Utcazene fesztivál 09

A délután felkelő nappal ébrednek a város zenemalmai. A homokóra Kronosz-fúrta résén átpréselődő kvarcszemcsék ragasztják magukra a muzsika felharmóniáit, hagyva örökül tudatunkban boldog emléküket. Az ellenség, hétköznapi szürkeség formájában közelít, de van megoldás, kiált fel a tudat mélye, és már suttogja is a receptet. Nyári gyümölcsök buggyantott levének párlata a jobb kéz markolatában, a balban ’Árkomlész’, a nagy söristen főzete. Mindezeket a testhez keverve repülnek a vérrel az agy felé, hogy ott leverhessék Kronosz igáját. A pohár helyett már az időtestű teret tartva a kézben, képlékenyen nyúlik el a tér, készségesen kínálva fel magát az újabb zenei örömök befogadására.

A belváros engedte magára húzni a szabad muzsika hangját és a maszk jól áll neki.
A muzsikáét, amely esőtől fojthatatlanul csak hangzik a padokról, a muzsikáét amely határtalan..."

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Ezúttal a hagyományőrző veszprémi utcazene fesztiválról tudósítok nektek. Tudósítok. Jó lesz. Tavaly is az volt. Tavaly is tudósítottam
Szóval vágjunk is bele, mert bár válság van, de élményben ezúttal sem szűkölködött a szerény vagy inkább népes csapatunk. Szóval bele is mártom pennámat a témába..
Mint minden, ez a rendezvény is a szervezéssel kezdődött. A logisztikai feladatokat mindig is utáltam, így most sem rajtam múlott első sorban az esemény tető alá hozatala. Szerdán egy könnyed kis konferencia keretében, aztán lezsíroztuk, hogy a pénteki napon látogatjuk meg a rendezvényt. Hamarosan buszt is néztünk, s Nándi is meggyőződött róla hogy át kell értékelni fiskális politikáját, s az erőforrásait a buszjegybe invesztálnia. A szervezés persze itt nem ért véget, mivel mindig akadnak új részletek vagy épp nehézségek.
EZZZZZAAAZZZZ, MA VÉGRE UTCAZENE... Ordította az agyam egész pénteken :)
Péntekre ki is derültek a változások a tevben. Egyrészt hogy Hajmi koma az aratás örömére kissé több fröcsöt és egyéb alkoholos koktélt öntött magába, s így nem vállalja a veszprémi mókit. Illetve az is kiderült hogy a kinézett busz csak iskolaidőben közlekedik, így kicsit ezt is módosítottuk. Szerencsére ezek nem okoztak nagy problémát. A délután folyamán pedig az is világossá vált, hogy a népes csapat kiegészül évfolyam és osztálytársainkal, Kuwiwal, Big kollega úrral, Szellemmel, Pusival, Friedlel..
Miútán ezt megtudtuk, nagy örömmel vártuk a rendezvényt, mert hát tudtuk a hangulatunkra biztos nem lesz panasz. Hisz jó népi bölcselet, hogy a résztvevők számának növekedésével exponenciális arányban nő a hangulat is.

A pénteki nap ezen felül a hesszeléssel és a készülédés izgalmával telt, meg persze a nagy várakozással hogy idén mitől is lesz emlékezetes a fesztivál, s milyen élményeket fogunk előhívni a merevlemezről nyugdijjas éveinkben :)
Aztán szép lassan elérkezett az idő az indulásra. A fél hatos busszal indultam a rekkenő hőségbe Ajkára. Itt már várt rám Petya, aki szokásához híven háromszáz méterről felhívott hogy "merre járok".

Az üdvözlés után elmentünk bevásárolni, itt aztán sok szép csoda közül mindenből sikerült kiválasztani a legmegfelelőbbet. Hosszas tanakodás után a boros polcnál, még nagyobb dilemmám lett. Méghozzá hogy Pepsi kóla vagy CBA kóla ízű itókát vegyek.
Ezt a kérdéskört azonban hosszas gondolkodás után lezártam, a minőség melett maradtam, azaz CBA kóla :)
Ezek után, Petya morgásának kíséretében visszaindultunk a pályaudvarra. Ide lassan befutottak a többiek. Előszőr Kuwi mester libbent le a sas szárnyán, majd Mr Big tisztelt meg minket a jelenlétével. S utoljára, de nem utolsó sorban Ghost koma is megérkezett.

Jót beszélgettünk, s mint ahogy lenni szokott, jó társaságban rohan az idő, így hamarosan meg is jött a buszunk. A fehér villámra most is, mint ahogy hagyományosan jó sok ember szállt fel, de Nándi jóvoltából nekünk biztosítva volt három hely. S mivel győri vagyok, így tudjátok vagy tudhatjátok hogy a buszra felfurakodásba, illetve nem is a furakodásba, hanem a helyezkedésbe jó vagyok.
Szóval szinte elsőként feljutottam a buszra, s le is telepedtem Nándi mellé. Majd szép lassan a többiek is megérkeztek, s elfoglalták a helyüket. Végül csapatunkból mindenkinek jutott hely, s egykupacban elhelyezkedtünk.
Szellem például az inteligens szenzor szerepét vette fel, mert neki csak a motor felett jutott hely, de így közvetlen érzékelte a hengerek hőmérsékletét, no persze Fahrenheitben.

Útközben megnéztem hogy a noszlopi kompótjaim megvannak-e még. Mert hát ugye útravaló nélkül nem indulunk el. (igaz Petya?!) Szerencsére a kompótjaim éppségben megvoltak, s várták a kompótnyitás dicső óráját.
Útközben jókat beszélgettünk, miközben a busz egyre telítődött, de hát sokan siettek az utcazenére, így mi ezt már rutinosan fogadtuk.
Grandiózusabbnál grandiózusabb terveket, s ötleteket felvonultatva, amin persze jókat nevettünk. Ghost nagymester például a BAKELIT BURNING ROM feltalálását helyezte kilátóban, BIG kollega úr a 28 személyes csuklós tandem bicikli terveit publikálta útközben.
Tehát mindenképp érdekes és minőségi témákkal dobtuk fel az utazásunkat. Ugye-ugye fiatalság együtt jár az innovációval.. Szóval a szellemi tőkékre azért nincs panasz..
Persze kibeszéltük a világ nagy dolgait, hogy mi a helyzet Győrőtt, Pesten, Ajkán, Nyírádon, vagy épp a Gallus keltetőben..
Szentgál környékén a busz már szinte teljesen elérte a telítettséget, s már-már egy szabad lekötendő hely sem maradt, így az utazás kezdett kényelmetlenné válni.
Szerencsére hamar megérkeztünk Veszprém "faluba", leszállás után egy kis eszmecsere, üdvözöltük az új érkezőket, már akit ismertünk. Sajna a többieket senki nem mutatta be, no de mind1, lehet nem is baj :) Ezek után pedig irány a bevásárlóközpont.

S mivel mi, mindennel rendelkeztünk, így inkább kinnt maradtunk, s elhatároztuk hogy körbejárjuk a terepet, megnézzük hol mit találunk.
Rövid túránk során, mivel ugyebár lelkes hagyományőrzők vagyunk, így megnéztük megvan-e még a jó öreg hamburgesünk.
Hát sajnos a hamburgerest a válság elsöpörte, így éhesen, s szomorúan folytattuk utunkat. Kisvártatva úgy határoztunk hogy a McDonald's-ba térünk be kajáért (vagy legalábbis nasiért) mert ott még azért fix árak vannak.
Az ötletet tett követte, s örömmel tapasztaltunk hogy többen is ezt a megoldást választották. Egy kis sorbanállás után, hamarosan megkaptuk ételünk, majd a teraszra poziciónálva magunkat kellems hangulatban el is fogyasztottuk. Közben megtudtuk Szandi (Petya Szandija) "részletes" jellemrajzát.
A jóízű beszélgetést, Márton telefonja szakította meg, miszerint merre járunk, mert szükségük lenne a bornyitó segítségére.
A tényállás vázolása után, aztán visszaindultunk a csekkpont csárlihoz. Ahol aztán Mártonéknak hült helye volt :)
Így letelepedtünk az áruház elé, ahol aztán ismerőst fedeztem fel a tömegben, méghozzá Julcsi apukáját. Remélem azért nem néztem ki nagyon csövesen ott leülve az áruház előtt, s nem voltam nagyon kiábrándító. Körülbelül ezek a gondolatok kavaroktak ekkor bennem..




Kisvártatva megérkezett Marci s elvezetett a többiekhez. Itt aztán elérkezett a kompótnyitás ideje, mert már jócskán megszomjaztunk.
Jó hangulatba, fotózgattunk, beszélgettünk, iszogattunk. Volt minden, hangulat, jó társaság, vízipipás lányok (Petya bedobhattad volna magad) , kényelemes hely, s a közeli színpad zenéje is odahallatszott.
Ahogy lenni szokott persze, a jó társaságban az idő rohamléptekkel haladt előre. S mi úgy határoztunk nem üldögélünk tovább,hanem elmegyünk szórakozni.
S egy virtuális kalaplengetés után elköszöntünk többiektől. (Remélem képet erről kapok :) )

Ekkor történt hogy felhívtam kedvesemet, hogy lenne-e kedve/kedvük találkozni, mert ugyebár miért ne ha egy városba, egy rendezvényen vagyunk.
Itt sem érzékeltem azt a kirobbanó lelkesedést, de hát örüljünk az igennek alapon, megbeszéltük hogy eljutunk az OTP színpadig, s ott majd összefutunk. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, mert ugyebár nagy az OTP színpad. Ezután megpróbáltuk szűkíteni a kört, ami részben sikerült, a homokóra szoborra.
No itt kezdődtek a problémák, vidékiek révén, sokat járunk veszprémbe, s hát nem igen tudtuk ezt a homokóra szobrot hová tenni, így úgy határoztuk hogy körbesétáljuk a teret.
A homokóra szobor mintha eltűnt volna szemünk elől, s sehol sem láttunk semmiféle homokórára emlékeztetőt, de még a lányokat sem.
Így újabb felhívást kellet intéznünk, no nem a hangosbemondóba hogy "Egy szomorú eltévedt, hősiesen szerelmes Dodi keresi gyönyörű Kedvesét"-pedig lehet hatásosabb lett volna :) szóval ismételt egyeztetését után, a Kedvesem közölte hogy már elhaladtunk előttük.
No képzelhetitek, akkora lett a fejem magamba. Egyrészt lehetetlennek véltem hogy elhaladtunk melettük, mert figyeltem direkt. Másrészt elkezdtem aggódni hogy ez mennyire ciki hogy képes voltam a saját barátnőm orra előtt elsétálni. Harmadrészt pedig azt gondoltam hogy miért nem szóltak ha elhaladtunk mellettük, vagy miért nem adtak egy jelet, mondjuk füstfelhő, virágeső, fehér galamb, vagy egy szimpla megböködés, esetleg egy megcsörgetés.

Kedvesemet meglátva persze ezek a félelmeim, amelyek ekkor már gondolattá szilárdultak, hamar elszálltak. S lányos izgalmamban hogy újra láthatom sőt érezhetem őt, el is felejtkeztem a bemutatásról, bár azt hiszem Kedvesem is így lehetett ezzel.
Ezután hamarosan megtörtént a kedvenc részem, a bemutatkozás és bemutatás. Ezt a részét a beszélgetéseknek nem igazán szeretem, mert általában setébbnél setébb módokon oldom meg. S ha már blogolok azt sem hallgathatom el, hogy ekkor kezdett bennem csírát bontani az az érzés ami nem épp kellemes, s sajnos egyre jobban elmélyíti magát bennem. Kedvesem ugyanis a bemutatásnál olyan határozatlanul mondta hogy " barátom". Legalábbis én úgy éreztem. S hát ez kicsit nyomaszt(ott), mert eddig mindig olyan határozottan, s büszkén mutatott be mindenkinek, s meg kell valljam nagyon jól esett :)
Miután megismertem Vikit, akiről Julcsi sokat mesélte előzőleg, s húgát, én is bemutattam barátaimat. Majd közelebb húzódtunk a színpadhoz, hogy élvezzük a zenét, elvégre azért jöttünk. A színpadon és környezetében elég jó hangulat uralkodott. S szerintem a Zagastic, együttes remek kis reggae zenét játszott, s ezzel biztosította a hangulatot. A zene nagyon jó volt szerintem, bár én alapból is szeretem a reggae-t (már ha olyan hangulatom van) De leginkább azt hiszem az együttes "filozófiája fogott meg" S hogy mi is ez a filozófia az együttse nevében keresendő. Nomen est omen ugyebár: "Zagastic, Zagasound, Zaga… Honnan ez a kamu vaker? Sehonnan, egyszerűen jön belülről. Semmi több annál, mint amit hallasz. Hát, hallgasd a zenét, vedd lazára, érezd jól magad – ha így teszel, már semmi nem számít, csak a Zene, Te, Mi, „cugedör, cunájt”.
Hát talán ez a vedd lazán és élvezd, ez fogott meg igazán, a zenében, s az együttes következetesen tartja magát az ars poeticájához. Az együttesről tovább információkat itt olvashattok
Szóval jó hangulatban élveztük a koncertet. Én pedig a fiúkat kicsit hátrahagyva élveztem kedvesem társaságát. Bocsánatot is kérnék tőletek fiúk, tudom hogy ezt nem illik, s nem épp kellemes nézni sem, igyekeztem eldugva csinálni. Remélem jól sikerült, s azért nem éreztétek magatokat nagyon sértve. Ahogy egyik ismerősőm mondaná "ha benne vagy egy szituációban azt egészen máshogy éled meg, s viselkedsz".
Szóval élveztem kedvesem társaságát, próbáltam rávenni egy laza kis táncra :) sikertelenül, majd ez közös kép készítésére, szintén sikertelenül.. Kettő:Null oda.. De hát a férfi dolga hogy próbálkozzon. (megszívlelendő)
Végül hála Nándinak a szemfüles kattintgatónak azért sikerült egy spontán, közös képet készítenünk. Ezeket a képeket azért is becsülöm sokra, mert tényleg spontának, semmi pózolás, semmi művigyor, csak a szín tiszta érzés, a pillanatban megfogalmazódott érzések mind mind látszódnak rajtuk. S ezek a képek ha nem is mindig sikerülnek jól, de szerintem többet érnek bármilyen beállított fotónál. S gratulálnék a fotósnak, mert bizony ezeket az apró remekműveket a legnehezebb megalkotni.

Aztán hamarosan elérkezett a búcsú ideje a lányoktól, mert sajnos ment a buszuk :( Ezek a dolgok mindig megviselnek, mert mint sokan én is utálok búcsúzkodni, pláne Kedvesemtől. "Szerencsére" kedvesem viharos távozása megoldotta a "problémát". ius murmurandi epizód III. : Persze értem én hogy társaságban voltunk s sietni is kellet, de szerintem ez sem volt épp a szokványos, s szerénységem szerint nem is a legkorrektebb elköszönésünk. S ez is csak a csíráimat erősítette, s mint egy szőlőtőke kacsaival egyre feljebb és feljebb kapaszkodott bennem. Itt még próbáltam "menteni a menthetőt" s a búcsúzásomat, smsben (családi szokás :D) befejezni. Persze azt hiszem ez is rossz gondolat volt, mert választ nem kaptam, s persze a dilemma megvolt hogy most mi van, miért nem ír.. No mind1, okát máig nem tudom, de be kell valljam valami nem volt korrekt szerintem. Igyekeztem ezt nem mutatni kifelé, nem tudom mennyire sikerült, azt hiszem Nándi bácsi azért átlátott a szitán, de hát egy legjobb barát az legjobb barát..meg hat év is hat év..

A lányok távozása után, kicsivel a koncert is véget ért. Az együttes nagy sikert aratott, ezt bizonyítja a kétszeri vissza taps, melynek eleget is tett a zenekar. De hát a jóból sose elég :)
Az együttessel mi is mint többen távoztunk, s áttettük székhelyünket a színházkertbe.
Itt szokásunkhoz híven, hagyományőrzésből leültünk a lépcsőre s készítettünk pár fotokópiát. Aztán elszívtunk egy békeszivart, speciális köszönet Petyának. S hogy jómagamat s az olvasóimat megnyugtassam, nem dohányzom, csak olvasmányaim alapján azt olvastam hogy "egy szivar jobb mint egy orgazmus"- hát ezt a hipotézist én megcáfolnám. Nem Nem jobb, dohánygyári propaganda. S rájöttem arra is mint hogy a dohányzásra, úgy a szivarozásra sem fogok rászokni, nem az én világom..
A szivar elfogyasztása után, aztán még egy kompótot felbontottunk. S jó ízűen elfogyasztottuk, majd belevetettük magunkat a DJ színpad pezsgő életébe.
Itt nagyon jó hangulat volt, a társaság is jó volt, a zene is, s a mi kedvünk is jó volt. Élveztük hogy együtt lehetünk, a jó zenét stb..
S próbáltam a fiúkat noszogatni hogy próbálkozzon a lányoknál, mert ugyebár a "férfi dolga hogy próbálkozzon" és a történelem a mi lett volna ha dolgokkal nem foglalkozik. De sajnos a biztatásom, noszogatásom itt is eredménytelen volt. Össz pontszámon Három:Null. S miután ezt felismertem inkább felhagytam ezen kísérleteimmel. (mert bizony néha be kell látni)
Hamarosan a kedv kezdett itt is ellaposodni, illetve akadtak némi "etnikai konfliktusok" hogy Nándit idézzem. A helyszínt kezdtél elárasztani a cigány romeók, s hát így a 'kisebbségben' mi már nem igazán éreztük jól magunkat, s jobbnak láttuk továbbállni. Ilyen szempontból az Utcazene sem a régi..
Távozásunk során egy érdekes párbeszédben 'vettem' részt.
-Mit iszol?- kérdeztem
Miután barátom lenézett kisvártatva, bizonytalanul felelte
- őőőő
Adämbraut
-S jó?
- ..reszket a kezem mert...
- inkább a bokor kedves Sándor?
- Oh igen, ezt le is jegyzem, köszönöm barátom.
- Igazán nincs mit-felltem majd elbúcsúztunk.

Szóval megfigyelhettem ahogy Marton László alkotása és az ismeretlen modernkori művész találkozása révén egy új műalkotás született.
Illetve hogy a mi Sanyink nem csak bort szerette, de bizony a sört sem vetette meg. Hát igen respekt, tiszteletbeli gépész :)

De térjünk vissza a fő csapásfonalomhoz. Szóval úgy gondoltuk megnézzük a barátnénk által ajánlott klubbot az Othersidot.
A klub a Virág Benedek utcában, kicsit eldugva helyezkedik el. Az épület elsőre, meglehetősen kicsinynek tűnik, de közelebbről megnézve mégis épp megfelelő :)
A klub külseje nagyon biztató volt, így hát belibbentünk. Belül korrekt berendezés fogadott minket, kényelmes fotelok és asztalok találhatók. A pultnál pedig nagy kedvencemet halakat véltem felfedezni.
Az élet még nagyon harmatosan mutatkozott ekkortájt még, így hát úgy határoztunk hogy leülünk, s elfogyasztunk egy-egy korsó sört, ha már ilyen korrekt árban volt.
A söreink fogyasztása közben, kezdett beindulni az élet. A tánctéren kezdtek gyülekezni az emberek, s a Dj is lendületesen húzta a talpalávalót.
A remek kis zenékre hamarosan nekünk is beleállt a boogie a lábunkba, így hát meg is céloztuk a táncparkettet.
Nagyon jó kis helyet véltünk felfedezni, a zene roppant élvezetes volt, egyetlen problémaként felróható esemény volt hogy nem akadt korunkbeli.. De ez engem nem is zavart nagyon..
A jó talpalávaló miatt, a parkett hirtelen megélénkült, szerencsére nekünk remek helyünk volt, épp a klímaberendezés alatt, így nem kellett levegőért kapkodnunk.
S jó hangulatba az idő ismét rohanni kezdett. A Dj torkán pedig idővel egyre több sör s különféle alkoholos koktélok csúszott le, ami lassanként zenéjén is meglátszott, s a hangulat kezdett laposodni.
Ekkor határoztunk úgy hogy inkább tovább állunk, s sétálgatunk a városban, szép lassan mert időnk mint a tenger :)



Első állomásunk az Óváros téren volt. Itt egy kinézett padra letelepedtünk, s beszélgettünk, néztük vonuló tömeget, s az előttünk sorakozó szeméthegyet. Beszélgettünk a jövőről, s hogy miről lesz emlékezetes ez az utcazene. S hát emlék itt is jött elő, mint ahogy szerelmi bánat is (mét). Petya mögött ugyanis Kalasnyikovról beszélő hölgyek haladtak el, (hoppá hoppá hát igen a nagy lehetőség) S ha Kalasnyikovról van szó az már ok a szerelemre :) Így lehet hogy Petya ez nagy lehetőséget hagyott ki. Bár így teljes a kép, három utcazene és három szerelmi bánat. Sorrendben Macis lány, Judit, Kalasnyikovos lányzó(k)

Aztán hamarosan megtettük első körsétánkat, hagyományörzően a várba. Ekkor készítettem jó néhány éjszakai képet, majd felmásztunk a várba.
Itt csodálhattuk a kilátást, majd úgy döntöttünk hogy felsétálunk a Benedek hegyre. Így hangulatos kis lépcsőkön sétáltunk le a várból, majd jobbra fordulva megmásztuk a hegyet. Innen visszanézve megcsodálhattam ahogy a vár félelmetes szikláit megvilágítják a kandalláberek.
Hamarosan jól meg is ijedtem a lépcsőn észrevétlenül ülő embertől. A hegyre érve aztán itt romantikázó alkoholos párocskákat találtunk, illetve itt ott elszenderedő embereket :)
A hegyen álló kőkeresztől mellöl körülnézve viszont csodálatos hajnali kilátás tárul elénk a városra. Így el is határoztam hogy ide még visszatérek, remélem nem egyedül. Sajnos a kilátást már nem tudtam lefényképezni, mert a fényképezőgépem lemerült :( Érdekesség hogy a hegyet a XVI-XVII. században, az itt állomásozó török csapatok temetőnek használták.

Alapos körbenézés után aztán visszaindultunk az Óváros térre. Útközbe mint mindig most is jókat beszélgettünk. Megtudtuk hogy a lépcsőzés az egyik legjobb testedzés. Átsétáltunk a Séd folyón, amely még a múlt század elején is meghatározó volt a város életében, mivel több malmot is forgatott, és a szűrcsapó, valamint a tobakos mesterek számára is biztosította az elengedhetetlen vízforrást.
Maga a patak még az 1930-as években is inkább folyócska képét mutatta, a ma gyakran oly gyéren csörgedező érről nehéz elképzelni, hogy a Vár alatt még csónakázni is lehetett rajta.majd megmásztuk a középkori eredetű keleti Ostrom lépcsőt. Ahol elgondolkodtunk hogy milyen kellemes lehetett Veszprémért csatázni. A lépcsőzés közben a mult és a jelen képei váltakoztak szemeim előtt. Úgy tűnik hogy manapság a vár alatti terület a jómódúak kedvenc lakóhelye lett.

Felérve a csúcsra hamarosan véget ért körsétánk. S letelepedtünk ugyan arra a padra ahonnét elindultunk. Itt értékeltük az estét, figyeltük a hajnalodó várost, s a hazavonuló embereket, illetve a lelkes üveggyűjtőket. (Bandi hagyomány :) )
Majd jót röhögtünk Petya beszólásán mi szerint "Henci biciklivel keresi a rést a vasfüggönyön", aztán háromnegyed négy fele elindultunk a pályaudvarra. Amolyan széép lassan, kerülővel :) mert időnk még mindig sok volt. A sétáló utcában ismét megcsodálhattuk a sáskajárás maradványait, s az itt ott, utca közepén elszundikáló embereket :)
Majd hamarosan találkoztunk Pusiékkal, akik üdvözlés, s rövid élménybeszámoló után határozott lendülettel ott is hagyott minket.
A pályaudvarra aztán zenés kísérettel vonulhattunk be, egy eléggé szabadköltészetű "román kőműveskórus" keretében.
Majd kisvártatva megérkeztek a többiek is. Itt már a jól ismert fesztiváltömeg fogadott, mert hát ugye a volán természetesen nincs tekintettel az ilyen rendezvényekre. De magyarisztánban miért is lenne. Az ilyenekért felelős munkavállaló, pöffeszkedik a lakásába, s szexualizál arra hogy rendezvény van, sok az ember (vagy épp húsvét hétfő) Ő Audival utazik, s felveszi a munkájáért járó zsíros fizetést. No hát erről ez a véleményem.




Szóval kisvártatva befutott a Credo LH 11-es fehér villámunk. S a tömeg elkezdhette felfúrni magát. Szerencsére itt is jól helyezkedtem, így biztosítottam egy helyet Nándinak. . S mivel a busz 10670 mm így korlátlan befogadásra ez sem alkalmasa, így a tömeg nagy része lent maradt, mi pedig 15 perc késéssel s jól megrakottan elindultunk.
Az szokásosan telt, Veszprém határáig ébrenlét, majd bebólintás. Hát igen a fáradság nagy úr.. Aztán Ajkán ébredés :) majd gyors elköszönés, s rohanás a csatlakozásra, ami pikk pakk el is indult :) Volán menetrend összefésülés a gyakorlatban :)
Végül 6:50 percre értem haza, s kicsit tettem vettem, majd hagyományörző módón bekapcsoltam a matinét a tv-be s lepihentem.

Összegezve: Ez az utcazene is nagy sikert hozott, azonban talán egy hangyányit elmaradt az előzőektől. Persze azok valamivel más kategóriába sorolhatók voltak. A harmadik utcazenénk is nagy sikert hozott, a hangulatra sehol se lehetett panasz, hisz személyes holtpontom is csak jócskán késve rohant utána. A fellépők ismét jók voltak, s a Dj színpad zenéjére sem emelhetek panaszt, a krém pedig az Otherside klub volt és a hagyományőrző séta.
Most bejegyzésem végén pedig felmutatom virtuális pontszámlálómón az erős 9,93-as érdemjegyet.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, s hogy társaságával emelte az est fényét és a hangulatot. Remélem az első "bálozóknak" is elnyerte tetszését a móli, s hogy teljes legyek, az esemény más perspektívából történő szemrevételezéséhez nézzetek be Big kollega úr, és Nándi blogjába. S ahogy mondani szokták, jövőre ugyanitt (ugyanekkor)

Köszönöm hogy végigolvastátok a bejegyzésemet, a következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat és egymást, a mihamarabbi viszontolvasági sziasztok.