Frontjelentés I.

Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Szokás szerint az uborkaszezon kellős közepén most is kivettem pár nap nyári szabadságot, bár ez inkább csak olyan kis ihlethiányos állapot Tudjátok néha pihen a megfáradt blogger..
A szünetben is sok élménnyel gyarapodtam, volt részem például reneszánsz partyban, aztán Balatonfüreden is kirándultam kedvesemnél, erről nem tudósíthatok sajnos.. Szóval élmény volt ismét bőven, de én mégis hallgattam. De ez külön história, nem ezért ragadtam most lantot, illetve klaviatúrát :)
Történt ugyan is hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, vagy inkább a kezünket, s úgy határoztunk hogy a Kis hásziendát kicsikét feltatarozzuk, átépítjük, kicsinosítjuk.
Nem is igen emlékszem olyan ügyre amelyben Kis családunk ennyire egy hullámhosszra került, s mindenkiben egyszerre felbugyogott a tenni akarás, a vágy a teremtésre.
A nemes ügy pedig amit mindannyian lándzsánkra tűztünk az pedig hogy házunk alsó szintjért rendbe tesszük, illetve átépítjük.

Hogy ezt mindenki tisztán lássa vissza kell repülnünk a múltba. A házunk a sötét '80-as években épült, Noszlop illetve Nagybogdány főutcájában. Központi helyen a 242-es helyrajzi szám alatti telken. Valószínűleg innen eredeztethető a sok kétes szituációt eredményező 24/2-es házszám.. de ez egy külön rege..
Házunk alapvetően az akkor iránymutatást, na nem a Leninit, szóval házépítési divatot követte, égbetörő építkezés, aránylag kicsi helyiségek.
S persze mint ahogy lenni szokott a terv az első amit felülírunk, nem történt ez máshogy szüleimmel sem, az építkezés alatt. Hol az alapanyaghiány, hol személyes indokokból, hol pedig azért mert akkor épp olyan nem volt kapható országunkban.. Szóval sok helyen máshogy, más kivitelben, de szépen lassan, születésemre már felépült az új házunk :) Ami nekem történetesen első házam volt. Képzelhetitek örültem is mikor megláttam hogy tiszteletemre máris egy új házat építettünk :)
Szóval házunk eléggé robosztus, három szintes, de ebből igazán csak a középső az úgynevezett lakószint van kihasználva. Az alsó szinten, egy raktár, előtér, kazánház, és a barkács műhely foglalt helyet. S házunk mintha 20 éves álmából most felébredt volna, s az eddigi jól megszokott életét, elrendezését megbolygattuk volna.
Az alsó szint kiépítése mindenki számára nagy erőbedobást követelt. S itt indul az én mesém...

Az átalakítás a tervrajzon műhelyként szereplő helyiségnél kezdtük. Ez a helység valójában tároló volt, és régebben ez adott otthont a húspácolásoknak. Manapság pedig raktárként funkcionált, ahol régi bútorok halma sorakozott.
A munka kezdeti szakaszát anyum és nővérem végezték, akik kirámoltak, és ezt követően szépen kimeszelték a teret. Ekkor én még az említett füredi nyaralásomon voltam :)
Hétfőn hazaérkezve én is bekapcsolódtam a munkába. Részese lehettem a mi kerüljön a friss szobába családi gyűlésnek.
Ez a kérdés mint tudjuk nagyon fontos, s hát úgy döntöttünk, mivel ez egy kis költségvetésű átalakítás hogy nagymamánk szekrénysorát használjuk fel. Így indítottuk a transzportot. Ezután következett a felrakodás, ami nem volt egy egyszerű folyamat, anyu és nővérem is sürgölődtek, s hibás elméletüket hangoztatták, hogy három szekrény az három forduló..
Mikor ez pusztán statika ugye bár :) Szóval mi apummal nem törődve felpakoltunk s indultunk hazafelé a bútorokkal.
A gyakorlat is minket igazolt, út közben nem dőlt le egy bútordarab sem, így kezdődhetett a bepakolás. Ez valamivel egyszerűbb folyamat volt. Miután beállítottuk a szobába, rá kellett jönnünk hogy az általunk elképzelt kompozíció nem nyerő, így gyorsan csere bere fogadom alapon meg is cseréltük az elemeket :) S úgy már minden szemnek tetszetős hatást mutatott.
A hétfői nap utolsó erőpróbáját anyai nagyszüleink ágyának szétszerelése volt. (Amelynek pontos megnevezése Kanizsa bútorgyár Béke II piros színű szövetes kárpitozott szegecselt afrik betétes bonell rugós mélybarna pácolt lakkozott fa ágy)
A bonell egy vastag drótból álló edzett acélból készített rugó. Ezek a rúgok homokóra formájúak és egyetlen keretbe vannak rögzítve, így alkotnak egy szilárd konstrukciót. A bonell rugózatról annyit érdemes még tudni, hogy ha valahol meghibásodik (a túlsúlytól deformálódik vagy eltörik), akkor az egész matracot ki lehet dobni, mert a bonell rugózat - bár eredendően önnálló elemekből áll, de ezek egyetlen egybefüggő rácsozattá vannak javíthatatlanul összedrótozva. A gyatra bonell jó minőségű elődjét, az epedát pedig már csak őseink hálószobáiban lehet látni, boltokban nemigen. Ezen készlethez amúgy még tartozik két hasonló ékes nevű szék és két fotel is.
Ez után elégedetten hajtottuk álomra a fejünket, s fülemben egyik kedvenc söröm reklámja hangozt "ma is alkottál valamit".

A keddi nap is rengeteg izgalmat tartogatott a családi csapatnak. Először is a legégetőbb kérdés volt hogy milyen ágy kerüljön a szobába. Hát igen a bőség zavara.. Szóval elkezdődött az IKEÁt megszégyenítő legózás az elemekkel. Akadt olyan ágy is aminek a titkát mi sem tudtuk megfejteni, aztán akadt olyan is ami csak színben nem passzolt a helyiség szelleméhez. Anyu makacsul ragaszkodott a valamilyen rokoni szálon idekerült, régi hagyományos ágyhoz, tudjátok az olyan békebeli ágyhoz, egyszerű tömör fakeret, enyhén díszitett fej és lábtámla, és egy matrac. Szóval a délelőtt az ágyak legózásával telt, mire nagy sokára megalkottuk a Dodi I-es konstrukciót, mert bizony saját gyártmányú ágyról van szó bezony. Ugye hogy ugye a gépész univerzális :) Szóval a Dodi I-es beszállítmányozása majd összeszerelése volt a következő programpont.
Ezután a bennlévő ágyat felraktuk a transzporterre, majd irány nagymama, ahonnét különféle dolgokat szállítottunk le, mert hát ugye nem jövünk üres kézzel :)
Ekkor került birokunkba a Pacsirta rádió, ami külön történetet kap, mert szerintem érdekes :) Az egységrakományunk között szerepelt egy szőnyeg, egy Tv, egy 'hajdan szebb időket látott asztal váza' és a fent említett ékesség.
A sikeres szállítás követően hamar gyorsan berámoltunk. S a szoba szépen kezdett csinosodni. Ekkor ismét nagy dilemma következett hogy a régi Orion tv-t részesítsük előnyben vagy a műemlék rádiót. Végül fölényesen nyert a rádió :)

Ekkor a hölgyek elhelyezték a "csetreszeket" azaz a szobrokat, étkészleteket, poharakat, szóval a szekrény tartalmát. Ekkor került elő egy illetve két üveglap is. S támadt az a krativ ötletem hogy az asztalból és az üveglapból alkossunk valamit.
Természetesen apu is kapható volt az alkotásra, így meg is kezdte működősét a Kis családi bútorgyár. A méretezést én csináltam, mivel egy asztal nem lehet akármilyen magas, s a rendelkezésre álló darab a fotelből nézve is túl volt méretezve :) így hát egy kis flekx, hegesztés stb után, már méretre is volt szabva.
Ekkor jegyezte meg apu hogy olyan asztalt csinálunk ami Julcsinak is tetszeni fog. S hogy itt most mindennek klappolnia kell, nem lehet hatalmas bumszli a hegesztésnél, mert akkor nem tud vele majd eldicsekedni barátnőmnek :)
Miután méretre szabtuk jött a következő kreatív ötlet hogy egészítsük ki egy újságpapir vagy könyv tartóval. Ez a későbbiekben szerintem úgyis a lábtartó alantas szerepére fog süllyedni :)
De hát mit volt mit tenni, könyvtartót kellet gyártani. Ami nem volt egyszerű, még szerencse hogy van egy lakatos a háznál :) Szálanyag is akadt, a hajlítás és hegesztés művelete után ismét én kaptam a kezeim közé az asztalkát. Ekkor következett a korrozió eltávolítása, majd nővérem kezei alatt a csodás festés is megtörtént.
A festés után következett egy polc felszerelése, ami újabb litániának és morgásnak adott teret, mert a rossz benézés követően enyhén ferde lett :) Talán nem is enyhén :) adatokat nem mondok mert megmosolyogtok :) Szerencsére ezt is korrigáltam, így kis optikai csalással de egyenesnek mondható a polcunk :) De azért a tekegolyókat nem oda fogom telepíteni :)
Ezután felszegeltük a képeket s egyéb kiegészítőket s elégedetten üldögélve méregettünk munkákat.

Persze a pihenés időszaka sem tartott soká, mivel teendő még akadt bőven. Először is a nagy rusztikus bútor, ami szintén valami rokoni szálon került hozzánk háromezer forintért, szóval ezen rettenetes darab kiszállítása volt a harci feladat.
Ez azért sem volt egyszerű mert egyrészt nagyon nehéz, hiszen három ajtós kb két méteres szélességű szekrényről beszélünk. Ami mellesleg jó masszív, jó nehéz fából készült. Ezen kívül további akadályozó tényező volt a szekrényünk csonkasága, mivel a háborúban ellőtték mindkét illetve mind három lábát. Az egyetlen állva maradt lába pedig plusz nehezítés volt, mert mindenhol elakadt.
Igazából, s most gyengébb idegzetű olvasóim kérem ugorják át ezt a pár sor, szóval én igazából egy fejszével leredukáltam volna az egész szekrény problémát, s apró tüzelhető darabokra vágtam volna szét nővérem örömmel segített volna ebben (is). S most itt leszögezem ország világ előtt hogy a háromajtós szekrényre formált örökösödési jogomról lemondok nővérem javára. Szóval gratula egyszer lesz egy háromajtósód (hihi )
De nem lehetett mert apu ragaszkodott a szekrényéhez :) így hát ki kellet cipelni. Nem mondom hogy egyszerű menet volt, de örültem mikor a teraszunk alatt letehettem, ideiglenes pihenőhelyére :) Persze a döggel való csatázás itt nem ért végett :) Ahogy a mondás tartja a csatát meg nyertük de messze volt még a háború vége :)

S lassan az én mesém is a végéhez közeleg, mert bár még akadnak kisebb tennivalók a szobába, pl az ágy készreszerelése, a polc megtöltése, és a lámpa kicserlése, de a szoba késznek mondható. Elégedettek lehetünk, szerintem nagyon szép lett, s jól megoldottuk a feladatunkat. Mindenki derekasan helytállt a háború első napján.
Persze a munkálatoknak még korán sincs vége ahogy mondták volt "csapataink harcban állnak".
A további frontjelentéssel hamarosan jelentkezem, ahogy időm engedi, mert hát a hadapródok élete sem játék és kacagás :)
Köszönöm hogy elolvastátok bejegyzésemet, s hogy kicsit reklámozzak, a másik perspektiváért,és ami tőlem kimaradt érdemes benézni nővérem blogjára is.
A mihamarabbi viszontolvasásig élvezzétek a nyarat és egymást, legyetek jók vigyázzatok magatokra, sziasztok.