Emelem virtuális kalapom blogom olvasói előtt! Eljött hát az ideje hogy ismét megörökítsem nektek Balatonfüredi túrámat. Az aktív hétvégém másik nagy eseményét. Mivel a nyári szünet során nehezebben tudunk találkozni kedvesemmel, így hát gyakrabban ruccanunk át egymáshoz mint év közben. S úgy adódott hogy én megyek többször :) de hát ez érthető is, mivel az ember szívesen visszatér a Halászhoz és a Révészhez. Szóval ezen a hétvégén bő másfél hét után ismét találkoztunk.
Az utat hosszas győzködés és szervezés előzte meg megfűszerezve néha egy kis veszekedéssel. Ezekkel a baljós előjelekkel, s a szigligeti szülinapozás fáradalmaival keltem hát szombaton útra. Délelőtt útbaejtettem Ajka városát, egy gyors ruhavásárlás elejéig, majd a 12:30-as busszal elindultam kedvesemhez.
Az útam jó hangulatba telt, mert végig olvastam a könyvemet, amit kölcsönbe kaptam :) Így észbe se kaptam és máris Füreden voltam.
Röppke pár perc várakozás után be is robogott pink szinű biciklijével kedvesem, s elindultunk hazafelé.
Az út meglehetősen furcsa hangulatba tellt, talán az előző napok eseményei nyomták rá a hangulatot a dolgokra, mindenesetre különös volt.
A 20 perces út után megérkeztünk, lepakoltam, majd kicsit élveztem a nyugalmat. Beszélgettünk, de nem sokáig élvezhettem a családi fészket, mert kezdődött a délutános műszak, így kedvesemnek el kellet indulnia munkahelyére.
S mint jó udvarló én pedig elkísértem őket, s megkezdődött a hétvége számomra legnehezebb része, hogy hogyan foglalom el magam, míg kedvesem dolgozik cimű kaland :)
Ezt a problémát, már elsőre is nehéznek gondoltam, de belegondolva nem is volt akkora kihivás. Persze kicsit rosszul fogadtam magamba ezt is, mert úgy éreztem nincs velem foglalkozva, s hát ugye mégiscsak vendég vagyok, de viszonylag hamar elhessegettem magamba ezeket az árny gondolatokat.
S miután bekísértem a hölgyeket a kempingbe, elindultam bicikli túrámra, s fényképezni. Persze lehet jobb lett volna egy nagyon strandolni abban a kellemes időben :)
A bicikliutamnak is megvolt az előnye, mivel felfedezhettem Füred szépségeit, illetve sikerült megtennem a Csopak-Balatonfüred távolságot, így már elmondhatom hogy a Balatoni túrára készülve, sikeresen elfogyasztottam a Tihany-Füred és Füred- Csopak távolságot. Szóval a felkészülésben is jól állok :)
Útközbe nagyon sok szép dolgot láttam, mivel a dombról nagyon szép kilátás nyílt az előttem hömpölygő tóra, s a sok szép vitorlásra, mert javában tombolt a kék szalag :)
Persze egyedül biciklizni számomra kicsit unalmas, de azért jól elvoltam. Aztán Csopakra érkezve feltankoltam ivóvízzel, majd gondoltam nehogy elkéssek, visszakerekezek. Hát igen a kerekezési tempót kicsit túlbecsültem, s hát eléggé hamar visszaértem. De ez sem zavart különösöebb képen, mert gondoltam ha visszaértem akkor bekerekezem a várost s készitek pár képet :) Így a hátralévő egy órában sem unatkoztam :) A sétányon hallgattam a verklis muzsikust, s persze csináltam pár fényképet, a Halászról és a Révészről.
Közelebbről is megfigyeltem a Pajtás gőzhajó tragédiája emlékeztető emlékművet. A gőzős 1954 május 30-án 11:30 körül az oldalára borult s elmerült. Ez volt magyarország eddigi legnagyobb vizi tömegszerencsétlensége. A hajón 176 utas és 6 fős személyzet utazott, a balesetben 23-an vesztették életüket s több mint 50-en megsérültek. A tragédia áldozatainak 1999 május 30.-án szentelték fel az emlékművet.
Majd gyönyörködtem a Balatonon ringó vitorlásokba, s megcsodálhattam a Balaton egyik legrégebbi hajóját a Kelént. S ha már közelebbről szemügyre vehettem a hajót, hát le is fotóztam. A Kelén a Balaton harmadik csavargőzőse volt.A hajó hossza 35,22 méter, szélessége pedig 5 méter. A hajó merülése 1,6 méter.A hajó gépházában 1 db Buckau-Wolf 6 DV 136 típusú dieselmotor található. A hajó főgépét az 1982-es felújitás során kicserélték egy SKL 6 NVD 36 AU-1-es dieselmotorra. A motor 80LE azaz 315 kW teljesítmény biztosítanak és 14 km/h-s azaz 7.55 csomós sebesség elérésére képesek. A hajó előszőr 1891. április 17-én szállítót először utasokat. A hajó a többszöri korszerűsítések után (1962,1982, 1991) a mai napig közlekedig a nosztalgiaflotta tagjaként. A hajó felső fedélzete nyitott, a főfedélzeten két kisebb nyitott, és rossz idő esetére egy zárt utastér lett kialakítva. A hajótestben egy nagy méretű, zárt, körpamlagos utasterem található. A hajó maximálisan 250 fő befogadására alkalmas.
Ezután kicsit leültem a Halász és Révész szobroknál, madj jó szokásomhoz híven megsimogattam a csizmáikat, mert a legenda szerint aki megsimogatja ezen szobrok csizmáját, az még bizonyosan visszatér Balatonfüredre.
S mivel még rengeteg időm volt így lefényképeztem a Stefánia Vitorlás étterem éppületét. A több mint 100 éves épület-mely először evezősház volt, majd később a Stefánia Yacht egylet nevet viselte. majd eltekertem a Kerek templomhoz s ott is készítettem pár újdonsült képet.
Ezután meg sem álltam a városházáig ahol szintén fotózkodtam egy kicsit. Majd mivel a találkozási idő sietve közelgett, így gondoltam visszakerekezek a kempingez.
Ekkor kicsit azonban eltévedtem, mert egy utcán rossz helyen fordultam le, s így egy egészen más helyre jutottam ki :)
No képzelhetitek :) Persze hogyha az ember már rosszfelé fordul, az a természetes, amíg tudja hogy hol ronthatta el, elindul visszafelé :)
Na ná hogy én nem így tettem, gondoltam korrigálom a helyzetet, s ha erre haladok tovább biztos jó helyre jutok ki :)
Hát képzelhetitek hogy csak még jobban eltévedtem. Aztán végül valahogy sikerült kikeverednem a saját magamnak okozott bajból, s sikeresen visszataláltam a főútra. Ezután gondoltam már nem kerekezek másfelé, s amúgy sem lett volna rá időm, így hát elindultam a kemping felé.
Itt még egy jó 10 percet várhattam kedvesemre, majd szerencsésen megérkezett a húgával. S elindulhattunk hazafelé. Kicsit fáradtan, mert egész nap nem sok mindent ettem, s ez a kerekezés ebben a nagy melegben kicsit elfárasztott. Azonban hogy végre működött alattam a bicikli így egész jól bírtam a tekerést :)
Sőt a bejáratig meghírdetett verenyben kedvesemet meg is előztem, s a büszke második pozicióban értem célba :)
A hazaérkezés után, egy kicsit pihentünk a hintaágyban, majd bementünk vacsorázni. A vacsora ismét nagyon finom volt. A bogaras krumpli fantázianevű étel volt, egy kis rizzsel és csirkecombocskák.
S az uborkasaláta versenyem is egy újabb résztvevővel bővült, mert hát érzékeltem hogy multkori salátás esetemmel kíhívtam a család furcsa pillantásait. Minden esetre az uborkasalátában még mindig nagyié vezet, de ez azt hiszem már mindig így fog maradni, bár ki tudja, lehet hogy kedvesemé majd beelőzi :) Szóval immár négy résztvevős a verseny :) De erről majd talán egyszer megnyilvánulok egy külön posztban.
A vacsorában még az volt számomra kicsit furcsa hogy késsel villával próbálkoztam a csírkehússal, de mivel mindenki így fogyasztotta, így gondoltam nem mutatom ki hogy faluról jöttem. Szóval így én is küzdöttem a késsel és a villával. Nem tudom hogy csirkét tulajdonképpen most akkor illik kézzel enni avagy nem. Szóval aki tud róla valami pontos információt az elmondhatná nekem is. Lehet hogy én vagyok műveletlen, de én tényleg nem tudom késsel villával szakszerűen megenni.
Vacsora után elkezdtünk készülődni az esti programra. A készülődés a zuhanyzással kezdődött, mert hát mindenki elfáradt. Ki-ki a munkába, ki pedig az egész napos biciklizésésbe.
Ezek után kezdődött a ruhaválasztás. Ami nekem nagyon egyszerűen ment, hiszen jó előre kiválasztottam a fehér nadrágomat és az új narancssárga csíkós polómat. De kedvesemnek ez nehezen ment :)
Kisebb divatbemutató után végül meglett a befutó ruha, egy fehér nadrág, s az egyik kedvenc csikós felsőm :)
Szóval minden együtt volt az induláshoz. A rövid szépitkezés, sminkelés után, szinte hamar el is készült. A család többi tagja Ilka és Julcsi anyukája ekkor már készen volt :) S együtt szemlélhettük a cipőválasztás hatalmas problémáját.
Mert hát ugye nem mindegy hogy milyen cipőt vesz fel az ember, mert bizony annak tökéletes harmóniában kell lenni az összes ruhaneművel és kiegészítővel. Ezek a pillanatok számomra vicccesek voltak hogy a temérdek cipellő és topán közül egyik sem nyerte el kedvesem tetszését. Pedig ha valaki ilyen csinos, nem hiszem hogy bárki is a cipőjére koncentrálna.
Aztán fél óra keresgélés után végül meglett a befutó, egy pöttyös cipő. Ezzel aztán jó táptalajt adott a helyzet kedvesem szekálásának, de hát tudod kedves, csak azt szekálljuk akit szeretünk :P
Miután mindenki elkészült leautóztunk a parthoz. Ahol már javában zajlottak a koncert előkészületei.
Miután befutott a 41. Kék Szalag utolsó hajója is a Gréta, ezután megkezdődhetett a felejthetlen Gáspár Laci koncert. Mint tudjátok kemény Laci fan vagyok, így nagyon élveztem ezt az előadást :) (remélem érzitek az íróniát)
Szóval nagyon élveztem a Laci koncertet, főleg mivel a keményvonalas Gáspár fanok között, a második sorban ültünk.
A koncertről csak annyit írnék hogy megvolt itt minden kötelező showelem. Kisgyerekek felcsábítása a szinpadra. Táncolás a közönséggel, énekelés a gyerekekkel és a közönséggel. Kötelező bíztató taps generálása.
A számok sajnos nem saját Gáspár szerzemények voltak többségben, ami pedig mégis echte Laci szám volt, az pedig eléggé harmadosztályú volt számomra.
De hát nekem alapból rossz véleményem van a Megasztár produkciókban befutott "sztárokról". Szerintem sose érnek fel a régi nagyok mőgé mint Mánté Péter, Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál stb..
A számok szünetében különböző adalékanyagokat kaptunk a Megasztáros történetekről, illetve a dalok eredetéről, s például arról hogy mikor látta Laci előszőr a Balatont.
Megtudtudhattam még azt is hogy Laci nem csak a jazz-t szereti, hanem remekül basszus gitározok, ebből egy kis szólót is megtapasztalhattunk.
A koncert szerintem nem volt azért olyan rossz, mint ahogy itt leírom, csak hát nem az én világom. Zavaró volt hogy a saját szám ritka volt mint a fehér holló. Két érdemleges számot emelnék ki a koncerten, ami tetszett: Máté Péter: Elmegyek c számának átdolgozása, és az I believe I can fly c. szám.
Összegezve azonban nem volt rossz. Élveztem hogy Julcsival és Ilkával lehettem, akik szerintem kicsit még jobban unták a koncertet :)
Kicsivel 10 óra után aztán úgy határoztunk hogy otthaggyuk a koncertet s más kellemesebb elfoglaltságot keresünk.
Az új program viszonylag hamar kialakult, úgy határoztunk hogy a parton borozunk egy kicsit, majd továbbállunk a temérdek szórakozóhely eggyikébe.
A parton való borozás nagyon élvezetes volt. S talán az estében ezt a pillanatot élveztem a legjobban. Páratlan volt. S mindenkinek kívánnám hogy ezt az élményt egyszer megtapasztalja.
A Mészáros Pince standjánál kikértük a finom édes fehérborunkat, majd leültünk a partra, közvetlenül a Balaton lábához.
A tó vize nagyon szépen fodrózodott az egyhe szellőben, s mindehez az éjszaka, a kivilágitótt móló fényei párosultak. S a majdnem telihold gyönyörű ezüstös fénye csillogtatta a vízet és játszott a hullámokkal.
Csodálatos élmény volt. Valami nagyon meghitt, s belső nyugalmat éreztem ott a tó parton, egyfajta idillt. Elvégre minden együtt volt, a gyönyörű látvány, remek hölgytársaság, akik szintén gyönyörűek voltak, kellemes zamatú bor, s kellemes meleg nyár este.
Szóval nagyon jól éreztem magammat szerelmem társaságában ott a parton. A bor pedig nagyon különleges volt. A pécselyi medencében termett olaszrizling érdekessége, hogy itt volt az első tiszta ültetvénye az országban és a filoxéravész után innen szaporították tovább az egész országba.
Mellesleg nagyon érdekes volt tapasztalni hogy a Somlai borvidékek is vulkanikus eredetű mégis a két borvidéken termett szölő és a belőlűk készült bor mennyire különböznek. Pedig én azt hittem hogy hasonló aromájuk lesz.
De azt hiszem a mi boraink sokkal savasabbak. De térjünk vissza a tóparti idillhez..
Szóval kortyolgattuk a finom olaszrizlinget, ami tényleg nagyon finom volt. S közben beszélgettünk. Megtudtam például hogy hogy ha egy hölgy vagy hölgytársaság gyakorta elflangál előttünk, akkor valójában tetszésüket fejezik ki, s arra várnak hogy leszólitsuk őket :) Szóval uraim figyelni az ilyenekre :)
Ilka jóvóltából pedig azt is megtudtam hogy még 10 órrakkor is kellemes hőmérsékletű a Balaton víze.
Kettő kör után, aztán úgy döntöttünk hogy megnézzük a szórakozóhelyeket, elvégre bulizás volt a fő célunk. Ezt a programot is nagyon lelkesen vártam, mert Petyától már sokat hallottam a Helkáról, s érdekelt hogy valóban olyan jó hely-e.
Előszőr hát a közelebbi Kolombusz nevű szórakozóhelyre indultunk, ahol még semmi nem volt, így hát visszaindultunk a partra, elfogyasztani még egy kicsi borocskát :) A séta közben azonban teljesen kiszellőzőtt a fejünk :) Kicsit pózóltunk kedvesemmel a szimpadon, majd továbbmendegéltünk a borsátrak irányába.
Gyorsan megállapodtunk hogy az első sátorból kikérjük a magunk kis borát, s elfogyasztjuk, majd visszaindulunk. Persze ahogy lenni szokott az első sátorban csak száraz bort kínáltak, így hát gondoltam visszabaktatok a megszokott pincészet standjához, s akkor még ízkeveredés sem lesz :) Hát így is tettem.
A kör elfogyasztása után aztán visszaindultunk bulizni. Ismét a Kolombusz nevű diszkóba. Ez a hely nagyon tetszett, főleg mivel megúsztuk a fizetős belépést.
Nagyon kultúrált kis szórakozóhely, a kerítésén gyönyörű fákjás világítás, szóval már ezzel elnyerte tetszésemet. Bent jó zene, és nagy tér, meg kényelemes fotelok fogadtak.
S hát mit ne mondjak azért itt az élet is nagyobb mint a megszokott ajkai helyeken. Meglepetésemre azonban nőtöbbség volt :) S hát fél 12 kor sem volt az a mérhetetlen zsúfoltság, bár én ezt az előnyők közé sorolnám.
Aztán hát nekiláttunk táncikálni. Ezt is nagyon élveztem, elvégre két szépséges lánnyal táncolhattam :) Szóval igazán el voltam kényeztetve. S végre ismét kedvesemmel bulizhattam egy jót.
Aztán mivel élet nem nagyon volt az idő múlásával így tovább robogtunk a Helkába, hogy ott majd nagyobb életet találunk. Itt sajnos nem úsztuk meg a belépőt. Bejutva az épületbe, elém egy nagyon új látvány tárult, mert még sose láttam ekkora szórakozó helyet. S hát úgy voltam mint a kisgyerek aki betéved a cukorkás boltba :)
Figyeltem, ámultam és bámultam. S követtem a lányokat :) Akik, főleg kedvesem, már rutinosan közlekedett.
Itt is megtalálható volt a kötelező retró rész, illetve a modern zenéket felvonultató tánctér. Így hát a változatosságra igazán nem lehetett panaszunk. Továbbra a fotós Fricik is fellelhetők voltak. A lányokról készült is pár előnyős fotó :) Én inkább kivül maradtam a fotókról, nem akartam elrontani őket :) Remélem majd sikerül megtudnom hogy a készült képek hova kerülnek fel, s tudom nektek publikálni.
Szóval a hely alapos feltérképezése után, mert hát ugye mindent így kell kezdeni, kicsit letetelepedtünk a teraszon lévő kényelmes fotelbe. Majd egy kis szusszanás után, belevetettük magunkat a partyba.
Inkább az alsó, modern zenés tánctért részesíttük előnyben, bár ekkor már rajtam érződött a szigligeti éjszaka s az egész napi fáradság együttes romboló hatása. Minden esetre jól lejtettem Julcsival, aki egy nagyon vad táncott adott elő :) De élveztem miden eggyes mozdulatelemét :)
Aztán kettő órakkor végleg elfáradtunk, s úgy döntöttünk hogy hazamegyünk.
Julcsi anyukája volt olyan rendes és lejött elénk, így nem kellett hazagyalogolnunk.
Összegezve a bulit nagyon hangulatos és jó volt, nagyon élveztem az egész rendezvénysorozatot, ileltve az összes programot. Még a Gáspár koncertet is (bár azt csak elviseltem ) A Balatonparti borozást pedig mindenkinek tudom ajánlani, mert azt hiszem ez életem egyik meghatározó szép élménye volt, s azt az érzést amit ott éreztem, nem tudom igazán szavakba önteni.
A diszkók pedig nagyszerűek, s Füreden tényleg van élet az ilyen helyeken :) de hát ez nem is meglepő számomra :)
Szóval ismét maradandó élményeket kaptam, s ezzekkel a remek élményekkel térhettem nyugóvóra, s hajthattam álomra fejemet.
A jóéjt puszik után pedig lepihentünk. Nem tudom hogy a fáradság miatt vagy a kellemes este miatt, vagy esetleg a finom borocska miatt, de nagyon jól aludtam, s persze mindenféle vadságot álmodtam :)
Aztán 8 órakkor egy érdekes ébreszétsben volt részem, az ablak alatt elhaladó rezesbanda dallamára ébredtem :) Ami nagyon jó kis ébresztés volt, s eredeti. Majd közbe közbe kicsit visszabólintva egészen kilencig aludtunk.
Ébredés után gyors formába lendülés, majd lebaktattunk reggelizni. A reggeliből most én is kivettem a részem egy pogácsa formájában. De hát én tényleg nem szoktam, vagy legalábbis nem lételemem a reggeli étkezés.
Reggeli után, aztán elterveztem a hazaútat. Sajnos a vasárnapra itt rá is nyomta a béllyegét a korai elválás gondolata. S a programokat se mindig tudtam már úgy élvezni mint szombaton, mert eszem mindig ott járt hogy maradni kéne még...
De hát sajnos a történelem, s a véletlenek így hozták a dolgokat. Ezek után miútán megvolt a buszjárat hazafelé, elindultunk túrázni, hogy csináljunk valami aktívat is a nap folyamán.
Kedvesem megmutatta nekem a Tamás hegyet. Ami nem is igazán hegy mivel csak 311 méter magas, szóval amolyan Somló méretű dombocska, de valószínűleg kiemelekedik környezetéből.
Szóval a vasárnap délelőtt ide túráztunk. Azt hittem mint minden ilyen vasárnapi túra alkalmával hogy messzi fogunk menni, aztán tévednem kellett :)
A hegy megmászása nem volt egy nagy feladat, bár eléggé elfáradtam mire felértünk a tetejére, ahol egy szép fakereszt áll.
A domb előterében megcsodálhattuk az Aranyember tanösvény táblát, majd nekivágtunk a hegy leküzdésének.
A csúcshoz szerencsére már kiépített, hellyel közzel azonban szerintem kicsit veszélyes lépcső vezetett. A csúcsra érve gyönyörű látvány fogadott. Nagyon szép volt ahogy egész Füred a lábaim előtt hevert, s hogy a Balatonra is csodás kilátás tárult elém.
Innen pár fénykép után hazaindultunk, mivel közelgett a keserves indulás pillanata.
Hazaérve aztán összepakoltam, kedvesem pedig útravaló szendvicset s vízet készített nekem, ami nagyon jól esett, s nagyon finom volt :) Köszönet érte. Majd lesiettünk a buszpályaudvarra, s elváltunk egymástól.
Összegezve a kirándulást, ismét igaz az a "tanulság" hogy ha valahova nincs kedved elmenni, vagy rosszak az előjelek, akkor az nagyon jól fog sikerülni. Most is nagyon jól éreztem magamamat, minden téren. S hát amilyen döcőgősen indult a hétvége, olyannyira nem volt kedvem vasárnap hazajönni.
Kedvesem és családja most is nagyon aranyos volt, s örülök hogy jobban megismerhettem Ilkát ottlétem alatt. Emelett ismét csodás élményekkel gazdagodtam, s felfedezhettem egy csomó nevezettességet, illetve letekrhettem a Balatonfüred- Csopak távolságot.
Szóval összegezve nem is kérdés hogy a hétvége érdemjegye 9,5 a 10-es skálámon. A pár tizedes lehúzást a nehézkes indulás, és a pár leosztásért vontam le. De összegezve így is nagyon szép eredmény :)
S remélem még sokszor örökíthetem meg nektek füredi kalandjaimat :) S mindenkinek ajánlom hogy ha teheti látogasson el eme csodás helyre.Bejegyzésem végén pedig közzéteszem a fotóimat, hogy ti is átélhessétek a hely szépségét. Persze mint mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni. Szóval következzenek a képek.
Köszönöm hogy végigolvastátok blogomat, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat s egymás társaságát. (Matyinak pedig köszönöm a fikázást :P) A legközelebbi írásomig sziasztok.
Az utat hosszas győzködés és szervezés előzte meg megfűszerezve néha egy kis veszekedéssel. Ezekkel a baljós előjelekkel, s a szigligeti szülinapozás fáradalmaival keltem hát szombaton útra. Délelőtt útbaejtettem Ajka városát, egy gyors ruhavásárlás elejéig, majd a 12:30-as busszal elindultam kedvesemhez.
Az útam jó hangulatba telt, mert végig olvastam a könyvemet, amit kölcsönbe kaptam :) Így észbe se kaptam és máris Füreden voltam.
Röppke pár perc várakozás után be is robogott pink szinű biciklijével kedvesem, s elindultunk hazafelé.
Az út meglehetősen furcsa hangulatba tellt, talán az előző napok eseményei nyomták rá a hangulatot a dolgokra, mindenesetre különös volt.
A 20 perces út után megérkeztünk, lepakoltam, majd kicsit élveztem a nyugalmat. Beszélgettünk, de nem sokáig élvezhettem a családi fészket, mert kezdődött a délutános műszak, így kedvesemnek el kellet indulnia munkahelyére.
S mint jó udvarló én pedig elkísértem őket, s megkezdődött a hétvége számomra legnehezebb része, hogy hogyan foglalom el magam, míg kedvesem dolgozik cimű kaland :)
Ezt a problémát, már elsőre is nehéznek gondoltam, de belegondolva nem is volt akkora kihivás. Persze kicsit rosszul fogadtam magamba ezt is, mert úgy éreztem nincs velem foglalkozva, s hát ugye mégiscsak vendég vagyok, de viszonylag hamar elhessegettem magamba ezeket az árny gondolatokat.
S miután bekísértem a hölgyeket a kempingbe, elindultam bicikli túrámra, s fényképezni. Persze lehet jobb lett volna egy nagyon strandolni abban a kellemes időben :)
A bicikliutamnak is megvolt az előnye, mivel felfedezhettem Füred szépségeit, illetve sikerült megtennem a Csopak-Balatonfüred távolságot, így már elmondhatom hogy a Balatoni túrára készülve, sikeresen elfogyasztottam a Tihany-Füred és Füred- Csopak távolságot. Szóval a felkészülésben is jól állok :)
Útközbe nagyon sok szép dolgot láttam, mivel a dombról nagyon szép kilátás nyílt az előttem hömpölygő tóra, s a sok szép vitorlásra, mert javában tombolt a kék szalag :)
Persze egyedül biciklizni számomra kicsit unalmas, de azért jól elvoltam. Aztán Csopakra érkezve feltankoltam ivóvízzel, majd gondoltam nehogy elkéssek, visszakerekezek. Hát igen a kerekezési tempót kicsit túlbecsültem, s hát eléggé hamar visszaértem. De ez sem zavart különösöebb képen, mert gondoltam ha visszaértem akkor bekerekezem a várost s készitek pár képet :) Így a hátralévő egy órában sem unatkoztam :) A sétányon hallgattam a verklis muzsikust, s persze csináltam pár fényképet, a Halászról és a Révészről.
Közelebbről is megfigyeltem a Pajtás gőzhajó tragédiája emlékeztető emlékművet. A gőzős 1954 május 30-án 11:30 körül az oldalára borult s elmerült. Ez volt magyarország eddigi legnagyobb vizi tömegszerencsétlensége. A hajón 176 utas és 6 fős személyzet utazott, a balesetben 23-an vesztették életüket s több mint 50-en megsérültek. A tragédia áldozatainak 1999 május 30.-án szentelték fel az emlékművet.
Majd gyönyörködtem a Balatonon ringó vitorlásokba, s megcsodálhattam a Balaton egyik legrégebbi hajóját a Kelént. S ha már közelebbről szemügyre vehettem a hajót, hát le is fotóztam. A Kelén a Balaton harmadik csavargőzőse volt.A hajó hossza 35,22 méter, szélessége pedig 5 méter. A hajó merülése 1,6 méter.A hajó gépházában 1 db Buckau-Wolf 6 DV 136 típusú dieselmotor található. A hajó főgépét az 1982-es felújitás során kicserélték egy SKL 6 NVD 36 AU-1-es dieselmotorra. A motor 80LE azaz 315 kW teljesítmény biztosítanak és 14 km/h-s azaz 7.55 csomós sebesség elérésére képesek. A hajó előszőr 1891. április 17-én szállítót először utasokat. A hajó a többszöri korszerűsítések után (1962,1982, 1991) a mai napig közlekedig a nosztalgiaflotta tagjaként. A hajó felső fedélzete nyitott, a főfedélzeten két kisebb nyitott, és rossz idő esetére egy zárt utastér lett kialakítva. A hajótestben egy nagy méretű, zárt, körpamlagos utasterem található. A hajó maximálisan 250 fő befogadására alkalmas.
Ezután kicsit leültem a Halász és Révész szobroknál, madj jó szokásomhoz híven megsimogattam a csizmáikat, mert a legenda szerint aki megsimogatja ezen szobrok csizmáját, az még bizonyosan visszatér Balatonfüredre.
S mivel még rengeteg időm volt így lefényképeztem a Stefánia Vitorlás étterem éppületét. A több mint 100 éves épület-mely először evezősház volt, majd később a Stefánia Yacht egylet nevet viselte. majd eltekertem a Kerek templomhoz s ott is készítettem pár újdonsült képet.Ezután meg sem álltam a városházáig ahol szintén fotózkodtam egy kicsit. Majd mivel a találkozási idő sietve közelgett, így gondoltam visszakerekezek a kempingez.
Ekkor kicsit azonban eltévedtem, mert egy utcán rossz helyen fordultam le, s így egy egészen más helyre jutottam ki :)
No képzelhetitek :) Persze hogyha az ember már rosszfelé fordul, az a természetes, amíg tudja hogy hol ronthatta el, elindul visszafelé :)
Na ná hogy én nem így tettem, gondoltam korrigálom a helyzetet, s ha erre haladok tovább biztos jó helyre jutok ki :)
Hát képzelhetitek hogy csak még jobban eltévedtem. Aztán végül valahogy sikerült kikeverednem a saját magamnak okozott bajból, s sikeresen visszataláltam a főútra. Ezután gondoltam már nem kerekezek másfelé, s amúgy sem lett volna rá időm, így hát elindultam a kemping felé.
Itt még egy jó 10 percet várhattam kedvesemre, majd szerencsésen megérkezett a húgával. S elindulhattunk hazafelé. Kicsit fáradtan, mert egész nap nem sok mindent ettem, s ez a kerekezés ebben a nagy melegben kicsit elfárasztott. Azonban hogy végre működött alattam a bicikli így egész jól bírtam a tekerést :)
Sőt a bejáratig meghírdetett verenyben kedvesemet meg is előztem, s a büszke második pozicióban értem célba :)
A hazaérkezés után, egy kicsit pihentünk a hintaágyban, majd bementünk vacsorázni. A vacsora ismét nagyon finom volt. A bogaras krumpli fantázianevű étel volt, egy kis rizzsel és csirkecombocskák.
S az uborkasaláta versenyem is egy újabb résztvevővel bővült, mert hát érzékeltem hogy multkori salátás esetemmel kíhívtam a család furcsa pillantásait. Minden esetre az uborkasalátában még mindig nagyié vezet, de ez azt hiszem már mindig így fog maradni, bár ki tudja, lehet hogy kedvesemé majd beelőzi :) Szóval immár négy résztvevős a verseny :) De erről majd talán egyszer megnyilvánulok egy külön posztban.
A vacsorában még az volt számomra kicsit furcsa hogy késsel villával próbálkoztam a csírkehússal, de mivel mindenki így fogyasztotta, így gondoltam nem mutatom ki hogy faluról jöttem. Szóval így én is küzdöttem a késsel és a villával. Nem tudom hogy csirkét tulajdonképpen most akkor illik kézzel enni avagy nem. Szóval aki tud róla valami pontos információt az elmondhatná nekem is. Lehet hogy én vagyok műveletlen, de én tényleg nem tudom késsel villával szakszerűen megenni.
Vacsora után elkezdtünk készülődni az esti programra. A készülődés a zuhanyzással kezdődött, mert hát mindenki elfáradt. Ki-ki a munkába, ki pedig az egész napos biciklizésésbe.
Ezek után kezdődött a ruhaválasztás. Ami nekem nagyon egyszerűen ment, hiszen jó előre kiválasztottam a fehér nadrágomat és az új narancssárga csíkós polómat. De kedvesemnek ez nehezen ment :)
Kisebb divatbemutató után végül meglett a befutó ruha, egy fehér nadrág, s az egyik kedvenc csikós felsőm :)
Szóval minden együtt volt az induláshoz. A rövid szépitkezés, sminkelés után, szinte hamar el is készült. A család többi tagja Ilka és Julcsi anyukája ekkor már készen volt :) S együtt szemlélhettük a cipőválasztás hatalmas problémáját.
Mert hát ugye nem mindegy hogy milyen cipőt vesz fel az ember, mert bizony annak tökéletes harmóniában kell lenni az összes ruhaneművel és kiegészítővel. Ezek a pillanatok számomra vicccesek voltak hogy a temérdek cipellő és topán közül egyik sem nyerte el kedvesem tetszését. Pedig ha valaki ilyen csinos, nem hiszem hogy bárki is a cipőjére koncentrálna.
Aztán fél óra keresgélés után végül meglett a befutó, egy pöttyös cipő. Ezzel aztán jó táptalajt adott a helyzet kedvesem szekálásának, de hát tudod kedves, csak azt szekálljuk akit szeretünk :P
Miután mindenki elkészült leautóztunk a parthoz. Ahol már javában zajlottak a koncert előkészületei.
Miután befutott a 41. Kék Szalag utolsó hajója is a Gréta, ezután megkezdődhetett a felejthetlen Gáspár Laci koncert. Mint tudjátok kemény Laci fan vagyok, így nagyon élveztem ezt az előadást :) (remélem érzitek az íróniát)
Szóval nagyon élveztem a Laci koncertet, főleg mivel a keményvonalas Gáspár fanok között, a második sorban ültünk.
A koncertről csak annyit írnék hogy megvolt itt minden kötelező showelem. Kisgyerekek felcsábítása a szinpadra. Táncolás a közönséggel, énekelés a gyerekekkel és a közönséggel. Kötelező bíztató taps generálása.
A számok sajnos nem saját Gáspár szerzemények voltak többségben, ami pedig mégis echte Laci szám volt, az pedig eléggé harmadosztályú volt számomra.
De hát nekem alapból rossz véleményem van a Megasztár produkciókban befutott "sztárokról". Szerintem sose érnek fel a régi nagyok mőgé mint Mánté Péter, Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál stb..
A számok szünetében különböző adalékanyagokat kaptunk a Megasztáros történetekről, illetve a dalok eredetéről, s például arról hogy mikor látta Laci előszőr a Balatont.
Megtudtudhattam még azt is hogy Laci nem csak a jazz-t szereti, hanem remekül basszus gitározok, ebből egy kis szólót is megtapasztalhattunk.
A koncert szerintem nem volt azért olyan rossz, mint ahogy itt leírom, csak hát nem az én világom. Zavaró volt hogy a saját szám ritka volt mint a fehér holló. Két érdemleges számot emelnék ki a koncerten, ami tetszett: Máté Péter: Elmegyek c számának átdolgozása, és az I believe I can fly c. szám.
Összegezve azonban nem volt rossz. Élveztem hogy Julcsival és Ilkával lehettem, akik szerintem kicsit még jobban unták a koncertet :)
Kicsivel 10 óra után aztán úgy határoztunk hogy otthaggyuk a koncertet s más kellemesebb elfoglaltságot keresünk.
Az új program viszonylag hamar kialakult, úgy határoztunk hogy a parton borozunk egy kicsit, majd továbbállunk a temérdek szórakozóhely eggyikébe.
A parton való borozás nagyon élvezetes volt. S talán az estében ezt a pillanatot élveztem a legjobban. Páratlan volt. S mindenkinek kívánnám hogy ezt az élményt egyszer megtapasztalja.
A Mészáros Pince standjánál kikértük a finom édes fehérborunkat, majd leültünk a partra, közvetlenül a Balaton lábához.A tó vize nagyon szépen fodrózodott az egyhe szellőben, s mindehez az éjszaka, a kivilágitótt móló fényei párosultak. S a majdnem telihold gyönyörű ezüstös fénye csillogtatta a vízet és játszott a hullámokkal.
Csodálatos élmény volt. Valami nagyon meghitt, s belső nyugalmat éreztem ott a tó parton, egyfajta idillt. Elvégre minden együtt volt, a gyönyörű látvány, remek hölgytársaság, akik szintén gyönyörűek voltak, kellemes zamatú bor, s kellemes meleg nyár este.
Szóval nagyon jól éreztem magammat szerelmem társaságában ott a parton. A bor pedig nagyon különleges volt. A pécselyi medencében termett olaszrizling érdekessége, hogy itt volt az első tiszta ültetvénye az országban és a filoxéravész után innen szaporították tovább az egész országba.
Mellesleg nagyon érdekes volt tapasztalni hogy a Somlai borvidékek is vulkanikus eredetű mégis a két borvidéken termett szölő és a belőlűk készült bor mennyire különböznek. Pedig én azt hittem hogy hasonló aromájuk lesz.
De azt hiszem a mi boraink sokkal savasabbak. De térjünk vissza a tóparti idillhez..
Szóval kortyolgattuk a finom olaszrizlinget, ami tényleg nagyon finom volt. S közben beszélgettünk. Megtudtam például hogy hogy ha egy hölgy vagy hölgytársaság gyakorta elflangál előttünk, akkor valójában tetszésüket fejezik ki, s arra várnak hogy leszólitsuk őket :) Szóval uraim figyelni az ilyenekre :)
Ilka jóvóltából pedig azt is megtudtam hogy még 10 órrakkor is kellemes hőmérsékletű a Balaton víze.
Kettő kör után, aztán úgy döntöttünk hogy megnézzük a szórakozóhelyeket, elvégre bulizás volt a fő célunk. Ezt a programot is nagyon lelkesen vártam, mert Petyától már sokat hallottam a Helkáról, s érdekelt hogy valóban olyan jó hely-e.
Előszőr hát a közelebbi Kolombusz nevű szórakozóhelyre indultunk, ahol még semmi nem volt, így hát visszaindultunk a partra, elfogyasztani még egy kicsi borocskát :) A séta közben azonban teljesen kiszellőzőtt a fejünk :) Kicsit pózóltunk kedvesemmel a szimpadon, majd továbbmendegéltünk a borsátrak irányába.
Gyorsan megállapodtunk hogy az első sátorból kikérjük a magunk kis borát, s elfogyasztjuk, majd visszaindulunk. Persze ahogy lenni szokott az első sátorban csak száraz bort kínáltak, így hát gondoltam visszabaktatok a megszokott pincészet standjához, s akkor még ízkeveredés sem lesz :) Hát így is tettem.
A kör elfogyasztása után aztán visszaindultunk bulizni. Ismét a Kolombusz nevű diszkóba. Ez a hely nagyon tetszett, főleg mivel megúsztuk a fizetős belépést.
Nagyon kultúrált kis szórakozóhely, a kerítésén gyönyörű fákjás világítás, szóval már ezzel elnyerte tetszésemet. Bent jó zene, és nagy tér, meg kényelemes fotelok fogadtak.
S hát mit ne mondjak azért itt az élet is nagyobb mint a megszokott ajkai helyeken. Meglepetésemre azonban nőtöbbség volt :) S hát fél 12 kor sem volt az a mérhetetlen zsúfoltság, bár én ezt az előnyők közé sorolnám.
Aztán hát nekiláttunk táncikálni. Ezt is nagyon élveztem, elvégre két szépséges lánnyal táncolhattam :) Szóval igazán el voltam kényeztetve. S végre ismét kedvesemmel bulizhattam egy jót.
Aztán mivel élet nem nagyon volt az idő múlásával így tovább robogtunk a Helkába, hogy ott majd nagyobb életet találunk. Itt sajnos nem úsztuk meg a belépőt. Bejutva az épületbe, elém egy nagyon új látvány tárult, mert még sose láttam ekkora szórakozó helyet. S hát úgy voltam mint a kisgyerek aki betéved a cukorkás boltba :)
Figyeltem, ámultam és bámultam. S követtem a lányokat :) Akik, főleg kedvesem, már rutinosan közlekedett.
Itt is megtalálható volt a kötelező retró rész, illetve a modern zenéket felvonultató tánctér. Így hát a változatosságra igazán nem lehetett panaszunk. Továbbra a fotós Fricik is fellelhetők voltak. A lányokról készült is pár előnyős fotó :) Én inkább kivül maradtam a fotókról, nem akartam elrontani őket :) Remélem majd sikerül megtudnom hogy a készült képek hova kerülnek fel, s tudom nektek publikálni.
Szóval a hely alapos feltérképezése után, mert hát ugye mindent így kell kezdeni, kicsit letetelepedtünk a teraszon lévő kényelmes fotelbe. Majd egy kis szusszanás után, belevetettük magunkat a partyba.
Inkább az alsó, modern zenés tánctért részesíttük előnyben, bár ekkor már rajtam érződött a szigligeti éjszaka s az egész napi fáradság együttes romboló hatása. Minden esetre jól lejtettem Julcsival, aki egy nagyon vad táncott adott elő :) De élveztem miden eggyes mozdulatelemét :)
Aztán kettő órakkor végleg elfáradtunk, s úgy döntöttünk hogy hazamegyünk.
Julcsi anyukája volt olyan rendes és lejött elénk, így nem kellett hazagyalogolnunk.
Összegezve a bulit nagyon hangulatos és jó volt, nagyon élveztem az egész rendezvénysorozatot, ileltve az összes programot. Még a Gáspár koncertet is (bár azt csak elviseltem ) A Balatonparti borozást pedig mindenkinek tudom ajánlani, mert azt hiszem ez életem egyik meghatározó szép élménye volt, s azt az érzést amit ott éreztem, nem tudom igazán szavakba önteni.
A diszkók pedig nagyszerűek, s Füreden tényleg van élet az ilyen helyeken :) de hát ez nem is meglepő számomra :)
Szóval ismét maradandó élményeket kaptam, s ezzekkel a remek élményekkel térhettem nyugóvóra, s hajthattam álomra fejemet.
A jóéjt puszik után pedig lepihentünk. Nem tudom hogy a fáradság miatt vagy a kellemes este miatt, vagy esetleg a finom borocska miatt, de nagyon jól aludtam, s persze mindenféle vadságot álmodtam :)
Aztán 8 órakkor egy érdekes ébreszétsben volt részem, az ablak alatt elhaladó rezesbanda dallamára ébredtem :) Ami nagyon jó kis ébresztés volt, s eredeti. Majd közbe közbe kicsit visszabólintva egészen kilencig aludtunk.
Ébredés után gyors formába lendülés, majd lebaktattunk reggelizni. A reggeliből most én is kivettem a részem egy pogácsa formájában. De hát én tényleg nem szoktam, vagy legalábbis nem lételemem a reggeli étkezés.
Reggeli után, aztán elterveztem a hazaútat. Sajnos a vasárnapra itt rá is nyomta a béllyegét a korai elválás gondolata. S a programokat se mindig tudtam már úgy élvezni mint szombaton, mert eszem mindig ott járt hogy maradni kéne még...
De hát sajnos a történelem, s a véletlenek így hozták a dolgokat. Ezek után miútán megvolt a buszjárat hazafelé, elindultunk túrázni, hogy csináljunk valami aktívat is a nap folyamán.
Kedvesem megmutatta nekem a Tamás hegyet. Ami nem is igazán hegy mivel csak 311 méter magas, szóval amolyan Somló méretű dombocska, de valószínűleg kiemelekedik környezetéből.
Szóval a vasárnap délelőtt ide túráztunk. Azt hittem mint minden ilyen vasárnapi túra alkalmával hogy messzi fogunk menni, aztán tévednem kellett :)
A hegy megmászása nem volt egy nagy feladat, bár eléggé elfáradtam mire felértünk a tetejére, ahol egy szép fakereszt áll.
A domb előterében megcsodálhattuk az Aranyember tanösvény táblát, majd nekivágtunk a hegy leküzdésének.
A csúcshoz szerencsére már kiépített, hellyel közzel azonban szerintem kicsit veszélyes lépcső vezetett. A csúcsra érve gyönyörű látvány fogadott. Nagyon szép volt ahogy egész Füred a lábaim előtt hevert, s hogy a Balatonra is csodás kilátás tárult elém.
Innen pár fénykép után hazaindultunk, mivel közelgett a keserves indulás pillanata.
Hazaérve aztán összepakoltam, kedvesem pedig útravaló szendvicset s vízet készített nekem, ami nagyon jól esett, s nagyon finom volt :) Köszönet érte. Majd lesiettünk a buszpályaudvarra, s elváltunk egymástól.
Összegezve a kirándulást, ismét igaz az a "tanulság" hogy ha valahova nincs kedved elmenni, vagy rosszak az előjelek, akkor az nagyon jól fog sikerülni. Most is nagyon jól éreztem magamamat, minden téren. S hát amilyen döcőgősen indult a hétvége, olyannyira nem volt kedvem vasárnap hazajönni.
Kedvesem és családja most is nagyon aranyos volt, s örülök hogy jobban megismerhettem Ilkát ottlétem alatt. Emelett ismét csodás élményekkel gazdagodtam, s felfedezhettem egy csomó nevezettességet, illetve letekrhettem a Balatonfüred- Csopak távolságot.
Szóval összegezve nem is kérdés hogy a hétvége érdemjegye 9,5 a 10-es skálámon. A pár tizedes lehúzást a nehézkes indulás, és a pár leosztásért vontam le. De összegezve így is nagyon szép eredmény :)
S remélem még sokszor örökíthetem meg nektek füredi kalandjaimat :) S mindenkinek ajánlom hogy ha teheti látogasson el eme csodás helyre.Bejegyzésem végén pedig közzéteszem a fotóimat, hogy ti is átélhessétek a hely szépségét. Persze mint mondani szoktam ezt nem lehet leírni ezt át kell élni. Szóval következzenek a képek.
Köszönöm hogy végigolvastátok blogomat, a mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat s egymás társaságát. (Matyinak pedig köszönöm a fikázást :P) A legközelebbi írásomig sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése