A délután felkelő nappal ébrednek a város zenemalmai. A homokóra Kronosz-fúrta résén átpréselődő kvarcszemcsék ragasztják magukra a muzsika felharmóniáit, hagyva örökül tudatunkban boldog emléküket. Az ellenség, hétköznapi szürkeség formájában közelít, de van megoldás, kiált fel a tudat mélye, és már suttogja is a receptet. Nyári gyümölcsök buggyantott levének párlata a jobb kéz markolatában, a balban ’Árkomlész’, a nagy söristen főzete. Mindezeket a testhez keverve repülnek a vérrel az agy felé, hogy ott leverhessék Kronosz igáját. A pohár helyett már az időtestű teret tartva a kézben, képlékenyen nyúlik el a tér, készségesen kínálva fel magát az újabb zenei örömök befogadására.
Üdvözletem az egyre népesebb olvasó táboromnak! Mint bizonyára tudjátok ez a nyár sem múlhat el a hagyományos veszprémi utcazene (röviden csak U.Z.) nélkül.
Számomra ez a rendezvény mindig a nyár ennyik meghatározó élményévé válik, s vitathatatlanul egy fontos vízválasztó is. Nyaraim többsége mindig unalmasan indul, a június, július szinte nyomtalanul iramodik el. Tradicionálisan a hónap derekán megrendezésre kerülő Utcazene azonban fordulópontot jelent. Valahogy ekkortájt ébredek rá arra hogy uraim nyár van: a bulik, strandolások, a pihenés évszaka. Elvégre ezért gürizünk egész évben, hogy végre eljöjjön és lereszthessünk, kitombolhassuk magunkat.
A három éve folyamatosan meglátogatott rendezvény mindegyike emlékezetes, erről szeretnék most egy kis összefoglalót írni, azzal a reménnyel hogy kedvet csinálok számotokra is a fesztivál felkeresésére.
A történet gyökerei mint sok sok másnak a Bródy Imre Gimmnázium falai közé nyúlnak vissza. Arra viszont már nem igazán emlékszek hogy hogy is kezdődött. Legvalószinűbb emlékeim szerint Reni jött oda hozzánk egyik napon amikor épp az ablakban tartottuk szokásos pomádénkat, az "ugye jövünk az utcazenére?" kérdéssel. Erre aztán akkor még nyögvenyelősen rábolíntottunk, bár halvány gőzünk sem volt hogy mit is takar ez a fogalom.
Arra viszont már tisztán emlékszem hogy az elsőre nagyon gyögvenyelősen és semmi kedvel indultam el. Aztán ajkára érve, meglátva a társaságot egyből kivirágzott a kedvem.
Végül ahogy lenni szokott a rendezvény remekül sikeredett. A legnagyobb nyomot talán Nándi szerelmi bánata hagyta bennem. Elszakítottuk ugyanis Őt nagy szerelmétől a 'Macis lánytól', amiért Petyával biztos a pokolra fogunk jutni. Számtalan mást lehetne megemlíteni még, de erre ott van az akkor friss írásom, szóval lépjünk is tovább az időben.
A második utcazenénk sem múlt el emlékek nélkül. Erre már jóval nagyobb tervekkel és reményekkel indultunk. A társaság szinte változatlan maradt, talán csak az változott hogy a többiekkel ekkor már nem álltunk napi kapcsolatban.
Az eseményt leginkább Nándi almabora, és Judit társasága tette emlékezetessé. Bár tény és való hogy az almabor kezemben történő felrobbanása is meghatározó volt. Az elfogyasztott Sangria aztán hamar jókedvet varázsolt közénk, Judit pedig dekorativ látványával és kedvességével abszolút az est fénypontjává vált.
A programokból itt nem igazán vettük ki a részünket, de tény hogy az este így is emlékezetes lett számunkra. Mint előző évben most sem úsztuk meg szerelmi bánat nélkül. Ezúttal Petyában pendültek fel a lírai hangok. Én pedig valamelyik téves fámról történő leeséssem sebeit nyalogadtam.
A harmadik rendezvényre már rutinos résztvevőként érkeztünk. A sok kedvcsináló jóvóltából csapatunk Márton (BIG) kollega úrral bővült. Az út a szokásos túracsapatot ismerve remek hangulatban telt. Ekkor terveztük meg az U.Z. tandemet, és ekkor határoztuk el hogy jövőre azzal érkezünk. Nem tudom hogy Márton úr azóta előkészítette-e már a szükséges anyagokat, elvégre ő a polimer szakos. Én már elkészítettem a bicikli CAD-modelljét. A megvalósításra azonban úgy érzem az egy év kevés volt. De szerintem a terveket nem szabad a sublótba dobni.
A harmadik rendezvény abban is különlegesnek számított hogy most először arámmal együtt vehettem részt rajta. Sajnos azonban nem úgy jött ki a lépés ahogy szerettem/szerettük volna. Remélem az idei fesztivál ezen is javítani fog :)
Tavaly hamar leváltunk csapatunkról, és viszonylag hamar megtaláltuk a Balatoni hölgykülönítményt. Ahol aztán kimondva kimondatlanul, de inkább utóbbi eset révén, tetszések láncolata fogalmazódott meg.
Az évek és a bor hatására ezúttal a programok bejárására is sor került, így mondhatom igazán kivettük a részünket a mulatságból. Számomra a raggy együttes tetszett a legjobban, de emlékezetes lesz a színházkertben lévő tombolás, és a hajnali klub is vagy épp a BAKELIT BURNING ROM feltalálása. Remélem a hely idén is üzemel majd :)
Persze a szerelmi bánat tavaly sem maradhatott el, ezúttal Petya foghatta a fejét, a "kalasnyikovos" lányok elszalasztása végett. Akinek még több kedvcsinálóra van szüksége az keresse fel korábbi tudósításomat.
S hogy mit várok az idei, számomra a negyedik utcazene fesztiváltól? Hát valami olyasmi keveréket ami ötvözi az elmúltak hangulatát. Mindenhonnan kilopva a legjobbat, és ezzel feledhetetlen élményeket biztosít számunkra.
Minden bizonnyal szükség is lesz erre, mert bizony Nándi kollega úr hiányát nehéz lesz pótolni. Különleges lesz idén hogy két nap is lesz szerencsém ellátogatni a fesztiválra, így minden bizonnyal bő és komoly képet adhatok majd az eseményről. S hogy miért is emelkedik ki a veszprémi utcazene a fesztiválok garmadájából?
Veszprémben négy nap alatt több mint 150 fellépő nulla forintért tekinthető meg.
A műfaj maga, az utcazene, az utcazenészek megmérettetése teszi unikális fesztivállá a veszprémi built.A veszprémi színpadok egyikén köszönthetjük majd a Giulia y Los Tellarini csapatot, akit Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című film betétdalairól ismerheti a hazai közönség, de most többet is kapunk belőlük.
Jön a Filippo Clary és Max Bottini alkotta formáció, a nu-jazz-es, soul-os, funky-s, elektronikával megspékelt hangzású Gabin. A Los Aslándticos - az egyik legnépszerűbb spanyol banda - a "mestizaje" stílus egyik legreprezentatívabb képviselője a jól ismert Mano Negra, Manu Chao és Macaco bandák mellett, akik zenei befolyása vitathatatlanul érződik rajtuk. Részletes programokért mindenkinek ajánlom a www.utcazene.hu internetcímet.
A barátokból verbuválódott csapat kezdetben egy aslandi betongyár udvarán járt össze zenélni és bulizni, most Veszprémben mutatják meg magukat. A gazdag - egyebek mellett ausztrál, francia, spanyol, osztrák, Egyesült Államok beli - nemzetközi kínálatot színesíti még a legendás New York-i acid-jazz-funk-reggae csapat a Brooklyn Funks Essentials is.
És itt lesz Marcus Füreder, akit ezen a néven kevésbé, Parov Stelarként viszont minden zeneszerető ismer. És maradva még a nemzetközi vonalnál, meg kell említeni a spanyol Che Sudaka nevét is.
A magyarok közt pedig a Quimby, a Vad Fruttik, az Irie Maffia, a Harcsa Veronika Quartett, a Hollywoodoo mellett ott lesz a Intim Torna Illegál, Hrutka Róbert, de lesz LGT emlékzenekar és megannyi színes-érdekes koncert.
Ezúton buzdítanék tehát minden kedves ismerőst és ismeretlent hogy amennyiben nincs a napokban programja keresse fel Veszprémet. Szerintem megéri.
Remélem a bejegyzésem hasznosnak bizonyult és sok ismerőssel találkozhatok majd. Továbbá hogy mindenkinek kedvére tett az irományom. Hamarosan jelentkezek az ez évi tudosítással.
Most pontot teszek a mondókámra, ugyanis készülődnöm kell. Remélem veletek is találkozok az esti forgatagban.
Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra élvezzétek a nyarat és egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése