi eredménye, ami során sajnos megszereztem a félév első
remélem hogy utolsó bukott kreditjeit. Így hát szomorúan mentem be megnézni a dolgozatom, az csak tovább rontotta a kedvem hogy
nem lehetett megnézni a dolgozatokat. Így ugyan azzal a svungal hazasiettem. Később aztán visszalibbentem az egyetemre, kicsit beszélgettem
SzöSzzel majd Kedvesemmel.
 A kellemes kis csevej során sikerült kicsit jobb kedvre derülnöm. No igen erre is "jó" egy Mátka :) Így hát hellyel közzel jókedvűen mentem be
az évad utolsó motorok órájára.
  Ami ismét remek hangulatban tellt, hála Gál tanár úr sziporkáinak. S ha már itt tartunk akkor itt ragadnám meg az alkalmat hogy értékeljem ezt
az órát. A félév elején egyik legvártabb órám volt, s igazából ez az óra okozta a legnagyobb csalódást.Szerintem Antal tanár úr nem az előadási
stilusáról lesz emlékezetes számomra.
 Hamar kiderült tehát hogy ez mégsem lesz egy olyan kellemes tárgy. Aztán a félév második fele és a laborgyakorlatok kicsit visszahozták  a tárgy
nívóját. Így végül mégis csak mosolyra görbülő szájjal szereltem le Motorokból.
  Óra után aztán még kicsit beszélgettünk Larionnal, majd elköszöntünk egymástól, s én még utoljára megleptem Kedvesemet, majd hazamentem.


Összeségében az utolsó hét nem volt rossz, s nem tudnék egetrengetően negatív eseményt kiemelni belőle. Mindenképp a hét csúcspontja a szerdai
nap volt. Többek között emelte a nap fényét, a Kedvesemmel töltött délután, nagyon kellemes volt Timivel sétálni a városba, s megejteni a szaloncukor
vásárlást. Az esti buli pedig méltó zárlata volt  a félesztendőnek.
  A negativ élményt a matematika eredmény szolgáltatta. S emiatt ismét nagyon csalódott lettem, s sajnos ez a csalódottság ismét virágot bontott lelkemben.
A hét pontértékét ezek a negatívumok sem igazán húzták le. Összeségében kellemes kis hét volt, így ezt is a ló jó oldalára dobnám. S nem maradt más hátra
mint hogy felmutassam a virtuális pontszámot ami a 8,46-os középértéket érdemli szerintem. ( Ebben a pontszámban 84%-ban a szerda számít)



Nektek pedig kedves olvasóim köszönöm hogy végigolvastátok írásomat, remélem tetszett, s itt ott sikerült megnevettetnem titeket. Ezúton kívánnék mindenkinek

sikeres Vizsgaidőszakot, s kreditekben termelékeny heteket. Ha időtök engedi tartsátok meg ezt a jó szokásotokat, s pillantsatok ide dodi szócsövére.
 A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát, szedjetek vitamint hini ellen. :) 
A következő írásomig sziasztok




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése